Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-18 / 320. szám, hétfő

LEONYlú K06AN HE6EDÖESTJE Leonyid Kogan autogramot ad egy fiatal zenebarátnak (J. Herec felv.) Novemberben négy szovjet muzsikus lá­togat el hozzánk. Az örömmel és nagy érdeklődéssel fogadott első szovjet vendé­jünk Leonyid Kogan, ismert nevű hegedű­művész volt. Leonyid Kogan érdekes míivészegyénlség. Lénye komoly, zárkózott, talán erre vezet­íető vissza, hogy a hallgatóság csak fo­kozatosan melegedett fel iránta. Bár lehet, íogy ez a kezdeti tartózkodás részben a íangversenyműsor zeneileg nem éppen iönnyen hozzáférhető első felének is szólt. A program első száma Johannes Brahms >dur szonátája. ..Brahms bölcsőjénél gráciák és hősök illtak őrt" — mondta róla egyszer Róbert ichumann. Ha Brahms markáns és amel­ett melegen lírai hangját halljuk, ezt a :ülönös, egyéni hangot, amelynek mélyen :omol,y, gyakran szenvedélyes, sőt tragikus zínezete mindig újból megkapja az era­iert, nagyon igaznak érezzük Schumann zavát. Leonyid Kogan átgondolt, stílusos el'ogásban szólaltatta meg a nagy német eneszerzöt. A fiatal hegedűművész erős­sége, ami ebben a szonátában különösen 'ddomborodott, a tömör, mély színezetű Irámaí hang. Ez a tónus Brahms művei­nek tolmácsolásában különösen fontos sze­•ephez jut. Érvényesíti Brahms mondani­valóját és ugyanakkor teljes mértékben rvényesül. Brahms után Szergej Prokofjev f-moll zonátála következett. A rendkívül érdekes 's változatos kompozíciót, amely mind zenei­'sg, mind technikailag nagy feladat elé állítja iz előadót, Leonyid Kogan széles koncepció­'ű előadásban hozta a bratislavai közönség -'é. Különösen jól sikerült a két közép­'Hel elö- 5'ísa. A különleges második tételt Allegro b-usco) jól és nagyon értelmesen 'íterpr-t 'ti, játékában tüz vo't és erő, i megk->->ían szép harmadik tétel (Andan­ta) is élvezetes perecet jelentett. A műsor második felžnek, amelyben ze­nei szempontból könnyebb előadási darabo­'nt hallottunk, sokkal nagyobb visszhangja o't. A hallgatóság a hangverseny kitűnően :\erult második részét viharos tetszéssel Viadta. Első számként Ernest Chausson Poéme "ímű, eredetileg hegedűre és zenekarra irt kompozíciójának renekar nélküli hegedű­változatát hallottuk. A francia zeneszerző jellegzetes zenei nyelvezete ebben a mű­ben álmodozó, néhol szinte melankólikus gondolatokat fejez kl. Kogan előadásában, bär a befejezést nagyon szépen játszotta, az alaptónus lehetett volna melegebb, fő­leg líraibb. A fiatal művész egyéniségéhez úgy látszik nagyon közel áll az a bizonyos fentebb említett „drámai hangszín", mert néha ez a tónus siklik vonóiára akkor is, ha a mű mondanivalója inkább lágyabb kev^ásü árnyalatot kívánna. Színesen, csillogóan, fölényesen bravúros technikával adta elő Camllle Saint-Saéns Havanaise című művét. Alexander Glazu­nov Intermezzója a Raymond balettbő" szé­lesen, melegen áradó tiszta muzsika. Pablo de Sarasate Caprice basque-ja a műsor lendületes befejezése volt. Leonyid Kogan játékát általában naqyon tiszta, telten, mélyen zengő hang jellem­zi. Külön kell szólnunk a fiatal hegedű­művész nagyszerű technikáiéról. Ez a rend­kívüli technikai felkészültség játékának természetes velejárója, ami igen nagy erény. Kogan elsősorban művész és csak azután virtuóz. • A közönséo lelkes tapssal jutalmazta a tehetséges fiatal szoviet hegedűművészt és kitűnő zongorakísérőjét. HAVAS MÁRTA Fridin halálának 40. évfordulójára A modern francia plasztika leg­nagyobb alakja August Rodin. iO évvel ezelőtt halt meg 77 éves corában. Hazája híres képzőművészeti íagyományaiból nőtt ki művészete, nelyben „az élet és sors őserejét, egkoraibb s legmélyebb elemeit, alap­íangját" fejezi ki bronzban és már­ányban olyan életszerűséggel, hogy iz izmok