Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-07 / 309. szám, csütörtök

áW sehszlovákia munkásosztályára ^L* és annak kommunista pártjára a Nagy Októberi Szocialista Forradalom politikai és gazdasági tartalmán kívül főként annak ideológiai tartalma gyakorolt erős, megtermékenyítő és döntő hatást. Az oroszországi szocialista forradalom és az általa lehetővé tett nemzeti felszabadulásunk idején a cseh és szlovák munkásosztály, annak ellenére, hogy nemzeteink legöntudatosabb és legaktívabb részét képezte, teljesen a szociáldemokrata párt befolyása alatt állott. A cseh és szlovák szociáldemokrata párt sajátos vonása az volt, hogy megalakulásuktól kezdve a II. Internacionálénak talán a legopportunistább tagjai voltak. Ideológiájuk szégyenteljesen revideálta a marxizmust, s emellett a cseh szociáldemokrata pártra még a masarykizmus is hatott. Ennek a csehszlovák opportunista és revizionista ideológiának sajátos szellemében nevelték a szociáldemokrata párt vezérei a munkástömegeket és alapozták meg áruló politikájukat. A történelem azt tanítja, hogy nem a szociáldemokrata párt vezérein múlott, hogy Csehországban éppúgy, mint Szlovákiában, a munkásosztály lett a döntő forradalmi erő. A tömegek a rossz vezetés ellenére is nemzeteink történelmének alkotóivá lettek. A Nagy Októberi Forradalom, antagonista ellentétben a világ munkáspárti vezérei többségének opportunizmusával és revizionizmusával, az igazi marxizmus zászlaja alatt győzedelmeskedett. Annak a marxizmusnak zászlaja alatt, mely meg tudta magát védeni a revizionizmus minden fajtája ellen, mely a revizionizmus összes válfajai elleni küzdelemben a leninizmus zászlaja alatt fejlődött és gazdagodott. Az Októberi Forradalom győzelme elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan lett volna a leninizmusnak, az imperialista, korszaknak és a szocialista forradalmak korszakának marxizmusa nélkül. Egyedül a leninizmus eszméi világosították fel a dolgozó tömegeket és leplezték le borzalmas élettapasztalataik értelmét - és osztálylényegét, egyedül a leninizmus eszméi tudták megmutatni az utat, a módot és eszközöket, amelyek segítségével a tömegek felszabadulhatnak a tőkés rabszolgaság igája alól, egyedül a leninizmus eszméi tudták ihletni, lelkesíteni és mozgósítani a dolgozó tömegeket ezeknek az eszméknek megvalósításáért vívott nehéz harcukban. Cáfolhatatlan tény, hogy munkásosztályunk és Csehszlovákia dolgozó népe végső szociális felszabadulásának is egyik fő — ha nem a legfőbb — eszköze a marxizmus-leninizmus tudományos elmélete volt. Kommunista pártunk megalakulása után fokozatosan elsajátította a marxizmus-leninizmust, erre építette politikáját és taktikáját és azt a munkásosztály és a dolgozó tömegek soraiban terjesztette. A marxizmus-leninizmus elmélete elsajátításának, konkretizálásának és megvalósításának ez a folyamata ma is tart. [elyek voltak ennek a folyamatnak fő momentumai? Mindenekelőtt fontos, hogy a vezérek és tömegek megértsék, hogy az orosz és a világprcrletariátus új tapasztalataival, az új imperialista viszonyok között vívott osztályharcban szerzett tapasztalatokkal gazdagított marxizmus, azaz a leninizmus nem afféle „orosz aziatizmus" megnyilvánulása, mint azt Kautsky és a II. Internacionálé többi dogmatikusai és revizionistái állították, nálunk pedig Tusárék, Soukupék és Dérerék szajkózták. Továbbá meg kell érteni, hogy a marxizmus sokoldalú tanításként keletkezett és nyerte meg a világproletariátus többségét, s hogy a marxizmus valamennyi része és fejezete kölcsönösen feltételezi egymást és osztatlan egységet alkot. Ha bármely részét is kihagyjuk, jelentősége elferdül és elvész. Lenin továbbfejlesztette a marxizmust, mint a politikai gazdaságtannak, a politikának, a bölcsészetnek, a módszereknek, a logikának, stb. dialektikus egységét és ezért kell a leninizmust a fejlettség felső fokán álló sokoldalú marxizmusként értelmezni. Sok elvtárs akkor nehezen értette meg a marxizmus-leninizmus elméletének főként ezt a lényeges vonását. Egyrészt azért, mert a szociáldemokrata dogmatikusok és revizionisták egyoldalú gazdasági vagy politikai „marxizmusra" tanították