Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-13 / 315. szám, szerda

HOZZÄSZOLÄSOKÄ CSKP KB LEVELÉHEZ Három vélemény — egy cél Lassan már befejezik a legsürgősebb őszi munkákat a Palárikovói Állami Gazdaság földjein. Jól haladnak minden munkával, hiszen az idei őszi időjárásnál jobbat aligha lehetne kívánni. Az őszi munkák mellett nagy figyelmet szentelnek a párt levelének is. Nézzük meg, hogyan készülnek a palárikovói gazdaságok kommunistái a vitára, miről esik a Jjegtöbb szó gyűléseiken? Hadd beszéljenek erről a gazdaság kommunistái. SZALAY FERENC, a pártszervezet elnöke a következőket mondja: — Nagy segítséget nyújt nekünk ez az országos vita. Nemcsak arról van szó, hogy minden dolgozó megmondja véleményét a párt poétikájáról és előterjeszti javaslatait, hanem arról is, hogy a vitával járó feladat fokozza a pártszervezetek aktivitását, emeli a pártmunka színvonalát. Annak ellenére, hogy még csak az előkészületeknél tartunk, máris észre lehet venni egy új és mindenekfelett fontos vonást a pártszervezetek munkájában. Ez pedig az, hogy nincs félrehúzódó kommunista, aki a közös feladatokkal szemben közömbösen viselkedne. A Központi Bizottság levelét mindenki nagy érdeklődéssel fogadta, melynek szlovák vagy magyar nyelvű szövegét minden párttagnál megtalálhatjuk. Az eddig megtartott pártgyűléseken jóformán nem volt indokolatlan hiányzó. A csúzi gazdaság pártszervezete taggyűlésén a párt levelének tárgyalásánál többen beszéltek arról, hogy a vitában az crszágos kérdések mellett helyi problémákról is legyen szó. Egyesek felvetettek néhány helyi jellegű kérdést. Dobrocska elvtárs például a veszteség nélküli takarmánybetakarítás fontosságára mutatott rá, majd arról beszélt, hogy a levélben említett szántóföldterület kibővítéséhez Csúzon is hozzájárulhatnak kb. 5 hektárral. Ezt egy másfél kilométer hosszú, kemény felületű út építésével lehet elérni. A gazdaság fogatai és egyéb jármüvei rósz időjárás esetén nem tennék tönkre vagy 10 méter szélességben a szántóföldet a dűlőút mellett. Ez csak egy a sok hasznos javaslat közül, melyek máris elhangzottak. Pártszervezeteink azon lesznek, hogy a pártgyűlések megtartása után mindenütt jól előkészítsék a nyilvános gyűléseket, hogy minden dolgozó hozzájárulhasson javaslataival, észrevételeivel a ránk váró feladatok sikeres megoldásához. MATEJOV ELVTÁRS, a Palárlkovói Állami Gazdaság igazgatója, a következőkre hívja fel a figyelmet. — A vita megszervezésében a pártszervezet segítségére lesznek a Ne hagyjuk a tettvágyat elaludni gazdaság felelős vezetői is. A gremiális értekezleten már megtárgyaltuk a teendőket és a gazdaság igazgatóságán háromtagú bizottságot létesítettünk azoknak a javaslatoknak felülbírálására és hasznosítására, melyek hatáskörünkön belül elintézhetők. — Én magam is szeretném, ha a vita valóban nemcsak országos viszonylatban hozna javaslatokat, de ha dolgozóink a mi gazdaságunk feladatainak jobb elvégzésére is ráirányítanák figyemüket. így például igen értékesek lehetnek a hatékonyság növelésére irányuló javaslatok: — Hogyan tegyük jövedelmezőbbé az állattenyésztést, hogyan emeljük a hektárhozamot, hogyan használjuk fel a leghelyesebben a beruházási összegeket ? Célunk, hogy terveink összeállításánál nagyobb mértékben vegyék ki részüket az összes