Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-19 / 321. szám, kedd

ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ A nemzetgyűlés gyászülése A nemzetgyűlés hétfőn, november 18-án gyászülést tartott, amelyen kegyelettel emlékezett meg Antonín Zápotocký elvtársról, a köztársaság elhunyt elnökéről. Röviddel 9 óra előtt a gyászpompát öltött ülésteremben helyet foglaltak a nemzetgyűlés képviselői. Az ülésen részt vett Karol Bacílek, Rudolf Barák, Jaromír Dolanský, Zdenek Fierlinger, Václav Kopecký, Antonín Novotný, Viliam Široký és Ludmiia Jankovcová, a párt és a kormány képviselői, Karel Poláček, a miniszterelnök helyettese és a kormány további tagjai, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Megbízottak Testületének képviselői. Jelen voltak továbbá a Nemzeti Front politikai pártjainak és szervezeteini'k képviselői, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak, Prága Központi Nemzeti Bizottságának képviselői, a művészszövetségek, az ifjúság, a szövetkezeti szervezetek képviselői és a dolgozók képviselői. Kilenc órakor felhangzott a csehszlovák államhimnusz, majd Zdenek Fierlinger, a nemzetgyűlés elnöke megnyitotta az ülést és gyászbeszédet mondott. Az ülés valamennyi részvevője állva, mély megindultsággal hallgatta meg a nemzetgyűlés elnökének szavait. A gyászülés az Internacionáléval ért véget. Zdenek Fierlingernek

9 a nemzetgyűlés elnökének beszéde Elvtársak! Ma akkor gyültünk össze, amikor lazánk mély gyászban áll a dolgozó lépünket ért veszteség fölött. összegyültünk, hogy a nemzetgyűés gyászülésén kegyelettel adózzunk i hazai és a nemzetközi munkásmozjalom felejthetetlen alakja emlékének, íogy kegyelettel adózzunk az elhunyt :öztársasági elnök, Antonín Zápotocký flvtárs müvének. E teremben emlékünkbe idézzük, íogy Zápotocký elvtárs volt köztársaágunk felszabadulása után a rendesen negválasztott nemzetgyűlés első elnö;e és megválasztása jelképesen kifeezte azt, hogy az új népi"demokrati;us köztársaságban a hatalom a nép :ezébe került. Munkásmozgalmunk büszke arra, íogy olyan forradalmár egyéniséget dott a világnak, aki oly szervesen és ntudatosan sarjadt ki népünkből. v szocialista eszményeket már gyermekkorában édesapja beléoltotta. Az les eszű és tehetséges fiú nyitott zemmel figyelte a környezetében kilakult összes szociális jelenségeket, 'desapjának, a szocialista mozgalom ;lkes és önfeláldozó hirdetőjének és ttörőjének példája megkönnyítette zámára a helyes tájékozódást a poliikában és az életben. Mint ifjú belép szociáldemokrata ifjúság soraiba és iatalsága teljes lendületével, propagan-' ista és szervezői tevékenységével olgozik az ifjú munkások öntudatosíisán. A viharos 1905-ös év című regénye zzal fejeződik be, hogy a fiatal fiú 905 után tudatosítja, miszerint „vaimi megváltozott". Látja, hogy új takat kell keresni, hogy a régi mód?erek már nem megfelelők. Tudatosíti: tanulnia kell, hogy megértse, mi a >endő. Zápotocký elvtárs itt hűen leta saját érzelmeit, melyeket akkor :zett, amikor kétségek merültek fel szociáldemokrata párt addigi politikának helyességéről. A Nagy Októberi Szocialista Forrailom — mint sok más derék munkás:zérnek — Antonín Zápotockýnak is egmutatta az utat. Lenin példája egmutatta, hogyan kell vezetni a unkásosztályt a hatalom kézbevétere és a tőkések fölötti győzelem vívására, Az első világháború befejezése után izdetét vette a döntő küzdelem közrsaságunk jellegéért. Antonín Zá>tocký elvtárs szívvel-lélekkel azok)z csatlakozott, akik azért küzdöttek, >gy államunk igazi népi állam legyen, necsak név szerint. Olyan köztársag legyen, melyben a termelőeszközök dolgozóké és amelyben megszűnik embernek ember által v

