Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-07 / 279. szám, hétfő

A cukorrépa vezet A burgonya betakarításában és a vetésben hátramaradnak Szlovákia egységes földművesszövetkezetei a kitermesztett cukorrépának csaknem felét már kiszántották. Ez csaknem 10 000 hektárral több, mint amennyit tavaly ugyanezen időszakban kiszántottak. Az állami gazdaságok dolgozói e fontos ipari növények egyharmadát már kiszántották. Jelentősen hátramarad az EFSZ-ek és az állami birtokok gazdaságai mögött a magánszektor, amelyben a cukorrépatermésnek- mindössze egytizedét szántották ki. Szlovákia valamennyi répatermesztö körzetében nagyon jól halad a cukorrépa elszállítása. Továbbra is jelentősen hátramarad a burgonya kiszántása és az őszi vetés. Például a szlovákiai EFSZ-ekben tavaly október elején 5000 hektárral több burgonyát szántottak ki, mint idén ősszel. A burgonyatermés négyötöde még a földben van. Az őszi vetésben a földművesek az összes szlovákiai kerületekben hátramaradnak. Például a GTÄ-k idén ősszel csupán nem egész 60 000 hektár őszit vetettek, ami sokkal kevesebb annál, amennyit tavaly október első napjaiban vetettek. A vetésben leginkább a nyitrai, žilinai és Banská Bystrica-i kerületek GTÄ-i maradnak le. Kisgéresi jegyzetek A hűs éjszaka után napfényes reggelre ébredt Kisgéres dolgozó népe. Már a kora reggeli órákban tarka csoportok lepték el a mezőt. Olyan *a határ, mint a nyüzsgő hangyaboly. Szedik a burgonyát, a cukorrépát, vetik az őszieket. Mindenki megtalálja a munkáját, senki sem ül odahaza ölhetett kézzel. Nem hiába mondják a kisgéresiekről, hogy szorgalmasak, ezt bizonyltja itt minden, Ügy mondják — s ezt a JNB dolgozói is megerősítették —, hogy a kisgéresi szövetkezetben haladnak legjobban az őszi munkákkal. Hogy jól megy a munka és szépek ez eredmények, abban nagy érdeme var Géresi Istvánnak, a szövetkezet elnökének és a vezetőségnek is. Géresi elvtársat a gazdasági udvarban találjuk, ahol fontos megbeszéléseket folytat az egyes termelési ágek vezetőivel. A fürge, pirospozsgás, egészségtől duzzadó ember igazi kisgéresi típus. Géresi elvtárs otthon van a szakmájában. Nem hiába végezte el az egyéves EFSZ-elnöki iskolát, a szövetkezetet egyre nagyobb sikerek felé vezeti. 1954 óta elnök, a tagok bíznak benne. Eredményes munkájáról beszélnek az iroda falán sorakozó dicsérő elismerések is. Most még nagyobb lendülettel látnak majd a munkához, mert Kisgéres is szövetkezeti község lett. A 887 hektáros EFSZ 1307 hektárra növekedett, a tagok száma 84-ről 164-re emelkedett. Ma 164 mezőgazdasági üzemet foglal magába a kisgéresi szövetkezet. — Ezután még több lesz a munka — mondja Géresi elvtárs —, de örömmel végzem, mert a falu dolgozóinak érdekéről van szó. Igen, Géresi elvtársnak több dolga lesz. Ügy kell szerveznie a munkát, hogy mindenkit foglalkoztatni tudjon. Ez pedig Kisgéresen nem kis fejtörést kíván. A tagság a rábízott munkákat rendszerint határidő előtt elvégzi, ezért fontos, hogy a vezetőség felkészülten, újabb munkákkal lássa el őket. * • * Hogy Kisgéres első a cukorrépa betakarításban, az nem a véletlen müve. Ugyancsak a jó és gondos munkának köszönhető a járási méretben legjobb terméseredmény. Az 510 mázsás hektárhozam szép jövedelmet biztosit a szövetkezetnek. A felárakkal együtt mintegy 12 ezer koronás bevételük lesz hektáronként. Ha figyelembe vesszük a 18 hektárnyi