Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-30 / 332. szám, szombat

Marx a Kommunisták Szövetsége II. kongresszusán Londonban (Hans Mocznay festménye) \ ÜJ SZÔ 6 & 1957. november 30. (Trybuna Lydu) 1917 — Hehehe..; 1957 — Huhuhu... (Neues Deutschland) Egy kísértet \í A munkásosztály történelmi küldetésének felismeréséhez — amikor az elnyomott osztály lesz a kapitalizmus sírásója az új, szocialista társadalom megteremtője — Marx és Engels a történelmi materializmus alapján jutottak. Ezzel a megismeréssel tudományosan megindokolták, hogy az akkori tőkés rend, valamint az azt megelőző társadalmi rend letűnőfélben vannak és helyükbe egy új rend, a szocialista, illetve kommunista társadalmi rend kerül. Mint ahogy azt Marx és Engels helyesen megállapították, az a társadalmi erő, mely helyzeténél fogva érdekelve van a kapitalizmust megsemmisíteni és a szocializmust megvalósítani — a munkásosztály. » Ebben a helyzetben fontos volt tehát a proletariátust megtanítani arra, hogy ezt a történelmi küldetését magában tudatosítsa, hogy idővel képes legyen azt meg is valósítani. Ebben az időben sokan voltak, különösen az ún. utópista szocialisták közül, akik a politikai szabadságért harcoltak, bizonyos szocializmusról álmodoztak, és rokonszenveztek a proletariátussal. Egyet azonban nem vettek észre, hogy ez a proletariátus, mely akkor „mérges fekély" volt a társadalom testén, olyan erővel rendelkezik, hogy képes legyen valamilyen történelmi tett végrehajtására. Marx és Engels felfogása, hogy a proletariátusnak mint önálló politikai erőnek a porondra kell lépnie, egész új forradalmi gondolat volt. Engels már 1842-től Angliában élt, ahol az ottani munkásmozgalmat tanulmányozta. Erről írta kiváló tanulmányát „A munkásosztály helyzete Angliában" című könyvében. A chartista munkásmozgalom ekkor érte el tetőpontját Angliában. Két évvel később tört kd a sziléziai takácsok nagy felkelése, előtte 1831-ben és 1834-ben felkeltek a lyoni munkások. A munkásokat a nagyvárosokban összpontosították és így a proletariátus mindjobban elkülönült a burzsoáziától. Már tudatosította osztályérdekeit és kezdtek kialakulni első érdekszervezetei, a szakszervezetek. Az osztályharc e kezdetleges formái mellett csakhamar felismerték, hogy a munkásszövetségeken és sztrájkokon kívül a burzsoázia elleni harcnak magasabb, átütőbb formáit kell keresni. Ráeszméltek, hógy politikai pártra lesz szükség, mely a munkásosztály harcát fogja vezetni. Az első munkáspártot az angol chartisták alakították. Marx és Engels behatóan tanulmányozták a pártok munkáját és ez utópista szocialistákkal szemben kezdettől fogva azt állították, hogy a proletariátust, azaz a kommunista párt zömét az ipari proletariátusnak kell képeznie. Ugyanakkor ezt a pártot a tudományos szocializmus elméletével kell felfegyverezni. Tevékenységükben Marx és Engels a párt elméleti alapja kidolgozására szentelték figyelmüket és munkájukat. Megteremtették a dialektikus és történelmi materializmust, a politikai gazdaságtant, a tudományos szocializmust. Azáltal, hogy ezt az elméleti munkát összekötötték a proletár párt építésével, úttörői lettek a szocialista munkásmozgalomnak. Marx ekkor már Brüsszelben élt. Leghűbb munkatársa, felesége utána jött az emigrációba. Izgatottan mesélte férjének a szövőmunkások felkeléséről. Marx kijelentette: „A kizsákmányolást nem lehet megszüntetni, ahogy ezt az utópista szocialisták képzelik, ők a munkások figyelmét elterelik az osztályharcról. Csak egy kiút van: a proletariátus egész erejét egy forradalmi pártba szervezni és megsemmisíteni a burzsoázia hatalmát. A munkásoknak saját pártot kell létesíteniök. És ennek a pártnak vezetnie kell az elnyomott tömegeket, hogy az egész emberiséget felszabadítsa a kizsákmányolás alól. Megérted gondolatomat? Az én elméleti munkám elválaszthatatlanul összefügg forradalmi tevékenységemmel. Proletár párt nélkül lehetetlen megváltoztatni a társadalmi