Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-30 / 360. szám, hétfő

Az orosz sarkkutatás történetének fényes lapjai ii. SZOVJET EXPEDÍCIÓK AZ ÉSZAKI-SARKON Lenin a forradalom győzelme után 1918 áprilisában rendeletet Irt alá északi jegestengeri hidrográfiai expedíció szervezéséről. Huszonkét hajó állott az expedíció rendelkezésére. A szovjet állam egységesen szervezte és irányította a kutatók munkáját. Kezdetben a szovjet kutatómunkálatok az Ob és Jenyiszej torkolatánál, a Barents-tengeren folytak. A Kraszin, Maligin, Szedov gőzösök több sikeres sarkköri útja után (a Kraszin 1928-ban megmentette az olasz Nobile expedíciót) a szovjet jégtörő hajók egyre merészebben hatoltak a sarkvidék mélyére. A Szedov gőzös 1928ban elérte a Ferenc József-földet, s az expedíció ott Ottó Smidt professzor vezetésével rádióállomást létesített. 1934-ben az F. Litke jégtörő tette meg Vlagyivosztoktól Murmanszkig az északi tengeri utat. Az Északi-sarkra vezető utat a Papanyin expedíció nyitotta meg. Feladata az időjárás évszaki változásainak megfigyelése és az európai és (ázsiai éghajlatra gyakorolt hatásának megállapítása volt. Elutazásukat ala'pos előkészület előzte meg. 1937. február 19-én teherautőszerelvény tartott Moszkvából egyik közeli nyílt rét Földünk két pólusa, az Északi- és Déli-sark titkainak feltárása, különös jelenségeinek megmagyarázása, örökké Izgatta az emberek képzeletét. Bátor, elszánt tudósok, tengerészek, pilóták, utazók vállalkoztak arra a feladatra, hogy megannyi életveszély közepette elérjék a sarkvidéket, letelepedjenek, tudományos megfigyeléseket folytassanak és észleleteik eredményeinek feldolgozásával előbbre vigyék a tudományt. Sokan életükkel fizettek nemes szándékukért. Azok pedig, akiknek sikerült megvetni lábukat az örök jég honában, aranybetükkel írták be nevüket a tudomány és a felfedezések történetének könyvébe és dicsőséget szereztek hazájuknak. Köztiik sok orosz sarkkutató Is szerepel, akiknek méltó utódai, a szovjet sarkkutatók ma — gyarapítva a régi babérokat — a sarkvidékek uralnak bizonyultak és felfedezéseikkel határtalanul gazdagították • viláfl tudományt. I. D. Papanyin. felé. Furcsa dolgok kerültek elő belsejükből. Csakhamar sátorházak épültek a mezőn, prémbe öltözött furcsa alakok tettek-vettek körülöttük. Papanyin, Fjodorov, Krenkel és Sirsov készültek O. Smidt tervének megvalósítására. 1937. március 22-én szálltak fel és 5 óra alatt elérték első állomásukat Arhangeljszket. A tavaszi olvadás következtében vízárban úszó repülőtér helyett egy közeli réten szálltak le. kiegészítették a teherrakományt, sítalpakat szereltek a kerekek helyére, stb. A kedvezőtlen időjárás miatt 21én folytathatták csak útjukat. Tizennégy napot időztek Nar'jan Marban hóvihar miatt. Az öt repülőgépből álló expedíció ezután a Rudolf-szigeten é.rt földet. 1935. óta 24 merész, vállalkozószellemű ember készítette a talajt számukra, repülőteret építettek, stb. Május 21-én 4 óra 52 perckor magasba emelkedett Vodopjanov pilóta gépe és megkezdődött a döntő küzdelem az Észak-sark meghódításáért. Az egész szovjetország feszült figyelemmel leste a repülőről leadott rádiójelzéseket, melyek az időjárás viszontagságos volta miatt hirtelen félbeszakadtak. Vodopjanov 11 óra 35 perckor szerencsésen földet ért. Smidt professzor, az expedíció szakembere büszkén jelentette győzelmüket: sŕ. F. Bellinszhauzen, a Vosztok parancsnoka az 1819—1821. évi orosz délsarki expedíció vezetője. kította a kutatómunkálatokat. De a háború után Papanyinék lelkes követői örökükbe léptek. A Vrangelj-szigettől északra az egyik úszó jégtömb hátán felépült az ..