Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)
1957-11-23 / 325. szám, szombat
Világ proletárjai, egyesüljetek! < ^ ^ ^ ^^^^^^^^^ AAAAAAAAAaaaaaaaaaaaaaaaaäaaaaaaaääaaaa äo .« » SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. november 23. szombat 50 fillér X. évfolyam 325. szám. 53" háborúnak nincsenek elszántabb ellenségei\ mint a kommunisták, nincsenek derekasabb békeharcosok a kommunistáknál c c közleníny a kommunista és munkáspártok tanácskozásáról A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségein résztvevő kommunista és munkáspárti küldöttségek kihasználva moszkvai tartózkodásukat, baráti találkozójukon valamennyi pártot érdeklő kérdésekről tárgyaltak. November 16—19. napjaiban Moszkvában tanácskozás folyt, melyen részt vettek az Albán Munkapártnak, az Algériai Kommunista Pártnak, Argentína Kommunista Pártjának, Ausztria Kommunista Pártjának, Ausztrália Kommunista Pártjának, Belgium Kommunista Pártjának, Bolívia Kommunista Pártjának, Brazília Kommunista Pártjának, Bulgária Kommunista Pártjának, Ceylon Kommunista Pártjának, a Costaricai Népi Élcsapat Pártnak, Csehszlovákia Kommunista Pártjának, Dánia Kommunista Pártjának, a Dominik Köztársaság Népi Szocialista Pártjának, Ecuador Kommunista Pártjának, Finnország Kommunista Pártjának, a Francia Kommunista Pártnak, a Guatemalai Munkapártnak, Hollandia Kommunista Pártjának, Hondurasz Kommunista Pártjának, Chile Kommunista Pártjának, India Kommunista Pártjának, Indonézia Kommunista Pártjának, Irak Kommunista Pártjának, Izrael Kommunista Pártjának, Japán Kommunista Pártjának, Jordánia Kommunista Pártjának, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének, Kanada Haladó Munkáspártjának, Kína Kommunista Pártjának, Kolumbia Kommunista Pártjának, a Koreai Munkapártnak, Kuba Népi Szocialista Pártjának, a Lengyel Egyesült Munkáspártnak, Luxemburg Kommunista Pártjának, a Magyar Szocialista Munkáspártnak, Malájföld Kommunista Pártjának, a Marokkói Kommunista Pártnak, Mexikó Kommunista Pártjának, a Mongol Népi Forradalmi Pártnak, Nagy-Britannia Kommunista Pártjának, Németország Szocialista Egységpártiának, Németország Kommunista Pártjának, Norvégia Kommunista Pártjának, az Olasz Kommunista Pártnak, Panama Népi Pártjának, Paraguay Kommunista Pártjának, Peru Kommunista Pártjának, Portugália Kommunista Pártjának, a Román Munkáspártnak, San Marino Kommunista Pártjának, Spanyolország Kommunista Pártjának, a Svájci Munkapártnak, Svédország Kommunista Pártjának, Szíria és Libanon Kommunista Pártjának, a Szov-s jetunió Kommunista Pártjának, Thaiföld Kommu-t nista Pártjának, Törökország Kommunista Pártjának, a Tuniszi Kommunista Pártnak, Üjzéland Kommunista Pártjának, Uruguay Kommunista Pártjának, Venezuela Kommunista Pártjának és a Vietnami Dolgozók Pártjának képviselői. Az értekezlet résztvevői kölcsönösen kicserélték a nézeteiket a jelenlegi nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. A kommunista és munkáspártok képvi-i selői elhatározták, hogy békekiáltvánnyal fordulnak a világ munkásaihoz és parasztjaihoz, férfiaihoz és asszonyaihoz, összes jóakaratú embereihez. A békekiáltvány szövegét az alábbiakban közöljük. A tanácskozás annak a szoros együttműködésnek és szívélyességnek; légkörében folyt le, amely a marxi-lenini ideológia egysége és a proletár nemzetköziség elvei alapján egymással szoros kapcsolatban lévő testvérpártok kölcsönös kapcsolatait jellemzi. B ÉKEKIÁL T VAN Y Munkások és parasztok! Tudományos, műszaki és kulturális dolgozók! Egész világ jóakaratú emberei! Mi, az egyes országok kommunista és munkáspártjainak képviselői, akik Moszkvában találkoztunk, hogy megemlékezzünk