Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-30 / 332. szám, szombat

VERSENYEZZÜNK a békés_ építésben, az aJJuytó munkában N. SZ. HRUSCSOV BESZÉLGETÉSE W. R. HEARSTTAL, EGY AMERIKAI LAPKIADÓTRÖSZT TULAJDONOS-FŐSZERKESZTŐJÉVEL Moszkva (TASZSZ) — Ifjabb W. R. Hearst, a „Hearst Newspapers" újságkonszern fószérkesztője és tulajdonosa, az „International News Service" sajtóügynökség tulajdonosa interjút kért N. Sz. Hruscsovtól, az SZKP KB első titkárától. N. Sz. Hruscsov november 22-én fogadta W. R. Hearstot és a kíséretében levő F. Connif és R. Considine amerikai újságírókat és beszélgetést folytatott velük. Alább következnek az amerikai újságírók kérdései és N. Sz. Hruscsov válaszai. W. R. HEARST: Ez ugyanaz a helyiség, amelyben három évvel ezelőtt voltunk? N. SZ. HRUSCSOV: Igen, mi nem válitoqatjuk sűrűn a helyiséget. Éppúgy, mint ahogy politikánkat sem. W. R. HEARST: Megfigyeltem, hogy gyorsan változik a város képe. Szebb. N. SZ. HRUSCSOV: Moszkva a jövőben még gyorsabban fog változni. F.CONNIF: Ezt észrevettem. Sokat tettek önök az utolsó látogatásunk óta eltelt három esztendő alatt. N. SZ. HRUSCSOV: Szintén úgy vélik, hogy a szovjet emberek ezalatt az idő alatt sokat tettek. Az elkövetkező három évben még sokkal többet tesznek. W. R. HEARST: Különösen akkor láthatók a városépítésben elért sikereik, ha az ember a vnukovi repülőtérről érkezik Moszkvába. Itt új házakat építenek. N. SZ. HRUSCSOV: Igen, ott új moszkvai kerület épül. W. R. HEARST: Azt mondták nekünk, hogy az építkezés befejezése után ebben a kerületben kétmillió emlaier lakik majd. N. SZ. HRUSCSOV: Valószínűleg tévednek önök. Ott kétmillió négyzetméternyi lakóterületet kellett volna felépíteni. Most azonban a tervet kissé emeltük. W. R. HEARST: Nagy benyomást gyakorolt ránk az is, hogy az utcákon sokkal több gépkocsi látható, a nép jóléte növekedik. N. SZ. HRUSCSOV: A gépkocsik mennyisége szerint nem lehet megítélni fellendülésünket. Ez irányban mind ez ideig nem igyekezünk versenyezni, mivel a nép jóléte növekedésének véleményünk szerint nem a gépkocsik száma a legfőbb mutatója. A gépkocsik számának növekedése a moszkvai utcákon nézetünk szerint nem a legjellemzőbb kifejezője gazdaságunk növekedésének és fejlődésünknek. W. R. HEARST: Az önöknél beállt javulás jeleit mindenütt látjuk. Utolsó találkozásunk óta kb. három év telt el. Ügy véli ön, hogy ezen idő alatt bizonyos haladás tapasztalható az országaink vezető tényezői közötti kölcsönös megértés javítása terén? Adott esetben nem a népeink közötti kölcsönös megértés problémáira gondolok. N. Sz. HRUSCSOV: Nem, a helyzet sajnos nem változott. A szóharc tart és ennek következtében az országaink közötti kapcsolatok nem javultak, nem enyhültek, hanem ellenkezőleg, ezek a kapcsolatok romlottak és kiéleződtek. Nem vagyunk ezzel a helyzettel elégedettek és mindent megteszünk, hogy a Szovjetunió az Amerikai Egyesült Államok közötti kölcsönös kapcsolatok megjavuljanak. Ez azonban nemcsak tőlünk függ. A másik fél, vagyis az amerikai kormánykörök ezt nyilvánvalóan rem kívánják. W. R. HEARST: Ez nagy kár. Kívánjuk a kölcsönös megértést, azonban nyilvánvalóan nem tudjuk megtalálni elérésének" módját. Kezdetnek javasoltuk valamilyen ellenőrzési vonal létesítését Európában. Tudatában vagyunk annak, hogy ma nincs meg a szükséges bizalom, a múlhatatlanul szükséges