Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-07 / 309. szám, csütörtök

Negyven esztendő, másfél emberöltő még egy állam, egy társadalmi rendszer életében is nagy idő. Elegendő, hogy kitűnjenek előnyei és Hibái, eredményei és sikertelenségei. Ezért a Nagy Októberi Szocialista Forradailom negyvenedik évfordulóján joggal elgondolkodhatunk a szociális,ta gazdaság íúkerein a Szovjetunióban, értékelhetjük a megtett út eredményeit. Hogyan ÉRTE EL Ä SZOVJETUNIÓ GAZDASÁGI EREDMÉNYEIT Tény^g negyven éve ? Mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt negyven esztendőből korántsem állott tényleg négy évtized a szovjet társadalom rendelkezésére gazdaságának építésére. Ebből a negyven évből le kell számítani a polgárháború és az intervenció éveit, a NEP éveit, amikor az előbbi események ütötte súlyos gazdasági sebeket keilett helyrehozni, a Nagy Honvédő Háború egész idejét, amikor a szovjet gazdaságnak közel egyharmada megA szénjövesztés fejlődése a Szovje tunióban az 1913—1960. évajcbcn, millió tonnákban semmisült és az utána következő, negyedik ötéves tervet, amelynek folyamán lényegében ezeket a borzalmas háborús károkat hozták rendbe. Mindezt összevetve vagy tizennyolc esztendő, vagyis az egész negyvenéves időszaknak közel a fele olyan, amikor a szovjet népnek hazája és társadalmi rendszere fennállásáért kellett küzdenie, vagy pedig a harcok ütötte súlyos gazdasági sebeket gyógyítania. A negyvenéves fejlődés eredménye tehát igazában csak huszonkét év munkájának a gyümölcse. 1913 vagy 1921? További alapvető kérdés a Szovjetunió elért gazdasági eredményeinek megítélésében, mivel hasonlítjuk össze az 1957. év vége felé fennálló állapotot? Rendszerint az utolsó békeévet, az 1913-as esztendő adatait szokás alapul venni, átszámítva azt a Szovjetunió jelenlegi területére. Nos, ha a cári Oroszország utolsó békeévének gazdasági adatait vesszük alapul, mindjárt megállapíthatjuk, hogy például a szovjet ipar termelése jelenleg harmincháromszor nagyobb. Szédületes ez az eredmény, ha meggondoljuk, hogy ugyanezen idő alatt a tőkés világ legfejlettebb iparú állama, az Amerikai Egyesült Államok iparát mindössze négyszeresre fokozta. A fejlődés a fonákjáról nézve A Szovjetunió iparának szédületes fejlődése az elmúlt évtizedekben természetesen sokat foglalkoztatta a szocializmus ellenségeit is. Kommentálták a maguk módján és érdekeiknek megfelelően ezt a világ ipari fejlődésében egyedül álló folyamatot. Nézzük meg röviden, hogyan változott az ellenséges propaganda beállítottsága, hangja és fő érvei a szocialista építés idején, milyen volt a fejlődés a fonákjáról nézve. Amire a cári arany elfogy... A forradalom utáni első években — az idősebbek jól emlékeznek rá — napról napra, majd hétről hétre, a végén aztán már csak hónapok vagy évek múltánra jósolgatták a szovjet rendszer bukását. Részletesen leírták a tőkés lapokban a szovjet ipar és közlekedés helyzetét a NEP éveiben, amelyeket pedig az ő hadseregeik vagy az általuk felszerelt fehérgárdák tettek tönkre. Az újjáépítés első éveiben, az 1921-től 1925-ig terjedő időben, amikor'már letagadhatatlanul észre kellett venni, hogy a szovjet nép rendbehozza gazdaságát, forgalomba helyezi újra vasútait, a blokádot áttörve felveszi a kereskedelmi kapcsolatokat különböző kapitalista országokkal, a cári aranyak dajkameséjét találták ki. Azt híresztelték és hirdették minden változatban, hogy a szovjet állam csak addig marad fenn, amíg el nem adják a volt cári kincseknek utolsó darabjat is, mert a bolsevista rendszer gazdaságilag másképp nem életképes. Aki járt az utóbbi években Moszkvában, vagy méginkább Len'iigrádibm érmfló szemmel (nézhette a Fegyvertár és az Eremitázs végeláthatatlan, mérhetetlen műkincsekkel és értékekkel teletömött teremsorait, közvetlenül tapasztalhatta, hogy nemcsak, hogy nem hiányzik a cári kincseknek egyetlen darabja sem, hanem hogy például az Eremitázs gyűjteménye ma annak háromszorosát, vagy kétmillió darabot tesz ki, mint amennyi a cári időkben volt. Tehát nem a cári aranyak mentették meg az első szocialista államot, ahogyan az ellenséges propaganda akkor állította, hanem a szovjet nép munkája. Az e'ső ötéves ferv mN vx^aptéma Az első ötéves terv adatait a kapitalista világban sokáig