Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-21 / 323. szám, csütörtök

Az 1 százalékban rejlő termelési mennyiség a villanyáramnál még csodálatra méltóbb. Az 1 százalékos növekedés ugyanis 1,92 milliárd kW-óra villanyenergiát jelent. A Szovjetunióban ez idén a villany­áramfejlesztés a múlt évihez vi­szonyítva teljes 19 százalékkal nö­vekedik. A kőolajtermelés 16 százalékkal nagyobb. Ezen növekedés 1 százalé­ka 838 ezer tonnát tesz ki. A len­szövetek termelése ez idén 10,2 százalék növekedést mutat. Min­den egyes százalék 3 800 000 méter lenszövetet jelent. A cipőgyártás­ban az emelkedés 6,7 százalékot tesz ki ez idén. Minden egyes szá­zalék 2 millió 700 ezer pár cipót jelent. Az első ötéves terv idején az ipari termelés növekedésének 1 százaléka 310 millió rubelre rúgott. A második ötéves tervben az 1 szá­zalék már 500 millió rubelre, a ne­gyedik ötéves tervben 1 milliárd 385 millió rubelre és az 1955. év­ben befejezett ötéves tervben 2 milliárd 555 millió rubelre nőtt. A hatodik ötéves terv folyamán — az előzetes számítások szerint — a termelés" növekedésének 1 száza­léka mintegy 5 milliárd rubelt fog kitenni. Moszkva (CTK) — A Szovjetunió­ban ez idén a nyersvastermelés csaknem 6 százalékkal emelkedik. Minden egyes százalék 380 ezer tonnát jelent, míg az első ötéves terv éveiben a nyersvastermelés 1 százalékos növekedése mindössze 33 ezer tonna volt. A Szovjetunió fejlődő haditechnikája bámulatba ejti a világot.- Fenti ké­pünkön a messzehordó tüzérség nagyteljesítményű új ágyúit látjuk. Két alsó képünkön a különféle szovjet távirányítású rakétafegyverekből lá­tunk kettőt A francia nemzetgyűlés bizalmat szavazott a kormánynak Párizs (ČTK) — A francia nemzet­gyűlés szeptember 19-én este 256 szavazattal 182 ellenében — miköz­ben hatvanan tartózkodtak a szava­zástól — bizalmat szavazott a kor­mánynak és ezzel jóváhagyta a kor­mány rendkívüli teljhatalmát gazda­sági és pénzügyi kérdésekben. A kor­mányra szavazott valamennyi szocia­lista, a népi köztársasági képviselők, továbbá a függetlenek többsége. A többi jobboldali párt képviselői ré­szint a kormányra szavaztak, részint pedig tartózkodtak a szavazástól. A kommunisták a kormány teljhatal­ma ellen szavaztak. Mintegy 100 kép­viselő nem volt jelen a szavazásnál. Gaillard kormánya azért kérte a rendkívüli teljhatalmat, hogy leküzd­hesse a nagyon súlyos pénzügyi és gazdasági nehézségeket. Arra számít, hogy az új adók bevezetésével 101 milliárd összegben a belső szükségle­tek korlátozásával és az úgynevezett takarékossági intézkedésekkel bizto­sítani tudja Franciaország eddigi po­litikájának folytatását, amely a ka­Elvi megállapodás az angolok és az egyiptomiak között Kairó (ČTK) — Az egyiptomi pénz­ügyminisztérium hivatalos megbízott­ja január 18-^án Kairóban kijelentet­te, hogy a római gazdasági tárgyalá­sokon az angol és egyiptomi fél kö­zött a fő kérdésekben elvi megálla­podás jött létre. Kiemelte, nem fe­nyeget az a veszedelem, hogy a tár­gyaiások zsákutcába jutnak. Az angol tárgyaló fél elvben egyet­ért azzal, hogy Egyiptomnak kártérí­tést nyújt a múlt évi brit-francia-iz­raeli agresszió által okozott veszte­ségekért. tonai tömbökben, a lázas fegyverke­zésben való részvételt és az algériai háború folytatását jelenti. A szavazás előtt Waldeck Rochet kommunista képviselő bírálta a kor­mány pénzügyi és gazdasági politi­káját és hangsúlyozta, hogy a jelen­legi pénzügyi és gazdasági nehézsé­gek