Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-06 / 308. szám, szerda

A NAGY OKTÓBER GYŐZELMES ESZMÉI Antonín Novotnýnak, a CSKP KB első titkárának a moszkvai Pravdában megjelent cikke A z emberiség történetének új ** korszaka, amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitott meg, a nemzetközi munkásmozgalom új szakaszát jelentette, a tőke elleni következetes harcot, a munkásosztály és az összes dolgozóknak a kizsákmányolás alól való felszabadításáért, a szocializmusért vívott harcot. Az orosz proletariátus saját és nemzetközi burzsoáziája felett aratott győzelmével az egész világ munkásosztályának a gyakorlatban bizonyította be, hogy magát és az egész társadalmat a tőkés kizsákmányolás alól csak egy módon szabadíthatja fel — a következetes forradalmi harccal szövetségben a többi dolgozókkal, elsősorban a dolgozó parasztsággal, és a munkásosztály forradalmi marxista pártjának vezetésével. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom az egész világ elnyomott és nyomorban sínylődő proletariátusának jelt adott a döntő támadásra az imperialista háború ellen. Számos országban a munkásosztály kivonult az utcákra és a béke megkötésével egyidejűleg szocialista állam megalakítását követelt^. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme a marxizmus-leninizmus diadala, megerősíti a proletár forradalomról szóló marxi-lenini tanítás helyességét, a forradalmi párt stratégiájának és taktikájának helyességét. Ez a Lenin vezette bolsevikok pártjának történelmi győzelme. V. I. Lenin óriási érdeme abban áll. hogy a marxizmust megtisztította a re/izionista elferdítésektől és az új történelmi feltételek között alkotó módon és sokoldalúan tovább fejlesztette úgy, hogy a munkásosztály forradalmk tevékenységének útmutatójává vált. Szétzúzta tehát a kapitalizmusnak a szocializmusba való átmenetéről szóló revizionista elméleteket éppúgy, mint azt az opportunista elméletet, hogy a társadalmi átalakulásokat burzsoá parlament alapján szociális reformok útján meg lehet valósítani. Az Októberi Forradalom Oroszországban leleplezte a revizionizmusnak, mint a burzsÖS ideológia hordozójának ártalmas voltát a munkásmozgalomra. Az Októberi Forradalomnak forradalmi hatása volt a kizsákmányolt és elnyomott emberek gondolkodására az egész világon, ami viszszatükröződött a szocialista mozgalom fellendülésében és nemzeti felszabadító mozgalmak fellendülésében a gyarmati és függő országokban. A forradalmi gondolkodású munkások tudatára ébredtek annak, hogy a jobboldali reformista vezetők politikája nem vezet és nem vezethet a munkásosztály felszabadulásához, hogy a munkásosztály vezére csupán a valóban forradalmi párt lehet, amely szigorúan érvényesíti az osztályharc elveit. Ez volt az egyik legértékesebb következtetés, amelyet a nemzetközi munkásmozgalom a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelméből levont. A többi országok munkásai tanulva az orosz munkásosztály tapasztalataiból és saját tapasztalataikból^ kezdték megalakítani harci forradalmi munkáspártjaikat, amelyek képesek őket a Nagy Október és a Szovjetunió Kommunista Pártja mutatta úton vezetni. A z Októberi Szocialista Forradalom " eszméinek óriási hatásuk volt a dolgozók egész harcára a kapitalizmus ellen. A proletariátus osztályharca 1917 után egészen új tartalmat kapott és egészen más jellegű lett mint az első világháború előtt. E pillanattól kezdve célja nemcsak a gazdasági és szociális követelmények puszta kielégítése és az enne* megfelelő reformok elérése volt; a munkások e pillanattól kezdve az új típusú