dolgozók. — „Felfelé" is tesz monlanivalónk. Főleg az állami gazdaságok Dénzügyi dotációjához és a hitelek nyújtásának néhány problémájához terjesztünk fel javaslatokat. Ezeket azcnban még alaposan megvitatjuk. Szerintem az állami gazdaságok pénzzel való támogatásának formái csak kerékkötői voltak az előrehaladásnak. A CSÚZI GAZDASÁGBAN Mafašovskv elvtárssal, a csúzi gazdaság vezetőjével beszélgetünk. — Nálunk is lesz miről beszélni. — kezdi. — A csúzi pusztán kb. 5 hektár földdel gyarapíthatnánk szántóföldterületünket. Csak egy árkot kellene kimélyíteni, s használhatóvá válna az öt hektárnyi vizes terület. Sokat foglalkozunk a tejtermelés fokozásának kérdésével is. Arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a fiatal állatokról jobban kell majd gondoskodni. Néhány átmeneti legelőre volna szükség. Persze, gondozott legelőre. Tovább kellene emelni a tenyésztés színvonalát és gondosabban vezetni az állatok hasznosságáról szóló kimutatásokat. — Mikor a párt Központi Bizottságának levelét olvastuk, sokat gondoltunk arra is, hogy mennyi alkalom nyílik a termelés hatékonyságának növelésére a gépesítés kiszélesítésével. Csak egy példa: Takarmánykombájnnal öten 88 mázsa silót készítettek egy nap alatt, míg szecskavágóval 14 ember csak 30 mázsát vágott fel naponta, Javaslatainkban felhívjuk a figyelmet a föld jobb kihasználására is. Szerintem a földbe az való, ami legjobban megterem. Mindent egybevetve: iól átgondoljuk és megbeszéljük a lehetőségeket a termelés fokozására. Megéri szétnézni magunk körül egy kicsit, gondolkodni és cselekedni, úgy, hogy mindannyiunknak több haszna legyen belőle. (ve) A Losonci Téglagyár bejáratánál szállítás közben lehullott friss téglapor és az udvaron állandóan növekvő hatalmas téglahegyek már messziről mutatják, hogy az üzemben serény munka folyik. Ma már természetes dolog ez. Az arra járónak fel sem tűnik, hogy a téglagyárban egész évben dolgoznak és naponta sok ezer tégla kerül ki a kemencékből. De az üzem dolgozói, különösen az idősebbek, mint Teluch Péter téglaégető, Bacsa István kihordó emiékeznek rá, hogy ez nem mindig volt így. A múltban a téglagyári munkások csak nyáron dolgoztak, mert a nyers tégla csak jó időben száradt. Az év hűvösebb hónapjaiban — októbertől áprilisig — a munkások nagyobb részét elbocsátották. A felszabadulás hozta meg azt, amiről a mümkások legjobbjai, a kommunisták olyan sokat beszéltek. Eltűnt a téli inség réme, a téglagyárban egész esztendőben van bőven munka. A téglagyár dolgozói a kommunisták kezdeményezésére még az év elején elhatározták, hogy az építészetnek egy téglával sem maradnak adósok, sőt többet adnak a tervezettnél. Az agyag bányászok, téglapréselők, égetők, kihordók, egyszóval mindenki nagy lelkesedéssel fogott hozzá a felajánlások teljesítéséhez. Naponta 100 százalékon felül teljesítették a feladatokat és így az eredmény nem maradt el. 305 490 nyers és 112 680 téglát készítettek eddig terven felül. Kedvezően alakul az önköltség csökkentése is. A munka jobb megszervezésével termékenyebbé válik a munka, gyorsabban lesz az agyagból tégla. Adatni elvtárs, a téglagyártás vezetője úgy igyekszik megszervezni a munkát, hogy a hónap első napjától kezdve mindenkinek legyen elegendő munkája, ne kelljen agyag, nyerstégla vagy szerszám miatt várakozni. De nemcsak ezzel törődnek. Az üzemvezetőség alaposan szemügyre veszi, kinek milyen a szakmai képzettsége, tehetsége, ki milyen munkát végez legszívesebben. Ennek alapján osztják el a feladatokat. Ennek alapján foglalkoznak a dolgozókkal. A művezetők főleg szakmai segítséget adnak a részlegek dolgozóinak. Nota elvtárs minden új munkamódszert alaposan megmagyaráz, hogyan kell ezt vagy amazt a műveletet elvégezni, mi történik, ha eltérnek a műveleti utasítástól. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az üzem 41 koítona 64 fillérrel csökkentette az ezer téglára eső gyártási költsé get. Mégsem mondhatjuk, hogy verseny kielégítően gyorsítja, javítja a munkát a gyárban. Az emberekkel való beszélgetések során azt tapasztaltuk, hogy nincs még igazi versenyhangulat, olyan, amelyben mindenki izgalommal figyelné a másik teljesít ményét, amelyben mindenki napról napra új ötleteken, új takarékossági lehetőségeken törné a fejét, hogy az üzem még nagyobb sikert érhessen el a téglagyárak közötti versenyben. A CSKP KB XI. kongresszusának előkészítésével kapcsolatos szeptember végi ülése, a kommunista pártnak a dolgozókhoz intézett levele, az országos vita híre fellelkesítette a téglagyáriakat. Az üzemi pártszervezet eddig azonban alig épített erre a lelkesedésre. Márpedig irányítás és jó agitációs munka nélkül alig alakulhat ki igazi, az üzemben minden problémát felölelő konstruktív építő vita. Lenne tehát miről beszélniük, mivel agitálniuk az üzemi pártbizottság tagjainak, a pártbizalmiaknak. De nyomát sem látni a szervezet jól irányított politikai agitációjának. Csak ösztönszerű népnevelőmunkára találtunk, ami legyen bármilyen jő, nem lehet egységes és hatékony. Hiba az is, hogy az üzemben már hónapok óta „nem szokás" pártcsoport-értekezleteket tartani. Talán nincs rájuk szükség ? Hogyne volna. Nagyon jó lenne, ha péidául most a pártcsoportokban, a közös gyűléseken elbeszélgetnének a pártonkívüliekkel az eddigi eredményekről és a további feladatokról, főleg arról, ami fékezi az előremenetelt a munkatermelékenység további növelésében. A kemencétől az udvar felé haladva, pl. arra lettem figyelmes, amint az egyik munkás a szokottnál erősebb hangon ezt mondja munkatársának: „Meddig lesz még ez a limlom az udvaron? Már nem lehet mozogni tőle." Csak később tudtam meg, hogy Balázs Jánosnak hívják és bizony jogosan elégedetlenkedik. Az udvar, pontosabban a téglarekodóJobb munkát kell végeznünk így határoztak az egegi szövetkezetesek, amikor megvitatták a párt leveléből adódó és rájuk háruló feladatokat. A fejlesztési terv felülvizsgálásakor ugyanis megállapítást nyert, hogy az eddigi eredmények nem biztosítják teljes mértékben a második ötéves terv feladatainak teljesítését A valóságnak ilyen felismerése arra vezette őket, hogy komolyan megtárgyalják a szövetkezet fejlődésével kapcsolatos kérdéseket. A párttagokra ,és fiatalokra szükség van Tekintettel arra, hogy a szövetkezeti tagok életkora elég magas, a szövetkezet vezetősége foglalkozik a kérdés megoldásával éspedig úgy, hogy azokat a fiatalokat, akik nincsenek a faluban alkalmazásban, igyekszik megnyerni, s így fiatalítani a szövetkezetet. Ezenkívül feladatul tűzték ki, hogy megnyerik a szövetkezeti gazdálkodásnak a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztokat. Meg