Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-30 / 332. szám, szombat

VERSENYEZZÜNK a békés építésbe n, az alkotó munkában '(Folytatás, a 3. oldalról.) _ beszédében és Tito elvtárs, jugoszláv elnök a moszkvai Pravdában közölt cikkében. Ogy véljük, hogy Jugoszlávia a Szovjetunió iránti baráti kapcsolataihoz elfoglalt álláspontját e megnyilatkozásokban nagyon világosan kifejtette. A második dokumentum — a Békekiáltvány — alatt, melyet a sajtó november 23-án közölt és melyet valamennyi kommunista és munkáspárt elfogadott, ott van a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének aláírása is. R. CONSIDINE: A nyilatkozat a varsói szerződés szervezete megőrzésének és megszilárdításának szükségességéről beszél. Azt jelenti ez, hogy a Szovjetunió e szerződés tagállamait a legújabb fegyverekkel, közöttük atomfegyverekkel és a nemrégen feltalált fegyverekkel is felszereli e szervezet megszilárdítása érdekében? N. SZ. HRUSCSOV: Ezt a kérdést természetesen nem lehetett e megbeszélésen megtárgyalni, mert ez már katonai természetű és katonák nem vettek részt a tanácskozáson. Hogy a varsói szerződést aláírt országok hadseregeit felszerelik-e korszerű fegyverekkel, közöttük atom- és hidrogéntöltésű fegyverekkel, ez a helyzettől és attól az irányvonaltól függ. amelyet az Északatlanti Tömb országai fognak követni. Ezenkívül a rakétafegyver, amellyel a Szovjetunió rendelkezik, saját területéről való alkalmazásra van megszerkesztve, úgyhogy nálunk nem kerül sor e fegyvereknek a varsói szerződés országaiban való elhelyezésére. Vannak rövidebb hatósugarú rakétáink is. A Német Demokratikus Köztársaságban elhelyezett katonai egységeink természetesen fel vannak szerelve mindazon fegyverfajtákkal, amelyekre az agresszor bármily támadásánál visszaverésre szükségük van. R. CONSIDINE: Szeretném pontosan tudni, milyen katonai egységekről van szó — a szovjet hadsereg vagy a keletnémet hadsereg egységeiről? N. SZ. HRUSCSOV: Természetesen a szovjet hadsereg egységeiről. R. CONSIDINE: ön azt mondotta, hogy november 23-án még egy nyilatkozatot tesznek közzé. Tekintettel arra, hogy az önnel folytatott beszélgetésünk anyagát a lapok nem közlik előbb, mint vasárnap, nem mondhatna ön általános vonásokban valamit ezen új dokumentum fő tartalmáról? Tal^n egy új tervet terjesztenek elő a béke biztosítására? N. SZ. HRUSCSOV: A békeharc nagy erőfeszítést követel meg a nemzetektől és a nemzeteknek mindent meg kell tenniök, hogy megakadályozzák a háborút és biztosítsák az eqész világ békéjét. Ez a békekiáltvány lényege. F. CONNIF: Talán segítségünkre lesz ön a nyilatkozat megértésében, ha megmondja nekünk, mit kell érteni „az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei", valamint ,,az USA dolgozói és munkásosztálya" szavak alatt? Nyilvánvalóan e fogalmak különféle magyarázata létezik. N. SZ. HRUSCSOV: Az uralkodó körök — uralkodó körök. A munkásosztály — munkásosztály. Véleményem szerint ezek a meghatározások minden nyelven világosak. W. R. HEARST: Cgy vélem, hogy az USA lakossáaának többségét a munkásosztály alkotja. S végtére nálunk a kérdéseket a választásokon szavazással döntik el. Ogy vélem, hogy nálunk a munkásosztály az uralkodó osztály. Nálunk vannak családok, amelyeknek több a pénzük, vannak, amelyeknek kevesebb a pénzük, de végeredményben semmi befolyásuk sem lehet, minden a kormánytól függ. N. SZ. HRUSCSOV: Éppen ez az, Hearst úr, hogy sok fügq a kormánytól. Ha erről a kérdésről akar