Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-10 / 312. szám, vasárnap

A pártszervezetek törődjenek a nyilvános vitával A KOMAROMI GÉP- ÉS TRAKTOR­ÄLLOMÄS üzemi pártszervezetének október végén tartott taggyűlésén csupán adminisztratív kérdések szere­peltek napirenden. A vitában Marek elvtárs megemlítette ugyan, hogy a járási pártbizottság irodája foglalko­zott a traktorállomás hibáival, de bő­vebben erről nem volt szó, A tagság lem tuSta meg, milyen intézkedések :örténtek az őszi munkák gyors elvég­:ése érdekében. Később Sládeček elv­:árs felszólalásában kifogásolta ezt, Denne szólalt meg a lelkiismeret: — Fontos — mondotta —, hogy a :agsági könyvecskék ellenőrzésével, a Dárttagok nyilvántartásával és a tag­jelöltek átigazolásával foglalkozzunk, izonban nem mellőzhetjük a munka­Droblémák taglalását sem. Nem telje­sítjük az őszi munkák tervét! Foglal­cozni kellene ezzel a kérdéssel és a ?SKP KB-nak nyilvános vitára bocsá­:ott levelével is. Bár helytálló volt a javaslat, csak javaslat maradt. A vezetőség Pató Pál­nődjára reagált rá. Ráérnek. Néhány íap múlva rendkívüli taggyűlést hív­lak egybe, majd ott... Idő kell az ilőkészületekre. Indok ez? Nyolc nappal előtte a na­>isajtó közölte a Központi Bizottság eveiét. Több mint egy hét állt rendel­:ezésre az előkészületre. A traktorál­omás pártbizottsága azonban nem ké­;zült fel. Az őszi munkák lemaradásá­ul sem törődtek. A gépállomás a ne­lyedik negyedévre tervezett feladato­dat a taggyűlés napjáig, október 26-ig i7 százalékra teljesítette. Ilyen ütem­>en •— különösen ha rosszabbodik az dőjárás — december végéig nehezen irik el a száz százalékot. A CSKP KB LEVELE többek között irra is figyelmeztet, hogy a mezögaz­laságban elégtelen a gépi eszközök áhasználása. A komáromi gépállomás gazgatója szerint az egyébként kiváló zerkezetű csehszlovák silókombájnok íomárom környékén és általában a :ukoricatermő vidékeken, ahol erős a rukoricaszár, gyengének bizonyultak. Izükséges megoldani az .istállőtrágya akodásának gépesítését is. A jelenleg asznált szerkezetek nem váltak be. -raktorra szerelésük -után-csak néhány tápig üzemképesek. A komáromi gépállomáson panaszt állottunk a hazai gyártmányú rétgya­ikra is. Szerkezetüket nem kifogásol­ák. Az ellen aligha lehet valamit londani. Azonban bajok vannak az zembehe'.yezésükkel. Az új gépeket em kapták meg kompletten a gyártól, s a hiányzó alkatrészeket már hosz­zabb ideje hiába sürgetik.' HIBA VOLNA azonban, ha a komá­omi gépállomás dolgozói a vita során sak mások hibáit látnák. Beszélniök :ell arról is, hogyan használják ki a endelkezésükre álló gépeket és von­anak le tanulságot a javítóműhelyben [követett hibákról is. A munkatelje­ítmény ezen a munkaszakaszon igen lacsony volt, — hatvan százalék körül íqzgott. Egyes szerelők azonban töb­et szoktak írni, mint dolgozni. Ügy elszámították a normaórákat, hogy [zetést 160 százalékos teljesítményért zedtek Azonban nem mehetett ez a égtelenségig. A műhelyben szervezé­i és káderváltozások történtek. Kilá­is van rá, hogy a javítóműhelyben ártcsoport is alakul. A hibák gyöke­es kiirtását azonban gyorsan kell égrehajtani. Jellemző a régi viszo­yokra, hogy a műhelyben foganatosí­tott intézkedések után az esztergályos a GTÄ igazgatójának bejelentette, hogy amennyiben nem kap 10 koronás órabért, más üzemben próbál szeren­csét. ígéretet ilyen