Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)
1957-11-10 / 312. szám, vasárnap
A pártszervezetek törődjenek a nyilvános vitával A KOMAROMI GÉP- ÉS TRAKTORÄLLOMÄS üzemi pártszervezetének október végén tartott taggyűlésén csupán adminisztratív kérdések szerepeltek napirenden. A vitában Marek elvtárs megemlítette ugyan, hogy a járási pártbizottság irodája foglalkozott a traktorállomás hibáival, de bővebben erről nem volt szó, A tagság lem tuSta meg, milyen intézkedések :örténtek az őszi munkák gyors elvég:ése érdekében. Később Sládeček elv:árs felszólalásában kifogásolta ezt, Denne szólalt meg a lelkiismeret: — Fontos — mondotta —, hogy a :agsági könyvecskék ellenőrzésével, a Dárttagok nyilvántartásával és a tagjelöltek átigazolásával foglalkozzunk, izonban nem mellőzhetjük a munkaDroblémák taglalását sem. Nem teljesítjük az őszi munkák tervét! Foglalcozni kellene ezzel a kérdéssel és a ?SKP KB-nak nyilvános vitára bocsá:ott levelével is. Bár helytálló volt a javaslat, csak javaslat maradt. A vezetőség Pató Pálnődjára reagált rá. Ráérnek. Néhány íap múlva rendkívüli taggyűlést hívlak egybe, majd ott... Idő kell az ilőkészületekre. Indok ez? Nyolc nappal előtte a na>isajtó közölte a Központi Bizottság eveiét. Több mint egy hét állt rendel:ezésre az előkészületre. A traktorálomás pártbizottsága azonban nem ké;zült fel. Az őszi munkák lemaradásául sem törődtek. A gépállomás a nelyedik negyedévre tervezett feladatodat a taggyűlés napjáig, október 26-ig i7 százalékra teljesítette. Ilyen ütem>en •— különösen ha rosszabbodik az dőjárás — december végéig nehezen irik el a száz százalékot. A CSKP KB LEVELE többek között irra is figyelmeztet, hogy a mezögazlaságban elégtelen a gépi eszközök áhasználása. A komáromi gépállomás gazgatója szerint az egyébként kiváló zerkezetű csehszlovák silókombájnok íomárom környékén és általában a :ukoricatermő vidékeken, ahol erős a rukoricaszár, gyengének bizonyultak. Izükséges megoldani az .istállőtrágya akodásának gépesítését is. A jelenleg asznált szerkezetek nem váltak be. -raktorra szerelésük -után-csak néhány tápig üzemképesek. A komáromi gépállomáson panaszt állottunk a hazai gyártmányú rétgyaikra is. Szerkezetüket nem kifogásolák. Az ellen aligha lehet valamit londani. Azonban bajok vannak az zembehe'.yezésükkel. Az új gépeket em kapták meg kompletten a gyártól, s a hiányzó alkatrészeket már hoszzabb ideje hiába sürgetik.' HIBA VOLNA azonban, ha a komáomi gépállomás dolgozói a vita során sak mások hibáit látnák. Beszélniök :ell arról is, hogyan használják ki a endelkezésükre álló gépeket és vonanak le tanulságot a javítóműhelyben [követett hibákról is. A munkateljeítmény ezen a munkaszakaszon igen lacsony volt, — hatvan százalék körül íqzgott. Egyes szerelők azonban töbet szoktak írni, mint dolgozni. Ügy elszámították a normaórákat, hogy [zetést 160 százalékos teljesítményért zedtek Azonban nem mehetett ez a égtelenségig. A műhelyben szervezéi és káderváltozások történtek. Kiláis van rá, hogy a javítóműhelyben ártcsoport is alakul. A hibák gyökees kiirtását azonban gyorsan kell égrehajtani. Jellemző a régi viszoyokra, hogy a műhelyben foganatosított intézkedések után az esztergályos a GTÄ igazgatójának bejelentette, hogy amennyiben nem kap 10 koronás órabért, más üzemben próbál szerencsét. ígéretet