Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-06 / 308. szám, szerda

|™40 éne^^ A Forradalmi Katonai Bizottság parancsára november 6-án reggel megjelentek az összes betiltott la­pok. A nyomdákat a litván ezred és a 6. utász tartalékzászlóalj őriz­te. A bizottság a rend és a nyu­galom megőrzésére szólította fel a lakosságot. November 6-ának reggele még csendes volt. Az ideiglenes Kor­mány és az előparlament összeült. Kerenszkij rendkívüli teljhatalmat követelt a bolsevikok elnyomásá­ra. Helsingforsban a Centrobalt, a balti tengerészek központi bizott­sága ült össze cs elhatározta, hogy három torpedórombolónaszádot küld a forradalmi Pétervár védel­mére. A Forradalmi Katonai Bizottság Podvojszkij, Csudnovszkij és Anto­nov-Ovszejenko elvtársakat bízta meg a kormány elleni felkelés tervének kidolgozásával. Egyéb­ként intézkedéseket tett pályaud­varok, hidak, villanytelepek, a táv­író, a telefon, a pétervári sajtó­ügynökség és az Állami Bank el­foglalására és feloszlatta a Köztár­sasági Tanácsot. Lenin november 6-án este el­hagyta utolsó illegális lakását és érintkezésbe lépett a felkelést irá­nyító pártcentrummal és a Forra­dalmi Katonai Bizottsággal. A fel­kelés előestéjén levélben fordult a Központi Bizottság tagjaihoz és a gyors fordulatot vett esemé­nyekre hivatkozva követelte a fel­kelés megkezdését. „A történelem nem bocsátja meg a késedelmes­kedést a forradalmároknak, akik ma győzhetnek (és ma egészen biztosan győzni fognak), holnap vi­szont azt kockáztatják, hogy sokat veszítenek, azt kockáztatják, hogy mindent elveszítenek. A hatalom kézbevétele a felkelés feladata; politikai célja a hatalomrajutás után fog tisztázódni. A kormány ingadozik, meq kell neki adni a ke­gyelemdöfést, ha törik, ha szakad. Az akció halogatása egyértelmű a halállal." A vörös gárda és a forradalmi csapatok este 7 órakor már ke­zükben tartották az összes hida­kat, a nyikolajevszki kivételével. Az Auróra cirkáló a Nyeván harci készültségben állott. A helyzet ura a Forradalmi Ka­tonai Bizottság volt, amely este 8 órakor rejtjeles táviratban Pé­tervárra hívta a balti hajóhadat Helsingforsból, hogy kapcsolódjék be a felkelés akciójába. Másnap hajnalban eldőlt a for­radalom sorsa. (1) Csehszlovákiába érkezett a Pjatnyickij-egyiiítes (ČTK) — Hétfőn, november 4-én az esti órákban négyhetes művészkörútra Csehszlovákiába érkezett a 90-tagú Pjatnyickij orosz népi együttes. A sikeres ausztriai kőrútjukról visz­szaérkező kiváló szovjet művészeket az osztrák-csehszlovák határon And­rej Marcina, a CSSZBSZ szlovákiai bi­zottságának vezető titkára, a minisz­tériumok és az Iskolai és Kulturális Ügyek Megbízotti Hivatala képviselői üdvözölték. L HÍREK • Dr. Antonín Gregor, a külügyminisz­ter első helyettese hétfőn, november 4-én a külügyminiszter képviseletében fogadta Viljo Janko Ahokast, a Finn Köztársaság új rendkívüli követét és meghatalmazott miniszterét megbízólevelének átadása al­kalmából. # Giuseppe di Vittorionak, a Szakszer­vezeti Világszövetség elnökének halála al­kalmából a Központi Szakszervezeti Tanács titkársága részvéttáviratot küldött a Szak­szervezeti Világszövetség titkárságának. 9 Szlovákia szakszervezeti iskoláját hét­főn. november 4-én nyitották meg Dió­szegen. 