viszonyokat." Ez a beszélgetés Brüsszelben Marxék r Európában... szerény lakásán hangzott el. Ebben az időben Marx sokszor találkozott briiszszeli munkásokkal is. Nemcsak dolgozószobájában munkálkodott, nemcsak elméleti tudós, hanem a társadalmi harcok állandó figyelője, bírálója is volt. Az egyszerű emberektől sokat tudott meg, ami hasznos volt tudományos munkája megírásához. A proletárok elégedetlensége útmutatást jelentett, igazságérzetük, gyűlöletük a munka- és jogviszonyok ellen új erőt öntött Marxba munkája megírásához. Brüsszelben német munkaegyesület alakult. Marx és Engels összeköttetésbe lépett a forradalmi szervezetekkel és szövetségekkel, az angol chartistákkal és a francia szocialistákkal. Mindketten befolyásolták ugyan az „Igazságosak Szövetségét", anélkül, hogy annak belső ügyeivel törődtek volna. Időközben a szövetség maga is rájött politikájának elégtelenségére. 1847 tavaszán Marxot meglátogatta Moll, a szövetség egyik vezető tagja. „Elvtársaim nevében kell, hogy beszéljek önnel" — mondta. „Elgondolásainak helyességéről meg vagyunk győződve, éppen úgy annak szükségességéről, hogy a szövetséget meg kell tisztítani régi konspirációs hagyományaitól és módszereitől. Ha belépne szövetségünkbe, akkor a szövetség kongresszusán alkalmat adnának önnek, hogy bíráló kommunizmusának alaptételeit egy kiáltvány alakjában kifejtse, melyet aztán mint a szövetség hivatalos kiáltványát kiadhatnánk. Ahhoz is hozzájárulunk, hogy a szövetség elavult szervezetét az új időszerű és célszerűbb szervezetté alakítsuk át." Még ugyanabban az évben a szövetség kongresszusán Engels ajánlatára a szövetség nevét „Kommunisták szövetségére" változtatták. Demokratikus módszerekkel választott képviselőkkel pótolták azok helyeit, akik nem akartak lemondani a konspirációs módszerekről, vagy a szövetségre az ő diktatúrájukat akarták rákényszeríteni. Az új alapszabályokat minden szervezetnek elküldték, hogy azokat megtárgyalják, felülvizsgálják és a kitűzendő második nagy szövetségi kongresszuson elfogadják. 1847 november végén jött össze a kongresszus, amely 10 napig tartott. Marx is jelen volt, aki a kongresszus figyelmének középpontjába került. „A filozófia nyomora" című könyve abban az évben jelent meg, amely az anarchista és kispolgári szocialista Proudhon könyve, „A nyomor filozófiája" ellen íródott. Marx könyve nagy feltűnést keltett az egész világon. A kongresszuson Marx behatóan-és jól megfontoltan magyarázta meg eiméletét. A felmerült ellentmondásokat és kételyeket sikerült teljesen elosz látni. A kongresszus egyhangúan meg bízta Marxot és Engelst, hogy dolgozzák ki a kommunisták szövetségének kiáltványát. Nagy jelentőségű ez a kongresszus a munkásmozgalom történetében. A kiáltvány olyan iránytű volt a proletariátus részére, ameiy megmutatta a kommunizmus igazi céljait, nézeteit és törekvéseit. Világosan feltárta a kommunista elmélet minden egyes pontját és vitába szállt a reakciós politikusok, az egyház, a tőkések és földbirtokosok hazug, gyűlöletes rágalmaival szemben. A „Kommunista kiáltvány" örök értékű. Benne a társadalom fejlődésének történetéről, a különféle országok kommunistái taktikájának alkalmazásáról van szó az egyes országok sajátosságainak figyelembevételével a várható forradalom kitörésekor. A munkásság, a forradalmi proletariátus erős fegyvert kapott kezébe. A „Kommunisták szövetsége" volt az első kommunista párt, melyet mélyen áthatott a proletár nemzetköziség, a nemzetközi szolidaritás forradalmi szelleme. 