állam megalakításáért harco' mert tudatában vannak, hogy míg a tőkések lesznek hatalmon, nem érhetik el osztályérdekeik és az összes dolgozók érdekeinek kielégítését. A háború utáni éveket, főleg az 1918—1923-ig terjedő esztendőket számos' országban a proletariátus és a burzsoázia közötti nyílt összetűzések jellemzik. Ezek az évek fontos szakaszt jelentettek a nemzetközi munkásmozgalom történetében. Az orosz parasztság forradalmi harca a munkások oldalén az egész világ munkásosztályának megmutatta, hogy a szocialista forradalomban a munkásosztályon kívül részt kell venniök a városok és falvak lakossága többi dolgozó rétegeinek is, elsősorban a parasztságnak, amelyeknek követelményeit csupán a forradalom győzelme után lehet kielégíteni. Ez érthetően a dolgozó parasztságot a munkásosztály természetes szövetségesévé teszi az új társadalomért vívott harcban. Annak a ténynek, hogy az Októberi Forradalom győzelme után a parasztság földet, kapott, továbbá a kolhozok szocialista nagytermelése virágzásának a Szovjetunióban óriási hatásuk van a kisparasztok és földnélküliek harcára valamennyi országban, amely harcot a mezőgazdasági kérdés igazságos megoldásáért vívják. Ez szemléltetően megnyilvánul főleg a gyarmati és függő országokban, ahol a parasztok jogaikért vívott harca szorosan összefügg a nemzetek felszabadító és imperialista-ellenes harcával. / És hogy ma a világ nagyméretű nemzetfelszabadító mozgalom tanúja, ez elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom következménye, amely gyökeresen megoldotta a cári Oroszország nemzetiségi kérdését. Ez idő óta az ázsiai és afrikai nemzetek nemzeti felszabadító harca aláásta az imperialista rendszer alapjait és e harc következtében egyre újabb és újabb nemzetek lépnek az önálló nemzeti fejlődés útjára. Ebben az irányban ihlető példa a Kínai Népköztársaság. A kommunista pár.tja vezette kínai nép bátran megoldja a szocialista építés bonyolult problémáit, és tapasztalatai rendkívül nagy jelentőségűek az egész világ, de különösen az ázsiai országok nemzetközi forradalmi mozgalmára. Az ázsiai és afrikai országok egész sora, amelyek kivívták függetlenségüket, jelentős szerepet játszanak a nemzetközi életben és a békéért vívott harcban. A Nagy Október eszméi tehát a gyarmat' és függő országok népei nemzeti felszabadító és imperialistaellenes harcának egyre hatalmasabb mozgató erejévé válnak, ami azután hozzájárul a nemzetközi munkásosztálynak a kapitalizmus ellen vívott harca fokozásához. A tőkés államok dolgozói, vala** mint a gyarmati és függő országok népei helyesen értelmezték az Október eszméinek világtörténelmi jelentőségét. Az Októberi Forradalom jelszavainak, az iparvállalatok, az ásványi kincsek és bankok államosítása jelszavának, a földről, békéről, a nemzetek egyenjogúságáról szóló jelszavaknak vonzóereje nemcsak eszmei mélységükben rejlik, nemcsak abban, hogy a jelszavak a kizsákmányolt emberek széles tömegeinek óhajából és vágyaiból fakadnak. E mérhetetlen vonzóerő abban is rejlik, hogy ezek az eszmék a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és a népi demokratikus országokban konkrét valósággá váltak, abban rejlik, hogy nemcsak üres szavak, amilyenektől a szocializmus liberális „szónokainak" beszédei bőségesen hemzsegnek a tőkés országokban. Az emberiség történetében még sohasem történt annyi minden a nép javára, mint amennyi a Szovjetunió 40 évi fennállása és a népi demokratikus államok keletkezése óta eltelt tíz év alatt történt. A munkásosztály, a tőkés és gyarmati országok dolgozói egyre világosabban tudatosítják