területet, kiszámíthatjuk, milyen szép Összeg folyik be a közös pénztárba. Mindebben nagy érdeme van Máté István agronőmusnak is, aki — bár nem régen van e tisztségben — úgy ismer minden talpalatnyi földet, mint a saját tenyerét. A fiatal, tetterős ember egyik fő erőssége a szövetkezetnek. Esténként, amikor a napi munkát értékelik és a másnapit felosztják, sok szó esik a hatékonyságról is. Többet, jobban és olcsóbban kell termelni és ki kell használni minden lehetőséget. Komoly, mindennapi problémája ez Géresi elvtársnak és a többieknek. • * * A jó gazdálkodást bizonyltja az is, hogy nem idegenkednek az ipari növények termesztésétől sérti. Nyolc hektár kenderből 54 ezer korona bevételük volt. A dohány, amelyet 12 hektáron termeltek, kb. 216 ezer koronával gazdagítja a szövetkezet pénztárát. Állattenyésztésük is eredményes. Kopasz Péter tehenész és társai 8,1 liter napi átlagos tejhozamot érnek el. A szép eredmények elérésében nagy érdeme van a 27 kommunistának, akik a termelés különböző ágaiban példaképei a szövetkezeti tagoknak. De ha már a munkáról, a termelési eredményekről beszélünk, miért ne beszélhetnénk a tagok magánéletéről is. Miért ne néznénk körül a tagok házatáján, hogy meglássuk mit hozott a szövetkezet Kisgéres népének. Az elmúlt évek alatt több mint 110 új ház épült, illetve kapott nagyobb tatarozást. A rádió egyik házból sem hiányzik, modern berendezés s mintegy 30 mosógép van már a faluban. Dócs László és Kis Pap Albert jó gazdák voltak ezelőtt is, de mégis a szövetkezet adta meg nekik a lehetőséget az új ház felépítésére. A falu utcája kockakővel van kirakva, ez is a fejlődést, a növekvő jólétet bizonyítja. Kultúrházuk is van, s a hosszú téli estéken a fiatalság műkedvelő színielőadásokkal szórakoztatja a falu dolgozóit. Kisgéres arculata változik. Nem is olyan régen még 5—6 család szorongott egy-egy udvarban. Mindez fokozatosan megszűnik, s mindenki a saját portáján új házba költözik. Még Berta Istvánnak is más a sorsa ma, mint a múltban volt. Valamikor a rokkant ember mankóval járt az eke után. Ma a szövetkezet gondoskodik róla, éjjeliőr lett, s biztosítva van megélhetése. Gazdag évről beszélnek az idén a kisgéresiek. A szőlőhegy is kitesz magáért. Jó a termés — víg lesz a szüret. Á jó borhoz pedig hússal, kolbásszal, s alonnával kell ágyazni! Ebben sem lesz hiány. Minden tag két sertést hizlal. Megtelnek a pincék, kamrák, s vidámabb, boldogabb lesz az élet. MEGJEGYZÉS A dolgozók szolgálatában Hasúnkban a dolgozók egészségének megerősítésére fordított gondoskodás egyik nagyon hatásos formája a fürdői gyógykezelés. Míg valaha a gyógyfürdőket csupán a jómódúak látogathatták, addig ma ezek az intézmémények elsősorban a dolgozók egészségét, munkaképességét hivatottak visszaszerezni. Gyógyfürdőinkben ez év első felében több mint százezer beteget gyógykezel, tek. A kezelésben részesültek 45,8 százaléka munkás, 31,1 százaléka további alkalmazott, 1,5 százaléka szövetkezeti tag, 6,7 százaléka. nyugdíjas, 14,4 százaléka családtag, (ebből 7,9 százalék munkások családtagjai) és 0,5 más foglalkozású volt. A fürdői gyógykezeltetés örvendetes eredménye az első félévben, hogy mintegy 8000 munkaképtelen dolgozónak adta vissza egészségét, munkabírását. Ez mintegy egyharmada a fürdői gyógykezeltetésre beutalt munkaképtelenek számának, de számításba kell vennünk, hogy közöttük sok