Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-05 / 277. szám, szombat

eqow eRwiw kisch: Lenin hiitnrnznü szófiája A Spiegelgasse felfelé is, oldalról is emelkedik. .Olyan szűk, hogy kézikocsi sem fér át rajta, és ha eleinte szinte erőlködik, hogy felkapaszkodjék a zürichi hegyre, félúton mégis újra le kell ereszkednie, anélkül, hogy házacskái ablakának kilátást nyújtana a Limmat-folyó hullámaira, a tó kristályos végtelenségére és a beültett lejt'6 kékeszöldjére. Errefelé nem laknak se turisták, se nászutasok, itt kiskézművesek és munkások élnek, itt él a szocialista körökben Lenin név alatt ismert Vlagyimir Iljics Uljanov is. Lenin, akit elvtársai tiszteletben tartanak, mindenki más pedig kigúnyol következetessége és határozottsága miatt. Lenin — az utópia matematikusa, az „őrült", aki pontos alapossággal kiszámította a proletárdiktatúra szükségszerű bekövetkezését, mintha a Romanovok hajtandók lennének egy száműzött számításának kedvéért lemondani a századokon át örökölt trónjukról, kivonulni a Kremlből, hogy oda beköltözhessen egy zürichi kis cipész albérlője ... Igen, Kammerer úr — cipész. Ogy ismerkedtem meg vele, hogy felkerestem műhelyében, a Spiegelgassen. hogy megjavíttassam vele a cipőmet. Miután a munkáért 80 Rappen-t kért, lehúztam a cipőmet, ó ráhúzta a kaptafára és a beszélgetés hamarosan az albérlőjére terelődött, aki másfél éven át, 1916 elejétől 1917 áprilisáig lakott nála, a suszterműhely melletti házban, a Spiegelgasse 14. szám alatt, fent a második emeleten. Kammerer mester 1917 májusára felmondta a lakását és átköltözött a Culmann utcába, ahol ismét biztosítani akart Uljanov úrnak és a feleségének en</ kis szobácskát. — De erre, sajnos, már nem került sor — beszéli a cipész. — 1917. április 8-án Uljanov úr közölte velem, hogy nyomban el kell utaznia. £n ÍQU feleltem: — De hiszen a szoba május l-ig ki van fizetve, miért akar máris elmenni? Azt válaszolta, sürgős dolga van Oroszországban. Igen csóváltam a fejem, mert hogy valaki veszni hagyjon félhavi lakbért, különösen ha nincs is felesleges pénze, mint Uljanov úrnak, az mégis csak furcsa. Nem igaz? Hogy máskülönben milyen bérlő volt Uljanov úr? Istenem, én meg voltam vele elégedve, huszonnyolc frankot fizetett a szobáért havonta, A szovjet Moszfilm műtermeiben készül a Kommunista c. film, amelynek tárgya a villamosítás lenini terve. Képünkön a film egyik jelenete. Szabó Lőrinc a kiváló magyar költő és műfordító csütörtökön délután 57 éves korában hosszas betegség után elhunyt. Az őrösi CSISZ-szervezet nemrégen mutatta be a Mano című vígjátékot. A darab megnyerte a nézők tetszését. Játékukért dicséretet érdemelnek Nagy Margit, Kovács Pál, Németi László és Juhász Katalin, akik esténkint mindig együtt voltak, hogy egy olyan műsort tanulhassanak be, amellyel szórakoztathatják a közönséget. (h. a.) Komárom, Léva és Zselíz példamutatására Érsekújvárott is megalakult egy irodalmi kör, mely a Csemadok keretein belül működik. A csoport körülbelül 20 tagból áll. Komoly feladatukként tűzték ki a járás írótehetségeinek felkutatását, a szocialista irodalom megismerését és fejlesztését. Az irodalmi kör november havában tartja bemutatkozását, egy művészest keretében, (s. m.) A lengyelországi Czitelnik könyvkiadóban megjelent Witold Zalewski Föld ég nélkül című könyve, mely a néphatálom létrejötte után a lengyel fplvak életében végbement nagy átalakulásokat örökíti