Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-25 / 327. szám, hétfő

A Munkaérdenirenddel újonnan kitüntetettek Ä köztársasági elnölk a kormány ja­vaslatára Munkaérdemrenddel tüntet­e ki a Chemoprojekt dolgozóinak ki­enctagú kollektíváját, akik döntő nódcn hozzájárultak a Csehszlovák Tudományos Akadémia ŕeži atomfi­zikai intézete tervdokumentációjának idejében való és helyes kidolgozásá­hoz. Szovjet filmfesztivál Szlovákiában Szlovákia összes kerületi városai­ban ma kezdődött a szovjet film­fesztivál. A fesztivál keretében bemu­atják a szovjet filmművészet leg­Sjabb Rímjeit. Bratislavában a fesz­ávált a „Pavel Korosagin" című szí­íes film bemutatásával kezdték meg. A bemutatón részt vett a szovjet filmküldöttség. Kassán elsőként a „Malva", Banská Bystricán a „Scsorsz" és Prešovban ,Az első lé­pések" című fi'meket mutatták be. A szovjet filmfesztivál egy hétig tart. 156 népbírót választottak a rimaszombati járásban % % % % m m Ünneplőbe öltözött, megille­tődött arcú emberek gyülekez­tek 22-én délelőtt a Rima­szombati Járási Nemzeti Bi­zottság tanácstermében. Egy­szerű földműveseket ,üzemi munkásokat, lányokat és asszo­nyokat szólított ide a járás kü­löntanácsa, hogy rájuk bízza az igazságszolgáltatást. Bírákat és népbírákat választottak pén­gfe teken délelőtt Rimaszombatban, íme hogyan vett részt ebben a © járás dolgozó népe: Hosszas előkészületek, hetekig tartő beszélgetések előzték meg a rimaszom­bati járásban a bírák és népbírák vá­lasztását. A járási nemzeti bizottság október slsején egy öttagú választóbizottságot llakított. Éz a bizottság irányította a választási kampányt. A községekben, a ivatalokban, az üzemekben október 5 le j e óta mintegy hatvan beszélgetést rendeztek- a dolgozókkal. Ezeken a jyűléseken bemutatták a jelölteket, smertették a népbirák és bírák köte­ességeit, s meghallgatták a dolgozók lozzászólásait. Oždanyban több mint 350-en gyűltek issze ilyen beszélgetésre. Nemcsak a 'alu két férfi és egy női jelöltje vett részt ezen a gyűlésen, de megjelent iz egyik hivatásos bírőjelölt is, továbbá i helyi földművesszövetkezet felett védnökséget vállaló rimaszombati do­lánybeváltó több dolgozója is. Hogyan 'Qlyt le a beszélgetés? Nemcsak a 'unkcionáriusok, de a legegyszerűbb lolgozók is nagy számban felszólaltak, ;s a legfontosabb problémákról, a bí­•ák és népbírák választásának jelen­ségéről, a nép tulajdonában levő va­jyon védelméről és népi demokratikus illamrendszerünk szilárdításáról be­széltek. Rimaszombatban 12 beszélgetést •endeztek a választási kampány ideje ilatt; több mint 600-an szólaltak fel ízeken a gyűléseken. A legtöbb felszó­•aló arról beszélt, hogy a bíróságoknak íz osztályellenséggel szemben a legna­jyobb szigorral kell ítélkezniök. Közel 52 napig folyt Rimaszombat­ban és a járás falvaiban a bírák és lépbírák választását megelőző kanv bány. A 156 megválasztandó népbíró íözött a munkások és parasztok tették <i a jelöltek legnagyobb részét. Amikor i járási nemzeti bizottság dísztermé­ben a választóbizottság elnöke felolvas­ta a bírák fogadalomtételének szöve­gét, a két hivatásos bírón kívül 64 munkás, 34 szövetkezeti paraszt, 17 szövetkezeti parasztasszony és leány, 12 munkásnő és 29 egyénileg dolgozó paraszt, értelmiségi dolgozó és háztar­tásbeli mondta az elnök után: Fogad­juk, hogy minden erőnkkel védeni fogjuk népi demokratikus rendszerünk szociális vívmányait, s hűséges őrei leszünk hazánk