nyugdíjas és családtag van. A gyógykezeltek mintegy 90 százalékát a szakszervezeti szövetségek utalták be. Egy részüket olyan dolgozókból, akik munkaképesek és szabadságuk idején gyó"vkezeltetik magukat, másik részüket munkaképességük elvesztése miatt, betegségük idején. A gyermekekről sem feledkezünk meg a fürdői gyógykezeltetés során. A gyermekek számára létesített intézetekben az első félévben 4000 gyermeket gyógykezeltek. ® A budyšini-tužicai Srb Történelmi Intézet tudományos dolgozói felfedeztek egy X. századbeli szláv epikus költeményt, amely a maga nemében a legrégibb keletű. A költemény a magyarokna'- és a Iužicai szrboknak Henrik német császár ellen folytatott közös harcát énekli meg és Chotebor vidékén a nép száján maradt fenn. (III. folytatás) A bolsevikok magukévá tették a munkások, katonák és parasztok spontán, egyszerű kívánságait, és azok alapján állították össze akcióprogramjukat. És ily módon, míg a „honvédd" mensevikek és eszerek kompromisszumra léptek a burzsoáziával, a bolsevikok meghódították az orosz tömegeket. A bolsevik párt, amely júliusban üldözött és megvetett csoport volt, szeptemberben már csaknem teljesen megnyerte ügyének a fővárosi munkásokat, a Balti Flotta tengerészeit és a katonákat. A nagyvárosokban tartott szeptemberi községi választások eredményei igen sokatmondók: csak 18 százalék szavazott a mensevikekre és az eszerekre, a júniusi 70 százalékkal szemben... Egy körülmény nagyon megzavarta a külföldi megfigyelőket, az tudniillik, hogy a Szovjetek Központi Végrehaj tó Bizottsága, a Hadsereg és a Hajóhad Központi Szovjetje és néhány szakszervezet — nevezetesen a postás és a vasutas szervezet — központi bizottsága a leghevesebben szembefordult a bolsevikokkal. Ezeket a központi bizottságokat a nyáron vagy még korábban választották meg, amikor a mensevikeknek és az eszereknek igen sok hívük volt, és minden új választást elodáztak vagy megakadályoztak. így például a mun kás- és katonaküldöttek szovjetjeinek szervezeti szabályzata szerint az országos kongresszust szeptemberre kellett volna összehívni, de végrehajtó bizottságuk erre nem volt hajlandó, mert csak két hónap választotta el őket az Alkotmányozó Gyűléstőd. amikor, mint mondották, a szovjetek amúgy is le fognak mondani. Közben a bolsevikok országszerte tért hddí tottak a helyi szovjetek, a szakszer vezetek, a katonák és a tengerészek soraiban. A parasztküldöttek szovjetjei még mindig konzervatívak voltak, mert az Istenhátamögötti falvakom a politikai tudat lassan alakult ki, és az eszer pártnak mély gyökerei voltak a parasztság soraiban... De még a parasztok kőzött is kezdett kialakulni egy forradalmi szárny. Világosan megmutatkozott ez októberben, amikor az eszerek balszárnya levált és megalakított egy új politikai pártot, a baloldali eszer pártot. Ugyanekkor sok jel mutatott arra, hogy a reakció erői, felbátorodtak ... A petrográdi Trockij Színházban példátul egy monarohista csoport megakadályozta „A cár bűnei" című bohózat előadását, és lincseléssel fenyegette a színészeket, amiért „megsértették a cárt". Egyes újságok „orosz Napóleon" után epekedtek. Október 15-én beszéltem Sztyepán Jurjevics LjamozowaL, egy orosz nagytőkéssel, akit „az orosz Rockefeller-ként emlegettek, s aki a kadet párt híve volt. „A forradalom — mondotta — betegség. A külföldi hatalmaknak itt üiöbb-utóbb közbe kel! lépniök — mint ahogy az ember nem hagy magát a egy beteg gyermeket, hanem megtanítja, hogyan kell járni. Persze ez nem lesz valami kellemes, de minden nemzetnek fel kell ismernie a bolsevik veszélyt — a „proletárdiktatúra" és a „világforradalom" eszméje járványként terjed ... Van egy eshetőség arra, hogy ez az intervenció nem válik szükségessé. A közlekedés megbénult, a gyárak leállnak, és a németek előrenyomulnak. Az éhezés és a vereség talán észre téríti az orosz népet." Ljamozonov úr hangoztatta azt a szilárd meggyőződését, hogy bármi történjék is, a kereskedők és a gyárosok nem járulhatnak hozzá a munkások üzemi bizottságainak a működéséhez és nem engedhetnek a munkásoknak beleszólást az ipar igazgatásába. „Ami a bolsevikokat illeti, két módszer van elintézésükre. A kormány elhagyhatja Petrográdot. azután kihirdetheti az ostromállapotot, és az otfcami katonai parancsnok törvényes formaságok nélkül elintézheti ezeket az uruságokát... Vagy ha például az Alkotmányozó Gyűlésen bizonyos utópista áramlatok jelentkeznének, azt fegyveres erővel kell feloszlatni..." Közeledett a tél, a kegyetlen orosz tél. Egyes üzletemberek így beszéltek róla: „A tél mindig legjobb barátja volt Oroszországnak. Talán most megszabadít bennünket a forradalomtól." A hideg fronton a lerongyolódott csapatok tovább éheztek és pusztultak, minden lelkesedés nélkül. A vasúti közlekedés összeomlott, élelem nem volt, a gyárak álltak. A kétségbeesett tömegek azt mondották, hoov a burzsoázia szabotál, a nép életére tör, vereséget szervez a fronton. Rigát éppen az utái) adták fel, hogy Kornyilov tábornok nyilvánosan kijelentette: „Talán Riga az ára annak, hogy az országot kötelessége tudatára ébresszük?" (Lásd John Reed: Kornyilov Breszt Litovszlcban. Boni and Liveright, New York, 1919.) Amerikaiak számára elképzelhetetlen az osztályharc ilyen méretű kiéleződése. De én személyesen találkoztam az északi hadszíntéren olyan tisztekkel, akik inkább választották a katonai összeomlást, mint a katonai bizottságokkal való eavüttrnűködést A kadet párt petroarádi csoportjának titkára azt mondotta nekem, hogy az ország gazdasági bomlasztása egy része annak a kampánynak, amely az orosz forradalom lejáratására irányul. Egy antant-diplomata, akinek nevét nem közölhetem, ezt saját tapasztalatai alapján meaerősítette. Tudok arról, hogy egves Harkov környéki szénbányákat tuliaidonosaik vízzel árasztották el. eoves moszkvai textilgvárakban a mérnökök a gépeket használhatatlanná tették, egyes vasúti tisztviselőket pedig a munkások azon kaptak rajta, hogy mozdonyokat rongáltak meg ... A vagyonos osztályoknak egy tekintélyes rétege inkább választotta a németeket, mint a forradalmat — vagy akár az Ideiglenes Kormányt —, s ezt nem is titkolta. Annál az orosz családnál, amelynél laktam, étkezés alatt a társalgás csaknem állandóan arról folyt, hogy majd bejönnek a németek, akik meghozzák „a törvényességet és a rendet..." Egy ízben estémet egy moszkvai kereskedőnél töltöttem. Teázás közben megkérdeztük az asztalnál üló tizenegy személyt, kire szavaz, „Vilmosra vagy a bolsevikokra". Tizen szavaztak Vilmosra ... A spekulánsok felhasználták az általános szervezetlenséget arra, hogy vagyonokat halmozzanak fel és tékozoljanak el fantasztikus orgiákon vagy a kormáinyhivatalnokok megvesztegetésére. Az élelmiszert és a fűtőanyagot elrejtették vagy titkon