Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-22 / 324. szám, péntek

DEKLARÁCIÓ a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek az 1957. november 14-46-án Moszkvában tartott megbeszéléseiről (Folytatás az 1. oldalról) kölcsönös elvtársi segítség alapján a szocialista államok egymás között széleskörű gazdasági és kulturális együttműködést folytatnak, amelynek fontos szerepe van minden egyes szocialista ország és az egész szocialista tábor gazdasági és politikai függetlenségének megszilárdításában. A szocialista államok továbbra is bővítik és tökéletesítik kölcsönös gazdasági és kulturális együttműködésüket. A szocialista államok minden téren bővíteni óhajtják gazdasági és kulturális kapcsolataikat valamennyi többi országgal — amennyiben ezek az országok akarják — az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján. A szocialista államok szolidaritása nem irányul semmilyen más állam ellen. Még többet jelent: valamennyi békeszerető nemzet érdekeit szolgálja azáltal, hogy fékezi a harcias imperialista körök agresszív szándékait, támogatja és buzdítja a béke szilárduló erőit. A szocialista országok ellenzik a világnak katonai tömbökre való felosztását. Az adott helyzetben azonban, amikor a nyugati hatalmak nem akarják elfogadni a szocialista országoknak azon javaslatát, hogy a kölcsönösség alapján számolják fel a katonai tömböket, fenn kell állnia és meg kell szüárdulnia a varsói szerződés szervezetének, amely védelmi jellegű, az európai nemzetek biztonságát és az egész világ békéjének támogatását szolgálja. A szocialista államok egységesek abban, hogy a szocializmus közös útjára léptek, közös az osztályjellegük, szociális és gazdasági rendszerük, valamint államhatalmuk. Egységesek abban, hogy szükségük van egymás kölcsönös támogatására és segítségére, közös érdekeik és céljaik vannak az imperializmus ellen, a szocializmus és kommunizmus győzelméért vívott harcban, közös marxista-leninista ideológiájuk van. A szocialista országok tömörültsége és szilárd egysége minden egyes szocialista ország nemzeti függetlenségének és szuverenitásának biztos záloga. A szocialista országok testvéri kapcsolatai és barátsága megszilárdítására a kommunista- és munkáspártok a marxistaleninista internacionalista politikája szükséges. Valamennyi dolgozót az internacionalizmusnak a hazafiassággal való egybekapcsolása szellemében kell nevelni. Erélyesen harcolni kell a burzsoá nacionalizmus és sovinizmus csökevényeinek leküzdéséért. A szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatok valamennyi kérdését teljesen meg lehet oldani elvtársi megbeszélésekkel a szocialista nemzetköziség elveinek következetes betartása alapján. m. A szocializmus győzelme a Szovjetunióban és a népi demokratikus országok szocialista országépítésének sikerei egyre mélyebb rokonszenvet keltenek a munkásosztály széles tömegeiben és valamennyi ország dolgozóiban. A szocializmus eszméi az emberek újabb és újabb millióinak tudatát uralják. Ebben a helyzetben az imperialista burzsoázia egyre nagyobb fontosságot tulajdonít a tömegek ideológiai befolyásolásának, kiforgatja a szocializmust, ócsárolja a marxizmust-leninizmust, homályosságot és zavart kelt a tömegekben. Ezért elsőrendű fontosságú a tömegek marxistaleninista nevelésének fokozása a burzsoá ideológia elleni harc, azon hazugságok és rágalmak leleplezése, amelyeket az imperialista propaganda a szocializmus és a kommunista mozgalom ellen felhoz. Elsőrendűen fontos a szocializmus eszméinek hozzáférhető és meggyőző formában való széleskörű népszerűsítése a népek és a nemzetek közötti barátság propagálása. Az értekezlet megerősítette a kommunistaés munkáspártok egységes nézetét a szocialista forradalom és a szocializmus felépítésének kérdéseiben. A Szovjetunió és a többi szocialista országok tapasztalatai teljes mértékben megerősítették a marxista-leninista elmélet azon téziseinek helyességét, amelyek szerint a szocia lista forradalom és a szocialista országépítés folyamata számos főbb törvényszerűségen alapul. E törvényszerűségek mindazon országokban közösek, amelyek a szocializmus