ilyen fizetésre, igen helyesen, nem kapott. Hiszen nem az igazgatótól, hanem tőle, az ő munkájától függ, milyen lesz a keresete. Ha egy óra alatt három korona értékű munkát végez, nem kérhet tízet. Ha meg 15 korona értékű teljesítményt ér el, nem kaphat kevesebbet. így van ez rendjén. Mindenkit elvégzett munkája szerint kell díjazni. A pártközpont levelében olvashatjuk, hogy a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztésével lényegesen megnő a GTA-k szerepe és felelőssége. Munkájuk terjedelme három év múlva 140 százalékkal nagyobb lesz, mint 1955-ben volt. A nagykeszi traktorosbrigád számára ez nem lesz olyan nehéz feladat, mint az 1. és 2. számú gútai brigád számára. A nagykeszi traktoristák a harmadik negyedévben 8,8 traktoregységgel közel kétezer átlaghektár földet műveltek meg, s tervüket 116,1 százalékra teljesítették, míg a gútaí 1. számú traktorosbrigád ugyanakkor csak 95,1 százalékra, a 2. számú pedig 97,8 százalékra teljesítette a tervet. Csupán a hármas brigád ért el 100 százalékon felüli teljesítményt. A lemaradozó traktorosbrigádok vezetői a lemaradás okát a helyi viszonyokkal szeretnék megmagyarázni. — Gúta nagy község — mondják. Több mint 4000 hektár föld megművelése három traktorosbrigádra hárult. Míg a nagykeszi brigád által művelt földek 7 kilométerre vannak a brigád- . . .. .. ,. , ... .. i •• jj- • u • xj J , egy egyenruhás férfi az ablakfüggöny kozponttól, addig a gutái brigád trak- ^ másikj munkásruhában, .Látja!" — mondották. „A gyávák félnek tőlünk. Nem merik letartóztatni a dumát! Forradalmi Katonai Tanácsuk nem mer biztost küldeni ebbe az épületbe. Ma a Szadovaja sarkán láttam egy vörösgárdistát, aki meg akart akadályozni egy fiút abban, hogy a „Szoldatszkij Golosz"-t árulja... Á fiú csak kinevette, és a tömeg meg akarta lincselni a banditát. Már csak néhány óráig tart az egész komédia. Még ha Kerenszkij nem jönne is, nincsenek embereik, akik kormányozni tudnak. Abszurdum! Ügy tudom, hogy a Szmolnijban még egymás között Is vitatkoznak!" Egy eszer barátom félrevont. „Ismerem a Honmentő Bizottság rejtekhelyét" — mondta. „Akar velük beszélni?" Már esteledett. A város visszanyerte szokott képét, a kirakatredőnyök fel voltak húzva, az utcán lassan hullámzott a tömeg ... A Nyevszkij proszpekt 86-ban egy átjárón kellett keresztülmennünk, amely magas bérházakkal körülvett udvarra vezetett. A 229. stómú lakás ajtaján barátom a megbeszélt módon kopogott. Csoszogó léptek zaja hallatszott, egy belső ajtó becsapódott, aztán kinyílt a szemközti ajtó, és megjelent egy női fej. Fürkészve végignézett, majd beengedett bennünket. Békés külsejű, középkorú hölgy volt. „Kiril — kiáltotta —, minden rendben van!" Az ebédlőben, ahol az asztalon szamovár gőzölgött, és kenyérrel meg füstölt hallal megrakott tálak álltak, torosai kétszer olyan távolságra is járnak dolgozni. Ez az érvelés azonban nem helytálló. Hiszen a 3-as brigád • is Gután van, s az meg túlszárnyalja tervének teljesítését. HA AZ OTTANI PÄRTCSOPORT tagjai és a pártonkívüliek a pártközpont levelének megtárgyalásakor alaposan elemzik a helyzetet, biztosan találnak helyes megoldást, amely a terv teljesítéséhez vezet. Ez azonban nem jelenti azt, hcigy-.a komáromi igazgatóság ne törődjék a brigádok sorsával. Az őszi munkák kezdetén a gútai traktorosbrigádort egy