az algériai háborúbői erednek. Követelte az algériai probléma békés megoldását. A bizalmi kérdés szavazásával kap­csolatban a párizsi sajtó még a sza­vazás előtt kifejezte azt a nézetét, nem kétséges, hogy Gaillard- bizal­mat nyer, azonban egyúttal nagyon komor jövőt jósol a kormánynak. A LEMP szervezetei készülnek a párttisztogatásra Varsó (ČTK) — A Lengyel Egyesült Munkáspárt gazdasági bizottságainak plenáris ülésén a járási, városi és ke­rületi bizottságok ülésein megvitatják a párt XX. plénumának határozatait és a tagok igazolásának előkészületeit. November 18-án Varsóban megkez­dődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt varsói bizottságának plenáris ülése, amelyen részt vesz A. Rapacki, a párt Központi Bizottsága politikai irodájá­nak tagja is. A sajtó beszámolója szerint az or­szág minden részében folynak a párt plenáris ülései, amelyeken a Lengyel Egyesült Munkáspárt vezető funkcio­náriusai vesznek részt. A járási bizott­ságok üléseinek jellemző vonása a pártaktíva nagy érdeklődése a tanács­kozás iránt. Az egyes pártszervezetek képviselői a járási bizottságok ülésein kicserélik az igazolási akció előkészü­leteiből és az igazoló bizottságok meg­alakításából eredő tapasztalataikat. Pattiét Lao és Laosz koalíciós kormányt alakítottak Az egyiptomi nemzetgyűlés Vientiane (ČTK) — Vientiansban, Laosz fővárosában november 18-án sikeresen véget értek a háromnapos tanácskozások Laosz királyi kormánya és Pathet Lao fegyveres egységeinek képviselői között. Megegyeztek közös koalíciós kormány alakításában és Souphanouvong herceg, Pathet Lao egységeinek vezére a Phong Saíy és Sam Ňeua laoszi tartományokban levő katonai egységek és polgári hatósá­gok igazgatását formálisan a királyi kormány képviselőjének adta át. Ezen egységek és hivatalok eddig a Pathet Lao-i fegyveres erők közigazgatása alttt állottak. Souphanouvong herceg a formális átadásnál kijelentette, hogy az ország egyesítésével és egységes igazgatás megteremtésével valóra válik a laoszi nép t öb b éves vágya, és egyúttal tel­jesíti a genfi egyezmények Laosz egyesítésére vonatkozó feltételeit. Az új kormánynak 16 minisztere és miniszterhelyettese lesz. Az országgyűlési választásokat ez év decemberében tartják meg. megszavazta a szövetségi unió megalakítását Szíriával Kairó (ČTK) — Az egyiptomi nemzetgyűlés november 18-án jó­váhagyta az Egyiptom és Szíria kö* zötti szövetségi unió megteremté­sére irányuló javaslatot. A szava­zás — ugyanúgy, mint a szíriai parlamentben — az egyiptomi nemzetgyűlésben is egyhangú volt, Mint annyiszor az elmúlt évtize­dek történetében, ismét a francia po­litika áll a vlág érdeklődésének kö­zéppontjában. Az. angol rádió egyik hírmagyarázója igazi „danse macabre"­nak — haláltáncnak — nevezi a fran­cia burzsoázia vonaglásait saját im­perialista politikája és „szövetségesei­nek" legújabb akciói között. Az események vörösfonala termé­szetesen az algériai gyarmati háború, amely e hó elején „ünnepelte" har­madik évfordulóját. Franciaország gaz­dasági és pénzügyi helyzetének és en­nek következtében természetesen po­litikai helyzetének is megítélésénél az algériai háborút nem szabad elszige­lelten látni. Tekintetbe kell venni, hogy Franciaország végeredményben már 18 év óta — 1939 őszétől — szaka­datlanul költséges és veszteségteljes háborúkat visel. 