útjára lépnek. Ezek a törvényszerűségek mindenütt megnyilvánulnak azon történelmileg kialakult számos nemzeti sajátosság és hagyomány mellett, amelyeket feltétlenül figyelembe kell venni. Ilyen közös törvényszerűség az, hogy a dol gozó tömegeket a munkásosztály vezeti, amelynek magva a marxi-lenini párt a proletárforradalom ilyen vagy amolyan formában való megvalósításában és a proletariátus diktatúrájának ilyen vagy olyan formában való felállításában. Közös törvényszerűség továbbá a munkásosztály szövetsége, a parasztság fő tömegeivel és a dolgozók többi rétegeivel; a tőkés tulajdon felszámolása és az alapvető termelő eszközök társadalmi tulajdonba vétele, a mezőgazdaság fokozatos szocialista átalakítása, a népgazdaság tervszerű fejlesztése a szocializmus és a kommunizmus felépítése, a dolgozók életszínvonalának emelése céljából. Közös törvényszerűség továbbá a szocialista forradalom megvalósítása az ideológia és kultúra terén és a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez és a szocializmus ügyéhez hű, nagyszámú értelmiség megteremtő ŰJ SZO 2 # 1957. november 22. se; a nemzeti elnyomás megszüntetése és a nemzetek közötti egyenjogúság és testvéri barátság megteremtése, közös törvényszerűség a szocializmus vívmányainak megvédése a külföldi és belföldi ellenséggel szemben, az illető ország munkásosztályának szolidaritása a többi orszáqok munkásosztályával — a proletár nemzetköziség. A marxizmus-leninizmus megköveteli a szocialista forradalom és a szocialista országépítés társadalmi elveinek alkotó módon való érvényesítését minden egyes ország konkrét történelmi feltételeinek megfelelően és nem engedi meg más országok kommunista pártjai politikájának és taktikájának gépies utánzását. V. I. Lenin nem egyszer felhívta a figyelmet arra, hogy helyesen kell érvényesíteni a kommunizmus fő elveit az ilLető nemzet sajátosságaival összhangban, a nemzeti állam sajátosságainak megfelelően. Ha a proletárpárt figyelmen kívül hagyja a nemzeti sajátosságokat, ez elkerülhetetlenül arra vezet, hogy elszakad az élettől és tömegektől, elkerülhetetlenül árt a szocializmusnak. Ezzel szemben e sajátosságok szerepének felnagyítása, az általános igazságtól, valamint a szocialista forradalom és a szocialista országépítés marxista-leninista igazságától való eltérés a nemzeti sajátosság ürügye alatt ugyancsak feltétlenül árt a szocializmus ügyének. Az értekezlet részvevőinek az a véleménye, hogy egyidejűlea harcolni kell mindkét irányzat ellen. A szocialista országok kommunista- és munkáspártjainak szilárdan ragaszkodniak kell ahhoz, hogy a marxizmus-leninizmus általános igazságát egybekapcsolják a forradalom és országuk felépítése konkrét gyakorlatával. Alkotó midőn érvényesíteniük kel! a szocialista forradalom és a szocialista országépítés általános törvényszerűségeit országuk konkrét feltételeinek megfelelően, egymástól tanulniok kell és kicserélni tapasztalataikat. A szocialista országépítés általános törvényszerűségeinek, a bevált élettapasztalatoknak és a különféle országok szocialista országépítése különféle formáinak és módszereinek alkotó érvényesítése — mindez kollektív hozzájárulás a marxizmus-leninizmus elméletéhez. A marxizmus-leninizmus elméleti alapja a dialektikus materializmus. Ez a világnézet visszatükrözi a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás fejlődésének általános törvényét. Ez a világnézet érvényes a múltra, jelenre és a jövőre. A dialektikus materializmussal szemben áll a metafizika és az idealizmus. Ha a marxista politikai párt a kérdések vizsgálatában nem a dialektikából és a materializmusból indul ki, akkor ez egyoldalúságra és szubjektívizmusra, az emberi gondolkodás egy helyen topogására vezet. Arra vezet, hogy elszakadnak a gyakorlattól és elvesztik azt a képességüket, hogy megfelelően elemezzék a dolgokat és jelenségeket, revizionista vagy dogmatikus hibák' ra és politikai hibákra vezet. A dialektikus materializmus alkalmazása a gyakorlati munkában, a káderek és a széles tömegek marxista-leninista szellemben való nevelése — a kommunista- és munkáspártok egyik legidőszerűbb feladata. Jelenleg