Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-20 / 322. szám, szerda

(Fölyíatás a "4. oldalról) azok mindeddig még nem nyilvánulnak meg fegyveres összecsapás formájában. H. SHAPIRO: Az ön nézete szerint most a háborút megelőző helyzetre jellemző jelek mutatkoznak? N. SZ. HRUSCSOV: Ügy vélem, hogy most nem ilyen a helyzet. H. SHAPIRO: A kapitalista országok közötti kapcsolatokban, vagy egyáltalán? N. ŠZ. HRUSCSOV: Nemcsak a kapitalista országok, hanem a kapitalista és szocialista országok között sem. Az imperialisták mesterségesen teremtenek háborús hangulatot, erre főképpen Dulles úr törekszik. „A háború peremén járó" politikáját az az óhaj sugalmazza, hogy folyamatosan háborús hangulatot teremtsen, azonban ennek ellenére ez teljes mértékben nem sikerül, mert az erőviszonyok ma olyanok, hogy Dulles úr is fél ezt a határt átlépni. H. SHAPIRO: Ügy véli, hogy a béke kilátásai a legközelebbi időre nem rosszak? N. SZ. HRUSCSOV: Az a nézetem, hogy nem rosszak. Ha értékeljük a második világháború előtti helyzetet, azt látjuk, hogy akkor a hitleri Németország mindent a háborúra készített elő. Németország, Olaszország és Japán úgynevezett kominternellenes egyezményt kötöttek, létrehozták a Berlin—Róma—Tokió tengelyt. Most természetesen szintén számos ilyen „tengely" van, de nincs többé olyan Németország, mint azelőtt volt, hanem két különböző rendszerű német állam van. Megváltozott Franciaország is, ahol a munkásmozgalom erőscbb. Olaszország sem az többé, ami volt, ott is megnőttek a békéért harcoló erők. Lényegesen megváltozott az általános helyzet Európában és Ázsiában. Míg azelőtt egy tlen szocialista állam volt, — a Szovjetunió — most fennáll a szocialista világrendszer. Ezenkívül a Szovjetunió egészen más mint 1941-ben volt. Gazdasága, kultúrája, technikája és tudománya magas szintre emelkedett, és örömmel állapíthatjuk meg, hogy az az Amerika, amely mindig azt állította, hogy a tudomány és technika fejlődésének színvonala a Szovjetunió számára elérhetetlen, most arra törekszik, hogy a tudomány fejlődésében két évben belül utolérje a Szovjetuniót, és számos amerikai vezető azt hiszi, hogy ehhez tíz évre lesz szükség. Nem fogunk kérem azon vitatkozni, hogy két vagy tíz év alatt énnek utol bennünket, ez nekünk mindegy. Ha tekintetbe vesszük azokat az erőket, amelyek a kapitalista és a szocialista póluson kialakultak, ki harcolhat most tulajdonképpen? A legreálisabb erő a nyugatnémetek. Azonban maguk a nyugat-németországi németek sem akarnak harcolni, elegük van a háborúból és mostanáig sem heverték ki a másik világháború következményeit. Nem felejtették el a tanulságot, amelyben részesültek. Sem a fiatalok, sem az öregek nem akarnak harcolni, nem számítva ide az USA állampolitikáját követő militarista köröket. A német militaristák tudatában vannak annak, ha most háborút robbantanak ki, akkor néhány óra elegendő az összes katonai jelentőségű nyugatnémetországi támaszpontok megsemmisítéséhez. Ezek a való tények. Ezért úgy véljük, hogy végül a legagresszívabb emberéket is észre lehet téríteni. Rohanjanak csak a harcba, rájuk is lehet kényszerzubbonyt adni. Pártunk XX. kongresszusa megállapította, hogy