Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-19 / 321. szám, kedd

| ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ | Viliam Široký elvtárs, miniszterelnök beszéde (Folytatás až í. oldalról) építő új, bátor, el nem kényeztetett és lelkes ifjúságért. Egyik legértékesebb tulajdonsága, amely naggyá tette, mély em­beriessége és egyszerűsége, a dolgozókkal való szilárd és szó­ró kapcsolata volt. Személyében el­választhatatlanul egybekapcsolódott az államférfiúi bölcsesség, megfontoltság, a forradalmár és a lánglelkű harcos szilárdsága és határozottsága a gondos gazda megfontoltságával s a nép ős­régi mélyreható bölcsességével, gaz­dag taDasztalataival, A néptömegek­ben mindig a történelem igazi alko­tóit látta; egész élete az utolsó na­pokig sok ezer szállal egybefűzödött a néppel. Értette a népet és fáradhatat­lan figyelemmel, megértéssel hall­gatta hangját, a szíve verését, kí­vánságait és szükségleteit, vele együtt átélte boldogságát és fájdalmát, és a nép hangján beszélt. Éppen azért, mert oly rendkívül közelállt az egész néphez, éppen ezért tudta mindig oly hűen és igazán kifejezni a nép ér­dekeit. Hazánk dolgozóihoz hasonlóan Zá­potocký elvtársat megszerették a Szovjetunió, a népi demokratikus ál­lamok dolgozói, az egész világ haladó és békeszerető emberei is. A hazánk­tól sok ezer kilométernyi távolságban levő országok képviselői is mély megindultsággal idézik fel találkozá­saikat Zápotocký elvtárssal, mert ezek a találkozások felejthetetlen él­ményként élnek gondolatainkban. . 'a, amikor velük együtt minden egy­szerű ember fájdalommal a szívében tiszteletadóan fejet hajt emléke előtt, a világ minden táján nagyraértékelik Zápotocký elvtárs munkáját, amelyet a világbéke, a nemzetek szabadsága és függetlensége, a haladás és a szo­cializmus ügye érdekében fejtett ki. Antonín Zápotocký akkor távozott tőlünk, amikor nagy és jelentős ese­mények tanúi és résztvevői vagyunk. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 40. évfordulójának ünnepségei nagyszerű manifesztációját jelentet­ték a szocialista világrendszer törhe­tetlen egységének, a világ békeszere­tő és haladó erői Szovjetunió iránti szeretetének és hűségének. A két mesterséges hold kilövése a világűrbe, a Szovjetunió sikerei az interkonti­nentális ballisztikus lövedékek meg­szerkesztése terén és más vívmányok meggyőzték az egész világot arról, hogy a szovjet szocialista tudomány és technika első a világon a tudo­mány és a technika számos fontos szakaszán. Valamennyien tudjuk, hogy a békéért folytatott harcban milyen fontos tényezőt jelente­nek ezek az eredményék. A demok­rácia, a béke és a szocializmus erői­nek hatalmas fellendülése az egész világon népünket azzal a biztos ér­zéssel tölti el, hogy hazánk boldog jövője a szocialista tábor keretében örökre biztosított. Népünk előtt a szocializmus felépítése betetőzésének távlata áll, hogy így még nagyobb mértékben kivehessük a részünket a tőkés államokkal folytatott békés versengésből. Drága Zápotocký elvtárs! Hirtelen távozásod mély fájdalom­mal tölti el valamennyiünk szívét. Minél jobban fájlaljuk azonban ha­lálodat, annál rendíthetetlenebbül hiszünk szent ügyünk győzelmében. Hiszünk Csehszlovákia dicső Kom­munista Pártjának, hiszünk a marxiz­mus-leninizmus tanításának szilárd­ságában és erejében, hiszünk a pro­letár nemzetköziség eszméinek ere­jében. Sziklaszilárd meggyőződés tölt el bennünket, hogy a kommunista párt népünket, népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságunkat elve­zeti a szocializmus és a kommuniz­mus győzelméhez. Híven és tántoríthatatlanul ha­ladunk tovább azon az úton, amelyen te is jártál. Szilárdan és következe­tesen fogunk harcolni azokért az eszmékért, amelyeknek te is egész életedet szentelted. Szeretett kom­munista pártunk vezetésével bete­tőzzük azt a nagy művet, amely a te munkád értelmét is jelentette, a szo­cializmus és a kommunizmus müvét. Szilárdan tömörült sorokban pártunk és vezetésével az egész Nemzeti Front egész népünk, tovább folytatja harcát nemzeteink jólétéért, boldogsá­gáért, a világbékéért! Dicsőség halhatatlan emlékednek! Csehszlovákia népe búcsúzik nagy halottjától Antonín Novotný elvtársnak, a CSKP Központi