fontossá válik a munkás- és kommunista mozgalomban levő opportunista irányzatok elleni fokozott harc. Az értekezlet hangsúlyozza, hogy feltétlenül erélyesen le kell küzdeni a revizionizmust és dogmatizmust a kommunista- és munkáspártok soraiban. A munkás- és kommunista mozgalomban levő revizionizmus és dog matizmus ma épp ügy, mint a múltban nemzet közi jellegű. A dogmatizmus és a szektásság megnehezíti a marxizmus-leninizmus elméletének fejlődését és a változó feltételek között való alkotó érvényesítését. A konkrét helyzet tanul mányozását idézetekkel és iskolamesteri mód szerekkel helyettesíti, a pártnak a tömegektől való elszakadására vezet. A párt, amely szektás ságba zárkózott és elszakadt a széles tömegek tői, semmi esetre sem vezetheti győzelemre a munkásosztály ügyét. A dogmatizmust elítélő kommunista pártok a jelenlegi feltételek között a revizionizmust más szavakkal a jobboldali opportunizmust tartják fő veszélynek. A revizionizmus a burzsoá ideológia megnyilvánulása, amely megbénítja a munkásosztály forradalmi energiáját és a kapitalizmus fennmaradását vagy felújítását követeli A revizionizmus és a szektásság azonban fő veszélyt jelenthet az egyik vagy másik párt fej lődésének egyes szakaszaiban is. Minden kom munista párt maga határozza meg, hogy az adott időszakban számára melyik veszély a Ieg nagyobb. Elsősorban meg kell jegyezni, hogy a munkás osztály számára a hatalom kivívása csupán forradalom kezdete, nem pedig annak betetőzé se. A hatalom megszerzése után a munkásosz tály előtt a népgazdaság szocialista átalakításá nak, a szocializmus gazdasági és technikai alapjai megteremtésének fontos feladatai állanak. Ezzel egyidejűleg a megdöntött burzsoázia mindig a kapitalizmus felújítására törekszik. A burzsoázia, a kispolgárság és értelmiségének befolyása a társadalomra még mindig nagy. Ezért a „Ki kit" — a kapitalizmus vagy szocializmus — kérdésének megoldásához eléggé hosszú időre van szükség. A burzsoá befolyás a revizionizmus belső forrása; az imperializmus részéről jövő nyomás előtti kapitulálás pedig külső forrása. A jelenkori revizionizmus lebecsülni igyekszik a marxizmus-leninizmus nagy tanait, „elavultaknak" bélyegezve őket, azt mondván, hogy e tanok ma már elvesztették jelentőségüket a társadalmi fejlődés szempontjából. A revizionisták igyekeznek kiirtani a marxizmus forradalmi szellemét, megingatni a munkásosztálynak és a dolgozó népnek a szocializmusba vetett hitét. Fellépnek az ellen, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmeneti időszakban történelmi szükségszerűség a proletárforradalom és a proletariátus diktatúrája, tagadják a marxista-leninista párt vezető szerepét, tagadják a proletár nemzetköziség elveit, követelik a pártépítés alapvető lenini elveinek elhagyását, elsősorban a demokratikus centralizmus mellőzését, azt követelik, hogy a kommunista párt harcos, forradalmi szervezetből valamilyen vitaklubbá alakuljon. A nemzetközi munkás-kommunista mozgalom összes tapasztalatai arra tanítanak, hogy a szocialista forradalom, a szocializmus és a kommunizmus felépítése sikeres megoldásának nélkülözhetetlen biztosítéka az, hogy a kommunista és munkáspártok határozottan védelmezzék soraik marxista-leninista egységét, ne engedjék meg olyan frakciók és csoportok kialakulását, amelyek ezt az egységet megbontják! A kommunista és munkáspártok előtt nagy történelmi feladatok állanak. E feladatok megvalósításához szükséges, hogy ne csak maguk a kommunista és munkáspártok, hanem az egész munkásosztály összetömörüljön, szükséges, hogy megszilárduljon a munkásosztály és parasztság szövetsége, kell, hogy egyesüljön valamennyi dolgozó és az egész haladó emberiség, hogy egyesüljenek az egész világ összes szabadságszerető és békeszerető erői. / Manapság a legfontosabb világküzdelem a béke megvédéséért folyik. Valamennyi ország kommunista és munkáspártjai arra törekszenek, hogy legszélesebb körű közös akciókat folytassanak mindazon erőkkel, amelyeknek drága a béke és amelyek nem óhajtanak háborút. Az értekezlet részvevői kijelentik, hogy támogatni fogják mindazon államok, pártok, szervezetek, mozgalmak