különböző faragatlan viccek gyártására használták. Tényleg, sokszor még a jószándékú polgári elemeknek sem meht a fejébe, hogy az elmaradt, jórészt akkor még analfabéta szovjet nép saját erejéből, minden külföldi kölcsön nélkül hatalmas nehézipart tudjon építeni. Lassan azenban abbamaradt az élcelődés a szovjet ötéves tervek körül, egyre több hírnök, szemtanú érkezett a szovjet hazából, akik látták a szovjet néo erőfeszítésének, küzdelmes, de sikeres iparosításának hatalmas eredményeit. A szovjet ipar létesítményeiről, a Dnyeprosztrojról, a Turkszib-vasútról szóló filmek nagymértékben hozzájárultak a kétkedők meggyőzéséhez. tudományos kutatás sokat fejlődött, bizonyos dolgokban el is hagyott bennünket, de mibe került az nekik .. • Érdemes megállni egy pillanatra a tőkés propaganda új cselfogásánál, mert tényleg fontos kérdés összehasonlítani: milyen áron végezték a fejlett kapifalista államok iparosításokat és milyen módon válósította meg a szovjet nép a szocialista iparosítást. A gyarmatok és a rabszolgák Nem kell sokat bizonyítgatni, történelmi tény, hogy a tőkés iparosítás alapjait a legfejlettebb kapitalista államokban, Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban a gyarmati rendszer és a rabszolgatartás révén rakták le. Mindegy, hogy Indiára utalnak-e vagy Afrikára, avagy az Egyesült Államok sok millió fekete rabszolgájára, akiket évszázadokon át szállítottak erőszakkal munkahelyeikre, egyaránt azt látjuk, hogy a színes gyarmati lakosság minden emberi képzeletet meghaladó kizsákmányolása volt az anyaállamok gazdagságának, ipari fejlődésének az alapja. így a tőkés propaganda leszokott arról, hogy kételkedjék a Szovjetunió gazdasági adatainak, az ötéves tervek reális voltának helyességében, de — természetesen — újabb rágalomhoz, hazugsághoz folyamodott. Jó, jó, — mondották — tényleg gyártanak Oroszországban traktorokat, de azok hasznavehetetlenül állanak, előállítanak gyári berendezéseket is, de azokból más, mint selejt nem kerül ki és ha Amerikából vagy Németországból vásárolnak drága pénzen gépeket, azok egy-kettő tönkremennek. Miután a mennyiségben már nem lehetett kételkedni, a propaganda a szovjet ipar termékeinek minősége ellen fordult. Ezt számították ki Hitlernek is katonai tanácsadói, mondván: az orosz tankok nem érnek többet, mint valami pléhdoboz. Hogy aztán ez az ostoba propaganda Hitlernek és a német nép azon részének, amely hitt neki, mibe került, azt nem kell részletezni... A kukoricatermelés fejlődése a Szovjetunióban az 1954—1960. ben, millió hektáron évekNincsen igazán semmi ok arra, hogy kitérjünk azon körülmények összehasonlítása elől, amelyek között a tőkés iparosítás a múltban a kapitalista államokban megvalósult és azon feltételek között, amelyek mellett a szovjet nép építette szocialista iparát. Tudjuk, hogy ez .az utóbbi sem volt áldozatok nélküli, különösképpen nem a háború és a háborús károk helyrehozása idején. De lényegében a szovjet dolgozók az elmúlt négy évtizedben iparukat szocialista termelési viszonyok mellett a szociális vívmányok teljes birtokában: nyolcórás vagy még annál is rövidebb munkaidő, teljes szociális és aggkori biztosítás, fizetett szabadság, gyógykezelés és rekreáció lehetőségei mellett hajtották végre. Ezzel szemben a tőkés iparosítás — a gyarmati kizsákmányolás és rabszolgatartás mellett — a hazai munkásságnak lelketlen, 12—16 órás munkaideje, minden szociális vívmány legteljesebb hiánya közepette folyt le. Ha tehát a Nyugaton felvetik a kérdést: milyein áron folyt le az iparosítás, mibe került a dolgozó népnek a mai termelő berendezések, tudományos kutatóintézetek felépítése, úgy a kapitalista propagandának erre a kérdésére nyugodt öntudattal válaszolhatunk: a szocialista iparosítás összehasonlíthatatlanul emberségesebb körülmények között valósult meg az elmúlt 40 év alatt, mint a tőkés ipar alapjainak lerakása a múlt évszázadban. Merre fart a Szovjetunió? A negyvenéves múlt eredményeinek felmérésénél is fontosab'i és érdekesebb kérdés a jövő céljainak, lehetőségeinek felvázolása a szovjet gazdaságban. Ismerjük ezeket a célokat, az SZKP XX. A kőolajtermelés fejlődése a Szovjetunióban az 1913—1960 években, millió tonnákban Amellett nem állíthatjuk, hogy a cári Oroszország ipara