Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-20 / 352. szám, péntek

fokozott feladatok megkövetelik f NAGYOBB TERET A BÍRÁLATNAK a Párkányi Járási Nemzeti Bizottságon Á Duna partjától a kétyi dombokig és a szűkmedrű Ipoly folyótól a kisújfalusi mocsaras rétekig elterülő vidéken fekszik a párkányi járás, mely 28 szétszórt, kisebb-nagyobb községet foglal magában. A járási nemzeti bizottság ezen a nagy kiterjedésű területen — 35 398 hektáron — gondoskodik a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről, a falvak gardasági és kulturális szükségleteinek kielégítéséről. Hárommillióval több az EFSZ-ek jövedelme A járás 23 községében egyre nagyobb teret hódít a közös szövetkezeti gazdálkodás, amelynek a bevétele ez idén hárommillió koronával túlhaladja a múlt évi átlagot. Egyébként ez a vidék abban a szerencsés helyzetben van, hogy jó termőfölddel, kedvező mezőgazdasági feltételekkel rendelkezik. Mégis, ha közelebbről, szövetkezetenként vizsgáljuk a munkaegységek értékét, rájövünk, hogy járási viszonylatban az előirányzott munkaegységek értékének átlaga nem haladja meg a 17 koronát. S mi több, a féléves értékelés alapján nemhogy emelkedett, inkább két koronával csökkent a munkaegység értéke. Míg a búcsi, karvai és a bélaj szövetkezetben 20 koronán felül jár az egy munkaegységre eső részesedés, addig Kéménden, Sárkányban, Kisújfalun és Szőgyénben alig közelíti meg a 10 koronát. Vajon a gyöngén gazdálkodó EFSZ-ek feltételei különböznek-e a jól gazdálkodó EFSZ-ek lehetőségeitől? Szó sincs róla. Kéménden vagy a további falvakban egyformán kedvező termelési adottságokkal rendelkeznek. Annak az okát, hogy mégis alacsony a munkaegység értéke, a talaj nem kielégítő kihasználásában és a munkafegyelem leromlásában kell keresni. Gyarapítani kell az állatállományt Nem lenne helyes, ha a kedvezőtlen gazdasági eredményeket csupán az előbb említetteknek tulajdonítanánk. Több objektív tényező játszik közre, s ezek között a legfájdalmasabb, hogy a járás területén minden 100 hektár mezőgazdasági területen az előirányzott 50 szarvasmarha helyett 37-et tenyésztenek. Szőgyénben például a szarvasmarhák állománytervét alig 78 százalékra, Muzslán 80 százalékra teljesítik. Csak természetes, ha nincs meg a tervezett állatállomány, akkor a bevételek sem növekedhetnek tervszerűen §s ez kedvezőtlenül befolyásolja a munkaegység értékének fokozását. Márpedig közismert, hogy csak az a szövetkezet boldogul eredményesen, ahol a bevételek nagyrészét az áll-attelyésztésből nyerik. Búcson és Karván s éppen a jól megszervezett állattelyésztésnek köszönhetik sikeres gazlálkodási eredményeiket. Vlit mutat az egy hektárra eső termelés Ha figyelembe vesszük néhány szövetkezetben az állattenyésztés egy lektárra eső eredményét, rájövünk, íogy nincsenek kihasználva a kínálko:ó lehetőségek. Szőgyénben például a :ojáshozam egy hektárra eső évi átaga csupán nyolc darabot mutat, Dedig a terv szerint 470 tojást kellene ílérni. Ugyanebben a szövetkezeten az előirányzott 660 liter tej helyett ;z évben hektáronként 183 liter tejet ermeltek. A sertéshús egy hektárra ;ső mennyisége 110 kilogrammal izemben csak 78 kilogrammot mutat. Most nézzük csak meg, hogyan fesenek ugyanezek az eredmények a carvai EFSZ-ben? Tojásból 187 darab, tejből 289 liter, lertéshúsból 123 kilogramm, vágónarhából 30 kilogramm hús termelése isik hektáronként. Tudnak-e mindenről a járáson Nem kétséges, vannak jó eredmények is a járás szövetkezeteiben, de nagy hiba, hogy sok, régebben megalakult EFSZ-lben még mindig nem számolták fel a kezdeti nehézségeket s ezért Muzslán, Szőgyénben. Kéménden és Bényben egy helyben topogás tapasztalható. Vajon tudnak-e mindezekről a JNB-n? Foglalkozott-e a JNB