Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-12 / 284. szám, szombat

msmmmmmmm^ % / ^ ^ / * - — / —* " Földünk első körülhajózása a XVI. század elején Magalhaesnek három évig tartott. Ezt az időt a gőzhajók elterjedése és a kontinenseket át­szelü vasútvonalak megvalósulása a XIX. század második felében körül­belül a századrészére rövidítette le, úgyhogy Verne ismert regényében a Földnek 80 nap alatt való körüljá­rásáról írhatott. Aztán megjelent a XX. század elején az ember eddigi leggyorsabb közlekedési eszköze, a repülőgép és a Föld körülutazása először hetekre, majd napokra rö­vidült le. A világrekord a Föld kö­rülrepülésében — ha van értelme ilyen téren a sportbéli kifejezésnek — jelenleg körülbelül 45 óra, vagyis nem egészen két nap. Ezt a fejlődést kell szemünk előtt tartanunk, ha meg akarjuk érteni, ha fel akarjuk mérni, érzékelni, mit jelent az, hogy most emberalkotta szerkezet — egyelőre még benne helyet foglaló ember nélkül — a Földet az eddigi rekordnak ismét tört része alatt, vagyis másfél óra alatt megvalósítja. Ahhoz, hogy ezt az újabb hatal­mas, ugrásszerű fejlődést elérhessük, természetesen újszerű eszközt kel­lett igénybevenni. Ez a reaktív meg­hajtás elvén alapuló rakéta. A rakétát mindenki ismeri, a lég­űri hajózásban használt sok tonna súlvú óriás-rakéták — bár műsza­kilag összehasonlíthatatlanul kompli­káltabbak — elvben megegyeznek a tűzijátékokon használt rakétákkal. A kérdés csak az, milyen sebességet kell elérnie a rakétaelv alapján a világűrbe kilökött testnek, hogy az: először a Föld körül bizonyos tá­volságban körözzön — tehát, hogy vissza ne essen a Földre — és másodszor, hogy el tudja hagyni a Föld vonzóerejét és kiléphessen a világűrbe? A bolygók mozgási tör­vényeinek felismerése alapján ki tud­juk számítani, hogy az első cél el­érésének feltétele az, miszerint si­kerüljön valamilyen szilárd tárgyat a Föld légkörén túl az úgynevezett ionoszférában kilökni, ahol a levegő ellenállása már rendkívül csekély, gyakorlatilag teljesen elhanyagolható. Ezt a távolságot a tudomány a Föld színétől számított 400—1000 km-ben tételezte fel, ahol a levegő — a szá­mítások szerint — már annyira rit­ka, hogy a légnemű testek egyes molekulái egymástól 30—40 km tá­volságra lehetnek. Ennek a feladat­nak a második része abban állott, hogy az ionoszférába kilökött szilárd test legalább másodpercenként nyolc­ezer méter sebességgel rendelkez­zen, mert ez az a küszöb, amelynél a test sebessége egyensúlyban van a Föld vonzóerejével és így azt a Föld-körüli keringésre kényszeríti. Ha viszont azt akarjuk, hogy az ionoszférába kilökött szilárd test el­hagyja a Föld vonzóerejét, úgy ez a küszöbsebesség legalább 11 200 méter kell legyen. Miután az október 4-én útra bocsátott szovjet műhold már elérte a másodpercenkénti 8 ezer méteres sebességet, világos, hogy ezt már csak körülbelül egyharmaddal kell fokozni, hogy a szilárd test legyőzze a Föld vonzóerejét és mond­juk a Hold felé vegye útját. Az egyszerű rakéta — legyen az akármilyen nagy méretű — termé­szetesen nem tud a kilökésre szánt tárgynak ilyen irtózatosan nagy se­bességet kölcsönözni. Miután a le­vegő sűrűsége, így annak ellenállá­sa, minél feljebb haladunk az iono­szféra felé, annál jobban csökken, kézenfekvő volt az úgynevezett több­lépcsős rakéták megszerkesztésének gondolata. Ennek a lényege abban rejlik, hogy először, a Földet körül­vevő levegőréteg, az úgynevezett sztratoszféra legsűrűbb részében ha­talmas méretű, de aránylag lassan röpülő rakétát indítunk el merőleges irányban. Amint ennek az alapraké- amelynek középpontja egybeesik a kusan működő rádióadókészülékek kelt kis ábra szerint — až egyenlítővel tának a hajtóanyaga kifogy, illetve Föld középpontjával. Mondanunk sem segítségével a Földön figyelő