Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-28 / 330. szám, csütörtök

V1TÄ Ä CSKP KŰZPUNTI

B1ZUTTSÄGÄMK LEVELÉRŐL S.

.E...I Ahol a párt mindenről tud Egyszerű parasztemberek, munkások — a falvak, városok dolgozói — párttagok és pártonkívüliek, mindenki a párt leveléről beszél. így van ez az egész országban, s így a rimaszombati járásban is. A járási pártbizottságra naponta érkeznek jegyzőkönyvek, melyek beszámolnak egy-egy falusi vagy üzemi pártszervezet üléséről. — Mit kezdenek a jegyzőkönyvekkel ? Moinár elvtárs, a járási pártbizottság dolgozója így váiaszol: — Először is áttanulmányozzuk. Ezzel kacspolatban elmondhatom, hogyan szerveztük meg a vitát... Fontosnak tartottuk, hogy a vita folyamán felvetett kérdésekről tudomásunk legyen. Ellenkező esetben a vita eredménytelenül végződnék, nem tudnánk öszszegezni, s ami még fontosabb: nem tudnánk orvosolni, kiküszöbölni a hibákat. Ezért a kezdet kezdetén pártszervezeteink a vita szervezésére, irányítására tervet dolgoztak ki. Ezeket a terveket fíqyelemmel kísérjük, s aktivistáink rendszeresen látoaatják a gyűléseket... Ami a jegyzőkönyveket illeti, mint már említettem, gondosan áttanulmányozzuk. — Ki és hogyan végzi ezt a munkát? A politikai szervező bizottság. Tíz tagja van, s hetente rendszeresen összeül. Mivel minden jegyzőkönyv a bizottságnál összpontosul, megvan a kellő áttekintés. Ami a munkamódszerünket illeti, ítélje meg: a jegyzőkönyveket szétosztjuk a bizottság tagjai között és a kérdéseket megvitatjuk. Aztán e'határozzuk, miiyen intézkedéseket foganatosítunk. — Mondana egy-két példát? — Simonyiban például három híd építését kérik. A politikai bizottság, miután megfontolta a kérést, értesítette a járási nemzeti bizottság mellett működő ipar- és közlekedésügyi szakosztályt és felkérte, hogy a szakosztály foglalkozzék az üggyel s értesítse a simonyi pártszervezetet — egyben a politikai bizottságot is —, mikor kezdik meg a híd építését. Vagy például: Zellerjéből panasz érkezett az eqé-zségünyi szolgálatra. Arra panaszkodnak, hogy a körzeti orvoshoz Bátkára kell járniuk, ami messze — tizenkét kilométerre esik tőlük. Ugyanakkor kérik, csatolják őket a A handlovai fiatalok értekezletén A Handlovai Nagybánya CSISZ tagjai a napokban összüzemi értekezletre jöttek össze, ahol megállapították, hogy a Nagybánya lemaradásában nagy része van a fiataloknak is, akik az alkalmazottak számának 48 %-át ké> pezik. Ezzel szemben kiváló eredméilyeket érnek el a példás ifjúsági kollektívák, amelyek főleg az Oj nyugati részlegen érnek el sikereket. Éppen az ifjúsági kollektívák azok, amelyek segítségével az Űj nyugati részlegen az év elejétől 11145 tonna szenet fejtettek terven felül, lehetővé téve így, hogy felajánlásukat — 12 ezer tonnát fejteni az év végéig — idejében teljesíthessék. Dénes Zoltán ifjúsági kollektívája ebben az évben másodfokú jutalmat kapott az országos versenyben 5 ezer koronás prémiummal, és a szlovákiai bányaválla'atok versenyében kétszer nyerte el a tízezer koronás prémiumot. Ilyen ifjúsági kollektíva a Nagybányában kevés van, mert a vállalat vezetősége és a CSISZ üzemi szervezete nem szentel kellő figyelmet az ifjúsági brigádok szervezésének. Az értekezlet résztvevői figyelmeztettek arra is, hogy gondosabban kell előkészíteni az ifjúság szakképzettsége fokozásának évét, am. a fiatal bányászokról való állandó gondoskodást jelenti. A handlovai CSISZ-konferencia megmutatta, hogy a Nagybánya fiataljai igyekeznek megoldani azekat a nehézségeket, amelyek hátráltatják a terv teljesítését. A súlyosabb hibák kiküszöböléséhez a CSK