feszülését, a vér'lüktetését.' iz idegek remeségét, a bőr élő mele­|ét érezzük bennük. Rodíh' tért eri­ied képzeletünknek, egy-egy műve ízt a hatást kelti, hogy szemünk előtt teletkezett. Legkiválóbb alkotásai: párizsi Pantheon előtt fölállított Gondolkozó, a Calaisi polgárok, az emberi áldozatkészség hirdetője, az Örök tavasz, a dantei ihlettségű Po­kol kapuja, melynek Ádámja miche­langelói magasságokat közelít meg, V. Hugó és Balzac minden értelem­ben hatalmas portrészobrai. Érdekesek művészi elméletét és felfegását '•artaimazó írásai: Beszél­getések a művészetről. Ebből idézek: ,,Aki méltő a művész elnevezésre, annak a,..ternjészet teljes külső és belső igazságát kell kifejezésre jut­tatnia. - A művészetben csak az rút, aminek nincs meg a karaktere, ami nem igaz, ami mesterkélt." <B. O.) KULTÚRHÁZ BŰCSON A napokban ünnepe volt a párkányi járás,­ban levő Búcs község­nek. A búcsiak évtize­des álma vált Valóra: jelavatták az új kultúr­házat, amely egyben moziavatás is volt. A hatalmas, emeletes épület kb. 800 személy befogadására alkalmas. Az építkezési költségek közel egymillió koronát tettek ki. Igen nagy mértékben » hozzájárult az építéshez a helyi EFSZ is, továbbá a la­kosság brigádmunka formájában. Van az épületben könyvtárszo­ba, olvasóterem, büffé, valamint 3—4 más he­lyiség, ahol helyet kap­hatnak a tömegszerve­zetek. Valószínűleg nagy hatással lesz az új kul­túrház az egész község életére és az amúgy is élénk műkedvelő szín­játszást is még jobban fellendíti. Az ünnepély kultúr­műsorral kezdődött, majd a filmbemutatóval folytatódott. Bemuta­tásra került az „Ünnepi vacsora" c. magyar film. Vasas Ferenc, Búcs A Hitelközpont hivatalnokai meg­semmisítették a könyveket, úgyhogy elveszett minden adat, amely Orosz­ország külföldi pénzügyi kapcsolatai­ra vonatkozott. A közellátási bizottságok, a város kezelésében levő közművek tisztvise­lői vagy egyáltalában nem dolgoztak, vagy pedig szabotáltak. És amikor a bolsevikok a városi lakosság kétség­beesett helyzete láttán megkíséreltek közbelépni és kezükbe akarták venni a közmüveket, az összes alkalmazottak azonnal sztrájkba léptek, és a duma elárasztotta Oroszországot táviratok­kal, amelyek a bolsevikokat „a községi önkormányzat megsértésével" vádol­ták. A főhadiszálláson, a Hadügyminisz­térium és Tengerészeti Minisztérium hivataliban, ahol a régi hivatalnokok hajlandók voltak folytatni a munkát, a hadseregbizottságok és a főparancs­nokság minden úton-módon igyekeztek ártani a szovjeteknek, s még a front­csapatok elhanyagolásától sem riadtak vissza. A vasutasszövetség végrehajtó bizottsága ellenséges volt, s megta­gadta a szovjet csapatok szállítását; minden katonavonatot, amely Petro­grádot elhagyta, erőszakkal indítottak útnak, s minden alkalommal le kellett tartóztatni néhány vasúti tisztviselőt — mire a végrehajtó bizottság általá­nos sztrájkkal fenyegetődzött arra az esetre, ha a letartóztatottakat nem helyezik azonnal szabadlábra ... A Szmolnij teljesen tehetetlen volt. A lapok azt írták, hogy három héten belül az összes petrográdi gyárak le fognak állni üzemanyaghiány miatt; a vasutasszövetség végrehajtó bizottsága bejelentette, hogy december 1-én a vasúti közlekedés leáll; Petrográdban már csak három napra volt élelem, s utánpótlás nem érkezett; a fronton a katonák éheztek... A Honmentő Bi­zottság, " a különböző központi bizott­ságok táviratokat küldözgettek szét az országban, hogy a lakosság ne vegye tudomásul az új kormány rendeleteit. Az antant-követségek részben hűvös közönyt, részben nyíltan ellenséges magatartást tanúsítottak ... Az ellenzéki lapok, amelyeket az egyik napon betiltottak, a másikon pe­dig új névvel ismét terjesztettek, gú­nyosan nyilatkoztak az új rezsimről. Még, a „Novaja