Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-30 / 360. szám, hétfő

Világ proletárjai, egyesüljetek I SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. december 30. hétfő 30 fi.Ilér X. évfolyam, 360. szám. A haladás szolgálatában Nehéz és bonyolult, szinte leheetlen feladat és vállalkozás volna így mindenre kiterjedő számvetést :sinálni az immár utolsó óráit mormolgató 1957-es esztendőről. Bár gaz, hogy a jövő év elején nyilvánosságra kerülő statisztikai jeentés beszámol majd arról, hogy niből és mennyit termeltünk, hány •zázalékkal teljesítettük túl a tervet, vagy az egyes ágazatok menyíyivel maradtak le az előirányzatai szemben, meg aztán arról is számot ad majd ez a jelentés, hogy nennyivel, hány százalékkal nőtt a akosság vásárló ereje s hogy szánokban kifejezve, mi minden ke•ült egy év alatt a lakosság birtocába. Nem kétséges, igaz és hű lesz ÍZ a statisztikai jelentés, fontos elmérése és tükre hazánk gazdasági helyzetének, az 1957-es év fejődésének, ámde — mi tagadás — iok mindenről nem fog tudni szánot adni, éspedig éppen a lényeg•ől, a legfontosabbról: az emberről. Ls ha itt rögtön meg is jegyezzük, íogy hazánk társadalmi és gazdaiági rendszeréből kifolyólag mindiz az anyagi érték, amelyről majlan a statisztikai jelentés számot íd, nálunk az ember javát, annak szükségleteinek kielégítését szolgálja, mégis, a jelentés így is csak jgyoldalú tájékoztatást ad, mivel jgyszerűen nem adhat számot arról i döntő jelentőséggel bíró fejlőlésről, amely magában az emberien, annak gondolkodásában, egész nagatartásában végbement. Márledig a döntő éppen az ember, a lenne végbement változások, mert íiszen ha nálunk minden az emler szolgálatában áll, az ember elö•ehaladását szolgálja is, éppen így gaz az is, hogy maradandót és lagyot csak az az ember alkothat, ;rre csak az az ember képes, aki logékony a haladó iránt, aki belezeti magát a kor haladó áramlatála, s nemcsak szemlélője és élvezője, hanem maga is tudatos te"emtője és formálója az újnak és iz egész emberi haladásnak. Nem ügyeskedő zsurnalisztikái fogás, ha azt mondjuk, hogy korunk emberének, ha nem akar végzetesen elmaradni a haladásban, akkor valóban mérföldes léptekkel kell előrehaladnia, mert ha nem Ismeri fel ennek szükségét, ha nem §11 minden tekintetben a haladás élvonalában, akkor sorsa, egész jövője alakulását végzetesen eltorzíthatja, akarva, nem akarva egymással össze nem egyeztethető és kibékíthetetlen végleteket teremthet. Mert mesterséges holdak róják irdatlan pályájukat a Föld körül s a paraszt még mindig úgy műveli földjét, mint dédnagyapja évtizedekkel ezelőtt! Nem szájhősök, de szavahihető komoly tudósok nyilatkoznak: — Korunk valósága, a tudomány és a technika realitása, hogy az ember rövid időn belül a világűrbe utazzék; atommeghajtású jégtörő óriáshajó indult el a Sarkvidék titkainak felderítésére; valahol Szlovákiában, az örökzöld fenyvesek tövében, ahol még néhány év előtt szlovák favágó fejszecsapásait visszhangozták a hegyek, fényt és meleget adó, a világ és az emberiség haladását szolgáló atomerőmű épül; az emberi agy fantasztikus, az emberi szellem képességét ezerszeresen túlszárnyaló elektronikus számoló- és ehhez hasonló gépeket konstruál; repülőgép emelkedik a levegőbe s a hang irtóztató sebességét leküzdve túlszárnyalja azt. Soroljuk tovább? Lélegzetet elállító és kápráztató a fejlődés, melyet a haladás diktál. Hát lehetséges volna beleragadni a maradiságba, az egy helyben topogásba? Akarunk, tudunk-e lépést tartani a korral? Minden tekintetben? A válasz csak igen lehet. Tudunk, mert akarunk, mert szükséges és kell, mert felemás módon nem' lehet a haladás szolgálatában állni. Szocializmust, új társadalmi és gazdasági rendszert megteremteni és felépíteni maradi felfogással és életformával? Ogy és anélkül, hogy a külső változásokkal párhuzamosan ne változzék az ember is