Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-09 / 311. szám, szombat

HOZZÁSZÓLÁSOK A CSKP KB LEVELÉHEZ M

int hazánkban mindenütt, az ipolysági járás dolgozói is megkezdték a tanácskozásokat, vitákat a párt Központi Bizottságának leveléről. Ezeket a megbeszéléseket, vitákat a járási pártbizottság irányítja. Nézzük most meg, hogyan biztosították ezen jeladatok teljesítését. Mindjárt az elején meg kell mondanunk, hogy a járásban elért gazdasági sikerek mellett a vita elindításában s színvonala * biztosításában hiba mutatkozott. Éspedig, hogy a járási pártbizottság, illetve a pártbizottság aktivistái a kezdet kezdetén / ŕ nem voltak mindjárt eléggé rugalmasak. Azonban általánosítani itt sem lehet, mert vannak aktivisták, akik nem nézték az elfoglaltságukat, hanem munkához láttak. Szóval vannak aktivisták, akik becsületes munkát végeztek, s ezek példájára jobb munkához látnak majd az elmar adózók is, s a helyi pártszervezeteket aktívabb munkára serkentik. A hibák ellenére a járás egyes falvaiban már sokat ígérő vita indult meg. íme néhány példa, hogyan foglalkoznak a párt levelével, miről beszélnek, milyen terveket szőnek az emberek. MIRŐL BESZELTEK? A falun ma sok mindenről szó esik, ám a legfontosabb, amiről az emberek beszélgetnek: a párt levele. Ez volt a beszélgetések, tanácskozások középpontjában Gyerken is. A helyi pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet a párt levelét gondosan áttanulmányozta s komoly tervet dolgozott ki a szövetkezet fejlődésével kapcsolatban. Miről van szó a tervben? A terv lényegét a szövetkezet bővítése képezi. A helyzet ugyanis az, hogy bár a falu földterületének túlnyomó részén kollektív gazdálkodás folyik — az egyénileg gazdálkodók többsége még a szövetkezeten kívül van. Még hetven paraszt gazdálkodik egyénileg százhetvenhét hektáron. A terv szerint ebből a jövő évben százötven hektárt szereznek meg s 1959. október vl-ip be akarják fejezni a falu szocialista átépítését. Nem kis feladat ez, de megvalósítható. Meg, mert az emberek napról napra tisztábban látják a közös gazdálkodás fölényét. Megértette ez ¥éter Mária, Zachar Béla és most a napokban Majerszky József és Ondrejkovics Mihály is. S iehet, ma már a szövetkezetben van Gál László is, aki, amikor a faluban jártam, még gondolkozott, A pártszervezet, a helyi nemzeti bizottság és a szövetkezet hívó szava tehát visszhangra talált a parasztok között. Erre alapozták a mezőgazdasági termelés fejlesztésének tervét. Figyelmüket, mint azt a párt levele is hangsúlyozza, elsősorban az állattenyésztési termelés növelésére összpontosítják. Ebben az évben 100 hektár földterületre 22 szarvasmarha esik — ebből 12 tehén. A jövő évben — ugyanerre a földterületre — a tervezett 32 szarvasmarha — ebből 14 tehén — helyett 37 szarvasmarhát — ebből 16 tehenet — akarnak tartani. 1959-ben a tervezett szarvasmarha-állományt, 35ről 40-re, a fejőstehenekét 16-ról 18ra növelik. Ezzel azt akarják elérni, hogy 1960-ban 100 hektárra 43 szarvasmarhájuk, ebből 21 tehenük legyen a tervezett 38 szarvasmarha — ebből 19 tehén — helyett. Ebből világos, hogy 1960-ban majdnem a kétszeresét érik el a mai szarvasmarhaállománynak. Ezzel párhuzamosan kiszélesítik az istállóhelyiségeket, s ami fontos, saját nevelésükből akarják feltölteni az állatállományt. Ugyanakkor növelik a szarvasmarha vágósúlyát is, éspedig: még ebben az évben a vágósúly 575 kiló volt, 1960ban azt 650 kilóra emelik. Hasonló terveket szőnek a sertéstenyésztés terén is. Most 100 hektár földterületre 100 sertés, ebből 10 anyasertés esik. 1960-ban a sertések számát 110-re, az anyasertések számát pedig 16-ra tervezik, ugyanerre a földterületre. A vágósertések súlyát 1960-ban a tervezett 120 kiló helyett 125 kilóra tervezik. A tojástermelés mellett, ahol szintén szép terveik vannak, említsük meg, mivel dicsekedhetnek, mivel számolnak a termelés terén is. Itt mindjárt meg kell mondanunk, hogy a járásban legszebb eredményt mutatnak fel. A tervezett napi tejhozam 4,4 liter. Ezt magasan túlszárnyalták, mert a valóságban 10 liter tejet fejnek egy tehéntől, így egy tehén átlagos évi tejhozama 3285 liter a tervezett 1606 literrel szemben. S ami figyelemre méltó: azt mondják, hogy még nagyobb lehetőségek is vannak. 