Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-30 / 332. szám, szombat

VITA Ä CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK LEVELÉHÜL Bátrabban a szövetkezetek alakításáért a homonnai járásban Most, amikor országszerte a @ párt Központi Bizottságának le­• veiéről beszélnek, a homonnai járás kommunistái és valameny­A nyi dolgozója fokozott figyelmet szentel e nagy jelentőségű le­0 vél megvitatásának. A járási pártbizottság, valamint az alapszervezetek örömmel fogadták a párt Központi Bizottságának levelét. Már az első napokban nagy volt az érdeklődés a dolgozók körében, s hoz­záláttak, hogy számot vessenek mun­kájuk eredményeiről. Ogy a homonnai járás, mint az egész prešovi kerület nagy változáson ment keresztül a fel­szabadulás óta. Nemcsak egyes falvak, hanem Homonna, a járás székhelye is teljesen új jelleget öltött. Homonnán az új lakótelep modern épületeivel egy új várost alkot. Az építkezés terén elért eredmé­nyekkel szemben meg kell állapíta­nunk a nagy lemaradást a mezőgazda­ságban. Míg a prešovi kerület 13 szá­zalékra, valósította meg a közös gaz­dálkodást, addig a homonnai járásban alig 4 százalékra teljesítették ezt a fontos feladatot. A járás 53 községe közül mindösz­sze tízben van szövetkezet. Az idén mindössze három új EFSZ alakult, me­lyekből kettő kisebbségi, egy pedig fél • községet számlál tagjai közé. Ez az eredmény nem valami megnyugtató s ilyen ütemben évszázadokra lenne szükség, amíg a 100 százalékot elér­nék. Milyen hátrány származik ebből? Elsősorban is komoly hiányosságok ta­pasztalhatók a mezőgazdasági termé­kek begyűjtésében. Az állami felvá­sárlás .terén úgy-ahogy jól áll a járás Ez azonban nem komoly eredmény, amikor a kötelező beadásból ezer és ezer kiló hús, termény, több százezer liter tej és tojás hiányzik, ami mind gátolja közellátásunk akadálytalan biz­tosítását. Ohradzany község földműve­sei például ez évi szerződéses beadá­sukkal még adósai az államnak 16 611 kg marhahússal, 10 663 kg sertéshús­sal, 179 075 liter tejjel, 42 023 tojás­sal, 28 000 kg gabonafélével és 97 000 kg burgonyával. Ez csak egy község, de így sorolhatnánk fel a többit is. Ugyancsak nagy hiányosság mutatko­zik a tervezett háziállat-állománynál is. Ezzel szemben a szövetkezetek mind a beadásokban, mind a gazdasági ál­latállomány száménak és hasznosságá­nak növelésében évről évre jelentős eredményeket érnek el. A homonnai járásban a szövetkfezetek munkaegysé­gének átlagos pénzértéke 22 korona, ami a természetbeni juttatásokkal együtt bizony nem lebecsülendő jöve­delem. Ennek ellenére a járásban még­sem haladnak előre egy lépéssel sem a szövetkezetek alakítása terén. Hol van akkor a hiba? Erre is megtaláljuk a választ. A járási pártbizottságon és a JNB-n az elvtársak elsősorban is az egyes fa­lusi pártszervezetek, de legfőképpen a nemzeti bizottságok nem kielégítő és passzív munkájára hivatkoznak. Ahogy megtudtuk, a falusi funkcioná­riusok munkája valóban nem kielégítő. Nem kapcsolódnak be a feladatok megvalósításáért folytatott harcba, ha­nem mindent a járási pártfunkcioná­riusoktól várnak. Itt azonban le kell szögeznünk egyet: ahogy a járás irá­nyltja és vezeti a falusi funkcionáriu­sokat, olyan segítséget várhatnak tő­lük. Vyšná Jablonkán pl. a pártszer­vezet 90 százaléka aláírta a belépési nyilatkozatot, a HNB elnöke azonban hallani sem akar róla. Ilyen és hasonló