Új Szó, 1957. november (10. évfolyam, 303-332.szám)

1957-11-02 / 304. szám, szombat

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyes nemzetközi vonatkozásai M

időn negyven évvel ezelőtt az elmaradt cári Oroszországban fellángolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tüze, a burzsoá politikusok és egyes jobboldali szocialista cinkosaik ,.kuriozitásról", a bolsevikok őrült kísérletéről beszéltek egy új társadalom — szocialista társadalom — felépítésére. Később, amikor már látták, hogy október győzelme reális valóság, a harc minden eszközét megragadták a fiatal szovjet köztársaság megsemmisítésére. Nem átallottak nyílt erőszakhoz folyamodni, polgárháborút szítottak és megindították az intervenciót. Tizennégy tőkés állam beavatkozott, hogy erőszakkal fojtsa meg a fiatal szovjet köztársaságot és akadályozza meg a Nagy Október forradalmi gondolatainak győzelmes útját. Churchill 1919ben azzal dicsekedett, hogy 14 államot vezet a Szovjetunió ellen és szeptemberben megszállják Pétervárat, decemberben pedig Moszkvát. Később kiderült, hogy nemcsak Churchill offenzívája nem volt eredményes, hanem az egész intervenció kudarcba fulladt. A nemzetközi imperialista burzsoázia azonban nem adta fel célját. Amikor látta, hogy a fiatal szovjet köztársaságot nem tudja elpusztítani haderővel, a harc másik formáját, — a gazdasági blokádot választatta. S valóban gazdasági blokád alá vette a Szovjetuniót. Am a gyakorlat azt igazolta, hogy ez a fegyver sem képes feltartóztatni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinek diadalútját. Felmerül a kérdés, miben rejlettek egy négyéves háborútól lerombolt, feldúlt közlekedési hálózattal rendelkező ország győzelmének okai? Hogyan történhetett meg, hogy Szovjetoroszországban a bolsevikok teljes győzelmet arattak a tőlük sokszorta nagyobb erővel rendelkező vilagimperializmus fölött? Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a harc élén marxista pártja vezetésével a dolgozó parasztsággal szövetkezett munkásosztály állott. Ezenkívül további nemzetközi jellegű tényezők is nagy szerepet játszottak. A világ dolgozói nem ültek fel a polgári lapok által terjesztett hazugságoknak és a szovjet köztársaságra szórt rágalmaknak. Sőt ellenkezőleg, a tőkés országok proletariátusa rokonszenvezett Oroszország proletariátusával, mert tudta, hogy az igazság a bolsevikok mellett van. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megmutatta a világ dolgozóinak, hogy a munkásosztály a parasztok tömegeivel együtt képes megdönteni az idegen munkából élősködők hatalmát, képes megteremteni saját államát, a teljesen új típusú államot, amelyben megszűnik embernek ember által való kizsákmányolása. Megmutatta továbbá az egész világnak, hogy egyedül a marxista pártja vezette proletariátus tudja következetesen megoldani a nemzeti kérdést. Nem kevésbé komoly volt az a tény is, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utat mutatott az emberiségnek az igazi békére. Leleplezte és dugába döntötte mindazokat az elméleteket, amelyek azt hangoztatták, hogy a háborúk elkerülhetetlenül szükségesek, esetleg isten büntetései. Attól a pillanattól kezdve a szovjet köztársaság minden igyekezete a békés belső építésre irányult és erejétől telhetően mindent megtett az imperialista és intervenciós háború befejezésére. Ezt igazolja a történelmi tények egész sora, a külügyi népbiztosságnak az Antant-hatalmakhoz intézett