minden tekintetben jelentéktelen lett volna. Ismeretes, hogy 1913-ban Oroszországban például 9 millió tonna kőolajat termeltek s ezzel a mennyiséggel a világon a második helyet foglalták el. Igen jelentős volt a feketefém-kohászat, a vas- és acéltermelés, amelynek különösen az Urai-hegységben levő telepein ez az iparág több évszázados hagyományokkal rendelkezett. Utalhatunk még egyes könnyűipari ágak, a textil- és az élelmiszeripar nagy teljesítőképességére annak jellemzésére, hogy bár a cári Oroszország ipara egyenlőtlen összetételű Volt és nagyrészt a külföldi tőke kapzsi érdekeit szolgálta, jelentéktelennek mégsem volt tekinthető. A három évig tartó világháború és a polgárháborúnak, valamint az intervenciónak négyéves korszaka azonban ezt az ipari kapacitást igen nagymértékben tönkretette, megsemmisítette. Elég, ha egy adatot említünk: 1921-ben, a polgárháború végén, az ország ipari termelése az 1913 évinek mindössze egyhetede volt. Innen, a cári Oroszország ipari kapacitásának egyhetedéből indult ki tehát a Szovjetunió ipari építésének folyamata és érte el 1957-ben az 1913. évihez viszonyított harmincháromszoros színvonalát. Miután az 1921. évi ipari termelés — mint mondottuk — csak egyhetede az 1913. évinek, egyszerű számítás alapján következik, hogy 1957-ben a Szovjetunió ipari termelése 7x33-szor, vagyis 231-szer volt nagyobb, mint 1921-ben. Ez az arány jellemzi egyedül helyesen az egész megtett utat! A második világháború után mindezeket az érveket sutba lehetett dobni: itt állott a győzelmes, a fasiszta hadseregeket jóformán egyedül megverő Szovjetunió. A prímhegedűt az ellenséges propagandában az Egyesült Államok vették át és öntelten hirdették: nekünk, egyedül nekünk, kezünkben van az atomfegyver s a Szovjetuniót Hitler legalább tizenöt évre tönkretette. Nincs mitől félnünk ... Hát erre a propagandára is választ adott, csattanós választ a szovjet nép. Az atommonopólium alig néhány esztendő alatt ködbefoszlott, és a tényleg óriási háborús károkat a szocialista rendszer egyetlen ötéves terv alatt, 1950-ig lényegében rendbehozta. Ahogyan 1950 óta az évek múltak, az imperialista világuralmi propaganda érvei egyre jobban halványultak: a hidrogénbom• bára alig néhány hónap leforgása alatt megfelelt a szovjet tudomány, és a technika és az első, békés célokat szolgáló atomerőművet már a Szovjetunióban hozták üzembe. A szputnyik és az ára... Mégis, a tények világos beszéde ellenére, valami indokolatlan optimizmus maradványai uralkodtak a kapitalista berkekben a tőkés rendszer gazdasági és tudományos fölényét illetően. Mint a villámcsapás hatott aztán a szovjet mesterséges hold, a szputnyik megjelenése, amely október 4. óta órapontossággal rója a Föld'körül 30 ezer kilométeres sebességgel pályáját. A nyugati propagandának a szó szoros értelmében torkán akadt a hang, egyideig nem tudta, hogyan válaszoljon a szovjet tudománynak és technikának erről, az égről le nem tagadható sikerére. A megdöbbenés kétségbeesése fokozódott, amikor, november 3-án új, hatszor nagyobb műhold jelent meg az égen. De aztán erre is találtak valami kibúvót: igen, a szovjet ipar és A gabonatermelés fejlődése a Szovjetunióban az 1950—1960. években, millió tonnákban kongresszusa pontosan meghatározta őket. Immár történelmileg rövid idő alatt, néhány ötéves terv folyamán utol kell érn' a legfejlettebb kapitalista államokat a legfőbb mutató — az egy főre eső termelés terén. Tudjuk, hogy ez a feladat még mindig igen komoly és összpontosított erőfeszítést igényel az egész szovjet néptől. Ds ez a feladat sem lehetetlen. Annál kevésbé az, miután számos tekintetben a Szovjetunió már az egy főre eső termelésben is megközelítette a legfejlettebb tőkés országokat. Biztosítéka ennek a további fejlődésnek az eddig elért eredmények nagysága, az a mérhetetlenül sok és nagy természeti kincs, amivel a Szovjetunió — a világ legnagyobb állama — rendelkezik és ameiyeket egyre nagyobb mennyiségben tár fel hatalmas hazája minden részén. De legfőbb záloga népe további siksres útjának eltökéltsége, amellyel a marxizmus-leninizmus elvei aiapján, kommunista pártjának vezetésével megingathatatlanul és feltartóztathatatlanul építi jobb, szebb, boldogabb szocialista jöv t ÜJ SZO 5 ti 1957. novejuha* *