Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-30 / 360. szám, hétfő

Az ázsiai és afrikai országok kairói értekezletének harmadik napja Kairó (ČTK) — Az ázsiai és afrikai országok szolidaritási értekezletének harmadik napján, december 28-án az értekezlet egyes bizottságai üléseztek. Az értekezlet politikai bizottsága ífejezte azon követelését, hogy az iperialista hatalmak vonják vissza igyveres erőiket valamennyi ázsiai ! afrikai országokból és ezzel tekintsék meg a világbéke megőrzéséDk alapfeltételeit. A politikai bízottig megvitatta egyúttal az egyes rszágok harcának kérdéseit az impealizmus ellen és egyöntetűen állást tglalt amellett, hogy Nagy-Britanla hagyja el Dél-Arábia és Aden teiletét, Okinawa szigetét adják visz•a Japánnak és az amerikai katonai jységeket vonják ki valamennyi Esiai és afrikai országból. A politikai zottság felszólított minden ázsiai és 'rikai nemzetet, foglaljon állást a potív semlegesség politikája mellett. A politikai bizottság plenáris ülése :án mind az öt albizottsága ülést irtott. A palesztinai kérdés albizottiga Munir Ar-Raisnak, Gaza város >lt polgármesterének elnökletével ätározati javaslatot dolgozott ki a slesztínai kérdésről, amelyben köveili, hogy valamennyi palesztinai •abnak ismerjék el azt a jogát, hogy :Ulőhazájában élhessen. A faji megkülönböztetés elleni harc irdéseivel foglalkozó albizottság Moímmed Achmed Mahgub, szudáni ilügyminiszter elnökletével határoiti javaslatot készített elő, amely ítéli a faji megkülönböztetés valaennyi formáját mind Ázsiában, mind frikában. Az algériai kérdés albizottsága, nelynek elnöke dr. Lamin Debachin, : algériai küldöttség vezetője, Egyip>m, a Szovjetunió, Kína, Tunisz, arokkő és Kamerun képviselőiből akított szűkebbkörű bizottságot neizett ki, amely kidolgozza a megtelő határozati javaslatot. A nukleáris fegyverek kérdésével glalkozó albizottság meghallgatta ipán, Egyiptom és India küldötteinek lentéseit. Bizottságot alakítottak, nely kidolgozza a határozati javastot. Az imperializmus elleni harc kérdének albizottsága meghallgatta Sze>gál, Francia Nyugat-Afrika és az donéz küldött beszámolóját. Indoizia küldötte jelentést tett Indonézia jrmányának azon határozatáról, hogy : indonéziai szigetcsoport körül elrülő tengereket indonéziai felségzeknek kell tekinteni. A gazdasági bizottság megtárgyalta ; ázsiai és afrikai országok gazdasági yüttműködésének kérdéseit. Elutatotta az ázsiai-afrikai közös piac tesítésére irányuló javaslatokat és határozta: olyan lépéseket kell foga. itosítani, amelyekkel az ázsiai és rikai országok szembe helyezkedné;k az európai közös piaccal. A szervezési bizottság, amelynek [lökévé Jusef as-Sibait, az értekezlet titkárát választották, a délelőtti ésen megtárgyalta az állandó titírság létesítésére vonatkozó javastot, amely az ázsiai és afrikai orágok szolidaritása jövő értekezletéik előkészítésével foglalkozna. * * * Az ázsiai és afrikai országok szoliiritásának kairói értekezlete decem:r 28-án a délutáni órákban harmak plenáris ülését tartotta, amelyik napirendjén az általános vita szeÓriási gabonatermés Kínában Peking (ČTK) — A kínai lapok cember 29-én közölték, hogy a Kíli Népköztársaságban 1957-ben 185 illió tonna gabonát takarítottak be, ni további emelkedést jelent a múlt i terméshez viszonyítva. Az 1949 ri terméssel való összehasonlításban ' százalékkal, az 1952 évhez vionyítva 20 százalékkal emelkedett a rmés. öt év alatt összesen ft.60 mil> tonna gabonát takarítottak be, ez az ötéves terv teljes feladatának !,5 millió tonnával való túlszárnyasát jelenti. repelt. Az értekezlet tárgysorozati programjában szereplő kérdésekben küldöttségeik nevében felszólaltak a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Ciprus, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Tunisz, Francia