aló kizsákányolása. Csatlakozott a baloldalhoz; jhümír Šmeral és Josef Hybeš meltt szervezi a forradalmi munkássá>t szülőföldje, Kladno vidékén és binyára az ő érdeme, hogy Kladno déke vörös lesz és a baloldal és a bboldal között zajló döntő küzdelskben a baloldal mellett áll. Az 1920. i decemberi sztrájk idején Zápotoc; elvtárs nagy^ szerepet játszik és rülötté összpontosul a Kladno vidéki rradalmi tűzfészek. A sztrájk durva :iprása után első köztársaságunk ztály-igazságszolgáltatásának boszúja sújtja őt. Nyilvánvaló volt, hogy a forradalmi 1 elérésére a szociáldemokrata párt loldala egyedül nem képes, hanem kell azt építeni új forradalmi marsta párttá, amely véglegesen szat a revizionizmus és reformizmus szes illúzióival. Eljön a CSKP szerzésének ideje. Zápotocký elvtárs a KP alakuló kongresszusához a börrtből írott levelében világosan és íltan beavatkozott a nagy zürzavarés tétovázásba. így tehát Zápotocký /társ, ha nem is tudott részt venni CSKP első alakuló kongresszusán, levelével mégis jelentősen elősegítette az új marxi-lenini párt megszületését. Ez a párt őt az első főtitkár felelősségteljes tisztségével bízta meg. Zápotocký elvtárs további élete már szorosan egybeforr a CSKP-vel. Szervezés, küzdelmek, sztrájkok, sikerek, és ideiglenes kudarcok, nehéz küzdelem első köztársaságunk egész elnyomó apparátusa ellen, börtön — ez volt Zápotocký elvtárs élete. Lelkiismeretességével és igaz emberi mivoltával pártunk egyik legközkedveltebb dolgozójává vált. Az emberek szerették őt, mert érezték jó viszonyát az emberekhez és őszinteségét. Még abban az évben képviselővé választják és ezt a tisztséget 1925. december 17-től egészen a CSKP 1938ban történt feloszlatásáig tölti be. Mint képviselő következetesen védelmezi az öt megválasztó nép jogait. Küzd az elnyomás és a bürokrácia ellen, a munkások elnyomása és koldusbotra juttatása ellen. Beszédeit annak a szilárd meggyőzőáésnek szelleme hatja át, hogy a dolgozók közös harca legyőzi a tőkés rendszert. Ennek a célnak eléréséért küzd. Jellemző • rre egyik beszéde, melye.t a dolgozók jogait a nemzetgyűlés fórumán megalkuvást nem ismerően védelmező és ezért jogtalanul felelősségre vont kommunista képviselők csoportja elleni bünper alkalmával mondott. A kormánykoalíció padjai felé fordulva kijelentette: „Tudjuk, mit várhatunk önöktől. E pillanatban nem is kérünk semmilyen kegyet, hanem nyíltan kijelentjük önöknek: az önök boszszúállása, az önök őrjöngése semmiképpen sem tud megáll'tani bennünket és letéríteni útunkról. Szilárd meggyőződésünk, hogy a munkásság és a dolgozó osztályok osztályharca és osztályelvei kell, hogy hovatovább utat törjenek. Meggyőződésünk továbbá, hogy a munkásosztálynak itt ebben a parlamentben és kívüle is ki kell harcolnia jogait és hisszük, hogy a munkásosztályé a jövő és hogy a munkásosztályé a világ." Zápotocký elvtárs a munkások erős akcióegységét szorgalmazza a népünket koldusbotra juttató és a családok ezreit a kétségbeesés szélére taszító gazdasági válság idején (1934. szeptember 7.). „Félre a szocialista sorok defenziójával. Egyesítsük a szocialista sorokat. Egyesítsük a munkásokat és látni fogják, hogy ez az egyesítés új lelkesedést önt a dolgozó tömegekbe és véget vet a szocialista tábor hátrafelé irányuló mozgásának, s odavezet, hogy a szocialista tábor előre, a győzelem felé haladjon. Lendületével magával ragadja a közép- és ingadozó rétegeket, a kisparasztokat, kisiparosokat és a dolgozó értelmiségieket. Tudatosítániok kell azonban, hogy a szocializmust nem lehet kiimádkozni, kikönyörögni és kikoldulni, hogy a szocializmusért, a szocialista hatalomért küzdeni kell a fasizmus, a kapitalizmus, a reakció, a dolgozók belső és külső ellenségei ellen, hogy küzdeni kell a cseh nép önállóságáért, az elnyomott