Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-15 / 317. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVAKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1957. november 15. péntek 30 fillér X. évfolyam 317 szám. Még szilárdabban felzárkózunk pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormánya mögé! ÚGY, MINT Ő Még öt esztendő sem telt el az­óta, hogy eltávozott körünkből Klement Gottwald... És lassan, nehezen, akaratunk ellenére most bele kell nyugodnunk abba a tény­be, hogy nincs közöttünk idősebb társa sem, aki éveken át Gottwald oldalán állott s aki utóda volt, ami második munkáselnökünk. Elég annyit mondani, hogy Zápo­tocký — s ebben benne van hazánk egész hosszú munkás, szocialista és kommunista harcának súlya és dicsősége. Elég, ha lapozunk az elsárgult 1874.' évi „Détnické listy" lapjai között s az ember ott látja Engels „A munkásosztály helyzete Angliá­ban" c. könyvének fordítását, ame­lyet az elhur vt atyja végzett tíz évvel a kis Tonik születése előtt. Ladislav Zápotocký első szocialis­táink egyike volt s mint ilyen a szociáldemokrácia bölcsőjénél ál­lott. Antonín Zápotocký az első bolsevik érzelmű munkásvezetők egyike volt és kommunista pártunk bölcsőjénél állott. Pártunk egyik élenjáró alapítói közé tartozott. Milyen út volt ez a K. u. K. osztrák rendőrséggel való összetű­zésektől kezdve a München előtti burzsoá börtönön és a náci kon­centrációs táboron keresztül a munkásosztály győzelméig, amely­nek szülötte volt... És most rész­vétnyilvánítások és vörös virágok érkeznek számos ország munkásai­tól. Velünk együtt megemlékeznek róla a szovjet emberek, akik jól ismerik őt és akik szerették, mint köztársaságunk képviselőjét és a könyvek szerzőjét, melyeket olvas­tak. A forradalmi eszmék győzelmes fejlődése ebben is önkéntelenül látható: üldözött, gyalázott „szoci" fiaként jött a világra, ahonnan a hatalmas szocialista tábor egyik államfőjeként távozik. Csak most, a szovjet ország két­ségtelen világtörténelmi sikerei után, abban az időben, amikor a Szovjetunió a világűrbe küldötte mesterséges holdjait, kezdi számos nyugati burzsoá tényező és újság­író kénytelen-kelletlen megérteni és elismerni a negyven esztendő­vel ezelőtt lángra lobbant Nagy Októberi Forradalom jelentőségét. Az első világháború egyszerű kato­nája, Antonín Zápotocký, a kőfara­gó munkás az első pillanattól fog­va, az akkori Oroszországból érke­zett első hírektől kezdve megér­tette nagy jelentőségét. S azzal a szilárd hittel és elhatározással jött haza, hogy nálunk is ugyanazt te­gye, amit ott a bolsevikok végeztek Lehinnel az élükön. Az egész munkásosztállyal együtt ezért még nagy, véres adót kellett fizetnie a burzsoáziának, amely nyeregbe került az új csehszlovák államban is és körömszakadtáig védte helyzetét, de szándékáról soha sem tett le, mindig hűségesen haladt a forradalmi kommunista párttal. És ez tette őt erőssé. Amikor 1948 februárja előtt a reakciós urak nálunk is mozgolódni kezdtek, Zápotocký elvtárs volt az, aki mint az Egyesült Szakszerve­zetek elnöke, nemegyszer világosan figyelmeztette őket, hogy a mun­kások ezt megakadályozhatnák és erélyes választ adhatnának táma­dásaikra. S amikor ez valóban megtörtént és a munkásosztály az áruló reakciót egyetlen lendülettel elseperte útjából, Ismét Zápotocký volt az, aki a munkásoknak újból és újból nyíltan megmondta: „Most ti vagytok az egyedüli gaz­dák, most a magatok számára kell növelnetek a munka termelékeny­ségét és megjavítani a termelést, ha jobban akartok élni!" Pártunk gottwaldi vezetésének élenjáró tagja volt. Több éven ke­resztül miniszterelnök, azután pe­dig köztársasági elnök volt. És utolsó pillanatáig egyszerűen — Zápotocký elvtárs volt. Szerény és őszinte ember, a nép fia, aki min­denütt látható volt, amint ceremó­nia nélkül beszélget a dolgozókkal; nemcsak a kommunisták, hanem egész népünk szerette. Ki fogja őt pótolni? — kérdezik szomorúan sokan, akik szívükben hordozták őt. Ha még tudna, maga válaszolna nekünk: Hát nincs itt a párt? Hát talán kevés kommunista van ebben az országban? Talán kevés hűsé­ges munkás, áldozatkész és tehet­séges dolgozó ember, tapasztalt harcos van nálunk?! Hisz meg­mondtuk nektek, hogy az egyén semmire sem képes, hogy a nép maga irányítja sorsát. Ha mindnyá­jan hozzáláttok, hamarosan újabb sikereket értek el abban a mun­kában, amelyért az én szívem do­bogott. Zápotocký elvtárs