Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-29 / 331. szám, péntek

VITA A CSKP KÖZPONTI RIZOTTSÄGÄMK LEVELÉRŐL á megnövekedett feladatok operatívabb irányítást követelnek a nemzeti bizottságoktól Ha a? utas E verebélyi vasútállomáson kiszáll a vonatból, ne gondolja, hogy a járási székhelyre érkezett. Vagy másfél kilométert kell még megtennie, hogy a „belvárosban" találja magát. Ezt a távolságot persze többnyire gyalogszerrel kénytelen megtenni, mert az autóbuszjárat pontatlan és olyan gyér, hogy a csatlakozásra sokszor félóránál is többet kell várni. Ezalatt — mert így sokkal jobban telik az idő is — kényelmesen, autóbusz nélkül is beér a városba. Egyébként a helybeliek csak mezővárosnak, néhányan nagyobb községnek nevezik városukat. Lehet, hogy megvan ennek is a magyarázata, hiszen sem szállodája, sem emeletes épületei nincsenek. Ezenkívül több fontos intézmény. mint az Állami Takarékpénztár, a Begyűjtési-üzem hivatalai a szomszédos járási székhelyen, Aranyosmsríton helyezkednek el. A hű-feldolgozó-üzem vágóhídja ugyancsak Aranyosmaróton működik. A kenyérellátást biztosító járási péküzem meg a járás egyik községében, Mihályúron .épült. A nemrég felépített korszerű sütöde sem a járási székhelyen, hanem a 12 kilométerre eső Csiffár községben létesült. Nem is kell mondani, hogy ezek a látszólag lényegtelen dolgok sok szállítási nehézségqel, időveszteséggel és a járási nemzeti bizottság irányító tevékenysége szempontjából nagy kieséssel járnak. Ezek után érthető, ha a JNB ülésén, amikor a párt levelét megtárgyalták, komoly bírálat illette e rendellenességeket. A nemzeti bizottságok azonban jogkörük kiszélesítése következtében tehetnek intézkedéseket arra nézve, hogy a járásra tartozó üoveiket egyrészt ne a távol eső, más járási székhelyen elhelyezett hivatalokból, vidékről, hanem Verebélyről irányítsák. Ezáltal operatívabbá válik az irányítás és' közvetlenebbé az említett intézmények működésének ellenőrzése, melynek jelentős szerepe van a munka további megjavításában.. A párt levele feletti vitában sokat foglalkozik a járás valamennyi községe, üzeme a helyi viszonyokat illető legfontosabb kérdésekről. Faluszerte a mezőgazdasági termelés növelésének további jeletőségeiröl beszélgetnek. Ez a kérdés annál időszerűbb, mivel ez az esztendő jelentős sikert eredményezett a szövetkezetek kiszélesítésében. Járási viszonylatban 20ezer hektárral növekedett a szövetkezetek meglevő földterülete. Nem mindegy tehát, miként biztosítják a termelés zavartalan menetét. Bábindal községben ez a kérdés nem okozott fejtörést, mert a szövetkezet az 1960-as év előirányzatát már a folyó évben teljesítette. A gabonatermelést 130, a cukorrépáét 190 és a kukoricatermelést 125 százalékra biztosította. A párt levelével kapcsolatosan azonban a szövetkezet tagjai kötelezettséget vállaltak és versenyre hívták ki a járás valamennyi szövetkezetét az állattenyésztés hasznosságának növelésére és a termelés színvonalának fokozására. A vágómarhák tenyésztését 200 százalékra emelik, amivel az a törekvésük, hogy hektáronként 58 kg húst nyújtsanak közellátásunknak. Ezt az eljárásukat főleg az alacsony hasznosságot nyújtó állataik hizlaldába való besorolásával, s bevételeik további fokozására használják fel. A sertéstenyésztés úgyszintén kifizetődő. Ebben az ágazatban is számolnak a növekedéssel s jövőre hektáronként már 120 kilogramm sertéshúst fognak beadni. Ez az egyedüli szövetkezet, ahol a tejtermelésben 3000 literes tehenenkénti évi átlaggal dicsekedhetnek nemcsak a iárásban, hanem a nyitrai kerületben is. Nagyhinden, Csiffáron az állatok összpontosításának kérdéséről, istállók létesítéséről folyik a vita. Zsitvagyarmaton, ebben a régi, neves szövetkezetben viszont a termelés kiadásainak csökkentése szerepel napirenden. Komoly kérdés továbbá a lakosság foglalkoztatottságának növelése egyrészt azért, mivel a járás mezőgazdasági jellegű és kevés iparral rendel kezik.* A. iffesl a gramofon-üzemen és a Nagymányai Téglagyáron meg a traktorállomáson kívül úgyszólván csak a Járási Éjúttlígísési,,Vállalat biztosít munkalahetőséget a lakosságnak. A helyi nyersanyagforrások feltárása és felhasználása azonban ennek a kérdésnek a megoldására is széles lehetőségeket biztosít, ahol lényegesen növelni lehet a foglalkoztatottságot. Igen sok községben meg lehet kezdeni a kő- és homokbányák üzembehelyezését. Ezeket a nélkülözhetetlen építkezési anyagokat ezelőtt igen nagy távolságról szállították a járásba, ami fokozna a kiadásokat és nem segítette elő a gazdaságosság elvének érvényesítését. Milyenek a járásban a szolgáltatások kiszélesítésének lehetőségei? Erről a kérdésről J. Vrana elvtárssal, a JNB helyi gazdálkodási osztályának vezetőjével váltottunk néhány szót. — A fizetett szolgáltatások terjedelme a tisztító-festő-üzemeket, a cipőjavítóműhelyeket és az apróbb javítókisműhelyeket illetőleg elég kedvező. A megrendelések . azonban minduntalan növekednek, tehát gondoskodni kell kiszélesítésükről. Mint új szolgáltatást, a kutak fúrását, kiásását vezetjük be néhány községben, s ha a szükség úgy kívánja, hogy továbbfejlesszük ezt az ágazatot, akkor járási kútfúrócsoportot szervezünk. A reális lehetőségeket figyelembe véve nincs a járásnak olyan községe, ahol ne lehetne a helyi ipar keretében kisműhelyt vagy kő- és homokbányát létesíteni. Mindenesetre ez attól függ, hogy a helyi nemzeti bizottságok miképpen tudják majd mozgósítani erejüket, a lakosságot a célkitűzések valóra váltására. S itt egy lényegbevágó dolgot szükséges megemlítenünk. Bár a helyi nemzeti bizottságok az előbb említett kérdésekről komolyan beszélgetnek a párt levele feletti vitákon, konkrétan nem beszélnek a nemzeti bizottságnak, mint az államhatalom helyi szervének irányító-szervező tevékenysége megjavításának módozatairól. Az előttünk álló feladatok igen nagyok és nem lennének képesek teljesíteni azokat, ha a régi kerékvágásban, eddigi munkamódszereinknél maradnánk. Ezért szükséges, hogy a nemzeti bizottságok közelebbről is beszéljenek munkájuk megjavításának kérdéseiről és az új módszerek bevezetéséről. Szombath Ambrus Szilárdul az üzemi pártszervezet vezető szerepe HATALMAS MOZGÓSÍTÓ ERÖ a kommunista példamutatás. Egész műhelyeket, üzemrészlegeket ragadnak magukkal a párttagok példamutató tettei és nyomukban szorosabbra fűződik a kommunisták és pártonkivüliek kapcsolata, — mondja Jozef Šimo elvtárs, a bratislavai J. Dimitrov-üzem egészüzemi pártbizottságának elnöke. Lapozzuk csak át az elmúlt hónapok eredményeit, a kommunisták hány nagyszerű tettéről számolnak be. Példamutató elvtársakról, akik harci feladatuknak tekintik a határozatok teljesítését és nem rettennek meg a nehézségektől, hanem ésszel, akarattal, leleményességggel leküzdik őket. Az a kommunista mutat példát, aki a maga munkahelyén társánál jobban, lelkiismeretesebben dolgozik, akinek keze alól a legkevesebb selejt kerül ki, aki legfegyelmezettebben; leggondosabban bánik az anyaggal, szerszámmal, idővel. Mélységes felelősséget érez a tervért, versenyezve harcol túlteljesítéséért. Például Ivan Michalides, bárhová állítják, mindenütt megállja helyét. Tegyük még hozzá, hogy Michalides elvtárs, mint a pártcsoport bizalmija, eredményes munkájával nemcsak saját tekintélyét, hanem a pártszervezetét is emeli. Szilárdítja a párt vezető szerepét az üzemben. Munkatársai hallgatnak is rá. Hozzáfordulnak, ha valami gátolja őket a feladatok elvégzésében, szívesen követik, mert harcosan lép fel a szervezetlenség, rendetlenség ellen, ami a verseny, a jó munka egyik fő kerékkötője. Hiszen kedvét szegheti bárkinek, ha huzavona folyik az anyag és szerszám kiadásával, vaay cserélgetik az embereket, s nem kovácsolódhat össze a jó kollektíva, amely előtt nincs akadály és minden nehézségen keresztülverekszi magát. MICHALIDES ELVTÁRS pártcsoportja arra törekszik, hogy minden munkásba beoltsa annak tudatát, "hogy egyéni munkája az egész üzem munkájának elválaszthatatlan része és attól, hogy ő hogyan dolgozik, függ az egész üzem sikere. Michalides elvtárs még az év elején célul tűzte ki, hogy a pártcsoport minden tagját bevonja az állandó aktív munkába, annak elérésére, hogy a párt szeme mindenütt, de különösen a döntő munkaszakaszokon ott legyen. A pártcsoport figyelme kiterjed a szakszervezet munkájára is. Januárban, februárban bizony alig volt termelési értekezlet. Az első feladat, melyet a pártcsoport a szakszervezet elé tűzött, az volt, hogy fokozza szervező szerepét a szocialista munkaversenyben. Ez természetesen szükségessé tette azt is, hogy a termelési értekezleteken rendszeresen beszéljék meg a feladatokat. S így az FSZM műhelybizottsága az elmúlt napokban lezajlott évzáró taggyűlésen azzal büszkélkedhetett, hogy 52 termelési értekezletet tartottak 663 dolgozó részvételével, akik száznál több javaslatot tettek a munka menetének megjavítására és 29 értékes újítási javaslat született. A pártonkívüliek a kommunisták példáját követve fokozatosan hozzászoknak a megbízatásokhoz és azok pontos végrehajtásához is. Ebben az esztendőben még azokban is felébredt az érdeklődés a pártmunka iránt, akiket majdnem mindenki paszszívnak tartott; ma a legkezdeményezőbb dolgozók közé tartoznak és kérték a pártba való felvételüket is, mint pl. Juraj Hrajnoha, az egyik gépkezelő — most mester —, Miroslav Šidlo, ugyancsak munkás, Ladislav Kala technikai dolgozó és mások. Ezt a megbízatások szakszerű szétosztásával és teljesítésük állandó ellenőrzésével érték el. Sokat segítettek az ügynek a kommunisták beszámolói a pártcsoport gyűlésein és az ezeket követő agitációs munka. MINDEN KOMMUNISTÁNAK van megbízatása és aktívan részt vesz a pártmunkában. Természetesen a kommunisták megbízatásai nem egyenlők, de egy célt szolgálnak. Maga a pártcsoportbizalmi a műhelybizottságban tevékenykedik, a munkaverseny és a szemléltető agitáció megszervezésével foglalkozik. Štefan Valent elvtársat megbízták, hogy a munkabiztonság területén dolgozzék. Štefan Šelepák az agitációs munkát irányítja, Továbbá ügyel arra, hogy valamennyi tag rendszeresen részt vegyen a pártoktatáson, s komolyan készüljön fel minden előadásra. Hasonló megbízatásai vannak a többi tagoknak is. A pártcsoport nagy , jelentőséget tulajdonít az új dolgozókkal való munkának is, akik először vesznek részt a termelésben. Feladatul tűzték ki: segítenek az embereknek, hogy gyorsabban váljanak szakmunkásokká, szakképzettséget nyerjenek, bekapcsolódjanak a termelési problémák megoldásába. A pártcsoport rájuk támaszkodik mindennapi munkájában, komoly megbízatásokat ad nekik, meghívja őket a fontos kérdések megtárgyalására. Ezek a pártonkívüli munkások biztos tartalékok a párt sorainak új tagokkal való kiegészítésében. A legjobb munkásoknak a pártba való felvétele annyit jelent, hogy az üzemi pártszervezet egyre közelebb kerül a tömegekhez és megszilárdul a párt vezető szerepe. NEHÉZ AZ ILYEN rövid írásban megfelelő teljességgel beszélni arról a sokrétű munkáról, melyet a pártcsoport végez. Ennek a pártcsoportnak és bizalmijának legfőbb érdeme ugyanis az, hogy szoros kapcsolata révén jól ismeri a dolgozók sajátságait, képességeit és szükségleteit, a pártonkívüliek széles aktívájával veszi körül magát és naponként gondoskodik arról, hogy senki se maradjon le. Ezért Michalides elvtárs pártcsoportjának munkája céltudatos, élettel telített munka. Ha nem is egészen így, de hasonlóan beszélhetnénk az üzem többi alapszervezetének és számos pártcsoportjainak munkájáról is. Hadd idézzük befejezésül Pavel Hlasný, az egészüzemi pártbizottság jegyzőkönyvvezetőjének szavát. — A mi üzemünk az állampénztárnak több mint 2 millió 700 ezer koronával adott többet a tervezett akkumulációnak Tehát a feladatokat nemcsak teljesítjük, hanem túlteljesítjük. Főként annak köszönhető ez, hogy pártalapszervezeteink munkája javult és számos új taggal erősödtek. Fel sem lehet mérni, micsoda eredményeket érhet el a gyár, ha a kommunisták jó aqitációja nyomán . minden dolgozó segít és gazdaként dolgozik. Erdősi Ede Számadás a fele úton Mint mondani szokás: — Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jól Ehhez nyomban hozzátehetjük, hogy a közmondás másik felét ma már nagyon sok esetben nyugodtan elhagyhatjuk. Naponta tanúi vagyunk annak, hogy az ígéretet tevők nemcsak hogy teljesítik felajánlásaikat, de túl is szárnyalják őket. Mégsem árthat meg, ha közelebbről foglalkozunk például a somorjai járás szövetkezeteinek kötelezettségvállalásaival, amelyeket még 1956. tavaszán fogadtak el. A járási pártkonferencia kezdeményezésére elhatározták, hogy az ötéves tervet — a mezőgazdaságben — négy év alatt teljesíti a járás. Azóta a somorjai kezdeményezés számos követőre talált. Különösen a párt Központi Bizottságának levele adott új lendületet a nagyszerű mozgalomnak. A vita során több járásban és számos szövetkezetben érlelődött meg az elhatározás: már 1959-ben teljesíteni az ötéves terv feladatait. Mi azonban egyelőre maradjunk a semorjai járásban. Hiszen nemsokára már megteszik az út felét. Nem" árt tehát egy kis számadást csinálni. Feladatok és eredmények Először is legalább nagy vonalakban ismerkedjünk meg a feladatokkal, amelyeket a járásnak' 1959-ig teljesítenie kell, hogy a kötelezettségvállalásnak eleget tegyen, és ismerni kell az eddigi eredményeket is, hogy lássuk, milyenek a lehetőségek a mezőgazdasági termelés fokozására. Döntő tényező, hogy a járás földterületének csaknem 98 %-án már nagyüzemi gazdálkodás folyik. Az idén újabb 300 hektárral nőtt ez a terület. Néhány adat a termelési feladatokról. Az ötéves terv végéig a somorjai járásban (1959-ig) búzából 25, árpából 23,5 mázsás hektárhozamot kell elérni. Az idén búzából 23,7, árpából pedig kis híján 25 mázsát érték el a szövetkezetek hektáronként. A kapás- és ipari növényeknél már elérték az ötéves tervben meghatérőíöít Ttektárhozamokat. Hasonlóképpen a takarmányalapok is lényegesen gazdagabbak lettek áz EFSZ-ekben

1

4^ * SISző évi eredményekkel szemben. Ami tehát a növényi termelést illeti, a járásnak megvannak a reális lehetőségei az előírt hektárhozamok túlszárnyalására is. Sokkal nagyobb erőfeszítésekre lesz szükség az állattenyésztésben. Különösen a fejőstehénállományban sok a pótolni való. A tejhezam — ha növekedőben is van — nem megnyugtató. Csaknem 2 éven belül hektáronként 660 liter tejet kell terme'ni s ezzel szemben az idei termelés alig haladja meg a 300 litert. A marhahús-termelésben már jobb a helyzet. Már az idén biztosították az ötéves terv végére előírt 50 kg hektáronkénti mennyiséget, míg a sertéshús-termelésben csupán a terv kétharmadáná' tartanak. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az utóbbi két évben a sertéshús termelése a szövetkezetekben átlagosan csaknem megkétszereződött, akkor elhisszük az elvtársaknak, hogy ezzel a kérdéssel is megbirkóznak. Sokkal nagyobb gondot ckoz a tojástermelés. A feladat 470 tojást termelni hektáronként. Ehhez legalább három jó tojóstyúkra lenne szükség hektáronként. A somorjai járásban pedig csak 1 tojóstyúk esik egy-egy hektárra. Lehet, vagy nem lehet? Ezek után, amit elmondottunk, lehetséges-e várni,

1 hogy a somorjai járás az állattenyésztési termelésben is négy év alatt teljesítse az ötéves terv feladatait? Nyugodtan állíthatjuk, hogy a járás a vállalt feladatot teljesítheti, sőt túl is szárnyalhatja. A párt járási bizottsága állandóan szem előtt tartja ezt a kérdést s irányításával a JNB mezőgazdasági osztályán konkrét fejlesztési tervet dolgoztak ki. Még ebben az évben további 500 fajkocát állítanak be a tenyésztésbe a járás szövetkezetei. Ezenkívül az üszők 40 százalékát befolyatják. Ma már a legtöbb EFSZ-ben különös gondot fordítanak a növendékállatok nevelésére, amiáltal egyre javul az állatállomány. Ugyancsak — mint már említettük — lényegesen gazdagodott a szövetkezetek takarmányalapja, jobb lett a minősége, mivel bővült a szántóföldön termelt takarmányfélék terjedelme. Amikor azt állítjuk, hogy az állattenyésztésben is célhoz ér a járás, nemcsak a fenti intézkedésekre kívánunk támaszkodni, de szedjünk elő néhány konkrét példát olyan szövetkezetekből, melyek a termelésben már tulajdonképpen az ötéves tervben meghatározott szinten mozognak. Ilyen például az illésházi, úszori és még több más szövetkezet. Az úszori szövetkezeteseknek nincs gondjuk a szarvasmarha-állománnyal. Már megvan az 1959. évi darabszám. A tej hozam pedig hektáronként meghaladja a 700 litert. A szövetkezet tyúkfarm jönak tojáshozama mintegy 600 darab hektáronként. Egyegy tyúk évi tojáshozama 160—170 darab. Az illésházi szövetkezetesek tej- és hústermelésben is már az ötéves terv végén járnak, míg a növénytermelésben mindkét szövetkezet jóval túlszárnyalta az ötéves terv feladatait. Emellett ! mindkét szövetkezetben nagy gondot fordítanak a termelés hatékonyságára is. Igyekeznek valóban többet, jobbat és olcsóbban termelni. Ogy Illésházán, mint Oszoron a sertéshús 1 kilogrammjának termelése csak néhány fillérrel haladja meg a 4 koronát, a tej termelése meg 1—1,20 korona körül mozog literenként. Illésházán az évi bevétel 52—54 százalékát, Oszoron pedig a 60 százalékát teszik ki az állattenyésztési termékekért befolyt összegek. Ez a szövetkezet és a szövetkezetesek állandó vagyoni gyarapodását segíti elő. Tehát nemcsak a köz kap több mezőgazdasági terméket, de a termelők is többet kapnak vissza a köztől. Felszámolni a kisebb hibákat is De ne kalandozzunk el. Cikkünk elején elmondottuk, hogy a párt levele új lendületet adott országszerte a mozgalomnak, hogy a mezőgazdaság 4 év alatt teljesítse az ötéves tervet. Ez valóban így is van. De az is igaz, hogy addig, amíg a kötelezettségvállalásokból valóság lesz, sok mindent kell elvégezni. Nagyjából elmondottuk már, mik ezek a somorjai járásban. A legfontosabb - tényezők mellett nem szabad lebecsülni a kevésbé fontosaknak tetsző dolgokat sem. A párt levelének megvitatásánál beszélni kell a káderek nevelésének kérdéséről, a közös munka helyes megszervezéséről, az igazságos jutalmazásról, s arról, hogyan növeli a szövetkezet a közös alapokat, hogyan használja ki az összes lehetőségeket a termelés fokozására. A somorjai járásban nagy lehetőségek vannak az öntözéses gazdálkodás kiszélesítésére. S ahelyett, hogy ezzel kapcsolatosan komolyabb lépések történtek volna, még a meglévő öntözőberendezések sincsenek kihasználva. Stefanikovcén például 20 hektár kapacitású öntöző-berendezés egész éven át kihasználatlanul állt. Hasonlóképpen nem használták ki az öntöző-berendezést Csákányban, Somorján és még néhány helyen. Továbbá komoly hiba az is, hogy még mindig több szövetkezet nem hasznosítja jól az istállótrágyát. Nincsen a járásban olyan szövetkezet, amely ne dicsekedhetne komoly termelési sikerekkel az egyes szakaszokon. A vitában meg kell találni annak a módját, hogy minden szövetkezet necsak részeredményeket, de úgy, mint az illésházi, úszori és más példásan gazdálkodó szövetkezet, az egész vonalon aknázza ki a szövetkezeti nagyüzemi termelés szinte korlátlan lehetőségeit. * * * A járásban a vita során már eddig is sok, komoly javaslat hangzott el. Az eddigiekből kitűnik, hogy nincs olyan szövetkezetes, aki az eddigi eredmények alapján, az állandó fejlődés láttán ne bíznék a feladat teljesíté-" sében. A járás szövetkezetesei tudják, hogy. adott szavukat a végén még meg is toldhatják. A pártszervezetek, a kommunisták feladata lesz vigyázni arra, hogy egyetlen értelmes javaslat se sikkadjon el, hogy a szövetkezeteseket a hibák felszámolására s a hasznos módszerek bevezetésére serkentsék. A számachist a fele úton megtettük. Igaz, röpke számadás volt csupán. A kis bepillantás is azonban elég világos képet adhat arról, hogy a somorjai járás szövetkezetesei, ha időben még nem is, de tettekben, eredményekben nagyjából már túljutottak a félúton a cél felé. Az út másik felére pedig alaposan felkészültek, hogy az adott szóból idejekorán valóság legyen. Miklya János ÜJ SZO 3 402 1957. november 27.