törvényeinek... , (—nn) Csehszlovákia új autótérképe A Központi térképészeti igazgatóság a „Csehszlovákia autótérképe" levélformá.jú I kiadásának kiárusítása után kiadta „Cseh­szlovákia autótérképét" könyvalakban, 1:500 000 méretben. Harminckilenc lapon Csehszlovákia egész területét ábrázolják az országúti összeköttetés pontos meg­jelölésével Csehországban és Szlovákiában; külön vannak megjelölve az autójavítók, benzinkutak, és az autóalkatrészek áru­sító helyei. A könyv borítéka PVC mű­anyagból készült, egy példány ára 10 koro­na. A Kniha n. v. és a Slovenská Kniha n. v, elárustóhelyein kapható. Egyúttal megjelent „Csehszlovákia vá­rainak és kastélyainak térképe" második kiadásban, 1:750 000 méretben. A térkép hazánk 1400 legjelentősebb várának és ' kastélyának, kolostorainak és várromjai­nak, valamint védett területeinek képelt tartalmazza és a szövegen Ismerteti e mű­emlékek történetét. — —mim.— Írói ismerkedési est Csicsón A csicsői földművesszövetkezet és a Cse­madok helyi szervezete a napokban is­merkedési estre hívta meg a csehszlová­kiai magyar Írók egy csoportját. Az esten az írók közül megjelentek Gály Olga, Ozsvald Arpád, Pe-trtk József költők. Sza­bó Béla, Szőke József prózaírók és Do­bos László, a Szlovák írószövetség magyar tagozatának titkára. A műsor keretében az Írók beszéltek életükről, terveikről, és felolvastak legújabb műveikből. Csicsö lakossága telt házzal fogadta a vendégeket, és felolvasásukat lelkes taps­sal hálálták meg. A vita során kiderült, hogy a csicsóiak nem Ismerik eléggé a csehszlovákiai magyar irodalmat, a fel­keltett érdeklődés alapián azonban felté­telezhető, hogy az elhangzott ígéreteknek megfelelően ezt a hiányt hamarosan pő­tol»i igyekeznek majd. A csicsól Ismerkedési est mind a la­kosság, mind az írók számira kellemes élményt jelentett, de ezen felül jelentősen hozzájárult az író és olvasó barátkozásá­hoz. közeledéséhez, kapcsolatuk szilárdí­tásához, ami mindkét fél számára egy­aránt fontos és hasznos. MEGHITT BESZÉLGETÉS Az őszes hajú Kontár Ernő, a felsö­tzeli szövetkezet csoportvezetője, a volt *)éres, a két világháború egyszerű ka­tonája, többgyermekes családapa, sőt nagyapa — nem öreg ember. Legalább is az utolsó tíz esztendőben alig öre­gedett. Különben alig ismertem volna meg a milliós Prága nyüzsgő ember­áradatában, hisz közel tíz éve, hogy utoljára találkoztunk. Akkoriban a csehországi Mukodély községben dolgo­zott és én Podbofanyn, a járási szék­helyen rendezett népgyűlésen magyar nyelven beszédet mondottam. Most Prágában találkoztunk, ahol többedma­gával példás munkájáért rekreáción van. A Reprezentációs Ház éttermében fa­nyar vörösbor mellett beszélgetünk. Módjával szopogatjuk a kadarkát és a szövetkezetről beszélgetünk, ahol szor­galmas csoportjával négyszáz hektáron gazdálkodik. Dehát nem erről akarok írni, mert szövetkezetük eredményei­ről lapunkban gyakran megemlékezünk. Szóba kerill a család. Zsófi lányára a legbüszkébb, aki Prágában, cseh nyel­ven végezte el az egészségügyi szakis­kolát és nem is akármilyen eredmény­nyel: második lett huszonegy nő kö­zül. Ma Sládkovičovón végzi emberba­ráti munkáját. A bor mellett az alkoholfogyasztásról is beszélgettünk. Ogy gondolom, keve­sebb féldecivel is beérhetnék a szö­vetkezet egyes tagjai. Ha olykor Kon­tár eltárs mértékletességre inti őket, azzal ütik el: — Nem a tiédet isszuk. — Nem erről van szó. Az éremnek csak egyik oldala ez. Amiért telik rá, hasz­nosabbra is