tanácsa a rosszul gazdálkodó szövetkezetek kérdéseivel? Könnyen válaszolhatunk a felvetett kérdésekre, mert ha foglalkoztak is a kedvezőtlen-gazdasági eredmények okaival, nagy hibát követtek el, hogy ezekre a tanácsülésekre nem hívták meg az illetékes szövetkezetek vezetőségét, akik előtt részletesen elemezték volna a fogyatékosságokat. Ezek szerint a tanács határozata a legtöbb esetben nem teljesítette küldetését, csupán papíron maradt mostanáig és ott hever az általános szakosztály vezetőjének íróasztalában. A gyönge eredményeket felmutató szövetkezetek megsegítésére — igen helyesen — különbizottságot létesítettek a járási pártbizottság, a JNB és a traktorállomás képviselőiből. Ez a bizottság sorban meglátogatta az EFSZ-eket és javaslatot terjesztett a JNB helyi tanácsa elé, hogy 420 ezer korona összeggel segítsék ki a sok bajjal küszködő szövetkezeteket. A pénzügyi segítséget természetesen már folyósították, az eredmények azonban csak nem akarnak megszületni. Céltudatosabb munkát a mezőgazdasági szakosztályon A határozatok és az intézkedések egész sora mitsem ér, ha mint előbb említettük, nem jut el a faluba, a szövetkezeti tagság közé. Márpedig a mezőgazdasági szakosztály felelős e határozatok érvényrejuttatásáért a szövetkezetekben, ahol ennek a komoly feladatnak igen kevés figyelmet szentelnek. A szövetkezetek, mint kiderült, nem tartják meg rendszeresen taggyűlésüket. Nem csoda ezek után, ha a tagság nem tudja figyelemmel kísérni munkája eredményeit, a szövetkezet gazdálkodását. Ebből ered a laza munkafegyelem és a közös gazdálkodás iránti közömbösség, passzív magatartás. A szövetkezetek megsegítése elsődleges kötelessége a JNB tanácsa mezőgazdasági szakosztályának. Úgy látszik azonban a szakosztály dolgozói nem végeznek céltudatos munkát, hiszen a szövetkezetek havi gyűléseinek időpontjáról sincs áttekintésük. Állítjuk hasonlóképpen van ez a szövetkezetek gazdasági eredményeivel is. Egyébként hiányzanak a hivatalos feljegyzések, amelyek bizonyítanák a szakosztály gondoskodását a szövetketekről. A JNB funkcionáriusai közül Hrčka Cyril elvtárs, alelnök felelős a mezőgazdasági szakosztály tevékenységéért, aki eddig ugyancsak kevésbé vette számon a szakosztály vezetőjétől, dolgozóitól elvégzett munkájukat. Megelégedett azzal, hogy szóbeli jelentéseket terjesztettek elő s nem ellenőrizte működésüket. Ez okozta aztán a nemtörődömséget a szakosztály egyes dolgozóinál. Néhány mondatban a beruházási építkezésekről Ez a kérdés is komoly figyelmet érdemelne a mezőgazdasági szakosztály dolgozóinál. A folyó évben ugyanis veszély fenyegeti az építkezéseket, hiszen minden jel arra mutat, hogy több mint másfélmillió korona felhasználatlanul marad. A szövetkezeteknek pedig nagy szükségük van a gazdasági épületekre, Elsősorban a közelmúltban megalakult és kibővült EFSZ-ek építkezéseit kell meggyorsítani, hogy összpontosíthassák az állatállományt. A beruházási építkezések egyik rákfenéje a járásban, hogy a szövetkezetek tagjainak igen elenyésző százaGondosan felkészültek a télre Á tósnyárasdi szövetkezetben sikeresen elvégezték az őszi munkálatokat, i most a szövetkezet tagjai nagy gondot 'ordítanak a gazdasági állatok helyes át:eleltetésére. Ennek egyik előfeltétele, íogy meleg istállóban tartják a gazdasági illatokat, nehogy a kemény hidegben csöktehjen a hasznosságuk. Pontos kimutatást készítettek a takarmánykészletekről, azt helyesen szétosztották, és megállapították a takarmányadagokat, hogy a tél folyamán se csökkenjen a hasznosság. A téli időszakra jóminőségü lucernát tartalékoltak a borjaknak, megdarálva a kocáknak is. Jövőre még gazdagabb termést akarnak elérni az évelő takarmányokból s ezért az egész vetésterületet műtrágyával