őket, másrészt azért, mert 1924-ig a Szovjetunióban sem létezett egységes, tudományos nézet Lenin személyiségének a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából betöltött jelentőségéről és életművéről — a leninizmusról. ŰJ SZÖ 6 ti 1957. november 13. A LEMNIZ: GYŐZELME Irta: Szántó László akadémikus Voltak olyanok, akik Leninben csupán olyan marxistát láttak, aki a marxizmust a XIX. század és a XX. század elején a legsikeresebben tudta alkalmazni az orosz viszonyokra, midőn Oroszországban fejlődésnek indult a kapitalizmus és kezdtek kialakulni a proletárforradalom feltételei, Ebben a nézetben volt annyi igazság is, hogy Lenin valóban Marx és §ngels után bármelyik más marxistárfái alkotóbb módon tudta alkalmazni á marxizmus tudományos módszerét a jelenkorra. Ez az igazság azonban korántsem meríti kť a leninizmus igazi lényegét. Voltak olyanok, akik azt hirdették, hogy a leninizmus lényege abban van, hogy Lenin az elmélet és a gyakorlat egységének legpompásabb példáját mutatta. El kell ismernünk, hogy ebben a nézetben is van valami igazság. Hisz a munkásosztály és minden egyes tagja, főként vezető egyéniségei elméletének és gyakorlatának egysége általában a marxizmus, de különösen a leninizmus legalapvetőbb elve. Lenin életműve valóban az elmélet és a gyakorlat, a forradalmi eszmék és „a gyakorlati forradalmi tevékenység" gyönyörű példája. Ennek ellenére azonban ez a nézet sem meríti ki teljesen a leninizmus lényegét. Mi tehát a leninizmus? örténelmi tény, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja leküzdötte a leninizmus lényegére vonatkozó nézetek zűrzavarát és főtitkárának, Sztálinnak szavaival az egyedüli helyes választ adta erre a kérdésre. Sztálin az SZKP KB megbízásából közvetlenül Lenin halála után a Szverdlov Egyetemen tartott előadásaiban kimerítő módon úgy jellemezte a leninizmust, mint az imperializmus és a proletárforradalmak korszakának marxizmusát, tehát mint a minden részében továbbfejlesztett .marxizmust. E cikknek nem feladata, hogy konkretizálja a leninizmus imént megadott jellegzetességének felbecsülhetetlenül gazdag tartalmát. Csak azt kell hangsúlyoznom, hogy Sztálin egyedül és kizárólag csak azért tudott rendet teremteni a párt és az állam ideológiájában, mert dialektikus materialista volt, szemléletében és gondolkodásában a dialektikus materializmus módszerét, logikáját és ismeretelméletét alkalmazta, míg ellenfelei: a trockisták, buharinisták, zinovjevisták és a többiek metafizikusok voltak, metafizikai módon gondolkodtak, vélekedtek és bíráltak. ' A dialektikus materialista filozófia módszerének és logikájának a marxizmus elméletére és gyakorlatára kiható döntő jelentőségéről a marxizmus klasszikusai és története tanúskodnak. ,,A materialista dialektika alkalmazása az egész politikai gazdaságtan átdolgozásában, — kezdve annak alapjaitól — a materialista dialektika alkalmazása a történelemre, a természettudományra, a filozófiára, a munkásosztály politikájára és taktikájára —, ez érdekli legjobban Marxot és Engelst, ebben adják ők a leglényegesebbet és legújabbat, ezzel a zseniális lépéssel vitték előre a forradalmi eszme történetét" (Lenin: Marx, Engels, marxizmus, Szikra kiadás 54. oldal). Mit tanít a proletariátus osztályharcának története? Azt tanítja, hogy ha a kommunista párt taktikáját elméletileg nem a dialektikus-materialista filozófiára építette volna, ha az orosz élet objektív dialektikájához, — mondjuk a februári forradalom után — nem a megfelelő szubjektív dialektikával közeledett volna, akkor nem sikerült volna az osztályharcot kifejtenie, hogy a polgári demokratikus forradalom szocialista forradalommá alakuljon át. A polgári demokratikus forradalom átalakulása szocialista forradalommá éppúgy, mint a kapitalizmusból a szocialista forradalomba való átmenet időszaka, olyan történelmi folyamat, amelyben minden ténynek szembetűnő dialektikus jellege van és ezért csak a megfelelő szubjektív dialektika segítségével kezelhető és oldható meg. A polgári demokráciának és diktatúrá-nak, a proletárdiktatúrának és demokráciának, a szovjetek tartalmának és formájának, a