Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-20 / 322. szám, szerda

N. Sz. Hruscsovnak, a Szovjetunió Kommunista Partia Központi Bizottsága első titkárának beszélgetése az United Press fő tudósítóiéval Moszkva (TASZSZ). Henry Shapiro, az United Press amerikai hírügynökség moszkvai fő tudósítója arra kérte N. Sz. Hruscsovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkárát, hogy nyújtson alkalmat interjúra. N. Sz. Hruscsov november 14-én fogadta az amerikai tudósítót. Az alábbiakban közöljük H. Shapiro kérdéseit én N. Sz. Hruscsov válaszait. H. SHAPIRO: Engedje meg, Hruscsov úr, hogy megkérdezzem önt a Szovjetunió fejlődésének távlatait illetően a közeljövőben, a Szovjetunió politikai és állami struktúrájában, a kultúra fejlesztésében bekövetkező változások távlataira vonatkozóan. N. SZ. HRUSCSOV: Nem tudom, hogy éppen ezt várja-e tőlem, de kijelenthetem, hogy gazdaságunk nagyon sikeresen fejlődik. Nagy sikereket értünk el mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Ma még nagyobb lehetőségeink vannak a gazdaság további fejlesztésére, a dolgozó nép életszínvonalának emelésére és a nép szociális és kulturális életének javítására. Az ipar és építészet irányításának átszervezése ez idén, a szövetségi köztársaságok és a helyi szervek jogainak kibővítése lehetővé teszi hatalmas forrásaink jobb és gazdaságosabb kihasználását. Jobb feltételeket teremtünk a munkatermelékenység fokozására, a termelés önköltségének csökkentésére, és ezzel a nagyobb akkumulációra az iparban. Ez lehetővé teszi az eszközök felszabadítását az ipar valamennyi ágazata további fejlesztésére, a lakásépítkezés fellendítésére, a kulturális és szociális építésre, valamint a dolgozók munkabérének javítására is. Iparunkba évről évre új erők érkeznek. Ezek a fiatal munkások képzettebbek, mint valaha. Amíg a múltban a munkásosztály sorait főképp a falusi ifjúság töltötte ki, amely között kevés volt a képzett ember és ezért hosszantartó iskoláztatásra volt szükség, hogy megtanulják a gépek kezelését, ma a termelésbe 7—10 évi képzettséggel rendelkező ifjak érkeznek, akiknek jelentős része ezenkívül kétéves szakképzésben részesült. A termelésbe tehát nem olyan munkás érkezik, amilyen azelőtt. Ez természetesen megmutatkozik a termelés jobb megszervezésében, a technika, a berendezés és ismeretek jobb kihasználásában és a magasabb munkatermelékenységben. H. SHAPIRO: Szeretném önt megkérdezni az állam fokozatos elhalásának elméletéről. N. SZ. HRUSCSOV: Ez tulajdonképpen már folyamatban van. A szovjet állam fejlődésében változik az állami közigazgatás funkciója, megváltoznak az egyes kényszerítő szervek. Ami pedig hadseregünket illeti, az a szovjet áliam védelmének funkcióját tölti be a kívülről jövö támadás ellen. Vegyük például bírósági szerveinket. A Szovjetunióban a bűnözők száma erősen csökken. Milíciánknak és bírósági szerveinknek leggyakrabban a csőcselék kihágásaival, vagy bűncselekményeivel van dolguk, azonban politikai bűntettek nálunk már nagyon ritkán fordulnak elő. Azok között, akiket az utóbbi években érdemük szerint szovjetellenes tevékenységük miatt büntettek meg, nagy számban vannak a Szovjetunióba külföldről irányított ügynökök. Szerveink éberen őrködnek a nép, a szovjet állam érdekei felett, és az ügynököket leleplezik. E tekintetben hatalmas, mondhatni döntő szerepet tölt be maga a lakosság, a mi szovjet népünk. Az államról szóló marxista-leninista tan vezérel