megszórják. Krajcsovlcs Ferdinand, Galánta. l^ka dolgozik az építkezéseken. Az EFSZ-ek tagjainak csupán 7 százaléka veszi ki részét a munkából. Az építkezés további munkáinál napszámosok, tehát nem a szövetkezetek tagjai foglalatoskodnak. Ez amellett, hogy emeli a kiadásokat, igen késlelteti az építkezések befejezését. Mennyivel gyorsabban épülhetnének az istállók, ha a szövetkezetek építkezési csoportokat szerveznének. Legfontosabb teendő: megnyerni a kis- és középparasztokat A járási pártkonferencia határozata alapján a folyó évben 3200 hektár földet kellett volna beszervezni a járás szövetkezeteibe. Ezt az előirányzatot eddig alig kétezer hektáron felül teljesítik. A szövetkezetek gazdálkodásának fejlesztéséhez okvetlen szükség van a középparasztok megnyerésére, különösen Szőgyénben, Bényben és a Garamon túli községekben, leginkább Szalka községben. Jelenleg Helembán folyik meggyőző, felvilágosító munka, s tegyük mindjárt hozzá: igen szép eredménnyel. A falu kis- és középparasztjainak nagy többsége már aláírta a belépési nyilatkozatot. Ennek a tömegszervező, politikai munkának azonban még hatékonyabbnak és szélesebb körűnek kellene lennie, hogy a jelenlegi 61 százalék mezőgazdasági földterület a szocialista szektorban legalább húsz százalékkal növekedjék. Mindenesetre a szövetkezetek bővítésével még nagyobb feladatok várnak a JNB-re és a mezőgazdasági szakosztály dolgozóira, akiknek ezentúl sokkal tervszerűbb munkát kell végezniök, hogy kellő segítségben részesíthessék különösen az új és a meggyarapodott EFSZ-eket. Ez egyben a JNB üzemi pártszervezetétől is komolyabb politikai munkát követel és azt, hogy a JNB kommunistáit a határozatok végrehajtására mozgósítsa. Hogy a járás szövetkezeteinek átlag eredményei még nem kielégítőek, ebben hibás a JNB pártszervezetének vezetősége is, mert fontos szolgálati és munkakérdéseket nem az őszinte elvtársiasság elve szerint, hanem a bírálat elkenésével igyekeztek megoldani, Nagyobb teret tehát a bírálatnak és az önbírálatnak, mert csak ez vezethet sikerre, a hibák kiküszöbölésére. Szombath Ambrus MEGJEGYZÉS Miért késik a vonat? A vonatkésés — sajnos — elég kell, maguk mennek segíteni a vasgyakori. Ha Kassáról Bratislavába utasoknak, csakhogy ne legyen oly utazunk vagy fordítva, számíthatunk gyakori a vonatkésés. így mondták rá, hogy egy vagy másfél órai késés- ezt több szlovákiai gyárban a munsel érkezünk utazásunk céljához, kások. Mert ezzel nemcsak népgazVasutasaink arra a kérdésre, miért daságunkat, hanem a munkásokat is késik a vonat, ezt a választ szokták megkárosítják. A füleki Kovosmalt adni: — Rossz a szén, nagy a teher- dolgozói, akik a napi egyórás vonatforgalom stb., stb. Tehát — szérín- késés miatt havonkint 12 000 muntük — objektív ok akad elég, s így kaórát mulasztanak, a vita keretében könnyen meg lehet magyarázni a vo- rámutattak arra, hogy mily nagy kárt natok késését. okoz ez a rendszeres vonatkésés Ha csak távolsági gyorsvonatok gyárukban. Pedig ezen a vonalon késéséről lenne szó, úgy részben nincs n

a9y teherforgalom. E gyár megértenők ezeket a kifogásokat, dolgozói, akik a harmadik negyedTélvíz idején nehezebb körülmények fvben elnyerték a „Példás exportközött dolgoznak vasutasaink. A vo- U2em clme

t. nemcsak a külföldi nat fűtése több energiát és még több P»ccal szemben akarják teljesíteni munkát igényel. De mikor a vonatok kötelezettségüket, hanem a belföldi késése nemcsak télen és nemcsak szükséglétét is határidőre akarják a fővonalon, hanem az év minden leszallitani, méltán neheztelnek a szakában rendszeresen és a mellék- vasutasokra, mert céljuk elérésének vonalakon is egyaránt előfordul, en- ®?y

lk í