9 Szlovákia Kommunista Pártja Bratis­lava-öváros-i kerületi bizottsága a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfor­dulója ünnepségeinek keretében november 4-én, hétfőn az esti órákban rendezte meg a Devln-szálló reprezentációs helyiségeiben baráti összejövetelét a CSKP régi tagjai­val. $ Hétfőn, november 4-én Prágában jegyzőkönyv aláírásával befejeződött a csehszlovák-magyar műszaki-tudományos együttműködésről tárgyaló vegyes-bizott­ság X. ülése. A bizottság számos határo­zatot fogadott el, melyek szerint a két ország kölcsönösen további műszaki-tu­dománvos segítséget nyújt egymásnak. |WWWW)«Wi«MWWWWMM H MMH m Közlemény Antonín Zápotocký elvtárs köztársasági elnök megbetegedéséről Tanultak a szovjet emberektői KÜSZÖBÖN AZ ÜNNEP, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. év­fordulója. Évek során át hagyománnyá vált, hogy a szocialista munkaverseny sikereivei is megünnepeljük ezt a na­pot. Vajon a Prakovcei Gépgyár dol­gozói mivel büszkélkedhetnek novem­ber 7-én? Az öntöde csarnokában Ján Vaškovič elvtárs, tapasztalt öntő, miután túles­tünk a bemutatkozás formaságán, szí­vesen beszélt arról, hogyan fogadják a gyár dolgozói az idén a Nagy Októ­ber évfordulóját. — Az idén nem kell szégyenkeznünk, mint az előző években. Forradalmi lendülettel folyik a vetélkedés a nagy nap méltó megünneplésére. Semmi ne­hézségtől nem riadunk vissza, hogy győzelemre vigyük a november 7-i ver­senyt. íme egy példa. Amíg ez év ele­jén 100 öntvényből majdnem negyven selejt volt, a második félév kezdetén a felére csökkentettük, s most alig 8—9 százalék a selejt. S ez nagy szó az ön­tődében. A beszéd fonalát ezután Ta­bajdi István, a tervezőosztály egyik dolgozója vette át, aki azzal egészítet­te ki Ján Vaškovič szavait, hogy főleg az öntöde dolgozói lelkes munkájának az eredménye a bruttó, illetve a nyers­termelési terv állandó túlteljesítése, s az év utolsó negyedének első havá­ban a készáruterv, az egyik legfonto­sabb mutatószám teljesítése is. AZ ÜZEMI PARTSZERVEZET sokol­dalú munkája bőven kamatozik minden üzemrészlegen, műhelyben. Vitathatat­lan azonban, hogy az öntődében a leg­jobban — tette beszélgetésünk végére pontként Vaškovič elvtárs. S hogy iga­za van, mi sem igazolja jobban, mint az, hogy az 1 millió 740 ezer koronás ön­költség csökkentésben oroszlánrésze az öntődének van. Mialatt Tabajdi elv­társ elmondta, hogy 1955-ben egy ko­rona értékű áru előállítása több mint 1 koronába, ma ugyanazon gyártási program mellett csak 82 fillérbe kerül. Pinčák József, a bérelszámoló osztály dolgozója vastag, gondosan egybefűzött iratcsomót tett az asztalra. „Verseny a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulója tiszteletére", ez áll rajta nagy betűkkel. Felnyitottam. A géppel és ceruzával teleírt egész­és félíves papírok felső részén három-négy sor szöveg. „A következő év sikerének elindításához az kell, hogy az idei terv egyenletes teljesíté­sét minden részlegen végrehajtsuk. Ennek érdekében vállalom, hogy selejt­mentes munkát végzek, a technológiai előírásokat és a munkafegyelmet be­tartom. Októberi tervemet egy nappal előbb teljesítem..." Az üzemi szakszervezeti bizottság kommunista és pártonkívüli tagjai egy­szerű és mégis versenymozgósító pla­kátokkal segítik a versenyt. Nem vé­letlen tehát, hogy októberben kiváló