D—54-es lárictálpas traktor két hétig nem dolgozhatott. A brigádvezető idejében bejelentette, hogy elkopott a traktor lánctalpa, de ennek ellenére nem kapott helyette másikat. Állítólag a pénzügyi terv már kimerült. Két héttel később is hasonló volt a helyzet a pénzügyi tervvel, egy mellékhelyiségből lépett ki. Roppantul örültek, hogy amerikai újságíróval beszélhetnek. Elmodták — nem minden büszkeség nélkül —, hogy a bolsevikok, ha kezükbe kerülnének, agyonlőnék őket. A nevüket nem akarják megmondani, de mindketten eszerek... „Miért közölnek a lapjaik olyan rettenetes hazugságokat?" — kérdeztem. A tiszt nem érezte magát sértve. „Igaz, tudom, de mit tehetünk?" Vállat vont. „El kell ismernie, hogy a népben bizonyos hangulatot kell keltenünk ..." -A másik félbeszakította. „A bolsevikok kalandba bocsátkoztak. Nincsenek intellektueljeik... A minisztériumok nem dolgoznak. Oroszország nem egyetlen város, hanem roppant ország ... Mivel tudjuk, hogy csak néhány napig lesznek uralmon, elhatároztuk, hogy legerősebb ellenfelükhöz, Kerenszkijhez csatlakozunk, és segíts érdekes, hogy akkor már megkap- 7 séget n yújtunk neki a rend' helyreállíhatták az új lánctalpat. Jtásában." Vontatottan történt a két lánctalpas 1 „Ez nagyon szép" — feleltem. „De traktor világítóberendezésének javítá- ^ miért működnek együtt a kadetokkal ?" sa is. A 2-es számú gútai traktorosbrit- ! A z ál-munkás mosolygott: „Hogy gád vezetője szerint a traktorokat J őszinte legyek, az igazság az, hogy a emiatt két hétig nem lehetett éjjeli műszakban használni. E néhány példa bizonyítja, hogy sok felesleges akadályt eltávolíthatnak a komáromi gépállomás dolgozói, ha a CSKP KB levelének megvitatásakor körülnéznek a saját portájukon. A nyilvános vitával kapcsolatban nagy a felelőssége az üzemi pártszervezetnek. A kommunistáknak az üzem vezetőségével karöltve arra kell törekedniök, hogy a pártközpont levelével minden dolgozó megismerkedjék és a levél megtárgyalásánál felvetett javaslatokat, amelyek a munka eredményesebbé tételét célozzák, mielőbb megvalósítsák. Drábek Viktor Vá hosszúréten már kinösen gazdálkodnak Várhosszúréten — rozsnyói járás — árom éven át folyt a meggyőző mnka a szövetkezet alakítása érdeében, míg végre itt is győzött a köös gondolat. Huszonhárom kis- és özépparaszt család lerakta a közös szdálkodás alapját. Alig néhány hete IaKult meg a szövetkezet, de már úgy eszélnek, mintha mindig a közösben Itek volna. Lázas munka folyik a volt raságj/ístálló kijavításánál. Egyidejűig végzik a mezei munkákat is. Szoralmasan végzik a mélyszántást — de cukorrépaföldek talajelőkészítéséről em feledkeznek meg. Id. Soltész József elnök úgy feltalála maqát, mintha már hosszú évek óta yakorolná új beosztását. Borsodi .ászló és Balázs Ferenc, azelőtti kőányamunkások is jól érzik magukat új foglalkozásukban, s már teljesen beleilleszkedtek a szövetkezeti munkába. Várhosszúréten jónak ígérkezik a kezdet. Jónak azért is, mert a falusi pártszervezet 11 kommunistájából 9 a szövetkezetben van s ők úgy vigyáznak a közösre, mint a szemük fényére. A határ területének 60 százalékán megkezdődött a nagy munka. A földek műszaki rendezése is megvalósult — bár egyesek szerint ez korai volt, mert rövidesen a még kívülállók is belépnek. Remélhetőleg ez nem húzódik sokáig. Fáradságos munkájának új