Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)
1957-11-06 / 308. szám, szerda
„REMÉNYT ÉS ÉLETET jelentett nekünk a IVayy llktúlier — Minden embernek van elérhető vagy elérhetetlen vágya. A kapitalista gyártulajdonos vágyik a nagyobb haszon után, az egyszerű munkás pedig a biztos megélhetés után ... így mondja Amosz Árpád elvtárs, a bratislavai Meopta-üzem szerelőműhelyének mestere. Ez a magas szőke férfi, aki már é'ote derekán jár, nemrég lett mester az üzemben. Alig hogy néhány hónappal ezelőtt átvette ezt a funkciót, a műhely, mely mindig az utolsó volt a versenyben, most már három hónapia a legjobb munkaeredménnyel áll a többi versenyző müb€Íy élén. Ez nem is csoda. Amosz Árpád úgv nőtt fel, hogy küzdenie kellett az életért. Nélkülözéssel, fáradsággal megedzette akaratát;, 'megsokszorozta erejét. — Ma könnyebb az élet. Csak ész és .jóakarat kell a munkához. Xélunk világos. A munkásnép javát akarjuk. Ez volt ne• künk. kommunistáknak azelőtt is a célunk, "Usakhogy akkor nehezebb volt a harc. Beszédének fonalát, mely néha-néha elakad, ceruzám jegyzi papírra. De csak az elején. Mert később már nem írok semmit. Megdöbbenve hallgatom beszédét és szavai mélyen vésődnek emlékezetembe: — Apám kommunista volt. Esztergályos. Amíg jól keresett, addig megvblt a békés családi életünk. De amikor munkaközben baleset érte. és rokkanttá vált, anyám, aki jómódú családból származott, otthagyott minket. Nem volt hozzászokva a szegénységhez. A köztük levő osztálykülönbség a kapitalista világban erősebb volt, mint a szeretet. Lakásunkból kidobtak, mert nem tudtuk fizetni a lakbért. Egy kis pincelakásban tengettük életünket. Tízéves koromban már én is apámmal jártam biciklin Csallóköz falvait egy szőnyegkereskedő megbízásából. Nem volt kire hagyjon otthon, és így együtt kóboroltunk a világban. Vigéceknek neveztek minket akkor. De ez is jobb foglalkozás volt, mint koldulni. Rokkant ember nem igen kaphatott akkor más munkát. 1934ben. 14-éves koromban léptem munkába a mostani Meoptában. Akkor ez az üzem Goerzé volt. -Már inaskoromban hallottam az Októberi Forradalomról. Apám sokat Részéit a kommunizmusról, az osztály nélküli társadalomról, amelyben nincs gazdag és szegény, csak dolgozó. Az 1934—35-ös években együtt tüntettem apámmal Bra- tislava utcáin a kenyérért, a munkáért és a békéért. Az Októberi Forradalom gondolata azóta él szívemben. Erre nevelt a párt — Bors, Ivanics, Matušek elvtársak, a munkásifjúság akkori vezetői üzemünkben. Ők szervezték a tüntetéseket a gyártulajdonossal szemben jogos követeléseinkért. Mintha ma történt volna, úgy emlékszem arra a pillanatra, amikor mi, inasok az üzem tulajdonosához járultunk azzal a követeléssel, hogy mestertanfolyamra járhassunk. Kidobott minket és megfenyegetett. hogy elbocsát. Kommunista pribékeknek nevezett. Svarc elvtársat pedig megpofozta. — Nesze neked mestertanfolyam, máskor több eszed legyen — mondotta ntki gúnyosan. 1938-ban először vettem részt a kommunista párt sejtjének ülésén. Akkortól kezdve én is bekapcsolódtam az illegális mozgalomba. Röplapokat osztogattunk a munkások között, és az Októberi Forradalom gondolata mind szélesebb teret nyert üzemünkben. Szlovákul, magyarul, németül nyomtattuk a „Kalapács" című röplapot, melynek a nemzetiségek békés együttélése, az Internacionálé gondolata volt a fő irányvonala. 