s így mind nagyobb tömegek váljanak tudatos formálóivá az emberiség és a világ haladásának? ^ Ámde adjunk most választ a feltett kérdésre: — Mennyiben formálódott és változott nálunk az ember, milyen mértékben veszi ki részét a haladásért vívott harcból. Vajon az ember, aki holnap éjjel az új esztendőt köszönti, élet- és világszemléletében, társadalmi ténykedésében magán viseli-e az 1958as esztendő, a további haladás bélyegét? Bonyolult a válaszadás, lehetetlenség a részletekbe menő elemzés, ám lehetséges az emberben végbement változások érzékeltetése. Mert nézzük csak, mily sok sző esik mostanában arról az igen jelentős előrehaladásról és sikerről, amelyet a nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás terén elértünk. Azt mondjuk erre, hogy a szövetkezeti gondolat győzelme, a nagyüzemi gazdálkodás vitathatatlan fölényének győzelme az elmaradott, kisparaszti gazdálkodás fölött. Az új, a haladó győzelme a régivel, a túlhaladottal szemben. Ám csupán ez és semmi más? De igen, más is. Őriási változási az emberben, annak életszemléletében, a társadalom haladásához való viszonyában. A gondolatnak, az újnak először is magában az emberben kellett győznie, ott, az ember gondolkodásában kellett sok esetben évszázados maradiságot megdöntenie. Hisz ki ne emlékeznék rá, hogy alig pár évvel ezelőtt mily gigászi harcát vívta az új a régivel, amikor a mezőgazdasági gépek, a traktorok használatáról volt szó. Még annál az embernél is merev elutasításra talált, aki néhány barázda földecskéjét drága pénzen idegenekkel műveltette, bár elismerte, hogy a traktor olcsóbb is, meg jobb is volna. De mégsem! ő azt így szokta, neki most is jól van úgy, ahogy azelőtt volt. Tehát nem csupán, sőt egyáltalán nem pénzkérdés volt az újat elfogadni, mert hiszen a traktor nyilvánvalóan olcsóbb volt, mint az idegen fogat. Egy egész életszemléletnek kellett ahhoz megváltoznia, hogy a százados elmaradottságban megrögzött parasztember a traktorral a haladás útjára lépve a kor emberévé váljék. Éppígy nem mondható az sem, hogy azon földművesek százezreit, akik már a szövetkezeti gazdálkodás útját választották, csupán a jobb és könnyebb megélhetés kecsegtető reménye, tehát az anyagi előnyök vitték a szövetkezetbe. Nem, egyáltalán nem lehet ezt mondani, mivel a múlthoz való kötelékek sok esetben és sok embernél erősebbeknek bizonyultak, mint a várható anyagi előnyök, hanem annak — sokszor ösztönös — felismerése, hogy a kortól, a társadalmi haladástól elmaradni végzetes hiba volna. Mint ahogy az sem csupán pénzkérdés, hogy az alig 10 esztendővel ezelőtt az uraság ökreit téringető cseléd ma saját autója volánjához ül, vagy az sem, hogy a falu egykori számkivetettjei, akiknek helyét a falu íratlan társadalmi törvényei a faluszéli viskókban jelölte ki, ma vaskerítéssel veszik körül villaszerű házaikat. És az sem csupán az anyagiakon múlik, hogy az egykori polgári jólét legkifejezőbb megGAZDAG MUNKAEREDMÉNYEKKEL búcsúzunk az őesztendőtől Egy nap múlva elbúcsúzunk az őesztendőtől, mely az ország építésben és népünk életszínvonala emelésében jelentős eredményeket hozott. A jólét, mely városokon, falvakon egyaránt szembeötlően megnyilvánul, mind a sikeresen elvégzett munka eredményeiből fakad. Az üzemek tervük túlteljesítésével, a mezőgazdaság a termelés növelésével vette ki részét a jobb életért indított harcunkból. TIZENÖT LAKÁSHOZ SZÜKSÉGES TÉGLAMENNYISfiG TERVEN FELÜL A pöstyéni Tehla téglagyár dolgozói tegnapelőtt jelentették 1957-es évi tervük feladatainak teljesítését. A hátralevő napokban ugyancsak mindent latbavetnek, hogy munkájuk eredményét növelhessék, s mintegy 350 ezer téglát égetnek ki terven felül. MfiG 300 EZER KORONA értékű tejterméket készítenek a žilinai tejüzem dolgozói az 1957. év hátralevő napjaiban. Ezt a vállalásukat teljesíthetik, hiszen december 27-ével csaknem 4 és félmillió liter tejjel gyűjtöttek be többet a múlt év ugyanezen időszakánál. Ezenkívül '90 tonna brindzát, 72 tonna vajat és közel 40 ezer liter tejszínt készítettek ugyancsak terven felül. ÖTVEN L