háborúnak és békének, stb. objektív dialektikáját metafizikai qondolkodási módszerrel nem tudták felfogni és kezelni. pártban azonban akadtak olyanok, akik e történelmi folyamat objektív dialektikáját nem dialektikus, hanem metafizikai bölcseleti módszerrel kezelték és ennek következtében a dialektikus materializmus elméleti alapján álló párt többségével mint elhajlók, dogmatikusok és revizionisták szembehelyezkedtek. Az elhajlások, a dogmatizmus és revizionizmus keletkezésének egyik oka abban a pártban, melynek elméleti alapja a dialektikus materializmus, a metafizikai gondolkodás volt. Az ellenük folytatott küzdelem általában a munkásmozgalom és különösen a párt fejlődési törvényszerűsége. Engels már 1882-ben a következőket írta: „Amint látjuk, egy nagy ország pártja a dialektikus fejlődés törvényeinek megfelelően csak belső harcban fejlődhet." Valóban a bolsevikok kommunista pártjának története a különféle színben feltűnő dogmatikusok és revizionisták elleni küzdelemben, a materialista dialektikus világnézet fölényéért, a marxista elméletben és gyakorlatban a dialektikus materialista módszerek és logika érvényesüléséért, a metafizikus gondolkodási és cselekvési módszer és logika elleni küzdelemben fejlődött, alakult ki és győzedelmeskedett. A marxizmus-leninizmus filozófiája, módszere és logikája elsősorban a leninizmus politikai tanításában alkalmazva annak tartalmában hatott munkásmozgalmunkra. A párt megalakulása után a munkásosztály soraiban terjeszteni kezdte a marxizmusleninizmus filozófiáját, módszerét és logikáját és ezt tartotta szem előtt politikájában is. De csakhamar jelentkeztek a valóság nem kívánatos következményei is, t. i. az, hogy a széles tömegek, valamint a párt funkcionáriusai és vezetői sokszor nem dialektikus, hanem metafizikai bölcseleti módszerrel nevelődtek. Mihelyt alább hagyott a forradalom hulláma és a kapitalizmus ideiglenesen stabilizálód'nl kezdett, bebizonyosodott, hogy a CSKP Jílek-vezetősége nem tudja kellő harci taktikával, jelszavakkal és céllal felvértezni a pártot. Jílek és társai metafizikai gondolkodásukkal természetesen nem tudták megérteni a kapitalizmus stabilizálódásának dialektikáját. Mint metafizikusok a kapitalizmus stabilizálódásának csak egy oldalát látták, csak azt, hogy megszilárdult, megmenekült a bukástól, azt azonban már nem látták, hogy elmélyültek a kapitalizmus összes belső ellentmondásai és hogy ennek következtében elmélyült a kapitalizmus általános válsága. Jílekék a valóság ilyen „ismerete" alapján határozták meg azután a párt és az osztályharc megfelelő taktikáját: meghátrálni, felszámolni az új típusú pártot és visszatérni az anyapárt, a szociáldemokrácia ölébe. Látjuk tehát, hogy konkrét csehszlovákiai viszonyaink közepette is hatott és érvényesült az alábbi törvény: a marxizmus-leninizmus filozófiai alapjainak revíziója, ha nem is közvetlenül, de elkerülhetetlenül politikai hibákhoz vezet, s viszont megfordítva, a marxizmus-leninizmus politikai revíziója maga után' vonja és meghatározza a marxizmus-leninizmus filozófiai revízióját. ÍL< lement Gottwald elvtárs dialekíín^ tikus materialista világnézettel és módszerrel kezelte a kapitalizmus stabilizálódása, a párt bolsevizálása stb. folyamatának objektív dialektikus problémáit és a leninizmus politikai tanításában annak módszertani részét, mint elválaszthatatlan tartozékát értelmezte. Ezért tudta meggyőzni a párt többségét Jílekék elméletének és gyakorlatának helytelenségéről és ártalmasságáról Csehszlovákia munkásosztálya és minden dolgozó osztályérdekei szempontjából, ezért tudta megmenteni a pártot a felszámolástól és tudott helyes taktikát és politikai irányt adni a pártnak, ezért tudta kivezetni a pártot az opportunista passzivitásból, amelybe Jílekék sodorták és tudta átvinni bolsevista aktivitásba. Történelmi tény, hogy Klement Gottwald főként azért tudta megmenteni pártunkat a szociáldemokratizmusba süllyedéstől és azért tudta legyőzni Jílekéket, mert dialektikus materialista volt, helyesen tudta alkalmazni a dialektikus materializmust adott viszonyainkra. A marxizmus-leninizmus Jílekék által történt