Szomáli, Ghana, Irak, Jordánia, Kénya és Kuvajt képviselői. A kairói értekezleten részt vevő szovjet küldöttség sajtóértekezlete Kairó (ČTK) — Az ázsiai és afrikai országok szolidaritásának^ kairói értekezletén részvevő szovjet küldöttség december 27-én este az értekezleten képviselt ázsiai és afrikai országok hírügynökségei, újságjai és rádióállomásai tudósítói számára sajtóértekezletet rendezett. A sajtóértekezleten S. R. Rasidov, a szovjet küldöttség vezetője, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének helyettese, az Üzbég SZSZK Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke mondott beszédet. Beszédében hangsúlyozta, hogy az ázsiai és afrikai népek önzetlen barátot nyertek a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és minden szocialista államban, amelyek valamennyi békeszerető nemzet érdekeinek megfelelő igazságos politikát folytatnak. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az algériai gyarmati háború beszüntetéséért, Nyugat-Irián kérdésének, Goa problémájának, valamint az ázsiai és afrikai országok nemzeti függetlensége égető kérdéseinek igazságos megoldásáért harcol. Kiemelte az értekezletnek nagy jelentőségét a világbéke megőrzésére és megszilárdítására. A szovjet nép — folytatta S. R. Rasidov — rokonszenvez az ázsiai és afrikai nemzetekkel, a gyarmatosítás ellen bármilyen formában folytatott harcukban. A szovjet küldöttség vezetője hangsúlyozta, hogy a nemzeteknek éberen kell őrködniök, mert az imperialista államok agreszszív körei nem akarnak letérni erőpolitikájukról. Erre mutat az Északatlanti Tómb párizsi értekezlete, amely a nukleáris háború előkészítésének terveit dolgozta ki. A szovjet küldöttség tagjai részletesen válaszoltak a feltett kérdésekre. A KONSZOLIDÁCIÓ ÉVE a Magyar Népköztársaságban Budapest (ČTK) Azok a nyugati újságírók, akik Magyarországon átélték az ellenforradalmat követő nehéz időszakot, ma a konszolidáció csodájáról Írnak. Budapest újjáépített házai, a gazdag kirakatok, a munkanélküliség és az infláció elhárítása, a felújított széntermelés és a termelés tavalyi szintjének elérése meggyőzően tanúskodnak a forradalmi munkás-parasztkormány céltudatos munkájáról, a párt győzelméről, a Szovjetunió és a népi demokratikus országok testvéri segítségéről, valamint a magyar munkásosztály és parasztság munkaszorgalmáról. A magyar dolgozók nem csekély sikert arattak 1957-ben. Az ipari termelést, amely az októberi ellenforradalom után egyharmadára csökkent, előző színvonalára emelték és egyes ágazatokban még túl is szárnyalták, Az ellenforradalom után erősen csökkent munkatermelékenység is jelentősen normalizálódott. A várt munkanélküliség helyett a magyar ipar ma 35 000 munkással többet foglalkoztat, mint 1956ban, a gazdasági nehézségek ellenére 14 százalékkal emelték a béreket. A magyar belkereskedelem ma nagyobb árukészlettel rendelkezik, mint az ellenforradalom előtt. A magyar ipar átszervezésében nagy jelentőségű az a hitel, amelyet Magyarországnak háromszázmillió rubel összegben előnyös feltételekkel a Szovjetunió nyújtott. Annak ellenére, hogy az ellenforradalom támadást intézett a mezőgazdaság szocialista átépítése ellen, a szilárd szövetkezetek magva épségben maradt és egy év alatt sok szövetkezetet ismét felújítottak. Magyarországon ma mintegy 3500 földműves termelőszövetkezet működik- A szövetkezetek zárszámadásai meggyőzően mutatják a közös gazdálkodás előnyeit. A közeljövőben a hároméves keretterven kívül a Minisztertanács és az országgyűlés elé terjesztik áz 1958. évi terv javaslatát, amely 7 — 8 százalékban állapítja meg az ipari termelés növekedését s az 1957. évi deficitet egynegyedére szállítja le. Határozat a Szovjetunió Legfelső Tanácsának választásairól Moszkva (TASZSZ) — A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége határozatot adott ki a Szovjetunió Legfelső Tanácsának rendes választásairól, amelyet 1958. március 16-án tartanak meg. megfosztottak. A Legfelső Tanács képviselőjévé minden 23. évét betöltött polgár megválasztható. A szovjet törvényhozás szigorúan tiltja a polgárok szavazati jogának korlátozását faji, nemzetiségi, vallási, szociális, vagyoni vagy működési indokokból. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának választásait a dolgozók képviselőiből alakult választási bizottsági szervek irányítják. 1954-ben, a legutóbbi választások során 1 millió 200 ezer személy működött a választási bizottságokban. A Szovjetunió ál'amhatalmának legfőbb szervében képviselve van a szovjet társadalom valamennyi rétege. A Szovjetunió 1954-ben megválasztott 708 képviselője közül 180 a munkás, 114 a paraszt és 406 az értelmiségi képviselő. A Legfelső Tanács mindkét kamarájába 1954-ben 348 nőt választottak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa képviselőinek 1954. évi választásánál több mint 129 millió szavazó, vagyis az összes bejegyzett szavazók 99,98 száza'éka vett részt. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa a Szovjetunió államhatalmának legfőbb szerve. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa két egyenjogú kamarából, a Szövetségi Tanácsból és a Nemzetiségi Tanácsból áll. A Legfelső Tanács két kamarás rendszere és a két tanács egyenjogúsága a Szovjetunió soknemzetű jellegéből és a szovjet állam lényegéből ered. Mindkét kamarát a lakosság választja. A Szövetségi Tanácsot a Szovjetunió egész lakossága egyenjogú képviseletének elve alapján választják. Háromszázezer választóra jut egy képviselő. A Nemzetiségi Tanácsot a nemzeti állami és nemzeti területi egységek képviseletének elve alapján választják, mégpedig úgy, hogy 25 képviselő jut egy szövetségi köztársaságra, 11 képviselő egy önkormányzati köztársaságra, öt képviselő egy nemzetiségi területre és egy képviselő egy nemzetiségi körzetre. A Szovjetunió Legfelső Tanácsát négy évre választják. A választásokon minden polgár részt vehet, aki 18. életévét betöltötte, kivéve azon személyeket, akiket szavazati joguktól D. Nehru: Örülünk Viliam Široký miniszterelnök látogatásénak Delhi (ČTK) - Nehru, indiai miniszterelnök dr. Dušan Ruppeldtnek, a Csehszlovák Rádió

1 delhi állandó tudósítójának interjút adott. Az interjú során a tudósító a következő kérdést tette fel: „Ismét elmúlik egy esztendő és eljött az ideje, hogy szokás szerint visszapillantsunk és előre is tekintsünk. Mint a Csehszlovák Rádió és Televízió tudósítója hálás volnék excellenciádnak, ha a mai alkalommal, valamint Csehszlovákia miniszterelnökének közeledő első indiai látogatása alkalmával szemlét tarthatnánk az India és Csehszlovákia közötti múlt- és jövőbeli kapcsolatok felett. Dzsavaharlal Nehru miniszterelnök a következőképpen válaszolt: „Nagyon örülök annak, hogy a jövő év elején Indiába jön Csehszlovákia miniszterelnöke. Örömmel tekintünk ezen látogatás elé és meg vagyunk róla győződve, hogy hozzájárul a két ország nézeteinek jobb megértéséhez és a közeledéshez. Közeledik az új év. Az elmúlt esztendő a nehézségek és a békét fenyegető veszedelmek jegyében folyt. A komoly problémák még most is fennállanak. Remélem, hogy az új esztendő meghozza a világbéke ügyének jobbrafordulását. Egyúttal azt is remélem, hogy magunk valamenyhyien és minden ország a béke vagy a háború kérdéséhez nem a pöffeszkedés és a fenyegetődzések szellemében, hanem azon óhajjal járulunk, hogy békés és barátságos együttműködést teremtsünk a nemzetek között. Mi a békés együttműködésért szállunk jíkra és szilárdan hisszük, hogy a béke megőrzése lehetséges, habár a nemzetek között ellentétek is mutatkoznak. Remélem, Csehszlovákia miniszterelnökének indiai látogatása hozzájárul e gondolat megvalósításához. Csehszlovákia