Új Szó, 1957. december (10. évfolyam, 333-360.szám)

1957-12-03 / 335. szám, kedd

A világ békeszerető népei mély megelégedéssel fogadfiák a moszkvai Békekiáltványt BUDAPEST A Népszabadság december 1-i szá­néban a Béke szózata címen közli Sza­•casits Árpádnak, Magyarország volt íöztársasági elnökének és a volt Szo­ciáldemokrata Párt elnökének cikkét. Szakasits cikkében rámutat a Béke­kiáltványnak világszerte keltett hatal­mas visszhangjára. „A Békekiáltvány nem a renyhe, nyárspolgári pacifizmust hirdeti, nem a terméketlen álmodozások világa felé fordítja a képzeletet, hanem harcra hív, gondolkodásra, tevékenységre ösz­tökél. Óriási felelősséget vállalnak magukra azok, akik ennek az akció­egységnek útjában állanak, létrejöttét megakadályozzák. Semmi sem moshat­ja le róluk az árulás bélyegét" — írja cikkében Szakasits. Szakasits Arpád ezután azzal a kér­déssel foglalkozik, mivel szolgálhatják legjobban a magyar dolgozók a béke ügyét. Rámutat arra, nem elegendő a Szovjetunióban és a varsói szerző­désben bizakodni. Magyarországon ai> élet ez évben sikeresen normalizáló­dott, azonban a fejlődés üteme koránt sem áll arányban a követelményekkel, a szükségletekkel. A magyarországi békeharc feladata, hogy tervszerűbben és lendületesebben kell qazdálkodni. Többet, jobbat és ol­csóbban kell termelni, mint eddig. „Éberebbnek kell lennünk — írja a továbbiakban Szakasits — ne hittessük el magunkkal, hogy már túl vagyunk minden rosszon, minden veszélyen. A békeharc egyúttal a jobb munkáért, a gazdasági, kulturális és erkölcsi fej­lődésért folytatott küzdelem." Szakasits Arpád a továbbiakban fel­hívja a figyelmet arra, hogy a Szovjet­unió és a szocialista tábor az elmúlt év folyamán sikereket ért el a béke megőrzése iránti törekvésben, azonban „káros lenne olyan illúziókat táplálni, hogy ez minket felszabadít az alól a kötelességünk alól, hogy a békéért küzdjünk" — írja. „Eiért az az elháríthatatlan feladat vár pártunkra, élcsapatunkra és vala­mennyiünkre, hogy meggyorsítsuk az iramot, biztonságosabbá tegyük a me­netelést, öntudatosabbá a tömegeket és magasra emeljük előttük a proletár nemzetköziségnek és a népek testvéri szolidaritásának lobogóját, a szocializ­mus zászlaját" — hangsúlyozza Sza­kasits. SZÖFIA A Rabotnyicseszko Gyelo „A bolgár kommunisták és a bolgár nép szava" című vezércikkében így Ir: A bolgár kommunisták és a bolgár nép egyhan­gúlag egyetértenek a szocialista or­szágok kommunista és munkáspártjai képviselőinek deklarációjával és a Bé­kekiáltvánnyal. Elsőrangú fontosságot tulajdonítanak ezeknek az okmányok­nak a> szocializmus, a demokrácia győ­zelméért és a békéért folytatott harc­ban. Teljes egészében jóváhagyják eme okmányok téziseit és büszkék arra, hofiy más testvéri országok képviselői­vel együtt aláírták őket a Bolgár Kom­munista Párt képviselői is. A lap a továbbiakban hangsúlyozza, hogy Bulgária népe mély megelégedés­sel fogadja a deklarációban világosan kifejezett azon nézetet, miszerint a Szovjetunió és kommunista pártja ve­zető szerepet tölt be a szocialista tá­borban, valamint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalomban. E tény­nek óriási jelentősége van. A Szovjet­uniónak, mint a szocialista tábor központjának szerepét tárgyilagos té­nyezők történelmi jelentőséggel tá­masztják alá. BELGRÄD A Kommunyiszt belgrádi hetilap leg­utóbbi számában kommentárt közölt a kommunista és munkáspártok képvise­lőinek moszkvai tanácskozásaival kap­csolatban. A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének lapja „az általános jó­létért" című cikkében írja, hogy a 64 kommunista és munkáspárt képviselői által Moszkvában aláírt Békekiáltvány olyan követeléseket tartalmaz, ame­lyek döntő jelentőségűek a béke meg­őrzésére. A kiáltványban nem „kom­munista követelésekről", hanem