o akadalya éppen a vagonnek okát legtöbbször a fegyelem hianyban es a rendszeres vonatkémegsértésében kell keresni. sesben rejlik Hasonló a helyzet az Mit szólnak hozzá például az ér- ^falusi Poľanában és még számos sekújvári vasutasok, hogy miattuk, a vonatkésés miatt, a tolmácsi Kirov-gyárban naponta 400 munkás egy egy órával később kezdi meg a munkát. Ez havonta körülbelül 10 000 elmulasztott munkaórát jelent, egyeüzemben. Ha a vonatkésés miatt keletkezett veszteségeket a ČSD alkalmazottainak kellene megtéríteniük, bizony nem tudjuk, mit szólnának hozzá. A párt levelével kaocsolatban sok javaslat érkezik a ČSD munkádül a tolmácsi üzemben. Néhány ^"ak megjavitasara. A hozzászólá.... ... ... Crtl/hon fnhhrinw fnKmi-A J.'lr J - _ . nappal ezelőtt Tolmácsról külön kül. döttségr ment Érsekújvárra megtár. gyalni az ottani vasutasokkal a vonatkésés okait, s megkérni a vasutasokat, ne tartsák őket vissza munkájukban, a terv teljesítésében. sokban többször felvetődik a kérdés: — Miért késnek a vonatok? Meggyőződésünk, hogy ki lehet és ki kell kUszöbölni a vonatkésést. Ezzel nemzetgazdaságunk számára sok százezer munkaórát takarítanánk Az ilyen esetek, a vonatkésés *mi sok millió korona értéket miatti mulasztások Szlovákia más vi- 3e,en

t- Ezek utan a vasutasoké a dékein is gyakoriak. Különösen most, sz

ö- Elvarjuk, hogy e sürgős proba párt levelének megvitatása alkal- lémát mielőbb megoldják, amint már mából sok helyen vetődik fel ez a eddig is számos, még nehezebb kérkérdés. A dolgozók maguk javasol- dést ls megoldottak, ják; sürgősen tenni kell valamit. Ha Horváth Sándor Silická Brezová új útja Pelsőc és Silická Brezová közötti újjáépített utat átadták a forgalomnak. Az út felépítésében legtöbbet a Silická Brezová-i polgárok segítettek. Minden nap 50 brigádmunkást küldtek az útépítéshez, így jelentősen hozzájárultak az építés gyors befejezéséhez. A község szorgalmas dolgozói sokkal könnyebben, gyorsabban érhetik el a környék városait, falvait, mert 1957 decemberében az autóbuszközlekedés is megindul az új útvonalon. Ma már nem jelent problémát a vasúthoz való utazás sem, mert a legközelebbi vasútállomásra, Pelsőcre autóbusszal utazhatnak a Silická Brezová-i lakosok. Nagy segítséget jelent az új út nemcsak az egyes polgároknak, hanem az EFSZ-nek is, mert eddig a szövetkezeti jövedelem jelentős részét a rossz úton való közlekedés emésztette fel. Silická Brezová polgárai tudják a legjobban, mit jelent számukra az új út. A szövetkezeti dolgozók az eddiginél még jobb munk^credményekkel hálálják meg a párt és kormány gondoskodását. Simon J. leveléből ..UUUUUUL "^'^'VW/WWVAAíWV ALKALOM SZÜLI A TOLVAJT? Statisztikai adatok szerint a leg** utóbbi két esztendőben 23 millió korona értékű árut, anyagot, stb. lopkodtak szét. Az illendő6ég kedvéért illik a lopásokat nagyjából osztályozni is. Választék, sajnos van bőven. Eszembe jut egy gyűlés, amelyen egy kereskedelemben kevésbé jártas elvtárs is megjelent, s a szóra, hogy mankó — sokszor ismétlődött — megjegyezte. — Mondja elvtárs, ez egészségügyi értekezret ? — Nem. Ez olyan kereskedelmi féle — válaszoltam. — Akkor miért beszélnek állandóan mankóról. — Mert sok a mankó. — Érdekes, jegyezte meg a vendég, — én az utcán kevés sántító embert látok. Erre már nevetés környékezett s elmagyaráztam neki, hogy a mankó amolyan szalon-kifejezés, a lopás finomabb árnyalására. Mosolygott. Persze nem mosolyoghat az ember, ha látja a kimutatást, hogy ez év tíz hónapja alatt a szövetkezeti üzletekben szétlopkodtak, — pardon, elmankóztak, — 3 712 700, és az állami üzletekben másfél millió koronát. Külön tanulmányt igényelne a mankózók lelki alkatának vizsgálgatása, a lopás társadalmi gyökerének boncolgatása. Ügy hiszem, ilyesmivel már jônéhányan foglalkoztak, receptek is születhettek, de ennek ellenére tegnap is sokan loptak és még ma is lopnak. Ezt nem tudomásul venni, nagy hiba lenne. És hiba lenne a

