Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-08 / 310. szám, péntek

N. SZ. HRUSCSOV ELVTÁRS RESZÉPE (Folytatás a 3. oldalról.) tés lenini elveinek és a pártélet normáinak következetes érvényesítéséhez, a forradalmi törvényesség szigorú betartásához, a párton belüli és szovjet demokrácia továbbfejlesztéséhez, az ideológiai munka emeléséhez, a dolgozók széles tömegei alkotó kezdeményezésének és aktivitásának növeléséhez. Pártunk saját kezdeményezéséből bírálta a XX. kongresszuson Sztálin hibáit. Elsősorban azért bírálta, hogy e hibákat helyrehozza, másodszor azért, hogy ilyen hibák többé soha sehol sem ismétlődhessenek meg, és harmadszor azért, hogy megakadályozza a marxizmus-leninizmushoz való dogmatikus iskolamesteri közeledést és biztosítsa a tudományos szocializmus nagy elméletének alkotó módon való felfogását és egyúttal ezen elmélet tisztaságának szigorú megőrzését. Mi kommunisták a személyi kultuszt mint a marxizmus-leninizmus szellemétől idegen jelenséget, bíráljuk, mint olyan jelenséget, amelyet nem lehet a kommunista pártban és a szocialista társadalomban megtűrni. A párt mindent megtesz, hogy megszilárdítsa pozícióit, hogy megszilárdítsa a kommunista rendszert, és hogy a jövőben hasonló jelenségek soha ne forduljanak elő. Nem érthetünk' azonban egyet azokkal, akik megkísérlik a személyi kultusz bírálatát támadásra felhasználni a szocialista rendszer, a kommunista párt ellen. Sztálin tevékenységének helytelen oldalait bírálva a párt egyúttal harcolt és harcolni fog mindazok ellen, akik Sztálint rágalmazzák, akik a személyi kultusz bírálatának leple alatt helytelenül és eltorzítva ecsetelik pártunk tevékenységének azt az egész történelmi időszakát, amikor a Központi Bizottság élén J. V. Sztálin állott. Sztálin mint hű marxista-leninista és rendíthetetlen forradalmár a történelemben elfoglalja az őt megillető helyet. Pártunk és szovjet népünk soha sem feledkezik meg Sztálinról és megfelelő tisztelettel viseltetik iránta. Egyes „kritikusok" mindenféle módon megkísérlik pártunk e harci időszakának befeketítését, azon alapvető gigantikus útnak befeketítését, amelyet a Szovjetunió a szocializmusért vívott harcában megtett. A leninizmushoz hű dolgozókat, akik erejüket nem sajnálya harcoltak és harcolnak a nép és a szocializmus érdekeiért, sztálinistáknak nevezik, negatív értelmet adva e szónak. Ezzel csökkenteni, kompromittálni akarják a marxizmus-leninizmushoz hű kommunista és munkáspártbeli tényelöket, a proletár nemzetköziség elveihez hü tényezőket. Az ilyen „bírálók" vagy kimondott rágalmazók, vagy olyan emberek, akik a revizionizmus korhadt talajára csúsztak és a „sztálinizmusról" támasztott lármával kísérlik leplezni elhajlásukat a marxizmus-leninizmus elveitől. Nem véletlen, hogy az imperialista propaganda fegyvertárába fofladta a .sztálinizmus" és a „sztálinisták" elleni harc provokációs jelszavát. A párt harcolt és továbbra is erélyesen harcolni fog minden elhajlás ellen a marxizmus-leninizmustól, minden ©lyan kísérlet ellen, amellyel lényegét akarják elferdíteni, mindazok ellen, akik gyengíteni szeretnék elszántságunkat a szocializmusért és kommunizmusért vívott harcban, szeretnék megbontani tömörségünket és aláásni egységünket. Csupán a népnek hívő, a néppel elválaszthatatlanul összeforrott és a nép korlátlan bizalmának és támogatásának örvendő erős marxista-leninista párt szánhatta el magát oly merész lépésre, mint a személyi kultusszal összefüggő fogyatékosságok és hibák közvetlen, nyílt bírálata. Vajon a tőkés országok uralkodó pártjai közül melyik tehetne