teljesítmények eredményeként a kész áruterv teljesítését is siker koronázta és az Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére tett kötelezettségvállalá­öokon ott ékeskedik a tintával írott egyetlenegy szó „Teljesítve", vagy „Túlteljesítve", amelyre jogosan büsz­kék az üzem dolgozói. JÓLESŐ ÉRZÉS végignézni az egyik hatalmas csarnokban a katonásan so­rakozó hetven kilogramm ütésű rugós kovácskalapácsokon, amelyek František Bleščík főmérnök, Ján Wencel és An­ton Dobruška újítása nyomán készül­tek. Az új, villamos árammal hajtott kovácskalapács jóval pontosabb mun­kát végez a vékonyabb anyagokon is, mint az eddigi. S a legfontosabb az, hogy könnyebb az alapállványa s így minden egyes gépen 110 kg szürke öntvényt takarítanak meg, ami sok ezer tonnára rúg évente. Jó a versenyszellem, a kovácsolt sa­túkészítő-mühelyben is, ahol naponta értékelik a versenyt. A terv teljesítése és a minőség fokozása érdekében bát­ran bírálják'és tárják fel a hibákat, az üzem vezetőségével közösen javítják ki őket. Ebben a műhelyben van a leg­több kezdeményezés. Megfogadták ugyanis, hogy az évi feladatokat ha­táridő előtt teljesítik. Fogadalmuk va­lóra váltásáért derekasan küzdenek. A műhelyekben szinte mindenütt ott díszelegnek az eredmények. Persze, a verseny eredményének nyilvánosságra hozásáért a szakszervezet műhelybi­zottsága a felelős, de a pártszervezet megfelelő útmutatást ad munkájához. — A verseny motorja, döntő lendí­tő ereje a kommunisták példamutatása. Büszkék vagyunk Pavel Mudrý elvtárs­ra, aki az olvasztárok műszakok közöt­ti versenyében győzelemről győzelemre vezeti kollektíváját — mondja Kašicky Štefan, a pártbizottság egyik tagja. Olyan olvasztárkollektíváról van szó, melyet a napisajtó már többször meg­dicsért lelkes, eredményes munkájáért. Mudrý elvtársat azért szeretik és be­csülik munkatársai, mert értelmes, jó munkás és~jó vezető. Beleoltja társaiba saját nagy erejét és tehetségét, a ma­ga vas jellemét, szerénységét, ember­szeretetét, jövőbe vetett bizalmát. A KEMENCÉK TÖVÉBEN millió szik­rát szórva ömlik az acél a formákba. Megálltunk e,qy pillanatra, hogy elgyö­nyörködjünk a csodálatos látványban. Mudrý elvtárs nem valami nagy öröm­mel fogadott bennünket, mert csapolás után sok a munka, nem szereti, ha za­varják. Kérdésünkre röviden válaszolt. „Jó érzés, hogy nevünk a legjobbak között szerepel, de tudjuk, hogy egy kemence kollektívája bármilyen ered­ménnyel dolgozik is, a. többiek nélkül nem döntheti el a terv sorsát. Tehát dicséretet érdemelnek versenytársaink is." Alighogy befejezte mondanivalóját, gyorsan elköszönt, hogy az egész kol­lektíva a berakásra összpontosíthassa erejét. Vannak olvasztárok, akik úgy vélik, hogy ez a munkafolyamat kizá­rólag a berakódarúš dolga. Ez a nézet helytelen, mert a berakás ideje és sor­rendje növelheti vagy csökkentheti a kemence teljesítményét. Az olvasztár­(ČTK) — A Prágai Állami Szanató­rium hétfőn, november 4-én az esti órákban a következő jelentést adta ki: Antonín Zápotocký elvtárs köztár­sasági elnököt, aki ma váratlanul ko­molyan megbetegedett, felvették az állami szanatórium kórházába. Álla­pota aznap este kielégítő volt. * * * November 5-én, kedden 13 órakor a következő orvosi je'entést adták ki Zápotocký köztársasági elnök egész­ségi