kölcsönös megbízás, azonban egy ilyen ellenőrzés kialakíthatná a bizalom légkörét. Mit gondol erről titkár úr? N. SZ. HRUSCSOV: Milyen inspekcióra qondol ön? W. R. HEARST: Olyan inspekcióra, amelyet a földön radar-berendezés segítségével lehetne megvalósítani, valamint légi ellenőrzésre. Ügy vélem, hogy a NATO-szervezet létesítése fő oka szervezőinek nézete szerint az esetleges orosz agresszió elleni védelem volt. A nyugat-európai országok kormányai természetesen rendelkezni akarnak ilyen szervezettel, mivel a két fél gyanakszik egymásra és főleg arra törekszik, hogy elejét vegye a váratlan támadásnak. Nem beszélek most speciálisan a mi országunkról; mi semmi esetre sem akarunk váratlan csapást mérni erre vagy amarra az országra, akár Mexikóról, Kanadáról vagy Szíriáról van szó, bár úgy hallottuk, hogy Amerikát itt agreszszornak, háborús uszítónak tartják. Léteznek bizonyos körök, amelyek attól félnek, hogy Oroszország kitölthetné a keletkező légüres teret ott, ahol a nyugati országok nem létesítenek védelmi Vonalat. Ezért úgy vélem, hogy a légi, a radar és a szárazföldi ellenőrzés segítséget nyújtana a kölcsönös gyanakvás kiküszöbölésére. Ez pedig újra helyreállíthatná a bizalom légkörét. Ezért csupán azt kívánom, hogy mindkét fél ily gondolatokkal közelítse meg ezt a problémát és ezzel megjavítsa az egészségtelen légkört. Azt gondolom azonban, hogy már túlságosan hosszan válaszoltam kérdésére, de ki akartam fejteni álláspontomat. N. SZ. HRUSCSOV: Látja, országaink erről a kérdésről már tárgyaltak. Nyilvánvalóan jól ismerik a lefegyverzésbe és a nemzetközi ellenőrzés megteremtésére irányuló javaslatainkat. Ma is ugyanaz az álláspontunk. Ön azonban tudja, hogy az amerikai fél majd pedig Nagy-Britannia és Franciaország is visszalépett saját javaslataitól. Az USA pl. azon ürügy alatt, hogy meg kell előzni egy hirtelen támadást, bizonyos idő óta csökönyösen követeli a Szovjetunió és az USA területének légi ellenőrzését, repülőgépről történő fényképezését. Ügy véljük, hogy a légifényképezés nem akadályozhatja meg sem a váratlan támadást, sem pedig nem biztosíthatja a leszerelés nélkülözhetetlen ellenőrzését. Mégis kijelentettük, hogy készek vagyunk a légi ellenőrzés kérdéséről tárgyalni,, mivel az USA-nak Nagy-Britannia és Franciaország által támogatott álláspontja következtében ez a kérdés a leszerelési tárgyalások egyik komoly akadályává vált. Amikor azonban azt javasoltuk, hogy az USA és a Szovjetunió területükön egyforma nagy övezetet jelöljenek ki, amely légi ellenőrzés alá tartozna, az USA e javaslatot nem fogadta el. És általában olyan helyzet keletkezett, hogy ha elfogadjuk az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország valamely javaslatát, ezen országok kormányai visszalépnek javaslataiktól, komplikálják és nyilvánvalóan elfogadhatatlan feltételekhez kötik őket, hogy megakadályozzák a megegyezést. Önök a kérdést így fogalmazzák meg: Először ellenőrzést és"~ azután a bizalom megteremtését. Mi azonban úgy véljük, hogy először kell bizalmat teremteni az országok között és azután lehet bevezetni az ellenőrzést. Ezt a bonyolult kérdést fokozatosan lehet majd megoldani, kölcsönösen elfogadható megoldás alapján. És azután, ha mindkét fél óhajtja, meg lehet kezdeni a megfelelő ellenőrzés bevezetését, amely csupán kölcsönös bizalom esetén képzelhető