bennünket, azok a figyelemre méltó elvek, amelyeket V. I. Lenin fejtett ki „Az állam és forradalom" című klasszikus művében. Azt mondottuk és állítjuk ma is, hogy a kényszerítő állami szervek fokozatosan elhalnak és végül megszűnnek, mint ahogyan maga az állam is megszűnik! Ez természetesen nem történik egyszerre, hanem fokozatosan, a kommunista társadalom fejlődésének bizonyos időszakában. Durva hiba, baloldali elhajlás lenne, hogyha már ma meggyengítenők állami irányítás szerveit, hogyha megszüntetnénk az állam elnyomó szerveit, amelyek, amint mondottam, jelenleg a külső ellenség fondorlatai elleni védelem fő szervei. Szovjet államunk és szerveink nagy nevelőmunkát végeznek a szovjet lakosság között. Ebben rejlik államunk ereje. Hogyha tárgyilagosan figyelte a Szovjetunióban folyó életet, észre kellett vennie, hogy a nép támogatja a szovjet állam valamennyi intézkedését a társadalomellenes jelenségekkel, a szovjet emberek nyugodt munkáját zavaró elemekkel szemben folytatott harcban. Küzdünk a kapitalizmusnak a nép tudatában maradt csökevényei ellen. Ezek a csökevények a lakosság bizonyos része között még sokáig fennmaradnak, mert leküzdésük folyamata viszonylagosan hosszú és bonyolult. Az állam elhalásának folyamata ezenkívül jelentős mértékben függ a nemzetközi helyzettől is. Hogyha a nemzetközi események gyorsabban, progresszív irányban fognak fejlődni, ez a kívülről fenyegető támadás egyre csekélyebb veszedelmét fogja jelenteni. Ebből az következik, hogy korlátozzuk majd a Szovjetunió fegyveres erőinek létszámát és ennek megfelelően korlátozzuk és megváltoztatjuk államunk többi szervét is. E kérdésről röviden ennyit lehet mondani. H. SHAPIRO: Tekintettel az irodalom és művészet kérdéseiről elhangzott nyilatkozataira, meg szeretném kérdezni, hogy a Szovjetunióban lehetséges-e a különféle irodalmi és művészeti iskolák kibővítése? N. SZ. HRUSCSOV: Elsősorban világosságot kell deríteni arra, mit értünk az „iskola" fogalmán. Nyilvánvaló, hogy az ön értelmezésében az „iskola" bizonyos irányt jelent az irodalomban és a művészetben. Mit jelent azonban az ilyen irány? Ez a lakosság bizonyos rétegei érdekeinek visszatükröződése. A burzsoá újságírók így szoktak beszélni: „Nálunk, az USA-ban, nálunk Angliában, nálunk Franciaországban különféle iskolák és irányok vannak az egyes irodalmárok és művészek között. Igen, önöknél, például az USAban, burzsoázia van, azonban az sem egységes. Van monopolista-burzsoázia és kisburzsoázia. Vegyük csak az értelmiséget. Az értelmiség egy része inkább a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez csatlakozik. A másik része a nagy monopóliumokat szolgálja. Minden osztály és közbeeső réteg sajátságos irányzatú. Emellett természetesen megvan a burzsoá társadalom fő felosztása — a kizsákmányolókra és a kizsákmányoltakra. Szovjet államunk már negyven éve fennáll. A mai fiatal szovjet ember csakis a színpadon láthatja, ki a kapitalista. „Alakot" kell teremteni, hogy elképzelhesse az élő kapitalistát, mivelhogy a szovjet emberek nem érintkeznek a kapitalistákkal: Gyárainkban és üzemeinkben dolgoznak, mindez az övék, a népé. Az országunk életében bekövetkezett változások mély nyomot hagynak a szovjet emberek lelkivilágában, az élet és a jelen események értelmezésében és kölcsönös kapcsolataikban. Ezért a mi irodalmunkban, művészetünkben nincsen más irány, csak szovjet irány. Ez nem is lehet másként. Az irány fogalmán a társadalom