Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-12 / 284. szám, szombat

N. Sz. Hruscsov válaszai James Reston, a New York Times amerikai lap diplomáciai főfudósáfóiának kérdéseire (Folytatás a 2. oldalról.) hoqy az arab államok népei nem hajlandók háborúba vonulni Szíria ellen, az imperialisták Törökország felé fordult, hogy indítson agresszív támadást Szíria ellen. A török kormány összevonta csapatait Szíria határain és a csapatösszevonásokat folytatja. Az amerikai uralkodó körök intenzíven arra ösztökélik Törökországot, hogy e veszélyes útra lépjen, azt követelik, hogy számoljanak le Szíria kormányával — amely nincs az USA kedvére, arra törekednek, hogy Szíriában olyan kormány alakuljon, amely engedelmes eszköze lenne az USA-nak, amely az arab országoknak az amerikai imperialisták által való leigázásának politikáját folytatná, amely amerikai rabszolgaságba döntené őket. Lényegében ez ugyancsak gyarmati rabszolgaság volna, jóllehet más formában. Nem a francia vagy az angol imperializmus uralkodnék, hanem az amerikai imperializmus, amely nem kevésbé kegyetlen és könyörtelen. Ezt akarják az USA imperialistái, erre törekedett Henderson is. Ez a példa újból azt bizonyítja, hogy az imperialista erők el vannak szánva bármilyen gaztettre, bármilyen hazugságra csak azért, hogy elérjék hódító céljaikat. Az USA egyes államférfiai beszédüket gyakran kezdik és végzik az úristenhez való fohászkodással, hogy az isten hozzon a népekre békét és nyugalmat. Kifelé egészen mást hangoztatnak, mini amit a valóságban tesznek. Milyen aljasság ez! Számos burzsoá tényező úgy beszél a kommunistákról, mint istentelenekről, csak hogy befeketítsék őket az emberek előtt, akik kevéssé ismerik ki magukat a politikai kérdésekben. Mi kommunisták atheisták vagyunk, de a leghumánusabb szabályok vezérelnek bennünket az emberek közötti kapcsolatainkban. Arra törekszünk, hogy az emberekért a lehető legtöbb jót tegyük. A kommunista saját boldogságának tartja, amikor valamennyi ember boldogságára törekszik. De a burzsoá országok egyes vezető tényezői, amikor istent kérik, hogy legyen segítségükre működésükben, tetteikben távolról sem vezeti őket mindig jó, humánus indíték. Előnyös volna, ha az amerikai szenátussal ismertetnék azokat az utasításokat, amelyeket Henderson Dullestól kapott Közel- és Közép-Kelet-i útjára. Ezáltal érdemes doigot végeznének a béke megszilárdításában. Arról, hogy Dulles milyen utasításokat adott Hendersonnak és Henderson mit tett ott, már sok hír kiv szivárgott a sajtóban. Hiszen nincs abszolút titok, a titkot csak bizonyos ideig tartják meg, és azután az emberek egyre szélesebb körében válik ismeretessé. Azt, amit önnek mondok, megerősíti az amerikai hivatalok tevékenysége a Közel- és Közép-Keleten. Ami azokat a következményeket illeti, amelyekhez Dulles és Henderson tettei vezethetnek, azt mondhatom, hogy könnyű háborút kezderü, de sokkal nehezebb azt befejezni. Ha Törökország katonai akciókat indít Szíria ellen, ez nagyon súlyos következményekre vezet magára Törökországra nézve is. Ebből a szikrából a háború nagy tűzfészke lobbanihat lángra. Ami minket illet, mindent megteszünk, hogy az események ne vezessenek háború kirobbanásához Srthető, hogy nem lehetünk passfcí/ak, mert a Közép-Kelet a Szovjetjnió szoros közelségében*^ fekszik, Törökország szomszédunk és nagyon IOSSZÚ közös határaink vannak. Szedetnénk figyelmeztetni a török kormányt, óva inteni a meggondolatlan <alandos lépésektől, amelyek a háx>rú szakadékába