kell említenünk itt, hogy az egyénileg gazdálkodók között van két párttag is. Szükséges tehát, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzék a helyi pártszervezet. Ez nagyon fontos, mert azzal a ténnyel állanak szemben, hogy maga a pártszervezet elnöke, ak' az 1950—1952-es években a szövetkezet elnöke volt — ma a szövetkezeten kívül, egyénileg gazdálkodik. A kérdés megoldása sürgető, mert ez a tény nem segíti elő a szövetkezeti gazdálkodás haladását. Az ilyen párttagok magatartása természetesen nem dicséretre méltó, sőt pártunk törekvéseit hátráltatja, ellenkezik a párt irányvonalával. Jó trágyázás — jó termés Talajvizsgálat alapján pontos trágyázási tervet dolgoztak ki, s annak érdekében, hogy ezt a tervet betarthassák, biztosítják a trágya rendszeres kihordását a mezei trágyadombokra. A terv alapján 4—5 évenként istállótrágyával trágyázzák a földeket. A takarmány megjavítása érdekében bevezetik a lóhere és a lucerna szárítására a szárító állványokat. Ezért már a télen 200 darab szárítóállványt készítenek, 1960-ig 600 darabot, úgyhogy a többéves takarmányt csak állványon szárítják. A jó termés persze nemcsak a föld megművelésétől függ, hanem az agrotechnikai határidők pontos betartásától is. Ügy vélik, hogy ezen a téren is van javítanivaló, ha a hektárhozamok tervét teljesíteni akarják. 1960ban az egyes termékek hozamát a következőképpen tervezik: búza árpa kukorica 26 q 23 q 30,7 q rozs 23 q zab 21 q krumpli 151 q Az évelő takarmány hektárhozamát 68 mázsára, a rétek hektárhozamát pedig 34 mázsára tervezik. Ami a cukorrépa termelését illeti: a cukorrépa vetésterületét a szántóföld területének a 3,8 százalékára bővítik s hektáronként 285 mázsa hozamot terveznek. Az állattenyésztés terén Az állattenyésztés hasznosságának fokozásával kapcsolatban elhatározták, hely felét a már hasznavehetetlen csillék, mátorok és más öreg gépek foglalják el. Mennyivel jobban, gyorsabban menne a rakodás és mennyivel kevesebb tégla menne tönkre, ha a rendre, tisztaságra is nagyobb gondot fordítana az üzem vezetősége. Teluch Pétert 'is érdekelné, hány év kell még ahhoz, hogy felszereljék az önműködő szénporszórókat a tégla egyenletesebb és takarékosabb égetéséhez. Vannak tehát még kérdések, amelyek válaszra, megoldásra várnak. Sok lehetőség van még arra, ho-gy kibontakozzék az igazi, szép verseny. Persze, ez elsősorban a pártszervezet kezdeményezésétől függ. Az üzem kommunistái legyenekigényesebbek magukkal és másokkal szemben is. Ne üljenek babérjaikon, lássanak hozzá minél előbb a CSKP KB levelének megtárgyalásához. Pártunk, amely most kongreszszusra készül, számít a dolgozók véleményére, javaslataira, elvárja, hogy véleményt mondjanak arról, hogy a gazdasági vezetők miként támaszkodnak irányító tevékenységükben a dolgozókra. Hogyan teszik számukra lehetővé az irányításban való részvételt, tanácskoznak-e velük, illetve mérlegelik-e és valóra váltják-e javaslataikat. Erről beszélni nagyon fontos már csak azért is, mert Gondek Béla elvtárstól és másoktól is azt a panaszt hallottuk, hogy egyes gazdasági vezetők semmibe veszik a szervezetek, a dolgozók véleményét. Pedig a helyes vezetés elképzelhetetlen anélkül, hogy a gazdasági dolgozó ne támaszkodjék a pártszervezetre, ellenőrzési jogára, a szakszervezeti bizottsággal és a többi