éppen nagy munka közepette hagyott el bennün­ket. Azt akarjuk, hogy hazánk minél előbb a szó szoros értelmé­ben szocialista leayen. Azt akarjuk, hogy a következő hónapokban lé­nyegesen megváltozzék iparunk egész szervezése, azt akarjuk, hogy tovább folyjék a földműves­szövetkezetek gyors növekedése. Még sok egyéb más fontos dolgot is akarunk, amelyekről éppen most együttesen tárgyalunk, Vitatko­zunk. Röviden: mindazt akarjuk, amit a kommunista párt Központi Bizottságának ismert levele java­sol, amelyen Zápotocký elvtárs még együttműködött és amely a következő címet viseli: „Tetőzzük be a szocializmus építését hazánk­ban!" Tapasztalatból tudjuk, hogy e célnak egyik része sem valósul meg magától, ellenállás nélkül, az újnak a régivel folyó természetes küzdelme nélkül. S annál is in­kább emlékezetünkben kell tartani azt, hogyan lépett fel Zápotocký mindaz ellen, ami elavult, korhadt, mindaz ellen, ami gátolta a nagy jövőhöz vezető utunkat. Mily nyíl­tan tudott beszélni mindenről, olyan dolgokról is, amelyek „nép­szerűtleneknek" tűntek. Mily kommunista módon sújtott le mindazokra, akik hanyagul dol­goztak és hogyan ostorozta főleg a pazarlást. És miért „engedhette meg" ezt magának? Azért, mert ő maga szerény volt, minden gondo­lata és cselekedete hű volt a párt­hoz. Azért is, mert mint igazi kom­munista, mélységesen ismerte a munkásosztályt és a dolgozó népet. Ilyen volt Antonín Zápotocký. Teljesen az ő szellemében történik tehát, ha ma — országos vitánknak mindjárt a kezdetén — az elvtársak felszólalnak és félelem nélkül, de a dolgok igaz ismeretében feltárják a fogyatékosságokat és egyúttal saját munkaszakaszukon megfeszí­tett erővel arra törekszenek, hogy kiküszöböljék saját hibájukat és a párt s egész társadalmunk javára a lehető legjobb eredményeket ér­jék el. E szomorú napokban mindnyájan érthetően és sürgetően érezzük Zápotocký elvtárs külön hagyaté­kát: a néppel való szoros kapcsola­tát, mindennapi gondjaikban való részvételét. Ezért ne legyen közöttünk egyet­len párt-, szakszervezeti-, állami­vagy más közéleti funkcionárius sem, aki az ő nevével és emléke­zetével ne fűzné egybe azt az őszin­te törekvést, hogy az ő példájához igazodjék. Minden egyes kommu­nistának a nép között van a fő he­lye, munkában és életben egyaránt. Aki a népet nem hallgatja meg és nem él vele, az minden törekvése (Folytatás a 2. oldalon.) A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelső' Tanácsának és a Szovjetunió Minisztertanácsának részvéttávirata Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Csehszlovák Köztársaság Nem­zetgyűlésének, a Csehszlovák Köztársaság kor­mányának! Drága elvtársak és barátaink! A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsa részvétét fejezi ki és Önök­kel együtt gyászolja Antonín Zápotocký elvtársat, a Csehszlovák Köztársaság elnö­két, a CSKP KB politikai irodája tagját. Antonín Zápotocký elvtárs egész életében a csehszlovákiai és nemzetközi forradalmi munkás- és kommunistamozgalom első so­raiban haladt és minden erejét a dolgozók felszabadításáért, a marxi-lenini tanítás megvalósításáért folytatott nagy küzde­lemnek szentelte. A Csehszlovák Köztársaság dolgozói és Csehszlovákia Kommunista Pártja, melynek hű fia volt Antonín Zápotocký elvtárs, ki­váló proletár forradalmárt, a munkásosztály ügyéért, a népi demokratikus rendszer megteremtéséért, a szocializmus csehszlo­vákiai felépítéséért küzdő fáradhatatlan harcost vesztettek el személyében. Antonín Zápotocký elvtárs mindig a Szov­jetunió hű és őszinte barátja volt. Nagy gondot és sok energiát fordított a Szovjet­unió és Csehszlovákia megbonthatatlan barátságának és szoros szövetségének szi­lárdítására és továbbfejlesztésére, és a szo­cialista tábor országai eszmei egységének, testvéri barátságának megteremtésére és gazdasági hatalmának kiépítésére. A Szovjetunió népei örökké megőrzik em­lékezetükben Antonín Zápotocký elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság népből szárma­zott elnökének, a proletár harcosnak ra­gyogó alakját. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Szovjetunió Minisztertanácsa. A. Gromiko távirata V. Dávidhoz Fogadja, miniszter Elvtárs, mély részvétemet Antonín Zápotocký elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének, a Szovjetunió nagy ba­rátjának, a nemzetek közötti béke és barátság kiváló harcosának elhunyta alkalmával. Zápotocký elvtárs ragyogó képe sohasem mosódik el a szovjet emberek emlékezetében. A. Gromiko Kinevezték a köztársasági elnök temetésén részt vevő szovjet küldöttséget Az SZKP Központi Bizottsága a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa a következő összetételben kinevezte a kor­mányküldöttséget, amely részt vesz Antonín Zápotockýnak, a , köztársaság elnökének temeté- j 1 sén. A küldöttség vezetője K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfel­ső Tanácsa Elnökségének elnöke, az SZKP KB elnökségének tag­ja, N. G. Ignatov, az SZKP KB Elnökségének tagja, I. Sz. Ko­nyev, a Szovjetunió marsallja, D. Sz. Korotcsenko, az Ukrán SZSZK Legfelső Tanácsa Elnök­ségének elnöke és az SZKP KB elnökségének póttagja és I. T. Grisin, a Szovjetunió csehszlo­vákiai nagykövete. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Megbízottak Testületének levele Drága elvtársak! Az a rendkívül szomorú hír, hogy Antonín Zápotocký elvtársnak, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja és a munkásosztály fiának, a CSKP KB politikai irodája tagjának és a Csehszlovák Köztársaság elnökének szíve utolsót dobbant, váratlanul érte Csehszlovákia dolgozó népét, éppen akkor, amikor Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja és hazánk dolgozó népe az országos pártkonferencián kitűzött irányelvek teljesíté­sének eddigi eredményeit értékelve szilárdan el­tökéli, hogy betetőzi a szocialista építést. Szlovákia dolgozói gyásztól könnyes szemmel tekintenek az ősrégi Hradčany felé, ahol a Cseh­szlovák Köztársaság második munkáselnöke, a szocializmus és a béke kiváló harcosa bevé­gezte a nép iránti szeretettől vezérelt életútját. Gyönyörű és lelkiekben gazdag életet élt An­tonín Zápotocký elvtárs. Neve aranybetűvel író­dott be a munkásmozgalom történetébe, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja születésének és győzelmének történetébe. A lenini tanításból ere. dő győzelmes igazság lett ennek a népet szerető és a nép által hőn szeretett férfiúnak életében és cselekvésében az iránytű. Zápotocký elvtárs a kapitalizmus idején mint Csehszlovákia Kom­munista Pártjának egyik funkcionáriusa meg­szervezte Csehszlovákia dolgozó népének harcát a jogtalanság, éhség és a nyomor ellen és még az illegalitás, a fasiszta őrjöngés legsúlyosabb pillanataiban sem szűnt meg lelkesíteni a végső győzelem kivívására. Miután a szovjet hadsereg felszabadította Csehszlovákiát, életet fakasztó új tavasz kö­szöntött be nemzeteink életébe. Szabad hazánk a Szovjetunió önzetlen anyagi és erkölcsi segít­ségével és Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának bölcs vezetésével a kom. munista párt eszméiből és nagy fiainak törek­véséből eredő új élet virágába borult. Szlovákia ma korszerű iparral, fejlett mezőgazdasággal és fejlett kultúrával rendelkező ország. Szlovákia dolgozó népét szeretet és rendü­letlen elszántság hatia át Csehszlovákia Kom­munista Pártja, annak Központi Bizottsága és a Nemzeti Front kormánya iránt. Szlovákia dolgozó népe megbonthatatlan szö­vetségben a testvéri cseh néppel új történelmet ír, a szocialista győzelmek történelmét. A szo­cializmus építésében aratott győzelmek szoro­san összefüggnek Antonín Zápotocký elvtárs ne. vével, aki mint kiváló államférfi, politikus és kultúrmunkás, munkásságával, szavaival és tol­lával hevítette a Szovjetunió iránti szeretetünk tüzét és utat mutatott a szocializmus gyorsabb felépítésére hazánkban. Szlovákia népének emlékezetében 9ohasem mosódik el Antonín Zápotocký elvtárs hősies küzdelme, gyönyörű, igaz emberi forradalmár arcéle, melyről optimizmus, a marxizmus-leni­nizmus eszméinek mély megértéséből fakadó ki­meríthetetlen életerő sugárzott. Antonín Zápotocký elvtárs forradalmár életét a szocializmus ügyének szentelte. Nem ismert pihenést, sem fáradságot. Ragyogó példakép számunkra, és pártunk legközelebbi céljának: hazánk szocialista építése betetőzésének még következetesebb megvalósítására kötelez bennün­ket. Szlovákia dolgozó népe Csehszlovákia Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága köré tö­mörülve és annak vezetésével a Nagy Október eszméihez híven teljesíti örökét. Dicsőség Antonín Zápotocký elvtárs, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja hű fia, nagy for­radalmi müvének. SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK KÖZPONTI BIZOTTSÁGA, A MEGBÍZOTTAK TESTÜLETE.

Next

/
Thumbnails
Contents