Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-15 / 317. szám, péntek

GYÁSZOL AZ ORSZÁG Félároócra eresztett gyász- és nemzeti lobogókat lenget városainkban, falvainkon, üzemeink homlokzatán a késő őszi szél. Elhunyt hazánk egyik legkimagaslóbb személyisége, a munkásosztály hü fia, szeretett köztársasági elnökünk, Antonín Zápotocký elvtárs. Fájdalmasan vettük tudomásul a hírt. Hiszen annyira közel állott hozzánk. Harcostárs, megértő barát és odaadó tanítónk volt. Együtt menetelt velünk, meghallgattuk beszédeit. Nem ismert a munkában fáradságot, ha a köznép érdekeiről volt szó. Ellátogatott a gyárakba, szövetkezetekbe. Az iskolákban meleg szívével tanította, nevelte és bátorította az ifjúságot. Megírt alkotásaiból öregek, fiatalok egyaránt sokat merítettünk. Ezek az öröké élő emlékek fűzik Zápotocký elvtárshoz népünket. Nagy veszteség halála mindannyiunk számára. Az ország szíve hangosabban ver, az arcok komorabbakká váltak. Egész országunkban mélységes gyász uralkodik. örökké élni fog emlékezetünkben A vysočanyi munkásnegyedben A Matador nemzeti vállalat ligetfalusi üzemében elhallgatott a gépek moraja, midőn értesültek a gyász híréről, Antonín Zápotocký elvtárs haláláról. — Nagy veszteség halála számunkra, mert mint az első sorokban álló harcos, élenjáró vezető, nagy forradalmár a inasaryki-beneši burzsoá köztársaság idején könyörtelen harcot vívott az éhség és a munkanélküliség ellen — mondotta Karol Bäuml, az üzem egyik legrégibb dolgozója. Mindnyájan tudtuk — folytatta — hogy velünk érez, s minden viszontagságban mellettünk áll. Emléke és tanítása örökké élni fognak szívünkben, gondolatainkban és cselekedeteinkben. Katonák emlékeznek Zápotocký elvtársról Amikor országszerte elterjedt a hír Antonín Zápotocký elvtárs haláláról, a bratislavai Kutuzov Laktanyában is beállott a mélységes gyász. A katonák gyűlésre jöttek össze és beszélgettek a hadsereg legfőbb parancsnoka, Zápotocký elvtárs életéről, küzdelmeiről. Ezen a gyűlésen részt vettek a hazánkban tartózkodó szovjet hadsereg küldöttségének tagjai is, akik részvétüket tolmácsolták katonáinknak Antonín Zápotocký elvtárs elvesztése felett. Félárbocra eresztett fekete zászlók és lobogók ... A vysočanyi prágai munkásnegyed gyászol, és hálásan emlékezik meg róla, aki egész életét a munkások jogaiért vívott harcnak szentelte — Zápotocký elvtársról. Sku/bal elvtárs, a ČKD Sokolovoüzem dolgozója visszaemlékszik arra, amidőn Zápotocký elvtársat utoljára látta: „A repülőtéren voltam, amikor a pártés a kormányküldöttség Moszkvába utazott az Október ünneplésére. Akkor láttam Zápotocký elvtársat utoljára. A repülőgep felé ment és tetszett nekünk, mily szilárd léptekkel, frissen haladt... És lám, aznap este hallottam a hírt, hogy megbetegedett." Egy kissé elhallgatott, mintha szomorú gondolatait akarná elűzni, majd elmondotta, hogyan volt, amikor Zápotocký elvtárs náluk járt az üzemben. Az idén nyáron volt ez, amikor Ho Si Minh elvtárssal jött a Sokolovoba. „Felszólalt a dolgozók beszélgetésén is, figyelemmel hallgattuk, mert élénken ecsetelte, mit jelent a mi iparosított szocia'ista országunk olyan ország fellendülése és virágzása számára, mint pl. Vietnam. Hisz tudod, hogyan tudott az elnök magyarázni... Meg sem mukkantunk." És az, ahogyan üzemünkben üdvözölték őt, mutatta a legjobban, mennyire szeretik őt az emberek. A