most olyan helyzet alakult ki, amikor a szocialista és semleges országok erői, sőt az USA és más nyugati országok haladó erői is — ha helyes politikát folytatunk — elháríthatják a háborút. Ügy véljük, hogy az egyiptomi agresszióval szemben támasztott ellenállás és az a tény, hogy az amerikaiakat megakadályozzuk a Szíria elleni háború megindításában, reális bizonyítéka a XX. kongresszus határozatai helyességének. Ez nem jelenti azt, hogy nem törhet ki háború. Mondtam már, hogy őrültekért nem lehet kezességet vállalni. Az erők reális viszonya azonban olyan, hpgy a militaristáknak és monopolistáknak mielőtt háborút robbantanának ki, meg kell azt fontolniok, mégpedig jól meg kell fontolniok. Meggyőződésünk, ha háború tör ki, — és azt csak imperialista országok indíthatják, mert egyetlen szocialista államnak sem erdeke a háború, — akkor a kapitalizmus megsemmisül és ez lesz az emberiség utolsó szenvedése, melyet a tőkés világ kényszerít rá, mert a kapitalizmust egyszer s mindenkorra eltemetik. H. SHAPIRO: Az ön véleménye szerint atom- és hidrogénháborúban meg lehet a világnak valamelyik részét védeni? N. SZ.' HRUSCSOV: Természetesen. A veszteségek nagyon súlyosak volnának, az emberiség sok mindent élne át, de az ember nem tűnik el a föld felszínéről, az emberiség élni és fejlődni fog. • H. SHAPIRO: Ezt nem tudjuk, hisz ilyen háború még nem volt. N. SZ. HRUSCSOV: Nem volt és jó volna, ha nem is lenne. H. SHAPIRO: Nemrégen ön a tőkés és szocialista országok képviselőinek, tanácskozásáról beszélt. Gondolja, hogy ez reális? N. SZ. HRUSCSOV: Az hiszem, hogy a legközelebbi időben aligha kerül sor erre az összejövetelre. Itt van azenban a kérdés, miért beszéltem erről beszédemben és miért jelentem most ki, hegy a legközelebbi időben valószínűleg nem kerül sor erre a tanácskozásra. Az a véleményünk, hogy más kiút nincs — megbeszélést kell tartani. Minél jobban akadályozni fogják ezt az összejövetelt, minél jobban elutasítják (nem olyan összejevetelre gondulunk, amelyen teát innánk és kellemesen elbeszélgetnénk) annál károsabb ez a békére. A találkozás megrendezése annyit jelent, el kell érnünk, hogy takiintettel a reális helyzetre, a felek megfelelő megegyezést érjenek el. Ez a megegyezés egyetlen feltétellel jöhet létre — ha elismerik az erők jelenlegi arányát, vagyis elismerik,- a szocialista és tőkés államok egymás mellett élését és egymás belügyeibe való be nem avatkozását. A szocialista országok sziklaszilárdak. Elutasítunk mind n politikai feltételt, mint a német kérdésnek a nyugati országok feltételei alapján való megoldását. vagy pedig, mint Dulles mondja, a kelet-európai kérdés megtárgyalását. Ilyen kérdéis nem létezik. Léteznek országok, amelyeknek megvan a társadalmi rendjük, és az országok közötti kapcsolatoknak a békés egymás mellett élés öt elve alapján kell nyugodniok, amelyeket helyesen fogalmazott meg Kína és India és fejtett ki a bandungi konferencia. És ha ezt a tényt nem ismerik el, akkor az összejövetel céltalan, mert az alkudozásnak nincs értelme és semmire sem vezet. H. SHAPIRO: S vajon nem lehet-e a kérdéseket diplomáciai úton vagy az ENSZ útján megtárgyalni? N. SZ. HRUSCSOV- Az Egyesült