D KB leveléből folvó vitában hozzászólásaikkal járulnak hozzá. Sok értékes javaslat hangzott el a vitában ovaäovsisý András a CSS.' IB leveléhez • - öveíik az Jlatállományt © Sok és jó minős gű takarmányt Dovalovský András, a Diószegi EFSZ elnöke ceruzával a kezében olvasta a párt levelét. Aláhúzta azokat a bekezdéseket, amelyek a szövetkezetek kérdéseive! foglalkoznak. Elgondolkozott, számolni kezdett. 1960-ig egy hektárra számítva legalább 660 liter tejet kell kitermelni. Hogy lehet ezt elérni? Takarmányra, sok és jó minőségű takarmányra van szükség, növelni az állatállományt és a tejhozamot is. 1959-ig a diószegi szövetkezetben a szántóföld 25 százalékán lucernát termelnek. Minden évben 15 hektárnál több silókukoricát vetnek, s azt tejes állapotban lesilózzák. Legalább 50 hektáron takarmánytököt vetnek a kukorica közé és minél több őszikeveréket termelnek. így biztosítanak elegendő takarmányt az állatoknak. Ez idén 61 üszőt hágattak meg. 1959-ig 180-nal emelik a tehénállományt, a gyenge tejhozamú teheneket kiselejtezik. 1959-ben 27—28 tehén jut minden 100 hektár földre, s az évi tejhozam eléri a 2500 litert. így biztosítják, hogy egy hektár mezőgazda sági földterületre számítva 660 liter tejet -ermelnek ki. — A sertés- és mirhahús termelése terén nem lesz nehézségünk — mondja Dovalovský András. — 1960-ban több húst termelünk ki, mint a párt levele kitűzte. KRAJCSOVICS FERDINAND GALANTA. rimaszombati körzeti orvoshoz, mivel ez jóval közelebb, csak három és fél kilométerre van a falutól. Kérésüket természetesen továbbítottuk a járási nemzeti bizottság egészségügyi osztályához. — Nem gondolja, hogy ezek a kérdések az illetékes szerveknél elintézetlenül maradnak? — Nem! Nem maradhatnak, mert a politikai bizottság minden egyes kérdés ideiglenes vagy teljes elintézését időponthoz köti. S az illetékesek minden héten jelentést tesznek a politikai bizottságnak, milyen kérdést hogyan intéztek el. Amit lehet, helyben intézünk el. — Mennyi hozzászólás hangzott már el? — Elég sok. Pontosan nem tudjuk, de a napokban bevezetjük ezt a kimutatást is: hány hozzászó.ás érkezett, ebből mennyit intéznek el helyben, mennyit a járási szervek és mennyit küldünk a felsőbb szervekhez elintézés végett. A hozzászólások jellegéről szintén statisztikát vezetünk. Röviden, ilyen munkamódszerrel dolgozik a járási politikai bizottság, mely a párt levelével kapcsolatos vitát szervezi és irányítja. Jó ez a módszer, amit az is bizonyít, hogy a járási pártbizottságnak a vitában felmerülő minden kérdésről tudomása van. S ez egyik feltétele annak, hogy orvosolják a hibákat. (ks) Feltárják a hibákat A CSKP KB levelével kapcsolatos hozzászólások egyre több hibát tárnak fel a szepsi járásban is. Az elvtársak az eddiginél sokkal bátrabban mutatnak rá a fogyatékosságokra. Különösen nagy érdeklődéssel vitáznak a falvakon a szövetkezetek megerősítésének az érdekében. Dula János elvtárs Vendégiben a szövetkezet tejtermelésének elégtelen voltáról beszélt. Mindez elsősorban az állattenyésztés elhanyagolásából