népének boldog új esztendőt és sok sikert kívánok a béke, a haladás és a szabadság ügyének előmozdításáért folytatott munkájában." A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalának jelentése Moszkva (ČTK) - A Szovjetunió Minisztertanácsának Központi Statisztikai Hivatala december 28-án jelentette, hogy a Szovjetunió könnyűipara a gyapot-, gyapjú-, selyem- és lenszövetek, a bőrcipő és más készítmények termelésében az 1957. évi tervet határidő előtt teljesítette. AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLA Az USA az agresszív tömbök egyesítésére törekszik New York (ČTK) - Washingtoni rek szerint Dulles államtitkár napokban a délkelet-ázsiai SEATO mb ftyolc tagállamának diplomáai képviselőivel ülést tartott. Duls az ülésen a SEATO-államok képselőit tájékoztatta a NATO párizsi tekezletéről és oly irányú javastok előterjesztésére kérte őket, nelyek felvilágosítanák, hogyan bizsíthatná a közelebbi kapcsolatokat SEATO és a NATO között. AZ MOKBAN ugyanúgy, mint Csehszlovákiában most az újévi ünnepek állnak az érdeklődés középpontjában. Az embertömegek az ünnepélyesen kidíszített üzletekbe jönnek, hogy ajándékokat vásároljanak. A rádiókészülékek a karácsonyi énekeket közvetítik, a levélhordók az újévi üdvözletek garmadája alatt görnyedeznek. Az emberek kölcsönösen kifejezik jókivánataikat az új évre. Az amerikai gazdasági szakemberek újévi üdvözletei azonban korántsem örömteljesek. Jóslatuk szerint az új év nem lesz nagyon vidám és boldog. A közgazdászok legtöbbje úgy véli, hogy az új év valószínűleg súlyos gazdasági nehézségekkel köszönt be. Prognózisuk azon gazdasági tényezők egész során alapul, amelyek már több hónapja nehézségeket okoznak a gazdasági életben. 1957. december 15-én a New York Times pénzügyi rovatában e szavakat olvashattuk a gazdasági helyzetről: „Az acéleladás a múlt héten a kapacitás 69,4 százalékát tette ki, ami 1954 szeptembere óta a legalacsonyabb színvonalat képezi..." Az acélgyártmányok vásárlóinak nagy számát kitevő automobilgyárak korlátozzák termelési programjukat." Emellett tekintetbe kell venni azt a tényt, hogy most van éppen az az évi időszak, amikor a gépkocsiipar teljes ütemben dolgozik a következő év új modelljeinek gyártásában. AZ ACÉLTERMELÉS azonban nem egyedüli fájó pontja az amerikai gazdasági életnek. A New York Times ugyancsak beszámolt arról, hogy 12 chicagói vezető vállalkozó és pénzember sötét kilátásokat jósol az ország gazdasági helyzetében. Nemcsak, hogy sötét képet rajzoltak a gazdasági helyzetről, hanem egyikük a jelenlegi állapotot „enyhe válságnak" minősítette és hozzáfűzte, hogy nem várható a helyzet kedvező fordulata. Az amerikai gazdasági élet sötét kilátásai az 1958. évben Egy hónappal ezelőtt hasonló eredményre jutottak a szakértők — a közgazdászok és a nemzetgazdaság professzorai — akiket a vezető vállalkozók és pénzemberek azzal bíztak meg, hogy gazdasági áttekintést dolgozzanak ki számukra. A szakértők a michigani egyetemen tartott évzáró ülésükön megjósolták a gazdasági tevékenység csökkenését az 1958. évben. A New York Times szerint a szakemberek véleménye megegyezett abban, hogy emelkednek az árak és a munkanélküliség, ezzel szemben a nyereségek megcsappannak. Természetes, hogy a kapitalista gazdasági vállalkozók féltik nyereségüket. Az egyszerű emberek a munkanélküliségtől félnek. Az United Press sajtóügynökség 1957. december 14-én hírt hozott arról, hogy a hivatalos statisztikai adatok szerint a munkanélküliség szeptember közepén elérte a legutóbbi hét év legmagasabb pontját és most 3 325 000 főt tesz ki. Egy nappal később a New York Timesben azt olvastuk, hogy az eredeti becslést, amely szerint a munkanélküliek száma 1958 februárjában négymillióra emelkedik, most már „maradandó számnak" tartják. NINCSEN MÉG SZO tömeges