lányoknak semmit sem lehet megtiltani, a saját fejük szerint mennek — elnökünket majdnem, hogy agyonszorongatták. Szép volt ez az összejövetel és mindkét elnök vidám és örömteli volt, mint mi mindnyájan. Nem szégyelltük magunkat előttük, nem kellett szégyenkezni. A következő történt: kis ebédlőhelyiségünk van, úgyhogy a munkások egy részének ezúttal a szomszédos helyiségben kellett helyet foglalnia. Én is ott voltam. Ebédelünk, iszogatunk, amikor egyszerre megjelenik körünkben Zápotocký elvtárs Ho Si Minh elvtárssal. Nem vártuk őket, felálltunk, de Zápotocký elvtárs azt mondja: „Ne zavartassák magukat, csak egyenek, igyanak nyugodtan és ha egészségemre isznak, akkor ürítsék poharukat fenékig," — nevetett. Nos, így folytathatnánk visszaemlékezéseinket egészen estig ..." Bólintott, majd elbúcsúzott. Távozunk az üzemből — s az üzem átható zaja, gépeinek dübörgése az utcára kísér bennünket, mert nemcsak gyászt, hanem összpontosított lankadatlan akaratot is érezni ma a Vysočany munkásnegyed légkörében. Az Antonín Zápotocký Bányában Mint minden reggel, november 13án is leszállott a felvonó kasa, hogy a mélyre szállítsa a vájárokat. A föld alatt felzendült a kalapácsok csengése, a csillék zaja és a sűrített levegő sípolása. Azonban lépésről lépésre a legtávolabbi szögletekbe is elterjedt a szomorú hír. Nehéz vo.lt elhinni, jóllehet a vájárok az elmúlt napokban többször beszélgettek üzeSzerettük őt A martini J. V. Sztálin Üzem üzemi bizottságának elnöke, Lukács Mizera elgondolkozik. Lélekben Antonín Zápotockýnál van. Jól ismerte őt a Központi Szakszervezeti Tanácsban végzett közös munkából. A 316. sz. központban rendkívüli ülés folyik. Szerettük őt — suttogják az emberek a kétperces csend után, amellyel az elnök emlékének adóztak. Dezider Rohonci Zápotocký elvtárssal az újítók prágai konferenciáján beszélgetett ez idén október végén. Megemlékezik arról, hogy Antonín Zápotocký mily figyelmes és kedves volt az elvtársakhoz. Bizonyára már akkor beteg volt, de nem lehetett rajta észrevenni. „Hogyan bíztatott benőnket" — emlékszik meg melegen Antonín Zápotocký elnökiről. Ez a helyzet a többi munkahelyeken is. Az emberek csoportokba verődnek, a köztársasági elnök képét mindenütt gyászszalag keretezi. Az adminisztrációs épület folyosóján Antonín Zápotocký nagy gyászkeretes képénél CSISZ-tagok állnak díszőrséget. Tizenkét óra van. Valamennyi munkahely egyszerre elcsendesül. A dolgozók mozdulatlanul állnak: kétperces csend Antonín Zápotocký elvtárs tiszteletére. Mélyen átérzik az elhangzott szavakat: „Csehszlovákia népében örökké élni fog Antonín Zápotocký neve, örökké élni fog szívünkben, gondolatainkban és tetteinkben!" műk névadójának, e köztársasági elnöknek egészségi állapotáról. Az előcsarnokban a gyászkatafalk és Antonín Zápotocký mellszobra körül felváltva díszőrséget állnak az egyenruhás vájárok, a munkásőrség, a CSISZ tagjai, a tárnában dolgozó katonák. A déli műszakváltáskor a csarnok megtelik emberekkel. A legkeményebb munkához szokott férfiaknak könnytől homályos a szeme. Nem kell sokat beszélni. Elég visszaemlékezni azokra a mondatokra, amelyeket Zápotocký elvtárs nekik, vájároknak annyiszor a lelkükre kötött, hangsúlyozva: „Többet, jobbat, olcsóbban. Mindenki munkahelyének gazdája. A régi módon nem lehet • élni." — Ez az a hagyaték, amelyet az Antonín Zápotocký-bánya