fizetésre, igen he­lyesen, nem kapott. Hiszen nem az igazgatótól, hanem tőle, az ő munká­jától függ, milyen lesz a keresete. Ha egy óra alatt három korona értékű munkát végez, nem kérhet tízet. Ha meg 15 korona értékű teljesítményt ér el, nem kaphat kevesebbet. így van ez rendjén. Mindenkit elvégzett munkája szerint kell díjazni. A pártközpont levelében olvashatjuk, hogy a szövetkezeti gazdálkodás fej­lesztésével lényegesen megnő a GTA-k szerepe és felelőssége. Munkájuk ter­jedelme három év múlva 140 százalék­kal nagyobb lesz, mint 1955-ben volt. A nagykeszi traktorosbrigád számára ez nem lesz olyan nehéz feladat, mint az 1. és 2. számú gútai brigád számá­ra. A nagykeszi traktoristák a harma­dik negyedévben 8,8 traktoregységgel közel kétezer átlaghektár földet mű­veltek meg, s tervüket 116,1 százalék­ra teljesítették, míg a gútaí 1. számú traktorosbrigád ugyanakkor csak 95,1 százalékra, a 2. számú pedig 97,8 szá­zalékra teljesítette a tervet. Csupán a hármas brigád ért el 100 százalékon felüli teljesítményt. A lemaradozó traktorosbrigádok vezetői a lemara­dás okát a helyi viszonyokkal szeret­nék megmagyarázni. — Gúta nagy község — mondják. Több mint 4000 hektár föld megműve­lése három traktorosbrigádra hárult. Míg a nagykeszi brigád által művelt földek 7 kilométerre vannak a brigád- . . .. .. ,. , ... .. i •• jj- • u • xj J , egy egyenruhás férfi az ablakfüggöny kozponttól, addig a gutái brigád trak- ^ másikj munkásruhában, .Látja!" — mondották. „A gyávák félnek tőlünk. Nem merik letartóztatni a dumát! Forradalmi Katonai Taná­csuk nem mer biztost küldeni ebbe az épületbe. Ma a Szadovaja sarkán lát­tam egy vörösgárdistát, aki meg akart akadályozni egy fiút abban, hogy a „Szoldatszkij Golosz"-t árulja... Á fiú csak kinevette, és a tömeg meg akarta lincselni a banditát. Már csak néhány óráig tart az egész komédia. Még ha Kerenszkij nem jönne is, nincsenek embereik, akik kormányozni tudnak. Abszurdum! Ügy tudom, hogy a Szmol­nijban még egymás között Is vitat­koznak!" Egy eszer barátom félrevont. „Isme­rem a Honmentő Bizottság rejtekhe­lyét" — mondta. „Akar velük beszél­ni?" Már esteledett. A város visszanyerte szokott képét, a kirakatredőnyök fel voltak húzva, az utcán lassan hullám­zott a tömeg ... A Nyevszkij proszpekt 86-ban egy átjárón kellett keresztülmennünk, amely magas bérházakkal körülvett udvarra vezetett. A 229. stómú lakás ajtaján barátom a megbeszélt módon kopogott. Csoszogó léptek zaja hallat­szott, egy belső ajtó becsapódott, az­tán kinyílt a szemközti ajtó, és meg­jelent egy női fej. Fürkészve végig­nézett, majd beengedett bennünket. Békés külsejű, középkorú hölgy volt. „Kiril — kiáltotta —, minden rendben van!" Az ebédlőben, ahol az asztalon szamovár gőzölgött, és kenyérrel meg füstölt hallal megrakott tálak álltak, torosai kétszer olyan távolságra is járnak dolgozni. Ez az érvelés azon­ban nem helytálló. Hiszen a 3-as bri­gád • is Gután van, s az meg túlszár­nyalja tervének teljesítését. HA AZ OTTANI PÄRTCSOPORT tag­jai és a pártonkívüliek a pártközpont levelének megtárgyalásakor alaposan elemzik a helyzetet, biztosan találnak helyes megoldást, amely a terv telje­sítéséhez vezet. Ez azonban nem je­lenti azt, hcigy-.a komáromi igazgatóság ne törődjék a brigádok sorsával. Az őszi munkák kezdetén a gútai trakto­rosbrigádort egy D—54-es lárictálpas traktor