és egyének törekvéseit, akik a béke mellett, a háború ellen, a békés egymás mellett élés mellett vannak. Támogatni fogják mindazokat, akik az európai és ázsiai kollektív biztonság megteremtését, a fegyverkezés csökkentését, az atomfegyverek használatának eltiltását és a velük folytatott kísérletek eltiltását óhajtják. '04-M A kommunista- és munkáspártok, valamennyi ország népei nemzeti és demokratikus érdekeinek hűséges védelmezői. Számos ország munkásosztálya, nemzetei előtt még mindig az a történelmi feladat áll, hogy harcoljanak nemzeti függetlenségükért, a gyarmati agresszió s a feudális elnyomás ellen. Felmerült az a kérdés, hogy a munkások, parasztok, a kispolgárság, a burzsoázia, a nemzeti burzsoázia és más hazafias demokratikus erők egységes imperialista ellenes és hűbériségellenes frontját keli megteremteni. Számos tény tanúskodik arról, hogy minél szélesebb alapon és szilárdabban tömörülnek a különféle hazafias és demokratikus erők, annál biztosabb a közös harc győzelme. A háborús veszély, a létérdekeikért harcoló munkásosztály és néptömegek e harc élét egyre inkább a tőké nagy monopolista csoportjai ellen irányítják, mert ezek a monopolista csoportok a lázas fegyverkezés fő bűnösei, az új világháború előkészítésére irányuló tervek szervezői és ihletői, az agresszió és a reakció bástyái. A monopóliumok e maroknyi csoportjának érdekei és politikája egyre inkább ellentétbe kerül nemcsak a munkásosztály érdekeivel, hanem a tőkés társadalom valamennyi többi rétegének, a parasztság, az értelmiség, a városi kis- és középpolgárság érdekeivel. Azokban a tőkés országokban, amelyeket az amerikai monopóliumok hatalmukba igyekeznek keríteni és azokban az országokban, amelyek az amerikai gazdasági és katonai terjeszkedés politikájának következtében rossz sorban élnek, létrejönnek az objektív feltételei annak, hogy a munkásosztály és annak forradalmi pártjai vezetésével a lakosság legszélesebb rétegei egyesüljenek a békéért, a nemzeti függetlenség védelméért és a demokratikus szabadságjogokért, a dolgozók életfeltételeinek megjavításáért, radikális földreformok megvalósításáért, a nemzeti érdekeket eláruló monopóliumok korlátlan hatalmának megdöntéséért vívott harcban. A mély történelmi változásokkal, valamint azokkal az alapvető erő-átcsoportosulásokkal kapcsolatban, amelyek nemzetközi téren a szocializmus javára végbementek, annak következtében, hogy a munkásosztályban, a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség soraiban növekszik a szocializmus eszméjének vonzóereje, a szocializmus győzelmének kedvező előfeltételei alakulnak ki. A különféle országokban a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formái különbözők lehetnek. A munkásosztály és élcsapata — a marxi-lenini párt — igyekszik a szocialista forradalmat békés úton megvalósítani. E lehetőség megvalósítása megfelel a munkásosztály és az egész nép érdekeinek, az ország nemzeti érdekeinek. Az élcsapata által vezetett munkásosztálynak a jelenlegi feltételek között számos tőkés országban lehetősége nyíiik arra, hogy a munkásés népfrontok, valamint a különféle pártok és társadalmi szervezetek megegyezése és politikai együttműködése más lehetséges formái alapján — egyesítse a nemzet többségét, megszerezze az államhatalihat polgárháború nélkül és biztosítsa az alapvető termelő eszközök átmenetét a nép kezébe. A munkásosztály a nemzet többségére támaszkodik és határozottan elutasítja azokat az opportunista elemeket, amelyek nem hajlandók lemondani a kapitalistákkal és a nagybirtokosokkal való kompromisszumról. És ezért legyőzheti a reakciós, népellenes erőket, szilárd többséget vívhat ki a parlamentben, a parlamen- > tet a burzsoázia osztályérdekeit szolgáló eszköz helyett a dolgozó népet szolgáló eszközzé változtathatja, széleskörű parlamenten kívüli tömegharcot indíthat, megtörheti a reakciós erők ellenállását, és megteremtheti a szocialista forradalom békés megvalósításának nélkülözhetetlen előfeltételeit. Mindez csupán a munkások, a dolgozó parasztság tömegei és a városi középrétegeknek a monopolista nagytőke, a reakció