110 évvel ezelőtt egy Kis csoport kiáltotta: „Világ proletárjai, egyesüljetek". Ma már egymilliárd torok harsogja ezt a jelszót, melyet az egész nemzetközi proletariátus írt harcos zászlajára. g-k. Ugyanúgy, mint a kisgyermeket, cuclival. Meghatározott időközökbe^ kapott folyékony állapotban eledelt és azért cucliből, mert a súlytalan térben a táplálkozás csakis zárt edényből lehetséges. Máskülönben az eledel széjjelrepülne. A súlytalanság furcsa érzéseket. vált ki az embert szervezetben. Az ember elveszti tájékozó képességét, nem tudja megkülönböztetni a víszintes Irányt a függőlegestől. De ez még nem minden: például ha a súlytalan térben tüsszent egyet, úgy a visszaható erő következtében a plafonba veri a fejét, vagy ha lefekszik, a takaró lebegve marad fölötte. S ha ezt magára akarja húzni, maga is a levegőMÁR KÉT HÓNAPJA az egész világ különös figyelemmel kíséri - a nngy eseményt, a két szovjet mesterséges hold keringését Földünk körül. Érthető tehát, hogy a napokban az egyik szovjet tudós, dr. Juri Alekszandrovics Podjedonoszcov mérnök, a moszkvai repülési kutatási intézet igazgatója előadásait, aki szintén részt vett a második szovjet szputnyik megszerkesztésén, egész hazánkban élénk érdeklődés kísérte. A múlt hét végén a bratislavai Komenský Egyetem aulája az utolsó helyig megtelt, hogy az érdeklődők meghallgassák Pobjedonoszcov elvtárs tudományos előadását a két mesterséges hőidről. — Amikor kilőttük az első mesterséges holdat, az Egyesült Államokban tartózkodó egyik szovjet akadémikushoz ilyen kérdéssel fordultak amerikai kollégái: Nem téves az újságok jelentése, amely szerint a szovjet mesterséges hold súlya 83,42 kg. Talán a valóság 8,3 kg, mert hisz az amerikaiak 10 kg súlyút akarnak kibocsátani. Akkor kételkedtek a szovjet akadémikus válaszában. Milyen volt a megrökönyöldés, amikor a második szputnyikról a TASZSZ jelentéséből megtudták, hogy a súlya több mint fél tonna és benne egy élő állat utazik. Az amerikai tudósokat, katonai köröket, sikertelen rakétalövéseik után legjobban az a kérdés érdekli, hogy miféle új hajtóanyagot találtak fel a Szovjetunióban, amely oly óriási magasságba képes röpíteni féltonnás terhet. Mert ez a titka a ballisztikus lövedékek megszerkesztésének is, ami Amerikának eddig nem sikerült. Erre a kérdésre Pobjedonoszcov professzor a következő választ adta: — Nem a hajtóanyagban van a probléma, hanem ennek elégetésében. A szovjet tudósok sokéves kísérletek során rájöttek arra, hogy a létező hajtóanyagok közül melyik a legalkalmasabb, hogyan kell keverni és elégetni úgy, hogy a legnagyobb energiát fejtse ki. Tehát nem az" új' hajtóanyagban van a titok, hanem a már létezők kombinálásában. Ismeretes, hogy a németek a V-2 rakéták kilövéséhez alk'oholikus hajtőanyagot alkalmaztak. Az amerikai szakemberek rakétáikat olajkészítményekkel, hűtött, folyékony oxigénnel próbálják a felsőbb rétegekbe küldeni, de sikertelenül. Tehát mi tudjuk azt, amit mások még nem tudnak. Erre azonban csak hosszú évek alatt, alapos munka elvégzése után jöttünk rá. MI LETT A LAJKA SORSA? I I Mi újság az ionoszférában ? • Mi lett a Lajkával? ® Mit jelent a gyakorlatban a súlytalanság ? • Lehet-e irányítani nagy magasságban a rakétát • Miért forog a szputnyik a tengelye körül? i MIKOR JUT EL AZ EMBER A VILÁGŰRBE? I be emelkedik. A füst nem száll fel, hanem az ember körül forog. A gyufa nem gyullad meg, A villanyfőző a meleg következtében az ellenkező irányba repül, éa más hasonló furcsaságok történnek még a súlytalan térben. LEHET-E A FÖLDÖN SÚLYTALAN TERET LÉTESÍTENI? — Ez lehetetlen. Csak fantasztikus regényben olvastam róla. Ilyen kísérletekről nem tudok. SZÁMÍTÁSBA JÖHET-E AZ ATOMENERGIA AZ ŰRHAJÓZÁSBAN? — Véleményem szerint nem. Azért nem. mert a magreaktor maga is nagyon súlyos s ehhez még olyan berendezés is szükséges, mely a hőt, az energiát hajtóerővé változtatná. Ilyen szerkezet pedig — nagy súlya miatt — rakétába alig alkalmazható. MIKORRA VÁRHATJUK, HOGY AZ ELSŐ EMBER FELREPÜL A VILÁGŰRBE? sebesség nem minden szakaszon volt egyforma. Hogy honnan lőttük ki a szputnyikokat? Ez nem fontos. A szputnyik iránya csak bizonyos magasság elérése után változott meg vízszintesre, ahol megkezdte a Föld körüli keringését. A ballisztikus lövedékeket is hasonló elv szerint szerkesztettük. A szputnyik keringésének irányát az Egyenlítőhöz viszonyítva 65 fokos s-ögre állítottuk