1942-ben letartóztattak. Egy évet ültem vizsgálati fogságban Bratislavában, majd három hónapot Leopoldovon. Mikor szabadlábra helyeztek, az utolsó vonattal elindultam a felkelők vidékére. Részt vettem a felkelésben, harcoltam a fronton, majd a felkelés leverése után mint partizán tífuszba estem. Banská Bystricán a kórházban vártam be a felszabadulást. Ez volt életem legboldogabb pillanata. Mikor az első szovjet katonát megláttam, azt hittem, hogy most már elértük, amiért harcoltunk, az Októberi Forradalom győzelmét hazánkban is. — Ennyi az egész, a többit már tudja, elvtárs. — És mi lett azután? — Munkába léptjem. Folytattuk ott, ahol azelőtt abbahagytuk a harcot a munkáshatalomért. Mechanikus lettem. Kaptam az üzemtől korszerű kétszobás lakást. Megnősültem. Van két gyermekem, biztos megélhetésem. Tavaly beiratkoztam az esti ipariskolába, melyet ez évben fejezek be. Ha tudtam volna előre, milyen jól megy majd nekem a tanulás, úgy hamarabb is hozzákezdtem volna, így-is boldog vagyok, hogy van lehetőségem a tanulásra. Mint mesternek jó keresetem van, meg vagyok eléqedve életemmel. A remény, mely fiatal koromtól élt szívemben, megvalósult. Lenin eszméje és tanítása hazánkban is győzött. — És az édesanyja? — Csak anyám, nem édesanyám. Mert külön él még ma is. De erről inkább ne is kérdezzen az elvtárs. Szomorú történet ez, de valóság. A kapitalizmusban az osztálykülönbség falat állított közénk, mely már soha többé nem okoz qondot a boldogan élő ifjúságnak. Ar Cktóberi Forradalom már nemcsak reményt, de boldog életet is nyújt ma egész munkásnépünknek. H. S. Ketten egy faluból Ú esi Kálmán, az alistäli trakt orosbrigádon dolgozik. D T 54-es traktorával az őszi mélyszántást végzi a szövetkezet határában. Azt mondják róla a faluban: Nincs olyan jó traktoros a községben, mint Ecsi Kálmán. így vélekednek a járáson, a traktorállomáson is. Lássuk hát, mi az igazság! Csakugyan igaz a közmondás: — Nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél. Ecsi Kálmán szorgalma, munkaszeretete igazán határtalan. Ezt két elismerő oklevél, egy aranyosan csillogó érdemrend is tanúsítja. A 41 éves komoly tekintetű traktoros 1953-ban a járási verseny élére került. 1955-ben pedig már a kerületi versenyben is első lett. Az országos versenyben is az elsők között emlegették a nevét. Tehát mégis csak igaz, amit felőle beszélnek. Ecsi Kálmánt éppen otthon találjuk. Délután négyet mutat az óra, s ó éppen most bújik ki a dunna alól. Éjszakai műszakban dolgozik. Nehezen indul a beszélgetés. Écsi nem szívesen beszél magáról. Azt mondja: — Mit dicsekedjem. Ami tőlem telik, megteszem, mi van abban érdekesség ... Beszéd közben kiderült, Écsi Kálmán a nagy évforduló tiszteletére ígéretet tett, hogy munkatervét mindennap ÚO százalékra teljesíti. így ígérte, de a brigádközpont irodájában a tervteljesítést mutató számok azt bizonyítják, hogy Écsi KálmSn nem százharminc, de százötven százalékra teljesíti napi munkatervét, sőt vannak napok, amikor 200 százalékos teljesítményt is elér. Nem hiába dicsérik hát. —- Érdemes a mai világban iparkodni — folytatja öltözködés közben. — Becsületesen megfizetik az ember munkáját. Lássa, a múltban én majdnem négy hektáron gazdálkodtam, de nem sokra vittem. S most... három gyermeket neveltem fel. Kettőt iskoláztattam. A lány is