ember- 65 fokos szöget zárjon be. közvetlenül még az előtt, ennek csú- kell, hogy a rakéta, főleg pályája el- re! köz'ik — nagyjából képet alkot- Miután a keringés síkja független a csába szerelt, de már lényegesen ki- só szakaszában, a súrlódás miatt hatunk arról, milyen bonyolult, szer- Föld forgásától, míg a keringő műhold sebb méretű rakétát indít el. Ennek nagymértékben felmelegszik, s ugyan- teágázó, számos tudományág műkő- a p^ld tengelye körül 24 óra a sebessége azonban sokkal nagyobb akkor a benne lejátszódó intenzív dési területére nyúló elméleti és mű- a] att egy teljes körforgást tesz meg, mint az alaprakétáé volt, mert egy- égési folyamatok miatt magas belső szaki problémákat kellett a szovjet világos, hogy a Föld forgásánál 16­szor gyorsabban keringő műhold min­den egyes körútja alkalmával a Föld­nek más és más tájai felett száguld el. Ezt úgy is lehet érzékeltetni, hogy a műhold csak akkor haladna el jnin­den egyes körútja alkalmával a Föld ugyanazon tájai felett, ha keringési ideje egyenlő lenne a Földnek tenge­lye körüli forgási idejével, vagy ha az egyenlítő körül keringene. Az alábbi nagy térkép szemlélteti, hogy 24 óra alatt megtett 16 keringés alatt a mű­hold a Föld térképének milyen helyei fölött halad el. , Sokan felteszik a kérdést, meddig tarthat a Föld új társának keringése? Amennyiben a műholdnak megvan az említett küszöbsebessége, vagyis az másodpercenként megtesz legalább nyolcezer métert és ha a levegő el­lenállása pályáján rendkívül ^csekély, úgyhogy súrlódás gyakorlatilag nem lép fel, úgy akár a végtelenségig ke­ringhetne a Föld körül már mindjárt ez az első műhold is. Miután azonban feltételezhető, hogy a jelenlegi, a Földtől 700 km távolságban lejátszódó keringés folyamán a műhold máris bi­zonyos ellenállásba ütközik, amely el­lenállás természetesen ott a legna­gyobb, ahol az ellipszisnek a sugara a részt átveszi annak alapsebességét és hőfokkal is rendelkezik. Másr&szt a tudománynak megoldania, hogy az legrövidebb, vagyis ahol a műhold a mert ennek az útjában a levegő el- műhold, amikor már a Föld körül eddigi eredményeket elérhesse. mellékelt ábra alsó része szerint Földi­lenállása már összehasonlíthatatlanul kering, az ionoszférában szintén ha- Röviden még rá kell világítanunk a közelben van, igen valószínű, hony kisebb. talmas hökülönbségeknek van kitéve, műbolygó Föld-körüli pályájának szer- ezeken a helyeken csökken a sebessé­Ez a folyamat ismétlődött meg a Egyrészt közvetlenül érik a nap kezetére is. Mint mondottuk, ez a pá- ge, ami által természetesen érvényesül jelenleg körülöttünk keringő műhold- sugarai, másrészt, amikor a földár- lya ellipszis, amely azonban közel áll a Föld vonzóereje és a műhold egyre nál összesen háromszor és így érte nyékba kerül, a világűr rendkívül a körhöz. Jelenleg az ellipszis egyik közelebb kerül a Föld felszínéhez, míg — . „,.. ... ,, . .._._...„ .... v. , , a sztratoszférának olyan rétegébe nem í, """ /-S '' kerül, ahol az óriási súrlódás miatt át­— x jt 'Mmm* nmm» ff/mm**. tüzesedik, majd meteor módjára tel­;j - : ; fi" ' '' '? tmmíjesen elég. -. ' j § f : ' • ^wjíissiiŕ;^^. Sok mindenféle tudományos kérdés i j I í ! merül fel természeteden az új műhold­\ \ I ' " \ y " ... dal kapcsolatban, sőt mondhatnánk: S •" s 1 1 / , ' \ l hamarosan bizonyára egy egész sereg ji • jj Jj i. . | Y \ ' 5 új tudományágnak lesz a szülőanyja. • i . | ú { ; JfP""' - \ A Szovjetunió oktatásügye és tudomá­:.! 