nemzetek szabadságáért és önrendelkezési jogáért, a dolgozók szabad szövetségéért, az új, jobb jövőért, a szocialista köztársaságért." A kommunisták a hazánkat fenyegető növekvő veszéllyel egyidejűen egyesíteni kezdtek minden csehet és szlovákot a hitleri veszély elleni harcra. Zápotocký elvtárs következetesen szorgalmazza az egységes Népfront politikáját, és összefogásra szólít fel minden erőt a nemzetünket fenyegető veszély ellen. Hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió a mi védőpajzsunk. A következőket mondja (1938. március 10.): „Mi kommunisták a köztársaság és a béke védelme mellett vagyunk. Hisszük, hogy a köztársaság dolgozó népe tekintet nélkül politikai meggyőződésére, egységes frontban mel lettünk fog állni. Hisszük, -hogy a széles Népfrontban mellettünk fognak állni államunk nemzeteinek összes igazi, haladó és demokratikus gondol kodású rétegei. Védelmezni fogjuk a köztársaságot a fasiszta erőszak ellen. Támogatni fogunk minden jót, tekintet nélkül arra, ki cselekszi, ami a köztársaság védelmét szolgálja. Ne feledkezzünk meg azonban arról, hogy a köztársaság védelme szorosan összefügg a béketömbbel és a béke védelmével, szorosan összefügg a baloldali fejlődéssel és a népfront Franciaországával és a szocialista Szovjetunióval ápolt baráti szövetséggel. Aki ezeket a tényeket nem veszi tekintetbe, vagy ezt a szövetséget meg akarja bontani vagy mással akarja pótolni, a béke ellen áskálódik, hazárdjátékot játszik a nemzet függetlenségével, a nép és érdekei ellen, a fasizmus, a háború érdekében tevékenykedik." Felhívása azonban hiábavaló volt. A burzsoázia uralkodó rétege az árulás mellett döntött és elfogadta a müncheni diktátumot. A CSKP-t feloszlatta és a kommunista képviselőket megfosztotta mandátumuktól. Zápotocký elvtárs ez idő tájt a kommunista képviselők klubjának nevében " az alkotmánybíróság előtt védelmezi a kommunista mandátumok érvényességét. Pprsze hiába,, mert a burzsoázia mar elöntött. ,, , . A párt készül , az .illegalitás nehéz küzdelmeire. Zápotocký elvtárs is bekapcsolódik ebbe a komoly munkába. Miután Hitler megszállta hazánkat, Zápotocký elvtársnak Moszkvába kell távoznia, hogy a párt parancsára ott tovább folytassa munkáját. Nem sikerült azonban elmenekülnie, letartóztatják és hat évig a német koncentrációs táborokban sínylődik. A diadalmas vörös hadsereg szabadítja őt ki a Csehszlovák Köztársaság felszabadításával egyidejűleg. Csak a náci megszállás alól való felszabadulás és a kompromitált náci cinkosok elnyomása tette lehetővé annak a célnak elérését, amelyre' Zápotocký elvtárs kezdettől fogva törekedett. Évek hosszú során át kifejtett tevékenységéért, a szakszervezeti mozgalomban végzett előző munkájában szerzett tapasztalataiért és közkedveltségéért az egységes szakszervezeti mozgalom élére állították. Zápotocký elvtárs helyesen értékelte a szakszervezetek határtalan nagy jelentőségét a szocialista állam építésében. Reálisan értelmezte annak feladatait. Fáradhatatlanul magyarázta a dolgozóknak, hogyan szolgálják önfeláldozóan és fegyelmezetten a szocializmus nagy és magasztos eszméjét: „A munkásosztály érdekeinek előterében necsak a teljesítmény, hanem az üzem egész gazdálkodása álljon — hirdette Zápotocký elvtárs. A munkás megszűnik csupán alkalmazottja lenni az üzemnek. Gazdájává válik. Ebben van az alapvető és elvi különbség ... A szakszervezeti mozgalom feladata, hogy minden munkást jó gazdává neveljen." Zápotocký elvtárs rendszerint a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom felhívásával végezte beszédét és ez a felhívás dolgozóink szájrakapott, szárnyrakapott jelszava lett: „Minden munkás üzemének, minden alkalmazott munkahelyének gazdája." Zápotocký elvtársnak