kiszállították az országból Svédországba. A forradalom első négy hónapjában például az élelmiszert tároló petrográdi raktárakat úgyszólván nyíltan kifosztották, amíg a két évre elegendő gabonakészletből alig maradt annyi, amennyi a város egyhavi szükségletét fedezte... Az Ideiglenes Kormány utolsó közellátási miniszterének jelentése szerint fontonként két rubelért vettek Vlagyivosztokban kávét, s a petrográdi fogyasztóknak 13 rubelt kellett érte fizetnie. A nagyvárosok raktárai tömve voltak élelemmel és ruháneműekkel, de ezt csak a gazdagok tudták megvenni. Ismertem egy vidéki kereskedőcsaládot, amely rávetette magát a spekulációra. A három fiúnak sikerült kibújnia a katonai szolgálat aiól. Az egyik élelmiszerrel spekuláät. A másik a lénai bányákból lopott arainyat adta el titokzatosan finnországi ügyfeleinek. A harmadiknak részvénytöbbsége volt egy csokoládégyárban, amely a helybeli szövetkezeteknek szállított — azzal a feltétellel, hogy a szövetkezetek ellátják őt mindazzal, amire szüksége van. Míg a tömegek kenyérjegyükre egy negyed font fekete kenyeret kaptak, ő dúskáilt a fehér kenyérben, cukorban, teában, vajban és kaJácsban ... Amikor a fronton a katonák már nem tudtak tovább harcolni a hideg, az éhség és a kimerültség miatt, ez a család méltatlankodva kiáltotta: .Gyávák!" „Szégyelljük, hogy oroszok vagyunk" ... Amikor végül a bolsevikok nagy élelmiszerkészleteket találtak és rekviráltak el, „rablóknak" nevezték őket. S e rothadás mellett a reakció, amely mit sem változott II. Miklós bukása utam, folytatta munkáját — titokban és nagy aktivitással. A hírhedt oh r ama ügynökei is működtek, a cár mellett és ellene, Kerenszkij mellett és ellene — aszerint, ki fizette meg őket... Különféle iliegális szervezetek, mint fekete századok, lázasan dolgoztak a restauráción. A korrupciónak, a féligazságoknak ebben a légkörében nap mint nap egy világos, tiszta hang hallatszott, a bolsevikok egyre erősbödő hangja: .Minden hatalmat a szovjeteknek! minden hatalmat a millió meg millió egyszerű munkás, katona, paraszt közvetlen képviselőinek! Földet, kenyeret, s legyen vége a háborúnak, legyen vége a titkoš diplomáciának, a spekulációnak, az árulásnak... A forradalom veszélyben van, s vele a nép egész ügye a világon!" A proletariátus és a középosztály, a szovjetek és a kormány között márciusban kitört harc tetőpontjához közeledett. Oroszország, amely a középkorból egy ugrással a huszadik században termett, két forradalom — a politikai és a szociális forradalom — közti élethalálharcot tárta a meglepett világ elé. . Csodás tanújelét adta életerejének az orosz forradalom az éhség és csalódás e hónapjai után! A burzsoáziának jobban kellett volna ismernie Oroszországot. A forradalom „betegsége" még hosszú ideig fogja gyötörni Oroszországot... Ha visszatekintünk, az a benyomásunk, hogy a november előtti Oroszország egy más korhoz tartozott, egy hihetetlen konzervatív korhoz. Olyan gyorsain megszoktuk az újabb, gyorsabb ütemű életet, amilyen mértékben az orosz politikai élet radikalizátlódott — a kadetokat a „nép ellenségének" nyilvánították, Kerenszkij „ellenforradalmár" lett, a „középutas" szocialista vezetők, Cereteli, Dan, Liber, Goc és Avfcizentyev túlságosan reakciósok voltak híveik szemében, és olyan emberek, mint Viktor Csernov. sőt még Maxim Gorkij is a jobbszárnyhoz tartoztak.,. 