munkanélküliségről, amint ez a harmincas években következett be, amikor is valamennyi munkás egyharmada munkát keresett. A helyzet azonban jelentős veszedelmet rejt magában, különösen ha a sorozatos reakció nagy mérveket ölt. Ez múlt évben kezdődött a detroiti autógyári munkások elbocsátásával. Ezután következett a pittsburgi acélipar és végül a' repülőgépipar a nyugati tengerparton. Mivel kevesebb gyártmány került kivitelre, ez elkerülhetetlenül kedvzőtlenül hatott a teherszállításra. A közlekedési és teherszállító vállalatok jelenleg 80ü00 munkással kevesebbet alkalmaznak, mint tavaly. A munkanélküliek nem építkezhetnek még csak részletfizetésre sem és ezért Í40 000 építkezési munkás vesztette el kenyerét. És így folytathatnók tovább a láncot valamennyi ipari ágazatban, amelyet a munkanélküliség átka sújt. Emellett a válság fenyegetése még sötétebb színeket ölt a láthatáron. Mi a teendő? Az United Press idézett cikke azt mondja, hogy a gazdasági csökkenés fokozódó ütemére való tekintettel sok gazdasági szakértő a kormány döntő beavatkozását követeli a védelemre fordított kiadások terén. Ez a nép nyelvén szólva annyit jelent: a szerencsétlen adófizető zsebéből kiszipolyozott további milliókat a fegyverkezésre kell fordítani abban a törekvésben, hogy megoldják a válságot és biztosítsák a nyereséget a monopóliumoknak. Amikor a szovjet tudósok útnak indították a két mesterséges holdat, a fegyvergyárosok és a washingtoni magas hivatalokat betöltő képviselők nagy propagandaharcot indítottak. A nemzetközi geofizikai év keretében elért szovjet tudományos sikert olyan színben tüntették fel, hogy ez fenyegeti Amerika biztonságát és nagy hűhót csaptak, azt állítva, hogy csakis a fegyverkezésre fordítandó további milliárdok védhetik meg Amerikát a fenyegető csapás ellen. AZ AMERIKAI SZENÁTUS külön albizottsága most nyilvános ülést tart, amely ülésnek az amerikai sajtó nagy reklámot rendez. Az ülésen a tanúknak, akik jobbára rakétaszakértők és magasrangú katonatisztek, előre elkészített kérdéseket tesznek fel Amerika állítólagos felkészületlenségéről. A szakértők természetesen pontosan azt a választ adják, amit elvárnak tőlük, az USA-nak nincsenek rakétái, nincs elég repülőgépe, hajója, tengeralattjárója, egyszóval: nincs elegendő védelmi eszköze, amelyet latba vethetne biztonsága biztosítására és ezért a Kongresszusnak a fegyverkezésre további milliárdokat kell engedélyeznie. Ezt a propagandát a Kongresszus január 7-én kezdődő ülésszakára készítik elő. A Kongresszus ülésén a fegyvergyárosok tőkét akarnak kovácsolni az általuk előidézett hisztériából. Emellett azonban ugyanazok, akik azt akarják, hogy sokkal jelentősebb öszszegeket fordítsanak a fegyverkezésre, egyúttal hangoztatják: a munkásoknak áldozatot kell hozniok, hogy kevesebb vajra és több ágyúra van szükség és hogy a szociális célokat szolgáló állami kiadásokat — amelyek amúgyis neveti ségesen csekélyek — még jobban korlátozni keld. AZ ÁTLAGOS AMERIKAI tehát nem lát valami csábító kilátásokat, ha a naptár lapját 1958. január l-re fordítja. Teljesen valószínűtlen, hogy ez az amerikai nyugodtan fogja nézni, hogy az ország uralkodói arra igyekeznek őt kényszeríteni, hogy még nagyobb nyereséget hozzon nekik és viselje a gazdasági katasztrófa súlyos terhét. Az AFL—CIO 75 millió tagot számláló szakszervezet most befejezett kongresszusa azt az egyöntetű véleményét fejezte ki, hogy a beteg gazdasági életet a munkások bérének emelése és a kapitalista vállalkozók nyereségének csökkentése hozná rendbe. A küldöttek kifejezték szilárd elszántságukat, hogy küzdeni fognak a munkások követeléseiért. Ezért minden arra mutat, hogy tekintet nélkül arra, milyen méreteket ölt a válság, az 1958 -as év az amerikai munkásosztály számára harcos esztendő lesz. George Lohr 0.1 S70 "í 6 1857. december 30