Nemzeteik Szervezetében mindenfélét teszünk. Az amerikai törvényszéknek úgy vélem, van olyan rendelkezése, hogy sem a vádló, sem a vádlott nem hívhatja tanúul adósait. Ha ilyen rendeletet vezetnének be az ENSZbe, az ENSZ jobban teljesítené feladatát. Tudjuk, hogy az ENSZ egyts küldöttségei gyakran az Amerikai Egyesült Államokkal .együtt szavaznak s a szavazás után küldöttségünkhöz jönnek és mentegetőznek, miért nem szavaztak a szovjet javaslatokra annak ellenére, hogy helyesnek tartják őket. Nem tehetnek semmit — mondják — hisz amerikai hitelektől függnek. Vajon az ENSZ számos tagállama, amelyek adásai az Amerikai Egyesült Államoknak, önállóan cselekedhetnek-e ? Az Amerikai Egyesült Államok most az ENSZ-re kényszerítette leszerelési javaslatait és azt akarja, hogy az albizottság a nyugati országok javaslata aiapján tárgyaljon a leszerelés problémájáról, vagyis a Szovjetunióra, az USA-nak és más nyugati nagyhatalmaknak előnyös feltételeket akar rákényszeríteni. Ez azonban naiv dolog. Kérem, mi lehetővé tettük az Amerikai Egyesült Államoknak, hogy az albizottságban a mi távollétünkben tárgyalhasson. Ezt már kijelentettük, és ez megmásítathatatlan álláspontunk. A. SHAPIRO: önök azt javasolták, hogy a bizottságban vegyen részt az ENSZ valamennyi tagállama. Vajon meg lehet-e egyezni a leszerelés kérdésben mind a 82 országgal? N. SZ. HHUSCSOV: Valamennyi államnak (legyen nagy vagy kicsi) érdeke a béke biztosítása. H. SHAPIRO: De kis országnak nincs fegyverzete. N. SZ. HRUSCSOV: A kis országoknak is van ehhez szavuk. Ha háború tör ki a nagy államok között, ez érinti őket is. » H. SHAPIRO: A kis országoknak nincs reális erejük a kérdéseket megoldani. N. SZ. HRUSCSOV: Erkölcsi nyomást fejthetnek ki. H. SHAPIRO: Vajon meglehete valósítani a leszerelést kis országok segítségével a Szovjetunió, valamint az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a többi nagyhatalmak közötti alapvető megegyezés nélkül? N. SZ. HRUSCSOV: Természetesen nem. Tudjuk ezt. Az ENSZ valamennyi tagállamából álló bizottság megalakítására tett javaslatunk azonban nem zárja ki a tárgyalások — kétoldalú, háromoldalú stb. tárgyalások más formáit és módszereit sem. Miért távoztunk az albizottságból? Ott csak a Szovjetunió és a NATO négy tagállama volt. Három éven át üléseztünk az albizottságban és megkíséreltünk minden lehetőt.. A Szovjetunió elfogadta ' az Amerikai Egyesült Államok, NagyBritannia és Franciaország számos javaslatát, de mihelyt a Szovjetunió e javaslatokat elfogadta, az amerikaiak, angolok és franciák rögtön elálltak e javaslataiktól. Ami bennünket illet, mindent megtettünk, hogy megegyezést érjünk el. Lényegében arról van sző, hogy az USA nem óhajtja a leszerelést. És ha nem óhajtja ezt, miért vezetnénk félre a közvéleményt és miért tennénk úgy, mintha sikeresen tárgyalnánk. Megértettük, hogy a nyugati nagyhatalmak kulisszák mögötti tárgyalásokkal akarják leplezni lázas fegyverkezésüket, időt akarnak nyerni fegyverzetük fokozására és az egész világot a hidegháború állapotában akarják tartani. Ügy véljük, a Szovjetuniónak jobb, ha nem vesz részt az albizottság munkájában, mert ebben az esetben a világ közvéleménye