Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-22 / 324. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! UJS SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. november 22. péntek 30 fillér X. évfolyam, 324. szám i * .....«..••.• » * « m « m m « m « m « m * m „Ä szocialista világrendszer országai és az összes kommunista- és munkáspártok közötti kapcsolatok alapját a marxizmus-leninizmus életben bevált elvei a proletár nemzetkö ziség elvei képezik. Valamennyi ország dolgozói létérdekeinek a mai időben megfelel az, hogy támogatják a Szovjetuniót és az összes szocialista országokat, amelyek az egész világ békéiének megőrzésére irányuló politikát folytatnak, s a béke és szociális haladás oltalmazói." A kommunista és munkáspártok képviselőinek deklarációjából WWAVWMVVS'ftVrl""*** * ^VrtV

y.

WMVrtWVWUVVVlWIAnnft' Közlemény a szocialista országok kommunista és munkáspártjai y képviselőinek tanácskozásairól Moszkvában november 14—16-a között a szocialista országok kommunistaes munkáspártjainak képviselői tanácskozást tartottak. A tanácskozáson részt vettek az Albán Munkapárt, Bulgária Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Kína Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, a Magyar cialistá Egységpártja, ä Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Román Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Vietnami Dolgozók Pártjának küldötte ségei. A tanácskozáson egyhangúlag elfogadták a szocialista országok kommunisSzocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, Németország Szo- ta- és munkáspártjainak deklarációját, amelynek szövegét alább közöljük. DEKLARACIO a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek az 1957. november 14-16-án Moszkvában tartott megbeszéléseiről Az Albán Munkapárt, Bulgária Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Kína Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, Németország Szocialista Egységpártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Román Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Vietnami Dolgozók Pártjának képviselői a tanácskozáson megtárgyalták a jelenlegi nemzetközi helyzet, valamint a békéért és szocializmusért vívott harc időszerű kérdéseit és kölcsönös kapcsolataik kérdéseit. A véleménycsere a tanácskozáson képviselt kommunista- és munkáspártok egységes álláspontjáról tanúskodott valamennyi megtárgyalt kérdésben és bizonyította egyértelmű állásfoglalásukat a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében. A tanácskozáson továbbá tárgyalták a nemzetközi kommunista mozgalom közös kérdéseit. A tanácskozás részvevői a nyilatkozat tervezetének előkészítése során konzultáltak a tőkés országok testvérpártjainak képviselőivel, hogy a testvérpártok, amelyek nem vettek részt a tanácskozáson, kiértékelik és maguk döntik el, hogyan fognak eljárni e nyilatkozatban kifejtett álláspontokat illetőleg. Korszakunk alapvonása a kapitalizmusból á szocializmusba való átmenet, amit a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nyitott meg Oroszországban. Most már az egész világ lakosságának több mint '/3a, több mint 950 millió ember — a szocializmus útján halad és új életet épít. A szocializmus erőinek nagy fejlődését elősegítette az imperialistaelLenes nemzeti mozgalom rohamos növekedése a háború utáni időszakban. A Kínai Népköztársaságon, a Vietnami Demokratikus Köztársaságon, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságon kívül az utóbbi 12 év alatt további több, mint 700 millió ember rázta le a gyarmati igát és szuverén nemzeti államokat alkotott. A még mindig leigázott gyarmati és függő országok népei fokozzák harcukat nemzeti felszabadulásukért. A szocializmus és nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése nagyon meggyorsítja az imperializmus széthullásának folyamatát. Az imperializmus elvesztette az emberiség nagyobbik része feletti uralmát. Az imperialista államok társadalmát mélységes osztályellentétek, valamint ezen