ellen vívott osztályharcának széleskörű és szüntelen fejlesztésével lehetséges, e tömegeknek átható szociális reformokért, a békéért és szocializmusért vívott osztályharcának szüntelen fejlesztésével válhat valóra. Olyan körülmények között, amikor a kizsákmányoló osztályok erőszakhoz folyamodnak a nemzetekkel szemben, szem előtt kell tartani a szocializmusba való átmenet más — mégpedig nem békés úton való átmenet lehetőségét is. A leninizmus azt tanítja és a történelmi tapasztalatok megerősítik, hogy az uralkodó osztályok nem mondanak le önként a hatalomról. Az osztályharc engesztelhetetlenségének foka és formái ilyen körülmények között nem annyira a proletariátustól függenek, mint a reakciós körök ellenállásának erejétől a nép túlyomó többségével szemben, attól függnek továbbá, hogy ezek a körök erőszakhoz folyamodnake a szocializmusért vívott harc egyik vagy másik szakaszában. Minden egyes országban a szocializmusba való átmenet formájának reális lehetőségét a konkrét történelmi feltételek határozzák meg, épp úgy, mint ahogy a dolgozók életfeltételeinek megjavításáért, demokratikus jogaik bővítéséért és megőrzéséért, a nemzeti függetlenség kivívásáért és megvédéséért, a nemzetek közötti békéért vívott harcban, valamint a hatalom megszerzéséért és a szocializmus felépítéséért vívott harcban is a kommunista pártok a szocialista pártokkal való együttműködést akarják. Tekintet nélkül arra, hogy a szocialista párí j9ty>oldaIiU vezetői mindenképpen megakadályozni igyekeznek ezt az együttműködést, mégis növekszik a kommunisták és szocialisták együttműködésének lehetősége számos kérdésben. A kommunista és szocialista pártok közötti ideológiai különbségek nem szabad, hogy akadályozzák a munkásmozgalom előtt álló számos időszerű problémában való akcióegység megteremtését. A szocialista országokban, ahol a munkásosztály vette kezébe a hatalmat, a kommunista és munkáspártoknak, amelyeknek minden feltételük megvan ahhoz, hogy a legszorosabb kapcsolatot létesítsék a legszélesebb tömegekkel, egész tevékenységükben állandóan a néptömegekre kell támaszkodniuk, a szocializmus felépítését és megvédését a dolgozó milliók ügyévé kell tenniök, akik mélységesen tudják azt, hogy ők az ország gazdái. A széles néptömegek aktivitása és alkotó kezdeményezése növelésére, egybetömörülésük, a szocialista rendszer megszilárdítása és a szocialista országépítés megerősítése szempontjából nagy jelentőségűek azok a lépések, amelyeket az utóbbi években a szocialista államok a szocialista demokrácia bővítésére, a bírálat és önbírálat fejlesztésére tettek. Semmi kétség sem fér ahhoz, hogy a munkásosztály hatásos tömörülésének elérésére, valamennyi dolgozó és az egész haladó emberiség tömörülésére, a világ összes szabadságszerető és békeszerető erőinek tömörítésére elsősorban maguknak a kommunista és munkáspártoknak egységét kell megszilárdítani, szorosabbra kell fűzni valamennyi ország kommunista- és munkáspártjának felzárkózottságát. Ez a felzárkózottság magvát képezi a még szélesebbkörű tömörülésnek, legfontosabb biztosítéka a munkásosztály ügye győzelmének. A kommunista- és munkáspártok különösen komoly történelmi felelősséget viselnek a szocialista világrendszer, a nemzetközi kommunista munkásmozgalom, a béke és a szocializmus sorsáért. Az e tanácskozáson részt vevő kommunista- és munkáspártok kijelentik, hogy rendületlenül szilárdítani fogják egységüket és elvtársi együttműködésüket a szocialista államok társadalmának további megerősítése érdekében, a nemzetközi munkásmozgalom, a béke és a szocializmus érdekében. Az értekezlet megelégedéssel állapítja meg, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom meg növekedett, számos súlyos próbát kiállt, a kiváló győzelmek egész sorát érte el. A kommunisták tetteikkel világviszonylatban bebizonyították a dolgozók előtt a marxi-lenini tanítás életerejét és azt a képességüket, hogy a szocializmus nagy eszményeit nemcsak propagálni tudják, hanem a legsúlyosabb feltételek között is megvalósítják. Mint az emberiség történetének minden haladó mozgalma a kommunista mozgalom is a (Folytatás a 3. oldalon.)