mehetett volna, de nem volt kedve tanulni. Neki a szövetkezet kellett. Ha elgondolom, nem is tette rosszul... Mi lenne, ha mindenki hátat fordítana a földnek... Kicsi a lakásunk is, szűken vagyunk, de már nem sokáig ... Komoly tekintete megenyhül. Szája körül meleg mosoly bújkál. — Jövőre szép, nagy házat csináltatok... S valóban, a tágas udvaron már tornyosulnak különféle építőanyagok. — Az életnek ma van értelme. Aki dolgozik, az nem szenved szükséget és aki akar, dolgozhat is. S ez mindennél fontosabb. Nem vagyok tagja a pártnak, de nem is kell ahhoz kommunistának lenni, hogy valaki különbséget tudjon tenni a múlt és a jelen között. Én mindig azt mondom, jó ez a mai világ, a kommunisták nemcsak hangoztatják, I de be is igazolják, hogy minden törek-, vésük a nép jótétének állandó növelésére irányul. Amint látja, jövőre épít- I kezem, s talán két-három éven belül már autóm is lesz. Talán még hamarább is, mert a gyerekek is keresnek már. A szorgalmas, munkát szerető traktoros nagyra becsüli mai életünket. Tudja azt is, hogy ma nem beszélhetne jólétről, hí nincs 1917 októbere, ha a föld egyhatodán nem alakul meg a munkás-paraszt hatalom, mélynek erői a mi népünknek is elhozták a szabadságot. A félig nyitott ablakon autó zúgása szűrődik a szobába. A zöld Spartak a traktorosbrigád udvarába suhan. Écsi anélkül, hogy kinézne az ablakon, így szól: — Biztosan Music Dezső jött a feleségéért. Látja, neki már van autója ... Építkezett is, de hát neki könnyebben ment. Ő a szövetkezetben, felesége pedig a traktorosbrigádon dolgozik. Gyerekük nincs, a pénzt pedig nem szórják a világba ... Ecsi házához csak egy ugrásra van a traktorosbrigád udvara. Music Dezső a feleségét várja. S addig, míg az aszszonyka elkészül, néhány szót váltunk az autótulajdonossal. — Két hete vettem — mondja Music Dezső. Életem leghőbb vágya teljesült, amikor végre hozzájutottam. Mert nem I volt könnyű megszerezni. Atinyi az igénylő, hogy nem győzik gyártani. •. A listaion ez az első autó, de a szövetkezetesek között már többen vannak, akik jövőre saját autójukon utaznak majd. Megtehetik, mert jövedelmük évről évre növekedik, mivel hallgatnak a kommunistákra, a párt szavára s minden lehetőséget kihasználnak, hogy minél többet teremjen a közös föld. SZARKA ISTVÁN Petrográdi polgárok! Mi, általatok választott boisevik városi tanácsnokok, azt akarjuk, hogy megtudjátok: a jobboldali eszerek meg a kadétok ellenforradalmi tevékenységet fejtenek ki, megfeledkeztek kötelességükről és a népet az éhínség, a polgárháború karjaiba sodorják. Mi, akiket 183 000 szavazattal választottak meg, kötelességünknek tekintjük, hogy választóink tudomására hozzuk, mi történik a dumában és kijelentjük, hogy minden felelősséget elhárítunk magunkról a szJrnyű de elkerülhetetlen következményekért ..." Még mindig hallani egy-egy távoli lövést, de különben a városban csend van, mintha kimerült volna a heves görcsöktől, amelyekben vonaglott. A Miklós teremben vege felé járt a duma ülése. Még a kemény duma is kissé határozatlannak látszott. Egymás után érkeznek a hírek: a telefonközpontot elfoglalták, utcai harcok, a Vlagyimir-iskolát elfoglalták A duma — mondotta Trupp — a demokráciát támogatja az önkény és az erőszak elleni küzdelmében. De bárki győz is, a duma mindig ellenezni fogja a lincselést és a kínzásokat..." A