el. W. R. HEARST: Először ellenőrzést és azután bizalmat. Ezt azért gondolom így, mert fordítva, aligha sikerük N. SZ. HRUSCSOV: Szeretném kifejteni elgondolásomat. Ha bizalom nélkül vezetjük be az ellenőrzést, ez már nem lesz ellenőrzés. Az országok közötti megromlott kapcsolatoknál az ilyen ellenőrzés azt a célt szolgálná, hogy az egyik vagy másik fél kivárhassa az agresszióra legalkalmasabb pillanatot. Mi nem gondolunk semmilyen agresszív támadásra és az ilyen felügyeletbe természetesen nem egyezünk bele. Ha azonban az országok között létrejönnek a kölcsönös bizalom feltételei, az ellenőrző intézmény nem fog semmilyen nehézséget okozni. Ha pl. kölcsönös ellenőrzést kellene bt vezetni a Szovjetunió és India között, beleegyeznénk bármilyen ellenőrzésbe, mert úgy véljük, hogy India békeszerető ország, nincs velünk szemben semmi szándéka, úgy, ahogy nekünk sincs ellene semmi szándékunk. Ezért az ilyen ellenőrzés nem keltene aggodalmat a szovjet kormányban és a szovjet népben. Amikor azonban az Amerikai Egyesült Államok számos államférfia és politikusa, valamint az önök tábornokai annyit, beszélnek világuralmi igé nyeikről, és nyiltan hirdetik a Szovjetunió katonai megtámadásának terveit és egyben követelik, hogy azonnal fogadjuk eí a Szovjetunió területének ellenőrzésére irányuló javaslataikat, akkor ebbe természetesen nem egyezhetünk bele. Hisz er azt jelentené, hogy az amerikai katonai felderítőszolgálatnak lehetővé tennéni; olyan tájékoztatások gyűjtését, amelyekig az országunk elleni támadás előkészítéséhez van szüksége. Az önök vezetői nyíltan kijelentik, hogy a Szovjetunió körüli haditamaszpontjaik lehetővé teszik számukra, hogy országunkat elsöpörjék a fölo színéről bármikor, amikor ezt szükséges nek tartiák. Önök is tudják, mily sokai és mily esztelenül dicsekednek az USA bizonyos tényezői, főleg egyes amerikai tábornokok. De egyúttal azt mondják: Adjanak nekünk jogot a Szovjetunió területének ellenőrzésére. Vajon erre békés célok érdekében van szükségük? Bizonyára nem! Ki hisz abban, hogy erre az ellenőrzésre a béke, az országok közötti nagyobb bizalom elérése érdekében van szükség, a lázas fegyverkezes, a háborús pszichózis és bizalmatlanság mai légkörében? Ügy véljük, és ma azt az álláspontot foglaljuk el, hogy olyan feltételeket kell teremteni, amelyek kizárják az egyik ország hirtelen támadását más ország ellen. Ezért a következő ellenőrzést javasoltuk: A kölcsönösség elve alapján ellenőrző állomásokat kell létesíteni főleg a vasúti gócpontokon, utakon, kikötőkben és azután a repülőtereken is. Ilyen ellenőrző állomásokat nem kell mindenütt létesíteni, hanem bizonyos övezetekben, katonai nyelven szólva — a fő állásokon, hogy valamelyik ország ne csoportosíthassa haderőit hirtelen támadásra. Beleegyeztünk a légi ellenőrzés bevezetésébe is azon vonaltól, amely a mi csapatainkat a nyugati hatalmak németországi csapataitól elválasztja, 800 km-re mindkét oldalon. Ma is ilyen álláspontot foglalunk el és készek vagyunk ilyen intézkedésekbe beleegyezni. Az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország azonban e javaslatokat nem fogadják 'el. Ez talán hozzájárul a felek között; nagyobb bizalom kialakulásához? W. R. HEARST: Egy rövid kérdést: Nyilvánvalóan éppen erre gondolt ön, amikor azt mondotta, hogy Oroszország számos javaslatot elfogadott és hogy