két hétig nem dolgozhatott. A brigádvezető idejében bejelentette, hogy elkopott a traktor lánctalpa, de ennek ellenére nem kapott helyette másikat. Állítólag a pénzügyi terv már kimerült. Két héttel később is hasonló volt a helyzet a pénzügyi tervvel, egy mellékhelyiségből lépett ki. Rop­pantul örültek, hogy amerikai újságíró­val beszélhetnek. Elmodták — nem minden büszkeség nélkül —, hogy a bolsevikok, ha kezükbe kerülnének, agyonlőnék őket. A nevüket nem akar­ják megmondani, de mindketten esze­rek... „Miért közölnek a lapjaik olyan ret­tenetes hazugságokat?" — kérdeztem. A tiszt nem érezte magát sértve. „Igaz, tudom, de mit tehetünk?" Vál­lat vont. „El kell ismernie, hogy a nép­ben bizonyos hangulatot kell kelte­nünk ..." -A másik félbeszakította. „A bolsevi­kok kalandba bocsátkoztak. Nincsenek intellektueljeik... A minisztériumok nem dolgoznak. Oroszország nem egyetlen város, hanem roppant or­szág ... Mivel tudjuk, hogy csak né­hány napig lesznek uralmon, elhatároz­tuk, hogy legerősebb ellenfelükhöz, Kerenszkijhez csatlakozunk, és segít­s érdekes, hogy akkor már megkap- 7 séget n yújtunk neki a rend' helyreállí­hatták az új lánctalpat. Jtásában." Vontatottan történt a két lánctalpas 1 „Ez nagyon szép" — feleltem. „De traktor világítóberendezésének javítá- ^ miért működnek együtt a kadetokkal ?" sa is. A 2-es számú gútai traktorosbrit- ! A z ál-munkás mosolygott: „Hogy gád vezetője szerint a traktorokat J őszinte legyek, az igazság az, hogy a emiatt két hétig nem lehetett éjjeli műszakban használni. E néhány példa bizonyítja, hogy sok felesleges akadályt eltávolíthatnak a komáromi gépállomás dolgozói, ha a CSKP KB levelének megvitatásakor kö­rülnéznek a saját portájukon. A nyil­vános vitával kapcsolatban nagy a fe­lelőssége az üzemi pártszervezetnek. A kommunistáknak az üzem vezetősé­gével karöltve arra kell törekedniök, hogy a pártközpont levelével minden dolgozó megismerkedjék és a levél megtárgyalásánál felvetett javaslato­kat, amelyek a munka eredményeseb­bé tételét célozzák, mielőbb megvaló­sítsák. Drábek Viktor Vá hosszúréten már kinösen gazdálkodnak Várhosszúréten — rozsnyói járás — árom éven át folyt a meggyőző mnka a szövetkezet alakítása érde­ében, míg végre itt is győzött a kö­ös gondolat. Huszonhárom kis- és özépparaszt család lerakta a közös szdálkodás alapját. Alig néhány hete IaKult meg a szövetkezet, de már úgy eszélnek, mintha mindig a közösben Itek volna. Lázas munka folyik a volt raságj/ístálló kijavításánál. Egyidejű­ig végzik a mezei munkákat is. Szor­almasan végzik a mélyszántást — de cukorrépaföldek talajelőkészítéséről em feledkeznek meg. Id. Soltész József elnök úgy feltalál­a maqát, mintha már hosszú évek óta yakorolná új beosztását. Borsodi .ászló és Balázs Ferenc, azelőtti kő­ányamunkások is jól érzik magukat új foglalkozásukban, s már teljesen beleilleszkedtek a szövetkezeti mun­kába. Várhosszúréten jónak ígérkezik a kezdet. Jónak azért is, mert a falusi pártszervezet 11 kommunistájából 9 a szövetkezetben van s ők úgy vigyáz­nak a közösre, mint a szemük fényé­re. A határ területének 60 százalékán megkezdődött a nagy munka. A földek műszaki rendezése is megvalósult — bár egyesek szerint ez korai volt, mert rövidesen a még kívülállók is belép­nek. Remélhetőleg ez nem húzódik sokáig. Fáradságos munkájának új qyiimölcsei vannak. Csak így