ered — mondotta. Ugyancsak tevékenyebb munkát kellene kifejteni az EFSZ vezetőségének is, mert a hibák elsősorban innen indulnak ki. Ugyancsak Vendégiben Zsóka István azt javasolja a gazdaságosság növelése érdekében, hogy a szövetkezeteket lássák el könnyű mezőgazdasági gépekkel, ami biztosítaná a jobb munkát és csökkentené a termelési költségeket. Sok esetben előfordul — mondotta Zsóka elvtárs — hogy a GTÄ traktorosai nem végeznek tökéletes munkát. Élénk hozzászólások voltak a szepsi járás más falvaiban is. Zsarnőról Kiss elvtárs az egyes hivatalok bürokratikus munkáját bírálta. Megemlítette a JNB szociális szakosztályának dolgozóit, akik ahelyett, hogy a kérelmezőnek megmagyaráznák, milyen okmányok szükségesek ügyük elintézéséhez, minden egyes irattal külön járatják a feleket. Mindez a közös munkát hátráltatja, mert a sok felesleges utazgatás elvonja a dolgozókat a munkából. Ugyancsak Zsarnón fordult elő egy másik, elítélendő dolog is. Sokszor megtörtént ugyanis, hogy az útjavításokhoz szükséges követ Ajból vagy Debrődről szállítják, Aj és Debrőd közszükségletét pedig Zsarnóról szerzik be. Megtörtént, hogy a zsarnői HNB engedélyt kért, hogy a helyi kőbányából termelhessen követ. Kérelmüket el is intézték oly módon, hogy nem helyben, de a több kilométerre fekvő bányából termelhettek követ. Ilyen és hasonló bürokratikus eljárásokra mutatnak rá az elvtársak a falvakon. Az ilyen esetek csak a költségeket növelik és felesleges időveszteséggel járnak. A vita, amely igen nagy érdeklődéssel folyik a párt leveléről, azt igazolja, hogy már eddig is számos nem gazdaságos és a szocialista építést fékező hibát sikerült kiküszöbölni a szepsi járásban. (Tudósítónktól) A RISO-ban alaposan mepiiatják a CSKP KB Eevefét NEMCSAK RIMASZOMBATNAK, de az egész Banská Bystrica-i kerületnek egyik legjobban dolgozó üzeme a RISO. Pedig hosszú évek során elég mostoha sorsa volt ennek a kis konzervgyárnak. 1953 január elsejéig folyton más városok vállalataihoz tartozott, aminek három következménye is volt. Először is leépítették jól működő húsfeldolgozó részüzemét, (volt idő, amikor 60 szarvasmarhát is feldolgoztak naponta!), másodszor a cukorka és csokoládé melléküzemét szüntették meg, végül pedig a terv teljesítésében maradoztak le. Gyenge üzem hírében állott az utoljára már csak zöldség- és gyümölcskonzerválással foglalkozó rimaszombati RISO, s még örültek is az anyavállalatok, amikor végre 1953-ban saját igazgatósággal rendelkező önálló üzemmé „léptették" elő. Ugyan ki gondolta volna akkortájban róluk, hogy mire is képes néhány tucat becsületes szívű Ki ne ismerné azt a kínos feszültséget, amikor egy-egy gyűlésen a beszámoló után az elnöklő elvtárs vitára hívja fel az egybegyűlteket, s azok mély csendben várják az elsőt, aki jelentkezik, hogy „megmentse a helyzetet". Talán éppen erre vezethető vissza az a tény, hogy a gyűlés résztvevői inkább a hátsó sorokban találnak helyet maguknak. így legalább nincsenek az elnök közelében és vitára hívó tekintete nem ejti annyira zavarba őket. Meg ke'l mondanom, hogy láttam már olyan gyűlést is, ahol a vitára nem kellett várni, az elnök szemrehányó pillantásai e'maradtak, az emberek nem bújtak a hátsó sorokba. Most is. az oszágos vita folyamán számos gyűlést hívtak egybe, amelyeken a dolgozók minden teketória