Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-16 / 318. szám, szombat

ANTONÍN ZÁPOTOCKÝ Kegyelettel adózunk Antonín Zápotocký elvtárs emlékének PRÁGA November 14-én, csütörtökön a részvétnyilvánító ívek kitételének első napján hazánk polgárainak ezrei, a CSKP és a Nemzeti Front tömegszervezeteinek képviselői, valamint a dolgozók küldöttségei a délelőtt folyamán elzarándokoltak a CSKP Központi Bizottsága székházába, a köztársasági elnöki irodába, a prágai Várba, a miniszterelnöki hivatalba, a Nemzeti Front Központi Bizottsága és a Központi Szakszervezeti Tanács székházába, Bratislavában Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága székházába, a Megbízottak Testülete elnöksége hivatalába és a Szlovák Nemzeti Tanács székházába, hogy mély fájdalmukat fejezzék ki Antonín Zápotocký elvtárs elhunyta fölött. Megérkezik az SZLKP városi bizottsága, körzeti bizottságai, a központi nemzeti bizottság, a körzeti nemzeti bizottságok, a Nemzeti Front Bratislava városi szervezetei képviselőinek küldöttsége. Utánuk jön a Szlovák Megújhodás Pártjának, a Szabadság Pártjának és a Szlovák Nemzeti Tanács küldöttsége Kubač elvtárs vezetésével, a Szlovák Nemzeti Front elnökségének küldöttsége Gajdošík megbízott vezetésével, a Szlovák Szakszervezeti Tanács küldöttsége Daubner eivtárs vezetésével, a CSISZ SZKB küldöttsége Rázus elvtárs vezetésével, a Csemadok küldöttsége, a Nyitrai Kerületi Nemzeti Bizottság küldöttsége, a partizánok, a nők küldöttsége, az üzemek, hivatalok, vállalatok, intézetek és társadalmi szervezetek képviselői. Magánszemélyek is jönnek részvétüket nyilvánítani. Mária Mrvová a gyermekeivel együtt jött el. Könnyes szemmel, a dolgozó nő nehézkes kezével a következőket jegyezte be a részvétnyilvánítási könyvbe: „Eltávoztál tőlünk, drága elvtárs, kedves köztársasági elnökünk. Fájdalom járja át szivünket". Rövidebb és hosszabb bejegyzések váltakoznak a részvétnyilvánítási íveken. A dolgozók minden érzelmüket beléjük helyezik. „Hívek maradunk életművedhez" — írják a bratislavai Dimitrov-üzem munkásai. — Igen, megéri hűnek maradni ehhez a műhöz, mert ez népeink boldog jövőjének a műve. Prága lakosai már a kora reggeli órák óta özönlenek az elhunyt köztársasági elnök székhelyére, a prágai Várba. Mély gyász tölti meg a termet, melyben a részvétnyilvánító íveket helyezték el, és amely arra figyelmezteti a látogatókat, hogy Zápotocký elvtárs a közeli helyiségekben dolgozott. Egyenesen a szolgálatából jött ide a vasutas, már kora reggel óta itt vannak a tanulóifjúság csoportjai, az üzemek és hivatalok küldöttségei és magánszemélyek. Ludvlk Svoboda hadseregtábornok és a többi katona kegyelettel adózik a hadsereg elhunyt főparancsnokának. Részvétüket jöttek kifejezni a prágai képviseleti hivatalok képviselői is. BRATISLAVA Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és irodájának tagjai délelőtt 11 óra után kezdték fogadni a részvétlátogatásokat az SZLKP KB titkárságának székházában. Elsőkként a bratislavai konzuli testület tagjai lépnek a terembe és mély részvétüket fejezik ki Zápotocký elvtárs elhunyta fölött. Különféle nyelveken olvashatók a bejegyzések a részvétnyilvánítási íveken. Mégis egyet fejeznek ki: a mély gyászt és fájdalmat a nagy államférfinak, a