fordíthatnák a pénzt. Azért a felsőszsliek sem isznak többet, mint máshol. Talán kevesebbet is. Olyan hazai légkört áraszt ez a leg­nemesebb értelemben vett kiváló állam­polgári erényekkel dúsan megáldott ha­zafi, hogy szinte sajnálom, amiért nem ott náluk, takaros lakásában borozga­tunk. Sor kerül talán még a jövőben arra is. Az ország minden részéből összeál­lított üdülőcsoportban rajta kívül még ketten vannak Felsőszeliröl. Hovorka Erika és Asztalos Zsuzsika. A két dol­gos nő kerti munkát végez a szövet- * kezetben. • — Mikor megy haza? — kérdezem. — Csütörtökön a bratislavai repülő­géppel megyünk mind a hárman — vá­laszol a világ legtermészetesebb hang­ján. Igen, mi már ott tartunk, hogy egy­szerű falusi szövetkezetesek is a leg­gyorasbb közlekedési eszközt vehetik igénybe utazásaikhoz. — Szerencsés utat — mondom üdvözlöm a családot és a szövetkeze­teseket is! Nagyon kellemes, meghitt órácskát (talán kettőt is) töltöttem Kontár elv­társ társaságában. Mire ez a kis írás megjelenik, már újra otthon végzi megszokott munkáját a maga örömére és a társadalom érdekében. Köszönet ezért a véletlen találkozá­sért. SZILY IMRE A baloldali eszereknek az a hibája, hogy abban áz időben nem szálltak szembe a kompromisszumok politiká­jával, annak az elméletnek az alapján, hogy a tömegek még nem jutottak el a megfelelő fejlődési fokra ... Ha a szocializmus csak akkor való­sítható meg, amikor ezt az egész nép értelmi színvonala lehetővé teszi, ak­kor még legalább ötszáz évig várhat­nánk ... A szocialista politikai párt — a munkásosztály élcsapata: és egyálta­lán nem az a feladata, hogy a tömegek általános színvonalát tükrözze vissza, hanem az, hogy vezesse a tömegeket, felhasználva a szovjeteket, mint a for­radalmi kezdeményezés szerveit... De az ingadozók vezetéséhez az szükséges, hogy maguk a baloldali eszerek hagy­janak fel az ingadozással... Júniusban a tömegek szakítottak a kompromisszumok politikájával, de most novemberben a baloldali eszerek még mindig hajlandók kezet nyújtani Avkszentyevnek, aki becsapja a né­pet... Ha a kompromisszumok politi­kája folytatódik, akkor a forradalom elveszett. A burzsoáziával nem lehet­séges a megegyezés; a hatalmat ki kell venni a kezéből... Mi, bolsevikok, agrárprogramunkon semmit sem változtatunk. Nerň mond­tunk le a föld magántulajdonának meg­szüntetéséről, s ez nincs is szándé­kunkban. Átvettük az agrárbizcttságok részére kidolgozott ,.szabályzatot" — amely egyáltalán nem a magántulajdo­non alapul —, mert oly módon akarjuk végrehajtani a népakaratot, ahogyan azt a nép kívánja, hogy szorosabbra fűzz' :': a szocialista forradalomért küzdő elemek koalícióját. Felhívjuk a baloldali eszereket, hogy lépjenek be a koalícióba, de azt kíván­juk tőlük, hogy ne nézzenek hátra, és szakítsanak pártjuk „békítgető" elemeivel... Ami az Alkotmányozó Gyűlést illeti, helyesen mondotta az előttem szóló, hogy az Alkotmányozó Gyűlés munkája a tömegek forradalmi eltökéltségétől függ. Én pedig azt mondom: „Számits a forradalmi eltökéltségre, de a puskát ne feledd!" Lenin ezután felolvasta a bolsevik határozati javaslatot: „A parasztkongresszus teljes egé­szében és minden módon támogatja a Munkás- és Katonaküldöttek Második összoroszországi Szovjetkongresszusa által jóváhagyott és a Népbiztosok Ta­nácsa mint az Orosz Köztársaság ideiglenes munkás- és parasztkormánya által kiadott 1917. október 26-i (nov. 8-i) földtörvényt (dekrétumot). A