békefelhívása, a külügyi népbiztosságnak 1918. augusztus 7-én Pool amerikai küldötthöz intézett felhívása is, valamint 1918 okt. 24-én Wilson elnöknek, 1918. november 3-án pedig a semleges országok képviselőinek közvetítésével az összes Antant-kormányoknak, 1918. november 7-én a hatodik Oroszországi Szovjet Kongresszus nevében tett békejavaslata, majd 1918. december 23-án Litvinov jegyzéke Stockholmban az Antant összes képviselőihez, ezután a szovjet kormánynak 1919. január 12én, február 14-én, március 12-én és május 7-én Nansen közvetítésével tett felhívásai stb. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszmél óriási hatást gyakoroltak a nemzetközi munkásmozgalomra. Hatására a világ nemzetei harcba szálltak a háborúval, a szociális és nemzeti elnyomással. H

azánkban a szocialista forradalom győzelmének hírére népünk a munkásosztály vezetésével intenzíven fokozta harcát az OsztrákMagyar Monarchia szétromboiásáért. Midőn a szlovák és cseh munkások látták, hogy önmaguk is meadönthetik a kizsákmányolók hatalmát, nagy sztrájkokat kezdtek szervezni az imperialista háború befejezéséért, a szociális és nemzeti követelések teljesítéséért. Ezt igazolta büszkén az 1918. évi május 1-i tüntetés Liptovský Mikuláson. A rnanifesztáción hozott határozat első pontjában ez állt: „A kormányok ragadjanak meg minden alkalmat az igazságos és tartós, minden kül- és belpolitikai kérdést megoldó béke megkötésére, olyan béke megkötésére, amely megakadályozza újabb háborúk szítását, meghozza a várvavárt békét és szabadságot Európa összes nemzeteinek." A határozat így végződik: „Egyenlőséget követelünk mindenben, nemcsak a harctereken, ahol életünk forog kockán, hanem a harcterek mögött is. Éljen az általános választójog, éljen a világbéke, éljen a nemzetek egyenlősége és szabadsága!" 1918. október' 14-én Prágában általános sztrájk tört ki. A munkások határozatukban kijelentették: „Az idő elérkezett. Leráztuk magunkról a leigázott rabok béklyóit. Törhetetlen akaratunkból és a demokratikus világ egyetértésével kijelentjük, hogy úgy állunk itt ma, mint az új állami önállóság végrehajtói, mint a szabad Csehszlovák Köztársaság polgárai." Az a tény, hogy ezt a határozatot több tüntetésen 1918. október 14-én megszavazták, valójában az állami függetlenségnek köztársaság formájában történt kinyilatkoztatását jelentette. A dolgozó nép nyomására és akaratából már ezen a napon kikiáltották a Csehszlovák Köztársaságot. 1918 január elején határtalan méreteket öltött a sztrájkmozgalom a délszlávok körében, főként Jugoszláviában és Bulgáriában. Lengyelországban 1918 novemberében Varsóban megalakult a munkásküldöttek szovjetje, amely megkezdte a nyolcórás munkaidő bevezetését a vállalatokban, határozatot hozott a szövetségről a forradalmi Oroszországgal. A munkásküldöttek szovjetjei Lengyelország sok más városában és iparvidékén is megalakultak. 1918 januárjában Finnországban tört ki a forradalom. Magyarországon 1919 márciusában kikiáltották a Tanácsköztársaságot és bevezették a proletárdiktatúrát. Kitört a forradalom Németországban, Olaszországban és határtalan méreteket öltött a forradalmi mozgalom Franciaországban, Angliában, Norvégiában, Ausztriában és a nagy Ázsia államaiban is. A proletariátus az orosz és magyar forradalom támogatásának jelszavával 1919. július 21-én nemzetközi politikai sztrájkot szervezett azzal a követeléssel, hogy az Imperialista kormányok ne avatkozzanak bele az orosz- és magyarországi ügyekbe. Ez volt a nemzetközi proletariátus válasza a szovjet köztársaságról, a bolsevikokról terjesztett összes rágalmakra. Ez kétségtelenül nagy. ha nem is közvetlen, segítség volt az orosz proletariátusnak, mely nélkül — amint Lenin hangsúlyozta —, a Nagy Október győzelme elképzelhetetlen lett volna. A