e változások jelentőségét, amelyek a szocialista államokban következtek be, és ezekből új erőt merítenek a kizsákmányolók elleni harcban. Látják és tudatosítják erejüket, amelytől rettegnek a tőkések és gyarmatosítók. A Lenin tanai szerint igazodó munkások teljes eréllyel megkezdték kommunista pártjaik megalakítását és megszilárdítását. Tudatosították, hogy azt, amit az orosz proletariátus elért, csak akkor vívhatják ki, ha a munkásosztály szervezett és tömör lesz, és ha csatlakoznak hozzá a kapitalistáktól kizsákmányolt dolgozók többi rétegei is — elsősorban a parasztság. Így a Nagy Októberi Forradalom és a szocializmusért vívott további harc megteremtette és egyhekovácsolta az egész világ dolgozóinak szilárd harci szövetségét — olyan erővé kovácsolta egybe, amelyet sem ma, sem a jövőben senkisem semmisíthet meg. A szocialista gondolat behatolt a munkások túlnyomó többségének tudatába az egész világon, szilárd nemzetközi kötelékekkel fűzte őket egybe. A munkástömegek egyre jobban tudatosítják, hogy a tőke ellen, a szocializmus győzelméért vívott harcuk valamennyi dolgozó ügye. A nemzetközi munkásmozgalom szempontjából óriási jelentőségű a szocialista világrendszer létezése, amely ,a Szovjetuniónak a hitleri Németország és szövetségesei felett aratott győzelme után jött létre. Az a tény, hogy a fasizmussal, az imperializmus e legreakciósabb formájával Európa és az egész világ legszélesebb néptömegei szorosan tömörülve szembeszálltak és a tőkés államok kormányait harcra kényszerítették a hit'lerizmus ellen, arról tanúskodik, hogy a tőkés államok dolgozói nem óhajtották és nem óhajtják a reakciós tőkés uralmat. A munkásosztály valamennyi országban a hitleriznius elleni harc fő ereje volt. A kelet-európai országokban, Lengyelországban, Bulgáriában, Jugoszláviában, Romániában, Magyarországon, Albániában és Csehszlovákiában a dolgozók a nemzeti felszabadító harcot osztálygyózelemmel tetőzték be, elérték politikai egységüket és megkezdték a szocializmus építését. Most a népi demokratikus államok kommunista és munkáspártjai a dolgozók figyelmét a szocializmus anyagi-termelési alapjainak megteremtésére irányítják. Az ipari termelés rendszeres fejlesztésének a társadalmi munka egyre növekvő termelékenysége alapján és a mezőgazdasági kistermelés szövetkezeti nagyüzemi termeléssé való átalakítása — jelenlegi politikájuk elsőrendű, feladata, amelynek célja a nép életszínvonalának szüntelen emelése. A kommunista és munkáspártok a demokratikus centralizmus lenini elveinek megszilárdításával a népgazdaság irányításában egyúttal elmélyítik a szocialista demokráciát, amelynek fő megnyilvánulása a nép egyre növekvő részvétele országának igazgatásában. C me fontos, a szocializmus építésével kapcsolatos feladatok, éppúgy mint a békeharc nagy feladatai, a kommunista és munkáspártoktól megkövetelik, hogy emeljék ideológiai munkájuk színvonalát, a dolgozók szocialista öntudatosságát és intenzívebben harcoljanak a burzsoá ideológiák, a revizionizmus ellen. Mindez elmélyíti és növeli ezen országok népeinek erkölcs-politikai egységét. A lenini békepolitika, amelyet a Szovjetunió és a népi demokratikus országok folytatnak, ma konkrétan megnyilvánul a nemzetközi feszültség enyhítéséért vívott harcban kifejtett törekvésekben. Ez a politika meggyőző és az egész világ dolgozóinak egyre szélesebb tömegeit nyeri meg. így napról napra megvalósul az, amit a munkásosztály már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmekor meglátott. Az emberiség az új társadalmi rendhez vezető útra lépett, megkezdődött a szocializmus győzelmeinek, a munkásosztály és a dolgozó nép hatalmának korszaka és a történelem porondjára új társadalom lép, amelyben az embernek ember által való kizsákmányolása már a múlté. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek jelentőségét hangsúlyozta a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa. Ezeket az eszméket alkotó módon tóvá*-'} fejlesztette. A két különböző társadalmi rendszer — a szocializmus és a kapitalizmus — békés egymás "mellett élése lenini eszméjének alapján, az SZKP XX. kongresszusa megmutatta a tartós béke elérésének távlatait és lehetőségét. Egyúttal rámutatott arra, hogy a szocialista rendszer fölénye a kapitalista rendszer felett egyre erősebben és észrevehetőbben nyilvánul meg, s a Szovjetunió népei elé konkrét programot tűzött — a legfejlettebb tőkés országok megelőzését az egy főre eső termelésben. Az egész világ dolgozóinak túlnyomó többsége egyértelműleg jóváhagyta az SZKP XX. kongresszusának határozatait. E kongresszus Mzméi és történelmi határozatai félelmet keltettek a szocializmus ellenségeinek soraiban. Tudatosították, hogy a szocializmus, a béke és a demokrácia nemzetközi erőinek olyan új fejlődési szakaszba való lépéséről van szó, amely végérvényesen bebizonyítja a1/ szocializmus fölényét a kapitalizmus felett. A szocializmus ellenségei ebből levonták a következtetést. Az SZKP XX. kongresszusa után nagy támadást indítottak a világ nemzetközi forradalmi mozgalma ellen. Ma már világos, hogy a reakciós erőknek ez a támadása, amelyben az imperialisták annyira bíztak, teljesen csödöt mondott. Ez a támadás nemcsak nem hozott sikert nekik, hanem még jobban növelte a békéért, szocializmusért és demokráciáért vívott harc eszméinek vonzóerejét. A tőkés államok munkásosztálya megértette, hogy a Magyar Népköztársaság elleni ellenforradalmi támadás, támadás saját harci pozícióik ellen, az a támadás, amellyel álcázni akarják a munkás- és nemzeti felszabadító mozgalom elnyomására irányuló imperialista terveket. A forradalmi munkásmozgalmak és a világ haladó erői ebben az összetűzésben győzelmet arattak. Ezek olyan erók, amelyek a tőkés államokban az uralkodó osztályokat meggátolják a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a többi szocialista országok ellen irányuló terveik megvalósításában. Eredménytelenek a „népi" kapitalizmusról, a Nyugat-Németországban hirdetett állítólagos gazdasági „csodáról" költött dajkamesék is. A kapitalisták ezekkel a hazugságokkal igyekeztek elfojtani a tömegek forradalmi gondolkodását. A tőkés államok munkásosztálya azonban átlát ezeken a mesterkedéseken és meghiúsítja őket. A tőkés államok munkásosztályának és munkáspártjainak ma nagy a felelősségük. A nyugatnémet parlamenti választások után megmutatkozott, hogy Adenauer reakciós pártjában tömörültek mindazok az elemek, amelyek a szocializmus elleni harc jelszavát tűzték .pajzsukra. Ez a német munkásosztályra történelmi feladatot ró, megakadályozni azt, hogy a junker-imperializmus, amelyet az Amerikai Egyesült Államok támogat, elérje célját. Tudjuk, hogy az amerikai és német imperialisták nagy reményeket fűznek Adenauer NyugatNémetországához. A leggyorsabban meg akarják valósítani tervüket, amely szerint Nyugat-Németország NyugatEurópa vezető politikai éš gazdasági erejévé válna. Az imperialisták ma nyugat-németországi terveik megvalósításának második szakaszába lépnek. És e tervek szerint Nyugat-Németországnak tevékenyebb felforgató politikát kell végeznie a Szovjetunió és a népi demokratikus országok ellen, hogy az USA-nak szabad keze legyen a