kadet párti Konovszkij, egy kegyetlen arcú, magas öregember így nyilatkozott: „Ha a törvényes kormány csapatai Perográdba érkeznek, akkor ezeket a lázadókat agyon fogják lőni, és ez nem lincselés lesz.!" Az egész terem tiltakozott, még a kadétok is. Kétség és depresszió uralkodott itt. Az ellenforradalmat le fogják verni. Az eszer párt központi bizottsága nem szavazott bizalmat funkcionáriusainak, a balszárny felülkerekedett; Avkszentyev lemondott. Egy futár beszámolt arról, hogy azt a bizottságot, amelyet Kerenszkij fogadására küldtek a pályaudvarra, letartóztatták. Az utcjn hallatszott a távoli ágyúdörgés, dél és délnyugat felöl. S Kerenszkij még mindig nem jött... Csak három lap jelent meg — a „Pravda", a „Gyelo Naroda" és a „Novaja Zsizny". Mindegyik részletesen foglalkozott az új koalíciós kormánynyal. Az eszer lap olyan kormányt követelt. amelyben sem a bolsevikok, sem a kadétok nem foglalhatnak helyet. Gorkij reménykedett: a Szmolnij engedményeket tett. Kibontakozik a korvonala egy tisztán szocialista kormánynak — minden nem burzsoá párt részvételével. A „Pravda" gúnyos hangon írt: „Nevetségesnek tartjuk az olyan politikai pártokkal való koalíciókat, amelyeknek a legprominensebb tagjai kétes hírű újságírók; a mi „koalíciónk" a proletariátusnak és a forradalmi hadseregnek a szegényparasztokkal kötött szövetsége..." • A falakon a vasutasszövetség hencegő falragasza sztrájkkal fenyegetőzött arra az esetre, ha a két fél nem egyezik meg: ..Nem a bolsevikok, nem a Honmentő Bizottság, nem Kerenszkij fognak győztesként kikerülni e zendü! lésekből, nem ők fogják megmenteni i ! hazánk süllvedő hajóját, hanem mi — I a vasutasszövetség ..." Azt fejtegették, hogy a vörösgárí disták képtelenek olyan bonyolult ; gépezet kezelésére, amelyen a vasút: ami az Ideiglenes Kormányt illeti. ' megmutatta,, hogy nem képes mes; tartani a hatalmat... i „Nem szolgálunk egyetlen olyan i páriot sem, ""mely nem egv, a teljes demokrácia bizalmát élvező kormány képviseletébon működik . .." A Szmolnijban lázas munka folyt. A szakszervezeti központban Lozovszkij bemutatott egy, a Miklós vasútvonalon dolgozó vasútasküldöttnek, aki elmondta, hogy a vasutasok népes tömeggyűléseket tartanak, és elítélik vezetőik állásfoglalását. „Minden hatalmat a szovjeteknek!" — kiáltotta, s az asztalra csapott. „A központi bizottságban ülő „honvédők" Kornyi'lov kisded játékait folyi tatják. Küldöttséget akartak menesz| teni a főhadiszállásra, de Minszkben I lefogtuk őket... Helyi szervezetünk ! országos konferencia összehívását követelte, de nem hajlandók követelésünket teljesíteni..." A hadseregbizottságokban is ugyanaz volt a helyzet, mint a szovjetekben. A különféle d.Tnokratikus szervezetek egész Oroszországban kezdtek felbomlani és átformálódni. A szövetkezetekben súlyos belső harcok dúltak; a Parasztszovjetek Végrehajtó Bizottságának az ülésein viharos jelenetek játszódtak le: még a kozákek sem voltak egységesek ... A Szn.olnij első emeletén teljes gőzzel és fáradhatatlanul' dolgozott a j Forradalmi Katou.a Tanács. Láttam őket, amikor frissen, és erőtől duz- ' zad\a mentek be a hivatalba; éjjelnappal szakadatlanul dolgoztak; láttam őket, amikor a fáradtságtól tántorogva. rekedten, pis,zk" ,san jöttek ki a teremből, szihte lerogytak a földre és már aludtak is... A Honmentő & zdttságot