tömegszervezetekkel való együttműködésre. Erdősi Ede EN IS HOZZÁSZÓLOK hogy havonta rendszeresen kidolgoz zák a takarmányozás tervét, melynek betartását a zootechnikus ellenőrzi és irányítja a helyes adagolást, az állatok gondozását. A minőségi állatok tenyésztése érdekében bevezetik a borjak rideg nevelését s erre a célra 1958-ban egy borjúistállót építenek. A tenyészállatokat a megfelelő takarmányadagolással nevelik. Hasonlóan gondoskodnak a vágómarha gyors hizlalásáról is. Az ötéves terv folyamán szaporítják szarvasmarha állományukat is, úgyhogy 1960-ban 100 hektár földre 36 szarvasmarha és 16 fejőstehén fog jutni. Egy hektár földre az ötéves terv végén 42 kiló marhahúst és 88 kiló sertéshúst s egy tehéntől 2000 liter tejhozamot terveznek. A párt levelével kapcsolatban röviden ezekről beszéltek az egegi szövetkezetesek. Szükségesnek tartják emellett, hogy az állattenyésztés fejlesztése érdekében a jövő év elejétől bevezessék a hasznosság utáni jutalmazást. Ehhez még hozzá tehetjük: hogy a szövetkezet teljesíthesse kitűzött feladatait, a tagoknak meg kell javítaniok a munkához való viszonyukat, munkaerkölcsüket. A szövetkezet vezetőségének s az agronómusnak felelősségteljesebb munkát kell végezniök különösen a mintaalapszabályzat betartásával kapcsolatban, s rendeznie kell a háztáji gazdálkodással összefüggő kérdéseket. A párttagok pedig siessenek a szövetkezet segítségére — ez nemcsak feladat, hanem erkölcsi kötelességük is. (ks) Alacsony, fejkendős, falusias, őszülő asszonyka járkál a Lévai Járási Nemzeti Bizottság bejárata előtt. Már vagy három járókelőtől is megkérdezte, hogy hány óra van. Gondoltam, biztos valami ügyes-bajos dolgot jött be elintézni vidékről. Még kilenc felé sem járt az idő, amikor határozott léptekkel befelé indult az épületbe. E napon a járási nemzeti bizottság mellett működő nöbizottság tartott gyűlést, amelyen az Októberi Forradalom 40. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalás teljesítésének értékelése és a párt levelének megvitatása szerepelt napirenden. Az alatsony boltozatú étteremben gyülekeztek a járás falvainak asszonyai, a nőbizottságok elnökei. Amikor ide beléptem, újra szemembe tűnt a kis termetű, ősz hajú asszonyka, aki az első asztalnál foglalt helyet. Pontosan a meghatározott időre, az elsők között jött el, habár a gyűlés megkezdése jó félórával eltolódott. Türelmesen üldögélt helyén, néha-néha fejkendőjét megigazítva apró szemével figyelte az újonnan érkezőket. Most azonban inkább az elnöknő beszámolójára lettem kíváncsi. Felolvasta hogy a lévai járás asszonyai harminchét kollektív és 125 egyéni kötelezettségvállalással köszöntötték a Nagy Októbert: A vállalások értéke 159 ezer korona. És ezt a szép kötelezettségvállalást, mely a tej, hús, tojás beadására, a város és falu szépítésére, az aratási munkákra és az őszi kapásnövények betakarítására vonatkozott, nemcsak hogy teljesítették, hanem 150 ezer koronával túl is lépték. A rövid beszámoló után a párt levelének tartalmával ismerkedtek meg rövidesen a jelenlevők. Az első asztaltól, mint az iskolában szokás, kezét felnyújtva jelentkezett a vitába az ősz hajú asszonyka is. Illedelmesen felállt, körülnézett a jelenlevőkön, és mikor minden szempár feléje irányult, hangosan, határozott hangon beszélni kezdett. — Elvtársnők