béke és a szocializmus harcosának, drága köztársasági elnökünknek elvesztése felett. „Zápotocký elvtárs mindnyájunk számára a párttag példaképe volt — ezért kérem én is, vegyenek fel a párt tagjelöltjei közé" Antonín Zápotocký köztársasági elnök halálának híre az észak-csehorszáii Makszim Gorkij-bánya vájárjait teljes munka közben érte. A munkacsoportok azonnal összegyűltek a munkahelyeken és rövid gyűléseken emlékeztek meg az elhunyt életéről és munkásságáról. így történt az első szakaszon is. A vájárok megemlékeztek pártunk egyik legáldozatkészebb dolgozójának életéről, köztársaságunk második munkáselnökének életéről. Elmélkedtek a kommunista munkássága felett, aki a néppel élt és a népért dolgozott. Ilyen gondolatok jártak Vojtech Bauer fiatal gépvezető fejében is még mielőtt az ülés megkezdődött volma. Ezért elhatározta, hogy felvételét kéri a párt tagjelöltjei közé. Elhatározását a gyűlésen közölték s rögtön utána felszólalt Sylva Vilhelmová raktármunkásnő: „Zápotocký elvtárs mindnyájunk számára a párttag példaképe volt. Ezért kérem én is, vegyenek fel a párt tagjelöltjei közé." Utána továbbiak következtek. Josef Bárta és Marié Bártová, munkások, František Machala darus, Ján Máleš gépvezető és Julié Hamalová munkásnő. Elhatározásuk, hogy belépnek a pártba, és segítenek megvalósítani azokat az eszményeket, amelyekért Zápotocký elvtárs harcolt, ez a párt iránti bizalom jele. KASSA A kassai kerületi pártbizottság, a kerületi nemzeti bizottság és a Szlovák Nemzeti Front kerületi bizottsága csütörtök délelőtt közös gyászülést tartott. Az ülésen Vojtech ChoIeva, a kerületi pártbizottság titkára méltatta Zápotocký elvtárs életét. Az ülésről táviratot küldtek a CSKP Központi Bizottságának és a köztársaság kormányának. A gyászülés résztvevői a gyűlés befejezése után felkeresték azt az épületet, melyben kihirdették a kassai kormányprogramot s ott a Nemzeti Front szervezeteinek képviselői megkoszorúzták Zápotocký elvtárs jelképes ravatalát, a katafalkot. BANSKÁ BYSTRICA A Banská Bystricai Városi Nemzeti Bizottság ülésterme gyászdíszt öltött, | hogy kegyelettel adózzanak benne az elhunyt Antonín Zápotocký köztársasági elnök emlékének. A város polgárai idezarándokolnak, hogy leróják tiszteletüket hőn szeretett köztársasági elnökük emléke előtt. Elsőnek a kerületi pártbizottság irodájának tagjai fejezték ki részvétüket, Tonhauser vezető titkár elvtárs vezetésével. PREŠOV A Prešovi Kerületi Közművelődési Otthon reprezentációs terme gyászruhát öltött. A homlokfalon Í884— 1957 felírás alatt fekete alapon az elhunyt Antonín Zápotocký köztársasági elnök arcképét helyezték el virágcsokrok és koszorúk között. Csütörtök délután az üzemek, hivatalok és iskolák küldöttségei özönlöttek idé. Csendben, kegyelettel adóztak népünk nagy fiának, A. Zápotocký köztársasági elnöknek és bejegyezték nevüket a részvétnyilvánítási ívekbe. A kerületi, járási és városi pártbizottság dolgozói után a kerületi és járási nemzeti bizottság dolgozói, a Kŕižík-Dukla-iizem, a ruházati üzem és a Csehszlovák Gépkocsiforgalmiüzem dolgozói fejezik ki részvétüket. Egy óra alatt csaknem ötszázan írták alá a részvétnyilvánítási Iveket. ŽILINA A Zilinai Városi Közművelődési Otthon nagytermében díszőrségek váltakoznak