1917 december közepe táián az eszer vezetők egy csoportja magánlátogatást tett Sir George Bucbanannál, az angol nagykövetnél és arra kérte, hogy ne tegyen említést látogatásukról, 'mert őket „túlságosan jobboldaliaknak" tekintik. „Szinte hihetetlen" — mondotta Sir George. „Egy évvel ezelőtt a kormányomtól azt az utasítást kaptam, hogy he fogadjam Miljukovot, mert túlságosan baloldali!" Szeptember és október Oroszországban — különösen Petrográdban — a két legridegebb hónap. Sötét, felhős égbolt, egyre rövidülő napok és áHandóan szakadó eső. Az utcán bokáig ért a csúszós sár. amelyben a nehéz csizmák mindenütt mély nyomot hagytak, s még kellemetlenebb volt mint máskor, mert a városi közigazgatás teljesen megbénult, s az utcák tisztaságával sem törődött senki. A Finn-öböl 'felől nedves szél fújt, és hideg köd ereszkedett az utcákra. Este, részint takarékossági okokból, részint pedig a Zeppelin léghajóktól való félelem miatt az utcákat csak néhány, egyjnáistól nagy távolságban levő lámpa világította meg; a magánlakásokban és a bér" házakban csak hat órától éjfélig volt bekapcsolva a villany, különben negyven kope.ikás gyertyákkal és petróleummal "kellett világítani. Délután három órától reggel tizig sötét volt. A fosztogatások; ' be törések s*áma növekedett. A bérházakban éjjelre fegyveres kapuőrséget szerveztek. így volt ez már az Ideiglenes Kormány idején is. Hétről hétre kevesebb lett az élelem. A napi kenyéradag másfél fontról egy fontra csökkent, aztán háromnegyed, fél. majd negyed fontra. S végül már egy hét, amikor egyáltalán nem wlt kenyér. Cukorból egy személynek havi két font járt, — ha ugyan hozzá tudott jutni, ami ritka eset volt. Egy tábla csokoládé vagy egy font teljesen ízetlen kandiscuikor ára hét-tíz rubel volt — legalább egy dollár." Tej a városban legfeljebb minden második csecsemőnek jutott; a legtöbb szállodában vagy magánháztartásban hónapokig színét se látták. A gyümölcsidényben az alma vagy körte darabját majdnem egy rubelért árulták az utcasarkon ... Tejért, kenyérért, cukorért és cigarettáért órák hosszat kellett sorba állni a hideg esőben. Egy éjszakai gyűlésről hazatérve láttam, hogy már szürkület előtt kezdődött a sorbaállás, főleg asszonyok voltak ott, karjukon csecsemőikkel... Carlyle „A francia forradalom" című művében azt írja, hogy a francia nép minden más népet felülmúl a sorbaállás terén. Oroszország ebben nagy gyakorlatra tett szert még 1915-ben, Miklós áldásos uralma alatt, és azóta, megszakítás nélkül, 1917 nyaráig, amikor ez a dolgok megszokott rendjéhez tartozott. Kopott, rongyos emberek naphosszat dideregve álltak az utcán az orosz télben. Én álltam sorba kenyérért, és hallottam az elégedetlenség keserű hangját, amely időnként kirobbant a csodálatosan türelmes orosz tömegből... A színházak minden este játszottak, vasárnap is. Karszavina egy új balettben lépett fel a Marinszkij Színházban, a táncért lelkesedő oroszok mind megnézték. Sal.tapin énekelt. Az Alekszandra Színház Meyerhold rendezésében felújította Tolsztoj „Rettegett Iván halála" clmü darabját. Emlékszem, hogy ezen az előadáson láttam a cári hadapródiskola egy növendékét egyenruhában, aki a felvonásközökben felállt és tisztelgett az üres cári páholy előtt, amelvről levették a sasokat... A Krivoje Zerkalo nagyszerű szereposztásban hozta színre Schnitzler „Reigen"-jét. (Folytatjuk) ÜJ SZÓ 2 Trr 1957. október 7.