Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-19 / 321. szám, kedd

ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ Ä krematórium gyásztermében Prágára ráborult az alkonyat. A Sztálin sugárúton mozdulatlanul áll az emberek tömege. 16 óra 20 perckor érkezik a strašnicei krematóriumhoz a Zápotocký elvtárs holttestét szállító gépkocsi. Az arcok mozdulatlanok, az emberek fejet hajtanak. Tisztek és tábornokok emelik le a koporsót és a gyászterembe viszik. Belép Zápotocký elvtársnő, az elhunyt legközelebbi hozzátartozói, a Zápotocký elvtárssal éveken keresztül együttműködő munkatársak, a meghívott vendégek. 18 órakor felcsendülnek a gyászzene akkordjai. Elképzelhetetlen gyorsasággal peregnek az utolsó percek. A katafalk elé Zupka elvtárs lép. Szavai súlyosak, mint a gránittömbök, fájdalmat és szilárd akaratot lehelnek. A koporsó lassan eltűnik. Egy régi, sokat énekelt munkásdal utolsó szavai halnak el. Az emberek agyában gondolatok ezrei villódznak. A szemekben könnyek ülnek, de előre tekintenek. Ogy, ahogy ő tanított minket. Elvesztettünk egy drága embert, egy harcost, de nem vesztettük el szemünk elől nagy célunkat. Az ő örökét követve elérjük ezt a célt. A gyászszertartás befejeződött. Zápotocký elvtárs koporsóját átölelték a lángnyelvek. Az elhunyt köztársasági elnök, a bölcs munkásgazda és vezér hamvait tartalmazó urnát a Vítkovon levő nemzeti emlékműben helyezik el a párt alapítóinak és élharcosainak urnái közé. František Zupka elvtársnak, a Központi Szakszervezeti Tanács elnökének beszéde Tisztelt barátaim, elvtársak, testvérek! Bekövetkezett drága Antonín Zápotocký elvtársunktól, szeretett köztársasági elnökünktől való utolsó búcsú mélységesen fájdalmas pillanata. Gyász honol szívünkben, hangunk meghatottságtól fátyolos, fájdalom hatja át gondolatainkat. Ojből és újból Antonín Zápotocký elvtársra gondolunk és ő megjelenik lelki szemeink előtt teljes emberi nagyságában. Nagy ember — gazda távozik tőlünk,' akit mélységesen szeretett népünk, mert erős volt és bölcs, jó volt és gondos. A munkásosztály hű fia távozik tőlünk, akit tiszteltünk és becsültünk törhetetlen szorgalmáért és határozottságáért, amellyel az utolsó pillanatig köztársaságunk felvirágzására, valamennyi dolgozó javára és boldogságára törekedett. Nagy politikus és államférfi, gondos apa és tanító, szívünkhöz legközelebb álló, legdrágább barátunk távozik. Forradalmi harcos távozik körünkből, akinek örök emléke mindörökre fennmarad nemcsak hazánk dolgozóinak szívében, hanem hazánk határain túl is. Antonín Zápotocký elvtársnak a kommunizmus életadó eszméi fényétől beragyogott egész élete számunkra mindörökre nagy példa marad. Az orosz bolsevikok példája Zápotocký elvtársat a marxista-leninista párt, a munkásosztály forradalmi pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja élenjáró alapítói közé vezette. Már a München előtti köztársaságban Zápotocký elvtárs mint a gottwaldi vezetőség tagja jelentős érdemeket szerzett a párt megszilárdításában, a dolgozók körében gyakorolt befolyásának növelésében, a munkásosztálynak és valamennyi dolgozónak a kommunista párt vezetése alatt való egyesülésében. A vörös szakszervezetek élén a munkásosztály harcos akcióegységéért küzdött, ami — mint mindig hangsúlyozta — a forradalmi harc és a szocializmus építése győzelmeinek egyik fő feltétele. Kitörölhetetlen betűkkel megörökítve maradnak Zápotocký elvtárs érdemei, melyeket az egységes szakszervezetek megteremtésével szerzett nemzeti és demokratikus forradalmunkban, a Forradalmi Szakszervezeti