tovább, Siskovics elvtárs, s Várhosszúréten is kezdetét veszi az új, virágzó, srocia­lista falu építése. (Tudósítónktól) tömegek ma a bolsevikokat követik. Ne­künk nincsenek tömegeink — ma. Egy maroknyi katonát sem tudunk mozgó­sítani. Fegyvereink nincsenek ... A bol­sevikoknak bizonyos mértékben igazuk van. Jelenleg csak két olyan párt van Oroszországban, melynek van a kezé ben valami hatalom, — egyrészt a bolsevikok, másrészt a reakciósok, akik a kadetok szárnyai alá húzódnak. A ka­detok azt hiszik, hogy felhasználnak bennünket, holott a valóságban mi használjuk fel őket. Ha a bolsevikokat szétzúztuk, akkor a kadetok ellen for­dulunk ..." „És beveszik a bolsevikokat az új kormányba?" A fejét vakargatta. „Ez probléma. Mert ha nem vesszük be őket, akkor alighanem újra kezdik az egészet. Mindenesetre módjuk lesz arra, hogy ők legyenek a mérleg nyelve az Al­kotmányozó Gyűlésen —, ha utjyan lesz Alkotmányozó Gyűlés." „No meg aztán — mondotta a tiszt —, ez felveti azt a kérdést, hogy részt vesznek­e a kadetok az új kor mányban — s némi joggal, ön tudja, hogy a kadetok nem akarják igazán az Alkotmányozó Gyűlést, legalábbis ha a bolsevikokat most meg lehet semmisíteni." Fejét rázta. „A politika nem könnyű dolog nekünk, oroszok nak. önök, amerikaiak, született poli­tikusok; egész életükben politizáltak. De mi — csak egy éve, hiszen tudja!" „Mi a véleményük Kerenszkijről ? — kérdeztem. „Ő, Kerenszkij felelős az Ideiglenes Kormány bűneiért" — válaszolta a másik. „Kerenszkij maga kényszerí­tett rá minket arra, hogy elfogadjuk a burzsoáziával való koalíciót. Ha le­mondott volna, amivel fenyegetőzött, akkor ez, tize.vhat héttel az Alkotmá­nyozó Gyűlés egybehívása előtt újabb kormányválsághoz vezetett volna, és ezt el akartuk kerülni." „De hiszen mégiscsak ez lett a vége a dolognak!" „Igen, de ezt nem tudhattuk előre. Kijátszottak bennünket — a Keren­szkijek meg az Avkszentyevek. Goc valamivel radikálisabb. Én Csernov híve vagyok, aki igazi forradalmár... Egyébként Lenin éppen ma üzente, hogy nem emelne kifogást az ellen, ha Csernov belépne a kormányba. Mi is meg akartunk szabadulni a Kerenszkij-kormánytól, de úgy gon­doltuk, jobb, ha megvárjuk az Alkot­mányozó Gyűlést... Amikor ez az egész kezdődött, a bolsevikok mel­lett álltam, de pártom központi bi­zottsága egyhangúlag ellenük szava­zott — mit tehettem? Pártfegyelem kérdése az ilyesmi.., A bolsevik kormány egy héten belül megbukik; ha az eszerek addig félre­húzódnak és várnak, a hatalom az ölükbe hullik. De ha várunk egy hétig, az országban akkora lesz a szerve­zetlenség, hogy a német imperialisták legyőznek bennünket. Ezért kezdtük meg zendülésünket akkor, amikor csak két ezred ígérte meg támogatá­sát, s ezek is ellenünk fordultak... Csak a tisztiiskolások maradtak.. " „És mi van a kozákokkal?" A tiszt sóhajtott. „Nem mozdultak. Előbb azt mondták, hogy jönnek, ha van gyalogsági támogatásuk. Azonkívül azt is mondták, hogy embereik Ke­renszkijnél vannak, s megteszik a ma­gukét ... Azt is mondották, hogy a ko­zákokat mindig azzal vádolták, hogy a demokrácia esküdt ellenségei... És végül: „A bolsevikok megígérték, hogy nem veszik el tőlünk a földet. Minket nem fenyeget veszély. Semlegesek ma­radunk." A beszélgetés alatt különféle embe­rek jöttek és mentek. Jobbára tisztek, de vállrojt nélkül. Láttuk őket a ki­kinyiló ajtón át a hallban, és hallottuk halk, de izgatott hangjukat. Egyszer a fürdőszobába vezető ajtón bepillantva láttam egy jól megtermett tisztet ez­redesi egyenruhában, amint a WC-n ülve írt valamit a térdére fektetett papírblokkra. Felismertem benne Pol kovnyikov ezredest. Petrográd volt ka­tonai parancsnokát, kinek elfogatásáért a Forradalmi Katonai Tanács egy va­gyont fizetett volna. .,.