meg. King Vidor, a Tolsztoj-regény alapján készült Háború és béke című amerikai film rendezője most filmet készít a nagy orosz író életéről. Tolsztojt a filmben Mail Farrer szemé'yesítené meg, aki a Háború és béke című filmben Andrejt alakította. A Laterza olasz konyvkiadóvállslat megjelentette Edio Vallini fiatal olasz író Észak-Itália munkásai című könyvét, mely 25 történetből áll. A történeteket észak-olaszországi munkások, különböző politikai és vallási meggyőződésű emberek beszélték el az írónak. Pekingben nemrégen fejeződött be az ázsiai országok filmfesztiválja. A fesztiválon Burma, India, Japan, Thaiföld, Kambodzsa, Szíria, Indonézia, a Tadzsiik SZSZK, Vietnam és más országok vettek részt filmalkotásaikkal. ^ Li Gi En koreai író most fejezte be Tumangan című regényét, amelyben leírja a hős koreai nép partizánharcát hazája függetlenségéért, a japán imperializmus igájának lerázásáért. Gondolkodom, amikor szenvedek — ezt a címet adta Langston Hews néger író útijegyzeteinek. Az USA-ban megjelent köinyvről a Mistreem című lap közölt bírálatot, melyben az írónak spanyolországi, szovjetunióbeli és közép-ázsiai tanulmányútjára kitérve a kónyvv-l kapcsolatban megjegyzi: „Bárhová Is utazott Hews, soha sem felejtette «1, hogy egy elnyomóit nép fia. Függetlenül attól, melyik országról vagy népről ír, kétség nem férhet ahhoz, kinek a pártján áll az íi Ó.Amerikában nagy sikert aratott Grace Mitelios eddig ismeretlen írónő Payton Piacé című regénye, mely egy kisváros életéről szól. A könyv tavaly ősszel jelent meg. Példányszáma mar elérte a 200 ezret, ami Amerikában nagy ritkaság. Az írónő most kötött szerződést egy hollywoodi filmgyárral regényének megfilmesítésére. Az Irodalom és Művészet nevű vietnami könyvkiadóvállalat első ízben adta ki vietnami nyelven Majakovszkij 12 művét. A kötetben benne van V. I. Lenin című poémája, a szovjet útlevélről szóló költeménye és egyéb ismertebb költeményei. Az Editori ruinjti nevű olasz könyvkiadóvállalat kiadásában megjelent M. Solohov Doni elbeszélések című könyve. A Német Szövetségi Köztársaság zenei életében nagy esemény volt Werner Egk Revizor című operájának bemutatója. Az opera Gogol vígjátékának motívumaira épül* Az Ulan Bator-i Állami Színház a legrégibb kőszínház Mongóliában. MÔsorán nemcsak mongol drámák, operák és balettek, hanem külföldi klaszszikusdk művei is szerepelnek. A mongol közönség egyik legkedveltebb színműve Shakespeare Othelloja, amely állandóan műsoron szerepel. Nemrégiben mutatták be Csajkovszkij Anyegin-jét és Aszafjev Bahcsiszeráji szökőkút című balettjét. A mongol szerzők művei közül a legnépszerűbb Vangan A bánat magaslatain cimű operája és a Doktorok című dráma. Moszkvai jelentés szerint 400 bemutatót rendeznek a Szovjetunió színházaiban az Októberi Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére. Háromszáz drámát és mintegy száz ZP • nés müvet mutatnak be. illetve újítanak fel. annak idején a háború alatt, ez megfelelő bér volt, ma már többe kerülne, legalább 35—40 frankba; nem volt vele sok munkánk. A konyhát használhatták, úgy szólt a megegyezés. Uljanovné főzött, többnyire tojást, rengeteg borsot szórtak rá és mindig teát ittak. Uljanov úr az egész áldott napot az asztal mellett töltötte, könyveket, újságokat olvasott és késő éjszakáig irogatott. Ojjé, hogy mennyi levelet és újságot kapott! Nézze csak, ez a sarok naponta megtelt vele és Uljanov úr