dönthetik Töröksrszágot, amelyből csak nehezen kerülne ki. Az USA legharciasabb uralkodó <örei ezzel szemben mindent megesznek, hogy háborút robbantsanak <i ebben a térségben, és ezt természetesen nem teszik Nagy-Britannia Franciaország ugyanezen köreinek sgyetértése nélkül. Hisz ismeretes, íogy Nagy-Britannia, Franciaország ;s Izrael kormányai tavaly az Egyip;om elleni katonai akcióikat nem az JSA kormányának tudta nélkül indí:ották. Az USA uralkodó körei ugyan Így tettek, mintha nem tudnának •óla, d° ezt senki a világon nem íiszi komolyan. Ma mindenki előtt világos, mit jeent a „Dulles- és Eisenhower-dokt-ina", mit jelent a „légüres tér" megtöltése. Ez háborút jelent azok sl'len, akik nem vetik alá m/^ukat iz USA diktátumának. Osy véljük, ha a nagyhatalmak ünnepélyesen lemondanának a fegyveres erők alkalmazásáról a Közép- és Közel-fteleten, ez hozzájárulna a feszültség enyhítéséhez a világnak ezen a részén. Ellene vagyunk a lázas fegyverkezési versenynek, amely semmi jót sem ígér a világbékének. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány szót mondani' a leszerelés problémájáról. Ezt a problémát mindig az egyik legfontosabb nemzetközi problémának tekintettük, amelynek megoldásától függ, milyen irányban fognak fejlődni az államok közötti kapcsolatok — a béke, vagy pedig a háború felé. A szovjet, kormány szükségesnek tartja, hogy hamarosan megegyezés jöjjön létre a leszerelés problémájának olyan megoldására, amely kiküszöbölné egy új háború keletkezésének veszélyét, és hogy létrejöjjenek az államok közötti kapcsolatok fejlesztésének előfeltételei a béke és a kölcsönös megértés alapján. A probléma megoldásának elérésére törekedve, a Szovjetunió nem egyszer saját kezdeményezéssel lépett fel, e kérdésekben terjedelmes, mindent felölelő javaslatokat terjesztett elő. A nyugati hatalmak sajnos mindeddig nem mutatnak igazi hajlandóságot a leszerelési probléma megoldásának elérésére, s ami az atomés hidrogénfegyvereket illeti, egyenesen kijelentik, hogy nem tartják kívánatosnak betiltásukat. A Szovjetunió kész bármikor megegyezést aláírni e fegyverek betiltásáról. Felhívásaink azonban, amelyeket a békeszerető nemzetek támogatnak, nem találnak visszhangra azoknál a hatalmaknál, amelyeknek döntő szavuk van az úgynevezett „nyugati világban". Az országaink közötti megegyezést és valamennyi nagyhatalom megegyezését a leszerelés problémájában az egyszerű emberek világszerte mérhetetlen elégtétellel üdvözölnék s ezáltal megnyílna az út az államok nagyméretű együttműködéséhez, valamennyi ország és nemzet tartós és békés egymás mellett éléséhez. J. RESTON: Ami azokat az utasításokat illeti, amelyeket — mint ön mondotta — Henderson Dullestól kapott —, szeretném megkérdezni, vajon a szovjet kormány ismeri-e ezen utasítások tartalmát, és valóban olyanok voltak-e, amiképpen ön ecsetelte. N. SZ. HRUSCSOV: Ezt kérdezze meg Dulles úrtól. Dulles úr beszédeiben sokszor hivatkozik az istenre, így tehát eskü alatt mondja meg az igazat, milyen utasításokat adott Hendersonnak. Ha valóban hívő, és nem akar hamis esküt tenni, beismeri, hogy ilyen utasításokat adott neki. J. RESTON: Ha valóban így van, akkor igazán meg vagyok lepve. Szeretném megjegyezni a következőket: amikor Eisenhower fiatal korában a West Point-1 katonai akadémiába lépett, szüleinek akarata ellenére cselekedett, mert szülei pacifisták voltak. Anyja ezzel a bibliai idézettel búcsúzott tőle: aki karddal harcol, kard által vész el. Szilárdan hiszem, hogy Eisenhower a világon mindennél jobban óhajtja, hogy ne legyen háború. Nemrégen az USA szenátusában egy férfivel beszélgettem, aki jobban ismeri Eisenhowert, mint bárki más. Megkérdeztem tőle, mit óhajt Eisenhower a legjobban, mit szeretne elérni 1961-ig, amikor is véget ér elnöki megbízatása. Ez a férfi azt válaszolta, hogy az egyetlen, amit Eisenhower óhajt, a békés megegyezés a Szovjetunióval, kezdve akár a leszerelés kérdésében való megegyezéssel. Szívem mélyébő