„ riflB>ir,' > „A programunk?" — mondta a tiszt. „Ennyi: a föld átadása az agrárbizott­ságoknak; a munkások-Mrésavétele az ipar ellenőrzésében; erélyes békeprog ram, de nem a világhoz intézett ulti mátum formájában, amilyen a bolsevik kiáltvány. A bolsevikok nem tudják megtartani a tömegeknek adott ígére­teiket még magában az országban sem. Mi nem engedjük ... Ellopták agrár­programunkat, hogy megnyerjék a pa rasztok támogatását. Ez tisztességtelen eljárás. Ha vártak volna az Alkotmá­nyozó Gyűlésig ..." „Nem az Alkotmányozó Gyűlésről van szó!" — vágott közbe a másik tiszt. „Ha a bolsevikok itt egy szocia­lista államot akarnak létrehozni, akkor semmi esetre sem működhetünk együtt velük. Kerenszkij követte el a legna­gyobb hibát. Tudomására hozta a bol sevikoknak a szándékát, amikor a Köz­társasági Tanácsban bejelentette, hogy a bolsevikok ellen elfogatóparancsot adott ki..." „De most önök mit akarnak tenni?' — kérdeztem őket. Egymásra néztek. „Néhány nap múl­va majd meglátja. Ha megfelelő számú katonaság lesz mellettünk, akkor nem egyezkedünk a bolsevikokkal. Ha nem, talán kénytelenek leszünk rá..." Üjra lent voltunk a Nyevszkijen s felszálltunk egy villamos lépcsőjére, A kocsi annyira zsúfolva volt, nogy szinte súrolta a kövezetet. Rettenetes lassúsággal döcögtünk a Szmolszki felé. Meskovszkij, egy törékeny testű emberke gondterhelt arccal közele dett felénk a folyosón. Elmondotta, hogy a minisztériumok sztrájkja kez di éreztetni hatását. Példáui a Nép biztosok Tanácsa elhatározta a titkos szerződések nyilvánosságra hozatalát; de Nyeratov, az illetékes hivatalnok a dokumentumokkal együtt eltűnt. Valószínűleg az angol követségen rej tőzik... De a legnagyobb baj a bankok sztrájkja volt. „Pénz nélkül tehetet­lenek vagyunk" — magyarázta Men­zsinszkij. „A vasutasok, a postások fizetését ki kell adni... A bankok zárva vannak; és az Állami Bank — a helyzet kulcsa — szintén nem fo­lyósít pénzt. Oroszország összes bank­hivatalnokait megvesztegették, hogy beszüntessék a munkát... De Lenin parancsot adott, hogy az Állami Bank trezorjait dinamittal robbantsák fel, egy másik rendelet pedig aziránt intézkedik, hogy a ma­gánbankok holnap nyissanak ki, mert ellenkező esetben mi fogjuk őket ki­nyitni!" A Petrográdi Szovjetben lázas mun­ka folyt. Tele volt fegyveres férfiak­kal. Trockij beszámolót tartott: , Kras znoje Szelónál a kozákok visz­szavonuLnak." (Ujjongó taps.) „De a harc még csak most kezdődik. Pulko­vóban súlyos harcok folynak. Minden nélkülözhető erőt oda kell irányíta­ni... Moszkvából rossz hírek érkeztek. A Kreml a tisztiiskolások kezében ­van, s a munkásoknak kevés a fegy­verük. A harc kimenetele Petrográd­toan dől eL A fronton a békéről és a földről szólő dekrétumot nagy lelkesedéssel fogadták. Kerenszkij a lövészárkok­ban olyan dajkameséket terjeszt, hogy Petrográd ég, és utcáin vér folyik; a bolsevikok nőket és gyer­mekeket mészárolnak le. De nem hisz neki senki... Az „Oleg", az „Auróra" és