Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-18 / 320. szám, hétfő

ŰRÖKKÉ VELETEK, ELVTÁRSAK! Hazánk népe nagy-nagy örömmel, szerettei fogadta mindenütt felszabadítóinkat, a hős szovjet katonákat. A forgó földgömbre esik tekinte** tünk és jóleső érzéssel vesszük újra és újra tudomásul, mivé is fejlődött negyven esztendő alatt a földkerekségen az élet. Hogy tévedés ne essék, nem az újabb szputnyik mindenlátó szemével vizsgáljuk a nagy magasságok titkait és lessük a földönmaradottakat. Nem, — bár már úgy lenne — csak talán két embernagyságú forgó, zenélő és beszélő földgömb forog előttünk. Az országhatárokat jelző neoncsövek kigyulladnak s a piros fénysáv bekeríti a világ több mint egyharmadát. Nem, nem a világ, csak a földgömb nagy-nagy részét, ahol 900 millió ember már a szabad emberek boldog életét éli és sorra váltja valóba a legvakmerőbb, a valaha csak fantasztikusnak hitt elgondolásokat. A piros fénnyel bekerített országok szívéből röpítették a nagy magasságokba a mesterséges holdakat, melyek mindennél meggyőzőbben bizonyították be ýjra az egész emberiségnek a szocializmus erőinek fölényét, nagy győzelmét a kapitalizmus felett. A forgó és beszélő földgömböt a csehszlovák és a szovjet nép negyven éves barátságának történetét bemutató bratislavai kiállításon láttuk. — A kiállítás a büszkeség, a bátorság s a Szovjetunió iránti barátság forró érzelmeit ébreszti az emberben — írta a kiállítás emlékkönyvébe Andrej Bagar nemzeti művész. Amikor a napokban a Szlovákia fővárosában járó VOKSZ-küldöttség ellátogatott a kiállításra, Ucsa Malak• jevics Dzsaparidze grúz nemzeti művész erről így nyilatkozott: — A kiállítás gyönyörű tanúsága a csehszlovák és a szovjet nép vérrel pecsételt barátságának. Népeik büszkék lehetnek értékes forradalmi hagyományaikra, arra, hogy sorsukat egybe tudták kötni Október eszméivel... Ez a néháný szó tömören ki is fejezi a kiállítás lényegét, amely az elmúlt sorsdöntő negyven esztendő történelmére tanít bennünket. O

któber eszméi — mi mindent köszönhetünk nektek! Szabadságot, a munkásosztály hatalmát, testvéri barátságunkat a hatalmas Szovjetunióval s a legszebbet, amit adhattatok az emberiségnek: a népek békés együttélésének lehetőségét, a világbéke örök biztosítékát. A népek szabad és békés életének kiharcolása nem könnyű dolog. Hazánk népei csaknem háromévtizedes áldozatos küzdelem során vívhatták ki ezt maguknak. S harcuk, azért volt eredményes, mert hittek Október eszméiben, hittek a szocialista országépítés úttörői, a szovjet nép építőmunkájának sikerében, hittek a munkáshatalom győzelmében. Csupán a Szovjetunió léte is erőt és bátorságot adott hazánk munkásosztályának, hogy ne riadjon vissza az első köztársaság megalakulása utáni első napok feltámadó, szabadságtipró burzsoázia terrorjától. Az orosz forradalmárok, Lenin pártjának győzelmes harcai buzdították népünk legjobb fiait az ellenállásra és állandó támadásra. Šrobár miniszter 1919 tavaszán, a magyar kommün idején, hiába küldözgette fasiszta tartalmú táviratait a burzsoá hatalom őrzőinek, hogy „a statárium kihirdetését követő napon internálják a bolsevista vagy kommunista mozgalom vezetőit s velük együtt a veszélyes elemeket. A lapokat cenzúrázzák, a szófogadatlan újságokat tiltsák be és szerkesztőiket internálják ..." Ezek voltak a burzsoázia alapvető