a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójáról, hozzátok, értelmetekhez és szívetekhez fordulunk. Mindnyájan jól emlékezünk még a második világháború borzalmaira és gyötrelmeire. Véres nyomai még nem mosódtak el teljesen, azonban egy újabb, százszorta pusztítóbb háború félelmetes kísértete lebeg ismét a békés városok és falvak házai felett. Ma nincs olyan ország a világon, ahol egy újabb háború veszélye nem fenyegetné szüntelenül a családi tűzhelyeket, nem tenné keserűvé az életörömet, nem adna okot nyugtalanító kérdésekre: mi lesz holnap, egy hónap, egy év múlva? Csak nem esnek házaink ismét a háborús tűzvész martalékául, csak nem hoznak ránk és gyermekeinkre hirtelen halált a pusztító atom- és hidrogénbombák? A nemzetek a két világháború során már számtalan keserű tapasztalatot szereztek. Az egyszerű emberek, akik i háborús förgetegben a Legsúlyosabb áldozatokat hozták, tudják, hogy minién további háború egyre súlyosabb szenvedést jelent, egyre több országot pusztít el, egyre több embert gyilkol neg, s egyre borzalmasabb és szöríyűbb következményeket hagy maga itán. Az imperialista nagyhatalmak által ílőidézett és a német militarizmus iltal kirobbantott első világháború iízmillió ember életébe került. A há>orú az emberek tízmillióinak egészlégét tette tönkre és nyomorékká ette őket. Egész nemzeteket döntött ihinségbe és nélkülözésbe. A második világháború, amelynek ô kezdeményezője a német fasizmus 'olt, oda vezetett, hogy a háború irvényébe nemcsak az óriási hadsereieket, nemcsak a fegyveres frontokat aszították. A repülőbombák nyílt váosokat pusztítottak el, a békeszerető akosság ezreit és százezreit ölték neg, a hitlerista táborok kínzókamáiban és gázkamráiban férfiak, nők s gyermekek milliói pusztultak el. i rombolás és a halál szolgálatában lyan óriási anyagi eszközök állottak, melyeken virágzó városok ezreit leetett volna felépíteni, egész nemzeeket lehetett volna jóllakatni és tetőöl talpig felöltöztetni. A második viígháború a sebesültek és rokkantak íilliőin kívül több mint 30 millió mberéletet követelt. A háború utolsó napjaiban nyílt japán városokra dobták le az elsó két atombombát — az embereket a jövőben fenyegető tömeggyilkosság jelképét. Nem kell ahhoz tudományos ismeretekkel vagy költői képzelőtehetséggel rendelkeznünk, hogy megmondjuk: egy elkövetkező háború, ha a nemzetek megengednék kitörését, mindent felülmúlna, amit az emberiség eddig átélt. Európa és Amerika, Ázsia, Afrika és Ausztrália lakosai tudják, hogy az ember olyan óriási természeti erőket szabadított fel és olyan hatalmas eszközök ura lett, hogy ezeknek pusztító hatása a földgolyó bármelyik részét elérheti. Egy újabb háborúban nem lenne olyan hely, ahol az ember biztonságban nyugodtan megbújhatna. Az atom-, hidrogén és rakétafegyverek háborújának tűzvésze minden népre kiterjedne és mérhetetlen szenvedéseket jelentene sok emberi nemzedéknek. A világ egyszerű emberei, nemzetiségre, politikai meggyőződésre, vallásfelekezetre és bőrük színére való tekintet nélkül békében akarnak élni. A világ egyszerű emberei kérdezik: Vajon az ember, akinek diadalmas esze megfejti a természet összes titkait és azoknak egyre jobban urává válik, vajon az ember, aki a föld szovjet mesterséges holdjainak felbocsátása következtében csakhamar elérheti a csillagokat, vajon ez az ember el fogja-e tudni kerülni a háborút és megakadályozni önmaga elpusztítását? Mi, a kommunista és munkáspártok képviselői a nemzetek sorsáért érzett felelősségünk tudatában kijelentjük: A háború nem elkerülhetetlen, megakadályozható a háború, megvédelmezhető és megszilárdítható a béke. Annak az országnak fővárosában találkoztunk, amely negyven évvel ezelőtt új korszakot kezdett az emberiség történetében. 