a Zápotocký elvtárs, hőn szeretett köztársasági elnökünk arcképe 1 alatt felállított katafalknál. A küldöttségek koszorúkat raknak le a katafalkhoz és bejegyzik nevüket a részvétnyilvánítási ívekbe. A hadsereg tagjai a bejárat előtt görögtűzet gyújtanak. A Vágvölgyi Vegyiüzemek, a Slovena dolgozói, a nemzeti bizottságok és a hivatalok dolgozói; a fegyveres alakulatok tagjai, a žilinai iskolák tanulói és mások mély fájdalomtól áthatva jönnek kegyelettel adózni a nagy harcos és építő emlékének. Felajánlásaik és feladataik teljesítésével akarják kifejezni soha el nem múló szeretetüket a szocializmus győzelméért hazánkban küzdött kiváló harcos iránt. A z asztal körül ültek és hallgat• ** tak. Az élet letörölhetetlen barázdákat rótt arcukra. És szemük — kivörösödött a sírástól. „Emlékszel, hogy volt akkor Budčában? Sovány volt még, csont és bőr, ahogy a koncentrációs táborból tért vissza. De hogy beszélt, a szívünkből szólott..." És megint csend. Emlékeznek a régi vájár-nyugdíjasok. A'régi harcosok. Karel Himml eljött meglátogatni Kuöera nyugdíjast, Brandýskóban. Hozzájuk ült Ružena Kučerová, a régi kommunista harcos. Könnyeztek, mint annyian a Kladnó körüli falvakban ... „Együtt voltunk a börtönben, a prágai Kariákban, egy cellában ültünk ..." — emlékezik csendesen Kuöera elvtárs. „A kladnói események után volt ez a húszas években ... Hazaárulókká váltunk az akkori fiatal köztársaság törvényei szerint. E s milyen volt ö! Mellette nem ismertük, mi a csüggedés. Senkitől sem félt, semmi elöl sem tért ti, kérlelhetetlen, egyenes volt... Reggel a szokásos torna... s utána elénekeltük az Internaciomlét... Így tudott ő szervezni még a börtönben is. Az Internacionálé ... Ez volt a mi bolsevik imádságunk, amely felemelte lelkünket és erőt adott nekünk. Ö tudta ezt... Zápotocký mellett az ember elfelejtette fájdalmait... Mindig, minKortársak között denütt tanácsot adott, hogy kell a dologhoz hozzáfogni, hogyan kell a problémákat megoldani. A börtönben sakkfigurákat gyárt nekünk kenyérbélből szép figurákat... S mi játszottunk, mert ő tudta, hogy a tétlenség semmi jót sem hoz ..." Öregesen, keservesen felzokogott, talán látta lelki szemei előtt a fiatal Zápotocký ügyes, erős kezét, amint a kenyérbelet gyúrja és formálja, hogy az elvtársaknak egy kis örömet nyújtson ... Es a csendet ismét csak az óraketyegés szakítja meg szabályos rövid időszakokra. „Emlékszel... Emlékeztek ... Hogyan beszélt akkor Brandýskóban? Néhányan voltunk csak együtt s ő azt mondotta, ily nagy falu s csak ily kevesen jöttetek el, nos, hamarosan többen leszünk. Ez röviddel azután volt, hogy visszatért az első világháborúból. Igaza volt... Brandýsekbôl kommunista község lett." „Vagy pedig Rozsypallal a rendőrségen ... Nem hagyta magát, valamenynyi munkás nevében megfenyegette a ® I i I $ Gyurcsó István: burzsujokat. Akkor Rozsypal fenyegetőzött, mi mindent tehet a kladnói munkások ellen és Tonik, a mi Zápotockýnk azt mondotta neki: Ha ezt megteszi, azt mondom magának, hogy holnap az összes tárna víz alatt lesz ... Ily hatalmuk van a munkásoknak..." Mennyi emlék, mennyi tündöklő kristály az emberek emlékezetében és szivében. Minden falunak megvannak az emlékei. Talán még azokra az utakra is emlékeznek, amelyeket