qyiimölcsei vannak. Csak így tovább, Siskovics elvtárs, s Várhosszúréten is kezdetét veszi az új, virágzó, srocialista falu építése. (Tudósítónktól) tömegek ma a bolsevikokat követik. Nekünk nincsenek tömegeink — ma. Egy maroknyi katonát sem tudunk mozgósítani. Fegyvereink nincsenek ... A bolsevikoknak bizonyos mértékben igazuk van. Jelenleg csak két olyan párt van Oroszországban, melynek van a kezé ben valami hatalom, — egyrészt a bolsevikok, másrészt a reakciósok, akik a kadetok szárnyai alá húzódnak. A kadetok azt hiszik, hogy felhasználnak bennünket, holott a valóságban mi használjuk fel őket. Ha a bolsevikokat szétzúztuk, akkor a kadetok ellen fordulunk ..." „És beveszik a bolsevikokat az új kormányba?" A fejét vakargatta. „Ez probléma. Mert ha nem vesszük be őket, akkor alighanem újra kezdik az egészet. Mindenesetre módjuk lesz arra, hogy ők legyenek a mérleg nyelve az Alkotmányozó Gyűlésen —, ha utjyan lesz Alkotmányozó Gyűlés." „No meg aztán — mondotta a tiszt —, ez felveti azt a kérdést, hogy részt veszneke a kadetok az új kor mányban — s némi joggal, ön tudja, hogy a kadetok nem akarják igazán az Alkotmányozó Gyűlést, legalábbis ha a bolsevikokat most meg lehet semmisíteni." Fejét rázta. „A politika nem könnyű dolog nekünk, oroszok nak. önök, amerikaiak, született politikusok; egész életükben politizáltak. De mi — csak egy éve, hiszen tudja!" „Mi a véleményük Kerenszkijről ? — kérdeztem. „Ő, Kerenszkij felelős az Ideiglenes Kormány bűneiért" — válaszolta a másik. „Kerenszkij maga kényszerített rá minket arra, hogy elfogadjuk a burzsoáziával való koalíciót. Ha lemondott volna, amivel fenyegetőzött, akkor ez, tize.vhat héttel az Alkotmányozó Gyűlés egybehívása előtt újabb kormányválsághoz vezetett volna, és ezt el akartuk kerülni." „De hiszen mégiscsak ez lett a vége a dolognak!" „Igen, de ezt nem tudhattuk előre. Kijátszottak bennünket — a Kerenszkijek meg az Avkszentyevek. Goc valamivel radikálisabb. Én Csernov híve vagyok, aki igazi forradalmár... Egyébként Lenin éppen ma üzente, hogy nem emelne kifogást az ellen, ha Csernov belépne a kormányba. Mi is meg akartunk szabadulni a Kerenszkij-kormánytól, de úgy gondoltuk, jobb, ha megvárjuk az Alkotmányozó Gyűlést... Amikor ez az egész kezdődött, a bolsevikok mellett álltam, de pártom központi bizottsága egyhangúlag ellenük szavazott — mit tehettem? Pártfegyelem kérdése az ilyesmi.., A bolsevik kormány egy héten belül megbukik; ha az eszerek addig félrehúzódnak és várnak, a hatalom az ölükbe hullik. De ha várunk egy hétig, az országban akkora lesz a szervezetlenség, hogy a német imperialisták legyőznek bennünket. Ezért kezdtük meg zendülésünket akkor, amikor csak két ezred ígérte meg támogatását, s ezek is ellenünk fordultak... Csak a tisztiiskolások maradtak.. " „És mi van a kozákokkal?" A tiszt sóhajtott. „Nem mozdultak. Előbb azt mondták, hogy jönnek, ha van gyalogsági támogatásuk. Azonkívül azt is mondták, hogy embereik Kerenszkijnél vannak, s megteszik a magukét ... Azt is mondották, hogy a kozákokat mindig azzal vádolták, hogy a demokrácia esküdt ellenségei... És végül: „A bolsevikok megígérték, hogy nem veszik el tőlünk a földet. Minket nem fenyeget veszély. Semlegesek maradunk." A beszélgetés alatt különféle emberek jöttek és mentek. Jobbára tisztek, de vállrojt nélkül. Láttuk őket a kikinyiló ajtón át a hallban, és hallottuk halk, de izgatott hangjukat. Egyszer a fürdőszobába vezető ajtón bepillantva láttam egy jól megtermett tisztet ezredesi egyenruhában, amint a WC-n ülve írt valamit a térdére fektetett papírblokkra. Felismertem benne Pol kovnyikov ezredest. Petrográd volt katonai parancsnokát, kinek elfogatásáért a Forradalmi Katonai Tanács egy vagyont fizetett volna. .,.