pa­rasztkongresszus felszólítja a parasz­tokat, hogy ezt egy szívvel, egy lélek­kel támogassák, és az egyes helyeken maguk a parasztok léptessék életbe", egyben pedig felhívja a parasztokat, hogy minden néven nevezendő felelős beosztásba és tisztségre kizárólag olyan embereket válasszanak, akik nem sza­vakkal, hanem tettekkel bizonyították be a dolgozó és kizsákmányolt {harasz­tok érdekei iránti legteljesebb oda­adásukat és azt, hogy hajlandók és ké­pesek ezeket az érdekeket megvédel­mezni a földbirtokosok, a kapitalisták és híveik vagy szakértolóik bárminemű ellenállásával szemben... A parasztkongresszus egyszersmind annak a meggyőződésének ad kifeje­zést, hogy a földtörvényt alkotó valamennyi rendszabály teljes megvaló­sítása csak az október 25-én (novem­ber 7-én) elkezdődött szocialista mun­kásforradalom sikere esetén lehetsé­ges, mivel csak a szocialista forrada­lom képes arra, hogy biztosítsa mind a föld megváltás nélküli átadását a dolgozó parasztság kezébe, mind a földesúri felszerelés elkobzását, mind pedig a mezőgazdaságban alkalmazott bérmunkások érdekeinek teljes védel­mét, s ugyanakkor haladéktalanul hozzákezdjen mind a tőkéa bérrab­szolgaság egész rendszerének feltétlen megszüntetéséhez, mind a mezőgazda­sági és ipari termékeknek az állam egyes területei és lakosai közötti igazságos és tervszerű elosztásához, mind a bankok fölötti uralom meg­valósításához (ami nélkül még a föld magántulajdonának megszüntetése esetén is lehetetlen a nép uralma a 1 1 mind pedig éppen a dol­gozók és kizsákmányoltak minden térre kiterjedő állami megsegítéséhez stb. Ezért a parasztkongresszus, amikor teljes mértékben támogatja az október 25-i (november 7-i) forradalmat, és azt éppen mint szocialista forradalmat támogatja, azt a tántoríthatatlan el­határozását juttatja kifejezésre, hogy kellő fokozatossággal, de minden in­gadozás nélkül életbe lépteti az Oroszország szocialista átalakítását célzó rendszabályokat. A szocialista forradalom győzelmé­nek, amely egyedül biztosítja a föld­törvény tartós sikerét és teljes végre­hajtását, elengedhetetlen feltétele a saját munkájából élő dolgozó és ki­zsákmányolt parasztság teljes szövet­sége a munkásosztállyal — a proleta­riátussal — valamennyi előrehaladott országban. Az Orosz Köztársaságban mostantól kezdve az egész államrend­szert és államigazgatást, fent mint lent, erre a szövetségre kell építeni. Csakis az ilyen szövetség biztosítja a szocializmus győzelmét az egész vilá­gon, azzal, hogy elveti a burzsoáziával és a burzsoázia főkolomposaival foly­tatott s az élet által elítélt paktálás­hoz való visszatérés minden néven ne­vezendő, akár közvetlen, akár közve­tett, akár nyílt, akár burkolt kísérle­tét." (Lenin Művei: 26. kötet, Szikra, 1952. 333—334. old.). A VB reakciós elemei már nem mertek nyíltan fellépni. Csernov mindamellett több ízben felszólalt, szerény és megnyerő pártatlansággal. Felkérték, hogy foglaljon helyet az emelvényen ... A második estén az elnök egy névtelen cédulát kapott, mely azt javasolta, hogy válasszák meg Csernovot a kongresszus tiszte­letbeli elnökévé. Amikor Usztinov fel­olvasta a cédulát, Zinovjev nyomban felugrott, és azt mondotta, hogy ez a régi VB trükkje, amely így akarja a vezetést a kezébe kaparintani. A nyugodt terem egy pillanat alatt ordítozó tömeggé változott: csupa ha­donászó kéz és dühös arc mindkét oldalon ... Mindazonáltal Csernov még ezután is nagyon népszerű volt. Az agrárkérdés