és elvtársak, én is hozzászlólok pártunk leveléhez, mely minden polgárhoz, vagyis hozzánk, asszonyokhoz is szól. Nem olvasta beszédét, hanem szíve mélyéből törtek elő keresetlen szavai. A többi asszony felé fordult és a szokásos mozdulattal újra igazított fejkendőjén. — Mi csaknem mindnyájan anyák vagyunk itt. Nekünk különösen n ^g kell fontolni, hogyan lehetséges gyermekeink számára biztosítani a boldog jövőt. Ezt az utat mutatja meg nekünk a párt levele is. Én már 1950 óta szövetkezeti tag vagyok, s ha valami hibát láttam a szövetkezet gazdálkodásában, bizony nem voltam rest ezt a vezetőség szemére vetni és ha ez nem segített, úgy mentem a nemzeti bizottságra, a járásra, vagy ha kellett, még feljebb is. Azonnal figyelmeztettem az illetékeseket, s míg a hibák körül nem történt javulás, nem hátráltam meg. Tavaly is hullottak a malacok és az aprójószág. Akkor bizony igen összetűztem a mi' zootechnikusunkkal. Még talán ma is haragszik miatta. De a célomat elértem. Megszűnt a rendetlenség a disznóólak körül, megjavult az állattenyésztés munkája. S amíg öt éven keresztül alig kaptunk valamit az elszámolásnál, ma büszkén kijelenthetem, hogy a mi szövetkezetünk a legjobb a járásban. Hektáronként hetven mázsa kukoricatermést értünk el az idén, és ez már valami. Amit magunk nem végzünk el, azt mástól ne várjuk, hogy helyettünk elvégzi. Én már 59 éves vagyok, de úgy tavaly, mint ez idén is kétszázötven munkaegységet bizony ledolgoztam. A férjem is. Tőlünk, magunktól függ tehát, hogy életünk szebbé, jobbá váljon. Csináljátok ezt ti is így. Így értelmezem én a párt levelét. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy szóról szóra így mondta. De beszédének tartalma pontosan ez volt. Mikor befejezte, olyan egyszerűen ült le, mintha otthon férjével beszélt volna. Asszonytársai melegen megtapsolták vitafelszólalását. Azután már mindenkinek volt mit mondania. Az egyik helyen a nemzeti bizottság dolgozik rosszul, máshol nem megy a szövetkezeti tagság kibővítése, egyik faluban rossz a felvásárlás, egyszóval bíráltak. Nyíltan, hangosan tanácskoztak, mit lehetne tenni, hogyan lehetne megjavítani az egész járásban a mezőgazdasági termelést. A kis ősz hajú asszony felszólalása engem is magával ragadott. Hogy is lehetett volna itt csak hallgatni és jegyezni, amikor életbemgó fontos problémákról folyt a vita. Beszéltem, kérdeztem, magyaráztam én is, észre sem véve, hogy a lévai harangok már a delet is elkondították. Mikor vége lett a gyűlésnek, hozzáléptem. — Hogy hívják magát, nénike? — Engemet, fiam, Pavla Feranskának. Idevalósi vagyok Lévára. Itt dolgozom a szövetkezetben. — Hány gyermeke van? — Hármat neveltem fel. Az egyik katonatiszt, a másik üzemi bizottság elnöke, a harmadik munkás. Lassan már nyugdíjba szeretnék menni, elfárasztott az élet, az örökös munka. De amíg szövetkezetünk nem tér teljesen egyenes útra, addig nekem is ott a helyem. Csodáltam az öreg, törődött asszonyka lelkierejét, mert amint később megtudtam, sokat segített a lévai szövetkezeti tagok boldogulásán. Tizenkét éve dolgozik már a nöbizottságban, c helyi nemzeti bizottságban és példájc sok embert magával ragadott. Mikor búcsúzóul 'felém nyújtotta kérges kezét, meg szerettem volna csókolni, mint édesanyámét

s h. S, ÜJ SZÔ 0 -tr 1957. november 7.