a „Resz­publika" cirkálók a Néván horgo­nyoznak. Agyúik csövei a városhoz vezető utakra vannak irányítva.. „És ön miért nincs kint a vörös­gárdisták között?" — szólt közbe egy durva hang. ,Éppen oda készülök!" — felelte Trockij, és elhagyta az emelvényt Arca még a szokottnál is kissé sá­padtabb volt, amint lelkes barátaitól követve elhagyta a termet, és beült a várakozó autóba. Utána Kamenyev beszélt, az egyez­kedő értekezlet lefolyását ismertette. A mensevdkek javasolta fegyverszü­neti feltételeket, mondotta, megvetés­sel visszautasították, még a vasutas­szövetség szekciói is ellenük szavaz­tak ... „Most, hogy meghódítottuk a hatal­mat, és azt egész Oroszországban megszilárdítjuk, csak három aprósá­got követelnek tőlünk: 1. Adjuk ki a kezünkből a hatalmat; 2. a katoná­kat vegyük rá a háború folytatására; 3. felejtessük el a parasztokkal a föl­det ..." Lenin megjelent egy pillanatra, hogy az eszerek vádaskodásaira vá­laszoljon: „Azt vetik szemünkre, hogy ellop­tuk agrárprogramjukat... Nos, ha ez így van, minden elismerésünk az övék. N ekünk..,ez a program megfelel..." így folytatódott tovább az ülés, a vezetők sorra beszéltek; magyaráztak, buzdítottak, érveltek, s felálltak a katonák és a munkások, hogy el­mondják, amit gondolnak és érez­nek ... A hallgatóság állandó moz­gásban volt, állandóan változott és megújult. Időnként bejött valaki a terembe, s kihívta az egyik vagy a másik csapat tagjait, akiknek a frontra kellett menniük; mások jöt­tek a helyükre, akiket leváltottak, sebesültek, vagy akik a Szmolnijba mentek fegyverért és felszerelésért... Csaknem hajnali három óra volt, amikor elhánytuk a termet. Holc­man, a Forradalmi Katonai Tanács tagja, sugárzó arccal sietett felénk az előcsarnokban. „Nincs semmi baj!" — kiáltotta, s megragadta a kezemet. „Távirat érkezett a frontról. Kerenszkijt szét­zúztuk! Ide nézzenek!" Felénk nyújtott egy ceruzával te­leírt papírlapot, s amikor látta, hogy nem tudjuk kibetűzni, hangosan fel­olvasta : „Pulkovo, vezérkar, reggel 2 óra 10 perc. Az október 30-áról 31-re virradó éjszaka bekerül a történelembe. Ke­renszkijnek az a kísérlete, hogy el­lenforradalmi csapatokat vonultasson a forradalmi főváros ellen, végleg meghiúsult. Kerenkszkij visszavonuló­ban van, csapataink a nyomában 1 Petrográd katonái, matrózai és mun­kásai megmutatták, hogy képesek és készek a demokrácia akaratának fegyverrel is érvényt szerezni. A bur­zsoázia megpróbálta a forradalmi hadsereget elszigetelni. Kerenszkij a kozákok hatalmával akarta a forra­dalmi hadsereg erejét megtörni. Mindkét terv csúfosan megbukott! A munkás- és parasztdemokrácia uralmának nagyszerű eszméje a had­sereget erős egységbe kovácsolta és akaraterejét megacélozta. A mai nap­tól kezdve az egész ország tudni fogja, hogy a szovjetek hatalma nem tiszavirágéletű, hanem megváltoztatha­tatlan tény... Kerenszkij veresége a földbirtokosok, a burzsoázia és a kornyilovisták veresége. Kerenszkij veresége biztosítja a népnek a békés', szabad élethez, a kenyérhez és "a hatalomhoz való - jogát. A pulkovói különítmény dicsőséges harcban meg­erősítette a munkások és parasztok forradalmának az ügyét. A múlt nem térhet vissza. Harcok, akadályok áll­nak előttünk, áldozatokat követelnek tőlünk. De az út világos, és a győ­zelem biztos. (Folytatjuk) ÜJ SZÖ 5 ti 1957. november 14..

Next

/
Thumbnails
Contents