megnyilvánulásokkal találkozhatunk majdnem minden faluban. A magángazdálkodás a járásban mindjobban visszamarad s egyre ke­vesebbet termel. A legtöbben — fő­ként a fiatalok — idegenben dolgoz­nak. A falvakban csak az öregek ma­radtak, akik nem tudják biztosítani a folyamatos termelést s így kötelezett­ségeiknek sem tehetnek eleget. A hi­vatalokban, vagy a járás üzemeiben dolgozó fiatalok — kb. kétezren — semmit sem tesznek e tarthatatlan állapot megváltoztatásáért. A fiatal értelmiség szüleinek alig 10 százaléka lépett csak be a szövetkezetekbe. A többiek — az elvtársak kijelentése szerint — csak fékezői a fejlődésnek. A JNB 25 dolgozójának sem sikerült eddig meggyőzni szüleiket a közös gazdálkodás előnyeiről. Az üzemekben is hasonló a helyzet, itt is kevés se­gítséget nyújtanak e fontos kérdés megoldásához. Egyrészt nem folytat­nak rendszeres meggyőző munkát saját alkalmazottaik körében, másrészt a párt utasításait a falvakon csak kam­pányszerűen végzik. A fogyatékosságokról beszélve nem feledkezhetünk meg a GTÄ munkájáról sem. A GTÄ mint olyan, még nincs küldetésének teljes tudatában. A trak­torosok szülei legnagyobbrészt szö­vetkezeten kívüliek. Bár ők maguk aláírták a belépési nyilatkozatot — ami csak formális cselekedet részük­ről állásuk megtartása érdekében —, ugyanakkor munkájukat borravaló és eqyéb ajándékok ellenében, főképpen a magánszektor megsegítésére irányít­ják. Ezek a felsorolt tények, amelyek a homonnai járásban fékezik a mezőgaz­daság szocialista átépítésének előbbre­vitelét. Most, amikor a párt Központi Bizottsága levelének széleskörű meg­vitatása folyik, fontos, hogy ezekről a kérdésekről se feledkezzenek meg. A tömegpolitikai munka megjavításá­val, a nemzeti bizottságok munkájá­nak hatékonyabbá tételével igyekezze­nek a hiányosságokat mielőbb kiküszö­bölni. Reméljük, hogy a párt Központi Bi­zottsága levelének részletes megvita­tása után a homonnai járásban is gyö­keresen megváltozik a helyzet s mind­azt, amit a járás kommunistái a szö­vetkezetek alakítása terén tervertek, nemcsak teljesítik, de jóval túl is szárnyalják. -ki­A mezőgazdasági termelés növelésének alapvető eszköze a föld A bratislavai járás EFSZ-einek elnökei és agronómusal, az állami gazdasá­gok és a gépállomások dolgozói a helyi nemzeti bizottságok elnökeivel Po­zsonypüspökin, egész napos konferencián az országos vita anyagából főleg a földalap bővítéséről és jobb kihasználásáról beszéltek. Kanovsky elvtárs, a JNB alelnöke a szövetkezeti mozgalom terén elért eredmények ismerteté­sével kezdte beszámolóját. Elmondotta, hogy Bratislava környékén ebben az évben rövid egymásutánban Gešajov, Mást, Marianka, Záhorská Bystrica és Nová Vrakuňa kis- és középparasztjai egyesítették földjeiket — szövetkeze­teket alakítottak. A járás többi községében új tagokkal erősödtek a meg­levő EFSZ-ek. A mezőgazdasági földterületeknek csaknem 90 százalékán már nagyüzemi gazdálkodás folyik. VÉDEKEZNEK A VlZKÄR ELLEN Nehézségek is vannak. A járásban több mint 1500 hektár a vizes föld, mely igen kevés hasznot ad. A Morava folyó mentén a legtöbb az ugar, főleg Stupava határában, ahol az eldugult vízlevezető csatorna közel 200 hektár földet tesz terméketlenné. Jövőre Stu­pavánál új vízlevezető csatornát épí­tenek. A munkálatok hektáronként 8000 koronás költséget jelentenek. Ez az összeg a gazdagabb hozamok el­érésével kb. nyolc év alatt