vitatkozni, gondolja meg, hogy ez sok időt vesz igénybe. A munkásosztály az USA-ban valóban többséget alkot, de az önök országában a munkásosztálynak nincs hatalma, nincsenek termelőeszközei, nincsenek rádióállomásai. Kinek a kezében vannak ezek? Mindez a gazdag emberek, a monopolisták kezében van s az ő kezükben van úoyszólván az egész sajtó is. ők alakítják a közvéleményt a rádió, televízió, könyvek, újságok és filmek útján. Az emberre gyakorolt politikai, gazdasági és erÜJ SZÖ \ # 1957. november 30. kölcsi hatásnak mindezen eszközei a tőkések, a leggazdagabb monopóliumok kezében vannak. Kihasználják még azt, hogy az amerikai munkások jelentős részének osztályöntudata még nincs magas színvonalon, üldözik azokat az embereket, akik haladó nézeteket vallanak, minden eszközzel megdolgozzák az embereket, hogy kényszerítsék őket olyan jelöltekre szavazni, akik e monopóliumok érdekeinek megfelelő politikát folytatnak. Meg kell mondani, hogy az USA-ban a kapitalisták ügyes demokráciát gondoltak ki és valósítanak meg, amely még megtéveszti az emberek millióit. Eljön azonban az idő, amikor a munkásosztály ezt megérti, tudatára ébred erejének és akkor valóban szavazni fog, de úgy, ahogy osztályérdekei diktálják. A munkásosztály azt fogja mondani: Én vagyok a gazda, én teremtem az összes értéket s ezért az eqész nép s elsősorban azok érdekében kell ezen értékeket elosztani, akik azokat teremtik, a munkásosztály, a dolaozó parasztság és a dolgozó értelmiség érdekében. Ne ijedlen meg ettől ön. mint kapitalista. Ha helyesen foq írni, szót emelünk érdekében az USA munkásosztályánál, meqmondjuk, hogy Hearst — jóllehet kapitalista — időnként némi tárgyilagosságot mutatott a lehetőség határain belül (derültség). Emellett a történelemre hivatkozhatom. Oroszországban élt Szavva Morozov kapitalista, aki M. Gorkij író útján anyagi támogatást nyújtott pártunknak és volt egy angol tőkés is, aki pénzt adott a pártkongresszus mearendezésére szolgáló éDület bérletére azzal a feltétellel, hoay ha a bolsevik párt hatalomba kerül, az adósságot vissza téríti neki. És a párt. teljesítette ínéretét. Ha szavunkat adjuk, azt be is tartjuk. W. R. HEARST: Nagyon sajnálom, hogy a két fél nem tudatosítja, hogyan működik, hogyan dolgozik mindkét rendszerünk. Amikor hallgatom mindazt, amit ön mond, egy szót sem hihetek el. Egy világos: mindkét ország elégedett a saját rendszerével. Nem beszélünk természetesen egy nyelven, de nem tudjuk megérteni egy és ugyanaz szavakat sem, még akkor sem, ha tolmács útján beszélgetünk. Különféleképp magyarázzuk a szavakat. Egyetértek azzal, hogy a jövő valamilyen megoldáshoz vezet. Ehhez azonban időre van szükség. N. SZ. HRUSCSOV: Egészen természetes, hogy különböző nyelven beszélünk. Ennek nem kell különösképpen csodálkozásra késztetnie önt. A társadalomban végbemenő folyamatokat valóban kétféleképpen értelmezzük. Mi a szocialista rendszer mellett vagyunk, önök a tőkés rendszer mellett. Önök úgy vélik, hogy a szocialista rendszer nem alkalmas számukra és ezért lépéseket tesznek tőkés rendszerük megszilárdítására. Mi lépéseket teszünk szocialista rendszerünk megszilárdítására. S ezek különböző nyelvek. Ha a dolgokat különféleképpen értelmezzük, nyilvánvalóan nem találjuk meg önökkel a közös nyelvet. Hogy valamilyen közös nyelvre jussunk, az egyik vagy másik félnek le kell mondani ideológiájáról: vagy nekünk a magunkérői, vagy önöknek a magukéról. Mi ezt nem várjuk önöktől és nyilvánvalóan önök se várják