bizonyos osztályai és rétegei érdekeinek ábrázolását értjük. Az ilyen iránynak bizonyos anyagi alapja van és ezért létjogosultsággal rendelkezik. A Szovjetunióban nincsenek egymással szemben állő ellenséges osztályok és osztályrétegek. Országunkban egységes, szocialista társadalom van, nálunk csak dolgozók élnek. A szovjet embereknek, irodalmi és művészeti dolgozóinknak nincs szükségük különféle ellenséges irányzatok megteremtésére. A mi irodalmunk és művészetünk elválaszthatatlan a nép életétől, a nép életével, érdekeivel együtt él. Meg tudja mondani, ki ellen harcolnak ideológiai fronton? Az ember kommunista nevelésének folyamata nem a bűvészpálca legyintésének eredménye. Ez a szovjet ember kultúrája fejlesztésében, világnézete megalkotásában folyó harc folyamata. Ez az egészséges irány qyőz a negatív megnyilvánulások, a burzsoá csökevények, a burzsoá befolyás felett. £s ez a befolyás nemcsak lehetséges, de elkerülhetetlen, mert a földgolyó jelentős részén még mindig vannak kapitalista államok. Vegyük például az amerikai rádióállomásokat, amelyek körülöveznek bennünket. E rádióállomások mennyi aljas rágalmat és rosszindulatú koholmányt terjesztenek. Vegyük csak azokat a röplapokat, amelyeket az imperialisták küldenek hozzánk, vagy más szocialista országokba. Mit gondol ön, „elismerhetjük" ezeket az .irányzatokat", megengedhetjük a rosszindulatú emberek csekély számú csoportjának, akiket az imperialisták megvásároltak, hogy a külföldről aljas és szemérmetlen rágalmakat terjesszenek? Vagy pedig meg kellene engednünk a lelkiismeretlen, gonosz embereknek, hogy aljas „irányzatukat" a mi országunkban terjesszék? Hiszen a szovjet emberek ezt nem tűrnék meg! Nem engedik meg senkinek, hogy bemocskolja népi hatalmukat, hogy rágalmazza népünket, országunkat. Egyes burzsoá újságírók azt állítják, hogy a pártosság az irodalomban és a művészetben bizonyos kényszert jelent. A népét szerető szovjet író vagy művész számára művének pártossága természetes szükségesség és legfőbb óhaja, hogy népének a lehető legjobban hasznára váljon. Erről helyesen nyilatkoznak maguk a szovjet írók és művészek. A pártosság nem jelent féket senki számára, hogyha meggyőződéséből fakad. Már negyven éve vagyok a pártban és sohasem éreztem azon kötelességek súlyát, amelyeket a párt programja és alapszabályzata szab rám, múlt párttagra. Miért? Azért, mert ez az én ideológiám, ez a pártfeladatok és kötelességek értelmezése részemről. Ezért számomra, éppen úgy, mint a párt valamennyi tagjára, a pártkötelességek teljesítésében nincsen semmi, ami megkötné a kezdeményezést, az akaratot, a jelen események értelmezését és ezzel kapcsolatban a párt, a nép szolgálatában kijelölt feladatok megértését. Mit jelent a kultúra, mit az újság, a folyóirat és egyáltalán a sajtó? Mindez a nép életének visszatükröződése. Ha az író a népet szolgálja, a néppel él, művében összefolynak a nép, a kommunista párt érdekei az ő egyéni érdekeivel. A kommunista párt élcsapat, a nép előhada, a pártnak tehát nincs más érdeke, csupán a nép érdekei. A párt mindenek felé állítja a nép érdekeit, jólétének fokozását, szocialista társadalmunk előretörésének és fejlődésének biztosítását a kommunizmus felé. Ezért nálunk a nép és a párt, mint a társadalom előhada, élcsapata törekvéseinek egysége bontakozott ki. Az irodalom nálunk jelentős szerepet tölt be, mert a pártnak segítségére van az emberek helyes nevelésében és azon haladó gondolatok