térül meg. A csatornák építése kifizetődik. Aján­latos azért, hogy a szövetkezetek ma­guk is végezzenek kisebb befektetése­ket igénylő talajjavító munkálatokat. Az utóbbi években Nagy Gurabon és Dévényújfaluban néhány hektár földet ármentesítettek; eredmény máris mu­tatkozik a hektárhozamok növekedé­sében. Sokat jelent a zohori szövetkezet számára is a vízlevezető csatorna épí­tése. Még tavaly elkezdték az árkok ásását, de idén a munkálatok abba­maradtak. Nincsenek meg a hidak tervrajzai. Zacharov mérnök arról be­szélt a konferencián, hogy ez ügyben járt a tervhivatalban. ígéretet kapott, hogy a zohoriak kérelme öt nap alatt elintézést nyer. Nem úgy lett. Azóta már hetek múltak el és a tervrajzok még mindig nincsenek meg. EREDMÉNYES VOLT A FÖLDEK ÖNTÖZÉSE A konferencia résztvevői foglalkoz­tak az öntözés kérdésével is. A bra­tislavai járásban kevés a csapadék, s esőzések főleg olyankor vannak, ami­kor nincsenek hatással a növényzet fejlődésére. A rossz természeti adott­ságokon azonban segíteni lehet. Po­zsonyivánkán például az öntözött föl­deken kétszeres terméshozamot értek el burgonyából. Míg az átlaghozam ná­luk 90 mázsa volt, az öntözött terü­leten 200 mázsát értek el. Hlasný Anton, az ivánkai EFSZ ag­ronómusa felszólalásában arról beszélt, hogy öntözés céljára kutakat ástak, azonban fel szeretnék használni a Kisduna vizét is. Már többször kérték az illetékes hivatalokat, hassanak oda, hogy szűrjék a gyárak által beszeny­nyezett vizet, de erre nem került sor. Enélkül pedig nem lehet használni a Kisduna vizét, mert még a fák is ki­száradnának tőle. A Bratislavai Állami Gazdaság igaz­gatója a konferencián arról beszélt, hogy trnávkai üzemükön 10 hektár lucernaföldről 600 mázsa száraz ta­karmányt takarítottak be. A bő ter­mést annak köszönhetik, hogy a lucer­nát egyszer megöntözték. A fekete­nyéki részlegen jóval kisebbek voltak a terméshozamok, mivel itt nem hasz­nálták jól ki az öntözőberendezéseket. Gondolkodni kellene az öntözőbe­rendezések több műszakban való ki­használásáról. kifizetődnék, ha a szö­vetkezetek különmunkacsoportjai dol­goznának ezen a munkaszakaszon. Hisz az idei esőzések is bizonyítják, mit jelent a víz a termőföldnek. A bratislavai járásban több EFSZ a cukorrépából 400 mázsás, a borinkai EFSZ a takarmányrépából 700 mázsás hektárhozamot ért el. Az eddigi ta­pasztalatok igazolják, hogy a szövet­kezeteknek az öntözőberendezésekre kiadott pénze 2—3 év alatt megtérül. NAGYOBB GONDOT A TALAJMÜVELÉSRE A szárazság vagy vízkár elleni vé­dekezés komoly probléma. Azonban nemcsak itt vannak tartalékok, hanem magában a talajművelésben is. Švirec elvtárs, a járási pártbizottság vezető titkára, bár jónak találta a CSKP KB leveléhez tett hozzászólásokat, de hiányolta, hogy a szántásról, mellyel el vannak maradva, senkisem beszél, még a GTA igazgatója sem. A terv­teljesítéssel eddig jóval 50 százalékon alul vannak. Hiábavaló volna a földalap jobb kihasználásáról vitázni, ha ilyen elemi feladatot elhanyagolnának. A talajműveléssel kapcsolatban a konferencián sok szó esett a szántó­földek tárgyázásáról. J. Kris, a duna­csúnyi EFSZ agronómusa felszólalá­sában beismerte, hogy náluk vannak olyan szántók is, melyek 15—20 éve nem voltak trágyázva. Zöldtrágyát sem igen használhatnak, mert kevés a ta­karmány. Ez természetesen rossz ha­tással van a hozamokra. A. Kubiček, a GTA agronómusa ezt be