1 hiszem, hogy ez így van és ezért egyszerűen nem tudom, mit gondoljak az ön szavairól. N. SZ. HRUSCSOV: Egyet értek önnel, hogy valóban nagyon komoly dolgokról van szó. De biztosítom önt, hogy ez így van. A tények erről meggyőzően beszélnek. Az USA uralkodó körei a szó szoros értelmében uszítják Törökországot Szíria ellen. Törökország csapatösszevonásokat hajt végre Szíria határain. Sőt csapatait összevonja a Szovjetunió határainak bizonyos szakaszain is. Ezt azonban feleslegesen teszi. Ha a szenátusban valóban ismer olyan férfit, aki Eisenhowerhez közel áll, miért ne kérné meg általa Eisenhower elnököt, hogy valósítsa meg nemes törekvéseit és hatalmának erejénél fogva tartsa vissza azt a bűnös kezet, amely a világ ellen tör és készen áll arra, hogy az emberiséget újra vágóhídra kergesse. Eisenhowernek minderről tudnia kell, mert Dul les az elnök jóváhagyása nélkül sem mit sem tehet. Lehetséges, hogy Ei senhower úr valóban őszintén óhajt ja a megegyezést velünk, de számos esetben megkísérli, hogy úgy bánjon S velünk, mint csatlósaival, akik készek mindenben alávetni magukat akaratának. így nem lehet velünk bánni. Tekintetbe kell venni országunk érdekeit, a béke érdekeit. Nekünk nincs sehol, a világnak semmilyen részén egyáltalán semmi különös érdekünk. Nincsenek ilyen érdekeink sem Egyiptomban, sem Szíriában, sem az arab országokban, és nincs is szükségünk semmire sem tőlük. Van kőolajunk, gabonánk, ércünk, s mindebből sokkal nagyobb mennyiséggel rendelkezünk, mint az arab országok. Ezen országokkal kapcsolatos politikánk a belügyeikbe való be nem avatkozáson alapul. Ami azonban az USA-t illeti, érvényesíti a „Dulles- és Eisenhower-doktrinát" és kigondolja a „légüres teret". És ilyen „légüres tér" sehol sincs, sehol, sehol a világon. Mindenütt vannak emberek, akik munkájukat végzik és elégedetten élnek. Amikről beszélek, kellemetlen tények, de kénytelen vagyok beszélni róluk és elítélni az ilyen eljárást. Igaz, ez nem fog tetszeni Dulles úrnak és Eisenhower úrnak, de én nem alkudozhatok a lelkiismeretemmel. Tény, hogy Törökország háborúra készül Szíria ellen. Erre a veszélyes útra Törökországot az USA egyes vezető tényezői kergetik. A közvéleménynek tudnia kell erről. Remélem, megért bennünket. Hisz az USA távol van ettől a térségtől, mi azonban szomszédai vagyunk. Ha ott eldördülnek az ágyúk, akkor nehéz lesz a tüzet megszüntetni. A gépfegyverek és az ágyúk után sor kerülhet a rakétalövedékekre, aminek súlyos következményei lennének. J. RESTON: Mélységesen becsülöm azt az őszinteséget, amellyel velem beszélt, és mindarról, amit nekem mondott, részletes jelentést teszek. Csodálkozom azonban azon, hogy ön a szíriai eseményekről beszélt. Tudom, hogy hazám szembe helyezkedett szövetségeseivel, amikor azok betörtek a közép-keleti térségbe. Ez nem volt könnyű, de az USA ezt tette. Annak ellenére, amit ön e kérdésről mondott, úgy vélem, hogy Franciaország és Nagy-Britannia az Egyesült Államokat becsapták. És most állandóan ugyanazt a sarat tapossuk. Önök bennünket