nélkül szólaltak fel, alig várva a beszámoló végét, hogy hangjukat hallathassák. Nem is annyira hang jukat, véleményüket inkább. Nos, itt valami különbség van. Egyik helyen megy a vita, mint a karikacsapás, másutt akadozik, senkinek sincs semmi mondanivalója. Nézzük csak meg. mi az oka ennek. Bizonyára van valami oka, hiszen gyakran azok az emVI TÁROL berek vitáznak a leghevesebben, akik máskor a hátsó sorokban várták a „További hozzászólás híján befejezzük a gyűlést" varázsmondat elhangzását. Á. még hátralevő sorokban rávilágíthatunk, mi is az, ami az emberekbe belefojtja a szót. Példaképpen vegyük az országos vitát, amely a CSKP KB leveléről szól, hiszen ez a legaktuálisabb, erről folyik mostanában a legtöbb szó, ezért hívják össze a gyűléseket. Ott, ahol „hallgatólagos" hallgatóságot találunk, nem szabad azt hinnünk, különös emberekkel állunk szemben, akiket bizonyos jellembeli vonások, a hangulat, gyomor sav túltengés, esetleg fejfájás késztet a hallgatásra. Szó sincs róla. Ezek is éppen olyan emberek, mint a leghevesebben vitázok. Csakhogy ... A párt leveléből idézek: „a vezető párt-, szakszervezeti és gazdasági dolgozók kötelesek a javasolt alapelvek lényegét, jelentőségét minden dolgozóval megismertetni, megmagyarázni, hogyan valósulnak meg ezek az alapelvek az egyes min'sztériumok, iparágazatok és vállalatok keretében, hogyan a

1kalmazz'<k őket a munkahelyeken." A levélnek ez a része sok mindent megmagyaráz felvetett kérdésünkkel kapcsolatban. Ahol a dolgozókkal nem ismertették meg a levélben javasolt — az irányítás, szervezés terén tervezett — változásokat, ott — csak az elhangzott beszámoló alapján — nehéz lesz vitázni, javaslatokat kapni a dolgozóktól. Ahol a párt levelét az üzemi rádió útján a zakatoló gépek zajában ismertetik, ott ne várjanak gazdag vitát. Igaz, egyes minisztériumok már kidolgozták tervüket, hogyan váltják valóra szakaszukon az új intézkedéseket. De amíg ezt a javaslatot nem juttatják el a dolgozókhoz, amíg ezek nem ismerkednek meg vele tökéletesen, addig nem várhatjuk a kezdeményező vitát. Gyakran tapasztaljuk, hogy amikor a dolgozók részvételét tárgyalják az irányításban, megfeledkeznek az eddig végzett szakszervezeti munka elemzéséről. A dolgozók pedig éppen ehhez tudnának a legjobban hozzászólni, hiszen döntő többségük szakszervezeti tag és közvetlenül tapasztalja, hogyan dolgozik a szakszervezet. Több száz sort kellene megírni, hogy a vita elmúlt első hónapjában észlelt más problémákra is rámutassunk. Erről most csak ennyit. Vilcsek Géza rimaszombati dolgozó, meg egy olyan igazgató, aki saját magáénak érzi a rábízott üzemet. íme, az önállóvá vált RISO dolgozóinak munkaeredményei: A gyümölcs konzerválása nem valami jó „üzlet". Még ha teljesítik is a tervet, számolni szoktak egy bizonyos veszteséget. Hogy e veszteséget lemorzsolják, arra törekedett a RISO új vezetősége. Nagy dolog ezt elérni, kitűnő munkaszervezést, jó tervteljesítést, az üzemet magáénak tudó lelkes munkásság kell hozzá. Ezt a célt éri el ebben az esztendőben a rimaszombati konzervgyár munkáskollektívája. 