azután a nyugati országok saját határozataiktól visszaléptek. N. Sz. Hruscsov: Nemcsak erre. Emlékezzék vissza akár a fegyveres erők létszámára vonatkozó javaslatokra. A nyugati hatalmak javaslatai kezdetben azt tartalmazták, célszerű volna, ha a három hatalom, vagyis a Szovjetunió, az USA és a Kínai Népköztársaság egy-egy és félmillió főnyi fegyveres erővel, Nagy-Britannia és Franciaország 650 ezer főig terjedő fegyveres erőkkel rendelkezne. A további vita folyamán Stassen úr, Amerika képviselője kissé más számokat sorolt fel, vagyis: a három hatalomnak, a Szovjetuniónak, az USA-nak és a Kínai Népköztársaságnak 2,5 millió főig terjedő fegyveres erői lehetnek, Nagy-Britanniának és Franciaországnak pedig egyenként 750 ezer főnyi hadserege. Stassen úr ezen javaslatával Nagy-Britannia és Franciaország képviselői egyetértettek. És mi történt? Amikor e javaslatot elfogadtuk, az Amerikai Egyesült Államok és Franciaország visszaléptek javaslataiktól. Hogyan magyarázható mindez? W. R. Hearst: Igen, emlékszem. F. CONNIF: Engedje meg, hogy feltegyek önnek egy kérdést: Ön azt mondja, hogy meg kell javítani valamennyi ország kölcsönös kapcsolatait. Hogyan járul hozzá az ilyen megjavuláshoz az a kissé éles hang, amely a kommunista vezetők tanácskozásairól ma közzétett^ nyilatkozatban észlelhető? N. SZ. HRUSCSOV: Nem értem, e nyilatkozat melyik részére gondol Connif úr, amikor élesnek nevezi? A nyilatkozat megvilágítja a szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak állásfoglalását és nézeteiket. Minďez e pártok programjából és alapszabályzatából, a pártjaink tevékenységének alapját képező marxi-lenini tanokból következik. Ott semmi éles -.zót nem találunk. Ellenkezőleg. Arról van benne szó, hogy a kommunista és munkáspártok elsőrendű feladatuknak tartják, hogy harcoljanak a békéért, hogy e pártok harcolni fognak azért, hogy biztosítsák a különböző állami, politikai és szociális rendszerű országok békés egymás mellett élését. A kommunista pártok feladata harcolni az egész világ békéjének biztosításáért. Nem értem, mi éles van ebben? F. CONNIF: Az volt pl. a benyomásom, hogy e nyilatkozatban az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozó egyes kitételeket az USA- I ban valószínűleg ellenséges megfogalmazásúnak tekintik. Nem beszélek a nyilatkozat fő irányvonaláról, amely természetesen a kommunista pártok nézeteit fejezi ki; arról beszélek, hogy ezeket az USA-ra vonatkozó kitételeket hazánkban Amerika iránt nem nagyon barátságos lépésként fogják magyarázni. N. SZ. HRUSCSOV: Nem értem, miért kell az Amerikai Egyesült Államokban ezt ellenséges lépésként magyarázni. A nyilatkozatban meg van világítva a szocialista társadalom felépítéséért harcoló pártok álláspontja. Az USA bizonyos köreinek, amelyek a velünk szemben ellentétes kapitalista álláspontot elfoglaló pártok élén állanak, a mi szocialista álláspontunk nem tetszik. De nem is várjuk, hogy üdvözölni fogják a nyilatkozatot, mert a kommunista és munkáspártoknak e nyilatkozatban kifejtett álláspontja és a burzsoá pártok álláspontja eszmeileg ellentétes. Ez azonban az ideológiai harc területére tartozik. Ha az USA uralkodó körei elismernék azt a kétségtelen tényt, hogy ma fennáll és fejlődik a szocializmus világa saját eszméivel, valamint azt, hogy fennáll a kapitalizmus világa, amelyben a régi rendszer