vádolnak, mi meg önöket. A legcsodálatosabb az, ki tudja, miért nem tudunk egymással közvetlenül megegyezni és valamilyen megegyezésre jutni. N. SZ. HRUSCSOV: Kérem, jegyezzen fel mindent, amit mondok, és mondja el népének. Azt akarjuk, hogy ne legyen háború. Hisszük, annak ellenére, hogy nekünk és önöknek különböző politikai nézeteink vannak, mégis lehetséges megegyezést elérni a béke megőrzésének kérdésében. Mi a háború ellen vagyunk, a békés egymás mellett élést óhajtjuk. Meglátja azonban, mi történik majd, ha közzéteszik a velem folytatott beszélgetést. Sárral fognak engem dobálni, cáfolatokat fognak kiadni, megkísérlik majd az embereket megnyugtatni, befolyásolni őket. Ha azonban ez segít megakadályozni a háború előkészítését, örülni fogok neki. Eljön az idő, amikor ennek a hírét nem tartják majd titokban és az amerikai közvélemény mindenről értesül. Emlékezzen vissza majd szavaimra és meggyőződik róla, hogy igazak voltak. J. RESTON: Ez azt jelenti, hogy Szíriában szovjet részről nem történt semmilyen provokáció, és hogy a Szovjetunió nem szállított fegyvereket Szíriának? N. SZ. HRUSCSOV: Szovjet részről Szíriában nem volt semmilyen provokáció. Szíriában nincs egyetlen szovjet katona sem. Csak gazdasági küldöttség és műszaki szakértők egy csoportja tartózkodik ott. Más szovjet polgár — kivéve a nagykövetség alkalmazottait — nincs Szíriában. Nem titkoljuk azt, hogy szállítottunk bizonyos mennyiségű fegyvert Szíriának saját védelmére. De vajon nem tudja-e ön, hogy az USA számos országnak szállított és szállít fegyvereket? Sok arab — és itt elsősorban az arab országok vezető személyiségeire gondolok — nagyon távol áll a kommunizmus gondolatától. Egyiptomban pl. sok kommunista börtönben ül. Az arab országok vezető személyiségei nacionalisták, ellenzik a gyarmati rabszolgaságot, politikai és gazdasági függetlenségük megszilárdítását óhajtják. Nem titkoljuk, hogy rokonszenvünk azoké a nemzeteké, amelyek függetlenségükért harcolnak, és mi készek vagyunk e harcukban segíteni őket. Emellett nem követünk semmi más célt, mint azt az egyedülit, hogy a nemzetek felszabaduljanak a gyarmati függőség alól. Tudjuk, hogy a kommunizmust nem lehet senkire sem szuronnyal rákényszeríteni, épp úgy, mint ahogy a gondolatot sem lehet gépfegyverrel megsemmisíteni. A cári Oroszországban nem volt sem gyülekezési, sem szólás- és sajtószabadság. Ennek ellenére azonban a cárizmust elsöpörte a forradalom, mert a tömegekben a marxizmus-leninizmus gondolatai uralkodtak. Ma összeomlóban van a gyarmati rendszer. Az USA uralkodó körei megkísérlik e folyamat feltartóztatását. A nemzetközi csendőr szerepét játsszak ma, és fellépnek a szabadságra és függetlenségre törekedő nemzetek ellen. Ňem akarnak azonban saját maguk harcclni, mert ez túlságosan nyilvánvaló beavatkozás volna. Ezért akarnak felhasználni más országokat. És az ilyen szégyentelen cselekedeteket a „kommunista veszélyről" szóló koholmányokkal leplezik. Vajon Nasszer kommunista-e? Természetesen nem az! Ennek ellenére azonban támogatjuk Nasszert. Nem akarjuk őt kommunistává tenni és éppen úgy ő sem akar bennünket nacionalistává alakítani. Éppen ez jelenti az egymás mellett élést, a nemzeti szuverenitás tiszteletbentartását és a kölcsönös be nem avatkozást. Ami a Közép- és Közel-Kelet problémáinak rendezéséhez vezető utakat illeti, nemrégen e kérdésről levelet intéztünk az Egyesült Államokhoz, Nagy-Britanniához és Franciacrszághoz. Meg akarjuk találni a közös nyelvet, hogy kiküszöböljük a