be, hogy a földke• •.': g minél lakottabb vidékein haladhasson át. Kiszámítottuk azt is, hogy a szállító rakéta szintén keringeni fog a Föld körül. MIÉRT FOROG A SZPUTNYIK A TENGELYE KÖRÜL? — A súlytalan térben, amikor a szállító rakéta elválik a szputnyiktól, bizonyos lökést kap. Ez a lökés elég ahhoz, hogy s tengelye körül forgásba hozza a szputnyikot. De bizonyos szerkezetekkel azt is el lehet érni, hogy a szputnyik ne forogjon. Ilyeneket lövünk ki a jövőben az ioniszférába. A Lajka nevű eszkimó kutya (nem pedig Albina, mint egyes újságok írták) elpusztult. Teljesítette hivatását, melyet a tudomány várt töle. Tévesek azok a hírek, melyek szerint a Lajkának vissza kellett volna térnie a földre. Már a szputnyik megszerkesztésekor nem számoltak azzal, hogy a kutya visszatér. Ehhez semmiféle kilövő szerkezet nem volt a szputnyikon. Egy hét után, amikor megszűnt a villanyenergiát szolgáltató berendezések működése, automatikusan leállt az oxigén, az eledel adagolása és más berendezések működése, melyek a rendes földi életkörülményeket biztosították Lajkának. Az első világűr repülőnek, a Lajkának a Szovjetunióban szobrot állítanak, melyen arany betűkkel ez a felirat lesz: „Lajka, az első világűr repülő". A Lajkát, Albínát, Maliskát több mint 5 évig idomítottuk. Sok repülést végeztek már 210 kilométer magasságig rakétákban, de ezek a kísérletek nem adtak teljes választ azokra a kérdésekre, amelyek a világűrrepüléssel összefüggnek. Ezért választottuk első utasnak a kutyát, ameiy erre az útra kitűnően elő volt készítve. Hogy a Szovjetunióban egy ezredes 600 kilométer magasságba repült volna rakétával, csak mese, vagyis újságírói fantázia szüleménye. Igaz, mi most olyan szputnyik megszerkesztésén dolgozunk, amelyből zárt kabinban, fényképezőgéppel visszatérne a kísérleti állat, de ennek eléréséhez még sok problémát kell megoldanunk. Elsősorban 300—400 méteres másodpercenkénti sebességre kell lefékezni a szputnyikról a Földre kilőtt hermetikusan elzárt kabint, amely csak ilyen sebességgel juthat el az alsó légrétegekbe, egyébként elégne a súrlódástól. Mielőtt tehát embert lövünk kí a világűrbe, sok kérdésre kell választ kapnunk. A Lajkä repülése egy dolgokra már adott választ, az adatokat tudósaink most dolgozzák fel. Az első világűrrepülésre nagyon sok a jelentkező. Hazánkba a világ összes tájairól hetenként kb. 15 ezer ajánlat érkezik. HOGYAN ETETTÉK A LAJKÁT A SÚLYTALAN TÉRBEN? — A pontos dátumot magam sem tudom. Mindenesetre már nincs messze ez az idő. LEHET-E NAGY MAGASSÁGBAN IRÁNYÍTANI A RAKÉTÁT? — Igen, rádióhullámokkal pontos utasítást lehet adni a rakétának az irány megváltoztatására. Rádióhullámok segítségével nagy távolságokban is lehet műszereket b P- és kikapcsolni, vagy irányítani a repülést. A rakéták irányítása ma kétféleképpen történik. A régebbi módszer az volt, hogy a kifelé haladó gázokat lapátokkal irányították a szükstges szögbe. De ez fékezést idézett elő, tehát sebességvesztést okozott. Az új módszer szerint az egész motor bizonyos szögben elfordulhat és így fékező erő nélkül is megváltoztathatja a rakéta irányát. A szputnyikokat függőlegesen röpítettük fel. Az átlagos 8 km-es másodpercenkénti MII. YEN TUDOMÁNYOS ISMERETEKET EREDMÉNYEZETT A KÉT SZPUTNYIK KILÖVÉSE? — Az adatokat még csak most dolgozzuk fel, sokat egyelőre még nem tudok mondani. Az már ismeretes, hogy az égitestek közötti térség nem vákum, hanem viszonylag nagy sűrűségű anyag. A kozmikus sugárzás hatását — élő szervezetekre — még többször is kipróbáljuk. Ezekre a kérdésekre válaszolt Podjedonoszcov professzor. Bonyolult tudomány a világürrepülés, s érthető, hogy lázba hozta a világot. Az embereket, akiknek fantáziája már 600 km magasságba röpítette az embereket és akik közül már egyesek a holdból látják a/ földkerekséget és a Marsot. A valóság azonban más, mint a fantázia, erről meggyőzött Pobjedonoszcov szovjet tudós nagyon tanulságos előadása. HORVÁTH SÁNDOR