1 múltnak az emberekre ható ez irányú kísértését is figyelmen kívül hagyni. Szerintem a dolgot meg kell előzni. Vagyis, a talajt kell fokozatosan kihúzni a lopások alól, szűkíteni az ez irányú „életteret". Felvetődik a kérdés, mivel, hogyan hisz becsületes volt a mankózó, amikor a munkahelyre került és mégis ennyi meg ennyi a hiány? Egyeseknél hamarább, másoknál később jönnek rá, rendszerint az illető „ügyességén" múlik a dolog, íme egy-két példa: Eugen Jelinek, a Begyűjtési Üzem raktárosa, Palárikovóról és Michal Benko, a Palárikóvói Állami Gazdaság volt vezetője, s Jozef Kollár, a gazdaság volt raktárosa három év alatt „mindössze" 15 vagon!!! gabonát és más egyebet „csórtak" el, és „kerestek" rajta 285 200 koronát. Csekélység! Aztán, hogy az állami gazdaságok veszteségre dolgoznak! Hátha ilyen jómadarak fészkelődnek be a vezető helyekre. Vagy egy másik eset. D alasko Sándor az érsekújvári tejüzemből, Tölgyesi József, a ČSAD ottani sofőrje (azelöit maszek) és Pócs Béla a tejüzem (el) raktárosa, rájöttek arra, hogy sok út vezet a meggazdagodás felé. Eszük volt az ilyesmire, összedugták a fejüket, s 30 750 liter tejet, 1600 kiló túrót, 80 liter tejfelt és más egyebet „eladtak". Persze a 158 723 koronát úgy látta az állami bank, akár én a hátam közepét. Sajnos, de sokat emlegetem, hosszú fejezeteket lehet írni a körmönfontabbnál körmönfontabb emberekről, zsiványokról és „munkamódszerekről". Arról azonban Kevesebbet lehet olvasni vagy hallani, hogy a pártszervezetek, tömegszervezetek, a helyi nemzeti bizottságok leleplezték volna a tolvajokat, tekintet nélkül társadalmi helyzetükre. Mert ha a pártszervezetek, s a többi szervezet valóban példásan törődnének a nép vagyonának védelmével, nem fordulhatna elő olyan eset, mint például a Pánik Jánosé. Az apjának volt 26 hektár földje. Ő öt esztendőn át nem nagyon törődött a munkával, nem lett kérges a tenyere, s jól kifejlődött agytekervényeit — ki tudja, hogy van ez náluk — arra ingerelte a bankó, hogy találni lehet, csak keresni kell. ö talált is, „keresett" is. Handlován, Prievidzán akadtak haverok, üzletvezetők, s az építőanyag onnan Surányba került, ahol aztán Pánik János „mérsékelt" haszonnal túladott az „árun". Egy-egy mázsa mészen „mindössze" 10 koronát keresett, egy köbméter faanyagon „csak 750 koronát". Vagyis, azt a némi „különbséget" hozzászámítva a hivatalos árhoz. Hogy a haverok ilyen esetben hány százalékot kapnak, vagy milyen alapon megy a dolog, azt nehéz lenne megtudni. Egy dolog azonban bizonyos. Ahol nincs macska, cincognak az egerek, vagyis, ahol nincs ellenőrzés, jól megy a tolvajnak, haveri alapon is. Az üzletekben keletkezett mankókról is szólni kell néhány szót. Nem egyszer fiatal, kellő gyakorlattal még nem bíró erő kerül az üzletvezetés élére, s a munkatársak, ahelyett, hogy segítenék, gáncsolják, vagy nem törődnek vele. Csak az újdonsült főnököt látják benne. A volt üzlettulajdonosok egy része is igyekszik beleilleszkedni szocialista üzlethálózatunkba. Többen becsülettel megállják a helyüket. De közülük sokan azt hiszik, lehet* a régit folytatni, új formában, a saját zsebükre. Ennek pedig befellegzett mindörökre. S hogy kereskedelmi és üzlethálózatunkba egyre új erők kerüljenek, többet kelUtörődni az utánpótlással, szakképzettségük fejlesztésével, AZ elárusítónő, ha megismeri a könyvvitelt, nyilvántartást, stb., akkor egyes „hosszú-kezűek" nem lophatnak majd. Czáz szónak is egy a vége, s aki tovább akarja folytatni, megteheti észrevételét, javaslatát a népvagyon egyre jobb védelmére. Gérecz Árpád ÜJ SZO 5 £ 1957. decembe* 2*