„ riflB>ir,' > „A programunk?" — mondta a tiszt. „Ennyi: a föld átadása az agrárbizottságoknak; a munkások-Mrésavétele az ipar ellenőrzésében; erélyes békeprog ram, de nem a világhoz intézett ulti mátum formájában, amilyen a bolsevik kiáltvány. A bolsevikok nem tudják megtartani a tömegeknek adott ígéreteiket még magában az országban sem. Mi nem engedjük ... Ellopták agrárprogramunkat, hogy megnyerjék a pa rasztok támogatását. Ez tisztességtelen eljárás. Ha vártak volna az Alkotmányozó Gyűlésig ..." „Nem az Alkotmányozó Gyűlésről van szó!" — vágott közbe a másik tiszt. „Ha a bolsevikok itt egy szocialista államot akarnak létrehozni, akkor semmi esetre sem működhetünk együtt velük. Kerenszkij követte el a legnagyobb hibát. Tudomására hozta a bol sevikoknak a szándékát, amikor a Köztársasági Tanácsban bejelentette, hogy a bolsevikok ellen elfogatóparancsot adott ki..." „De most önök mit akarnak tenni?' — kérdeztem őket. Egymásra néztek. „Néhány nap múlva majd meglátja. Ha megfelelő számú katonaság lesz mellettünk, akkor nem egyezkedünk a bolsevikokkal. Ha nem, talán kénytelenek leszünk rá..." Üjra lent voltunk a Nyevszkijen s felszálltunk egy villamos lépcsőjére, A kocsi annyira zsúfolva volt, nogy szinte súrolta a kövezetet. Rettenetes lassúsággal döcögtünk a Szmolszki felé. Meskovszkij, egy törékeny testű emberke gondterhelt arccal közele dett felénk a folyosón. Elmondotta, hogy a minisztériumok sztrájkja kez di éreztetni hatását. Példáui a Nép biztosok Tanácsa elhatározta a titkos szerződések nyilvánosságra hozatalát; de Nyeratov, az illetékes hivatalnok a dokumentumokkal együtt eltűnt. Valószínűleg az angol követségen rej tőzik... De a legnagyobb baj a bankok sztrájkja volt. „Pénz nélkül tehetetlenek vagyunk" — magyarázta Menzsinszkij. „A vasutasok, a postások fizetését ki kell adni... A bankok zárva vannak; és az Állami Bank — a helyzet kulcsa — szintén nem folyósít pénzt. Oroszország összes bankhivatalnokait megvesztegették, hogy beszüntessék a munkát... De Lenin parancsot adott, hogy az Állami Bank trezorjait dinamittal robbantsák fel, egy másik rendelet pedig aziránt intézkedik, hogy a magánbankok holnap nyissanak ki, mert ellenkező esetben mi fogjuk őket kinyitni!" A Petrográdi Szovjetben lázas munka folyt. Tele volt fegyveres férfiakkal. Trockij beszámolót tartott: , Kras znoje Szelónál a kozákok viszszavonuLnak." (Ujjongó taps.) „De a harc még csak most kezdődik. Pulkovóban súlyos harcok folynak. Minden nélkülözhető erőt oda kell irányítani... Moszkvából rossz hírek érkeztek. A Kreml a tisztiiskolások kezében van, s a munkásoknak kevés a fegyverük. A harc kimenetele Petrográdtoan dől eL A fronton a békéről és a földről szólő dekrétumot nagy lelkesedéssel fogadták. Kerenszkij a lövészárkokban olyan dajkameséket terjeszt, hogy Petrográd ég, és utcáin vér folyik; a bolsevikok nőket és gyermekeket mészárolnak le. De nem hisz neki