módszerei csaknem három évtizeden át. ócsárolták a Szovjetuniót s hogy ujjongtak, amikor meghalt a kommunisták vezetője, Lenin elvtárs. De korai örömüket csírájában elfojtotta az utcára kivonuló — gyászoló, de mély gyászukban még nagyobb erőt sugárzó munkások tömege. így volt ez Prágában, Korompán — az egész országban. S így volt ez a későbbi években is, amikor a nagy halott tiszteletére országszerte megrendezték a Lenin-heteket. Hiába tiltotta be ezeket a burzsoázia, hiába uszította a rendőröket, csendőröket a mukásokra és a szegényparasztokra. Minden tilalmuk falra hányt borsó volt. Miért? Az egyik megmaradt magyar nyelvű felhíváson ezt olvassuk: „Lenin elvtárs haláláról csak úgy emlékezhetünk meg méltóan, ha az ő tanait követjük!" És követték! A burzsoázia tiltja az Októberi Forradalom hogy mi is úgy élhessünk, mint ahogy a szovjetországban élnek, ahol a munkások életkörülményei nem romlanak, hanem állandóan .javulnak." S aW ezt hirdette, vétett a burzsoá köztársaság törvénye ellen, bűnt követett el; bűnt, mert jobban akart élni! Bűn, nem kívánatos dolog volt a Szovjetunió iránt tanúsított barátság. S hogy milyen „jóságos" volt az agyondicsért masaryki humanizmus, ékes bizonyítéka a járási főnököknek szétküldött rendelkezés, amely megtiltja, hogy a proletárok összeadhassák filléreiket, hogy a szovjet dolgozók meghívására a Szovjetunió határáig elutazhassanak a kosúti sortűzben megsebesült földmunkások. A szovjet elvtársak a kosúti sebesülteket gyógyfürdőikben akarták sebeikből kigyógyítani. Hazánk dolgozói jól tudták, kik az igazi barátaik, kikben bízhatnak és kiktől kaphatnak segítséget! Amikor Hitler hazánk elleni támadásra készült, a Szovjétunió készen állt bennünket megvédeni. De a burzsoázia eladta az országot. És az elnyomatás nehéz éveiben s a felAmikor meghalt Lenin elvtárs, a gyászoló munkások kivonultak az utcákra, hogy megmutassák a burzsoáziának igazi erejüket, hogy még tömörebben felsorakoznak a kommunista párt köré Lenin tanainak valóraváltásáért megkezdett harcukban. így volt ez Prágában is, ahol Lenin elvtárs elhunytát gyászoló fővárosunk munkásai kivonultak a Vencel térre. évfordulóinak megünneplését. S a szabadító harcokban egyedül a Szbvdolgoibk mégis tüntetnek, felvonulnak, gyűléseket tartanak. Bíznak a kommunista pártban, bíznak Október eszméiben! És üdvözlő leveleket írnak a szovjet dolgozóknak, amelyeket sok száz és ezer munkás, szegényparasz írt alá. Ezt írták levelükben: „A ti építő munkátok a mi érdekünkben és az összes dolgozók érdekében szabadulá

s utáni' években. A szovjet végzett munka. Törekedni fogunk nép nemcs

ak tanácsokkal, tapasztaegyesült erővel megakadályozni, hogy latokkal segítette dolgozó népünk hatalmas építő munkátokat erőszakos támadással zavarják." A kommunista képviselők a par. lamentben követelik a Szovjetunió jogi elismerését. A kommunisták azok, akik az igazat mondják a népnek a Szovjetunióról, az igazsággal cáfolják a burzsoázia rágalmáit. S amikor Polomkán, Radotínban, Duchcovban, Frývaldovon, Kosúton eldördültek a csendőr- és rendőrpuskák, folyik a dolgozók vére — „ne forró ólmot, szuronyt, hanem munkát, kenyeret" követelés hullámzik végig az országon. „Egyedüli mentségünk a szovjetek — mondják, hirdetik a munkások. — A bolsevista, a proletár forradalom az eavedüli mentségünk, Amikor szóba