1917-ben a történelem folyamán első ízben győzött orosz földön a szocialista forradalom. A dolgozók kezükbe vették a hatalmat és célul tűzték ki az elnyomás minden formájának, az ember ember által való kizsákmányolásának megszüntetését. Oroszország munkásai és parasztjai Lenin pártjának vezetésével zászlajukra tűzték a béke jelszavát és mindig hívek maradtak hozzá. A szovjetország fennállásának negyven éve alatt minden nemzet számára egyengette a béke útját, az imperialisták által emelt akadályok ellenére is békés együttműködésre törekedett a különböző társadalmi rendszerű országokkal. A tőkés országok munkásai létérdekeik nevében aktívan részt vettek ebben a békeharcban. A világ haladó szellemű emberei támogatták ezt a nemes ügyet. A béke erőinek azonban nem sikerült megmenteni az emberiséget az új katasztrófától, a második világháborútól. Ezek az erők számbelileg nem voltak elég nagyok és a Szovjetunió akkor az egyetlen ország volt, mely következetesen küzdött a béke megőrzéséért. Mi kommunisták ma azt mondjuk, hogy most már megakadályozható a háború, megvédhető a béke. Határozott meggyőződéssel mondjuk ezt, mivel ma más a világ helyzete, más az erők viszonya. A Nagy Októberi Forradalom szülte szovjetország ma már nincs magára hagyva és elszigetelve. A fasizmus fölött aratott győzelem után kialakult a majdnem egymilliárd lelket számoló szocializmus óriási világa. A Szovjetunió mellett a második szocialista nagyhatalom, a népi Kína is a békére és nemzetközi együttműködésre, a különböző társadalmi rendszerek egymás mellett élésére törekszik. E békés célok eléréséért küzdenek az európai és ázsiai népi demokratikus országok is. Az ipar, a tudomány és a technika rendkívüli fellendülése a Szovjetunióban és a többi szocialista országokban a béke ügyét szolgálja és erősen fékezi a háború kirobbantását. A világ küzdőterén további új erő tűnt fel: Az Októberi Forradalom által életrekeltett gyarmati nemzetek lerázták, vagy pedig lerázzák az évszázados függőség igáját és békében kívánnak élni, s nem engedik az imperialista erök beavatkozását belügyeikbe. Az ismert „öt alapelv" — a területi sérthetetlenség és szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása, a meg nem támadás, a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozás, egyenlőség, kölcsönös előnyben részesítés, békés egymás mellett élés — politikáját, a béke és semlegesség politikáját folytatják, hogy véget vessenek az elmaradottságnak és nyomornak. Nemcsak a szocialista országok népei, nemcsak Kelet népei nem akarnak háborút. A nyugati tőkés országok népei is gyűlölik, mert már kétszer megpróbálták. A béke erői óriásiak. Meg tudják akadályozni a háborút és meg tudják őrizni a békét. Mi kommunisták azonban kötelességünknek tartjuk, hogy figyelmeztessünk mindenkit a világon, hogy a borzalmas gyilkos háború veszélye nem szűnt meg. Honnan fenyegeti veszély a békét és a nemzetek biztonságát? A tőkés monopóliumok érdeke a háború, a háborúról álmodoznak, mivel a két világháborún és a mostani lázas fegyverkezésen rendkívül meggazdagodtak. A fegyverkezési hajsza óriási profitot eredményez a monopóliumoknak, de egyre súlyosabb terheket ró a dolgozók vállaira és komolyan veszélyezteti az országok gazdasági helyzetét. Egyes tőkés államok kormánykörei a tőkés, főként amerikai monopóliumok nyomására elutasítják a leszerelésre, az atomfegyverek betiltására és más, egy ilyen háború megakadályozására Irányuló intézkedésekre tett javaslatokat. A békeszerető államok az Egyesült Nemzetek Szervezetében sok jó javaslatot terjesztettek elö, melyeknek