is bizonyította. A hidasi EFSZ szép terméshozamokat ért el, mivel itt nagyobb gondot for­dítanak a földek trágyázására. Tavaly 3 és fél vagon istállótrágyát használ­tak fel. Az eredmény: a múltban még soha el nem ért hektárhozamokat ér­tek el a burgonyából — több mint 150 mázsát. Az istállótrágya jobb felhasználásá­nak szükségességét látják a zohori EFSZ-tagok is. Ügy határoztak, hogy nem fogják már évekig gyűjteni a gazdaság udvarán az istáilótrágyát, hanem mindennap kihordják a mezei trágyadombokra. A szövetkezetben ál­landó munkacsoportot bíztak meg ez­zel a munkával. A konferencia résztvevői határozatot hoztak az eltitkolt földekre vonatko­zólag is. Nagyon fontos itt a megol­dás. Ha kiszámítjuk, hogy á hiányzó több mint 500 hektár szántóföldről mennyi terméket kellene beszolgáltat­ni a bratislavai járás földműveseinek, érdekes adatokat kapunk. A föld rossz nyilvántartásával a bratislavai járásban közellátásunkat évente 198 mázsa marhahússal, 239 mázsa sertés­hússal és 97 ezer liter tejjel károsít­ják meg. Lehet ezen változtatni! A HNB-elnökök és titkárok "a föld pontosabb nyilvántartásával sokat se­gíthetnek. Még inkább célhoz vezetne az, ha a tél folyamán a járás vala­mennyi egyénileg gazdálkodó földmű­vese belépne a szövetkezetekbe, ha a szocialista szektor művelné meg a fennmaradó 2000 hektár nyilvántar­tott és az eltitkolt földeket is. * * * Nehéz egy egésznapos konferencia anyagát, a CSKP KB levelével kapcso­latban tett sok-sok felszólalást röviden összefoglalni. Nem célszerűtlen hiba­keresés volt az értekezlet, hanem'a sok EFSZ-elnök és agronómus, a HNB­elnökök, a GTÄ vezető dolgozói és az állami gazdaságok alkalmazottai a megoldást keresték, hogyan teljesítsék a CSKP KB levelében kitűzött felada­tokat. Drábek Viktor A javaslatokat valóra is kell váltani Miről (olyik a vila a Rudé právo és a Pravda hasábjain? A Rudé právo és a Pravda vitaoldalain az utóbbi napokban egyre többi olyan értékes javaslat merült fel, amely egyrészt az ipar irányítására, másrészt az üzemeken belüli munkaszervezésre vonatkozik. Különösen figyelemre méltó az a tény, hogy a vitában felszólaló dolgo­zók egyre nagyobb számban nemcsak javaslatokat terjesztenek elő, vagy bírálnak, hanem rámutatnak a hibák eltávolításának módjára is és arra, hogyan váltsuk valóra az értékes javaslatokat. Az alábbiakban az ilyen felszólalásokból ismertetünk — röviden — néhányat. Kihasználatlan lehetőségek A. Bichler, a Trineci Vasművek ál­lamdíjas dolgozója a Rudé právóban közölt írásában abból indult ki, hogy üzemükben gyakran egyoldalúan fej­lesztették az újítómozgalmat: a dolgo­zók kezdeményezését főleg az újítási javaslatok benyújtására irányították, s megfeledkeztek kampányt indítani azok valóra váltásáért. „Nem az a lé­nyeg — írja A. Bichler államdíjas —, hogy új lehetőségeket, módszereket csak felfedezzünk, vagy a munkaszer­vezés jobb megoldását csak javasoljuk. A lényeg abban van — s ez hozza nemzetgazdaságunk számára a hatal­mas értékeket —, hogy a javaslatokat, az új műszaki megoldásokat tömege­sen valóra váltsuk, a lehetőségeket teljes mértékben kiaknázzuk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a javaslatok megvalósításáért éppen olyan igyekezetet kell kifejtenünk, mint a lehetőségek feltárásáért. Gyak­ran megfeledkeztünk arról, hogy az újítási javaslatok megvalósításának is tömegjelleget kell adnunk." A