nemzetközi imperializmus katonailag, intervencióval sem tudta legyőzni a szovjet köztársaságot, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi a katonákhoz is eljutottak. Az Októberi Forradalom nyilvánosságra hozta a titkos katonai szerződéseket, és azok a francia munkások, akiket egyenruhába öltöztettek, most Szemébe vághatták a „szocialista" Albert Thomasnak: „Azt mondtad, azért léptél be a kormányba, hogy védjed a francia hazát és a francia munkások érdekelt, azonban 1916-ban, amikor az osztrák uralkodó békét ajánlott fel, te, Albert Thomas, ezt eltitkoltad és milliók pusztultak el azért, hogy a francia tőkések gazdagodjanak." A katonák a tízmillió életet kioltó és több mint 20 millió embert rokkanttá tévő négyéves háború után kérdezni kezdték: miért harcoltunk és miért küldtök Oroszországba? A bolsevikok az orosz földön megadták nekik a választ, az igazi választ. Az imperialisták nyereségéért, aranyáért. Az Arhangelszkban partra szállított angol csapatok megtagadták a harcot. Á francia csapatok délen, Ogyesszában és máshol felkeltek. A francia imperialistákon az sem segített, hogy kényszermunkára ítélték a felkelő tengerészeket. Az sem segített rajtuk, hogy Jeanne Labourbe elivtársnőt bolsevik agitációért Ogyesszában kivégezték. Ellenkezőleg, az üldözött tengerészek és Labourbe elvtársnő neve a francia imperializmus ellen, az orosz ügyekbe való be nem avatkozásért vívott harc jelszava lett a francia proletariátus számára. A nemzetközi imperializmusnak végül azért sem sikerült gazdasági blokáddal legyőznie a szovjet köztársaságot. mert valaki itt erősebb volt törekvéseiknél és vágyaiknál. Egyes tőkés államok már 1918-ban kereskedni kezdtek a Szovjetunióval (pl. Svédország, Németország, ahonnan a Szovjetunió 50 mozdonyt vásárolt). A behozatal és kivitel fokozatosan bővült. Ugyanis azoknak gazdasága, akik a Szovjetuniót blokád alá vették, sebezhetőnek bizonyltak. Ma is ez a helyzet. Hisz mennyi szidalommal illették az imperialista államok a Kínai Népköztársaságot. Egyes államok, az USA, Nyugat-Németország, stb. máig sem ismerték el a Kínai Népköztársaságot. Gazdasági blokáddal fenyegették, embargópoiitikát alkalmazták ellene (hadifontosságú nyersanyagok és cikkek Kínába való bevitelének megtiltása). S mi a valóság? Míg a brit kormány megtiltotta a termelőknek, hogy elektromos kábeleket adjanak el Kínának, behatoltak Kínába a belga cégek és sok ezer méter kábelanyagot adtak el. Anglia megtagadta a villanyberendezések szállítását Kínába, de a svédek és a svájciak leszállították a megrendeléseket és ezzel elvették a piacot az angolok orra elől. Nem csoda tehát, hogy mindenütt, ahol ilyen politikát folytatnak, egyre elégedetlenebb hangok hallatszanak. S hogy ennek a politikának nincs nagy jövője, azt igazolja az angol kormánynak az embargót hatálytalanító legújabb intézkedése. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására ébredni kezdtek az évtizedek óta gyarmati sorban sínylődő kizsákmányolt nemzetek. Ami akkor, közvetlenül Október után nem sikerült nekik, — a gyarmati iga lerázása, — az a második világháború után valőravált. A legutóbbi tíz év alatt több mint egymilliárd kétszázmillió ember (a Föld lakóinak a fele) szabadult fel a gyarmatosítók uralma alól. Napirendre került a szégyenteljes gyarmati rendszer teljes felszámöláI sának kérdése, mint azt Hruscsov elv1 társ az SZKP XX. kongresszusán hangsúlyozta. A gyarmati rendszer uralma alól felszabadult államok abszolút többsége a Nagy Októberi Szocialista Forradalom örökének megfelelően békepolitikát folytat. Egyre • jobban fokozódik szeretetük a győzelmes Október állama iránt. Ázsia és Afrika nemzeteinek a Szovjetunió iránti forró rokonszenve erős barátsággá fejlődik. Ennek oka, mint az Ai Ahbar című egyiptomi lap kifejezte, abban van, hogy „Oroszország sohasem igyekszik megvásárolni a nemzetek lelkiismeretét, jogait és szabadságát. Oroszország kezet adott a nemzeteknek és kijelentette, hogy a nemzeteknek maguknak kell dönteniök saját sorsukról, hogy elismeri vágyaikat és nem követeli részvételüket katonai egyezményekben vagy tömbökben." O

któber óta határtalanul megnövekedett a dolgozók nemzetközi szolidaritása, megerősödtek a proletár nemzetköziség eszméi. A magyarországi események idején világosan bebizonyosodott, hogy az imperialista körök ereje éppen azért nem képes megvalósítani reakciós céljait, mert sokkal nagyobb erővel találja magát szemben — ez az erő pedig a proletár nemzetköziség ereje. A világ munkásosztályának rokonszenve a magyar munkásosztály és a többi dolgozók mellett volt. Thorez elvtárs 1956. november 16-án a l'Humanitében ezt írta: „A magyarországi események kérdését illetően egyetlen forradalmi érzésű munkást sem találunk, akinek egy pillanatig is kételye támadt volna. Bármilyen tévedéseket követtek is el a magyarországi kommunista vezetők a múltban, minden dolgozó érzi, hogy a fő feladati az ország szocialista vívmányainak megőrzése és az ellenforradalom útjának eltorlaszolása." Egyes országok proletariátusa éppen ebben az időben zárkózott fel kommunista pártja köré. Az Olasz Kommunista Párt tagjainak száma 50 ezer újabb taggal növekedett. Százával léptek be a munkások Franciaország Kommunista Pártjába, a CSKP-ba és más kommunista és munkáspártokba. Egységesen kiálltak a Szovjetunió, a szovjet hadsereg mellett, amely segítette a magyar dolgozókat az ellenforradalom elfojtásában. Azt mondtuk és mondjuk a jövőben is, hogy a szovjet hadsereg segítsége a magyar dolgozóknak a magyarországi ellenforradalmi puccs leverésében, a fasiszta bandák megsemmisítésében, a nemzetközi kötelesség sugallta elvtársi segítség volt, amellyel teljesítették a Nagy Októberi Szocialista Forradalom örökét. A nemzetközi proletariátusnak ez az egységes összefogása volt az a tényező, amely megsegítette a magyar dolgozókat az ellenforradalom leverésében. M

a, midőn az imperialisták egy újabb világháború kirobbantására törekednek, fontos, hogy kiemeljük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom egyik leghumánusabb gondolatát — az imperialista háborúk elleni tartós békeharcot. Marton István Emlékezzünk a Nagy Október diadalútjárúl A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40 éves diadalútja egyszersmind a i imperialista vereségek, csúfos kudarcok útja is. Az imperialisták 40 éva folytatnak a szovjet állam ellen összpontosított harcot, egyebek között azzal is, hogy rágalmak tömegét szórják rá. De az élet, a tények, a Szovjetunió ragyogó fejlődése éppúgy megcáfolta ezeket a