Mozqalom felépítésében. A Forradalmi Szakszervezeti Mozqalom az ő vezetésével rendületlenül arra az útra lépett, amelyet az egész népnek Csehszlovákia Kommunista Pártja mutatott. Zápotocký elvtárs minden erejét, összes nagy élettapasztalatait, egész lényét hazánk szocialista felépítésének szentelte. Amikor a köztársaság elnökévé lett, megválasztását az egész nép azzal a szilárd hittel fogadta, hogy Zápotocký elvtárs az, aki leginkább hivatott pótolni azt a súlyos veszteséget, amely Gottwald elvtárs halálával érte az országot. Zápotocký elvtárs a feledhetetlen Klement Gottwald nyomdokain haladva héberen őrködött hagyatéka felett s teljesítette azt. Mélységes fájdalom tölti el szívünket, mérhetetlen szomorúság a búcsúzás pillanatában. E súlyos percekben mindnyájan érezzük, mily hatalmas, megbízható támaszunk Csehszlovákia Kommunista Pártja, melynek a dolgozók tömegeivel való egységében és megbonthatatlan szövetségben Zápotocký elvtárs oly kiváló érdemeket szerzett. Bucsúzunk tőled, drága Antonín Zápotocký elvtársunk! Hagyatékod arra kötelez bennünket, hogy megsokszorozzuk az előttünk álló nagy feladatok megvalósítására irányuló törekvéseinket, arra kötelez, hogy rendületlenül haladjunk tovább a szocialista és kommunista társadalom építésének közös útján. Mindig belénk oltottad azt, hogy csupán szorgos kézzel építhetjük fel azt az országot, melynek egész népe egyre jobban és boldogabban él. Ezért még nagyobb törekvéssel és lendülettel fogunk az országépítés munkájába, hogy erős, boldóg, szocialista köztársaságot építsünk fel. Mindig arra ösztönöztél bennünket, hogy üzemeink, valamennyi munkahelyünk gondos, jó gazdái legyünk. Szüntelenül emlékezetünkben tartjuk ezeket a szavakat. Gondoskodni fogunk arról, hogy a népgazdaság növelésével biztosítsuk az egész dolgozó nép jólétének tartós növekedését. Mindig lelkünkre kötötted, hogy a szocializmus sikeres felépítése megköveteli, hogy mentesüljünk a régi nézetek és a kapitalista örökség minden terhétől, hangsúlyoztad, hogy a régi módon nem élhetünk és nem dolgozhatunk. Szüntelenül emlékezni fogunk e tanácsaidra. Még többet fogunk tőled tanulni, megtanuljuk, hogyan kell új emberré, a szocialista korszak emberévé válni. Számunkra mindig a kommunista rettenthetetlen állásfoglalásának példaképe voltál, Csehszlovákia Kommunista Pártja megerősítésének és megszilárdításának feladata számodra mindig a legfelsőbb törvény volt. Szüntelenül tanulni fogunk tőled, főleg azt, hogy a szakszervezeti munkában hogyan kell kiépíteni a párt szoros kapcsolatát a tömegekkel, hogyan kell a nép legfontosabb életérdekeit követő pártpolitikát közelhozni valamennyi dolgozóhoz. Egész életedet nemzeteink egységének megszilárdításáért, a munkásparaszt szövetség megszilárdításáért, az egész dolgozó nép megbonthatatlan egységéért vívott harcnak és munkának szentelted. Egységünket szemünk fényeként fogjuk őrizni, szüntelenül szilárdítani fogjuk a Nemzeti Frontot, amely egész népünk egységének megtestesítése Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetése alatt. Most, amidőn távozol sorainkból, fogadd forró elvtársi köszönetünket. Köszönetünket fejezzük ki neked mindazok nevében, akik annyira szerettek téged, až összes dolgozók nevében, akiknek igazságos és boldog életéért vívott harca