Bizottsága .._,_• I " I ' I I ' ^ 1 jf f l nak leaiobb tulaidrmsáanit: munkai etso tükaranak beszede Drága elvtársak, testvérek! Mély gyásszal és fájdalommal bú­csúzunk ma munkásosztályunk nagy fiától, a kommunista párt kiváló dol­gozójától, a nemzetközi munkásmoz­galom kiváló alakjától, Csehszlovákia kommunista Pártja Központi Bizott­sága politikai irodájának tagjától, Antonín Zápotocký elvtárstól, a Cseh­szlovák Köztársaság elnökétől. Meghajlunk annak a proletárharcos­nak emléke előtt, aki gazdag és alko­tó életét szorosan összekötötte hazája dolgozó népének életével és küzdel­meivel. Mély tisztelettel hajlunk meg Zápotocký elvtárs müve előtt, ame­lyet feltétlenül a munkásosztály, a dolgozók ügyéért, a kapitalista szol­gaság alól való felszabadításért, nem­zeteink szabadságáért és független­ségéért, hazánkban a szocializmus felépítéséért vívott önfeláldozó küz­delemnek szentelt. Zápotocký elvtárs forradalmi életút­jában megtestesült a csehszlovákiai munkásmozgalom fejlődése. Zápotocký elvtárs átvette és tovább fejlesztette hazánk munkásmozgalma úttörőinek, köztük édesapjának, Ladislav Zápo­tockýnak örökét és fél évszázadon keresztül a proletárforradalom győ­zelméért, a szocializmus végső győzel­méért vívott harc első soraiban ha­ladt. Zápotocký elvtárs minden erejét, nemes kommunista proletár lelkét és bátor szivét e cél teljesítésének szen­telte. Zápotocký elvtárs neve ezért drága volt és drága marad pártunknak és népünknek. A világ munkásai és haladó szellemű emberei örökre tisz­telettel fogják kiejteni nevét. Zápotocký elvtárs egyike volt azok­nak, akik nálunk elsőként megértet­ték az Októberi Forradalom világtör­ténelmi jelentőségét, megértették, hogy az az irány, amelyet az emberi­ségnek az Október mutatott, a legreálisabb, a leghelyesebb, hogy egyedül így juthatunk el az új élethez, amely végül is min­denütt győzedelmeskedik. Felismerte, hogy munkásosztályunknak is a for­radalmi marxizmus útját kell válasz­tania, azt a példát, melyet az orosz bolsevikok mutattak a világ dolgozói­nak. Haladjunk mindig Leninnel, ha­ladjunk mindig a Szovjetunióval, ha­ladjunk a Kommunista Internacionálé­val — ez volt szilárd meggyőződése a Szovjetunióban tett első látogatása után. Zápotocký elvtárs egyike lett Cseh­szlovákia Kommunista Pártja alapítói­nak és kiváló dolgozóinak. Munkás­osztályunk az Októberi Forradalom közvetlen hatása alatt saját keserű tapasztalataiból tanulva alapította meg Csehszlovákia Kommunista Pártját. Zápotocký elvtárs rendületlenül és fáradhatatlanul küzdött Klement Gott­wald mellett a párt forradalmi, lenini irányvonaláért, bolsevizálásáért, a munkás-paraszt szövetség megterem­téséért és megszilárdításáért. Mindig a párttól tanult és a párt soraiban ed­ződött munkásosztályunk kiváló for­radalmi képviselőjévé. A legfelelősség­teljesebb funkcióban is a párt közka­tonájának tartotta magát, aki minden pillanatban és minden tettéért felel a pártnak és a munkásosztálynak. Mindig ott volt, ahol a legmagasabb­ra csapott az osztályharc lángja, min­dig a munkások körében volt. A vörös szakszervezetek élén hatalmas sztráj­kok és tüntetések alkalmával harcba vezette a munkásokat kenyérért, mun­káért és szabadságért, ezekben a har­cokban kovácsolódott ki a munkás­osztály egysége, fokozódott a párt befolyása és szilárdult meg kapcso­lata a dolgozókkal. Zápotocký elvtárs mélyen hitt a népben. Innen merítette törhetetlen biztonságát és erejét. Szilárd meg­győződése volt, hogy munkásosztá­lyunk törhetetlenül és a fasiszta szol­gaság nehéz éveinek szenvedése elle­nére is megőrizve egységét, átveszi a hatalma;! hazájában, új rendszert te­remt és soha többé nem engedi meg, hogy tőkések húzzanak hasznot mun­kájából és kérges tenyeréből, és hogy kizsákmányolják. Ezért a koncentrációs táborban el­szenvedett évek hosszú során át erőt adott a többieknek, türelmes atyjuk és tanítójuk volt, erőt öntött a kis­hitüekbe. A munkásosztály győzelmébe vetett rendületlen hite, szoros kapcsolata a néppel, meggyőződése a nép kimerít­hetetlen erejéről, hűsége a marxiz­mus-Ieninizmus elveihez, a párthoz, a proletár nemzetköziséghez és a Szovjetunióhoz mindenkor lankadatlan forradalmi lendületének forrása volt. Zápotocký elvtárs szorgalmas és sokoldalú tevékenysége örökre össze­forr új, népi demokratikus Köztársa­ságunk építésével. 