továb­biakban a cikk írója rámutat arra, ho­gyan lehetne ezt a kérdést megoldani. A műszaki dolgozóknál a megoldást a „mérnöki személyi számlák" bevezeté­sében látja, ahogy azt a brnói kerület néhány üzemében alkalmazták. Ezek a számlák elsősorban a leghivatottabba­kat, a műszaki dolgozókat ösztönzik a javaslatok megvalósítására. Egy újítás megvalósításához azonban a többi dol­gozókra is szükség van, akik a javasolt módosítást végrehajtják: lakatosokra, villanyszerelőkre, esztergályosokra, stb. Arról van tehát szó, hogy széles­körű kampányt indítsunk az új mód­szerek, javaslatok megvalósításáért A cikk írója szerint az újító alakjával egyvonalban előtérbe kerül az újítás megvalósítójának alakja is. Üzemeink­ben nagy lehetőségek nyílnak az újí­tások megvalósítóinak jutalmazására. Ezt az új újítási törvény is biztosítja. Az újítások és módosítások megvaló­sításának tömegalapra való helyezésé­ben nagymértékben segítséget nyújt­hat a szocialista munkaverseny, a sze­mélyi megtakarítási számlák, amelyek a megvalósításra irányulnak, továbbá a dolgozók anyagi érdekeltsége az újí­tás megvalósításán, stb. Erre pedig a / pártszervezeteknek is vezetniök kell a dolgozókat — írja befejezésül A. Bich­ler. Három kérdés és megoldásuk A Pravdában megjelent Leopold Ko­larovič mérnöknek, a novákyi Béke­bánya igazgatójának felszólalása, amelyben három kérdést taglalt: a bérpolitika, a munkaerőhullámzás és a bányák gépesítésének kérdését. A Bé­ke-bányáról szólva a cikk írója meg­jegyzi, hogy a bánya dolgozóinak 35 százaléka a szállításnál dolgozik. Ezen a munkahelyen természetesen a bérek alacsonyabbak, mint a fejtéseken. A továbbiakban ismerteti a bánya ve­zetőségének azt az igyekezetét, hogy a jövőben ezt az arányt legalább 18 százalékra csökkentse. Ez lehetővé teszi majd, hogy több dolgozó a fejté­sekre kerüljön, a fejtéseken ezzel megjavul a tervteljesítés és így ter­mészetesen megnövekednek a bérek is. A Béke-bányában már a jövő évben a munkatermelékenység 4 és fél száza­lékos növekedésével és ezzel az átlag­bérek 3 százalékos növekedésével számolnak. A munkaerőhullámzásról szólva a Béke-bánya igazgatója érdekes adato­kat közölt. Ebben az évben munkaerő­toborzásra 1 770 000 koronát irányoz­tak elő. A kiadások ezzel kapcsolatban c.iak október végéig meghaladták az 1800 000 koronát. Ennek ellenére az üzembe 1022 dolgozó jött és 1120 hagyta el a bányát. A vitázó javasolja, hogy az ilyan nagy összegeket inkább az egyéni házépítés támogatására le­hetne felhasználni, ez sokkal jobban hozzájárulna a munkaerők állandósítá­sához és fokozatosan néhány éven be­lül mégszünne a szokatlanul nagy arányokat öltő munkaerőhullámzás. A bányák gépesítésével kapcsolatban L. Kolarovič mérnök azt a javaslatot teszi, hogy a bányagépeket és felsze­reléseket jobb minőségű anyagból ké­szítsék az ezeket gyártó üzemek. Neve­zetesen azokat a gépeket, amelyeket lignitfejtéseken alkalmaznak, szer­kesszék az itteni nehéz fejtési körül­ményeknek megfelelően. A szerkesztő­ség ehhez a cikkhez fűzött megjegy­zésében felhívja az illetékes szervek­figyelmét a felvetett kérdésekre és választ kér tőlük. VII. Megjött a szavuk... Ä kollnl járásban néhány száz lelket számláló falu Zásmuky. Itt van a Stredo­české dŕevárské závody (Középcsehországi Faüzemek) egyik önálló egységet alkotó részlege. Huszonnyolc főből áll az egész kollektíva, többnyire idős, évtizedek