1939-ben a „különös háborúval" kezdődött meg Franciaor­szág számára a megpróbáltatások ide­je, Majd Hitler betörése következett, a négyéves megszállás és az ország felszabadítása 1944 második felében. Alig fejeződött azonban be Francia­ország európai háborúja, a francia imperializmus folytatta harcát gyar­matai megtartásáért a nemzetfelsza­badító mozgalmak ellen. Hátsó-Indiá­ban nyolc évig tartott a harc, míg Dien Bien Phu-nál fegyveres kataszt­rófával 1954 Tben be nem fejeződött. Meg kell jegyezni, hogy Hátsó-India különböző részeiben, főleg Dél-Viet­namban a francia gyarmatosítók helyé­re az amerikai imperialisták ültek be. Még ugyanabban az évben 1954 november elején, megindult az észak-afrikai francia gyarmatok sza­badságharca. A francia imperialisták, hogy minden erejüket gyarmataik legfontosabb része, Algéria Megtartá­sára összpontosíthassák, hamarosan kiegyeztek a két szélső területtel, Marokkóval és Tunisszal, függetlensé­get ígérve nekik. Igaz, ezt a függet­lenséget nem vették túl komolyan, to­vábbra is otthagyták katonáikat és tisztviselőiket kiterjedt gazdasági és katonai érdekeik védelmére. Biztosíta­ni akarták ugyanis algériai akciójukat a feétoldalról jövő arab támogatás ellen. Az algériai felkelés szervezetlenül fi indult, s eleinte alig néhány ezer har­cossal rendelkezett. Ahány katona, annyiféle felszerelés s ez sem haladta meg a könnyű gyalogsági fegyverek kereteit. A francia imperializmusnak mégis egy év leforgása alatt további 400 ezer' katonát kellett Észak-Afriká­ba küldenie az ott állomásozó 200 ez­res hadsereg megerősítésére. Jelenleg a felkelő arab harcosok számát százezer főre becsülik. Közülük vagy negyvenezer tényleg be van vet­ve, míg hatvanezer felkelő a zárt fel­kelési területeken levő kiképző tábo­rokban van. Felszerelésük is megja­vult, egységesebb lett, bár nehéz ka­tonai anyaggal ma sem rendelkeznek. A franciák számbeli fölényükre és mozgó egységeikre, főleg ejtőernyős alakulataikra és repülőgépeikre tá­maszkodnak. Hivatalos francia jelenté­sek szerint eddig 4750 halottat vesz­tettek, míg a felkelők veszteségét ennek a számnak á többszörösére te­szik. Ennek ellenére világosan látható, hogy a francia imperializmus az algé­riai háborút katonailag megnyerni nem tudja. Viszont az országot pénz­ügyileg tönkreteszi és lehetőséget ad a koncra leselkedő hiénáknak, a többi imperialistáknak, hogy alkalmas pilla­natban érvényesítsék igényeiket a pré­da — az észak-afrikai francia gyar­matbirodalom — felosztásában. Ez a pillanat most érkezett el. Az ürügy Tunisz követelése, hogy lássák el fegyverrel, amit a francia kormány megtagadott. Azzal a kifogással ta­gadta meg, hogy a fegyverek az al­gériai felkelők kezébe kerülhetnek. Valójában a francia háborús körök attól félnek, hogy a jövőben nem tud­ják majd ürügyül felhasználni azt az állításukat, hogy tuniszi területen is üldözik az algériai felkelőket. Burgiba, a nemrég megválasz­tott elnök, közismert nyugatbarát, erre fegyverekért a két angolszász nagyhatalomhoz fordult. Ezek készek voltak a tuniszi kérelemnek eleget tenni, de Franciaországnak NATO-beli kulcshelyzetére való tekintettel ha­lasztgatták a fegyverszállítások meg­indítását. Csak amikor híre terjedt, hogy állítólag egyiptomi fegyverkül­demények vannak útban Tunisz felé, határozták el magukat az angolszászok azonnali cselekvésre és a múlt hét péntekén — mint mondták „jelképe­sen" — egy-egy repülőgép-rakomány fegyvert küldtek Tuniszba. Áz alig megalakult Gaillard-kor­mányt igen súlyos helyzetbe sodorta NATO-beli szövetségeseinek nemvárt