uralkodik, elismernék a jelenlegi társadalomban fejlődő két társadalmi rendszer egymás mellett élésének lehétőségét is. Ezzel egyben beismernék azt is, hogy az ideológiai harcnak nem kell konfliktusokhoz vezetnie. S annál kevésbé kell katonai összetűzésekhez vezetnie a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok között. Ezek az országok békében élhetnek és kell hogy éljenek egymás mellett, békés versenyben kell bebizonyítaniok, melyik rendszer nyújt a társadalomnak nagyobb előnyöket. Ami a nyilatkozatot illeti, azt teljesen a békés törekvések hatják át, az államok békés együttélésének szükségességéről tanúskodik és harcra hívja fel az összes békeszerető erőket egy új háború veszélye ellen. A nyilatkozat rámutat, hogy az egész világon most a legfontosabb feladat a béke védelméért vívott harc, rámutat, hogy a kommunista és munkáspártok a lehető legnagyobb arányú közös akciókra törekszenek az összes békeszerető erőkkel, mindazokkal, akik nem akarnak háborút. A tanácskozások részvevői kijelentették, hogy készek támogatni mindazon államok, pártok, szervezetek, mozgalmak és egyének törekvéseit, melýek a békéért, a háború ellen, a békés együttélésért, a fegyverkezés csökkentéséért, az atomfegyverek és a velük végzett kísérleteknek eltiltásáért harcolnak. Van talán ebben valami éles vagy ellenséges az Amerikai Egyesült Államokkal szemben? R. CONSIDINE: Engedje meg, hogy én is feltegyek önnek egy kérdést: Ez az új nyilatkozat ma a szó szoros értelmében az emberek gondolatait uralja. Világos, hogy ez a nyilatkozat a szocialisták és kommunisták nézeteinek egységét mutatja. Az is kétségtelen, hogy különböző országokban különféleképpen fogják magyarázni. Az ön nézete szerint melyik az a három fő pont, amelyet e nyilatkozat tartalmaz? N. SZ. HRUSCSOV: A nyilatkozat nagy dokumentum, amely a kérdéseknek elég széles körét öleli fel. Nyilvánvalóan rosszul olvasta ön el. Ha figyelmesen olvasná el, akkor könnyen meglátná benne a fő gondolatokat. Az emberek egyik része természetesen bizonyos gondolatokat fog látni, másik részük megint más gondolatokat. Ha megmondom öm»ek nézetemet, hogy a nyilatkozatnak mi a három fő pontja, megtörténhet, hogy nézeteink nem egyeznek. R. CONSIDINE: Figyelmesen elolvasom a nyilatkozatot és bizonyosan megtanulom kívülről. N. SZ. HRUSCSOV: Nem költemény az, hogy kívülről megtanulják. Még kell azonban érteni e dokumentum lényegét. F. CONNIF: Ügy vélem, már Lenin mondotta: hogy az egyszerűség a jobb megértéshez vezet. Ezért, amikor e dokumentumot olvastam, igyekeztem azt valamiképpen leegyszerűsíteni és így megkönnyíteni olvasóinknak, hogy megértsék, mert világos, hogy olvasóink nem tudnak majd tájékozódni ebben az óriási dokumentumban. N. SZ HRUSCSOV: Hasznos dolgot fog cselekedni, ha a nyilatkozatot szépen széjjelszedi, taglalja és helyesen megérti fő téziseit. Nem hiszek azonban túlságosan abban, hogy a nyilatkozat fő téziseit abban a szellemben adja át olvasóinak, ahogyan meg vannak benne világítva. Hisz ön egészen más eszmei álláspontot foglal el. Ezért nem hihetek túlságosan az ön tárgyilagosságában. Hearst úr megfelelő tárgyilagosságot tanúsítana, ha ezt a nyilatkozatot teljes egészében közölné sajtójában és így lehetővé tenné olvasóinak és az egész amerikai közvéleménynek, hogy maga olvassa el és elemezze e dokumentum tartalmát. Akkor saját maga