ezt mitőlünk. Mi legyen tehát tovább? Itt józan észre, igazi realizmusra van szükség, egészséges ítéletet kell alkotnunk és azt mondani: A viláqon két rendszer áll fenn: a szocialista és a tőkés rendszer; tenyük lehetővé a történelemnek, hogy eidöntse, melyik közülük a jobbik. Az Amerikai Egyesült Államok a legfejlettebb és leahatalmasabb tőkés orszáq. A leghatalmasabb szocialista orszáo a Szovjetunió. Iránvítsuk minden erőfeszítésünket a vitís kérdések megoldására nem lázas fegyverke. zés és konfliktushoz vezethető hadianvaa-felhalmozás útján, hanem vessük minden erőnket és eszközeinket latba gazdasáounk fejlesztésére, a nép iólétének. kultúráiénak emelésére, vaoyis éllünk enymás mellett. Az emberek ne feovverrel, hanem oszllklío' döntsék el, melyik rendszer megfelelőbb nekik. Ml ezt az álláspontot valliuk. Azt mondjuk: A társadalom saját törvényei szerint fejlődik és most bekövetkezett az a korszak, amikor a kapitalizmusnak helyet kell adnia a szocializmusnak, mint a kaoitalizmusnál maoasabb társadalmi rendszernek. Ez nem füan tőlem, a kommunistától és nem füon őritől sem. a kanita'istától. Nem, ez objektív történelmi folyamat. Naqyon jól bebizonyította ezt Marx és Engels és Lenin továbbfejlesztette és folytatta. Szeretném önnek, Hearst úr, és az ön útján az Amerikai Egyesült Államok népének megmondani, hogy a Szovjetunió a béke és a békés egymás '^mellett élést akarja. Országunk sohasem indít háborút, ha nem támadják meg, nem gondolunk háborúra sem az Amerikai Egyesült Államok ellen, sem bármilyen más ország ellen, tekintet nélkül arra, közel vagy távol fekszik-e a Szovjetuniótól, mert ez ellenkezik ideológiánk szellemével. Versenyezni akarunk a békés országépítésben, az alkotó munkában. Szeretném még önnek, Hearst úr megmondani, hogy az űj fegyverfajták gyártásában megelőztük az ön hazáját. Ma abszolút fegyverünk van, amely minden téren tökéletes és amelyet rövid idő alatt készítettünk. Ezt nem azért mondom önnek, hogy megijeszszem; erre nincs szükség, egyszerűen megállapítom a tényt: tudósaink, mérnökeink, technikusaink és munkásaink elkészítették a legkorszerűbb fegyvert. A Szovjetuniónak interkontinentális ballisztikus lövedékei, különféle rendszerű, különféle célokat szolgáló rakétái vannak és valamenynyi rakétánk alkalmas arra, hogy atom- és hidrogéntöltéssel lássuk el. E kérdésben tehát bebizonyítottuk fölényünket. És ha a háború ma kitör — s ezt csupán az Amerikai Egyesült Államok agresszív körei robbanthatják ki, mert a többi országok nem merik kirobbantani —, ez nagy szerencsétlenség lesz azon országok népeire, amelyeknek területén amerikai támaszpontok vannak, ahonnan az USA csapást akar mérni a Szovjetunióra és más szocialista országokra. Azokat a nemzeteket, amelyeknek kormányai hátuk mögött megengedték államuk területén amerikai haditámaszpontok építését, nagy csapás érheti. Ez sem fenyegetés. Ha azonban az USA haditámaszpontokat épített ki és e támaszpontokról csapást akar mérni a Szovjetunióra, kénytelenek vagyunk intézkedéseket tenni. Az amerikai támaszpontok nem lakatlan területeken vannak, hanem sűrűn lakott területeken és reméljük, hogy azon országok népei, ahol haditámaszpontok vannak, józanul értékelik a helyzetet és tudatára ébrednek, mire vezetnek a katonai tömbök, elsősorban a NATO. És a másik dolog — számolni kell azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államok lényegében még sohasem harcolt saját területén és az önök népe nem tudja, mi a