hátbatámadása. Mi az oka annak, hogy a szput­nyikoktól megrettent angolszász im­perialisták éppen akkor, amikor fő támadó tömbjüknek, a NATO-nak erős összetartozását és ütőképességét: akar­ják december 15-én éppen Párizsban ország-világ előtt demonstrálni, íly­módon kihívják fő szövetségesük, a francia imperialista körök felháboro­dását? A válasz egyszerű és szinte reflek­torfénnyel világít rá a fennálló impe­rialista ellentétekre. A Közel- és Kö­zép-Kelet olajmezői felé vezető út Észak-Afrikán keresztül húzódik és maga ez a terület is — amint azt az utóbbi két-három esztendő kutatásai kézzelfoghatóan bizonyítják — maga is igen gazdag kőolajban. Szinte tra­gikomikus, hogy a francia tőkések éppen akkor veszítsék el az egy év­század óta bitorolt és eddig termé­ketlen területet — a Szaharát — ami­kor arról az arab sivatagokhoz hason­lóan kiderül, hogy mérhetetlen termé­szeti kincseket rejteget. Az angolszász imperialisták az oíaj­lelő helyek és a Szovjetunió elleni fel­vonulási vonalak biztosítását különö­sen addig, míg nem rendelkeznek in­terkontinentális ballisztikus rakétával, részével, mint egyáltalán kiesni á szaharai olajüzletből. Míg Pineau Washingtonban járja a Canossát és kölcsönt koldul — oda­haza az alig kéthetes Gaillard-kormány vívja élet-halál harcát. Tegnapelőtt egymillió francia közalkalmazott sztrájkolt, figyelmez­tetve a kormányt az általános háborús drágulás következtében bekövetkezett fontosabbaknak tartják, mint a francia tűrhetetlen anyagi helyzetükre. Nem a Marianne pillanatnyi kegyeit. Biztosak vasmunkások sztrájkoltak Franciaor­benne, hogy a francia burzsoázia —• ha erre a váratlan csapásra fel is hor­szágban, hanem a postások, vám­tisztviselők, a "tanítók és tanárok, a kan — hamarosan megjuhászkodva közigazgatási tisztviselők, a légiforgal­megjelenik Washingtonban az új köl- mi alkalmazottak, sőt a rendőrök is csönért. Hogy Pineau francia külügy- sztrájkba akartak léni. Gaillard — közvetlenül a következőt akarja megvaló­sítani: a beruházások össze­gét , százmilliárd frankkal csökkenteni s újabb 500 mil­liárd adót kivetni. Mindez el­sősorban a dolgozókat súj Ugyanakkor azonban, h megtarthassa jobbolda' többségét, a kivitel támoga tása címén milliárdos össze geket akar juttatni a nag tőkéseknek. Kérdés, m eddig játsz­hat a francia jobboldal és idegen imperializmusok E francia nép létérdekeivel A húr már nagyon feszült Látják ezt az algériai háborii és a szaharai kőolaj kapzs vállalkozói maguk is. Egyrt több hang hallatszik az an­golszász imperialista körök­ből, sőt a francia jobbolda soraiból is, amelyek óvatos­A keselyű: „Maradj csak kedves kakas! Hisz s á9 r a intenek, mert földcsu­csak a nyugati biztonság érdekében kopasztunk számlás történhet Francia meg téged!" országban: az elkeseredett tömegek, amelyekhez egyrt miniszter máris ott van, ez csak azt nagyobb számban csatlakoznak a hitű bizonyítja, hogy a számításuk teljesen helyes volt. Érdekes megfigyelni, hogy ebben az új vállakózásban egy követ fújnak Dul­lesékkal a nemrég még Szuez miatt acsarkodó angolok is. Ügylátszik, jobb­nak tartják megelégedni a konc egy ket vesztett kispolgárok és középré tegek, elsodorhatják egy szép napor az egész, közel két évtized óta háborúi viselő, mindennel kufárkodó és m dennel megalkuvó, csak profitját szem előtt tartó bel- és külföldi imperialis ták politikáját. Protics Jolán ŰJ SZO 4 ti 1957. november i»t>

Next

/
Thumbnails
Contents