államok közötti éles ellentétek rázkódtatják meg, és ezen országok munkásosztálya egyre bátrabban és határozottabban száll szembe az imperializmus és a monopóliumok politikájával, harcol életfeltételeinek megjavításáért, demokratikus jogaiért, a békéért és a szocializmusért. Korunkban a világ fejlődését a két ellentétes társadalmi rendszer versenye és e verseny eredményei határozzák meg. A szocializmus negyven év alatt bebizonyította, hogy mint társadalmi rendszer messze túlszárnyalja a kapitalizmust. Biztosította a termelő erők olyan ütemű fejlődését, amilyen a kapitalizmusban példátlan és elérhetetlen, biztosította a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának emelkedését. A Szovjetuniónak a gazdaság, a tudomány és technika terén aratott nagy sikerei, a többi szocialista országok szocialista országépítésének eredményei meggyőzően mutatják a szocializmus nagy életerejét. A szocialista államokban a dolgozók tömegei igazi szabadságot és demokratikus jogokat élveznek, a népi hatalom biztosítja a néptömegek politikai egységét, megvalósítja a nemzetek egyenjogúságát és barátságát, az egész világ békéjének biztosítására és az elnyomott nemzetek felszabadító harcának megsegítésére irányuló külpolitikát folytat. A növekvő és erősödő szocialista világrendszer egyre jobban befolyásolja a nemzetközi helyzetet, a béke, a haladás, a nemzetek szabadsága érdekében. Míg azonban a szocializmus egyre fejlődik, az imperializmus hanyatlóban van. Az imperializmus pozíciói jelentősen meggyengültek a gyarmati rendszer széthullása következtében. Azok az országok, amelyek levetették a gyarmati uralom jármát, védelmezik kivívott függetlenségüket és harcolnak gazdasági önállóságuk eléréséért, a nemzetek közötti békéért. A szocialista rendszer léte az a segítség, amelyben ezeket az országokat a szocialista államok az egyenjogúság és a velük való együttműködés alapján részesítik a békéért és az agresszió ellen vívott harcban. Ez a segítség ezen országok népeinek megkönnyíti nemzeti szabadságuk megvédését és a szocialista haladást. Az USA agresszív imperialista körei az úgynevezett erőpolitika megvalósításával igyekeznek uralmuk alá hajtani a világ országainak többségét és megakadályozni az emberiségnek a társadalmi fejlődés törvényeivel összhangban való haladását. A „kommunizmus elleni harc" leple alatt igyekeznek még több országot ellenőrzésük alá vonni, a demokratikus szabadságjogok eltörlésére törekednek, veszélyeztetik a már fejlett kapitalista országok nemzeti függetlenségét. Az imperialista államokban kiéleződött a termelőerők és a termelési viszonyok közötti ellentét; a jelenkori tudományt és technikát sok tekintetben nem használják fel a szociális haladás, az egész emberiség érdekében, mert a kapitalizmus megbéklyőzza és deformálja a társadalom termelőerőinek fejlődését. A tőkés gazdaság ingatag és változó marad. Az aránylag magasfokú konjunktúra, amely egyelőre a tőkés világ számos országában még tartja magát, jelentős mértékben a lázas fegyverkezés gyönge alapjából és más átmeneti tényezőkből keletkezett. A tőkés gazdaság azonban nem kerülheti el az újabb mélységes megrendüléseket és válságokat. Az ideiglenes konjunktúra reformista illúziókat támogat a tőkés országok munkásainak egy részében. A háború utáni időszakban a fejlett tőkés országok munkásosztálya egyes rétegeinek a növekvő kizsákmányolás ellen és életfeltételeik megjavításáért vívott harcában sikerült bizonyos béremeléseket elérniök, jóllehet ezen országok közül sokban alacsonyabb a reálbér, mint a háború előtt volt. Azonban a tőkés világ nagy részében, főleg a gyarmati és függő országokban a dolgozók milliói nyomorban élnek. Tovább folyik a parasztság alapvető tömegeinek nyomorbadöntése és elszegényítése annak következtében, hogy a monopóliumok erősen tért hódítanak a mezőgazdaságban és a monopolista árpolitika, a bankhitel és kölcsönrendszer következtében, valamint az adók emelése miatt, amit a lázas fegyverkezés idéz elő. Neircsak