Zsiny" is. úgy. jellemezr te, mint „a demagógia és a tehetet­lenség keverékét.": „A népbiztosok kormánya napról napra egyre mélyebbre süllyed a felü­letesség és a kapkodás posványába. A bolsevikok, akik könnyen jutottak a hatalomh oz ... Képtelenek élni vele ... Nincs hatalmuk arra, hogy irányít­sák a régi kormánygépezetet, s ugyan­akkor képtelenek arra, hogy létrehoz­zanak egy új gépezetet, amely a szo­ciális experimentátorok elméletei sze­rint könnyen és jól működne. Nemrégiben a bolsevikoknak még nem volt elég emberük növekvő párt­juk vezetésére — amihez főleg agitá­torokra és írókra van szükségük; hon­nan kerítenek hát elő gyakorlott mun­katársakat a különféle bonyolult kor­mányzási feladatok ellátására ? Az új kormány ténykedik és fenyegetőzik, elárasztja az országot dekrétumokkal, amelyeknek mindegyi­ke radikálisabb és „szocialistább" az előbbinél. De e papiros-szocializmus fitogtatása mellett — amelynek fel­adata alighanem az utókor rokonszen­vének megnyerésére — sem szándékot, sem képességet nem látunk a közvetlen napi feladatok megoldására!" Közben éjjel-nappal folyt a vasutas­szövetség végrehajtó bizottságának konferenciája, melynek tárgya egy új kormány megalakítása volt. A két fél elvben már megállapodásra jutott az új kormány bázisát illetően; a Néptanács összetételéről folyt a vita; a kormány kísérleti jellegű lenne, Csernov lesz a miniszterelnök. A bolsevikokat je­lentős kisebbség képviselné, de Lenint és Trockijt kirekesztik. A mensevikek és az eszer párt központi bizottsága, s a Parasztküldöttek Szovjetjeinek Vég­rehajtó Bizottsága úgy határozott, hogy jóllehet változatlanul szemben ál­nak a bolsevikok „bűnös politikájával", ,,a testvérharc elkerülése érdekében" nem ellenzik a bolsevikok részvételét a Néptanácsban. Kerenszkij szökése és a szovjet bá­mulatos katonai sikerevazonban meg­változtatták a helyzetet.' Tizenhatodikán a Központi Végrehajtó Bizottsáa ülésén a baloldali eszerek azt követeltek, hogy a bolsevikok alakítsanak koalíciós kor­mányt a többi szocialista párttal; ellen­kező esetben kivonulnak a forradalmi Katonai tanácsból és a Központi Vég­rehajtó Bizottságból. Maikin ezt mon­dotta: „Azok a moszkvai hírek, ame­lyek szerint elvtársaink a barikádok mindkét oldalán feláldozzák életüket, arra késztetnek bennünket, hogy új­ból felvessük a hatalom szervezésének kérdését. Ez nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is... Kivívtuk ma­gunknak a jogot, hogy itt üljünk a Szmolnijban a bolsevikokkal , együtt, és hogy erről a szószékről beszéljünk. Ha önök nem hajlandók kompromisszum­ra, akkor kénytelenek leszünk a ke­mény belső pártviszály után áttérni a nyílt harcra e falakon kívül... Elfo­gadható kompromisszumot kell java­solnunk a demokráciának ..." A bolsevikok visszavonultak, hogy megvitassák ezt az ultimátumot. Ami­kor visszatértek, Kamenyev felolvasta határozati javaslatukat: „A Központi Végrehajtő Bizottság szükségesnek tartja, hogy-a kormány­ban minden olyan szocialista párt képviselve legyen, . arpehf,, tagja, a munkás-, katona- . és parasztküldöt­tek szovjetjeinek, ha elismeri a no­vember 7-i forradalom vívmányait — t hát a szovjet kormány létrehozá­sát, a földről, a békéről, az ipar munkásellenőrzéséről szóló dekré­tumekat és a munkásosztály felfegy­vérzését. A Központi Végrehajtő Bi­zottság ezért elhatározza, hogy a szovjetben képviselt összes pártok­kal tárgyalást kezd a kormány ala­kításáról, s kiinduló pontként a kö­vetkező feltételeket jelöli meg: A kormány felelősséggel tartozik a Központi Végrehajtó Bizottságnak, melynek taglétszámát 150-re kell emelni. A munkás- és katonakül­döttek szovjetjei e 150 képviselőjén kívül 75 küldöttje lesz a vidéki pa­rasztszovjeteknek, 80 küldöttje a hadsereg és a hajóhad