mély, reális érzéke volt az élethez, sohasem hagyta magát elragadtatni olcsó, szóbeli győzelemmel. Azokban a pillanatokban is, amelyek a szocializmusért vívott küzdelem sikeresen végigharcolt szakaszát jelentették, józanul rámutat arra, hogy a szocializmus az emberi kezek müve és hogy a szocializmus qyőzelmét egyedül a tett segíti elő. így a Vencel téren 1945. szeptemberében az államosítási rendeletek kiadása alkalmából tartott beszédében a következőket mondja: „Ma, új utunk kezdetén, új gazdasági korszak küszöbén állunk. Mindnyájunknak világosan tudatosítanunk kell, hogy a ma megkezdett műnek diadalmas és boldog betetőzése egyedül a munkára, a tettekre és csak a tettekre támaszkodhat." Beszédeiben újra meg újra ismétli az öntudatos, önfeláldozó munka, tettrekészség, szorgalom és kritikai szellem gondolatát. A CSKP 1949. május 26-án tartott IX. kongresszusán mondott beszámolójában hangsúlyozza: „Sajnos, még sok olyan „forradalmár" munkás, szocialista és kommunista van hazánkban, akik még mindig nem akarják megérteni igazságunkat. Ügy vélik, hogy a kapitalizmus és a reakció leverésével már mindent megtettünk és biztosítottunk, s hogy az általános jólétet már egy kézmozdulattal elérhetjük. És ezért most már csak követelményekkel állhatunk elő, szép álmokban ringatózhatunk és két kézzel szüretelhetjük a forradalom vívmányait. Ez azonban nem igaz. Gazdaságunkat és boldog jövőnket saját szorgalmas munkánkkal csak most kell építenünk." (A CSKP IX. rendes kongresszusán 1949. május 26-án Prágában tartott beszámolóból.) Mint az előző idézetékből kitűnik, Zápotocký elvtárs rendkívül reálisan értelmezte az állam feladatait. Emellett melegszívű, jóérzésű ember volt. Élénken érdeklődött az egyszerű emberek mindennapi problémái iránt. Nem habozott hatékonyan beavatkozni ott, ahol igazságtalanság, vagy jogtalanság történt. Levelezése rendkívül gazdag volt. A köztársaság minden részéből, a lakosság összes rétegeinek soraiból hozzá fordultak segítségért. Beszédeiben állandóan hangsúlyozta a tömegekkel való kapcsolat jelentőségét: „A tőkések a leigázott munkásokkal szemben alkalmazott korbáccsal tudtak uralkodni és tudták keresztülvinni kizsákmányoló terveiket. Ma nálunk nincsenek rabszolgák, a munkások üzemeik és munkahelyük urai. Az ő együttműködésük, segítségük, összedolgozásuk és támogatásuk nélkül mit sem jelentünk. Rendszerünk ereje egyedül a dolgozó tömegekkel való szoros kapcsolatból ered és egyedül a dolgozók támogatásával vettük be a tőkés jogtalanság bástyáit és egyengettük az új szocialista társadalom építése útját." Zápotocký elvtárs küzdött a szektásság és a baloldali irányzatok ellen és hangsúlyozta a pártonkívüliek körében végzett munka jelentőségét. A pártmunka fontos szerepét a pártonkívüli, apolitikus és ingadozó tömegek megnyerésében látta. „Mindig nehezebb dolgozni azok között, akik nem kommunisták, mindig nehezebb ezeket meggyőzni, vezetni és nevelni. Kemény munka, türelem, emberszeretet kell ehhez. Ha teljesíteni akarom ezt a feladatot, nem szabad úgy gondolkodnom: „Mi közöm azokhoz, akik nem tagjai a pártnak, akik amúgyis elmaradottak, reakciósok, ilyen tudatlanokkal nem állok szóba. Ha így gondolkodnánk, nem építenénk fel a szocializmust. A kommunisták egyedül nem építik fel a szocializmust hazánkban, még akkor sem, ha pártunk tömegpárt. A szocializmust az egész társadalomnak kell építenie. Meg kell győzni a nem kommunistákat, hogy vegyék ki részüket az építésből, meg kell tanítani őket az új, szocialista társadalom építésére. Érthető, hogy ez nehéz munka. Sikere érdekében pedig fontos, hogy minden kommunista szeresse az embereket hibáikkal és fo-í gyatékosságaikkal együtt, hogy higygyen abban, miszerint minden emberben van