1958-ban egy tehéntől 3467, 1959-ben 3650, 1960-ban pedig 3845 liter tejet akarnak elérni. Ez azt jelenti, hogy 1960-ban egy tehén napi tejhozama 10,5 liter lesz. Hogyan érik el ezt az eredményt? — Beszéltek erről is: Biztosítaniok kell a kellő menyiségű és jó rninőségü takarmányt, nagyobb figyelmet kell fordíta'niok a tehenek gondozására és a takarmány helyes adagolására. De nézzük, mit mondanak a gyerkiek: „Mivel községünkben kedvező feltételek vannak az állattenyésztés hasznosságának fokozására, mivel ezen a téren érhetünk el legnagyobb sikereket, megteszünk mindent, hogy a második ötéves terv által kitűzött feladatunkat a tejtermelésben 1959. május l-re teljesítsük. Ezen kötelezettségvállalásunkat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója és 1959. május l-nek tiszteletére teszszük. Ami a növénytermelés fokozását illeti, el kell mondanunk, hogy itt is jobb eredmények elérésére törekednek. Az ötéves terv végéig a búza hektárhozamát 5—7 mázsával, a rozsét 6—8 mázsával, az árpáét 5 mázsával, a cukorrépa hektárhozamát pedig 60 mázsával akarják növelni. A párt levele tehát visszhangra talált. A helyi nemzeti bizottságok kiszélesített ülésén szem előtt tartották a mezőgazdasági termelés fokozását s azok a feladatok, amelyeket célul tűztek ki, reálisak, megvalósíthatók. Vitázó emberek között „Nincs olyanja, ami még jobb ne lehetne" — mondogatják az emberek. S ez vonatkozik az Ipolysági Állami Gazdaságra is. A gazdaság szép eredményeket ért el: az egész évi marhahúsbeadást 173 százalékra teljesítette, amikor is 570 mázsa marhahúst szolgáltatott be terven felül. Hasonló a helyzet a sertéshúsbeadás terén is: az első három negyedévi tervet 131 százalékra teljesítette, mivel 770 mázsával szárnyalta túl feladatát. Az utolsó negyedévben még 400 mázsa sertéshúst ad be. Tejbeadását a harmadik negyedig 107 százalékra teljesítette. Es nem maradt adós a gabonafélékből sem. Nagyjából ezeknek az eredményeknek köszönhető, hogy a harmadik negyedév egymillió ötszázhatvanezer korona jövedelmet hozott. S végül ez a magyarázata annak is, hogy a harmadik negyedév értékelésekor a Banská Bystrica-i kerületben az első helyre került. — Ez az eredmény jobb is lehetne — állapították meg a gazdaság vezetői a párt levelének megvitatása alkalmával. Abból indultak ki, jiogy az állami gazdaságnak az ötéves terv végéig 33 százalékkal kell emelnie a mezőgazdasági termelést. Nem kis feladat ez. Ám ha a hibákat kiküszöbölik — s amint a vita megmutatta, erre törekednek —, akkor ezt a feladatot is határidő előtt teljesíthetik. A lehetőség megvan, csak... — Annak ellenére, hogy szép eredményeket értünk el az állattenyésztésben — mondta az állami gazdaság igazgatója —, még korántsem mondhatjuk, hogy a lehetőségeket teljes egészében kihasználtuk. Legnagyobb hiba a takarmány biztosításában van. Kevés a széna, s ami van is, minősége nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Szükséges, hogy jobban hasznosítsuk a réteket. ... szóval jobban ki kell használniok a lehetőségeket. Az egész vita oda irányult, hogy kiküszöböljék a hibákat s ezáltal a lehetőségek közelebb vigyék a valósághoz. Nézzük most, melyek azok a hibák, amelyek a gazdaság egyes osztályain előfordulnak. Azok a termelőeszközök, melyektől az emberek várják, hogy megszabadítják őket a nehéz munkától — nincsenek teljes mértékben kihasználva. Példa erre a