állapotáról: Antonín Zápotocký elvtárs köztár­sasági elnök szívinfarkt>»n betegedett meg. A betegség komplikációmentes; A szívműködésben és vérkeringés­ben zavar nem mutatkozik. Érverés percenkint 84, rende.s. Vérnyomás 110/8 mm hg, hőmérséklet 36,3 Cel­sius. Dr. František Herles egyetemi tanár, Dr. Bratislav Jonáš egyetemi tanár, Dr. Jindrich Karsíšek, Dr. František Závodný, az Állami Sza­natórium igazgatója. A BARÁTSÁG ES TESTVÉRISÉG nagy manifesztációja a csehszlovák­szovjet határon nak tehát minden esetben személyesen kell irányítania a berakást, hiszen ő ismeri legjobban kemencéjét, neki kell meghatároznia, milyen sorrendben, mikor melyik ajtón rákják be az anya­qot, hogy az a leggyorsabban beolvad­jon. Spišiak mérnök azt mondta, ne cso­dálkozzunk rajta, hogy az olvasztárok és az egész üzem termelésének menete állandóan javul. Az év eleje óta ugyan­is az élenjáró szovjet gyorsolvasztási módszerekkel olvasztják az acélt. En­nek köszönhető, hogy ebben az eszten­dőben eredményes, egyenletes, a minő­ségi követelményeknek megfelelő mun­kát végeznek és teljesítik, sőt egyes gazdasági mutatószámot, pl. az akku­mulációt túl is szárnyalják. A gyors­olvasztás szovjet módszere nagyszerű segítség az olvasztó és az egész üzem számára. Nemcsak azért, mert hozzá­segít a termelés jelentős növeléséhez, hanem azért is, mert lehetővé teszi a minőség állandó javítását. Persze, a gyorsolvasztás szabályszerű, figyelmes munkát követel, tehát arra neveli a dolgozókat, hogy szigorúan betartsák a technológiai fegyelmet. Ügyelni kell ugyanis arra, hogy a kemencében meg­olvadt hulladék és a folyékony nyers­vas hőfoka legalábbis megközelítően egyforma legyen, hogy az olvasztás ne okozzon felesleges nehéz munkát és ne veszélyeztesse az acél minőségét. Üzemrészről üzemrészre járva meg­győződhettünk róla, hogy a vállalat kommunista és pártonkívüli dolgozói őrködnek a technológiai fegyelem be­tartása, a termékek jó minősége felett. Nem tűrik, hogy bárki selejtes termé­ket adjon, vagy beépítse azt, mert a párt és a kormány politikájával való egyetértés egyik fontos fokmérője, mi­lyen minőségi munkát ad ki kezéből a dolgozó. Végeredményben jó anyaggal vagy géppel könnyebben megy a mun­ka, tehát a minőség javulása a boríték­ban is megmutatkozik. ÉRDEMES MEGEMLÍTENI még Filip­ko Lászlóval való beszélgetésünket, aki ugyanis az újítómozgalom eredményei­vel büszkélkedett. Elmondta, hogy az idén újítások segítségével 824 ezer koronát takarítottak meg. A legértéke­sebbek közé tartozik pl. Slavinský Šte­fan és Galó Július újítása az olvasztó­kemencék karbantartásával kapcsolat­ban. Jelentős előrehaladást értek el az újítási ügyek gyors elintézésében is, ami nagyban elősegíti az újítómozga­lom tömegmozgalommá tételét. Az üzemben — bármerre jártunk — mindenütt lelkesedő dolgozókra talál­tunk. Jó munkával, szeretettel és tisz­telettel üdvözlik a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 40. évfordulóját. — Az első proletárállamnak köszön­hetjük, hogy az üzem urai vagyunk és örökre megszűnt az embernek ember által való kizsákmányolása — mondja Jozef Baldovský elvtárs, formázó, a harmadik negyedévi szocialista munka­verseny egyik győztese. Erdősi Ede A béke és barátság stafétája, me­lyet az egyes kerületeken át 300 ezer futó