; szolgálatába állítottad minden gondolatodat és tettedet. Szüntelenül szemünk előtt fog lebegni dolgozó népünk iránti forró, apai szereteted, mindig emlékezni fogunk arra, hogy a népet nemcsak tanítani tudtad, hanem a néptől tanultál is. Mindig példaképünk marad a munkásosztály és az egész dolgozó nép mérhetetlen erejébe és képességeibe vetett szilárd hited, mely nélkül nem lehet felépíteni a szocializmust. Drága és szeretett Antonín Zápotocký elvtárs, fogadd utolsó üdvözleteinket. Hagyatékod, mérhetetlen munkásságod örökké élni fog, irányt és utat mutat nekünk a boldog kommunista jövőhöz. Szívünk mélyéből ígérjük neked, hoay a szocializmus művét, amelynek életedet szentelted, győzelmesen befejezzük. Ezen az úton minden lépésünket a te ragyogó, örökké élő emléked kísérje. Tisztelet és becsület soha el nem enyésző munkádnak! Eltávozott — de örökre szívünkben marad CXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^^ Az ősz gyászköntösébe öltözött Szlovákia fájdalmas szívvel élte át november 18-át — szeretett elnökünktől, Antonín Zápotockýtól vett búcsú napját. Tizenhárom órakor felbúgtak a gyárak szirénái, a mozdonysípok és hajókürtök... Leálltak a gépek kerekei, szünetelt a munka valamennyi hivatalban és vállalatban. A dolgozók háromperces csendben adóztak az elhunyt elnök emlékének ... Antonín Zápotocký emlékének tiszteletére e napon gyászgyűléseket tartottak; a gyászünnepség után a dolgozók meghallgatták Antonín Zápotocký köztársasági elnök temetésének rádióközvetítését. A Hviezdoslav téri Nemzeti Színház homlokzata előtt Antonín Zápotocký elvtárs nagy arcképe alatt gyászemelvény áll. koszorúk százai veszik körül, amelyeket a gyásznak e jelképéhez Bratislava hálás dolgozói hoztak, hogy virágokkal fejezzék ki a nagy halott iránti szeretetüket és tiszteletüket. Délután két órakor • a gyászolók tízezrei, az ifjúság és a bratislavai konzuli testület tagjai a téren gyászgyűlést tartottak, amelyen búcsút vettek az elhunyttól. Az őszi délutánt súlyossá teszi az emberek szívét megülő mélységes gyász... A kegyeletnek e helyén kifejezésre jutott a dolgozók fájdalmas gyásza, de egyben az a bensőséges elhatározása is, hogy szilárdan tömörülve Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormánya köré, minden erejüket a szocializmus felépítésének szentelik. Ezért jelképes jelentőségű, hogy a gyászgyűlést a Munka Dala nyitja meg .. . Elhangzása után Marek Šmida, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagja a következőket mondja: „Antonín Zápotocký elvtárs eltávozott körünkből... Azonban nagy művet hagyott ránk. ígérjük meg ma, hogy ezt a művet rendületlenül tovább folytatjuk, szemünk fényeként őrizzük a cseh és a szlovák nemzet egységét, a munkásosztály és egész népünk egységét. Antonín Zápotocký elvtárs örökké élni fog dolgozó népünk gondolataiban, amelynek érdekeiért egész életén át hősiesen harcolt." A gyászbeszéd elhangzása után megkezdődött Antonín Zápotocký elvtárs, köztársasági elnök prágai temetésének rádióközvetítése. A gyászgyűlés kegyeletes csendben hallgatja... Nem egy embernek könny hull a szeméből, fájdalom szorítja össze szívüket.., Kialudt a termékeny élet lángja, de az elhunyt derekas munkájának eredményei megmaradtak. Ezen eredmények gyarapítása a mi boldogságunkat és az utánunk következők boldogságát jelenti ... Az alkonyat sötétsége száll az utcákra. A lámpák fényét fekete gyászfátyol tompítja ... Az állami, a vörös és a fekete lobogók utoljára hajolnak meg halott tiszteletére. Hazánkban a le'kesedést lángra gyújtotta a szocializmus s ez a láng Zápotocký elvtárs érdeméből magasra csapott, további munkára serkent, mert ezzel őrzi meg legjobban Antonín Zápotocký elvtárs ragyogó tmlékezetét. Súlyos gyászban Köztársasági elnökünk, Zápotocký elvtárs halála annyira megdöbbentett, hogy jó sokáig