elfogadása megszilárdítaná a békét és enyhítené az új háború veszélyét. Senki sem tagadhatja, hogy az ENSZ-ben előterjesztett, a lázas fegyverkezés leállítására és az atomháború veszélyének megszüntetésére, az államok békés egymás mellett élésére, gazdasági együttműködésük fejlesztésére — ami a nemzetközi kapcsolatokban szükséges bizalom megteremtésének döntő feltétele — tett javaslatok megfelelnek a nemzetek létérdekeinek. A világ sorsa, a jövő nemzedékek sorsa jelentős mértékben ezeknek a kérdéseknek megoldásától függ. E javaslatokat csak azok ellenzik bőszen, akiknek érdekük a nemzetközi feszültség fenntartása. Az újságok és rádióállomások ezrei nap mint nap azt állítják az USA, Anglia, Franciaország, Olaszország és más tőkés országok népeinek, hogy a „világkommunizmus" állítólag veszélyezteti szabadságukat, életmódjukat és békés létüket. Pedig sem a kommunista pártoknak, sem egyetlen szocialista országnak nincs oka, hogy háborút robbantson ki és katonai támadásokat intézzen más országok ellen, idegen területeket hódítson meg. A Szovjetunió, a népi Kína óriási területekkel és felbecsülhetetlen természeti kincsekkel rendelkezik. Egyetlen szocialista országban sincsenek olyan osztályok vagy társadalmi rétegek, melyeknek érdeke lenne a háború. A hatalom itt az eddigi háborúkban a legnagyobb áldozatokat hozó munkások és parasztok kezében van. Kívánh^tnak-e a munkások és parasztok egy újabb háborút? A kommunisták célja olyan társadalom felépítése, amely jólétet biztosít mindenki számára, biztosítja minden nép felvirágzását és a népek örök békéjét. A szocialista országoknak tartós békére van szükségük egy ilyen társadalom felépítésére. Éppen ezért a háborúnak nin „jenek, elszántabb ellenségei mint a kommunisták, nincsenek derekasabb békeharcosok a kommunistáknál. A szocialista országok egyetlen népre sem akarják erőszakosan rákényszeríteni társadalmi és politikai rendszerüket. Szilárd meggyőződésük, hogy a szocializmus elkerülhetetlenül győzedelmeskedik, de tudják azt is, hogy a szocializmust nem kényszeríthetik kívülről, hogy a szocializmus elsősorban a munkásosztály és az összes haladó erők minden ország belső életében folytatott küzdelmének eredménye kell, hogy legyen. A szocialista államoktól ezért távol áll az, hogy beavatkozzanak más országok belügyeibe, viszont azt sem engedik meg, hogy mások beavatkozzanak az 6 belügyeikbe. Ezért az az állítás, hogy a szocialista országok azzal, hogy állítólag más államokra akarják kényszeríteni rendszerüket, veszélyeztetik a békét, nem más mint kísérlet a békeszerető emberek megtévesztésére. A béke egyedül úgy őrizhető meg, hogy mindazok, akik számára a béke drága, egyesítik törekvéseiket, fokozzák éberségüket a háborús uszítók íntrlkáival szemben és tudatosítják, hogy szent kötelességük fokozni harcukat a veszélyben forgó béke védelméért. A világ néptömegeinek jólétét tartva szem előtt, a haladásra és a népek fényes jövőjére törekedve férfiakhoz és nőkhöz, munkásokhoz és parasztokhoz, tudósokhoz és művészekhez, tanítókhoz és hivatalnokokhoz, az Ifjúsághoz, kisiparosokhoz, kereskedőkhöz és nagyiparosokhoz, szocialistákhoz, demokratákhoz és liberálisokhoz, politikai és vallási meggyőződésétől függetlenül mindenkihez, aki szereti hazáját, aki nem akar háborút, a világ összes jóakaratú embereihez fordulunk. Felhívással fordulunk mindannyiatokhoz: követeljétek a háború veszélyét napról napra fokozó és a legsúlyosabban benneteket, a munka embereit érintó lázas fegyverkezés megszüntetését; követeljétek az atom- és hldrogénfegy. verek qyártásának és felhasználásának betiltását és mint első lépést a velük (Folytatás a 2. oldalon.) V