vitt és 2 millió polgár üdvözölt lelkesen, hétfőn, november 4-én Vyšné Nemeckén, a csehszlovák-szov­jet határon fejezte be diadalútját. A stafétát, melynek közvetítésével egész népünk a Szovjetunió iránti őszinte barátságának és hűségének érzéseit tolmácsolta, köztársaságunk területén a szovjet nép és a Szovjet­unió Kommunista Pártja iránti szere­tet és hűség számtalan tanújeie kí­sérte. Hazánk dolgozói a Nagy Októ­ber tiszteletére tett több ezer építő kötelezettségvállalást fűztek a stafé­tához. Forró szeretetük jeléül több­ezer jelképes ajándékot, hímzett sza­lagot és 388 vörös zászlót készítettek a szovjet népnek, mint népeink és a szovjet népek megbonthatatlan szö­vetségének ás örök barátságának jel­képeit. A feldíszített csehszlovák-szovjet határon csaknem 8 ezer polgár gyűlt össze mindkét oldalon a staféta ün­nenélves átadása aJka,Imából. A Szovjetunió lelkes éltetése köze­pette futott be az ünnepség színhe­lyére a sportolók csoportja. Felhang­zott a csehszlovák, a szovjet és az ukrán államhimnusz. A csehszlovák dolgozók nevében František Kubač, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a CSSZBSZ szlovákiai bizottságának elnöke adta át a sta­.fétát Alekszej Fjodorovics Fjodorovnak, az USZSZK Legfelső Szovjetje alelnö­kének. „A béke és barátság stafétá­ja — mondta —. mely az elmúlt na­pokban áthaladt egész köztársaságunk területén, nem csupán Csehszlovákia népének egyszerű üzenete a baráti Szovjetuniónak. A béke és barátság stafétája ma már hazánk minden la­kosának, minden szovjet ember iránti testvéri érzései jelképe és őszinte ki­fejezője." A. F. Fjodorov, az USZSZK Legfel­ső Szovjetjének alelnöke meleg sza­vakkal mondott köszönetet az egész szovjet nép nevében. Hangsúlyozta, hogy a hagyományos barátság és bé­ke staféta osztatlan örömet vált ki a szovjet népből, amelv köszönettel fo­qadja népünk őszinte barátságának ki­fejezését és biztosítja népünket sze­retetéről, mellyel msqszilárdítjuk né­peink és a szovjet népek megbontha­tatlan szövetségének kötelékeit. rote baráfsá ag 'A Csütörtökön, november 7-én •Q nyílik meg Bratislavában a du­naparti múzeum épületében „A csehszlovák és a szovjet nép 40 éves barátsága", című kiállí­tás — ennyit mond a hivatalos jelentés. De e szavak s maga a nagyméretű kiállítás mögött sokkal több rejlik, amit nem lehet sok ezernyi szívből jövő szóval, kiállított képekben és tárgyakban ki­fejezni. Ez a szocialista országépítés első úttörője és megvalósítója, a szov­jet nép iránt érzett, lelkünk mélyéből fakadó igaz. örök barátság soha ki nem apadó őszinte érzelem-forrása. A hazánk és a Szovjetunió népei kö­zötti barátság nem újkeletíí, már negy­ven éves. Az Októberi Forradalom böl­csőjében született. S hogy azóta miképpen fejlődött, nőtt, szilárdult ez a testvéri kötelék, erről ad számot a holnap megnyíló kiállítás. Ha érezzük a lelkünk mélyéből faka­dó barátságnak a szocialista országépí­tésben tettekre ösztönző erejét, s ha oly büszkék is vagyunk arra, hogy a szovjet népet, a világ első nagyhatal­mát mondhatjuk barátunknak, hűséges szövetségesünknek — mégis olyan jól esik végigjárni a kiállítás termeit, és látni, újra felidézni magunkban az örök időkre megpecsételt barátság dokumen­tumait. A Í0 év történetét átölelő kiál­lítás nemcsak azt mutatja