beoltásában, amelyek a pártot Irányítják. Nem a véletlen műve, hogy az írókat nálunk a lélek mérnökeinek nevezik. H. SHAPIRO: Ez vonatkozik a művészetre is? N. SZ. HRUSCSOV: Az oktatás minden területére. Lelkesíteni és támogatni fogunk mindent, ami egészséges irodalmunkban és művészetünkben. A közelmúltban megjelent nálunk Dugyincev író helytelen könyve. Az írót megbírálták müvéért^jóllehet könyvének érdekes és erős oldalai vannak. Ügy véljük, helyes útra kell terelni és a többieket is figyelmeztetni kell, kerüljék el a hibákat. Meg vagyok győződve róla, hogy Dugyincev még olyan könyveket is ír majd, amelyekért a kapitalista világ nem dicséri meg, hanem rágalmakat szór rá. H. SHAPIRO: A Legfenső Tanács közelmúltban lefolyt ülésszakán előadott jelentésében ön azt mondotta, hogy a Szovjetunió a termelésben a legközelebbi 15 év alatt eléri és túlszárnyalja az Amerikai Egyesült Államokat. Ezután közölte a fő termelési ágazat, a nehézipar számadatait. Érvényes ez a szovjet nép anyagi életszínvonalára is? N. SZ. HRUSCSOV: Igen, kétségkívül. H. SHAPIRO: Ez annyit jelent, hogy 15 év múlva a Szovjetunió ugyanolyan színvonalon lesz, mint az USA? N. SZ. HRUSCSOV: Az élelmiszerek termelésében még sokkal előbb. Mi az életszínvonal? Az ember anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítése. Vegyük például az ember élelmiszerszükségleteinek kielégítését. A szovjet emberek kenyér és a zöldség szükséglete teljes mértékben biztosítva vannak. Mindent megteszünk, hogy a következő években teljesen biztosítsuk a szovjet emberek hús-, vaj- és tejszükségletét. Elértük már a szovjet emberek életszínvonalának jelentős emelését. Tudjuk azonban, hogy a Szovjetunióban egy főre számítva kevesebbet termelünk, mint az Amerikai Egyesült Államokban. Az USA és a Szovjetunió ezen termékeinek fogyasztásában mutatkozó különbség kisebb, mint a termelésben kimutatott eltérés, mert az USA sok terméket e*portál. A termelés és a fogyasztás eltérő fogalom. A kolhoztagok és a mezőgazdasági dolgozók feladatul tűzték ki, hogy a legközelebbi években elérik az USA-t a tej-, a vaj- és a hús egy főre eső termelésében. Ezek a fő élelmiszerek. H. SHAPIRO: Az élelmiszerekről szólt, azonban szeretném tudni, hogy állanak a népi fogyasztás más cikkeivel ? N. SZ. HRUSCSOV: Azért beszélek legelőbb az élelmiszerekről, mert nekünk, oroszoknak az a közmondásunk: — Nem fontos, milyen a tányér, hanem az, hogy mi van benne. Most térjünk rá a lakáskérdésre. Nyilvánvalóan tud arról a határozatról, amelyet nemrégen hagyott jóvá a párt és a szovjet kormány: — Kitűztük azt a feladatot, hogy 10—12 év folyamán a lakások tekintetében ki kell elégíteni a nép igényeit. Azt akarjuk, hogy minden családnak ne csak szobája, hanem lakása legyen. Nem mondhatom meg, milyenek lesznek ezek a lakások. A tíz-tizenkét év folyamán épített lakások természetesen nem lesznek annyira kényelmesek, hogy teljes mértékben kielégítsenek mindenkit. Erre természetesen hosszabb időre van szükség. Azonban mindenesetre kiküszöböljük a lakáshiányt és a lakások tekintetében megteremtjük a normális emberi létfeltételeket a városokban és a vidéken. Lehetséges, hogy a vidéken ezt a feladatot még sokkal előbb teljesítjük. Ami pedig e szanatóriumokat és az üdülőtelepeket illeti, amelyek a szovjet emberek rendelkezésére állanak, kijelenthetem, hogy versenyezhetünk bármilyen kapitalista országgal. Sehol sem törődnek annyira a dolgozók pihenésével, mint