felsőtúri gazdaság. Sok a trágya, itt az ideje a trágyahordásnak s a rakodó- és trágyaszóró gépek kihasználatlanul hevernek. Es így van ez a silókombájnnal is. Pedig azt a munkát, amit húsz ember egy nap alatt végez el, a silókombájn húsz perc alatt elvégzi. Vagy minek másnak, ha nem felelőtlenségnek bélyegezhetjük azt az eljárást, hogy a kukoricaszárat kézzel vágják, s ugyanakkor a gépek állnak? A felelőtlenségre, a munkához való rossz viszonyra szintén említhetünk példát: az állami gazdasághoz tartozó egyes osztályokon így használják ki a traktorokat: két óra előkészület, egy óra trágyahordás, két óra várakozás (az agronómusra), egy óra út, és két óra — mondjuk — szántás. Es íme, letelt a munkaidő. Hol itt a traktoros és a gazdaság vezetőinek a felelősségérzete? A gazdaságban gazdálkodni kell s nemcsak emberi erővel, gépekkel, hanem mindennel, aminek értéke van. S nem hinnénk, hogy a műtrágyának csak olyan értéke lenne, mint a szemétnek, ahogy azt a felsötúri, de a többi gazdaságokban is esetleg gondolják. Egy mázsa műtrágya körülbelül annyiba kerül, mint egy mázsa biíza. S ha annyi búza lenne szétszórva az egyes osztályok udvarain, mint amenynyi műtrágya van — bizonyára fájna az embernek szíve, s nemigen néznék tétlenül. Viszont a műtrágyát senki sem veszi figyelembe. A vitában felvetődött a növénytermelés kérdése. Megállapították, hogy míg az ipolysági, nyéki és a viski gazdaságok túlteljesítették növénytermelési feladataikat, addig a pusztafalusi gazdaság csak 93 százalékos hektárhozamot ért el. Ennek oka: nem tartolták be az agrotechnikai határidót, későn — decemberben vetettek. Ehhez még hozzájárul az is, hogy például a cukorrépánál nem tartották be a vetésterületet. Ennek következménye: 190 ezer korona veszteség. Es bár a helyzet ezen a téren ma egészen más: az egész állami gazdaság végzett az őszi vetéssel — a jó és a rossz munka közötti különbségre még egy példát megemlítünk. Érdemes, mert azt bizonyítja, hogy a jó és becsületes munka meghozza gyümölcsét. A pusztafalusi gazdaságban másfél hektárról tíz vagon répát takarítottak be, ugyanakkor öt hektárról szintén tíz vagonnal. Azoknak, akik az öt hektáron dolgoztak, nemigen válik becsületére az ilyen „eredmény". Hasonló hibák voltak a déméndi és a' felsötúri gazdaságokban is. Sok szó esett a könyvelók, agronómusok címére. Egyes helyeken sok gazdasági szerszám vész el, s nem követelik ezek megtérítését. A legélesebb bírálat azonban az egyes gazdaságok vezetőit érte. Jogosan, mert az már a felelőtlenség tetőfoka, ha a gazdaság vezetpje nem tudja, miért fizetnek ki százezer koronát. Nem ellenőrzik az elvégzett munkát rendesen s nem írják alá a fizetési listákat. Fizetnek a gépek karbantartási munkáiért — s ezeket nem végzik el rendesen. Vagy: az egyes gazdaságok vezetői nem tudják ,például, mibe kerül egy hektár föld bevetése. Hogyan lehet így gazdálkodni? A háromórás vita folyamán több ilyen kérdés vetődött fel. S amellett, hogy a hibákat élesen bírálták, egyben rávilágítottak arra is, hogy mit és hogyan kell kiküszöbölni. Így rávilágítottak például arra, hogyha az egyes gazdaságokban rossz a munkaerkölcs, ebben része van az állami gazdaság igazgatójának • is. Az embereket nevelni kell — > ezzel küszöbölhető ki a munka minősége iránti közömbösség. Mert a hibák eltávolítása lehetséges, csak mozgósítani kell az embereket. Elhangzott az is, hogy nagyobb súlyt kell fektetni a fiatalok nevelésére, többet kell velük törődni. S itt is a pártszervezetekre, az ifjúsági szervezetekre és az állami gazdaság minden egyes dolgozójára is hárul a feladat. Az ipolyviskiek válasza: Ötéves tervünket négy év alatt teljesítjük Az Ipolyviski Egységes Földművesszövetkezet vezetősége és tagsága megtárgyalta pártunk központi bizottságának levelét s ebből az alkalomból a következő elhatározás született: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére kötelezettséget vállalunk, hogy a termelésben kitűzött feladatainkat 1960 helyett már 1959-ben teljesítjük. Ezen kötelezettségvállalásunkat a szövetkezetben folyó munkaverseny, valamint tagságunk egyéni és kollektív felajánlásai támasztják alá. Fejlesztési tervünk ellenőrzése során megmutatkozott, hogy a termelés középpontját a jövőben az állattenyésztés és az állattenyésztési termékek termelése képezik, valamint ennek minőségi megjavítása saját gazdaságunk keretében termelt takarmány alapján. Ennek a kulcsát a növénytermelés szolgáltatja, s ezt minden téren tökéletesítjük, hogy saját földalapunkból tudjuk biztosítani a takarmányalapot, kötelezettségeink teljesítését, a munkaegységek természetbeni jutalmazását. Egyúttal lehetővé tesszük, hogy az oszthatatlan alapra történő juttatást a jelenlegi nyolc százalékról nyolc és fél százalékra emeljük, és hogy a tagoknak 1960-ig kifizethessük a beruházási kölcsönöket. Emellett állandóan szem előtt tartjuk a még egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok megnyerését, hogy 1960-ig Ipolyviskből szövetkezeti falu legyen. Tudatában vagyunk annak, milyen fontos a cukorrépa termelése. Ezért kötelezzük magunkat arra, hogy a második ötéves terv által megszabott feladatunkat, e növény termesztésében négy év alatt teljesítjük, sőt túlteljesítjük. Ezt alátámasztja a folyó évben elért terméshozamunk, amikor az egy hektárra tervezett 270 mázsa helyett 550 mázsa termést értünk el. 1960-ig 258 mázsa cukorrépát kell termelnünk, ezzel szemben az idei eredmény alapján 1959-ig 40 ezer huszonnyolc mázsát fogunk termelni, úgyhogy feladatunkat az ötéves terv negyedik évében 38 vagon cukorrépával túlteljesítjük. Az ötéves terv végéig őszi árpából 2 ezer 818 mázsát kellene termelnünk, ám 1959-ig 2 ezer 887 mázsát termelünk s így 69 mázsával lépjük túl a tervet. Az 1960-ra tervezett hektárhozamokat már 1959-ben elérjük: búzából 30 mázsát, rozsból 27 mázsát, tavaszi árpából 30 mázsát, zabból 28 mázsát, kukoricából 40 mázsát, burgonyából 200 mázsát, takarmányrépából pedig 800 mázsát. Ezeket az eredményeket elősegíti a föld trágyázása, amit talajvizsgálat alapján fogunk végezni; a talaj megjavítására megadunk minden tápanyagot, amint vizsgálat alapján szükséges lesz. Különös figyelmet szentelünk az istállótrágya hasznosításának, hogy termőföldjeinket 3—4 évenként istállótrágyával trágyázhassuk. Biztosítjuk, hogy a trágyalét gazdaságosan és célszerűen felhasználjuk. A nedvdús takarmány mennyiségi fokozásának érdekében 1960-ig egy 500 köbméter kapacitású sílóvermet építünk. Ugyanakkor biztosítjuk, hogy minden szarvasmarha részére 42 mázsa jóminőségű sílótakarmány legyen. S itt meg kell említenünk, hogy nem áll módunkban annyi szénát termelnünk, mint amennyire szükségünk lenne, mert rétjeinket és legelőinket évente elönti az Ipoly folyó. Szeretnénk, ha a felsőbb szervek intézkednének, s megkezdődnék az Ipolv szabályozása. Ezzel rétjeink és legelőink megjavulnának s fokozni tudnánk a széna hozamát. Ezek után a lóhere és a lucerna szárítására szárítóállványokat készítünk, hogy ez által is megvédjük a takarmányok tápértékét. ötéves tervünket négy év alatt teljesítjük a marha- és sertéshús termelésben is. Termelési feladatunk sertéshúsból 1960-ig 2 ezer 999 mázsa. 1959 végéig viszont 3 ezer 140 mázsát termelünk ki s így termelési feladatunkat négy év alatt 141 mázsával túlszárnyaljuk. A marhahústermelésben előírt feladatunkat 34 mázsával teljesítjük túl 1959-ig. Az állattenyésztési termékek többi ágában is elérjük 1960-ig az előírt feladatokat: tehenenként 3100 liter tejet és 130 darab tojást tyúkonként — évente. A 100 hektárra eső szarvasmarha számát 1959-ig 38 darabra emeljük, éspedig úgy, hogy ebből 19 fejőstehén legyen. A 100 hektárra eső sertésállományt már jelenleg túlszárnyaltuk, amennyiben a tervezett 124 sertés helyett 133 ellenőrzött tenyészsertésünk van. A sertések részére egy 200 férőhelyes istállót építünk. Ami a vágósúlyt illeti: a szarvasmarháknál jelenleg 520 kilót értünk el, s ezt a hizlalás feljavításával 550 kilóra emeljük. A szarvasmarha hizlalásnál már ma is 110—160 deka napi súlygyarapodást érünk el. A vágósertések átlagsúlyát pedig 120 kilóra emeljük. A jövőben nagyobb mértékben alkalmazzuk a bevált munkamódszereket; így a borjúnevelésben, hogy ezáltal fokozzuk szarvasmarha állományunk ellenállóképességét a betegségekkel szemben. 1958 végéig a sertéstenyésztésben alkalmazzuk a füves kifutókat. Megjavítjuk a' takarmányozási technikát, főleg a fejősteheneknél, ami által emelkedik majd tejhozamunk. Az ellenőrzött szarvasmarhák számát a jelenlegi negyvenről 1960-ig nyolcvanra emeljük. Pár szót az építkezésekről: Az építés alatt álló K 98 típusú istálló befejezése után 1958-ban áttérünk az egyéni hasznosság alapján való etetésre. Bár szövetkezetünk már jelentősen előrehaladt az építkezés terén, előttünk van még egy lóistálló, egy sertéséi és a vihartól összedöntött takarmányelőkészítő újrafelépítése. Lényegében ezek képezik további sikeres munkánk vezérfonalát. Bátor feladatok ezek, nem is könnyűek, de jobb munkaszervezéssel és odaadó munkával megvalósítjuk, s tervezett feladatainkat négy év alatt teljesítjük. így akarunk hozzájárulni dolgozóink jólétéhez — így akarjuk igazolni, hogy a szocialista nagytermelés előnyösebb a kistermelésnél. Bartal Lajos, az EFSZ elnöke. A vita során született meg az elhatározás A Nagymegyeri Állami Gazdaság dolgozói a múlt hét folyamán már alaposan megtárgyalták a párt levelét. A gazdasáqok pártszervezetei, a kommunisták irányítják, vezetik a megbeszéléseket. Mielőtt a széleskörű vitát megindították volna, a pártszervezetek a gazdaságok vezető dolgozóival részletesen megtárgyalták a levél tartalmát. A kommunisták megállapították, hogv egy kis iparkodással, egy kis jóakarattal a termelési eredményeket a kívánt szintre lehet emelni. Ezt bizonyítja az is, hogy az idén az előbbi évekhez viszonyítva lényegesen növekedett a cukorréna hektáronkénti átlaghozama. Az igazgatósághoz tartozó összes gazdaságok október véqére már betakarították a cukorrépatermést. Az eredmény igen szép. Hozávetőleges számítás szerint egymillió korona értékű cukorrépával termeltek többet, mint amennyit eredetileg terveztek. A kommunisták és a gazdaság vezetősége azonban megállapította, hogy ez még nem a végső eredmény. A föld alaposabb megművelésével, az öntözőberendezések bővítésével még sokkal jobb eredményeket is el tudnak érni. Az idei ősz folyamán a vetési munkákkal is iaen jól haladtak. A többéves tapasztalatok bebizonyították, hogy az idején történő vetés kedvező hatással van a terméseredményekre. Ezen a téren az idén szintén nagy eredményeket értek el. Ami eddig még egy évben sem fordult elő, az idén október végéiq az öszszes őszieket elvetették, s a vetési és betakarítási munkák mellett a mélyszántással is jól előrehaladtak. Az eddig lefolytatott megbeszélések eredményei máris nagy sikerrel jártak. A kommunisták és pártonkívüliek eddigi értékes hozzászólásai és javaslatai alaoján máris nagy elhatározás született meg az igazgatósághoz tartozó gazdaságokban. A -"zdaságok dolgozóinak támogatásával a vezetőség a pártszervezetekkel egyetemben azt a nagy és fontos feladatot tűzte ki célul, hogy az 1960-ig kitűzött termelési feladatokat már 1959-ben elérik. Vagyis a második ötéves tervből rájuk háruló kötelezettségeiket egy évvel korábban teljesítik. A gazdaságok dolgozói a vita során továbbra is keresik a lehetőségeket, hogy a termelésben minél szebb eredményeket tudjanak elérni. (sz. i.) ÜJ SZÖ 6 1957. november 15.