az Lippmann: Eisenhower adja át hivatalát Nixonnak Washington (ČTK) — Bár az ame­rikai hivatalos körök minduntalan is­métlik, hogy Eisenhower elnöknek nincs szándékában lemondani, az ame­rikai sajtó felveti az elnöki hivatal további betöltésének kérdését. Walter Lippmann a New York He­rald Tribúne vezércikkében a jelen­legi helyzetben — amelyet a szovjet tudomány és technika legutóbbi si­kereire és a nyugati szövetség ke­belében uralkodó ellentétekre való tekintettel komolynak tart — a meg­oldás három lehetőségét veti fel. Lippmann szerint az első lehető­ség Eisenhower előző megbetegedése esetéhez hasonlóan az, hogy az elnök hatalmát az elnök legközelebbi mun­katársainak törzskara gyakorolja ne­vében. Lippmann úgy véli, hogy a mostani komoly helyzetre való tekin­tettel ez a megoldás nem a legalkal­masabb. A második megoldási lehetőséget Lippmann az elnök lemondásában lát­ja, azonban hangsúlyozza, hogy a leg­jobb megoldás a harmadik lehető­ség: az elnöki hatalomnak Nixon al­elnök kezébe való helyezése volna. Lippmann e harmadik lehetőség mel­lett foglal állást, mert Nixon az utób­bi időben bebizonyította, hogy elég ereje és bátorsága van arra, hogy tovább haladjon az Eisenhower által kitűzött úton. Lippmann befejezésül megjegyzi, hogy ezt a megoldást ad­dig kellene megvalósítani, amíg Ei­senhower elég erővel rendelkezik, hoqy saját akaratából döntsön. emberiség általános vágyainak kifeje­zéséről van szó. A jelenlegi nemzetközi helyzetben az ilyen okmányok rendkí­vül nagy jelentőségűek. BERLIN Az ADN sajtóügynökség jelentése szerint Max Reimann, Németország Kommunista Pártja KB első titkára a Szabadság leadóállomásán a moszkvai Békekiáltványról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a kommunista és munkáspártok képviselői által jóváhagyott Békekiált­vány Németország Kommunista Párt­jának — törvény. Max Reimann felszólította a nyugat­német szakszervezeteket, Németország Szociáldemokrata Pártját és a Szabad Demokrata Pártot, — amelyek több ízben stkraszálltak Nyugat-Németor­szág atomfelfegyverzése ellen és az olyan európai övezet megteremtésére irányuló terv mellett, amelyben nem volna szabad atomfelszerelést elhelyez­ni — hogy harcoljanak az atomháború veszedelme ellen. A szakszervezeti tagok, a dolgozók, a tudósok és a háborút visszautasító embermilliók közös akciói — jelentet­te ki — erősebbek a háborús gyújto­gatok és az atomfegyvergyárosok ter­veinél. A Szovjetunió vegyiipara a második a világon Moszkva (ČTK) — A Szovjetunió a vegyszerek gyártásában már olyan magasan fejlett kapitalista országo­kat szárnyalt túl, mint Nyugat-Né­metország, Nagy-Britannia és Japán, s a világ vegyiipari termelésében el­foglalta a második helyet. Ez idén a Szovjetunióban több mint 11,5 millió tonna műtrágyát, több mint 4,5 millió tonna kénsavat és 1 millió 600 ezer tonna kalciumszó­dát gyártanak. Nagyon sikeresen fej­lődnek a vegyiipar újabb fontos ága­zatai: a szintetikus szalmiák, a mű­anyagok, műkaucsuk és szesz, a ro­varirtó mérgek, a műrost, a pótélel­miszerek és egyéb készítmények gyár­tása. ' Az algériaiak visszautasítják az úgynevezett kerettörvényt Kairó (ČTKV — Az Alaériai Nemze­ti' Felszabadítás Frontjának kairói irodája november 30-án nyilatkozatot adott ki, amelyben elutasítja a fran­cia nemzetgyűlésben november 29-én jóváhagyott úgynevezett algériai ke­rettörvényt. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a kerettörvény nem hoz semmi újat és „Algéria feldarabolá­sának nevetséges követélését" tartal­mazza. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az algériaiak folytatni fogják harcukat az algériai forradalom cél­jainak teljesítéséig. E célok az egy­séges és oszthatatlan Algéria teljes szuverenitását és függetlenségét je­lentik. Indonézia népe felháborodott és elszánt A Szukarno ellen elkövetett merény­let az indonéz népnek és Indonézia valamennyi barátjának nagy felhábo­rodását és haragját váltotta ki. A meg­könnyebbülés érzésével állapítottuk meg, hogy Szukarno elnök a merény­let során nem szenvedett sérülést, a fájdalom érzésével olvastuk azonban, hogy hét emberélet esett áldozatul és gyermekek vére omlott. A nyďgati hírügynökségek tudósítása szerint a merényletre a jelt egy pisz­tolylövés adta meg, amit négy gránát követett. Az elnököt és két gyermekét hadsegédje és testőrségének tagjai testükkel védték. Megállapították, hogy a merényletet Nyugaton gyártott gránátokkal követ­ték el. Lehetségesnek tartják hogy a letar­tóztatott két személy Lubisz ezredes kormányellenes puccsista illegális cso­portjához tartozik. Lubisz ezredest a dzsakartai amerikai nagykövetség tá­mogatja tevékenységében. Ha felvetjük azt a kérdést, miért került sor merényletre éppen e napok­ban és melyek azok az erők, amelyek merényletre buzdítottak, könnyű a vá­lasz. A múlt hetekben ugyanis az indonéz nép mozgalma, hogy Nyugat-Irián fel­szabaduljon Hollandia gyarmati uralma alól, tömegméreteket öltött. Erősödik az a tudat, hogy a gyarmati uralom megszüntetésére irányuló határozott lépések nélkül az ország gazdasági élete nem haladhat a nép érdekeinek megfelelő úton. Ezenkívül az amerikai imperializmus szemében fokozódik Nyugat-Iriánnak, mint stratégiailag fontos támaszpont­nak jelentősége. Az indonéziai helyzetet a Nyugat­Irián felszabadítására és az ottani gyarmatosító pozíció felszámolására irányuló határozott politika jellemzi. Indonéziában az utóbbi napokban számos összejövetelt tartottak. Dzsa­kartában egymillió ember tiltakozott Nyugat-Irián holland megszállása ellen. A gyűlésen Szukarno elnök jelenlété­ben határozati javaslatot fogadtak el, amely követeli a zöld asztalnál hozott szerződések megszüntetését, amelye­ket Hollandia 1949-ben kényszerített Indonéziára, amennyiben kudarcot val­lanának az ENSZ-ben Nyűg at - Ir ián ról folytatott tárgyalások. Ez időközben be is következett. A határozati javaslat a többi között a következő követeléseket tartalmaz­ta: Ne újítsák meg a koncessziót a hollandoknak, államosítsák a fontos holland vállalatokat, tiltsák be a hol­landoknak úgynevezett szabad foglal­kozások gyakorlását. November 25-én délben öt-tíz perc­re Indonézia egész területén leállt minden élet és forgalom, tüntetésként azon elhatározás mellett, hogy felsza­badítják Nyugat-Iriánt. A mecsetek minarettjeiről dobok pergése és ha­rangok kongása szólt, megszólaltak a gyárak és mozdonyok szirénái, sípjai. A munkások abbahagyták a munkát. A holland hajótársaságokat, amelyek­nél megnyilvánult a belső közlekedés szabotálására irányuló veszedelmes tö­rekvés, határozottan figyelmeztették. Megerősítették a felforgató tevékeny­ség elleni biztonsági intézkedéseket. Az események ilyen fejlődése két­ségkívül felbőszítette a külföldi impe­rializmust és belföldi segítőit, akik esztelen cselekedetekre ragadtatták magukat. Ellentámadásként merény­letet kíséreltek meg Szukarno ellen. Ez a köpeny és tőr régi imperialista politikájának újabb megnyilvánulása. A háború utáni történelem számos hasonló sikeres és sikertelen kísérle­tet jegyez fel, amelyeket az imperia­lista ügynökök elkövettek. Emlékez­zünk a Nasszer egyiptomi elnök sze­mélye ellen nemrég elkövetett merényletre. A Szukarno elnök életére törő ár­mány kudarcot vallott. Ellenkezőleg, fokozott tevékenységre vezetett és ve­zet, Indonézia népe egységes az impe­rialistaellenes álláspontjában. Szudio tájékoztatásügyi miniszter rádióbeszé­dében minden holland vállalatnál al­kalmazott indonézt felszólított, hogy 24 órás sztrájkkal tiltakozzék a hol­landok ellen. A gyarmatosítókat Indonéziába a ve­reség árnya követi. A vereségtől nem mentik meg