1955-ben már november 20-án teljesítették évi tervüket, 1956-ban pedig november 18-án. S ebben az esztendőben — bár rendkívül sok nehézséget okoz az idei gyenge gyümölcstermés — szintén elérik, hogy még a kollektív szerződésben vállalt december 20-i időpontnál is hamarább fejezzék be évi tervüket. A költségeket ebben az évben úgy sikerült csökkenteniök, hogy kiadásaik nem haladják túl bevételüket. Bizonyítsuk adatokkal is ezt az állítást. Ez év harmadik negyedében az üzem 113 százalékra teljesítette a nyerstermelés tervét. Ez azt jelenti, hogy a múlt évi teljesítményükkel szemben 114 százalékot értek el. Az árugyártás tervét 105 1 százalékra, tehát a múlt évvel szemben 2 százalékkal jobban teljesítették. A munkatermelékenység tervének teljesítése 112,7 százalék. Koronákban kifejezve ez év harmadik negyedévének végéig a nyerstermelés tervét 3 056 034 koronával, az árutermelés tervét 1 356 000 koronával, az akkumulációt 350 ezer koronával teljesítették túl, az önköltségeket pedig 281 ezer koronával csökkentették. Export-tervüket is (még Ausztráliába is szállítanak) állandóan teljesítik. S hogy még valamit eláruljunk, 1956 óta most kaptak harmadízben harmadfokú elismerő oklevelet. HOGYAN FOGADHATJA egy ilyen üzem a CSKP KB levelét és hogyan készül fel a munkásság annak megvitatására? Természetesen olyan lelkesedéssel, amilyennel csak az a munkásság képes, amelyik érzi, hogy a párt üzenete a még szebb jövő útjának kiépítését jelöli ki számukra. És olyan alapossággal, amely már eleve biztosítja, hogy a RISO munkásai nemcsak megértik, hanem teljesítik is a párt kérelmét. Október 18-án hozták nyilvánosságra a CSKP KB levelét, 11 napra rá az üzem pártbizottsága már le is tárgyalta. November 5-én összehívták az agitátorokat és velük is megismertették a párt levelét. November 5-től kezdve aztán már a tízperceken ismerkedtek a részlegek dolgozói a levéllel és 20-án a tömeg?zarvezetek és a technikusok tárpyalták meg egy külön e célból összehívott értekezleten. November 25-én a pártiskola résztvevői vették át a levelet, különös tekintettel a tervteljesítésben és a pénzügyiekben szükséges teendőkre. November 30-án végül üzemi gyűlésen vitatják meg a gyár dolgozói a levélben megjelölt teendőket, majd december 28-án még egyszer letárgyalja a párt levelét a RISO munkássága. Január 31-én értékelik a levélről folytatott vitákat és javaslatokat és rá 10 napra számol be a pártbizottság és az üzemi szakszervezeti bizottság, melyik hozzászólást miképpen realizálták. MÉG JÖ PÄR NAP van hátra, amíg az összüzemi gyűlés elé kerül a CSKP KB levele, de máris minden műhelyben erről vitáznak a RISO-ban. Javas, latokat, terveket beszélnek meg s minden javaslatnak ugyanaz a célja: hogyan termelhetnének még többet, még olcsóban, hogyan járulhatna hozzá a kis rimaszombati konzervgyár az ország nagy terve, az ötéves terv minél sikeresebb teljesítéséhez. Van azonban egy nagy vágyuk is a RISO dolgozóinak: nincs nap, hogy ne emlegetnék reménykedve ezt az óhajukat. Nagyobbítani szeretnék üzemüket, a téli munkát is biztosítani tudó húsfeldolgozó részleget szeretnék visszaállítani. Nagyobb akadályba nem is igen ütközne a terv, a járásban rengeteg az állat, s nagyobb befektetésre sem lenne szükség, könnyen át tudnák állítani e munkára gépeiket. Az üzem vezetősége is szívén viseli a dolgozóknak ezt az óhaját, s a felsőbb szervtől függ csak megvalósítása, a emeljük, olyan reális formában vetődik fel ez a kérdés a vitában, hogy mielőbb megvalósulhasson. (n. n.) f'l ^70 ") 1957. navcWu, gx