vájárjai teljesítenek. A párt- és kormányküldöttség Antonín Zápotocký elvtárssal az élén 1950. július 1-én a trnavai Kovosmalt munkásai között. Nagy embert veszítettünk el... A handlovai Nagybánya szirénáinak kürtölése adta hírül a bányászoknak, hogy elhunyt Zápotocký elvtárs. Az a sziréna röppentette szét a gyászhírt, amely 1948-ban a párt zászalaja alá hívta a derék bányászokat. A munkások, technikusok, mérnökök megálltak s hallgatták a jelentést: A párt Központi Bizottsága és a köztársaság kormánya bejelenti, hogy ... így értesült a szomorú hírről Ondrej Snitka bányász, a Köztársasági Érdemrend viselője is. A. Zápotocký köztársasági elnök nem él többé! Ez a gondolat repült a prágai vár felé, ahol Zápotocký elvtárssal több ízben beszélgetett. Lehajtotta fejét és megindult. „Nagy embert veszítettünk el szeretet elnökünkben." — mondotta. Egész életén át a dolgozók jobblétéért harcolt... A ružomberoki V. I. Lenin nevet viselő gyapotüzem udvarán álló gyászravatal mellett az üzemi őrség tagjai váltakoznak, hogy tiszteletet adjanak elhunyt elnökünknek. Szlovákia e legnagyobb textilüzemének dolgozói kegyelettel adóznak munkásosztályunk nagy fia, Zápotocký elvtárs emlékének. Az üzem idős szakszervezeti tagjai emlékeznek a harcokra, melyeket a Vörös Szakszervezetek Központi Bizottsága élén Antonín Zápotocký vezetett. Száz és száz éhező, munkáért kolduló munkás harcát vezette a burzsoá köztársaság harmincas éveiben. Engelbert Gregor, az üzem egyi-k 58 éves munkása így emlékezik meg Zápotocký elvtárs harcairól: — A Vörös Szakszervezet Központi Bizottságában vezette a munkásság igazságos sztrájkjait a nagyobb darab kenyérért, a béremelésekért. Fájt neki, ha a szociáldemokrata és a keresztény szakszervezetek árulása nyomán eredménytelenül végződött a bérkövetelés. Ilyenkor mindig azt szokta volt mondani és arra tanított bennünket, hogy törhetetlenül higgyünk a dolgozók győzelmében. így emlékeznek a ružomberoki textildolgozók, szakszervezeti tagok köztársasági elnökünk életéről és a munkások jobb létéért vezetett harcairól. A CSKP zászlaja alatt a párt programjáért! A prešovi Kŕízik-Dukla üzem dolgozói szívükben mély gyász érzésével fogadták A. Zápotocký, szeretett köztársasági elnökünk halálhírét. Már a reggeli váltás munkába lépése idején az üzem valamennyi gépét leállították és mély gyászban gyülekeztek rendkívüli ülésre. Nagy megilletődéssel hallgatták az üzem igazgatóhelyettesének szavait az elhunyt köztársasági elnök életéről és munkájáról. Egyperces csenddel tisztelték annak emlékét, aki egész életét a munkásosztály jogaiért folytatott harcnak szentelte. A táviratokban, melyeket a CSKP KB-nak és a kormánynak küldtek, az üzem dolgozói ígéretet tesznek, hogy mindenkor szilárdan helytállnak a CSKP zászlaja alatt, teljesitik pártunk programját. A. Zápotocký emléke iránti szeretetük és hűségük bizonyságául minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy ez évi feladataikat becsületesen teljesítsék. A győzelembe vetett hittel vezetett bennünket Megdöbbenve hallgattam a rádióban a szerda reggeli hírt, mely szomorú gyászhírt közölt hazánk népével. Meghalt Antonín Zápotocký elvtárs, köztársaságunk elnöke. Nem hittem fülemnek, csak álltam sokáig szótlanul, s lassan oszméltem rá, mily hatalmas veszteség, mily óriási bánat és gyász érte váratlanul hazánkat. Hogyan is történhetett