körül folyó viharos vita során a bolsevikok már két ízben akarták elhagyni a termet, de vezetőik mindkét esetben visszatartották őket... Azt hittem, hogy a kong­resszus reménytelenül zsákutcába ke­rült. De mi nem tudtuk, hogy a Szmol­nijban közben titkos tárgyalások folytak a bolsevikok és a baloldali eszerek között. Kezdetben a baloldali eszerek azt kívánták, hogy az új kor­mányban vegyenek részt az összes szocialista pártok, akár tagjai a Szov­jeteknek, akár nem, és a kormány a Néptanácsknak tartozzon felelős­séggel, amelynek tagjait egyenlő­arányban választják meg a munkás­és katonaszervezetek meg a parasztok, és amelyet a városi dumák és zem­sztvók küldötteivel egészítik ki; Lenin és Trockij ne legyenek tagjai a kor­mánynak, a Forradalmi Katonai Taná­csot és a hasonló megtorló szerveket oszlassák fel. November 28-án, szerdán reggel, egy egész éjszakán át tartó késhegyig menő vita után megegyezésre jutot­tak. A 108 tagból álló Központi Vég­rehajtó Bizottságot ki kell egészíteni a) 108 taggal, akiket a parasztkong­res.* - is arányosan választ meg; b) a had*-reg és a hajóhad által közvetle­nül választott 100 küldöttel; c) a szakszervezetek 50 képviselőjével (35 az általános szervezetekből, 10 vasutas és 5 postás). — A dumákat és a zemsztvókat elejtették. Lenin és Troc­kij bent maradtak a kormányban, és a Forradalmi Katonai Tanács folytatta működését. A kongresszus ekkor már a cári Jo­gi Akadémiának az épületében (Fon­tanka utca 6.), a parasztszovjetek főhadiszállásán folytatta munkáját. Itt, a nagy gyűlésteremben jelentek meg a küldöttek szerda délután. A régi Végrehajtó Bizottság már nem vett részt a kongresszus munkájában és az épületnek egy másik helyiségében tartott külön üléseket, melyeken a ki­vonult küldöttek és a hadseregbizott­ságok képviselői vettek részt. Csernov hol az egyik, hol a másik ülésen vett részt, és éberen figyelte az eseményeket. Tudta ugyan, hogy tárgyalások folynak a bolsevikokkal, de nem tudta, hogy már létrejött a megegyezés. Felszólalt a külön ülésen. „Ma, ami­kor mindenki egy össz-szocialista kormány megalakítása mellett foglal állást, sokan megfeledkeznek az első kormányról, amely nem koalíciós kor­mány volt, és amelyben csak egy szo­cialista vett részt — Kerenszkij; arról a kormányról, amely a maga idején igen népszerű volt. Most sokan vádol­ják Kerenszkijt, elfelejtik, hogy őt nemcsak a szovjetek, hanem a nép­tömegek segítették hatalomra ... Miért változott meg a közvélemény Kerenszkijt illetően? A vademberek­nek vannak isteneik, akikhez imád­koznak, és akiket megbüntetnek, ha valamelyik imájukat nem hallgatják meg ... Ez történik most is ... Teg­nap Kerenszkij, ma Lenin és Trockij. holnap pedig megint más ... Mi Kerenszkijnek is, a bolsevikok­nak is azt mondottuk, hogy mondja­nak le a hatalom gyakorlásáról. Ke­renszkij ebbe beleegyezett — ma kö­zölte rejtekhelyéről, hogy lemondott a miniszterelnökségről; a bolsevikok ellenben meg akarják tartani a hatal­mat, csakhogy nem tudnak élni ve­le... A bolsevikok győzelme vagy bukása Oroszország sorsát nem befolyásolja. Az orosz falu nagyon jól tudja, mit akar, és most azt meg is valósítja... Végső soron a falu fog bennünket megmenteni..." Közben a nagyteremben Usztinov bejelentette a parasztkongresszus és a Szmolnij közt létrejött egyezményt. Ezt a beje;entést a küldöttek ujjongva vették tudomásul. Ekkor Csernov hir­telen megjelent és szót kért. „Azt hallom, hogy a