legalább látni fogja, mit ér az albizottság munkája, és nagyobb nyomást fog gyakorolni a tőkés országok kormányaira. A kormányok pedig kénytelenek lesznek tekintetbe venni a nemzetek akaratát, kénytelenek lesznek megegyezé.st keresni. Ami a Szovjetuniót illeti, mindig kész ésszerű megegyezésre a leszerelés kérdésében. H. SHAPIRO: Az ön véleménye szerint tehát a legközelebbi időben nincs kilátás a leszerelésre? N. SZ. HRUSCSOV: Mi az a legközelebbi idő? Ez eléggé tág fogalom. Készek vagyunk bármikor megfelelő egyezményt aláírni, ha a másik fél ugyanezt óhajtja. H. SHAPIRO: Hisz eddig az álláspontok semmilyen közeledésére sem került sor. N. SZ. HRUSCSOV: Álláspontunkat eléggé részletesen kifejtettük, és ez az álláspont jól ismert. Most a nyugati hatalmakon van a sor. H. SHAPIRO: Mi az ön nézete az Egyesült Államokkal tartandó kétoldalú tárgyalások lehetőségéről? N. SZ. HRUSCSOV: Már nyilatkoztunk ebben a kérdésben. Álláspontunkat azonban kiforgatták, mert az USA egyes vezetői attól félnek, hogy az országunk közötti kapcsolatok megjavulása a nemzetközi feszültség enyhüléséhez vezet. Ha kétoldalú egyezmény jón létre a Szovjetunió és az USA között, nézetünk szerint ez nem lesz kárára más országoknak. Kapcsolatainkat az Amerikai Egyesült Államokkal nem akarjuk országunknak más országokkal fenntartott kapcsolatai rovására megjavítani. A leszerelés csak az esetben képzelhető el, ha nemcsak két állam, — jóllehet a legerősebbek, a Szovjetunió és az USA — hanem valamennyi állam támogatni fogja a leszerelés gondolatát. Ha országaink megvetnék a leszerelés alapját, amire a szó szoros értelmében az egész emberiség vár, úgy ez döntő íépés volna. A monopóliumok érdekeit kifejező amerikai uralkodó körök azonban mindeddig nem akarják ezt megtenni, mert a lázas fegyverkezés a monopolisták érdeke. Az amerikai nép azonban nem óhajt háborút, fél tőle. S úgy vélem, nem indokolatlanul, mert a jelenlegi feltételek között a háború borzalmas volna, az Amerikai Egyesült Államok pedig fennállásának egész ideje alatt —, ha nem számítjuk a polgárháborút és a Mexikóval viselt kis háborút — mindeddig nem tudja, mi a háború. Ha a háborút nem hárítják el, akkor az amerikaiak olyan háborút ismernek meg, amilyent az emberiség eddig nem ismert. Ez a háború nemcsak Európában és Ázsiában robban ki, hanem ugyanolyan erővel tör ki az USA területén is. Az USA egyes vezetői fenyegetik a Szovjetuniót, kijelentik, hogy országunkat haditámaszpontokkal vették körül. Igen, körülvették. Szem előtt kell azonban tartani, a korszerű katonai technika lehetővé teszi, hogy tengeralattjárókról és ballisztikus lövedékek segítségével lőni lehet az USA valamennyi létfontosságú központját, zárolni lehet az Amerikai Egyesült Államok kikötőit. Ez azt jelenti, hogy az Amerikai Egyesült Államok a katonai technika jelenlegi fejlettsége mellett épp oly sebezhető, mint a többi ország. Ezenkívül tekintetbe kell venni azt is, hogy az európai és ázsiai országokban növekedni fog a nemzetek mozgalma a NATO ellen, az országaik területén levő haditámaszpontok ellen. Az Amerikai Egyesült Államok meg akarja tartani a külföldi területeken levő haditámaszpontjait, mert ezeket az