ez? Hisz néhány nappal ezelőtt reménykedő figyelemmel kísértünk minden szót az orvosi jelentésben, mely elnökünk gyógyulásáról adott hírt. A hír megnyugtatott bennünket, elhajtotta a borús gondolatokat. S ezek után, amikor felgyógyulását vártuk, hogy újra szóljon a néphez, megjött a halála ! híre! Mintha most is hallanám bölcs I szavait, amikor a mikrofonba beszélt ! hazánk iparának sikereiről, feladataiI ról. Mint jóságos atya tanított ben; nünket évtizedeken keresztül az egye; nes úton haladni, kitartani célunk I eléréséért. Intett a hibákért, vezetett a szocializmus felépítésében. Nem A. Zápotocký elvtársnak a parasztküldöttség ajándékokkal kedveskedik az 1950. évi bratislavai kerületi pártkonferencián kor népünk büszkén jelentheti majd: | hazánkban betetőztük a szocializmus építését. Pedig ezért harcolt ifjú korától élete utolsó pillanatáig, ő volt az, aki az első köztársaság nehéz éveiben sztrájkba vezette a bányászokat, az ipari, mezőgazdasági dolgozókat kenyérért, a munkáért és a békéért" jelszó alatt, ő volt az, aki az elnyomás nehéz éveiben harcra, ellenállásra buzdította Csehszlovákia népeit a fasizmus ellen. És mi volt ebben az időben az ő sorsa? Állandó üldözés, fegyház, koncentrációs tábor. De Zápotocký elvtársat semmi sem tudta letörni. Akaratereje, a népbe, a munkásosztályba vetett hite minden nehézséget, megpróbáltatást legyőzött. Élete munkája szorosan egybeforrt Csehszlovákia munkásosztálya, kommunista pártja történetével. Idős kora ellenére ifjú kommunista szívvel látott hozzá népi demokratikus hazánk építéséhez. 1953-ban Gottwald elvtárs halála után megválasztották köztársaságunk elnökének. Örömmel üdvözöltük és megválasztása alkalmával megigértük. hogy egy tapodtat sem hátrálva, vele együtt haladunk e'őre utunkon a szocializmus felépítése felé. Mindöszsze 4 évig volt köztársaságunk élén. De ez alatt a négy év alatt nagy tapasztalata és tanítása sokat adott nekünk. Apánk, tanítónk és,szeretett elnökünk volt, a győzelembe vetett hittel vezetett bennünket élete utoisó órájáig. Fájdalmas, nagyon fájdalmas drága elnökünk távozása. Halálának híre mélyen megrendítette egész népünket. Ügy gyászoljuk, mint legkedvesebb hozzátartozónkat. Félárbocon leng a nemzeti zászló, a párt lobogója, fekete zászlókat lenget az őszi szél. De él, örökké halhatatlan marad Antonín Zápotocký elvtárs neve, munkája, életműve. Él és örökké élni fog szívünkben épp úgy, mint azok neve, akik egész életükben népünk jólétéért küzdöttek. Soha sem felejtjük el nevét, mely Gottwald elvtárs neve mellett ott lesz minden gépben, minden szem búzában, gyárban, és mindenütt ott, ahol a szocializmus építésének győzelmét fogjuk ünnepelni. Benne lesz abban a mondatban is, amelyet rövid időn belül az egész világgal büszkén közlünk: hogy elértük célunkat, betetőztük a szocializmus felépítését hazánkban! Ezt a pillanatot Antonín Zápotocký elvtárs már nem élhette meg. Eltávozott tőlünk örökre, teste megpihen a hosszú harc uíén. Könj— nyek törnek elő szemünkből. De ha majd örök nyugalomra helyezik drága elnökünket, szívünkben ott fog élni az erős elhatározás, a törhetetlen akaraterő, amely benne évtizedeken keresztül élt. Megvalósítjuk drága elnökünk nemes célkitűzéseit, szorosan a párt köré tömörülve győzeiemre visszük az ő életének célját, a szocializmus eszméjét. H. S. tJJ SZO 3 ff 1957. november 12.