gyarmati és függő országok pozícióinak megkaparintásában. Nyugat-Németországot szánják a reakciós és agresszív politika támaszának, hogy az amerikai imperialistáknak nagyobb lehetősége nyíljon mesterkedéseik foly-' tatására, és hogy ne vessze hitelét a világ közvéleményének szemében. Azok a remények azonban, amelyeket az imperialisták Adenauer Németországához fűznek, nem fognak teljesülni. A nemzetközi munkásosztály támogatja az új Németországot, a békés, demokratikus -és szocialista jövőjű Németországot, azt a Németországot, amelynek alapja a Német Demokratikus Köztársaság. Nemcsak a munkások, hanem a többi dolgozók is, sőt a tőkés államok számos szociáldemokrata vezetője és burzsoá politikusa is tudatában van a militarista NyugatNémetország felől fenyegető veszélynek. A dolgozók egyre szélesebb tömegei kapcsolódnak be a békéért, a leszerelésért, az atomfegyverkísérletek és az atomfegyverek alkalmazása ellen vívyott harcba. Tudatosítják, mily veszély fenyegeti az emberiséget azáltal, hogy a tőkés államokban a monopóliumok az atomenergia terén levő felfedezéseket háború előkészítésére használják fel. E harc élén valamennyi országban a kommunista párt áll. E kommunista pártok harca egyre nagyobb és nagyobb támogatást kap a dolgozók legszélesebb tömegeitől, és megteremti a munkásosztály szilárd akcióegységének feltételeit az atomháború veszélyével szemben. A nemzetközi munkásmozgalom egységének jelentősége egyre világosabban lép előtérbe. Az imperialisták dühödten gátolják a nemzetközi feszültség enyhítését és egyben a lázas fegyverkezés egész terhét a dolgozók vállára helyezik. Ez a politikájuk a dolgozók életszínvonalának süllyedéséhez, a legszükségesebb fogyasztási cikkek árainak emelkedéséhez, az adók felemeléséhez vezet, míg a monopolisták busás nyereségeket érnek el. A sztrájkmozgalmak növekedése valamennyi tőkés államban arról tanúskodik, hogy a munkásosztály semmiképpen sem óhajt belenyugodni életszínvonalának süllyedésébe. Emellett saját tapasztalatai alapján győződik meg arról, hogy harcának sikerére mily óriási jelentőségű a munkásosztály egysége. Csehszlovákia Kommunista Pártja tevékenységében megalakulása óta mindig a forradalmi munkáspártnak V. I. Lenin által megfogalmazott elveihez igazodott. A nép érdekeiért vívott elvies és határozott harcával megnyerte a munkásosztály és az összes dolgozók bizalmát és ma népének elismert vezére. A proletár nemzetköziség eszméi Csehszlovákia dolgozóit és kommunista pártjukat egybekapcsolják a nemzetközi forradalmi munkásmozgalommal a békéért, a szocializmusért és a dolgozók gazdasági követelményeiért, a nemzetek demokratikus jogaiért és függetlenségéért vívott harcban. Nincs sok ideje annak, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja és a testvérpártok küldöttségei között a tárgyalások egész sora folyt le, amelyeknek eredményeképpen még szorosabb kapcsolatokat vettek fel és elmélyítették együttműködésüket. Mindig abból a törekvésből indultunk ki és fogunk kiindulni, hogy hozzájáruljunk a szocializmus és a béke megszilárdításához az egész világon. Kommunista pártunk, amelyet a testvéri együttműködés szoros kötelékei fűznek egybe az SZKP-vel és a népi demokratikus országok pártjaival, elsőrendű nemzetközi kötelességének tartja, hogy a dolgozó nép élén és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek szellemében továbbra is tevékenyen hozzájáruljon a szocializmus, a béke és a demokrácia új világsikereihez és így elősegítse a nemzetközi munkásosztály harci pozícióinak további megszilárdítását. ÜJ SZO 3 ti 1957. november