USA-tóI távol levő katonai erődítményeknek tekintik. De ezek a haditámaszpontok nem a pusztaságban állanak, hanem a legsűrűbben lakott területeken. Mik ezek a támaszpontok? Anglia, Franciaország, Nyugat-Német ország, Norvégia, Dánia, Olaszország, Spanyolország, Törökország és számos más ország területe. Ezek a támaszpontok közeliek a Szovjetunió és más szocialista országok elleni támadás céljaira, de közel állanak visszacsapásunk szempontjából is. Ügy véljük, hogy Nyugat-Németország lakosai, a franciák, olaszok, angolok, törökök, spanyolok, a dánok és a többiek végül megértik, hogyha az amerikai imperialisták területüket a Szovjetunió és más békeszerető országok megtámadására használják fel, ez megtorló csapásra yjzäriti a Szovjetuniót. A nemzetek ezt megértik és kétségtelenül felemelik szavukat ellene. H. SHAPIRO: A haditámaszpontok elvesztik jelentőségüket a rakétafegyverek fejlődésére való tekintettel? N. SZ. HRUSCSOV: Kétségtelenül. Annak idején lehetséges volt a bombázókat feltartóztatni légelhárítókkal, tüzérséggel vagy rakéta légelhárító tüzeléssel, de a ballisztikus lövedékeket semmivel sem lehet feltartóztatni. Erre azt válaszolhatja ön, hogy mégis szenvedne a Szovjetunió is. Természetesen. Nekünk is nagy veszteségeink volnának. Nézzük azonban a mi területünket és nézzük Németországot, Franciaországot és Angliát. Nem kell stratégának vagy katonának lenni ahhoz, hogy lássuk a lényeges különbséget. . H. SHAPIRO: Amerikának is nagy a kiterjedése. N. SZ. HRUSCSOV: Nem egészen olyan nagy, és ezenkívül látni kell, hogy az Amerikai Egyesült Államokban nagy összpontosított iparral rendelkező városok vannak, mint New York, Chicago, San Fancisco stb. A mi iparunk azonban nincs néhány helyre összpontosítva. Ezenkívül az ipar irányításának végrehajtott átszervezese, lehetővé teszi az ipar önálló irányítását. Ez is javítja stratégiai helyzetünket. H. SHAPIRO: De az átszervezesnek nem ez a fő célja. N. SZ. HRUSCSOV: Nem, ez nem a fő célja, hanem mellékes, de nagyon lényeges célja. H. SHAPIRO: Azt hiszi on, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak nincs interkontinentális ballisztikus lövedéke ? N. SZ. HRUSCSOV: Erről teljesen meg vagyok győződve. Ha az Amerikai Egyesült Államoknak lenne ilyen lövedéke, akkor kibocsátaná a mesterséges holdat, amint ezt mi megtettük. Hiszen a mesterséges holdat az interkontinentális ballisztikus lövedék alapján bocsátottuk ki. Az Amerikai Eayésült Államok most egy 11 kg súlyú mesterséges holdat szándékszik kibocsátani. Vajon ez ballisztikus lövedék? S még az sem ismeretes, hogy az Amerikai Egyesült Államok mikor bocsátja fel ezt a mesterséges holdat. Mi azonban felbocsátottuk az első 83,6 kg súlyú és a második 508 kg-os mesterséges holdat. S ha szükséges lesz, a mesterséges hold súlyát megkétszerezhetjük. H. SHAPIRO: Szándékoznak a legközelebbi időben új mesterséges holdat felbocsátani? N. SZ. HRUSCSOV: Egyelőre ez nem szükséges. Meg kell vizsgálnunk az első két mesterséges hold felbocsátása után nyert összes tudományos adatokat. H. SHAPIRO: Most sok szó esik a Holdra való utazásról. N. SZ. HRUSCSOV: Nem keresünk helyet a Holdon, hogy oda költözzünk, itt is