kerül 0 j a bővült jogkör átruházása jetunióban bíztunk, a szovjet népben, hogy segítségével hazánk munkásosztálya valóra válthatja országunkban is Október eszméit. S így is történt. Leírhatatlan szeretettel, boldogsággal fogadtuk hazánk földjén felszabadítóinkat ... S hogy milyen az igazi, önzetlen barát, erről meggyőződhetünk a felharcát szebb életének kiépítésében, hanem olyan anyagi támogatást is nyújtott nekünk, mely örök időkre hálára kötelez bennünket. Csak egy „kis" adatot mondok. A fémmegmunkáló gépeken, a finom műszereken, a szén- és aratókombájnokon és soksok más készterméken kívül a Szovjetunió az 1945—1955 években annyi vasércet, színes fémet, öntvényt, nyersolajat, gabonát, húst, vajat, textilnyersanyagot szállított nekünk, hogy ha mindezt egy teherszállítmányban látnánk, tizenhét napig éjjel-nappal nézhetnénk az előttünk elrobogó telt vagonokot. A z ember nem is győzné mindazt felsorolni, amit a csehszlovák és a szovjet nép negyvenéves barátságának történetét bemutató kiálításon láthatunk tanulhatunk. Ez a kiállítás többet mond két ország népei vérrel pecsételt, örök időkre szóló barátságánál. Többet, mert e barátság kifejlődésének útja az az út, amelyet a Nagy Október mutatott meg az emberiségnek, az egész földkerekség népeinek: a szabadság és békés élet biztosításának egyetlen lehetséges útja. S hogy mi már most ezen az úton járhatunk, — a szov' jet embereknek köszönhetjük. Ezért mondjuk nap-nap után szívünk mélyéből faLzt az újlipusú, Volga nevet viselő szovjet személyautót kad

ó szavakkal: ott láthatjuk a bratislavai kiállításon. Röv'desen a Po- — örökre velebjeda autók mellett ezeket a modern alakú Volga tek, elvtársak! autókat is forgalomba hozzák nálunk. P. B. Csak most tudjuk igazán felmérni az országos pár.tkonferencia határozata nyomán megindított demokratizálási folyamat jelentőségét, amikor a szocializmus betetőzéséért folytatott harcunkban a megnövekedett feladatok sikeres teljesítését kell biztosítanunk. A szocialista országépítés rohamos fejlődése szinte magával hozta a demokratizálást, a nemzeti bizottságok jogkörének bővítését, aminek szükségességét most különösen a mezőgazdaság szocialista átformálásának döntő időszakában érezzük. Ennek döntő hatása a legjobban az EFSZ-ek továbbfejlesztésében, a mezőgazdasági beruházási építkezések meggyorsításában, oilcsóbbátételében, a helyi anyag- és erőforrások eredményesebb kihasználásában nyilvánul meg. Ebben az évben nincs egy olyan járásunk, ahol ne alakítottak volna új főldművesszövetkeze.tet, vagy ne bővítették volna a meglévő EFSZ-ek taglétszámát és földalapját. S ez arra hívja fel figyelmünket, amire pártunk a hazánk^dolgozóihoz intézett levelében is figyelmeztet, hogy a nemzeti bizottságok bővült jogkörét ne a kerületi nemzeti bizottságokon összpontosítsuk, hanem ruházzuk rá a járási és a helyi nemzeti bizottságokra. Miért van erre szükség? Elmondunk egy-két példát. Az állami költségvetés erre az esztendőre csupán Szlovákia részére a sző vetkezetek beruházásaira több mint 764 millió koronát irányzott elő, és szeptember végéig az egyes kerületek csak 70 százalékban merítették ki az előirányzott összeget. A lemaradó kerületek között ott találjuk - a prešovi, a žilinai és a Banská Bystrica-i kerületet is. Hogy örültünk mindnyájan, mikor az utóbbi időben a földművesszövetkezetek építésében az eddig lemaradozó Banská Bystrica-i kerület egyszerre előretört, -s ebben az esztendőben 100 új EFSZ-t alakítottak. Az új szövetkezetek csaknem 40 ezer hektáron kezdték meg a közös gazdálkodást, s a meglévő szövetkezetek pedig az idén 13 000 hektárral bővítették földalapjukat. Az utóbbi adat ugyan arról győz meg, hogy a kerület, ben az új szövetkezetek létesítése során riem fordítattak'-keW goridőt 'á régi EFSZ-ek továbbfejlesztésére, .bővítésére. A szocialista szektor ennekellenére is már jelentős fölénybe került a magángazdálkodással szemben. A kerületben a szövetkezetek és az állami gazdaságok már a mezőgazdasági földterület csaknem 60 százalékán gazdálkodnak. A kerületi nemzeti bizottság anyagi, szak- és más támogatásiban részesíti az új szövetkezeteket. Megszervezte számukra az üzemek segítségét is, melyek 133 technikust bíztak meg azzal a különleges feladattal, hogy segítsenek mielőbb elvégezni az új szövetkezeti falvakban a tagosítást. A keriileti nemzeti bizottság előnyben részesíti az új szövetkezeteket a vetőmag, műtrágya beszerzésében, szaktanácsot és anyagi segítséget ad a szövetkezeti állatállomány mielőbbi összpontosításához. A gazdasági épületek helyét kikereső és jóváhagyó kerületi bizottság már több mint 60 új EFSZ-nek megadta az engedélyt a gazdasági építkezések, az adaptálások megkezdéséhez. S ez az utóbbi pont az, mely elgondolkoztatja az embert Az említett bizottság tevékenységi kissé merész és gyakran késlelteti i gazdasági építkezések megkezdését Például a hnúšťai járásban levő Rimavská Píla községben még nem. keresték ki a gazdasági épületeknek al kalimas házakat, s így nem is kezdhették meg adaptálásukat. Hasanlí esetek előfordulnak a kerület más járásaiban is. Miért kell ezt a kerületi szervnek jóváhagyni ? — jut eszünkbe i kérdés. De a beruházási építkezések, i közös istállók átadása tervének nen teljesítésében .sokszor az építkezés tervek késedelmes elkészítésében, a: anyagszállításban felmerülő fogyatékosságokért nem vonhatjuk minden esetben felelősségre az irányító kerület szervet. Az adaptálást és a gazdaság épületek építését maguk a szövetkezetesek is meggyorsíthatják, ha jobbal kihasználják a helyi anyagforrásokat él több önállósággal látnak hozzá a munkához. Ezt tették a krupinai járásbai lévő Trpín község új szövetkezetesei akik a gazdasági épületeket sajá anyag- és erőforrásaikból építik. Mit szólnak ehhez a Banská Bystrica-i Kerületi Nemzeti Bizottság mezőés erdőgazdálkodásügyi osztályánál dolgozói? A pártcsoportban már tárgyaltak pártunk leveléről, előkészítették a széleskörű vita alapját is. A: osztály dolgozói kimennek a járásokba a falvakba, az EFSZ-ekbe, az állam gazdaságokba, amikor ott a párt leveléről fognak tárgyalni. Fő figyelmüke arra fordítják, hogy minél több észrevételt kaphassanak az irányítás javítására, a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére, az állami gazdaságok, a gépés traktorállomások önköltségénei csökkentésére vonatkozólag. — Az egyik legfontosabb kérdésnél a jogkör átruházását tartom — mondji Štefan Velčický, a mezőgazdasági osztály vezetője. — Mi eddig elég nag; apparátussal dolgoztunk, gyakran nen elég rugalmasan. Az osztályunkoi csökkenthetnénk a dolgozók létszámát egyúttal nagyobb jogkört kaphatnánal a járási és helyi nemzeti bizottságok Például