megítélhetné, mi felel meg az amerikai olvasónak és mi nem és e dokumentumról nem egyoldalú, gyakran harmadkézből származó célzatos magyarázatból nyerhetne elképzelést. Biztosítom önt, hogy ezzel a legjobb szolgálatot tenné olvasóinak. Remélhető, hogy e nyilatkozatot közzéteszik? W. R. HEARST: Szeretnék rámutatni, hogy laptársulatunk kiadványai rendszerint nem közölnek ily terjedelmes dokumentumokat teljes egészükben. Ezt olyan lapok teszik, mint a New York Times, a New York Herald Tribúne és más lapok, amelyek nagyobb terjedelműek, mint a mi lapjaink. Sőt néha nem közöljük teljes egészükben elnökünk harmincperces vagy egyórás legszolidabb beszédét sem. Nem ígérhetjük tehát, hogy lapjaink teljes egészében közölnek ily terjedelmes dokumentumot. Biztosíthatom azonban önt, hogy a lehető legőszintébben igyekszünk összefoglalni — ahogyan ezt rendszerint tesszük — e nyilatkozat legfontosabb részeit és azután, mint mindig, hozzáfűzzük a szerkesztőség kommentárjait. R. CONSIDINE: Amikor feltettem kérdésemet, igyekeztem megérteni az ön álláspontját a nyilatkozat legfontosabb pontjaihoz. W. R. HEARST: Ez segítségünkre lehet abban, hogy jobban megértsük a nyilatkozatot, az amerikai népnek viszont segítségére lesz abban, hogy jobban tájékozódjék a nyilatkozatban. Igaza van önnek. Még mi magunk sem tudtuk teljesen elolvasni a nyilatkozatot, csak néhány hírt olvastunk el, amelyeket ma reggel négy vagy öt órakor a nyilatkozatról az Egyesült Államokba küldtek. Ezért az e nyilatkozatból nyert benyomásunk nem alapszik a dokumentum alapos áttanulmányozásán, inkább csak annak a résznek szenteltünk figyelmet, mely az USÁról szól és ebből azt a következtetést vontuk le, hogy a nyilatkozat országunkról egy kissé éles formában beszél. Lehetséges, ha teljesen megismerkedünk e dokumentummal, más következtetésre jutunk. Biztosítom önt, ha tévedünk, a hibákat helyrehozzuk s igyekszünk tárgyilagosan megvilágítani a dokumentum lényegét. N. SZ. HRUSCSOV: Ez jó volna, mert elősegítené a jobb kölcsönös megértést. És most az Amerikai Egyesült Államok uralkodó köreinek politikájáról. Természetesen nem értünk egyet azzal a szereppel, amelyre az USA törekszik — vagyis világuralmi terveivel. A nyilatkozat fő pontja a szocialista országok fejlődése, a békés együttélés biztasítása az összes olyan országokkal, amelyeknek más állami és iársadalmi rendszerük van, mint a szocialista országoknak. Ismétlem, hogy a nyilatkozat lényege pártjainknak az a legőszintébb óhaja, hogy biztosítsák az egész világ tartós és szilárd békéjét. R. CONSIDINE: Engedjen meg még egy kérdést. Megállapítottuk, hogy Jugoszlávia képviselői nem írták alá a nyilatkozatot. Történt valamilyen erőfeszítés arra, hogy Jugoszláviát meggyőzzék s hogy e dokumentumot aláírja ? N. SZ. HRUSCSOV: Hogy valaki a dokumentumot aláírja-e vagy sem, ez teljesen önkéntes dolog. Minden ország önállóan dönti el, részt vesz-e az egyik vagy a másik dokumentum kidolgozásában vagy sem. Jugoszlávia képviselői nem vettek részt a nyilatkozat kidolgozásában. És ők maguk fogják megoldani e dokumentumhoz való viszonyuk kérdését. Ami a jugoszláv kormány és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének politikáját illeti, ezt kifejtette Kardelj elvtárs a Legfelső Tanács jubiláris ülésén mondott ismert (Folytatás a 4. oldalon.) f

T| S70 T ti 1957. november 30.