a szocializmus országaiban. Vagy vegyük például a lakosság iránti orvosi gondoskodást. Nálunk minden egyes lakos ingyenes gyógykezelésben és kórházi ápolásban részesül. A lakosságról való egészségügyi gondoskodás nálunk állandóan javul. H. SHAPIRO: És hogyan áll az oktatás ügye? N. SZ. HRUSCSOV: Az USA-ban ma nyugtalankodnak, hogy nálunk sok szakembert képezünk ki és hogy a főiskoláztatás terén a szovjet hatalom éveiben hatalmas sikereket arattunk. Ma már nem mi, hanem az amerikaiak propagálják e téren elért eredményeinket. Nálunk főiskolai, műszaki és általános képzettséget valóban nagyobb számú ifjúság nyer, mint a kapitalista országokban. Sőt, egyes szakemberekben, például jogászokban felesleg mutatkozik. A fő törekvést az elvont tudományok szakembereinek képzésére, a mechanika, a matematika, a vegyészet és a fizika szakértőinek nevelésére fordítjuk. Ogy gondolom, hogy országunk a szakértők előkészítésében első vezető helyet foglal el. A szakemberek előkészítése nálunk továbbra is javul és tökéletesedik. H. SHAPIRO: A külföldi kommunista pártok vezető tényezőinek jelenléte a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának moszkvai ünnepségein az új nemzetközi kommunista szervezet, az új Komintern vagy Kom^nform megteremtésének lehetőségeiről szóló találgatásokra vezetett. Megfelel ez a valóságnak? N. SZ. HRUSCSOV: Ogy vélem, nem szükséges most ilyen szervezet megteremtése. A kommunista Internacionálénak történelmi, pozitív szerepe volt. A Kominform ugyancsak fontos szerepet töltött be. A kommunista és munkáspártok most jelentős mértékben megerősödtek és nincs szükség olyan központra, amely irányítaná a kommunista mozgalmat. A kommunista mozgalom vezető tényezőinek időnkénti tanácskozásait és összejöveteleit illetőleg kijelentem, hogy ezeket a formákat nem utasítjuk vissza, mert hasznosak. H. SHAPIRO: Valamennyi kommunista párt vezetőinek összejöveteleire gondol? N. SZ. HRUSCSOV: Elsősorban a szocialista országok kommunista és munkáspártjai vezető tényezőinek periodikus összejöveteleire gondolok. összhangba kell hoznunk országaink qazdaságának fejlesztését, törődnünk ke'l az egyes gazdasági ágazatok együttműködéséről, amelyek egyre qyorsabban fognak fejlődni és erősödni. Természetesen összhangba kell hoznunk politikai munkánkat is. H. SHAPIRO: Mit részesít előnyben? Valamennyi szocialista ország képviselőinek együttes gyűléseit vagy pedig a kétoldali öszszejöveteleket? N. ' SZ. HRUSCSOV: Ogy vélem, szükséges ez és amaz is, a testvéri országok valamennyi kommunista és munkáspártja képviselőinek találkozói és a kétoldali értekezletek. Hiszen az Északatlanti Tömb részvevői ugyancsak találkoznak! Tény az, hogy a NATO bizonyos mértékben politikai szervezet, amely nemcsak katonai terveket, hanem a munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom ellem harc terveit is kidolgozza. Ebben a kapitalisták kiszolgálói a jobboldali szocialisták. Vegyük csak Spaak „szocialista" példáját, aki valóságos kincs a kapitalisták számára. A nagy monopóliumok érdekeit védelmezi és ünnepli! Mi lehet előnyösebb az imperialisták számára! A NATO tulajdonképpen hatalmas monopóliumok szervezete és ezen szervezet titkára olyan „szocialista", aki a monopóliumok politikáját valósítja meg. A burzsoázia azt hiszi, hogy csak neki van szervezkedési joga. Ha a munkásosztály alakít szervezeteket, ha a kommunista és munkáspártok képviselőiket küldik valamilyen értekezletre, akkor