a beruházási építkezésekkel, a; építőanyag elosztásával járó felelősségteljes jogkört a járási nemzeti bizottságok láthatnák el a legjobban és legcélszerűbben. Sok késedelmet okozot az, hogy eddig csak a kerületi szeri végleges jóváhagyása után kezdhettél meg a falvakon a gazdasági építkezéseket. Az osztályunk jövőbeni tevékenységét a metodikus irányításban, i feladatok teljesítésének ellenőrzésében a vitás kérdésekben való döntésben látnám ... Ez nem a felelősségtől való „menekülést" jelenti, hanem épp az ellenkezőjét, az eddigi hibák, lemaradás kiküszöbölését. Pártunk levelének köszönhető, hogy a Banská Bystrica-i Kerület Nemzeti Bizottságon is elgondolkodtak a jogkör átruházásának jelentőségéről, szükségességéről, ami azt fogj! eredményezni, hogy az alsóbbfokú, < járási és helyi nemzeti bizottságol jogkörének további bővítésével, felelősségük növekedésével az eddiginé sokkal többet tehetnek majd mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében, jobban kihasználhatják a helyi anyagforrásokat, meggyorsíthatják a közöl gazdálkodás alapját képező gazdaság épületek építését. APA ÉS FIA Leáldozni készül az őszi nap. Aranysugarai még néhány percig beragyogják a tájat. Az előttünk sötétlő kis erdő csupasz fáin is végigtáncolnak, majd esti sötétség borul a kis erdőre és környékére. , Kukoricaföldön csörömpöl, búg szüntelen a traktor. Középkorú, tagbaszakadt ember ül a traktor volánja mellett. Hol előre, hol hátra fordítja fejét. Egész napon át gondosan ügyel arrú, hogy egyenletes legyen a szántás, meglegyen a 30 centis mélység. A világért sem csapná be a földet. Hiszen neki is csak kára származna belőle. De a természete sem engedi. Már 12 éve dolgozik a galántai gépállomáson. Rendes embernek, jó traktorosnak ismerik. Neve: Matyasovszky Károly. Megállítjuk őt egy kis időre. Gépe erősen feldübörög, aztán hirtelen halk zúgásba megy át. — Szereti-e ezt a vasparipát? Elmosolyodik, ránéz gépére. Mintha azt mondaná neki, hogy most te felelj helyettem. A gép halkan búg tovább. A traktoros nyelve pedig megered: — Ha beszélni tudna ez a gép, akkor elmondaná, hogy Mihály fiammal milyen gondosan karbantartjuk. Ugyanis a végzett műszak után együtt végezzük el a karbantartást. Amíg ez nincs meg, addig nem megyek haza. A jó karbantartás annyit jelent a gépnek, min\ a lónak a zabolás. Ha azt jól végezzük akkor aztán egész napon át vígan hasíthatjuk a barázdákat. — Hány hektáron szántotta Jel ilyer jó mélyen a földet itt a galántai szövetkezetben? — Már a 230. hektárt forgatjuk. Di ha összegezem az év elejétől végzett szántásokat, akkor 1500 hektárnál ii több. — Naponta hány hektárt szántanák fel? — A norma 5 és fél hektár volna, Mi azonban sosem adjuk nyolc hektárnál alább. Pedig kemény ám a föld. Apa a fiával szántja a földet. A fii, alig 17 éves. Szorgalom, lelkesedét dolgában azonban már most vetekszik édesapjával. Erre nevelte ót kiskorától Matyasovszky: lelkes, odaadó munkára, a szocialista haza javára. Nem késleltetjük munkájában Matyasovszkyt. Kezet szorítunk. Gépe nemsokára újra felbúg. Fényszórója is kigyúl s nappali világosságot varázsol a kukoricaföldre. A hosszú éjszakában zúg, csörömpöl a vasparipa, jó mélyen megforgatja a galántai szövetkezetesek földjét, hogy az a jövő évben is gazdagon teremjén. Farkas Kálmán ÜJ SZO 18 ti 1957. november 21.