frontszerve­zeteinek, 40 a szakszervezeteknek (25 a különböző országos szerveze­t kből jelentőségük arányában, 10 vasutas és 5 postás) és 50 küldöttje lesz a Petrcgrádi Városi Duma szo­cialista csoportjainak. A miniszteri tárcáknak legalább a felét a bolsevi­kok -észére kell fenntartani. A mun­kaügyi, belügyi és külügyi tárca fel­tétlenül a bolsevikoké. A petrográdi és a moszkvai helyőrség felett a Petrográdi, illetve a Moszkvai Szov­jet rendelkezik. A kormány felfegyverzi az orosz munkásokat. Lenin és Trockij elvtársak jelölését fenntartjuk." Kamenyev megindokolta a határo­zati javaslatct. „A konferencia által javasolt úgynevezett Néptanács — mondotta — mintegy 420 tagiból ál­lana, akik közül 150 bolsevik. Ezen­kívül képviselve lennének benne a régi ellenforradalmi Központi Végre­hajtó Bizottság küldöttei, a városi dumák 100 küldöttje — csupa kor­nyilovista, a parasztküldöttek szov­jetjeinek 100 küldöttje — akikéi Avkszentyev jelölne ki és 80 küldött­je a régi hadseregbizottságnak, ame­lyek már nem képviselik a katonák tömegeit. Nem vagyunk hajlandók a régi Központi Végrehajtó Bizottság kül­döttjeit elfogadni, és a városi dumák képviselőit sem. A parasztküldöttek szovjetjeinek a képviselőit válassza meg a parasztkongresszus, amelyet egybehívtunk, s amely ugyanakkor új végrehajtó bizottságot fog választa­ni. Az a javaslat, hogy rekesszük ki Lenint meg Trockijt, egyenlő pár­tunk lefejezésével, tehát nem fogad­juk el. S végül — egyáltalán nem tudjuk, miért van szükség „Népta­nácsra"; a szovjetek minden szo­cialista párt előtt nyitva vannak, és a Központi Végrehajtó Bizottság a tömegek közötti erejüknek megfelelő arányban képviseli őket..." Kerelin a baloldali eszerek nevé­ben kijelentette, hogy pártja a bclse­vik határozati javaslatra fog szavaz­ni, de fenntartja. magának a jogot néhány részlet módosítására — pl. a parasztképviselők száma —, és kéri, hogy a Földművelésügyi Minisztériu­mot tartsák fenn a baloldali eszerek­nek. Ezt elfogadták... Később a Petrográdi Szovjet egyik ülésén Trockij az új kormány meg­alakítására vonatkozó kérdésre így válaszolt: „Erről nem tudok nyilatkozni. Nem veszek részt a tárgyalásokon... De hiszem, hogy ezek nagy jelentősé­gűek ..." A konferencián ezen az estén ide­ges feszültség uralkodott. A Városi Duma küldöttei bejelentették lemon­dásukat ... De magában a Szmolnijban, a bol­sevik párt soraiban is erősödött Le­nin politikájának az ellenzéke. No­vember 17-én este a Központi Végre­hajtó Bizottság ülésén a nagyterem zsúfolásig megtelt. A bolsevik Larin kijelentette, hogy tekintettel a közelgő alkotmányozó gyűlési választásokra, ideje felhagyni a „pelitikai terrorral." f Folytat fuk) A békeharc egy ny ugati művész rajzaiban Memento! Miért? Háború Béke Az Inosztrannaja Lityeratura (Külföldi irodai om) című orosz nyelvű világirodalmi szemle idei 0. számában ismertette Franz Mazereel belga közíró és grafikus alkotásait, melyek vissza­Ukrözik haladó világnézetét és békeharcos magatartását. Mazereel 1889-ben szülét'' 1 Flandriában, tanulnrínyait Genfben végezte. Fiatalkorában be­árta Angliát, Tuniszt, majd Párizsban telepedett le. Az első világháború idején szembe­zállt a vérontás híveivel, és Romáin Rollanddal, s valamint a többi békebaráttal együtt a genfi Vöröskereszt szolgálatában állott. Kö zírói és illusztrátori tevéWonységével „Egy nagy. város képei" című első képsorozatában a tőkés életformát ostorozza. Szovjetunióbeli élmé­nyeit több optimista alkotásban örökítette meg \ második viHtjMhorú Idején kiadott ciklusa, melyből szemelvényeket hozunk, — a „Memei' ," — vádirat a fasizmus elten. Ugyanakkor reményét a jövő ifjúságába helyezi egy másik ciklusában. (JJ SZÔ 5 £ 1957. november 17. Z'

Next

/
Thumbnails
Contents