háború. Ha az USA agresszív körei ma háborút robbantanak ki, ez nemcsak Európában, Ázsiában és Afrikában fog dúlni, ez a háború átterjed az Amerikai Egyesült Államok területére is, mert az interkontinentális ballisztikus lövedékek lehetővé teszik a célpont azonnali eltalálását a világ bármely részében. Az amerikai nép ennek során óriási veszteségeket fog szenvedni. Az összes eszközöket, az interkontinentális ballisztikus lövedékeket, a tengeralattjárókról kilőtt rakétalövedékeket és a ma rendelkezésre álló egyéb eszközöket lehet alkalmazni egy katonai konfliktus esetén, Önök is tudják, hogy ez a háború logikája, a harc logikája. Nem akarunk azonban a fegyverkezés terén versenyezni. Vegyük tekintetbe a reális helyzetet és mondjunk le a háborúról. mint a vitás kérdések megoldásának eszközéről, létesítsünk megfelelő ellenőrzést, hogy kizárjuk a váratlan támadást az egyik vagy másik ország részéről; teremtsünk olyan feltételeket, amelyek hozzájárulnak a nemzeteink közötti nagyobb bizalomhoz. Ne kereskedjünk stratégiai áruval — amint önök nevezik — hanem közönségjjs árucikkekkel. Ha már előnytelen önöknek a Szovjetunióval kereskedni, akkor legalább jogilag szüntessék meg az prszáoaink közötti kereskedelemben levő megkülönböztetést. Ez hozzájárul a bizalomhoz. Cseréljük ki kulturális és tudományos sikereinket, egyszóval: versenyezzünk békés úton. Az USA-ban ma igazi háborús pszichózist szítanak. Az USA monopolista köreinek reakciós erői a mesterséges hold felbocsátását a Szovjetunióban az USÁ-t fenyegető veszélyként magyarázzák. A Szovjetunió részéről fenveqető katonai veszélyt hirdető kampány kihasználásával növelni akarják az adókat, a nép vállára új terheket szándékoznak róni, még jobban fejlesztik a fegyvergyártó ipart, hogy még nagyobb nyereségekre tegyenek '' szert Miért teszik ezt? Hisz &z USA-ban már oly messzire mentek, hogy Hitler és Göhring nyelvén arról kezdenek beszélni: kevesebb vajat, több ágyút. És a kevesebh vaj és több ágyú újabb csapást jelent a munkás, hivatalnok, minden egyes dolgozó költségvetésére. Miért teszik ezt? A Szovjetunió nem veszélyezteti az USÁ-t; nemcsak békében, de barátságban is akarunk vele élni. Ez azonban az önök dolga s elsősorban az önök kormányának dolga, ezért a felelősség rajta nyugszik. Mi fegyveres erőinket készenlétben fogjuk tartani, hogy visszaverhessük az agressziót. Fő törekvésünk arra irányul, hogy győzzünk a gazdaság fejlesztésében folyó versenyben. A párt és a szovjet kormány népgazdaságunk további fejlesztésére, a lakásépítés fejlesztésére, a közszükségleti cikkek termelésének növelésére összpontosítja ma figyelmét azzal, hogy történelmileg rövid Időn belül megelőzzük az Amerikai Egyesült Államokat. Az USA-ban természetesen magasabb a termelési színvonal, mint a Szovjetunióban és ez teljesen érthető, mert az Amerikai Egyesült Államok sokkal előbb lépett az ipari fejlődés útjára, mint Oroszország. De most, az Októberi Forradalom és a szocializmus győzelme után ez az országaink közötti különbség csökken és nincs messze az idő, amikor a Szovjetunió gazdasági téren megelőzi az USÁ-t és népünknek magasabb életszínvonalat biztosítunk. És ez még jobban meggyőz minden embert a szocialista rendszernek a kapitalista rendszer feletti fölényéről. R. CONSIDINE: Az USA-ban bizonyos félreértést váltott ki a „külpolitikai kalandorság" kifejezés, amelyet Zsukov esetében használtak. Szeretném megkérdezni, mit jelent konkréten a „külpolitikai kalandorság"? N. SZ. HRUSCSOV: Az irreális kül- és belpolitika — ez a kalandorság. Ogy kell ezt érteni, ahogy írva volt. » R. CONSIDINE: Konkrét országra vagy pedig olyan konkrét válságra gondoltak, mint pl. a szíriai vagy a magyarországi volt? N. SZ. HRUSCSOV: Szírlát és Magyarországot az adott esetek semmiképpen sem érintik. Ez nem egy ember politikája volt, ez a szovjet kormány politikája volt, tehát Zsukov elvtársé is, aki ugyanezt az álláspontot foglalta el. W. R. HEARST: Hruscsov ör, ön Reston úrral, a New York Times tudósítójával folytatott beszélgetésében azt mondotta, hogy megdönthetetlen bizonyítékai vannak arról, hogy az Amerikai Egyesült Államok egyes országokat fegyveres támadásra ösztönözik Szíria ellen. Mondja meg, kérem, közzétehetl-e most ezeket a bizonyítékokat. Ha igen, szeretném azokat elsőnek megkapni. N. SZ. HRUSCSOV: Ha jóban van az elnök úrral és Dulles úrral, kérje el tőlük ezeket a bizonyítékokat; mindent megmondhatnak önnek, mert nagyon jól Ismerik ezen eset összes körülményeit. Mi is jól ismerjük. Ha ezen dokumentumok eredeti példányait akarja megkapni, ők odaadiák önnek, ha akarják, természetesen, ha bizalmas kapcsolatban áll velük. Mi ezeket a híreket harmadik és negyedik személyek út ián kaptuk. Egyszer a történelem rendelkezésére bocsátjuk ezeket a valódi bizonyítékokat, meqmutatiuk, hogy az USA-ban egyes magas hivatalt betöltő emberek, akik istenre hivatkoznak, olyan dolgokat tesznek, amelyek ellenkeznek az emberi lelkiismerettel, ők voltak azok, akik Törökorszáqot háborúra uszították Sztrja ellen. Most ezeket az adatokat nem tesszük közzé, mert nem ésszerű, hogy megfoszszuk magunkat ilyen anyagtól. A történelem azonban bizonyosan tudomást szerez róluk. Erről meg lehet győződve. W. R. HEARST: Ök ezt nyilvánosan tagadják és főleg Dulles tagadja ezt a velem folytatott személyes beszélgetése során. N. SZ. HRUSCSOV: Olvastam nyilvános kijelentéseiket. Jól tudom azonban, hogy olyasmit tagadnak, ami megcáfolhatatlan. Sőt még abban az esetben is, ha most önnek odaadnánk ezeket az anyagokat, érthető okokból tagadnának. A török tényezők erről szintén jól tudnak, de ők is tagadni fognak. De az amerikai és török tényezők lelkük mééyén beismerik, hogy lelepleztük szándékaikat, meghiúsítottuk e bűnös kalandjukat, mely az emberiségnek nagy áldozatokba került volna, örüiünK, hogy ez a háborús tűzfészek, amelyet imperialisták lángra akartak lobbantani, kialvóban van. R. CONSIDINE: Feszült még ma s helyzet Szíriában? N. SZ. HRUSCSOV: A feszültség eddig nem szűnt meg, de az a véleményünK, hogy csökken és lanyhul. Minden az USA-tól függ, mert ő tervezte ezt a dolgot és amidőn látta, mire vezethet, megváltoztatta terveit. Nagyon fogunk örülni, ha a feszültség megszűnik. W. R. HEARST: Hruscsov úr, ön valóban őszintén hiszi, hogy a USA háborút akar? N. SZ. HRUSCSOV: Amikor az Amerikai Egyesült Államokról szólok, az önök országának bizonyos köreire gondolok. Ha az amerikai népről, a dolgozókról, az értelmiség többségéről beszélünk kétségtelen, hogy ők ellenzik a háborút. Ha a burzsoáziáról van szó, ennek jelentős része szintén nem akar háborút. Háborút a nagy monopolisták akarnak, akik keresnek a lázas fegyverkezésen és minden módon „hidegháborút" igyekeznek folytatni és a „hidegháború" — ha nem szüntetik meg — előbbutóbb tüzes háborúra vezethet. A lázas fegyverkezés és a „hidegháború" politikája nagyon veszedelmes politika. W. R. HEARST: Egészen őszintén mondhatom, hogy ugyanazon okokból, amiért