Északi-sark — 2" kutatóállomás, melyet egy év múlva kénytelenek voltak kiüríteni. A szovjet kutatók 1954-ben további két állomást „Északi-sark —3" és „Északisark — 4" — létesített az Északisark centrumában. A Ferenc Józsefftildtől északra 1955-ben az „Északisark — 5" kezdte meg működését. Az idén már 107 tengerparti és szigeti állomás kapcsolódott be a kutató munkába. A szovjet állam a legkorszerűbb műszaki felszereléssel látja el a kutatókat és a nép támogatásával biztosltja kellemes és kulturális életkörülményeiket a zord környezetben. Icl á Déli-sarkra, fíógy részi vegyíti ít most folyó Nemzetközi Geofizikai ÉV kutatásaiban. Tanulmányozzák a légköri folyamatok kihatását a Föld légkörének általános körforgására, a déli-sarki víz főbb törvényszerűségeit az óceánok vizeinek körforgásával kapcsolatban, összeállítják a Déli-sark és a jéghegyek fizikai, földrajzi leírását, jellegzetességeinek és történelmének leírását, az élő szervezetek terjeszkedésének történetét, kutatják a sarkvidéken előforduló ásványokat, új területek feltárását a szovjet bálná„Kérjük, jelentsék a pártnak és a kormánynak, hogy feladatunk első részét teljesítettük." A Papanyin-expedíció 274 napot töltött a jég hátán. Felépítette az „Északi-sark — 1" kutató- és rádióleadóállomást, mely állandó összeköttetést tartott fenn az anyaországgal. A jégzajlás és olvadás következtében fennforgó veszély miatt 1938 februárjában elhagyták a sarki telepet. Utolsó táviratukban közölték, hogy értékes tudományos anyagot gyűjtöttek a jégzajlásról, a sarkmedence vízi és éghajlati viszonyairól, fontos gravitációs és mágnesességi méréseket, valamint élettani kutatásokat végeztek. Megfigyeléseik eredményei tették lehetővé 1937-ben a sarkvidék átrepülését Cskalov, Bajdukov és Beljakov, majd utánuk Gromov, Jumasev és Danyilin pilóták számára. Addig ez senkinek sem sikerült. A további sarkkutatást a Laptyevtengeren tartózkodó Szedov gőzös végezte, de a Maligi és Szadko gőzösökkel együtt megfeneklett a jégtáblák között és befagyott. A J. V. Sztálin jégtörő szabadította ki 1940. január 11-én. A Szedov 812 napot töltött a jég fogságában. Ez alatt 38 mérést végzett, 48 helyen mérte meg a tenger mélységét, 78 helyen állapította meg a mágnesességet és több mint 5 ezer meteorológiai rádiójelentést küldött. A Nagy Honvédő Háború félbeszaíKocwrov, Kacsaberi} és ZmácsinszklJ, az „Északi-sark — 3" kutatóállomás dolgozói rögzítik a rádióleadóállomás antennáját. A szovjet ember hova-tovább egyre jobban behatol a sarkvidék titkaiba. III. J A TITOKZATOS FÖLDRÉSZ A Déli-sark, a világ legtitokzatosabb földrésze szintén régóta izgatta az emberek képzeletét, de tanulmányozására jóval később került sor. Régente csak sejtették létezését. Az első merész vállalkozó, aki elindult titkainak megismerésére, az angol James Cook volt a XVIII. század' folyamán. Messzire behatolt a Déli Jegestenger vidékére, de a feltornyosult jéghegyek eltorlaszolták további útját. Cook elérte a 71° 10' déli szélességi fokot. Cook után nem akadt egyhamar vállalkozó,'és sokáig a tudósok is azt tartották, hogy a Déli-sarkon szárazföld nem is létezik. A kor híres orosz sarkkutatói: Golovnyin, Sztaricsev, Kruzenstyern 45 év múlva megcáfolták ezeket az elképzeléseket. Expedíciójuk két vitorlás hajón (Vosztok és Mirnij) 1819. július 16-án indult el Kronstadtból. A végső előkészületek után decemberben Rio de Janeiróból úsztak ki a Déli-sark vizeire. Addig járatlan tengeri úton haladtak. A jegesedés veszélyének ellenére 1820. január 28-án elsőnek pillantották meg a Déli-sark partjait. 1821 januárjában felfedezték a Nagy Péter-földet, majd az I. Sándor-partjának nevezett hegyvidéket. A Mirnij és a Vosztok nagy szerepet játszott a földrajzi felfedezések történetében. Bebizonyította a hatodik világrész létezését és ezenkívül 29 szigetet fedezett fel. A szovjet kormány 1955. július 13án a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának komplex expedícióját küldte vadászat számára és a re^ilőközlekedés módjait. Az expedíciót M. M. Szomov, a geográfiai tudományok doktora vezeti. A kutatásokban nagy szerepet játszanak a különleges mérőszerkezetekkel és berendezéssel ellátott antimagnetikus Diesel-elektrómotóros Léna és Ob hajók. Az Ob 1956. február 29-től április 8-ig 5200 mérföld utat tett meg és 76 megfigyelési ciklust fejezett be. A Nemzetközi Geofizikai Év első harmadrészében végzett kutatás eredményei igazolják a szovjet tudósok M. P. Lazarjov, a Mirnij parancsnoki önfeláldozó lelkes munkájának sikereit, melyekkel rendkívül gazdagították az emberi tudományt. A szovjetország ezzel is támogatja a nemzetek békés együttműködésére irányuló politikáját és nagy mértékben hozzájárul a világ haladásához. L. L. Hidrológiai megfigyelések előtt az „Északi-sark — 4" állomáson. M. M. Szomov, a szovjet délsarkkuUi j expedíció vezetője. Az Ob és a Léna hajók kirakodása. Róbert Scott talában kevés figyelmet szentelt e 6rdésnek, csupán egyes hivatalok >glalkoztak alkalomszerűen e kéréssel. Az, hogy a híres orosz sarkitatók felfedezései nem mentek fedésbe, egyedül a Nagy Októberi socialista Forradalomnak köszönető. i I. 'A SARKKUTATÄS OROSZ ' ŕ ÜTTÖRÖI Már a X. században tudták az em)erek, hogy Grönlandon túl valamiyen ismeretlen, titokzatos földrész erül el. A novgorodi fejedelemség >rosz jobbágyai, hogy szabaduljanak L röghöz kötöttségtől, az Anyega-tó is a Fehér-tenger partvidékén tele>edtek le és innen indultak halászítakra az Északi-sark felé. Útjaik soán felfedezték a Novaja Zemlját és nég számos szigetet. A XVI. század ~ Rouald Amundsen ita egymást követték a különféle ixpedíciók. Ezt az időt új tengeri itak felfedezése jellemzi, amiben a lortugálok, spanyolok hollandok és ngolok játszottak nagy szerepet. Felendül a kereskedelem és az államok lyarmatok szerzésére törekszenek. Az ranyláz űzi az embereket új földrézek megismerésére. A XVI. és XVII. zázadban angol ôs holland hajósok az szaknyugati és észak-keleti tengeri lton, az Északi-sarkvidék mentén karták' megvalósítani az Atlanti- és Csendes-óceán közötti összekötteést, de kísérleteik nem sikerültek. Az orosz tengerjárók a XVIII. száad végén körülhajózták Ázsia északi észét és elérték a Cseljuszkin-fokot. :gy kozák, I. Robrov már 1632-ben Léna torkolatából kihajózott a tenerre és 1636-ban elérte Indigirkát. i sarkvidék körüli orosz hajózás küjnösen Nagy Péter alatt öltött hatalías méreteket. A XIX. és XX. század fordulópontot ílent a sarkkutatásban. Feltűnik ranklin, Amundsen, Hudson, Litke, 'ranggl és, mások n,eve« Npha a kaitalizmus fejlődése siettette a sarkutatás eredményeit, a cári kormány ÜJ SZO 5 Ä 1C37. . .T,:' s. -n.