rágalmakat, mint ahogy a szovjet állam győzelmet aratott minden fronton a belső és külső ellenség felett. Nyilatkozatok hangzottak el, hogy a szovjet állam a felborulás küszöbén van. A Szovjetunió közben rohamosan erősödött. Megállapítások járták be a nyugati sajtót, hogy a szovjet gazdaság a csőd szélén áll. A Szovjetunió közben elmaradt országból élenjáró nagyhatalommá növekedett. Jóslások keltek szárnyra visszatérő időközönként a szovjet rendszer „végnapjairól". A Szovjetunió népe közben felépítette a szocializmust és feltartóztathatatlanul tör egyre magasabbra a kommunizmus megvalósítása felé. A félelem diktálta ezeket a „nyilatkozatokat", megállapításokat", „jóslásokat". A félelem a Szovjetunióban felszabadult néptől, amely ösztönző példát tárt a világ összes elnyomottjai elé. A valóság, az élet cáfolta meg az imperialista hazugságokat. Október eszméinek diadalútja feltartóztathatatlan. Emlékezzünk rá! Rjabusinszkij, az orosz nagyiparosok vezetője 1917. november 8-án külföldi részvénytársai és támogatói megnyugtatására a következő hírt tette közzé az újságokban: „A valóságban sem Petrográdon, sem Moszkvában, sem pedig a többi gócpontokon nem volt forradalom." Times, 1917. november 20: „Megállapítható, hogy a népi kormánynak idő előtti dicstelen vége lesz. Ezek olyan emberek, akik sohasem tanultak puskát kezelni, s ezért nem állhatnak majd ellent a hadseregnek." Times, 1917. december 8: „A hatalom visszaszerzése kétségtelenül közeledik. Sok jel arra mutat, hogy a bolsevik vezetők érzik ennek közeledtét." New York Times, 1919. április: „Kolcsak győz — a szovjet hatalom napjai megvannak számlálva." Times, 1919 október: „A vörösellenes csapatok Petrográd alá értek. Londonban minden órában várják a város elestét." Franchet d'E6peray tábornoknak, a Dél-Oroszországot megszállt francia csapatok parancsnokának napiparancsából: „Kérlek benneteket, ne finomkodjatok az oroszokkal. Ezekkel a barbárokkal erélyesen kell bánni, éppen ezért lőjjétek agyon őket, kezdve a muzsikokon és végezve a legmagasabbrangú képviselőiken. A felelősséget magamra vállalom..." A Daily Mail írta a második világháború előtt: „Az erős, fiatal német nácizmus Európa megbízható őre a kommunista veszély ellen... Ha Németország eröfeleslegét és szervezőképességét a bolsevik Oroszországra fordítja, ezzel a világ kereskedelmét egy új felvirágzás útjára irányíthatja." Martin Dies, az USA kongresszusának tagja így nyilatkozott 1941. július 24-én, a Szovjetunió elleni hitlerista támadás megindulását követő hónapban: „Hitler egy hónap múlva elfoglalja Oroszországot". Hitler, 1941. október 3: „48 órával ezelőtt új, hatalmas méretű hadműveletek kezdődtek. Ezek lehetővé teszik az ellenség megsemmisítését Keleten... Az ellenség már meg van verve és soha többé nem szedheti össze erejét." Knox, az USA tengerészeti minisztere. 1941. október 26-án "ezt mondotta: „A Szovjetunión már csak a csoda segíthet." / Hitler főhadiszállása. 1941. december 11-én jelentette: „Mi már most hangoztatjuk, hogy a bolsevikokkal nem egyezkedünk. Részünkről csak egy dolog jöhet számításba: a bolsevizmus megsemmisítése." Göbbels, 1942. augusztus: „Higgyék el nekem, hogy az oroszokat őszig szétverjük." És íme egy fontos önleleplezés: Truman, 1941 június 24: „Ha látjuk, hogy Németország győz, akkor Oroszországot kell segítenünk. Ha pedig Oroszország győz, akkor Németországot kell támogatnunk. Csak hadd öldössék egymást minél jobban." De RJABUSINSZKIJ úr minden rendű és nemzetiségű kapitalista társainak vágyálmai, gyűlölködő hazudozásai — vágyálmok maradtak. Az Aurora ágyúinak dörgése új korszak hajnalát jelentette az emberiség történetében. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzött és leverte a cári Oroszország területén élő elnyomott népek kezéről a bilincset. E hatalmas országban, a világ egyhatod részén futótűzként terjedt el a forradalom lángja. Az imperialisták persze páni félelemmel és állati dühvel figyelték, hogyan kondult meg Oroszországban a halálharang a kapitalizmus felett s vérszomjas üvöltéssel vetették rá magukat a fiatal szovjet államra. A forradalmat követő négy év az elkeseredett élet-halálharc korszaka volt a proletárok állama és a világimperializmus fegyveres erői között. Az USA-val, Angliával és Franciaországgal az élen 14 állam csapatai rohanták meg Oroszországot. De hiába nyomultak be az ország területére, hiába támogatták fegyverrel, felszereléssel a belső ellenforradalmat, a fehérgárdista bandákat — Kolcsakot és Gyenikint, Jugyevlcset és Vrangelt —, a fiatal szovjet hatalom győzedelmeskedett. Győzedelmeskedett, holott el volt vágva a fontos nyersanyagforrásoktól. Győzedelmeskedett, holott az első világháború s maga a polgárháború feldúlta, elpusztította az országot. Győzött, holott kitűnően felszerelt ellenséggel — az egész világimperializmussal kellett megküzdenie. A reakciós angol Daily Mail az Idézett két mondatba sűrítve elismerte, hogy Hitlert az amerikai angol-francia és német monopolisták hizlalták, erősítették, fegyverezték fel és küldték a Szovjetunió elpusztítására. De hiába festett ilyen az angol tőkések számára vonzó képet a Daily Mail a hitleri új Európáról. A háború megmutatta, hogy az Imperialista zsoldos csapatok rohama megtörik a Szovjetunió erején. Hitlernek véres fejjel kellett visszavonulnia és sorsa: a teljes bukás volt. A monopolisták és csatlósaik — Göbbelstől Trumanig újra meg újra a Szovjetunió összeomlásáról álmodoztak, ordítoztak, hazudoztak, és azt állították, hogy hónapok alatt felszámolják 24 történelmi év gyümölcsét, a szocializmus országát. De ha valami csődbe jutott — úgy az a hitleri „villámháború" terve volt. Nem sokkal azután, hogy Hitler kijelentette: az ellenség soha többé nem szedheti össze erejét — Moszkva alatt csonttá fagyva, hóval betemetve, ottmaradtak Hitler és az „új Európa" hírhedt hadosztályainak szánalmas maradványai. Göbbels 1942 augusztusi handabandázására nem sokkal később — Sztálingrád felelt. És felelt minden rendű és minden rangú hazudozásnak, ragadozó imperialista fenevadnak a világimperializmus egész rendszerére mért tíz hatalmas csapás. A SZOVJET HADSEREG barlangjáig űzte és ott megsemmisítette a hitleri fenevadat. Az imperialista rendszer, az imperialista támadó felett győzött a szovjet hadsereg, a szovjet gazdaság, a szovjet társadalmi rend. Győzött — és tovább erősödött, még acélosabbá kovácsolódott. A Szovjetunió a világ legfejlettebb, legerősebb hatalmává vált. Jól tennék az amerikai imperialisták, a hitleristák mai utódai, ha világhódító álmodozásaik közepette nem feledkeznének meg a történelemnek ezekről a leckéiről. A Szovjetunió, amely egymaga verte le a német fasizmust. ma milliárd főt számláló tábor élén küzd a békéért és a népek szabadságáért. Az agresszió erőire ma még a hitlerinél is csúfosabb és tökéletesebb vereség vár! Jó Sándor ÜJ SZO 5 A 1957 november 2.