valami pozitív, amit a szocializmus építésére fel tudunk használni." Néhány közkedvelt gondolatát idéztem, melyek pontosan visszatükrözik elhunyt köztársasági elnökünk jellemvonásait. Zápotocký elvtárs a nagy államférfiú tulajdonságait a természetes szerénységgel, őszinteséggel és népiességgel kötötte össze. Éppen ezek a tulajdonságok vitték őt közelebb népünk szívéhez és alapozták meg általános tekintélyét. Éppen ezért tölti el a gyász ma szívünket, midőn megemlékezünk arról, akinek eltávozását fájdalmas és pótclhatatlan veszteségként érezzük. Mély tisztelettel és ^hálával hajlunk meg müve előtt. Antonín Zápotocký elvtárs személyében a hazai és a nemzetközi munkásmozgalom nagy és kiváló alakja távozik el. Eltávozik az a férfiú, aki mindig utat mutatott előre, akit a szocializmus győzelméről való rendületlen meggyőződés hatott át, aki sohasem hódolt be a romantizmusnak és a könnyű fárzisoknak, hanem következetesen és kitartóan egyengette utunkat a szocializmus felé. Mindig előttünk, lesz életműve é§ eszméit megőrizzük emlékezetünkben. Tanulságokat fogunk meríteni belőlük, mert úgy, mint eddig, a jövőben is segíteni fognak bennünket a további utunkon felmerülő összes akadályok szerencsés leküzdésében. Megfogadjuk elhunyt köztársasági elnökünknek, hogy még odaadóbban fogjuk szolgálni népünket, amely pártunknak és a Nemzeti Front kormányának vezetésével rendületlenül előrehalad a szocializmus felé. Éppúgy, mint ő, forró barátságot táplálunk szívünkben a szovjet nép iránt. Osztozunk a Szovjetunió-vezet te nagy és legyőzhetetlen szocialista tábor erejébe vetett rendületlen hitében. Meggyőződésünk, hogy g béke és a szocializmus nagy eszméje az egész világon diadalmaskodik. A munkásosztály nagy fiának utolsó útja Prágán keresztül (Folytatás a 3. oldalról.) múzeum elé érkezik. Hadseregünk hat tagja felemeli a koporsót és katafalkra teszi. Ez a kép felejthetetlen. A múzeum mellvédjén felsorakoznak a gyászoló vendégek. Ott vannak pártunk és kormányunk képviselői, felismerjük a szovjet küldöttség tagjainak arcát. Látjuk a Kínai Népköztársaságból érkezett vendégeket, a lengyel, román, bolgár, Német Demokratikus Köztársaság-beli, albán és jugoszláv küldöttségek tagjait. Felsorakoznak itt a koreai, mongol, vietnami delegációk tagjai, a többi ország kommunista és szocialista pártjainak képviselői, az európai és a tengeren túli államok állam- és kormányfőinek képviselői. Ott vannak a prágai diplomáciai testület tagjai is. Ebben a pillanatban gondolatban bizonyára itt vannak Kelet és Nyugat dolgozó embereinek százezrei és milliói. A gyászmenetet záró katonai század és a katonai zenekar arcéle a múzeum felé fordul. Az egységek előtt a történelmi zászlók. 15 óra 40 perckor kezdődik a Vencel téreri á búcsúzás gyászszertartása. Felcsendülnek a csehszlovák államhimnusz első akkordjai. A távolban tüzérségi díszlövések dördülnek fel. A gyászgyűlést A. Krček' elvtárs, a CSKP városi bizottságának vezető titkára nyitja meg. Ezután Antonín Novotný elvtárs búcsúzik Csehszlovákia népe nevében Zápotocký elvtárstól. Beszéde után K. J. Vorosilov elvtárs, a Szovjetunió küldöttségének vezetője veszi át a szót, majd Li Szien-nien, a Kínai Népköztársaság küldöttségének vezetője búcsúzik köztársasági elnökünktől. Szavait követően a mikrofon elé lép A. Zawadzki elvtárs, a lengyel párt- és kormányküldöttség vezetője. A gyászszertartás befejeződött. A mozdulatlan tömegek fölött az Internacionálé hangjai szállnak. A fájdalom erősebbé teszi az embert. Szívünk csordultig telve bánattal de a proletariátus dicső himnuszának hallatára, ígérjük, hogy még határozottabban visszük előre az elhunyt kommunista harcos meggyőződésének és hitének lobogóját. ŰJ SZO 5 ti 1957. november i»t>