annyit róttak lábai, amikor gyalog járt az ülésekre. Kladnóban a gyász feketébb, mint a kladnói szén. A bányászház konyhájában tovább ülnek a kortársak és emlékeznek. Egyikük eltávozott. „Amit ránk hagyott, én ... — fontolgatja a szót Kuöera és a többiek viszszafojtott lélegzettel hallgatják. A végrendelet olvasásakor csend szokott lenni. És Kučera úgy beszél, mintha végrendeletet olvasna. „ ... — Én magamra veszem és szeretném" — mondja szaggatottan, ünnepélyesen emelt hangon — „szeretném, ha a többiek is vállalnák a legnagyobbat, amit ránk hagyott — a párthoz és a Szovjetunióhoz való szeretetet. Ez a mi életünk ..." Az óra tovább ketyegi az időt. A konyhában csend van — ünnepi, megindult csend. R. P. f3úcsúzlaló í! I I ff I í! n 71 I I I Az élet véges, az alkotás azonban végtelen fényt vetít, legyen a tett bár csak karcolás, cselekvő*kézjelet örökít, és arra vár, hogy hozzátegyük a magunk erejét mindenütt, s a mi erőnkhöz majd a jövő áll hozzá, az ifjú feltörő nemzedék: így épiü a világ, megbecsülve minden hü fiát, ki köre követ hordott, rakott, és a fénynek vágott ablakot a huszadik század nagy falán, hogy mi, az értelem ablakán nézhessünk körül, mi a dolgunk, mit kell tennünk, hogyan megy sorunk, s útközben emléket emelünk, azoknak, kik nincsenek velünk, csak szellemük, hitük él, örök: — maga a kéz bár elköltözött. — A tűzgyújtók neve él tovább bennünk, azokban, kik melegszünk, s a parázsra szüntelen teszünk, hogy a Vörös Fény csak lobogjon Kladnó fölött és mindenütt. Ján Poničan: Síávolockú Lj e lolárs em lék ere í I I I I í $ I I s I ť í! I I I I É I I I 5! í i n A rút halál új zsákmányért jelent meg, sorunkból egynek ismét menni kellett. Nagy menetünkben száz veszélyen át, ö mindig az élen haladt. Magasan vitte népe zászlaját, s nyomorának üzent hadat. Mennyi munka- s kenyérharcodban ott állt vezérként — akkor gyenge munkásosztály, míg ki nem gyúlt a Szovjet csillaga, hogy harcba hívja híveit! S új csatát víva ő maga, hogy tudott lelkesíteni! Ifjú korától erős szívvel áldva, fényt hintett szét a sötét éjszakába. A hősi példán felbuzdult tömegbe bölcs szavától hit költözött, hisz Ö táplálta — ki nem emlékezne — a vörös fényt Kladno fölött! S hogy felednétek, Zsizskov büszke népe, mint beleszántott lelketek mélyébe szava, mely kemény volt s mégis lágy kenyér, de mely mint izzó kés meredt a meglapuló ellenség felé, letépve róla a lepelt. A kemény harcban soha meg nem torpan, a gyűjtőtábortól össze nem roppan: nem magára — osztályára gondol... S hogy győzelmesen visszajött, mindjárt részt kért a robotból, hogy építse a szebb jövőt. Te is emlékezz — ostravai bányász, hogy szavai, akár a bányászlámpák fényt gyújtottak szemed előtt ott lent a bányamélyben, s a csákányodban több erőt éreztél, mint a szénben. A nép s a párt hű katonája, te! Beh kár, hogy elért a halál fagykeze! Még annyi tennivaló várt reád: virradjon új világunk fel. De sokat fáradt szíved ím megállt. Ha születünk — halnunk kell. A rút halál új zsákmányért jelent meg. Sorunkból egynek ismét menni kellett. Nagy menetünkben száz veszélyen át Ő mindig az élen haladt. Magasan vitte népe zászlaját s nyomorának üzent hadat. Fordította: Gály Olga f! i i i I I I I i I I I i í í (JJ SZO 3 ti 1957. november 16.