óta itt dolgozó munkások. Tizenhárom kommu­nista van közöttük. Pártunknak valamennyi kommunistához és az egész dolgozó nép­hez intézett levelét ők is meg akarták vi­tatni. E célból taggyűlést hívtak össze, amelyet az üzem könyvelője, a pártbizott­ság tagja nyitott meg. Egy egyszerű helyiségben heten ülik körül a barátságos meleget árasztó kály­hát. Nehezen, igen nehezen indul meg a beszélgetés. Az elnök betegsége miatt nincs jelen, a járási pártbizottságtól kije­lölt referens szintén kimentette magát. Az elvtársak egymásra néznek, köhécsel­nek. Látni rajtuk, valami elfoglaltságot keresnek, hogy ne kelljen megszólalniok. Hiába, nekik könnyebben megy egy va­gon fát szétfűrészelni, mint vitába ele­gyedni. Aztán egyszerre csak váratlanul megszólal az egyik, Klouda elvtárs. Las­san, komótosan kezdi. Később úgy bele­jön, hogy alig hagy szóhoz jutni másokat. Pedig ekkor már mindnek megjött a sza­va, kinyílt a szive. Miről is beszéltek ezen a kis falusi fűrésztelepen, ahol, mint utóbb kiderült, gyűlésekre ritkán szoktak összejönni és ha igen, kevés szóval hamar berekesztik azokat. Nem folyt ott semmilyen magas színvonalú nemzetgazdasági eszmecsere, csak parázs vita kerekedett arról, miért nem helyezték már üzembe az új fürészt. Miért kell az újévi leltározásig várni, amikor ez a kérdés egy kis jóakarattal már sokkal előbb megoldható. Az elvtársak a taggyűlésen ébredtek tudatára, hogy ha ők, kommunisták magukévá teszik ennek, vagy bármely más, a munka javítását szolgáló ötletnek keresztülvitelét, a többi dolgozót nem lesz nehéz megnyerni. Bi­zonygatta ezt Mandle elvtárs, az üzemi bizottság elnöke, aki még hozzáfűzte, hog;, a helyi pártszervezet tekintélye is lénye­gesen emelkedne, ha a fürész elhelyezé­séhez tüstént hozzáfognának. Arról Is szó volt, hogy a prágai köz­pont be akarta zárni a fűrésztelepet, holott ez az egyetlen az egész járásban. Nagyon lehangolta a hír a dolgozókat, kedvetlenül végezték munkájukat. Nem­csak azért, mert öreg fejjel nem szíve­sen változtattak volna munkahelyet, ha­nem mert rögtön átlátták ennek a készülő intézkedésnek helytelen, gazdasági szem­pontból káros voltát. A járási nemzeti bizottság beavatkozására a prágai központ elállt tervétől. S ennél a pontnál magá­tól értetődően szőnyegre került a decent­ralizáció kérdése Is. Saját példájukon ér­tették meg az elvtársak, milyen fontos a nemzeti bizottságok jogkörének kiter­jesztése. Komoly károk keletkezhetnének abból, ha a dolgozók nem élnének demok­ratikus jogukkal és nem vennének — ak­tívan — részt az állam igazgatásában. — Még a legkisebb ügyért Is, elvtársak, ha az igazság az oldalunkon van, harcolni kell. Ne féljünk a kritikától, bíráljanak minket, de nekünk ls bírálni kell máso­kat, ha valami fogyatékosságot észlelünk — jelentette ki határozottan Klouda elv­társ. A nehézkesen Induló gyűlésből Igazi kommunista összejövetel lett. Több prob­lémájukra, amit eddig eszükbe sem ju­tott megvitatni, megoldást találtak, s ami a legfontosabb, rájöttek arra, hogy pár­tunk leveléből, bár nem tűz ki konkrét feladatokat minden egyes üzem számára külön-killön, sok tanulságot vonhatnak le s alkotó módon alkalmazhatják helyi vi­szonyaiknak megfelelően. Tapasztalataikat a nyilvános gyűlésen egységesen fogják tolmácsolni az üzem többi dolgozójának. fi I - A „.,.-„„,,,, r jg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents