Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-28 / 330. szám, csütörtök

RODALOMRŐL- KÖNYVEKRÜ a n e Ö'óm, hogy mennyire növekszik az itteni kiadású magyar könyvek szárra. Amellett, hogy egyre több eredeti mű lát napvilágot hazai íróktól, mind több mű jelenik meg magyar nyelven más népek irodalmából is. A klasszikusok legjobb müveinele megjelenése mellett útleírások, életrajzok, történelmi regények, versek é nem utolsósorban ifjúsági regénye'< jelzik könyvkiadónk útját. A sok más mű mellett legutóbb egy ifjúsági leányregény hagyta el a hazai nyomdát. Robinsona a könyv elme, Marié Majerová a szerzője. E könyvről szólva ragadjuk meg az alkalmat kifejezésére juttatni azt a nézetünket: noha a megjelent egyes könyvek minőségét és mennyiségét illetően vannak kifogásaink, hazakönyvkiadónknak az az igyekezete, hogy a kiadványaival kie'égUse a lehető legkülönbözőbb igényű és korú olvasókat, csak elismeréssel nyugtázható. Ritkaság, hogy egyetlen könyvkiadónál megjelent könyvek skáláin olyan széles legyen, mint a mi'yenkŕ Milyen ió lenne, ha e skála hannia funkciójuknak megfelelően — egyforma értékű csengéssel is szólnának . .. Marié Maierovának nem ez az első ma'varul megjelent könyve. A ma"-ar olvasóknak így az ál'amdías cseh Írónőt már módjukban volt meqismerniö'c akár régebbi könyveiből, akár a könyveiből késziVt filmekből. A Robinsonának szintén nemrégen láthattuk filmváltozatát. A könyv meséje reális és mindennapi. Egy prágai taxisofőr felesége szülés közben életét veszti. A c silódnak már volt egy gyermeke, a középiskolába járó Blazsena. Az anya elvesztése felborítja a békés, zavartalan családi életét. Blazsenára iskola helyett főzés, takarítás: a sokféle házimunka vár. Az anya gondossága, aki „mindenes" volt a családban, megkímélte iskolába járó kislányt a házimunkától. Az Árván maradt, apja gondozását is magára vállaló Blizsenának így most kettős a szenvedése: szenved elvesztett anyjáért, és szena icroo a ŕÄ: U í 's b i u so n a mm ved, mert nem tud főzni, vasalni, takarítani, sőt nem ismeri még a tejcsarnokot sem, ahonnan a tejet hozták. Hasonlóm, mint a lakatlan szigetre került egykori hajótörött: neki is Robii: sónk ént kell megküzden

;e a főzés, takarítás, bevásárlás nehézségeivel. A sok sikertelenségen és ..hogy csináljamon" keresztül mégis sirerü'.t beleszoknia és beletanulnia a házimunkába. Blazsena már „háziasszony", apja elismerését is kiérdemli, mikor új fordulatot vesz a család élete: feleség kerül a házba. Tonicska, a szomszéd szakácsnő lett az új családtag, aki jó feleségnek, a Bor-családban édes anya helyett jó anyának bizonyul. A robinsoni elhagyatottság megszűnik: Blazsena visszatér barátnői közé az iskolába, a háztartás vezetése meg ho~záértö kézbe kerül. A teriedelmére nézve csekély, alig 10 íves ' könyvecske tartalmára nézve gazdag és sokatmondó. Minden, erőszakkal belegyömöszölt szándék nélkül érződik belőle a családi nevelés felelőssége, „hogyan kell, hogyan tanácsos" különösen a leánygyermekeket már kiskoruktól fogva szoktatni, nevelni. Ha az írónőnek a történet megírásával nem is volt célja utalni a családi nevelés mikéntjére, anélkül, hogy mi is belemagyaráznánk, a finvelmes olvasó, főként a szülő gyermeke nevelésének hogyanját olvassa ki elsősorban a könyvből. A Robinsona ezért — bármennyire ..'fiúsági mű" — ha közvetve is, a szülőknek, nevelőknek egyaránt tarácsadó a fiatalok családi nevelését illetően. Véleményünk szerint a könyv gyennéjeül róható fel, főként a taxisofőr életének idealizált környezetrajza és Blazsena „háziasszonyi" ügyetlenségének irrealitásba csapó magyarázása. Elhisszük, hogy vannak taxisofőrök, '•iilönösen Prágában, akik úgy élnek, •nint a Bor-család. Bor családi otthonát, v'sďkedését, a lányával való v'irbeszédeit leíró részek egy kicsit mégis úgy hatnak, hogy a valóságban ez nincs így, és a Bor-féle taxisofőr csak egy képzeletbeli, vagy „ilyen is lehetne" alak. A Robinsona fordítása — Zobar Eszter munkája — sikerültnek mondható. Csak helyeselni lehet, hogy a bor'tó'ap belső részén a fordító maga ad röv

;d tartalom-ismertetést. Ezt a gyakorlatot rendszeresíteni kellene- a lefordított könyveket röviden ismertesse a fordító, az eredeti könyveket pedig a könyvkiadó, esetleg maga az író. Érthetetlen, hogy hazai fiatal íróink könyvei legutóbb miért jelentek meg üres borítólapszéf,lel. Lovicsek \Béla Haragosok című könyvének borítólapszélén pedig nagyon illett volna megemlíteni legalább annyit: — Fiatal hazai írónk első könyve. De az sem lett volna baj, ha az üresen maradt helyet az írót bemutató pársoros ismertetéssel töltik ki. BALÁZS BÉLA Találkozás Leninnel — Lengyelországban Lassan emelkedik a lengyel országút: egyre magasabb hegyek övezik, egyre több fenyőerdő kíséri kocsinkat. A gépkocsivezető azonban hirtelen fékez. Olyan helyre érkeztünk, ahol mindenki megáll. Bialy Dunajec — ez a kis község neve. Teraszos, szinte filmszerűen hangulatos narancssárga színű faház felé tartunk. Az ajtón kopogunk. Valaki kilép, kulcsot hoz és egy lakatlan szobába nyit. Lakatlan ? A fűtött kályha kellemes meleget áraszt. Fagerendákból vannak a falak, a mennyezet, s olyan tiszta, üde illat terjeng a szobában, mintha mindennap takarítanának. Szőttes terítő fedi az asztalt s a gondosan megvetett ágyakat. Faragott székek az asztal mellett, gonddal, szeretettel odahelyezve, mintha valakinek készítettek volna, mintha valakire várna ez a több mint negyven éve lakatlan szoba. De hát valóban lakatlan? Évente több mint százezer látogatója van. A hajdani lakók emlékét keresik. M?rt ebben a házban lakott 1913-ban, majd 1911-ben néhány hónapig Lenin családjával együtt. Eny lengyel paraszt — akinek fiai most is itt laknak a szomszédságban — adott neki szállást. Még most is emlékeznek rá. Lenin érkezése után eqy-két nappal már megindult a levelek áradása s ebbe a kis híizba naoonta több levél érkezett, nv'nt az egész faluba. 1912. július 2-án az addig Párizsban élő Lenin úgy határozott, hogy közelebb kell lennie Oroszországhoz, Pjtervárhoz, az akkor meginduló Pravdához. Krakkót szemelte ki tartózkodási helyéül. — Közel van a határ, kihasználjuk Pétervár közelségét, harmadnapra megkapjuk az újságokat, sokkal könnyebben levelezhetünk a lappal, javul az együttműködés lehetősége — írta akkoriban Lenin Gorkijnak. Lenin ezt a választását soha sem bánta meg. így lett Krakkó a külföldön élő bolsevikok új központja. Hamis határátléoési igazolványokkal a forradalmárok legjobbjai jártak át hozzá Oroszországból. 1913 tavaszán rosszabbodott Krupszkája egészségi állapota. Az orvosok tanácsára tehát az egészséges levegőjű Tátra alji hegyi falucskába költöztek. Az említett parasztház a szerény, iaénytelen Leninnek teliesen meofelelt. Zakonane, a közeli fürdőhely drága is volt, forgalmas is vo't. Furcsán megható érzés. A hirtelen felbukkanó nap kintről beáradó sugarai, a duruzsoló kályha, az egész faépítmény meghitt melegében úgy indulunk- a keskeny felépcsőn a dolgozószobába, mintha nem idegenek lennénk, hanem vendégségbe hívtak volna bennünket. Szinte várjuk, mikor lép be a házigazda. A dolgozószoba nyitott ajtaja előtt megállunk, tiszteletet parancsoló meghatódottság késztet megállásra. Keckeny ágy — itt szokott Lenin aludni, ha ugyan át nem dolgozta az egész éjszakát. Távol a városi élet zajától, teljesen a munkának szentelte minden pillanatát. Puritán egyszerűség: hajlított lábú íróasztal, szék. A szoba három kicsi, színes függönyökkel díszített ablakából a környező házakra, fenyvesekre és az országútra nyílik a megnyugtatóan szép kilátás. Kemenceszerüen épített kályha. A falon Krupszkája és Lenin fényképe. Már akkor is ott voltak-e, mikor itt éltek, vagy az emléküket oly féltő gonddal és szeretettel őrző utódok tették oda, — nem tudom. Lemegyünk újra, megállunk a kedves előtérben, még egyszer benézünk a hálószibába, arra gondolunk, milyen szép lehet tavasszal a teraszon üldögélni. Olyan nehezen indulunk tovább. mintha marasztalna valaki. S kint a ház előtt újra találkozunk Leninnel. A park fenyvesei között életnagysáqú szobra áll. S néhány lépéssel arrébb megejtően szép környezetben, az előbbinél nagyobb, díszesebb faház: a Lenin Múzeum. Külföldi " úton könnyen, gyorsan hozzászokik az ember a történelemmel való találkozásokhoz, nem lepődik meg, ha négy-ötszáz éves épületekbe, tamplomckba visz az útja. De i+t most, a Lenin Múzeumban mégis csodálatos volt a találkozás a közelmúlt történelmével. Ebben a múzeummá átalakított házban nyolc napig tanácskozott 1913-ban a bolsevik párt akkori vezetősége, most már tudjuk: az emberiség jövőjéről. Itt a múzeumban is ugyanaz a meghitt melegség. A fának ugyanaz a jellegzetesen friss illata, ugyanaz az otthonosság, ugyanaz a vendégjáró érzés, mint előbb a Lenin Házban. Vezetőnk elmondja, amit úgyis tudunk: rincsen olyan országa a világnak, ahonnan ne zarándokoltak volna már ide látogatók, köztük több ezer csehszlovákiai túrista is, hoqy leróják a keayelet, há'a és tisztelet adóiát. Lenin mellszobra körül a bolsevik párt akkori vezetőinek fénvképei. Levelek, kéziratok, könyvek az üvegszekrényekben. Lenin az egész világgal kapcsolatban állt. Csak néhány boríték címe, ami a nevére érkezett: Ľ Humanite, Párizs, Izdatyelsztvo Priboj, Partito socialista, Róma, Bureau Socialiste International... stb. Lenin műveinek lengyel kiadványai: a felszabadulás óta több mint tízmillió példányban adták ki Lengyelországban. A lengyel kommunisták megtisztelő feladatnak érzik Lenin emlékének ápolását, több mint negyven év előtti emlékek kutatását. Krakkóban Lenin több mint 240 jelentős cikket írt, nem számítva a Pravdának küldött leveleit, utasításait. Ebben az időben főleg az agrár- és a nemzetiségi kérdéssel foglalkozott. 1913 októberében itt foglalkozott a pártvezetőség a nemzetiségi kérdéssel. Járjuk a szobákat. Nézzük a falakon és a szekrényekben a világtörténelem legnagyobb eseményét előkészítő idők emlékeit. A vezető pontosan ismeri az adatokat, hiszen naponta többször is elmondja. S mégis: állandó lelkesedés és meghatottság van a hangjában. Nem csodáljuk. Olyan történelmi eseményekről beszél, amelyek felett soha nem lehet napirendre térni. Merre vitt Lenin további életútja ebből a kis hegyi faluból, amely akkor az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott? Az első világháború kitörése után megindult a hajsza minden orosz állampolgár után. Gyanúba keveredett Lenin is, mint ellenséges orosz kém, mint a cár ügynöke. A helybeli rendőr házkutatást tartott, de könyveken és jegyzeteken kívül, amikből persze egy árva szót sem értett, semmi gyanúsat nem talált. Ennek ellenére beidézték ? Nowi Targ-i bíróságra, ahol 1914. augusztus 8-án mint „cári kémet" letartóztatták. Milyen a sors iróniája! A cári rendszer legnagyobb ellenfele osztrák tömlöcben, mint a cár kéme. Fennforgott azonban a veszély, hogy az orosz seregek esetleges támadása folyamán — Krakkó elestével számolva — a cári ochranka kezébe kerül. Lenin barátai tehát mindent elkövettek szabadlábra helyezése érdekében. Az osztrák belügyminiszter el is rendelte. Augusztus 19-én Lenint szabadlábra helyezték és elhagyta a Tátra alatti kis házat. Bécsen át Svájcba utazott, hogy háborút indítson a háború ellen és előkészítse az orosz proletariátus nártját a forradalomra. Ez a forrada'om évek múltán meghozta a szabadsánot a Tátra mindkét oldalán élő népeknek. SZILY IMRE MAGASAN A FÖLD FELETT Výška A szovjet filmfesztivál keretében bemutatott filmek között a legnagyobb sikert a Magasan a föld felett című film aratta, melyet az idei Karlovy Vary-i filmfesztivál alkalmával részletesen ismertettünk. A sikeres film szövegkönyvírója M. Pápává és rendezője Alekszandr Zarhi, művükben, melynek története fenn a magasban, az emelődaruk világában, vasszerelő-munkások körében játszódik le, élethűen ábrázolja a szovjet ember alkotómunkáját és lelki arculatát, s e kettőnek fejlődését elválaszthatatlanul, egységben mutatja be. ReaPROLÓGUS Jefim Dzigan szovjet rendező a Prológusban a forradalmi 1905. év eseményeit, a forradalmi vihar előszelét örökítette meg. Filmje, mely a Nagy Októberi Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére készült, a tömegjelenetek egész sorában és egyéni munkás-katonasorsokon érzékelteti a forradalmi szellem kialakulását, előretörését a sötét és véres cári rendszer igáját nyögő "proletártömegek soraiban. Szemünk előtt játszódnak le 1905. január 9-e véres vasárnapjának képei. Az ikonokkal felvonuló és a cárért litániákat éneklő elmaradt tömegek megtorpannak a sortűzre, mellyel a cár követeléseikre válaszol. Gapon pópa, a vezérük ugyan azt ígérte, hogy senkinek sem történhet bántódása békés követeléseik miatty-, de a Szemjonov gárdaezred már lövésre kész fegyverrel várta a békés tüntetők érkezését. Az álmodozó, sorsának jobbrafordulását a cári kegytől váró tömeg most megtorpan, keserű csalatkozása fokozatosan, mondhatnánk egyénenként a Lenin vezette szociáldemokraták táborába vezeti. Felismelitása a.apczza meg a mű sikerét. Mindent a két főhős — Nyikolaj Paszecsnyik és Kátya Petraseny — szerelmi történetében látjuk. A szovjet ember tiszta szerelme komoly és egyre merészebb alkotótettekre serkenti a hajdan fiatalosan könynyeimfl fiút. A film rendezésére jellemző a szovjet ember életének és munkájának élethű és művészi ábrázolása, ami a siker alapja. A két főszerepben N. Ribnyikov (Paszecsnyik) és Inna Makarova (Kátya) remekeltek. ri, hogy hamis vezéreket követett, s látva, hogy egyedül a bolsevikok küzdenek reális célért, magabiztosan és eredményesen lassan a bolsevikok mellé áll. Dzigan filmjének tömegjeleneteiben ezt sikerült monumentálisan kidomborítani. Sajnos, kevésbé sikerültek már az egyéni sorsokkal foglalkozó jeíflpaatek. Kruglov putyilovista munkásnak, a szenvedélyes Gaponpártinak akkor kezd kinyílni a szeme, amikor a sortűzkor megsebesült, kislánya szinte karjai közt meghal — ez reális kép. Az is reális jelenet, amikor Kruglov Leninnel folytatott beszélgetése után megérti és világosan látja az eseményeket és a bolsevikok mellé áll, de már kevésbé élethű ábrázolás az anarchista alakja, aki groteszkül, pipogya figuraként hat és árulása gyermekesen egyszerű. Márpedig a forradalom történetéből tudjuk, hogy az anarchisták okozták a legtöbb bonyodalmat, szívósak és alattomosak voltak és sokszor nem lehetett keresztüllátni terveiken. Ezért a néhány papírízű egyes jelenetekben lerontja a film általános hatását. Mégis, mindezek ellenére, megelégedéssel fogadja a néző Dzigan alkotását, mert hatalmas és egész korszakot felölelő történelmi képekben örökítette meg a forradalom úttörőinek emlékét és törekvéseit. Ifjúságunk és a ponyva Országszerte folyik a vita az ifjúság neveléséről. A folyóiratok is bőven és behatóan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Az ifjúságról szóló tanulságos cikkek nemcsak a pedagógusnak vannak nagy segítségére, de a szülőknek is. Ezúttal saját tapasztalataimat akarom elmondani, amelyeket járásunkban a ponyvaregények elterjedése körül szereztem. Az autóbuszon vagy a vonaton utazva gyakran találkozhatunk fiatalokkal, akik ponyvaregények olvasásába merülnek el. Látszólag az a helyzet, hogy a mi fiataljaink kezébe nem kerülhetnek ilyen könyvek, de a kapitalizmusnak, a múlt terhes örökségének „köszönhető", hogy hazánkban is sok ilyen „mű" forog még közkézen. Ezeket rejtélyes móden, főképp a középiskolások kezében lehet megtalálni. Ilyen könyvek például az idegenlégióról, a cowboy és bünügyi kalandokról szólnak. Mindenki előtt világos, hogy a ponyva tartalmilag és formailag egyaránt silány, romboló erkölcsi és világnézeti eszmékkel fertőzi meg ifjúságunkat. A ponyva olvasása felemészti az önművelésre, a tanulásra és a pihenésre szánt szabad időt. Egy középiskolás pé'dául anól számolt be, hogy három év alatt kétezer ponyvafüzetet olvasott el. Egy másik tanuló kezében a vakáció alatt 300 füzet fordult meg. Tehát a fiatalság erkölcsi arculatának formálási módját keresve fontos, hogy járási és községi népkönyvtáraink bőségesen rendelkezzenek olyan könyvekkel, amelyek kielégítik serdülő ifjúságunkat. Gondo'unk Petőfire, Aranyra, Mikszáthra, Gárdonyira, Mórára, Móriczra és számos más olyan íróra, akik a serdülő ifjúság tudásszomját és érdeklődési körét ki tudják elégíteni. Ezeknek az íróknak a művei felbecsülhetetlen eszközt jelentenek a ponyva hatása meg semmisítésére. A család feladata a ponyva hatása elleni küzdelemben szintén sokrétű. El kell távolítani az otthoni környezetből a ponyvairodalom minden nyomát. A szülőknek figyelemmel kell kísérniök a gyermek olvasmányait és határozottan fel kell lépniök a ponyvairodalom minden térhódítása ellen. A szülőknek feltétlenül tudniok kell, hogy mit olvas gyermeke, vagy mit szeretne olvasni. Ajánlatos, hogy a szülők válasszák ki gyermekük olvasmányait. Szerintem a tanító és szülő összefogása nagyon sokban hozzájárulhat ahhoz, hogy ifjúságunk kezébe az eddiginél sokkal nagyobb mértékben valódi irodalom kerüljön. Illés Bertalan, Bačka A Két vallomás Udvardon Az udvardi mozi egy egész héten át minden este zsúfolt volt. Nagyon szép és tanulságos magyar filmet vetítettek, a Két vallomást. A közvélemény igen elismerően nyilatkozott a magyar filmművészet e kiváló alkotásáról, amely híven tükrözi az elhanyagolt fiatalok sorsát, életét. A film a szülők számára igen tanulságos, mert rámutat arra, hogy sokszor éppen a szülők azok, akik eltaszítják maguktól az anyai szeretetre és nevelésre szoruló gyermeket. A film befejezése után láttam, hogy az emberek elgondolkozva hagyják el a mozit. Bizonyára nagyon sok szülő rádöbbent arra, hogy a fiatalokért nemcsak a társadalom a felelős, hanem elsősorban a család. Ez volt a tanulsága e kiváló filmnek. Köszönet jár ezért a szép, tanulságos és meggyőző erejű filmért. Német István, Údvard ÚJ SZO 6 1957. november 28.