torvényen kívül helyezték. A padlón új proklamációk kötegei sorakoztak. Az összeesküvők akiket a helyőrségből és a munkásosztályból senki sem támogat, elsősorban abDon Qwiote Cervantes klasszikus spanyol író világhírű regényének népszerű alakjait: Don Quijotenak, a délibáb-kergető, naív idealizmustól fűtött, •régi kóborlovagok romantikáját felidéző nemesnek és elválaszthatatlan hű szolgájának. Sancho Panzának alakját örökítette meg szélesvászonoti a szovjet filmgyártás. G. Kozincev rendezőre nehéz feladat hárult: híven visszatükrözni Cervantes írásának szellemét, visszaadni hőseinek jellemrajzát és ugyanakkor • a cselekményt beépíteni egy távolfekvő ország idegen környezetébe. Kozincev rendezésében a fő súlyt célszerűen a két központi figura helyes jellemábrázolására, Don Quijote idealista világszemléletének kidomborítására és ábrándjait a társadalom részéről léptennyomon ért kudarc okainak ábrázolására helyezte. Ezzel leküzdte a legnagyobb nehézségeket. Don Quijote, korának utolsó lovagja, a kóborlovagokról szóló könyvek megszállottja, aki mindenhol és minden áron segíteni akar a szenvedőkön, mert jelszava: „Minden percben szenved a7 emberiség." Don Quijote, a szélmalommal viaskodó lovag, nem érti a bajok forrását, csak a következményeket látja és segíteni, akar, de éppen naivitása miatt érik &>rozatos kudarcok. Noha meggyűlöli az úri osztály léha és gonosz természetét, amely sok megaláztatást okoz neki, noha fáj neki, hogy védencei részéről is sok hálát'lanság éri, nem tud megnyugodni és hűséges Sancho Panzájával együtt szelleme éijelente kísért, mert „segíteni akar a szenvedőkön". Kozincev rendező éppen ezt a pszihikai atmoszférát domborította ki erősen a filmben és ez a film pozitívuma. Nyikolai Cserkaszov és A. Tolubejev Don Qui- | jote és Sancho Panza alakításai életrekelt Cervantes regényalakok. (L) ban bíztak, hogy támadásuk meglepetésszerű lesz. Tervüket azonban időben leleplezte Blagonravov hadnagy, ami egy vörösgárdista forradalmi éberségének köszönhető, akinek nevét nyilvánosságra fogjuk hozni. A- összeesküvés góca a Honmentö Bizottság volt. Polkovnyikov ezred=s volt csapataik parancsnoka, a parancsokat pedig a becsületszóra szabadlábra helyezett Goc írta alá. az Ideiglenes Kormány volt tagja ... A Forradalmi Katonai Tanács felhívja e tényekre a petrográdi lakosság figyelmét, s egyúttal elrendeli mii dazoknak letartóztatását, akik az összeesküvésben részt vettek, s akiket a forradalmi törvényszék fog felelősségre vonni..." Moszkvából jelentették: tisztiiskolások és kozákok körülfogták a Kremlt, és a szovjet csapatokat felszólították, hogv adják meg magukat. ^ szovjet csapatok letették a fegyvert, s amikor elhagyták a Kremlt, rájuk rontottak és lemészárolták őket. A telefonközpontból ér, a postahivatalokból i? kiszorították a kisszámú bolsevik katonaságot; a város központ ja a tiszti iskolások kezében van ... De köröskörül felvonulnak a szovjet csapatok. Az utcai harcok az eqész városban kiújultak, minden egyezkedési kísérlet íjiegbukqtt... A szovjetek mellett van' a tízfezer helyőrségi katona és a vörösgárdisták egy része; a kormánycsapatok hatezer főnyi tisztiiskolásból, kétezerötszáz kozákból és kétezer fehérgárdistából állnak. A Petrográdi Szovjet ülést tartott. A mellette lévő teremben az új Központi Végrehajtó Bizottság