rámutatnak arra, hogy összeesküvők gyülekeznek. Nem, urak, ez a hatalmas munkásosztály képviselőinek, a hatalmas kommunista mozgalom megbizottainak összejövetele. H. SHAPIRO: ...A kommunista pártok egyesítésére irányuló szervezett harcra gondol? N. SZ. HRUSCSOV: Minden bizony= nyal. Erőink egyesítése mellett foglalunk állást. A marxizmus-leninizmus elvét és Marx-Engels jelszavát valljuk: „Világ proletárjai, egyesüljetek!" Ez a jelszó ránk nézve kötelező. Valamennyi ország munkásosztálya csakis akkor érheti el szabadságát, ha egyesíti erőfeszítéseit, és betartja e jelszót. És a munkások ezt megértették. H. SHAPIRO: Ebben az esetben lehetséges békés egymás mellett élés a nemzetközi méretekben folytatott ideológiai háború idején? N. SZ. HRUSCSOV: Azt kérdezi, hogy ez lehetséges-e? Igen, lehetséges. Nézetem szerint ez fölösleges kérdés, mert erre az élet maga válaszol. A munkásosztály marxista-leninista ideológiája és a burzsoá ideológia nem első éve állanak fenn, hanem már régen küzdenek egymás ellen és nemcsak az államok határain belül. És a szocialista és kapitalista országok mégis léteznek. H. SHAPIRO: A kapitalista országok a Szovjetunióval együtt harcoltak Hitler ellen. N. SZ. HRUSCSOV: Helyesen mondta, közösen harcoltak, mégpedig azért, mert érdekeik azonosak voltak. Vannak burűsoá érdekek — és a munkásosztálynak is vannak érdekei, vannak nemzeti érdekek, azonban vannak ellentétek is az imperialista államok közótt. A második világháború alatt a helyzet oly irányban fejlődött, hogy a kapitalista országok kénytelenek voltak szövetségre lépni a Szovjetunióval, a közös ellenség — az agreszszív Németország ellen. H. SHAPIRO: Az ön nézete szerint szükséges ma a Szovjetunióval baráti kapcsolatokat fenntartó országok szolidaritása? N. SZ. HRUSCSOV: A szocialista országok érdekei mindig megkövetelik erőik szolidaritását, tömörültségét és együttműködését, főképpen szemtől-szemben a nyugati országok agresszív politikájának aktivizálásával. A nyugati országok, elsősorban az USA létrehozták a NATO-t, a Bagdadi Tömböt és a SEATO-t, amelyeknek tagjaivá vált sok kapitalista ország. H. SHAPIRO: Említést tett a kapitalista országok közötti ellentétekről. Fennállanak még ma is ezek az ellentétek? N. SZ. HRUSCSOV: Természetes hogy fennállanak, sőt szükségképpen fenn kell állaniuk. Ez a kapitalizmus lényege. Nemcsak hogy nem lehet, tagadni a kapitalista országok között fennálló ellentéteket, hanem szem előtt kell tartani, hogy ezek az ellentétek még kiéleződne!^ majd. Nem fogom felsorolni például az USA, Nagy-Britannia és Franciaország ellentéteit Ázsia és Afrika különböző tájain gyakorolt „döntő befolyás"-ért folyó harcukban. Most erősebben fejlődik Nyugat-Németország és Japán gazdasága, ami nyugtalanítja az anqol monopolistákat. Aligha felel meg az USA monopóliumai érdekeinek, hogy Nyugat-Németország az első pozíciókba kerül, mert a nyugatnémet monopolisták most olyan piacokat kénytelenek keresni, amelyeket jobbára az amerikai monopóliumok szálltak meg. Ez annyit jelent, hogy a nyugatnémet monopolistáknak pozícióikat az amerikai monopóliumoktól kell kiharcolniuk. Ez azonban szépszerével nem megy. Mennyi ilyen ellentétekből fakadó tűzfészket'' lehetne felsorolni. Csupán a kommunizmustól, a nemzetek szabadság- és függetlenségi mozgalmától való félelem nyomja el az imperialisták között felmerülő ellentéteket, úgyhogy (Folytatás az 5. oldalon.) ŰJ SZO 4 TÖT 1957. november 20.