revideálását metafizikai gondolkodásuk okozta. $ párt bolsevizálódásának és az osztályharcnak folyamatában felmerült többi problémákat — a parasztkérdést, a nemzetiségi kérdést, a párt és a munkásosztály, a parasztság, kisiparosság és értelmiség viszonyának, a vezetők és tömegek viszonyának kérdését, — a párt annyiban tudta megoldani, amennyiben határozatai és gyakorlata e problémák objektív dialektikájának ismeretére épültek, tehát amennyire érvényesült a marxizmusleninizmus filozófiája, módszere és logikája a párt elméletében és gyakorlatában. Az SZKP XX. kongresszusa azzal, hogy leleplezte a személyi kultusz káros hatását a marxizmus-leninizmus elméletére és gyakorlatára, igazolta Lenin tanításának igazságát arról, hogy a gyakorlattal való szerves kapcsolat és a dialektikus materializmus módszere nélkül a marxizmus „egyoldalúvá, elferdítette, holttá válik, mert megfosztjuk élő lelkétől, aláássuk legmélyebb elméleti alapjait — a dialektikát." Pártunk Központi Bizottsága éppen ezért állandó figyelmet szentel a párt ideológiai élete elmélyítésének, a párttagok ideológiai színvonala emelésének. Vannak, akik ez alatt főként a párttagok vitájában, a sajtóban és az egész pártban felmerülő nézetek és érvek osztályszerűségét, pártosságát és harci szellemét értik. Ez helyes is, mert a munkásosztály szempontja, a pártosság nélkül nem létezhet a marxizmus-leninizmus alkotó elmélete. Az osztályszempontok és a gyakorlattal való kapcsolaton kívül feltétlenül szükséges, hogy a kutatás, megismerés és gondolkodás folyamatában, valamint az ismereteknek a cselekedetekben való felhasználásakor a dialektikus materialista világnézetet, módszert és logikát érvényesítsük. A marxizmus-leninizmus csak akkor válik igazán a gyakorlati élet alkotó és győzelemre vezető vezérfonalává, ha teljesítjük az összes említett feltételeket. la Nagy Októberi Forradalomban nä a marxi-lenini társadalombölcselet, azaz a történelmi materializmus győzött és vált uralkodó elméletté a föld egyhatod részén. Érthető, hogy mind a Szovjetunió, mind a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából döntő jelentőségű volt — és ma is az — a történelmi materializmus problémája. Ez a tény azonban nem jelenti azt, hogy a marxista filozófia forradalmi jelentősége ezzel már ki van merítve. Korántsem. A marxista filozófia forradalmi jelentősége totális, áthatja és úgyszólván átalakítja az ideológia, a társadalomtudomány összes válfajait éppúgy, mint a természettudományokat, a művészetet, erkölcstant, stb. Természetesen a marxi-lenini filozófiának minden sajátos ideológiai területre gyakorolt hatását nem értelmezhetjük erőszakos behatolásként. Tény az, hogy minden ideológiai területen és ágban saját fejlődésük következtében ellentmondások keletkeznek, létrejön, megszületik a dialektika, melyet egyedül a megfelelő szubjektív dialektikával tudunk megérteni és alkalmazni. így keletkezett annakidején a burzsoázia klasszikus nemzetgazdaságának tanításából a mai politikai gazdaságtan tudománya. S ehhez hasonló folyamat játszódik le a mi időnkben a természettudományokban. A XIX. század végén és a XX. század elején válság jelentkezett minden természettudományban, de legszembetűnőbben az elméleti fizikában. A válság fő oka az volt, hogy az új tények nagy mennyiségét felfedezőik nem tudták a hagyományos tudományos módszerrel megérteni és elméletileg feldolgozni. Az elméleti fizikusok gondolkodásának régi módszere a materializmus és az új tények (elektron, proton, stb.) között, a gondolkodás régi formája és új tartalma között felmerült ellentmondás napról-napra kiéleződött. Galilei és Newton fizikai tételei felbomlottak, zűrzavar és pánik foglalta el helyüket, később pedig új tanok, új rendszerek. A mechanikus materializmusnak, a' természettudományok évszázados elméleti alapjának tételeit a fizikai idealizmus dogmái váltották fel. Lenin elsőnek leplezte le ennek az idealizmusnak keletkezését és az elméleti fizikának ezzel összj függő válságát a „Materializmus és empiriokriticizmus" című zseniális művében és feltárta a fizika válságának okait. „A jelenkori fizika vajúdik. Most szüli a dialektikus