senki... Az „Oleg", az „Auróra" és a „Reszpublika" cirkálók a Néván horgonyoznak. Agyúik csövei a városhoz vezető utakra vannak irányítva.. „És ön miért nincs kint a vörösgárdisták között?" — szólt közbe egy durva hang. ,Éppen oda készülök!" — felelte Trockij, és elhagyta az emelvényt Arca még a szokottnál is kissé sápadtabb volt, amint lelkes barátaitól követve elhagyta a termet, és beült a várakozó autóba. Utána Kamenyev beszélt, az egyezkedő értekezlet lefolyását ismertette. A mensevdkek javasolta fegyverszüneti feltételeket, mondotta, megvetéssel visszautasították, még a vasutasszövetség szekciói is ellenük szavaztak ... „Most, hogy meghódítottuk a hatalmat, és azt egész Oroszországban megszilárdítjuk, csak három apróságot követelnek tőlünk: 1. Adjuk ki a kezünkből a hatalmat; 2. a katonákat vegyük rá a háború folytatására; 3. felejtessük el a parasztokkal a földet ..." Lenin megjelent egy pillanatra, hogy az eszerek vádaskodásaira válaszoljon: „Azt vetik szemünkre, hogy elloptuk agrárprogramjukat... Nos, ha ez így van, minden elismerésünk az övék. N ekünk..,ez a program megfelel..." így folytatódott tovább az ülés, a vezetők sorra beszéltek; magyaráztak, buzdítottak, érveltek, s felálltak a katonák és a munkások, hogy elmondják, amit gondolnak és éreznek ... A hallgatóság állandó mozgásban volt, állandóan változott és megújult. Időnként bejött valaki a terembe, s kihívta az egyik vagy a másik csapat tagjait, akiknek a frontra kellett menniük; mások jöttek a helyükre, akiket leváltottak, sebesültek, vagy akik a Szmolnijba mentek fegyverért és felszerelésért... Csaknem hajnali három óra volt, amikor elhánytuk a termet. Holcman, a Forradalmi Katonai Tanács tagja, sugárzó arccal sietett felénk az előcsarnokban. „Nincs semmi baj!" — kiáltotta, s megragadta a kezemet. „Távirat érkezett a frontról. Kerenszkijt szétzúztuk! Ide nézzenek!" Felénk nyújtott egy ceruzával teleírt papírlapot, s amikor látta, hogy nem tudjuk kibetűzni, hangosan felolvasta : „Pulkovo, vezérkar, reggel 2 óra 10 perc. Az október 30-áról 31-re virradó éjszaka bekerül a történelembe. Kerenszkijnek az a kísérlete, hogy ellenforradalmi csapatokat vonultasson a forradalmi főváros ellen, végleg meghiúsult. Kerenkszkij visszavonulóban van, csapataink a nyomában 1 Petrográd katonái, matrózai és munkásai megmutatták, hogy képesek és készek a demokrácia akaratának fegyverrel is érvényt szerezni. A burzsoázia megpróbálta a forradalmi hadsereget elszigetelni. Kerenszkij a kozákok hatalmával akarta a forradalmi hadsereg erejét megtörni. Mindkét terv csúfosan megbukott! A munkás- és parasztdemokrácia uralmának nagyszerű eszméje a hadsereget erős egységbe kovácsolta és akaraterejét megacélozta. A mai naptól kezdve az egész ország tudni fogja, hogy a szovjetek hatalma nem tiszavirágéletű, hanem megváltoztathatatlan tény... Kerenszkij veresége a földbirtokosok, a burzsoázia és a kornyilovisták veresége. Kerenszkij veresége biztosítja a népnek a békés', szabad élethez, a kenyérhez és "a hatalomhoz való - jogát. A pulkovói különítmény dicsőséges harcban megerősítette a munkások és parasztok forradalmának az ügyét. A múlt nem térhet vissza. Harcok, akadályok állnak előttünk, áldozatokat követelnek tőlünk. De az út világos, és a győzelem biztos. (Folytatjuk) ÜJ SZÖ 5 ti 1957. november 14..