jó érezzük magunkat. Ha komolyan akarunk beszélni, a mesterséges holdak felbocsátása a Szovjetunióban nagy lépés a bolygók közötti repülés megvalósításához. H. SHAPIRO: Engedje meg, hogy újból visszatérjek a lövedékekhez. A bolygók közti lövedékeken kívül vannak ballisztikus lövedékek, amelyeket támaszpontoktól lehet kilőni. N. SZ. HRUSCSOV: Az Amerikai Egyesült Államoknak vannak ilyen lövedékei, de nem interkontinentális lövedékek. Az interkontinentális lövedék számunkra megoldott kérdés. Ha szükséges lesz, kibocsáthatunk bármilyen mennyiségű mesterséges holdat, mert ehhez technikai szempontból semmi újra sincs szükségünk. Elegendő a hidrogén töltés helyett megfelelő berendezést beszerelni. Ballisztikus lövedékünknek lehet hidrogén töltése is. A lövedékkel folytatott kísérleteket azonban vak töltéssel végeztük. Szeretnénk, ha soha sem kerülne sor hidrogéntöltésű lövedékek kilövésére. H. SHAPIRO: Ön azt mondotta, hogy a rakétatechnika fejlődése következtében elavult valamennyi bombázó repülőgép, de a mi katonai szakembereink úgy vélik, hogy ez az állítás nem helyes. N. SZ. HRUSCSOV: Semmi mást nem mondhatnak. Hisz ha azt mondanák hogy ez az állítás helyes, akkor az amerikai adófizetők kijelentik: ennyi és ennyi miliárdot vettetek el tőlünk, bombázó gépeket gyártottatok és most mi legyen velük? Az önök katonai vezetői nehezen mondhatnak le arról a politikáról, amelyet a hadsereg műszaki felszerelése terén eddig folytattak. H. SHAPIRO: Ügy véli ön, hogy a Szovjetunió nemcsak az interkontinentális lövedékek, hanem általában a lövedékek gyártása terén is megelőzte az USA-t? N. SZ. HRUSCSOV: Kétségtelenül. Most az USA egyes vezetői kijelentik, hegy nekünk állítólag olyan német szakértők segítettek, kiket a második világiháború alatt ejtettünk foglyul. Ez természetesen értelmetlenség. ítéljék meg maguk. Az amerikai csapatok szállták meg a német „V" rakéták kilövésének támaszpontjait, elfogták á raketa f<5 konstruktőrjét, a szakértőket és az egész berendezést. Az Amerikai Egyesült Államokban azonban mindeddig nem készítettek interkontinentális ballisztikus lövedéket. A rakétatechnika' kialakulása a Szovjetunióban a szovjet tudomány és technika fejlődésének, iparunk fejlődésének eredménye. Ezek a sikerek a szovjet nép, szocialista államunk büszkeségei. Konstruktőrjeink olyan rakétákat szerkesztettek, amelyek országunk megtámadása esetén megsemmisíthetnek minden európai, ázsiai és afrikai támaszpontot. Lövedékünk már első kilövése alkalmával pontosan a kitűzött célba talált. Ha megegyezünk a többi államokkal a leszerelés kérdésében, akkor beleegyezhetünk abba, hogy a rakétákat valamilyen lőtérre szállítjuk és versenyt fogunk lövöldözni a rakétákkal, még mielőtt múzeumba vinnénk vagy megsemmltenének őket. H. SHAPIRO: Engedjék meg, hogy visszatérjek a Szovjetunió belpolitikai helyzetének kérdéséhez. Az SZKP KB júniusi plenáris ülése után és most Zsukov marsallnak tisztségéből való visszahívásával kapcsolatban a külföldön arról beszélnek, hogy a szovjet vezetőség nem szüárd. Mit mondhat ön e kérdésről? N. SZ. HRUSCSOV: Azt tartja a közmondás: éhes disznó, makkal álmodik. Az imperialista reakció képviselői nagyon