materializmust." (Szikra kiadás 320 oldal) zt azonban a fizikusok nem értették meg. Csak azt látE ták, hogy á fizika régi elmélet alapja, a mechanikus materializmus azaz a metafizikus materializmus, nem képes megmagyarazni a; új tényeket és azt általában a materializmussal azonosítják. „A machizmusnak általában és a machist; új fizikának tévedése abban van hogy a filozófiai materializmusnal ezt az alapját, valamint a metafizikus materializmus és a dialektiku materializmus közti különbséget nen veszi tudomásul." (Szikra kiadás 264. oldal.) A szovjet természettudósók a: idealizmus, pozitívizmus és a mechanikus materializmus elleni küzdelemben még Lenin közvetlen ve zetésével megkezdték a .természet tudcmányoknak a dialektikus materializmus elméleti alapjain való átépítését és továbbfejlesztését > dialektikus materialista világnézet módszer és logika segítségével. Ennek eredményeképpen egyedül i Szovjetunióban küzdöttek és küzdil le a természettudományok akút vál ságáit. Eriinek a következménye 32 is, hogy a Szovjetunió természettudománya mesze túlhaladta a kapitalizmus természettudományának szintjét, amint azt az atomenergia békéi kihasználásának, mesterséges holdal teremtésének, stb. technikája é: gyakorlata bizonyítja. A marxi-lenini filozófia szovjetunióbeli győzelme a két világhábort közötti ideológiai életünkben, főként a tudományos tevékenység bírálatában, a természettudomanyöl osztályjellege eddig rejtett tényénei feltárásában is visszatükröződött A marxi-lenini bírálat nálunk is rámutatott arra, hogy a természettudományokban kimondottan polgár filozófiai asztályszempontok (pozitivizmus, mechanizmus, idealizmus érvényesülnek, ezek adják meg < természettudományok módszerbei alapelvét is, burzscá osztályjellegge és burzsoá osztályfunkcióval ruházzák fel a természettudományokat A marxista filozófiai bírálatnak ez i hatása akkor azonban propagació: jellegű volt és megfelelt az akkor adott lehetőségeknek: lerakta minden tudomány magasabbrendű tudományos módszerének alapjait. felszabadulás után, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaság megalakulása után, miután a munkásosztály és- szövetségesei döntő történelmi tényezővé, i marxizmus-leninizmus pedig uralkodó ideológiává váltak, a fllczófk mint önálló tudományos ág különvált. Az első köztársaságban elvetett magból a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban kihajtott a filozófiai bölcsesség lombos fája. A hiba azonban ott van, hog\ sok még rajta a meddő virág éí eziért sem a társadalmi tjyakorlat sem a természet és a töbi tudományok, művészet, stb. szempontjábó még nem hozta meg a kívánt gyümölcsöt. A dialektikus materialimus világnézetének jelentősége napról napra nő. Egyrészt azért, mert a szocializmus építésének világméreti fclyamatában újabb, és újabb objektív ellentmondások keletkeznek amelyek zömének katasztrófamentes megoldásához dialektikus gondolkodás és gyakorlat szükséges Másrészt a kapitalista világ metafizikus gondolkodásának nyomása i szocializmus világára állandóan nő s azt kivédeni Lenin szerint csakis a dialektikus módszert alkalmazc tudománnyal lehet. Lenin ezt tanította: „Meg kell értenünk, hogy szolid filozófiai megindokolás nélkü egyetlen természettudomány, semmilyen materializmus nem képe; megállni helyét a burzsoá eszmél támadása és a burzsoá világnézel megújítása elleni küzdelemben. A természettudós, ha helyt akar .álln ebben a küzdelemben és sikerre végig akarja azt harcolni, kell, hog> modern materialista, a Marx alkotts materializmus öntudatos híve, dialektikus materialista legyen." (Lenin Művei 33. kötet, 207. oldal, oroszul] Meg kell ezt értenünk és eszerint kell cselekednünk, mert ha a kommunisták társadalmi és egyéni gyakorlatukban a marxizmus-leninizmusnak a dialektikus-materializmus filozófiáiéval, módszerével és logikájával ..áthatott tudományos elméletét fogják követni, akkor a munkásosztály és szövetségesei mindenható, a viláqot átformáló történelmi erővé válnak. ip rre tanít bennünket a Nagy RGi Októberi Szocialista Forradalomnak és gyümölcsének — a Szovjetuniónak és a szocialista tábornak negyven éves fejlődése.