őket sem a merényletek, sem a szabotálás, sem más erőfeszí­tés. Az ország népe és kormánya szi­lárdan elhatározták, hogy elérik elvi­tathatatlan jogukat, felszabadítják Nyugat-Iriánt, Indonézia integrális ré­szét, és gazdasága irányítását saját kezükbe veszik. M. Madr Á nemzeti felszabadító mozgalssn ifni területének túlnyomó részéi kezében tartja Párizs (ČTK) - A Francé Presse hírügynökség december 2-án össze­foglaló jelentési közölt Ifni spanyol gyarmat helyzetéről. A jelentésből kitűnik, hogy a spanyol haderők a harcok nyolcadik napja után a jelen­tős erősítések ellenére csupán Sidi­Ifni fővárost és tíz kilométernyi kör­zetét tartják ellenőrzés alatt. Ifni belső és határmenti hegyvidéki tér­sége az Ait Baamran bennszülött törzs kezében van. A spanyol köz­igazgatás két fontos központját, a délkeleti Tiliouinet és az északke­leti Tiourzát harcoló hazafiak zárták körül. A spanyolok Sidi-Ifni és a két külső központ között csupán rádió segítségével tartják fenn az össze­köttetést. A spanyol légierők táma­dásaikat főképp e két város körüli egységek megbontására összpontosít­ják. A spanyol határerődltményeket a felkelők teljesen elpusztították. Nagyszámú spanyol katonaság esett a felkelők fogságába. A marokkói Alam közlése szerint a spanyol lé­gierők Ifniben amerikai gyártmányú repülőgépeket használnak, amelyek a a legutóbbi napokban ismét bombáz­tak marokkői falvakat. A madridi spanvol hatóságok de­cember 1-én az ifnii katonai akciók­ról rövid közleménvt adtak ki, amely­ben jelentik, hogy „a tisztogatási hadműveleteket folytatják." A spa­nyol kormány mindeddig igyeke­zett csökkenteni az események je­lentőségét; december 1-én három minisztert küldött a Kanári-szigetek­re, s ezzel a Francé Presse nézete szerint tulajdonképpen beismerte, hogy a helyzetet Ifniben komolyabb­nak tartja, mint ahogy azt nyíltan beismeri. Vasárnap este a spanyol külügyminiszter megbeszélést tartott Marokkó madridi nagykövetével. A tanácskozás eredményéről nem adtak ki jelentést. Madridi politikai megfigyelők úr>v vélik, hogy az ese­mények kibontakozása jelentősen nö­velte a feszültséget Spanyolország és Marokkó között. A moszkvai Pravda Szíria és az USA közötti' kapcsolatokról Moszkva (ČTK) — A moszkvai Pravda december 2-i számában kö­zölte damaszkuszi tudósítójának a Szíria és az Amerikai Egyesült Álla­mok közötti kapcsolatokról szóló cik­két. A cikk rámutat, hogy a legutób­bi két nap folyamán az amerikai saj­tóban egy kissé alábbhagyott ugyan a Szíria elleni kampány, azonban Szíria közvéleménye az USA politi­káját nem a szavak, hanem a tettek szerint ítéli meg. A cselekmények azt mutatják, hogy az Egyesült Államok kormánya mindeddig nem mondott le a Szíria ellen előkészületben levő agresszióról és az ország belügyeibe való beavatkozási kísérletekről. Erre mutat az a tény, hogy az utolsó héten kiéleződött a viszony a szíriai-izraeli határon, szíriaellenes jellegűek az amerikai diplomatáknak Irak és Jordánia egyesítésére irányu­ló törekvései, mely országok uralko­dói engedékenységet tanúsítanak az USA agresszív politikájával szemben. Teljesen világos, e terv célja az, hogy lehetetlenné tegye az arab államok egyesítését az imperializmus elleni harcban. Nem szűnik meg egyelőre a szíriai-török határon uralkodó fe­szültség sem, ahol a török kormány erős katonai egységeket tart fenn. A moszkvai Pravda tudósítója be­fejezésül hangsúlyozza, hogy mind­ezen tények erősen nyugtalanítják Szíria közvéleményét, amely bennük joggal lát ellenséges állásfoglalást Szíriával szemben. Szíria politikai és más körei ezért a legnagyobb meg­elégedéssel fogadták N. A. Bulganyin­nak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének Menderes török minisz­terelnökhöz intézett üzenetét, ame­lyet az An Nasza szíriai lap szerint a közel-keleti béke megszilárdítása iránti őszinte, törekvés hat át. Lloyd Anglia külpolitikájáról Londqp (ČTK).