a burzsoázia és a munkásosztály közötti ellentétek, hanem a monopolista burzsoázia és a nép valamennyi rétege között éleződnek ki az ellentétek, hanem az USA monopolista burzsoáziája és a nemzetek között, sőt más tőkés országok burzsoáziája között is. A tőkés országok dolgozói most olyan feltételek között élnek, amelyek egyre jobban meggyőzik őket arról, hogy súlyos helyzetükből az egyedüli kivezető út a szocializmus. így egyre kedvezőbb lehetőségek alakulnak ki ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a szocializmusért vívott aktív harcba. Az USA agresszív imperialista körei az úgynevezett erőpolitika folytatásával igyekeznek uralmuk álá keríteni a világ országainak többségét és megakadályozni az emberiség haladását a társadalmi fejlődés törvényeivel összhangban. A „kommunizmus elleni harc" leple alatt igyekeznek még több országra kiterjeszteni fennhatóságukat, a demokratikus szabadságjogok megsemmisítésére törekszenek, veszélyeztetik a már fejlett tőkés országok nemzeti függetlenségét, új formában akarnak gyarmati jármot kényszeríteni a felszabadult nemzetekre és rend. szeresen ellenséges, felforgató tevékenységet folytatnak a szocialista országok ellen. Az Egyesült Államok bizonyos agresszív köreinek politikája igyekszik maga köré összpontosítani a kapitalista világ összes reakciós erőit. Ezáltal e körök a világreakció központjává és a néptömegek legrosszabb ellenségeivé válnak. Ezek a népellenes agresszív imperialista erők politikájukkal saját maguk pusztulását készítik elő, maguk tenyésztik sírásóikat, akik eltemetik őket. Míg fennmarad az imperializmus, addig megmarad az agresszív háború talaja. Az amerikai, angol, francia és más imperialisták és lakájaik a háború utáni években háborút folytattak vagy folytatnak Indokínában, Indonéziában, Koreában, a Malájföldön, Kenyában, Guatemalában, Egyiptomban, Algériában, Omanban és Jemenben. Ezzel egyidejűleg az agresszív imperialista erők szívósan akadályozzák a fegyverkezés csökkentését, az atom- és hidrogénfegyverek használatának és gyártásának eltiltását, e fegyverekkel végzett kísérletek azonnali beszüntetéséről szóló egyezményt, folytatják az ún. hidegháborút, lázasan fegyverkeznek, újabb és újabb háháborús támaszpontokat építenek, a béke aláásásának agresszív politikáját folytatják és új háború veszélyét alakítják ki. Egy világháború kirobbanása esetén, ha még nem értek el megegyezést a nukleáris fegyverek eltiltásában, ez a háború elkerülhetetlenül példátlanul pusztító erejű nukleáris háborúvá válik. Az USA segítségével Nyugat-Németországban újjászületik a német militarizmus és ez komoly háborús veszély tűzfészkét teremti meg Európa szívében. A békét*fenyegető nyugatnémet militarizmus és revansizmus elleni harc a német nép békés erőinek és valamennyi európai nemzetnek fontos feladata. Ebben a harcban különösen nagy szerep vár ^Német Demokratikus Köztársaságra, Németország történetének első munkás- és parasztállamára, amellyel a tanácskozás részvevői szolidaritásukat nyilvánítják és teljes támogatásukról biztosítják. Az imperialisták egyúttal megkísérlik, hogy a Közel- és Közép-Kelet szabadságszerető nemzeteire rákényszerítsék a hírhedt „Dulles- és Eisenhower-doktrínát" és ezzel veszélyeztetik a békét e térségben. Összeesküvést és provokációkat szerveznek a független Szíria ellen. A Szíria, Egyiptom és más arab országok elleni provokációk célja megbontani az arab államok egységét, elszigetelni őket és így szabaddá tenni a szabadságuk és függetlenségük felszámolásához vezető utat. ^ Az agresszív SEATO-tömb háborús veszélyt teremt Délkelet-Ázsiában. A háború vagy békés egymás mellett élés kérdése a világpolitika alapvető problémája lett. Valamennyi ország népeinek meg kell őrizniök legmagasabbfokú éberségüket az imperializmus által teremtett háborús veszéllyel szemben. Ma a béke erői annyira megnövekedtek, hogy fennáll a háború elhárításának reális lehetősége, amit szemléltetően megmutatott az imperializmus egyiptomi