szeretnék, ha a Szovjetunió vezetősége nem volna szilárd, és még álmukban is arról ábrándoznak, hogy a vezetőség nem szilárd. Ez a csalóka elképzelés már negyven esztendő óta üldözi őket, és semmiképpen sem tudnak megszabadulni tőle. Megértjük, hisz kapitalistákról van szó. Mire gondolnak, amikor „nem stabil vezetőséget" mondanak? Nyilvánvalóan ingatag vezetőséget jelent. Minden elfogulatlan ember előtt világos, hogy ezt nem lehet elmondani a Szovjetunió vezető szerveiről. Ami a vezető szervek összetételében eszközölt változást illeti, ez éppen pártunk Központi Bizottsága kollektív vezetőségének erejéről tanúskodik. Vajon ingatag és gyenge vezetőség jóváhagyhatott volna-e határozatot pl. Moiotov kizárásáról, aki évtizedeken át a Központi Bizottság élén állott? Jóváhagyhatta volna-e Kaganovics, Malenkov és Sepilov kizárását a Központi Bizottságból? Vegyük Zsukov marsall kérdését. Zsukov valóban kiváló katona és parancsnok volt. magas rendjelekkel kitüntették. Azonban nagy politikai hibákat követett el és ezért a párt Központi Bizottsága visszahívta őt a Központi Bizottság elnökségéből és tagjai közül. Miről tanúskodik ez? Arról, hogy az SZKP Központi Bizottsága kijavít mindenkit, aki hibát követ el tekintet nélkül előző érdemeire. A Központi Bizottság a párt akaratát fejezi ki és a nép a párt mögött halad, ebben rejlik pártunk és kormányunk vezetőségének ereje, vagy ahogy ön mondja, szilárdsága. H. SHAPIRO: Nem keltette ez néhány tisztben azt a benyomást, hogy Zsukovval szemben igazságtalanul jártak el? N. SZ. HRUSCSOV: Mint a fuldokló a szalmaszálba, ellenfeleink is olyan feltételezésekbe kapaszkodnak, amelyeket maguk gondoltak ki. Aki valamilyen rossz benyomást szeretne látni Zsukov visszahívásával kapcsolatban, az csalódik. Pártunk, szovjet népünk és a szovjet kormány helyeselte ezt a határozatot. Az egész szovjet nép teljesen egységes és felzárkózott a kommunista párt és a szovjet kormány köré. H. SHAPIRO: Amikor ön a kollektív vezetésről beszél, a Köznonti Bizottságra vagy a Központi Bizottság elnökségére gondol? N. SZ. HRUSCSOV: Pártunk Központi Bizottságéra gondolok. Az elnökség a Központi Bizottság végrehajtó szerve. H. SHAPIRO: És a kezdeményezés az elnökségtől vagy a Központi Bizottságtól indul ki? N. SZ. HRUSCSOV: Az elnökség előterjeszti azokat a kérdéseket, amelyek megfelelnek a párt érdekeinek és a Központi Bizottság megtárgyalja őket. A Központi Bizottság megtárgyalja a kérdéseket és határozatokat hagy jóvá, amelyek megfelelnek a párt és a' nép érdekeinek. A kollektív vezetés nemcsak a Központi Bizottság tagjaiból áll. A kollektív vezetés érvényesül pártunkban, fentről le. A Központi Bizottság az SZKP legfelsőbb szerve. Ezenkívül a szövetségi köztársaság kommunista pártjainak Központi Bizottságai, kerületi pártbizottságok, területi, városi és járási bizottságok vannak, amelyek munkájukban szintén a kollektív vezetés elveiből indulnak ki. Mindez együtt alkotja pártunk kollektív vezetését. Ez teszi lehetővé irányító szerepének érvényesítését a szocialista orszá.qépítés valamennyi szakaszán. H. SHAPIRO: Engedje meg, hogy megköszönjem, hogy beszélhettem önnel. ÜJ SZÔ 5 * 1957. november 2Ű.