háború veszélyét ebben a térségben. Annak idején javasoltuk egyezmény megkötését arra vonatkozólag, hogy valamennyien elutasítjuk a fegyvereladást e térség országainak. A nyugati államok azonban elutasították ezt a javaslatot. Békében akarunk élni valamennyi országgal. Készek vagyunk bármikor, bármiiyen találkozóra, ha meglesz a jóakarat a megegyezés elérésére. Hisszük, hogy ez az egyezmény létrejön. Ha a másik fél még nem óhajt ilyen megegyezést, türelemmel kell felvérteznünk magunkat és várnunk kell. J. RESTON: Hruscsov úr nézete szerint van-e a két ország közötti tárgyalásoknak újabb reményt keltő területe, tekintettel a legutóbbi genfi tárgyalások sikertelenségére? N. SZ. HRUSCSOV: Ma már minden józan ítéletű ember előtt világos, hogy fegyveres erővel napjainkban nem lehet nemzetközi problémákat megoldani, csak egyetlen út van, a békés tárgyalások útja, valamennyi részvevő érdekeinek tiszteletben tartása mellett, az egyenjogúság és p kölcsönös erők alapján. A Szovjetunió a nemzetközi problémák megoldásának éppen ilyen útja mellett foglal állást. Ha valamennyi állam, s elsősorban az USA és a Szovjetunió, amelyek a legnagyobb katonai s gazdasági potenciával rendelkeznek, tárgyilagosan az együttműködés és kölcsönös megértés szellemében törekednének a fontos nemzetközi problémák megtárgyalására és megoldására, amelyek bonyolulttá teszik a helyzetet és megakadályozzák a tartós bizalom megteremtését, akkor a világbéke kilátásai -r és hangsúlyozom — valamennyi ország és nemzet békéjének kilátásai jelentősen megnövekednének. Az embe-iség békére törekszik, és valamennyi állam kormányainak kötelessége eleget tenni e kötelességnek, elérni, hogy az egész világon létrejöjjön a nemzetek közötti igaz; békés együttműködés. Ezzel összefüggésben szeretnék néhány szót mondani a szovjet-amerikai kapcsolatokról. Államaink álláspontja döntő hatással lehet a nemzetközi helyzetre, annak egészségessé válása vagy pedig rosszabbodása értelmében. Ha a Szovjetunió, az USA és más nagyhatalmak óhajtják, erejükben áll, hosszú évekre biztosítani a tartós, szilárd békét az egész világon. A második világháború alatt a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok együtt harcoltak a támadó ellen. Felmerül a kérdés, miért nem tudnánk ma a háborút megakadályozni. Megtudjuk és meg kell akadályoznunk. Nem eqyszer kellett hallanunk és olvasnunk az amerikai állam vezető személyiségeinek beszédeit, amelyekben felhívást tettek a béke biztosítására. De az USA-ban gyakran, nagyon gyakran halihatók hivatalos személyiségek, akiknek beszédeinek semmi közük sincs a békéhez. Mi szovjet emberek nem értjük, mi tulajdonképpen az amerikai kormány hivatalos vonala, vajon az előbbiek vagy az utóbbiak beszédei fejezik ki? Éppúgy nem értjük, miért van oly szakadék aközött, amit az amerikai kormány vezető tényezői mondanak és aközött, ahogyan az események a valóságban fejlődnek. Nem értjük miért beszélnek a békéről és ugyanakkor elutasítják a leszerelést, az . atom- és hidrogénfegyverek betiltását, sőt elhatározzák, hogy e fegyverekkel háborút viselnek. Nem értjük, miért bővül szüntelen a katonai támaszpontok hálózata más államok körül és miért van az amerikai fegyveres erők jelentős része idegen államok területén, miért állítanak öszsze olyan terveket ?s doktrínákat, amelyek a világot ilyen lázba hozzák. A szovjet nép hiszi, hogy az USA vezető tényezői, akik az ország külpolitikájának irányvonalát meghatározzák, végül elismerik a Szovjetunióval való békés egymás