agresszív terveinek csődje. Csődbe jutottak azok a terveik is, amelyekkel az ellenforradalmi erőket a magyarországi népi demokratikus rendszer megdöntésére akarták felhasználni. A béke ügyét korunk hatalmas erői védelmezik, a Szovjetunió vezette szocialista országok legyőzhetetlen tábora, a békeszerető ázsiai és afrikai államok, amelyek imperialista-ellenes álláspontra helyezkedtek és a szocialista országokkal együtt a béke nagykiterjedésű övezetét alkotják, a béke ügyét védelmező nemzetközi munkásosztály és elsősorban élcsapatai, — a kommunista pártok, a gyarmati és félgyarmati nemzetek felszabadító mozgalma, a nemzeteknek a béke — tömegmozgalma. Az új háború szervezésére irányuló tervekkel erélyesen szembeszállnak azon európai országok népei is, amelyek kihirdették semlegességüket, LatinAmerika nemzetei, maguknak az imperialista országoknak néptömegei. E hatalmas erők egyesülése elháríthatja a háború kitörését. Abban az esetben, ha a háborúra vágyó imperialista fanatikusok tekintet nélkül mindenre háborút merészelnének kirobbantani, akkor az imperializmus önönmagát ítéli pusztulásra, mert a nemzetek nem fognak tovább tűrni olyan rendszert, amely ily súlyos szenvedéseket és megpróbáltatásokat hoz nekik. Az e tanácskozáson részt vevő kommunistaés munkáspártok kijelentik, hogy a két rendszer békés egymás mellett élésének lenini elve, amelyet a jelenlegi feltételek között tovább fejlesztettek — az SZKP XX. kongresszusának határozatai, a szocialista országok külpolitikájának rendíthetetlen alapját képezi, a nemzetek közötti béke és barátság megbízható alapját alkotja. A békés egymás mellett élés érdekének megfelel az öt alapelv, amelyeket közösen tűzött ki a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság, valamint az ázsiai és afrikai országok bandungi konferenciáján jóváhagyott elvek. A békéért és a békés egymás mellett éléiért vívott harc most a világ valamennyi országa legszélesebb tömegeinek követelésévé" vált. A kommunista pártok a békéért vívott harcot elsőrendű feladatuknak tartják. Az összes békeszerető erőkkel együtt mindent megtesznek a háború elhárítására. n. Az értekezletnek az a véleménye, hogy a jelenlegi helyzetben nagy jelentőségű a szocialista államok, valamennyi ország kommunista és munkáspártjai egységének és testvéri együttműködésének megszilárdítása, a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító és demokratikus mozgalom egybetömörítése. A szocialista világrendszer és az összes kommunista és munkáspártok közötti kölcsönös kapcsolatok alapját az élet által igazolt marxizmus-leninizmus elvei, a proletár nemzetköziség elvei képezik. Valamennyi ország dolgozói létérdekeinek napjainkban az felel meg, hogy támogatják a Szovjetuniót és a szocialista országokat, amelyek a világ békéjének megőrzésére irányuló politikát folytatnak és a béke és szociális haladás oltalmazói. Valamennyi ország munkásosztályának, demokratikus erőinek és dolgozóinak érdeke, hogy állandóan szilárdítsák testvéri kapcsolataikat a közös ügy érdekében, érdekük az, hogy megvédjék a szocializmus ellenségeinek mindenféle mesterkedéseivel szemben azokat a történelmi, politikai és szociális vívmányokat, amelyek a Szovjetunióban, az első és leghatalmasabb szocialista nagyhatalomban, a Kínai Népköztársaságban és valamennyi szocialista államban megvalósultak; érdekük az, hogy e vívmányok bővüljenek és szilárduljanak. A szocialista országok kölcsönös kapcsolataikat a teljes egyenjogúság elvein, egymás területi sérthetetlenségének tiszteletben tartásán, állami függetlenségük és szuverenitásuk tiszteletben tartásán és egymás belügyeibe való be nem avatkozáson építik. Fontos elvek ezek, de npm • merítik ki a szocialista országok közötti kapcsolatok lényegét. Kölcsönös kapcsolataiknak elválaszthatatlan része a kölcsönös testvéri segítség. E kölcsönös segítségben hatékonyan megnyilvánul a szocialista nemzetköziség elve. A teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és (Folytatás a 2. oldalon).