AKASEGYSfiGET ADNAK MEG AT EZ £V V£G£IG A prešovi Magasépítészeti nemzeti vállalat üzeme ebben az évben 970 A Miletič utcai új lakótelep részére zöldség-és gyümölcsös-üzletet nyitottak. A lakótelep új lakói kényelmesen, na„y választékban vásárolhatnak helyben friss zöldséget és gyümölcsöt. Az új üzlet kiválóan kép zett alkalmazottai biztosítják a vevők gyors és szakszerű kiszolgálását. | A szorgalom nem veszett kárba Két fiával dolgozik a vízkeleti szövetkezetben Kiss Lajos. Az elmúlt évben összesen 1672 munkaegységet dolgoztak le a szövetkezetben s ezekre előlegként 16 720 koronát kaptak. Ezen kívül 9700 koronát kapnak majd a zárszámadásnál. Természetben átvettek 41 mázsa búzát, 12 mázsa árpát, 8,50 mázsa kukoricát, 15,72 mázsa szénát s pár mázsa szalmát. Az év folyamán pótjutalomban is részesültek. Ha összeadjuk Kiss Lajos és családjának egész évi bevételét, akkor azt látjuk, hogy ez meghaladja a 40 000 koronát. Ebbe nincsenek beszámítva a háztáji gazdálkodásból származó bevételek. Vízkeleten már nincs is egyénileg gazd-ílkodó földműves. Valamennyien a szebb élet és a szebb jövő útját választották. Krajcsovics Ferdinánd, Galánta lakásegységet, hat iskolaépületet adott át és még további ötöt bocsát a tanulók rendelkezésére, ahol már a következő évben elkezdhetik a tanítást. Az idő bár zimánkós, kedvező az építkezés sikeres folytatására. Éppen ezért a vállalat dolgozói elhatározták, hogy az év utolsó két napján további 50 lakásegységet adnak át rendeltetésének. MUNKASOK A SZÖVETKEZETESEK* NEK - SZÖVETKEZETESEK A MUNKASOKNAK A munkás-paraszt szövetség állandó szilárdulásáről tanúskodik a palárikovói EFSZ tagjai által megfogalmazott és elküldött köszönő levél a nyitrai Elektrovod üzem munkásaihoz. Az EFSZ tagjai tudomásukra adták, hogy gazdasági épület teik villamosítási munkálatainak határidő előtti befejezése tiszteletére a sertésbegyűjtési tervüket 437 mázsával, a tejét 140 ezer literrel túlteljesítették. Ezenkívül 23 ezer darab tojást adtak közellátásunknak terven felül. A kertészek kiváló munkája Itt az év vége. A hosszú téli estéken a szímői szövetkezetesek elbeszélgetnek eddigi tapasztalataikról, eredményeikiről, a szövetkezet jövő évi tervéről. Ebben az évben a szövetkezet kert észcsoport ja érte el a legszebb eredményeket. A csoport 46 tagja 40 hektár földterületen termelt zöldséget. Őszi káposztából 650 mázsa termett hektáronkint, korai káposztából 141 mázsa, paradicsomból 289 mázsa, zöldpaprikából 230 mázsa. A szövetkezetben teljets erővel folyik a mélyszántás, telkesen dolgoznak a traktorosok. A szímői szövetkezet már teljesítette az évi beadását is, sőt eddig 14 ezer liter tejet adott be terven felül. Kiss Lajos, tanító, Szimő. cÁ 100. haiéinii köszöntik az új évet M

esebeli tündérvárnak gondolná az idegen. Az ablakok százaiból kiszűrődő fénysugarak megtörik az éj sötétjének egyhangúságát. A komáromi hajógyár mellett suhanunk el autóbuszunkkal. A hatalmas épületkolosszus nem fért el a vén falak között, hát kilépett a város évszázados határából. Ahol ezelőtt hatvan-hetven évvel gabonáshajókat vontató lovak gázolták a parti homokot, ma a kis fahajók kései utódait építik. A már majdnem kész hajók — három van belőlük — szorgos kezek munkáját várják, hogy teljesen elkészülve néhány nap múlva nekivágjanak a Duna ezüst szalagjának és elvigyék a komáromi hajóépítők jó hírét valahová a távoli Volgához. Az év utolsó napjaiban örömteljes jubileuma volt a gyárnak. Otrabocsátották az üzemben készült századik hajóegységet — a harmincegyedik személyhajót. A gyönyörű, fényűzően berendezett úszó palotának a terv szerint csak május elsejére kellett volna elkészülnie. 