- - S._ Llpyd angol külügyminiszter rádióbeszédében iga­zolni igyekezett az angol kormány külpolitikáját. Amikor^ a Szovjetunió­val folytatott kapcsolatokról volt sző, megismételte az angol kormány­körök szokásos állítását, amelyek a Szovjetunióra akarják hárítani a fe­lelősséget a nemzetközi kaocsola­tokban uralkodó jelenlegi feszültsé­gért. A legmagasabb színvonalon történő értekezlet kérdésére vonatkozólag kijelentette, hogy „lehetséges ilyen tanácskozás, azonban kellően indo­kolt reménnyel kellene kecsegtetnie, hogy enyhíti majd a feszültséget é6 hogy eredménvtelenségével esetleg nem élezi tki azt". Az Elsenhowerrel és Dullessel folytatott tanácskozásokkal kapcso­latban, amelyeken Lldyd Macmillan miniszterelnökkel együtt vett részt, kijelentette: Ez a tárgyalás a közös célokra vonatkozó deklarációnak és a két kormány arról szóló nyilatko­zatának közlésére vezetett, hogy hi­szünk kölcsönös függőségünkben, erőfeszítésünk egyesítésének, vala­mint a mi Dozicióink és szövetsége­seink pozíciója megerősítését szol­gáló forrásaink helyes felhasználásá­nak szükségességében. A külügyminiszter azt állította, hogy Angliának „következetesen és elszántan" kell haladnia jelenlegi útján. Eisenhower köszönő távirata a szovjet államférfiakhoz Moszkva (ČTK) — Moszkvában kö­zölték azon táviratok szövegét, ame­lyeket Eisenhower, az Amerikai Egye­sült Államok elnöke küldött N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának, K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének és N. A.' Bulganytnnak, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének. Eisenhower el­nök a táviratokban megköszönte a szovjet államférfiaknak, hogy megbe­tegedése alkalmából táviratban mi­előbbi felépülést kívántak neki. További áremelés Franciaországban Párizs (ČTK) — A párizsi lapok köz­lik, hogy december 1-től Franciaor­szágban ismét felemelik a vaj, tej és a napi szükségleti cikkek árát. A köz­szükségleti cikkek folyton drágulnak, ezzel szemben a munkabérek csökken­nek. A l'Humanité beszámol arről, hogy már a november 9—16-ig terjedő hé­ten emelték a hús, vaj, tojás és bur­gonya árát. A hús 1956. novemberétől 1957. novemberéig 55 százalékkal drá­gult. Hasonlóképpen megdrágult a gyapotszövet, gáz, villanyáram és emelkedett a földalatti vasút, valamint az autóbuszközlekedés menetdíja. BAKUBAN ez idén megkezdték eqv új vízvezeték építését, amely a vá rosnak naponta 791 500 hektoliter vi­zet fog szolgáltatni. (ČTK) P. Nenni: az „erőpolitika" válságba jutott Az Avanti, az Olasz Szocialista Párt lapja közölte P. Nenninek, a párt fő­titkárának szerkesztőségi cikkét, aki hangsúlyozza, hogy az amerikai erő­politika komoly válságban van. Nenni megjegyzi, hogy a szovjet tu­domány és technika sikerei komoly csapást mértek az amerikai politikára, és az amerikai politikusak nem képe­sek megérteni „a szovjet nép erején és alkotó aktivitásán" alapuló sikere­ket. Nenni az amerikai diplomácia má­sodik tévedésének azt tartja, hogy az USA nem veszi tekintetbe a szovjet politikának a Kelet országaira gyako­rolt vonzó erejét. Tüntetések Nagy-Britanniában az amerikai „atomrepülőgépek" ellen London (ČTK) — Szombaton és va­sárnap London több városnegyedében és más angol városokban jelszavakkal és zászlókkal tüntető felvonulásokat tartottak a lakosságot fenyegető hid­rogénbombákat íiordozó amerikai re­pülőgépek ellen, amelyek naponta Nagy-Britannia felett keringetlek. A volt katonák békemozgalmának küldöttsége felkereste Londonban az amerikai nagykövetséget és követelte, vonják ki Nagy-Britanniából a hidro­qénbombákat hordozó amerikai bom­bavető gépeket és az amerikai kato­nai egységeket. UJ SZO 3 £ 1957. december 3.

Next

/
Thumbnails
Contents