önök nem akarnak háborút, — vagyis azért, mert békés országépítéssel fog'alkoznak és a háború pusztulást okozhat — ugyanezen okokból nem akar háborút senki az USAban^ sem. Megértjük, hogy a háború, amelyben atom- és hidrogénfegyvereket alkalmaznak, mérhetetlen veszteségeket okoz. Az USA-ban ennek a szg szoros értelmében mindenki tudatában van, az elnök és Dulles úr, a tőkések és monopolisták is. ön maga mondotta, hogy országunk életszínvonala magasabb, mint az önöké. Mi tehát annál kevésbé akarunk háborút, mert e háborúban mi többet veszítenénk. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy az Amerikai Egyesült Államokban egyetlen ember sem akar háborút. Erről oly szilárdan vagyok meggyőződve, mint amilyen meggyőződéssel mondja ön, hogy önök békét akarnak. N. SZ. HRUSCSOV: Mi akadályoz tehát bennünket abban, hogy megegyezzünk a „hidegháború" felszámolásában? Szüntessük meg a hidegháborút és elérjük a nemzetközi feszültség enyhülését. A „hidegháború" helyett jobb, ha lépésről lépésre az államaink közötti baráti kapcsolatok felvételének útján haladunk. Szeretném emlékeztetni önöket néhány konkrét javaslatra, amelyeket a szovjet kormány a Szovjetunió és az L'SA közötti feszültség enyhítésének és kapcsolataik megjavításának érdekében előterjesztett. Körülbelül két éve a szovjet kormány az USA kormányának országaink között baráti ^ és megnemtámadási szerződés megkötését javasolta. Ez jó kezdet volt, az USA kormánya azonban elutasította az ilyen szerződés megkötését. Az USA vezető tényezői ezt az elutasítást azzal magya-ázták, hegy az USA az ENSZ tagja, amely a békeharcot szolgálja. Igen, létezik az ENSZ, amelynek e célokat kell szolgálnia, de léteznek katonai tömbök is, amelyek más oé'okat szolgálnak. Felmerül a kérdés, vajon a Szovjetunió és az USA közötti ilyen szerződés ellenkeznék-e az ENSZ céljaival és feladataival? Bizonyára nem ellenkeznék. Ahogy nálunk mondják — vajjal a kását nem rontod el. Ha azon kötelezettségeken felül, amelyeket az ENSZ alapokmánya értelmében államaink vállaltak, országaink kormányai további kötelezettségeket vállalnának kölcsönösen egymás iránt, ez nemcsak a mi népeink, hanem a világ minden nemzete számára hasznos volna. Javasoltuk: Egyezzünk meg azokkal az államokkal, amelyek katonai tömbök — a NATO és a varsói szerződés —< tagjai megnemtámadási egyezmény megkötésében. Ez ugyanosak hozzájárulna az államok közötti kapcsolatokban levő feszültség megszüntetéséhez, ami fokozatosan a „hidegháború" felszámolásához és az államok közötti normális kapcsolatok megteremtéséhez vezethetne. Azcnban ez a javaslatunk sem talált visszhangra a nyugati hatalmaknál. A kereskedelemben levő megkülönböztetések me'gszüntetése ugyancsak a kapcsolatok megjavításának fontos feltétele volna. Egyszóval számos lehetőség áll fenn, amelyek felhasználásával — ha megvan a jóakarat — el lehet érni a kölcsönös megértést, békében és barátságban lehet élni és nem kell háborús pszichózist előidézni. Mondottuk már, '".ogy a Szovjetunió baráti kapcsolatokat szeretne fenntartani az Amerikai ^"vesiilt Államokkal. Jobb békésen v -myezni. mint az emberek kiirtá

t"'<ra szolgáló eszközök termelésében versenyezni. Az orszáqgink közötti baráti kapcsolatok felvétele nagy lépé'st jelentene valamennyi orsóig közötti békének megszilárdítására, az egész v-'láo békéjének megőrzés?—>. \ békéért harcolunk s minden erőnket latba vetjük e cél eléréséért. (A cikk befejező részét lapunk holnapi számában közöljük)