ehhez hasonlót? Ilyen párt nincs! Ellenkezőleg mindezek a pártok megkísérlik elhallgatni és eltitkolni a nép előtt tevékenységük negatív oldalait és hibáit, szépíteni igyekeznek a kapitalizmus gyógyíthatatlan hibáit és sebeit, s a burzsoá társadalom „osztálybékéjéről" és „harmóniájáról" szóló legkülönfélébb hamis elméletekkel igyekeznek megtéveszteni a dolgozókat. A munkásosztálynak mint haladó forradalmi osztálynak nincs szüksége arra, hogy leplezze és elkendőzze az új élet építésében előforduló fogyatékosságokat és hibákat. „A proletariátus nem fél beismerni — hangsúlyozta V. I. Lenin — hogy a forradalomban van, ami nagyszerűen sikerült és van, ami nem sikerült. Mindazok a forradaljni pártok, amelyek eddig megsemmisültek, azért semmisültek meg, mert fennhéjázóvá váltak, nem voltak képesek meglátni miben rejlik erejük, és féltek beszélni gyengeségeikről. De mi nem semmisülünk meg, mert nem félünk beszélni gyengeségeinkről és megtanuljuk leküzdeni őket." A pártéle't lenini normáit rendületlenül betartva ' pártunk szüntelenül javítja a munka formáit és módszereit, tökéletesíti a munka • stílusát, s valamennyi fokon, fentről le következetesen érvényesíti a kollektív vezetést és a párton belüli demokrácia elvét. N A marxista dialektika azt tanítja, hogy minden fejlődés az ellentétek feltárása és leküzdése útján folyik. A tőkés rend feltételei között, amikor antagonisztikus osztályok állnak egymással szemben, ezek az ellentétek, kibékíthetetlen jellegűek és csupán osztályharc útján oldhatók ! meg. A szocializmus építésének első szakaszaiban, amíg még fennállnak a kizsákmányoló osztályok maradványai (tőkések, földbirtokosok, kulákok), míg bizonyos befolyásuk van az orszáqban és küifö'di ellenforradalmi erők támogatják őket. az osztályharc kiéleződhet és az ellentétek antagonisztikus jelleget ölthetnek. Lényegesen mások a szocialista, a nagy erkölcs-politikai egységgé tömörült társadalmon belül levő ellentétek, amikor már nincsenek kizsákmányoló osztályok, csupán a dolgozók baráti szövetségben levő osztályai maradnak meg — a munkásság és a parasztság. Ezek lényegében a növekedés ellentmondásai és nehézségei, amelyek összefüggnek a szocialista gazdaság gyors fellendülésével, a nép anyagi és kulturális szükségleteinek növekedésével. Ezek az új és a régi közötti, a haladó és az elmaradók közötti ellentmondások. Ezek ellerítmondásoik a szocialista társadalom tagjainak növekvő szükségletei és e szükségletek kielégítésének még elégtelen ajiyagi műszaki alapja között. Az ilyen el'entmondásokat sikeresen leküzdi, — mint a szovjet állam negyvenéves tapasztalatai mutatják — maga a szocialista társadalom a szocializmus és kommunizmus anyagi-műszaki alapjának gyors és szüntelen fejlesztésével, a dolgozók szocialista öntudatosságának növelésével. A szovjet társadalom rohamos ütemben fejlődik. A fejlődés bizonyos szakaszaiban szükségessé válik megjavítani és tökéletesíteni az irányítás formáit a szocialista országépítés egyes ágaiban. Pártunk egész tevékenységével bebizonyította, hogy erélyesen harcod az egy helyben topogás és a lemaradás ellen, elhagyja a régi elavult formákat és új, a szüntelen előrehaladás követelményeinek megfelelő formákat dolgoz ki. A párt egész gyakorlati tevékenysége a marxizmus-leninizmus örökké élő, mindig előre haladó forradalmi szellemének konkrét megnyilvánulása. Ezen előrehaladás példáit szolgáltatják a XX. kongresszus határozatai, a mezőgazdaság lényeges fellendítésére, az ipar és az építkezés irányításának átszervezésére tett intézkedések, amelyeket a párt az utóbbi években foganatosított. Hogy az egész szovjet nép mily egyértelműen támogatja a kommunista párt politikáját, meggyőzően mutatta az az egyöntetű és forró egyetértés, amellyel a nép az SZKP KB júniusi plenáris ülésének Malenkov, Kaganovics, Molotov pártellenes csoportjáról és a hozzájuk csatlakozó Sepilovról hozott határozatait fogadta. Ez a csoport szembe helyezkedett az SZKP XX. kongresszusának irányvonalával és megkísérelte aláásni a párt lenini egységét. A párt és a nép elítélte ezt a pártellenes csoportot, még szorosabban tömörítette sorait és rendületlenül biztos léptekkel halad előre az egyedül helyes lenini úton nagy célja, a kommunista társadalom felépítése felé. A szovjet áliam egész negyven évi tapasztalatai azt tanítják, hogy egységes, sziklaszilárdan egyöntetű párt nélkül a társadalmi fejlődés törvényeinek ismereteivel felfegyverzett, a marxizmus-leninizmus elveihez hű párt nélkül a munkásosztály, a dolgozó parasztság és egész népünk nem vívhatta volna ki a hatalmat, nem semmisíthette volna meg ellenségeit, nem építhette volna szocialista társadalmát és valósíthatná meg sikeresen a kommunizmusba való fokozatos átmenetet, őrizzük tehát továbbra is szemünk fényeként dicső pártunk lenini egységét, szilárdítsuk meg kapcsolatát a néppel és lobogtassuk továbbra is fennen a marxizmus-leninizmus nagy és győzelmes zászlaját! A szovjet ország jövő sikereinek biztosítéka a Szovjetunió valamennyi nemzetének bevált élcsapata — a kommunista párt köré való szoros tömörülése, a párt és a nép megbonthatatlan egysége a kommunizmusért vívott harcukban. A gazdasági és kulturális országépítés XX. pártkongresszus által kitűzött programja nagy lépést jelent a népgazdaság valamennyi ágazatanak fejlesztésében. Ezt a programot sikeresen tejjesítjük. A Kommunista Párt Központi Bizottsága és a szovjet kormány mint ismeretes, nemrégen jóváhagyta a Szovjetunió 1959—1965. évi népgazdaságfejlesztési távlati tervének kidolgozásáról szóló határozatot. E terv teljesítése kétségtelenül közelebb hoz bennünket a fő gazdasági feladat teljesítéséhez: ahhoz, hogy történelmileg a legrövidebb időn belül utóiérjük és megelőzzük a legfejlettebb tőkés országokat az egy lakosra eső termelésben. Mi támasztja alá a szovjet embereknek azt a j mélységes biztonságát, hogy az ország népgazdasága további hatalmas fellendítésének terveit si| keresen teljesítjük? Ezt a biztonságot elsősorban az i támasztja alá, hogy a szovjet országj nak most hatalmas, korszerű, haladó j technikával felszerelt szocialista ipara, hatalmasan fellendülő gépesített mezőgazdasági nagyüzemi termelése i van. Másodszor: ma nagy szakképzettségű kádereink vannak, akik képesek sikeresen megoldani a népgazdaság fejlesztésének legbonyolultabb feladatait a műszaki haladás, a társadalmi munka termelékenységének rendszeres növelése, az ipasi, építkezési, közlekedési és mezőgazdasági gazdasági mutatók megjavítása alapján. Harmadszor: a szovjet tudomány és technika fejlesztésében elért kiváló sikerek, s e sikerek sokkal nagyobb méretű bevezetése a termelésbe lehetővé teszik, hogy a legkisebb erő és eszköz ráfordításával a legnagyobb eredményeket érjük el a termelőerők fejlesztésében. Negyedszer: Hazánknak kimeríthetetlen természeti gazdagsága lehetővé teszi a gazdaság korlátlan fejlődését. Mindenünk megvan, ami a legkülönfélébb népgazdasági ágazatok gyors növekedéséhez, a társadalom növekvő szükségleteinek még teljesebb kielégítéséhez szükséges. Ötödször: A szocialista világrendszer létezése, a szocialista orezágok szoros együttműködése és kölcsönös segítsége, gazdasági fejlesztési terveik egybehangolása hozzájárul a szocialista tábor valamennyi országának gyors előrehaladásához. Ezek azok az alapvető tényezők, amelyek a mélységes hazaszeretettől áthatott szovjet embereket rendületlen bizalommal töltik el abban, hogy a kommunizmus felépítésének nagyvonalú terveit olyan sikeresen teljesítik, mint ahogy eddig teljesítették a kommunista párt által kidolgozott összes terveket. * A Szovjetunió óriási természeti gazdagsága a kommunizmus felépítésének szolgálatában II. A kommunizmus felépítésének távlatai és feladatai a Szovjetunióban Elvtársak! A szovjet hatalom negyven évi fejlődése eredményeinek értékelésekor népünk biztosan tekint a jövőbe, világosan látja a kommunizmus felépítésének távlatait. A kommunista párt V. I. Lenin azon irányelveihez igazodik, hogy a politikában mindig előre kell nézni és sohasem hátra. A szovjet ország ma történelmi fejlődésének új szakaszát éli. Megteremtettük a magasabb fokra való átmenet összes anyagi és erkölcsi feltételeit, kedvező előfeltételeket alakítottunk ki a kommunizmus építésére. A szovjet nép ezeket a feltételeket a még gyorsabb előrehaladás alapjainak tartja, a még jelentősebb jövőbeli győzelmek alapjának. A szocializmus minden sikere új lépést jelent a kommunista társadalom magasabb fázisához vezető úton. A nemzetközi proletariátus lánglelkű vezetői és tanítói, Marx és Engels a jövő társadalmat jellemezve azt mondották, hogy a társadalom fejlődésének két fázisa lesz. Az első a szocializmus és második, a magasabb — a kommunizmus. Míg a szocializmus mint a kapitalizmus öléből növekedő társadalom első fázisa kénytelen a múltból örökölt feltételekkel számolni, és elcsúfítják őt a „kapitalizmus anyajegyei", addig a kommunizmus a szocializmus győzelmének érdeméből kialakított saját alapjain fejlődik. 'A kommunizmus magasabb fázisába "való átmenetet — amint Marx tanítja ŕ— a társadalom csak akkor valósíthatja meg, amikor „a munka nem lesz a létfenntartás puszta eszköze, hanem elsőrendű életszükségletté válik, amikor az egyén sokoldalú fejlődésével megnövekednek a termelőerők is, és a kollektív gazdaság öszszes forrásai teljes folyamban folynak ..." (Marx, Engels Válogatott Művek II.) Lenin alkotó módon fejlesztette a marxizmust és konkretizálta a szocializmus és kommunizmus tanait. Kidolgozta hazánk kommunista felépítésének terveit, amelyekben hangsúlyozottan kiemelte, hogy a szocialista gazdaság alapja, az ország kommunizmusba való fejlődése fő irányvonala legyen a hatalmas szocialista ipar megteremtése és az ország villamosítása, a mezőgazdaság szövetkezeti átépítése, a társadalmi munkatermelékenység szüntelen növekedése az új technika érvényesítése és a szocialista munkaverseny kibontakoztatása alapján és a kultúrforradalom megvalósítása. Már azokban a napokban, amikor az ország népe éhezett és nyomorban élt, amikor a szovjetek fiatal köztársaságának helyzetét sokan úgyszólván reménytelennek tartották, e rendkívül súlyos feltételek között pártunk kitűzte Oroszország villamosításának merész és nagyszerű tervét, amely az ország fejlődésének ragyogó távlatait nyitotta meg évtizedekre előre. Lenin akkor azt mondotta, hogy a kommunizmus a szovjet hatalom, plusz az ország villamosítása. E lenini meghatározásban kifejezésre jut a kommunizmus felépítésének marxista felfogásának lényege, megbonthatatlan egységben foglalja össze a kommunista társadalom anyagi termelési alapjának kérdéseit és az államhatalom politikai formáit, amelynek feladata megvalósítani a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenetet. A kommunizmus marxista-leninista felfogása elválaszthatatlanul összefügg a néptömegeknek eleven, gyakorlati tevékenységével a társadalom forradalmi átalakításában. A valóban tudományos és élő, semmiképpen sem könyvszerű dogmatikus kommunizmus tanai a felfuvalkodott frázisoktól éppen abban különböznek, hogy döntő fontosságot tulajdonítanak a szocialista termelés tökéletesebb szervezésének, a munkások és parasztok munkafeltételeinek, a nép életszínvonala emeléséhez nélkülözhetetlenül szükséges termékek fokozott termelésének, az emberek közötti viszonynak a munkában és mindennapi életben. Most, amikor a Szovjetunió fejlődésének negyven éve alatt kiváló sikereket ért el a népgazdaság, tudomány, technika és kultúra fellendítésében s felépítette é szocializmust, teljes joggal kijelenthetjük, hogy a kommunizmus, — már nem a távoli jövő többé, nagyszerű pompás épülete egyre világosabban rajzolódik ki a nemzetek tekintete előtt, növekszik s egyre tökéletesebb alakot ölt sok nemzetből álló országunk munkásai, parasztjai és értelmisége minden egyes sikere nyomán. A népgazdaságfejlesztési távlati tervek gyakorlati megvalósításának fontos láncszeme természeti kincseinek hatékonyabb felhasználása. A forradalom előtti Oroszországban a természeti gazdagságot úgyszólván nem vizsgálták ki,, a megállapított vasérc- és szénkészletek a világkészleteknek alig haladták meg a három százalékát. A tőkések és nagybirtokosok úgy gazdálkodtak az országban, hogy az ország nagy természeti gazdagsága ellenére más országokból hoztak be nemcsak szenet, foszforos és nitrogénes műtrágyát, hanem még építőköveket és kövezetkockákat is. A szovjet rendszer alatt számtalan új, fontos ásványlelőhelyet tártak fel és vizsgáltak ki, és lényegesen emelkedett az azelőtt ismeretlen lelőhelyek megállapított készlete. Az ásványi nyersanyagok legfontosabb fajtáinak terén a megállapított készletek alapján — közöttük a vasérc és mangánérc, szén, réz, bauxit, nikkel, wolfram, ólom, higany, ón, tőzeg, só terén a Szovjetunió a világ első helyén áll és a megállapított kőolajkészletek szerint, a világ egyik első helyén. Óriási vízíeröforrásaink vannak, amelyek lehetővé teszik gigantikus vízierőművek építését különféle területeken; erdőgazdagságunk kimeríthetetlen. Amikor hazánk természeti kincseiről beszélünk, meg kell említenünk azt a figyelemre méltó sajátosságot, hogy ezeket a természeti kincseket a Szovjetunió legkülönbözőbb területein tárták fel, vizsgálták ki és továbbra is vizsgálják. Ha ezt hazánk jövőjének szempontjából nézzük, akkor a távlatokban világosan kirajzolódik hazánk nagyszerű új arculata, amikor a termelőerők a legcélszerűbben lesznek elhelyezve és valamennyi terület gazdagsága rohamosan megnövekszik. Ez a szovjet társadalom harmonikus fejlődésének jelentős előfeltétele lesz a kommunizmushoz vezető úton. Tekintsünk lélekben a Szovjetunió térképére. Vegyük pl. az Orosz Szövetségi Köztársaságot. Tekintsünk a Távol-Kelet, Szibéria és az Észak-Kelet térségére! A cári Oroszországban ezek puszta és lakatlan területek voltak, gazdasági és kulturális téren elmaradottak. Most e területeken lázas alkotó munka folyik, nagy ipari és kulturális központok épültek fel, új tudományos központ létesül itt, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szibériai ágazata. Az utóbbi időben számos hasznos ásványt fedeztek itt fel, közöttük nagy ón, molibdén, vasérc, szén és magnezit lelőhelyeket. A Jakut Autonóm Köztársaságban sok milliárdos kokszolható szénkészleteket fedeztek fel, rendkívül gazdag egybefüggő és szétszórt gyémántlelőhelyeket, nagy