mellett élés szükségességét, és akkor azután az amerikai nép törekvése a béke megszilárdítására és valamennyi nemzet biztonsága megszilárdítására fog irányulni. A Szovjetunió híven békepolitikájához, folytatni fogja a nemzetközi feszültség enyhítésének irányvonalát, valamennyi országgal s elsősorban az USA-val való kapcsolatok megjavításának irányvonalát, mert kapcsolatainkat most nem tarthatjuk kielégítőnek. Szorgalmasan törekszünk a Szovjetunió és az USA közötti kapcsolatok megjavítására, az országaink közötti együttműködés, a szovjet és az amerikai nép együttműködése és kapcsolatai sokoldalú fejlesztésére. Reméljük, hogy főképp a nemsokára megkezdődő szovjet-amerikai tárgyalások, amelyek a kapcsolatok kiterjesztésével foglalkoznak, sikeresek lesznek. Ami a szovjet felet illeti, minden erőfeszítést megteszünk, hogy ez a tárgyalás utat nyisson további még szélesebb körű együttműködéshez államunk életének valamennyi területén. J. RESTON: Őszintén köszönöm önnek, hogy annyi időt áldozott arra, hogy válaszoljon kérdéseimre. Szeretném még megkérdezni öntől, kit bízott meg a Szovjetunió a kölcsönös kapcsolatokról tartandó szovjet-amerikai tárgyalások vezetésével. Amikor államaink szélesebb körű együttműködéséről beszélt ön, valamilyen konkrét programra vagy technikai viták megrendezésére gondol-e, amelyek megelőznének egy új, a genfihez hasonló konferenciát, vagy pedig a legmagasabb szinten tartandó konferenciára gondol a Szovjetunió és az USA között? N. SZ. HRUSCSOV: Lehetséges. Nem vagyok teljes pontossággal tájékozva erről a kérdésről, mert szabadságon voltam. De amennyire tudom, az Egyesült Államok konkrét javaslatokat terjesztett elő. Nézetünk szerint a tárgyalásokat szélesebb alapokon folytathatnánk. Egyelőre azonban a kérdések nem nagy körére korlátozódnak. Ami azt illeti, hogy ki fogja vezetni a tárgyalásokat, ez még nincsen eldöntve. azonban ez végeredményben az amerikai képviselők színvonalától függ. Mi készek vagyunk bármilyen szinten tárgyalni ezekről a kérdésekről és minden más kérdésről, ha ez ahhoz vezet, hogy az emberek nyugodtan aludhassanak. Hisz nem hiába mondják az emberek — bármilyen nyelven is — amikor aludni mennek, hogy „jó éjszakát" és reggel „jó reggelt" kívánnak. Teremtsünk tehát olyan feltételeket, hogy az emberek valóban nyugodtan alhassanak. Hogy ezt elérjük, ehhez egy dolog szükséges: elismerni a történelmi tényeket, vagyis elismerni azt, hogy a Szovjetunió fennáll, mint szociaiista állam,, elismerni, hogy Kína létezjk, mint szocialista állam, elismerni a többi szocialista államok létezését. El kell ismerni, hogy ezek az államok nemzeteik akaratának és óhajának megfelelően fejlődnek és nem szabad beavatkozni belügyeikbe. Mi legalább is az olyan tőkés államok, mint az USA, Nagy-Britannia, Franciaország stb. reális létezésének feltételeiből indulunk ki és abból, hogy ezen országok társadalmi rendszerének kérdése nemzeteik belügye. Nézetünk szerint valamennyi vitás kérdést tárgyalások útján, háború nélkül kell megoldani. Ha ideiglenesen nem sikerült megegyezést elérni egyes kérdésekben, türelemmel kell felvértezni magunkat és a kérdések fokozatos megoldására kell törekednünk. Ügy véljük, ha az USA készséget nyilvánít, akkor nincs olyan kérdés, amelyben nem volna lehetséges megegyezni. Háború nélkül élni békés verseny alapján, ez az egymás mellett élés alapja. Ha ezt elismerik önök és erre fogják alapozni politikájukat ahelyett, hogy » (Folytatás a 4. oldalon) CJJ SZO 3 ír 1957. október 2.