parasztkong­resszus és a Szmolnij megegyezést akarnak kötni. De az ilyen megálla­podás törvénytelen lenne, mert az igazi parasztkongresszus csak a jövő héten fog összeülni... Figyelmeztetem önöket arra is, hogy a bolsevikok sohasem fogják teljesí­teni az önök követeléseit..." Beszédét félbeszakította a küldöt­tek gúnyos nevetése; s Csernov látva tehetetlenségét, elhagyta az emel­vényt és a termet. Népszerűségének egyszer s mindenkorra vége volt... November 16-án, csütörtökön dél­után a kongresszus rendkívüli ülést tartott. Valami ünnepi hangulat őr­ződött a teremben; az arcokon mo­soly ült... Miután a többi napirendi pontot gyorsan letárgyalták, az öreg, fehér szakállú Natanszon, a baloldali eszerek szeniora, remegő hangon, könnyes szemekkel olvasta fel a pa­rasztszovjetek és a munkás- és ka­tonaszovjetek „házasságkötéséről" szóló beszámolót. Valahányszor az „egyesülés" szót kimondotta, tomboló tapsvihar tört ki... - Utána Usztinov bejelentette a Szmolnij küldöttségé­nek megérkezését, amelyhez a Vörös Hadsereg képviselői csatlakoztak, és amelyet lelkes éljenzéssel fogadtak. Egy munkás, egy katona meg egy tengerész üdvözölte a kongresszust. Ezután Boris Relnstein, az Ameri­kai Szocialista Munkáspárt küldötte szólalt fel: „A parasztkongresszus és a munkás- és katonaküldöttek szov­jetjei egyesülésének napja a forrada­lom egyik legnagyobb napja. Ez a nap visszhangot fog verni az egész vilá­gon: Párizsban, Londonban és túl a tengeren' — New Yorkban. Ennek az egyesülésnek a híre örömmel fogja eltölteni minden dolgozó szívét. Győzött egy nagy eszme. Nyugat is, Amerika is valami világrengető tettet várt Oroszországtól, az orosz proletariátustól... A világ proleta­riátusa sokat vár az orosz forrada­lomtól, nagy eszmék megvalósítását várja tőle •.." Ezután Szverdlov, a Központi Vég­rehajtó Bizottság elnöke üdvözölte a kongresszust, majd a parasztok „Éljen a polgárháború vége! Éljen a egyesült demokrácia!" kiáltással özön­löttek ki a teremből. Már sötét este volt. A jeges havon a hold és a csillagok sápadt vissz­fénye csillogott. A csatorna merftén a Pavlovszkij-ezred katonái sorakoz­tak fel. Elől a zenekar a Marseillai­se-t játssza, és a parasztok, a kato­nák üdvrivalgása közepette, ugyan­csak sorba állnak kibontva a Paraszt­szovjetek Végrehajtó Bizottságának hatalmas vörös lobogóját, melyen aranybetűs felirat hirdeti: „Éljen a forradalmi dolgozó tömegek egysége!" Majd más zászlókat is látni — a ke­rületi szovjetekét, a Putyilov-gyárét ezzel a felirattal: „Kövessük ezt a zászlót, hogy megvalósuljon a világ népeinek testvérisége!" Valahonnan fáklyák kerültek elő, sárgisvörös fényt árasztottak a sötét utcákon, és sokszorosan visszatükröz­ték fényüket a jégkristályok. A me­net lassan, énekelve vonult végig a Fontanka-parton, a csodálkozó járó­kelők között. „Éljen a Forradalmi Hadsereg! Él­jen a Vörös Gárda! Éljenek a pa­rasztok!" így vonultak végiq a városon. A me­net egyre nőtt. a zászlók egyre sza­porodtak. Két ó'reg, munkában meg­qörnyedt paraszt lépdelt kéz a kéz­ben, arcukon boldogság ragyogott: „Most próbálják elvenni tőlünk a földet!" —r mondta az egvik. A Szmolnij lépcsőin vagy száz mun­kás- és katonaküldött gyűlt össze, zászló ;uk sötétnek látszott az árkádok felől kiáradó fényben. A parasztok, elé rohantak, ölelték, csókolták őket. és a meiet dübörgő lármával áradt?' befelé, fel a lépcsőn ... (Folytatjuk) PJ SZO & 1957. november 25.

Next

/
Thumbnails
Contents