azoknak a rendeleteknek és dekrétumoknak a végrehajtásával foglalkozik, amelyek özönével érkeztek a felső emeleten ü' isezö Népbiztosok Tanácsától — tárgyalják a törvények ratifikálásának és nyilvánosságra hozatalának rendiéi. a nyolcórás munkanapról szóló törvény életbeléptetését, a „népnevelés rendszerének flapjait", melyet Lunacsarszkij dolgozott ki. E két ülésen csak néhány száz ember vett részt, a legtöbb fegyvert viselt. A Szmolnij csaknem üres volt eltekintve az őröktől, akik az ablakokban gépfegyvereket helyeztek el. A Központi Végrehajtó Bizottságban a-vasutasok egy küldötte beszélt. „Nem vagyunk hajlandók szállítani egyetlen párt csapatait sem. Küldtünk egy bizottságot Kerenszkijhež, s megüzentük neki, hogy ha folytatja előnvomulását Petrográd felé, felvágjuk a közlekedési vonalakat..." 'Fniutat iuk) Szovjet fihrsújdcnságok Hogyan készül a Csehszlovák Állami Film a Nagy Október és • csehszlovák—szovjet barátság hónapjának megünneplésére? Október 25-e és november S-a között 15 új szovjet filmet mutatnak be a csehszlovákiai mozik, köztük hármat széles vásznon. A legnagyobb érdekludés a Cervantes híres regénye nyomán készült Don Quijote iránt nyilvánul meg. A filmet júliusban forgatták Moszkvában. Magam láttam, milyen hosszú sorban álltak az érdeklődök a mozipénztárak előtt, hogy mielőbb megtekinthessék ennek az örökbecsű témának, a rossz ellen, a jóért való harc filmváltozatát. Nem kisebb az érdeklődés az Alekszej Tolsztoj nagy trilógiája után készült film iránt, amely nálunk a Nővérek címet kapta. A kerületi és a legforgalmasabb járási városokban november 15-e és 21-e között megrendezik a szovjet film fesztiválját. Ennek az akciónak a keretén belül szintén kiváló szovjet filmújdonságokkal ismerkedünk meg, amelyek nemcsak maradandó élményben részesítik a nézőt, hanem gazdagabbá teszik kulturális életünket is. Már most felhívjuk olvasóink- figyelmét Osztrövizklj: Az acélt megedzik című könyve nyofhán készült új filmre, amelyet Pavol Korcsagin címen mutatnak be nálunk. Serdülő fiatalok és gyermekek részére szintén változatos műsorról gondoskodnak a gyermekfilm-fesztivál keretében. Rendkívüli meglepetésnek számít, hogy a falvakon, az üzemi klubokban, kultúrházakban, a CSSZBSZ helyi szervezeteiben felújításra kerülnek a dicső szovjet filmprodukció immáron klasszikus, feledhetetlen alkotásai a húszas és harmincas évekből. Olyan filmekről van szó, amelyekben az első köztársaság ideiében gyönyörködhettünk és amelyek először ismertettek meg a szovjet haza mindennapos életéve!, egyben ragyogó távlataival is. Csak a legismertebbeket említjük: Potyemkin cirkáló. Vihar Ázsia felett, Az anva, Vihar, A cár alattvalója. Tíz nap, amely megrengette a világot. Ezeket a filmeket bizonyára megnézik az idősebbek közli! azok, akik már látták. Mi azonban azt szeretnénk, ha minél több fiatal is megtekintené, hogy lássa azt az óriási fejlődést, amin a szovjet nép és persze a szovjet film is keresztülment. A Világ kinei:-.atográfiá.lanak gyöngyszemei ezek, amelyek a szovjet film* úttörőit híressé tették az egész világon. (Ejzenstein, Pudovkin. Dovzsenko, Ermler stb.) Felújításra kerülnek az elmúlt évek során legnagyobb sikert aratott szovjet filmek is. Értékes müvek közül válogathat tehát igényes mozilátogató közönségünk. JÖ SÁNDOR ÜJ SZO 5 ti 1957. november 7.