vasérc, aranyhomok, cink és más hasznos ásványkészleteket állapítottak meg. Az ország gazdasági területei között fonto6 helyet foglal el az Ural, amelynek a jövőben is minden feltétele megvan a nehézipar döntő ágazatainak továbbfejlesztésére. A Volga és az Ural közötti nagy térségekben óriási kőolajkészleteket találtak, vizsgáltak felül és nagymértékben kiaknázzák. A Baskír és Tatár Autonóm Köztársaság az utóbbi években jelentősen fokozta kőolajfejtését. Most e köztársaságok mindegyike több, mint kétezer annyi kőolajat termel, mint az egész cári Oroszország termelt. Gigantikus vízierőművek építése a Volga mentén a népgazdaság továbbfejlesztésének hatalmas energetikai alapját képezi. Az ország belső területein, amelyek sok iparággal rendelkeznek, a jövőben a fejlődés messzemenő távlatai nyílnak meg a kurszki magnetikus anomáliák gigantikus vasérckészleteinek kiaknázásával kapcsolatban. Ez a Szovjetunió legnagyobb vasércmedencéje kiváló minőségű vasércet biztosíthat hatalmas kohászati ipar száméra évszázadokon keresztül és kétségtelenül jelentős szerepe lesz a Szovjetunió ipari erejének további megszilárdításában. Országunk gazdaságának fejlesztésében jelentős szerepet játszó Ukrán Köztársaságnak hatalmas szén-, kohászati, vegyi- és gépipara van és bővül az energetikai alapja is. Ukrajna óriási természeti forrásokkal rendelkezik gazdaságának továbbfejlesztésére. Ukrajna déli területein, amelyek az első helyen állnak a megállapított vas érc- és mangánérckészletek és fejtés mennyisége terén, lényegesen bővült e vasércmedencék határa, és különféle értékes hasznos ásványok új lelőhelyeit találták. Oj szénmedencét — a Dnyeper és Lvov-Voliny — fedeztek fe^ és vizsgáltak ki, amely a Don-medencével együtt évről évre növeli a szénfejtést. A gazdag természeti gázlelőhelyek alapján a legközelebbi években nagy fejlődésnek indul a gázipar Az ipar továbbfejlődésének nagj távlatai vannak Kazahsztánban és Közép-Ázsiában, amelyeknek arculati megváltozott a szovjet hatalom éveiben a kommunista párt lenini nemzetiségi politikája következtében. Oj korszerű iparágazatok épültek itt, lényegesen emelkedett a mezőgazdaság termelés színvonala. Kazahsztánbar óriási vasérc-, kőszén-, krómérckészleteket, kiváló minőségű bauxitot, különféle színes és értékes fémkészleteket és számos másfajta ásvány nyersanyagot fedeztek fel. Ma itt ossz pontosul a Szovjetunióban eddig megállapított réz-, ólom-, ón- és wolf ramkészleteknek kb. a fele, az össze: molibdén készletek több mint eg; ötöde jövőbeni növekedésük nag; távlatával. Kazahsztán a legkülönbö zőbb természeti források gazdag tá ra, amelyek lehetővé teszik sok ága zatú, hatalmas ipar kiépítését. Közép Ázsia szénben, kőolajban, réz, ólorr antimon, higany, wolfram és másfajt ásványi nyersanyaglelőhelyekben gaz dag. A Bjelorussz Köztársaság, Moldavis a Kaukázuson-túli és a Balti Szövetség Köztársaság ipara, amely a már meg levő és az ötéves tervek folyamán ki épített ipari központokra támaszkodil továbbra is még sikeresebben fog fej lődni nemcsak a különféle helyi fórrá sok felhasználásával, hanem az orszá más gazdasági területeivel való nagy méretű termelési együttműködés útjá is. Már ez a rövid áttekintés is meg mutatja, hogy a szovjetországnak min den nélkülözhetetlen feltétele megva a különböző iparágazatok további komp lex fejlesztéséhez, egész államun s annak egyes területei és szövetséf köztársaságai újabb hatalmas fellendü léséhez. Az utóbbi időben megvalósí tott ipari és építkezési irányítás átszer (Folytatás az 5. oldal ÜJ SZÖ 4 1957. november «.