1958. május elsején már a szovjet dolgozók százai utaznak, pihennek a hajón, mert Komáromban 1957 végén egy felajánlás született: — Még ebben az évben elkészítjük a harmincegyedik személyhajót. "Ľlénken emlékezünk a kezdeti nehézségekre, — mondja Lengyel Az „Akademik Anucin" nevű 46-os sz. remorkőr első útja Ferenc elvtárs, a gyár dolgozója. Négy, vagy öt éve — folytatja, — láttam egy öreg hajóépítőt — az egyik részleg mesterét, aki mérgében szinte sírt, mert a részlegén dolgozó egyik munkás elrontotta a beszerelésre váró alkatrészt. Sokan csodálkoztak akkor, hogy miért keresnek egyes munkások keveset. A magyarázat egyszerű volt: Nem dolgoztak úgy, mint ma. Akkor még kevés volt a szakképzett munkás, akiknek vérében volt a hajócsinálás. Sok volt a selejt, lassan ment a munka, a gyár nem tudta idejében teljesíteni a külföldi megrendeléseket. Az üzem sok olyan emberrel indult, akik nemrég még az eke szarvát fogták, vagy valahol máshol, a hajóépttéstől nagyon távoli munkahelyeken dolgoztak. — Így volt ez négy-öt éve. A máról, vagy a jövő évről legszebben talán ez a hajó beszél — és Lengyel elvtárs az indulásra készülő harmincegyedik személyhajóra mutat. — Ez a tény minden szónál szebben dicsér bennünket. Kérdésünkre, hogy az utóbbi évben, vagy években miben látja a gyárban történt legnagyobb változást, Soliar elvtárs, az üzem felelős dolgozója is olyanforma választ ad, mint Lengyel elvtárs. — Megváltozott az emberek gondolkodásmódja. A gyár mássá formálta őket: szeretnek tanulni. Az itt dolgozók többsége öthat év alatt kitűnő szakemberré vált, valóságos művészei lettek szakmájuknak. — A dolgozók magasabb szakműveltsége nemcsak közvetlenül a napi termelésben látszik meg. Mivel napról napra jobban értenek a hajók gyártásához, növekedik az egyszerű munkások aktivitása is, hozzá tudnak szólni — legtöbbször nagyon helyesen — a szakkérdésekhez is. A dolgozók széles tömegei tárgyalják a termelésben előforduló problémákat, ami a gyár vezetését is megkönnyíti. A Központi Bizottság levelének megvitatásakor például nyolc- , száz hozzászólás hangzott el, ami figyelemre méltó szám még egy ilyen nagy üzemben is, mint hajógyárunk — fejezi be nem kis büszkeséggel Soliar elvtárs. A gyár vezetőinek terve tehát jónak bizonyult. Szépen gyümölcsözött az a kiadás, amit a dolgozók oktatására fordítottak. Komáromban megteremtették a minden kincsnél többet érő embertípust — a több tudásra vágyó szakmunkások százait. A komáromi hajókovács, hegesztő, vagy tervező — az üzem minden munkása emelt fővel állhat az újév küszöbére. Az elmúlt évben teljesítették kötelességüket. K. Tóth Mihály nyilvánulását, a háromszobás lakást a ma munkása — ha hozzájut — oly természetesnek és magától értetődőnek tartja és a világ legtermészetesebb módján birtokolja. Mélyreható társadalmi változásoknak kellett jönniök és bekövetkezniük, megcsontosodott erkölcsi normáknak kellett megdőlniök és az embernek a haladás áramlatába kellett állnia, feloldódva cselekvő részesévé válnia, hogy eme — csupán illusztrációként említett — példák az élet mindennapos részévé váljanak. Az embernek önmagában és önmagával kellett és kell szüntelenül mindennapos harcát megvívnia azért, hogy ne essen ki az időből, a haladás áramlatában maradva korunk emberévé váljék és az is maradjon. Gigantikus a küzdelem, melyet az ember a haladás szolgálatában önmagával , és önnönmagáért a visszahúzó erőkkel vív. De kétség férhet-e ahhoz, hogy az ember a haladás eszméinek birtokában, azok segítségével ne kerülne ki győztesen ebből a küzdelemből ? Nem, egy pillanatig sem lehet kétséges, hogy a haladás győzedelmeskedni fog, és ha most, az óesztendő utolsó óráiban jóleső érzéssel nyugtázzuk egész évi munkánkat és sikereinket, akkor legnagyobb eredményünknek azt mutathatjuk fel, hogy hazánk népe félreérthetetlenül és tevékenyen az emberiség haladásának ügyét szoíjálja^