hinni sem tudtam e gyászos, lesújtó hírben. Valahogy mindaz, amit tudtam mozgalmas életéről, ellentétben volt azzal a fogalommal, ami a gyászt, a halált jelenti. Zápotocký elvtársat a dolgozó emberekhez, a munkásosztályhoz fűződő kapcsolatában az egyszerűség, a közvetlenség jellemezte. Elvtársi, elnöki és emberi magatartása elválaszthatatlan volt attól a mély együttérzéstől és hűségtől, amely őt bányáink és gyáraink milliós munkástömegeihez fűzte. Nem egyszer tanúja voltam annak, hogy cseh és szlovák munkások egymás között Tondonak nevezték. Ez az elnevezés kifejezésre juttatta azokat az állandóan jelenlevő eleven szálakat, amelyek a munkásosztályt Zápotocký elvtárshoz, az elnökhöz, hazánk első állampolgárához fűzték. Nemcsak tisztelet és megbecsülés, de mély barátság és szeretet lüktetett ebben a dédelgetett névben. Megjelenését a csehszlovákiai írók II. kongresszusán sohasem felejtem el. Egyenes, szép szál alakja egy fejjel kimagaslott kísérői közül és sima, nyugodt arcán, élénk szemén és mozdulatán a nyomát sem lehetett felfedezni a harcos, kemény, hét évtizednek. Hangja tisztán és ércesen csengett, mondanivalója nemes jóindulattól sugárzott. • Emlékszem az írókongresszus előtti pártaktíván közel két órát beszélt az írókhoz anélkül, hogy bárki is felfedezte volna hangjában vagy mondanivalójában a fáradság jeleit. Sohasem felejtem el, hogy mint csehszlovákiai magyar író akkor nagyon büszke voltam arra, hogy ilyen elnökünk van és legszívesebben egész nap őt hallgattam volna, annyira szellemes és meggyőző erejű volt mindaz, amit mondott. Noha nem tudok jól csehül, ezúttal Zápotocký elvtárs minden szavát nemcsak megértettem, hanem magamévá is tettem. Sokat tanultam ezen a pártaktíván. Egyszerű, őszinte szavaival nemcsak azt magyarázta meg nekünk, hogy mit ért pártos irodalom alatt, hanem megvilágította előttünk az SZKP XX. kongreszszusának jelentőségét és döntő hatását az irodalomra. Akkoriban voltak egyes írók, akik úgy érezték, hogy végre eljött az ő idejük is és személyes sérelmeiket országos katasztrófává fújhatják fel. Nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy Zápotocký elvtárs fellépése és őszinte, megrázó beszéde lefegyverezte ezeket az írókat. Később, a kongresszus napjaiban véletlenül tanúja voltam anňak a jelenetnek, amikor a parlament folyosóján Zápotocký elvtárs találkozott azzal a költővel, akinek a felszólalása sok izgalomra és szóbeszédre adott alkalmat. A költő bemutatkozott neki, Zápotocký elvtárs pedig nyíltan és igen udvariasan megmondta, miért nem tetszett neki felszólalása. Rendkívül barátságos volt hozzá, meghallgatta érveit, egyes kijelentéseit helyeselte is, de lényegében kitartott eredeti álláspontja mellett. Zápotocký elvtárs magatartását megalkuvás nélküli nyíltság jellemezte. Ezt a nyíltságot bizonyos fajta humo.- is fűszerezte. Emlékszem, ott a parlament folyosóján odalépett hozzá egy idősebb író és mosolyogva azzal mutatkozott be, hogy már ő is betöltötte tavaly a 70. esztendejét. Zápotocký elvtárs erre mosolyogva kezet rázott vele és a következőket mondotta neki: — Ha azt akarja ezzel mondani, hogy mindketten öregek vagyunk, akkor téved. Én még egészen fiatal író vagyok. Valóban fiatal volt. Ezzel a kimeríthetetlen ifjúi hévvel és bölcsességgel szolgálta évtizedeken át törhetetlen hittel és hűséggel a szocializmust és szocialista hazánkat. Mint magyar író ezt a képet őrzöm róla, és azt hiszem, mindazok a magyar dolgozók, akik hallották, látták vagy olvasták műveit, hasonló büszkeséggel őrzik elnökünk emlékét. A súlyos