be, hogyan született és fejlődött naggyá a népeink és a szovjet nép közötti barátság, ha­nem hű képet ad népeinknek a kom­munista párt vezetésével a szabadság és a proletárdiktatúra kiharcolásáért vívott nagy küzdelméről, a Szovjet­uniónak soha el nem felejthető, a né­peink szabadságharcában s a felszaba­dulás utáni békés építőmunkában nyújtott segítségéről. Ez a kiállítás nemcsak a közelmúlt történelmének helyes látására, magya­rázására tanít bennünket, hanem meg­győző erővel mutatja meg, hogy: min­den út a kommunizmushoz vezet, a Nagy Október eszméi adják meg az igazi alapot minden népnek szabadsá­ga, függetlensége kiharcolásához, a né­pek közötti békés együttélés megterem­téséhez. Ennek egyik szép példája ha­zánk és a Szovjetunió közötti szilárd szövetség, barátság. És erről nyújt hű tükörképet a holnap megnyíló kiállítás. (Pb) N E G Y V EJ É V E R E D M É J Y E A mezőgazdaság gépesítése a Szovjetunióban A mezőgazdaság gépesítése a Szov­jetunióban 1929—1957. években. A fe­kete folytonos vonal a tehergépkocsik, a pontok a kombájnok és pont-vo­nal a traktorok számát jelentik ezer egységekben. Az elözo napokban a szocializmus szov­jetunióbeli építése eredményeinek rövid szemléltetése során megmutattuk, hogyan növekedett — jóformán a semmiből — a Szovjetunióban az elmúlt negyven esz­tendő alatt a nehézipar, annak nyers­anyagalapja és az azt mozgató energia mennyisége. Most egy példán, a mezőgaz­daság gépesítésének mindenki számára szemléletes példáján bemutatjuk, hogy a nehéziparnak a sokak előtt még mindig el­vontnak látszó fejlesztése hogyan tette le­hetővé olyan termelési ág fejlesztését, munkamódszereinek teljes átalakítását, mint amilyen a legtöbb dolgozót foglal­koztató mezőgazdaság. A cári Oroszországban a mezőgazdaság igen kiterjedt volt, de műszaki színvonala rendkívül elmaradott. Példaképpen sorol­hatjuk fel, hogy 1910-ben. a mezőgazda­sági összeírás folyamán megállapították, hogy az akkori Oroszországban 4,2 millió vaseke mellett több mint fele annyi, vagy­is 2,2 millió faeke volt használatban. Cséplőgép, traktor mutatóban volt néhány nagybirtokon elenyészően kis számban. Ezzel szemben — amint azt a fenti rajz is mutatja, — 1957-hen már egymillió 577 ezer traktor, 385 ezer kombájn és 631 ezer teherautó volt használatban a szov­jet mezőgazdaságban. Lenin 1919-ben a párt VIII. kongresz­szusán a következőket mondotta: „Ha hol­nap százezer elsőrendű traktort tudnánk adni, ha benzinnel, gépészekkel tudnánk ellátni őket (önök nagyon jól tudják, hogy ez egyelőre ábránd), akkor a közepparaszt azt mondaná: „Én a kommúnia mellett vagyok" (vagyis a kommunizmus mellett). Lenin legmerészebb „álmát" túlhaladta már régen a valóság. A gépesítés a Szov­jetunió mezőgazdaságában 95 százalékot ért el és a kolhozok tulajdonában levő igás­állatoktól eltekintve, minden munkát gép végez. Az első helyen természetesen rob­banómotorok állnak, de egyre jobban ter­jed az elektromos meghajtású mezőgazda­sági gépek száma is. Ha ehhez hozzászámítjuk, hogy a mu­trágvafogyasztás a Szovjetunió mezőgazda­ságában az elmúlt 40 esztendő alatt öt­venszeresére emelkedett, tiszta képünk van arról, mit jelentett a nehézipar meg­teremtése a szovjet mezőgazdaság számá­ŰJ SZO 2 £ 1957. november 2.

Next

/
Thumbnails
Contents