1945-ben mindnyá­jan megkezdtük közösen teljesíteni azt, amiért ő küzdött, amire az előző nemzedékek törekedtek, amiért Zá­potocký elvtárs is küzdött és amire egész életében törekedett. Mindig tu­datában volt annak, hogy ha munkás­osztályunk győzni akar, egységesnek kell lennie és minden erejét, ener­giáját az új társadalom építésének kell szentelnie. A párt és a munkásosztály Zápotocký elvtársat a forradalmi szakszervezeti mozgalom élére állí­totta, amely a munkásosztály egységé­nek alapja volt, és jelentős szerepet játszott dolgozó népünknek a reakció ellen megvívott döntő csatáiban, ne­vezetesen 1948. februárjában. Mint a forradalmi szakszervezetek vezető tényezője, majd később mi­niszterelnök és köztársasági elnök hazánk szocialista építésének kiváló szervezője volt. Mint gondos gazda figyelmeztette dolgozóinkat, hogy elsősorban minden egyes dol­gozó mindennapi szorgalmas, új ér­tékeket alkotó munkájában van a bol­dogabb és jobb jövő tartós és szilárd alapja. Mindig azt hangsúlyozta, hogy egyedül a munkatermelékenység rend­szeres növelésének az útja az az út, amely biztosítja a dolgozók jólétét. Zápotocký elvtárs általános érdek­lődése a termelés növekedéséről és fejlesztéséről abból a mély ismeretből ered, hogy az új társadalmi rendszer csak akkor győzedelmeskedik és szi­lárdul meg, ha képesek leszünk töb­bet, jobban és olcsóbban termelni. Ezért tanított és ösztönzött állandóan arra, hogy mindnyájan jó gazdákhoz méltóan viselkedjünk. Élesen, bírálta a rendetlenség, pazarlás, hanyagság és naplopás megnyilvánulásait és küzdött ellenük. Küzdött az önző egyéni ér­dekeknek a köz érdekeinek rovására történő e'őtérbe helyezése ellen. Ezek az eszmék hatották át összes beszé­deit és cikkeit. Ezekről beszélt a fel­találók és újítók országos értekezletén mondott utolsó beszédében is. Az egyén érdekei kielégítésének út­ját elsősorban az egész társadalom szükségleteinek kielégítésében látta. Meggyőződése és egész élete ennek a visszatükröződése volt. Ez tette őt dolgozó népünk drága barátjává. Ezért hallgatta őt oly nagy figyelemmel mindenki, ezért fogadták meg taná­csait és ezért szerettük őt mindnyá­jan szívünk mélyéből. Ha Zápotocký elvtárs élete diadal­mas munkásosztályunk törekvéseinek és harcainak több mint öt évtizedét fejezi ki, akkor emberi egyénisége megtestesíti munkásosztályunk tagjai­nak legjobb tulajdonságait: munkasze­retetét, szerénységét, felelősségtuda­tát, osztályöntudatát, proletár szolida­ritását, az élet és a dolgozó ember egyik J forró szeretetét. Ezek az értékes je­lemvonások fejezik ki Zápotocký elv­társ politikai és emberi arculatát. Számára a felszabadult emberi mun­ka volt az ember boldogságának alapja. Az emberek bajai és örömei iránti élénk érdeklődése mindig szorosan összefüggött a társadalmunk életének összes ágai iránti tanúsított érdeklő­désével. Fiatalos lelkesedése és frissesége az ifjúság barátjává tette őt. Megértette az ifjúságot, atyai ösztönzést tudott a«Jni.neiki és meg tudta mutatni az if­júságnak a jövő örvendetes távlatait. Ezzel elnyerte az ifjúság szeretetét. Értelmiségünknek, az íróknak és mű­vészeknek problémáit is megáévá tet­te, mindig becses és nyílt szavakat tudott mondani nekik. Ezekkel a tulajdonságaival, azzal, hogy a munkásosztály és a kommunista párt vezetésével a szocializmus felépí­tésére törekedve minden becsületes hazafit egyesíteni tudott, megnyerte a dolgozók bizalmát, szeretetét és tisz­teletét. Zápotocký elvtárs megérte azt az időt, amikor teljesítjük mindazt, ami­nek egész életét szentelte. Akkor búcsúzunk tőle, amikor pár­tunknak, a Nemzeti Frontnak és Cseh­szlovákia népének munkája hazánk szocialista építésének betetőzésére összpontosul. Üzemeinkben és falvain­kon a dolgozók mint jó gazdák fejezik ki véleményüket a CSKP Központi Bi­zottságának levelével kapcsolatban, s elmondják, hogyan erősítsük és kéletesítsük népgazdaságunkat, hojj.v fokozzuk az ipari termelést, hogyi.i biztosítsuk a mezőgazdasági termelés növekedését a szövetkezeti gazdálko­(Folytetás a 4. oldaton.) SZO 2 ti 1957. november 19. r

Next

/
Thumbnails
Contents