gyászban vigasztaló számunkra az a tudat, hogy Zápotocký elvtárs megérhette a győzelmes Nagy Októberi Forradalom 40. évfordulóiát és még tanúja lehetett a szovjet tudomány páratlan diadalának, amely mindannyiunk és minden békéért küzdő ember nagy diadala. SZABÓ BÉLA Hervadhatatlan virágcsokor Ezer meg ezer koszorúba, töméntelen virágcsokorba zsúfolódott össze népünk mélységes gyásza e szomorú őszi napokon. De az a nép, amelynek oly nagy fiai vannak, mint a tőlünk eltávozott Zápotocký elvtárs volt, még könynyes szemmel is előre néz, éppúgy, mint forrón szeretett nagy fia is mindig előre nézett. A kegyelet sok-sok virágcsokra mellett, melyek csakhamar elhervadnak, elenyésznek, ott.tündöklik a bizakodás magasztos légkörét árasztva egy csodálatosan szép csokor — a nép töretlen alkotóerejének hervadhatatlan virágcsokra. Ebben a csokorban ott ékeskednek a dolgozók építőmunkájának sikerei, s a ragyogó távlatok, mint a nyílásra váró virágbimbók. S ehhez a nagyszerű virágcsokorhoz Zápotocký elvtárs számtalan színpompás, hervadhatatlan virágot adott, amelyek még gazdagabbá tették virágzó életünket. Egy ilyen virág sokat ígérő kelyhét a Biely Kostol-i szövetkezetesek előtt abban az időben nyitotta fel Zápotocký elvtárs, amikor még csupán egynéhány falu lépett bizonytalan léptekkel a felemelkedés útjára. Zápotocký elvtárs hangsúlyozta: — A természetet kényszeríteni kell arra, hogy gazdagabb termést adjon. Ahhoz azonban szükséges, hogy tudjunk vele bánni. Ez nem jelenti csupán azt, hogy kihasználjuk a modern gépeket, jől szervezzük meg a munkát, de minden alkalommal tanulni és ismét csak tanulni kell. Az elültetett mag jó talajra talált. Eddig több mint 11 ezer szövetkezet működik az országban. Az elmúlt négy év alatt a mezőgazdasági termelés mintegy 10 százalékkal, a hústermelés pedig több mint 55 százalékkal növekedett. Számtalan szövetkezet fennállása óta csaknem kétszeresére fokozta a gabonafélék hektárhozamait. Az egykor nyomorgó parasztokból ma megelégedett szövetkezetesek lettek. A régi közönyt tudásszomj és tanulniakarás váltotta fel. Zápotocký elvtárs szavai élő formát öltöttek, mert a mezőgazdaság egyre nagyobb győzelmeket arat a természet fölött és egyre biztosabban halad előre a bőség útján. A parasztok jövedelme csupán 1956-ban 9,4 százalékkal emelkedett az előző évi jövedelemmel szemben. A hervadhatatlan csokor virágai között ott tündököl az összes dolgozók állandóan emelkedő kulturális és életszínvonala. S az országépítés megannyi virága. És nyiladozik már a legszebbik is, amelynek színpompás szirmai a szocializmus betetőzését jelentik majd hazánkban. Zápotocký elvtárs eltávozott közülünk, de művének emléke örökké élni fog a hálás nép szívében és az egyre jobban pompázó hervadhatatlan virágcsokor bizakodó mosolyt varázsol a tegnap még könnyfátyolos szemekre. Mert mégiscsak boldog lehet az a nép, amelynek olyan fiai vannak, amilyen ö volt. MIKLYA JÄNOS OJ SZÖ" kiadia Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Szerkeszti á szerkesztőbizottság. Felelős: Dénes Ferenc főszerkesztő. Szerkesztőség: Bratislava, Gorkého u. 10. sz.. Telefon: 347-16, 351-17. 232-61. — főszerkesztő: 352-10, — főszerkesztő-helyettes: 262-77. — titkárság: 326-39, — sportrovat: 325-89. Kiadóhivatal: Bratislava,Gorkého 8, telefoni? 337-28 Előfizetési díj havonta Kčs 8,—. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálata. Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. Nyomás: Pravda, Szlovákia Kommunista Pártja Központi Á-73331 Bizottságának kiadóvállalata, Bratislava.