1 f ijp. -' jé ^ffi Y * ; nyos kutatásának rendszere felkészült f '3 j f / 0 \ ; -ezekre a megbővült, kitágult felada­1 I • {S-f lÉŽlfetM i • ' tokra és nem kétséges, hogy már a közeljövőben is — az eddigi eredmé­nyek tudományos kiértékelése alapján — másrészt pedig a közeljövőben út­nak indítandó nagyobb méretű, na­gyobb sebességű, többfajta műszert tartalmazó, sőt esetleg már élő lénye­ket (egyelőre természetesen állato­kat) magával vivő és új, távolabbi pá­lyákra kidobott műholdak segítségével ugrásszerűen viszi előbbre az egész emberi tudást. Sz. L A Föld egyszeri körforgása, vagyis 24 óra alatt, a műhold 16-szor kerüli meg a Földet. A fenti térkép mutatja a műholdnak 24 óra alatt megtett útját. A baloldali kép a háromrészes szovjet légűri rakéta vázlatát mutatja, A rakéta 27 méter magas és 80 tonnát nyom. A jobboldali vázrajz szemlélteti hogyan éri el a szovjet légúri rakéta az ionoszférát és hogyan megy át » ellipszis, illetve köralakú pályára. el a szovjet rakéta csúcsa Föld kö­rüli keringéshez megkívánt 8 ezer méteres másodpercenkénti sebessé­get. Elvileg nincsen akadálya annak, hogy még nagyobb és még több lép­csős, légüri hajózásra alkalmas ra­kétát szerkesszünk, miután a szov­jet tudomány teljesítette az ehhez szükséges számtalan más elméleti és műszaki feltételt. Ezek a feltételek tényleg igen ne­hezek. Mindenekelőtt olyan rakétá­kat kellett megszerkeszteni, ame­lyekben a hajtóerő az üzemanyag súlyához képest a lehető legnagyobb. Továbbá olyan automatikus irányító­berendezéseket kellett feltalálni, amelyek a kellő időpontban végre­hajtják a további — kisebb — ra­kéta kilövését, s ugyanakkor olyan irányváltoztatásokat hajtanak végre, hogy a végsebességgel kiröpülő mű­hold az előre meghatározott irányban a Föld körül keringjen s hogy a i F51ftt4vol északi Űj adatok a légkör felső rétegeiről A TASZSZ hírügynökség közölte t gyújtópontja esik egybe a Föld kö­zéppontjával. Ha sikerül az elméletileg legkedvezőbb pályára, vagyis körpá- mesterséges hold. kibocsátása utár lyára kilökni a műholdat, úgy a körnek nV ert els ö tudományos ismereteket „ , .. . .. , . „.... A szovjet tudósok arra a kö­a kozeppontja fog egybeesni a Fold vetkeztetésr e j uto ttak, hogy a légkör középpontjával. Mindkét esetben azon- felső rétegei sokkal ritkábbak, mint ban a keringési pálya síkja keresztül- eddig feltételezték. A mesterséges hold megy a Föld középpontján. Kisebb e df gi lf etö vL„ te s* k n J azt a megokolt állítást, hogy 300—500 koron, vagyis olyan síkban, amely nem km-es magasságban a levegő hőfoka metszi a Föld középpontját, a műboly- sokkal kisebb, mint ahogy eddig fel­gó nem keringhet. tételezték A legegyszerűbb megoldás az lett volna, ha az első műholdat az egyen­lítőről lövik ki a Föld forgásával meg- Parragi György neves magyar új­..... . ,, . ságíró a Hétfői Hírek című lapban egyező iranyban, mert ebben az eset- >>TeIjesült V erne Gyula álma" címen Teljesült Verne Gyula álma ben a keringés síkja egybeesett volna írt vezércikket, melyben többek kö az egyenlítő síkjával. Miután az első zött a következőket írja: Nemcsak ai műholdat a Szovjetunióban bocsátot- amerikai vezető technokraták, haneír ... c • . .a kevésbé nevezetes amerikai impe­ták utjara, s a Szovjetumó nem nyu- ri a, ista politikusok is azt a vélem é£ y, lik egészen az egyenlítőig, valahol a oltották az amerikai polgárokba, hogj hez még hozzászámítjuk a műholdba 65 szélességi fok vidékén bocsátották az Amerikai Egyesült Államokat serr beszerelt automatikus műszereket, azt a hírek szerint útjára, tehát Le- a technikai, sem a gazdasági erő téréi amelyek a környezet legkülönbözőbb ningrádtól északra, a sarkkör vidékén. ^Tlom^í p'róŠv^és fenyeget pályája, amely elliptikus, minél iob- fizikai jelenségeit nemcsak rögzítik, A műhold keringésének pályáját úgy j e] e ntések csak szétzúzott légváraknai ban megközelítse egy olyan körét, hanem azt az ugyancsak automati- választották meg, hogy az — a mellé- bizonyultak". mély hőfokát, a —273 fokot megkö­zelítő hideget kell elviselnie. Ha eh­ŰJ SZÔ 6 -ár 1957. október 12. x

Next

/
Thumbnails
Contents