maga járt érte, hogy a postásnak ne kelljen olyan gyakran felmásznia a lépcsőn. Ebben a bizonyos sarokban áll a pult, mindjárt az ajtó mellett. Alul „Bottines" felirattal ellátott papndekli-dobozok. Felette elegendő hely a Gorkijtól, Luxemburg Rózától, Csicserintői és másoktól érkezett levelekszámára. — Némelyik levél „Lenin" névre volt címezve és meg is kérdeztem Uljanovnétól, hogyan lehet az. Akkor elmagyarázta nekem, hogy ók orosz menekültek és ez valami felvett név. — ló, rendben van, feleltem én, ehhez nekem már semmi közöm. Önök szabályszerűen be vannak jelentve, a többi nem az én dolgom. Kammerer úr ül a verpángon és kalapálja a cipőm sarkát, legkisebbikfia ott gubbaszt mellette és az árral t esz-vesz. — Amikor elköltözött Uljanov úr és a felesége, rettenetes sok írást és újságot, egy egész halmot kellett elégetnem, hiszen nem cipelhettem magammái az új lakásba, és hogy ilyen nagy ember lesz belőle Oroszországban, esküszöm önnek, azt sose gondoltam volna. Búcsúzóul sok szerencsét kívántam neki és ezt mondtam: — Remélem, Oroszországban nem kell majd annyit dolgoznia, mint itt, Uljanov úr! Elgondolkozva felelte: — Azt hiszem, Kimmerer úr, Pétervárott még több dolgom lesz. — No — véltem én —, még többet összeirkálni, mint itt, talán nem is lehet. De hogyan találnak majd mindjárt szobát; Oroszországban állítólag nagy a lakáshiány? — Szobát bizonyára fogok kapni — felelte nekem Uljanov úri—, de hogy olyan csendes lesz-e, mint amilyen az öné volt, Kammerer úr, azt nem tudhatom. — Aztán elutaztak. Kammerer úr ráver — talán, hogy megerősítse a bérlőjétől kapott dicséretet — kalapácsával a foltra, amely cipőmet fogja díszíteni. Átveszi a pénzt, és miközben a cipőmet húzom, átmutat a szomszéd házra. — Az az ablak odafent, az volt Uljanov úr szobája. Most Stocker kárpitos lakja. Lehámlott vakolat a homlokzaton, a földszinten a Jákob-kútjához, címzett vendéglő, a falépcső meredek — inkább létra mint lépcső. Stockerné bevezet a kis kamrába, amelyet Kammerer úrtól valaha Lenin bérelt. Egészen alacsony a szobácska, az ember ki sem nyújtózkodhat rendesen, mert beleveri a kezét a vlafonba. Három méter széles, alig négy-öt méter hosszú, jobbra az ajtónál vaskályha, amelynek csöve átvezet az egész szobán, az ablak mellett sublót. A kettős ágy és a falon a sok szentkép már az új bérlő tulajdona, de a bútorok elhelyezése annak idején se igen lehetett más. Ott, ahol mosj az asztal áll, állhatott az asztal akkor is, hiszen másutt nincsen helye a huszonnyolcfrankos szegényes szobában. Az asztal, amelynél a szűk utca homályos fényében egy menekült üldögélt. Jó Sándor fordítása St: K. Neumann: November Levél levelet követ, vörösek, barnák, sárgák, és a kihűlő földet alváshoz bugyolálják. A réten vadul lengve levelek kergetőznek s hintáznak elmerengve tükrén az állóvíznek. A fakó, csendes tájon hallod egyre, hogy' hullnak, és szíved tükrén fájón ott leng egy bús hangulat. Szegény anyókák jönnek tar fák közt, ködön által. Mind zsákot, batyut töm meg e százszínű halállal. Fordította: Fügedi Elek !R A IK É T A prágai Kamara Színház évadnyitó bemutatója — Alexej N. Tolsztoj Rakéta című négy-felvonásos drámája — mind a kiválasztás, mind a rendezés és előadás tekintetében megérdemelt sikert aratott. Alexej N. Tolsztoj írói pályafutása kezdetén nem volt a forradalom harcosa. Csak az imperialista háború, a keserű tapasztalatok nyitották fel szemét, láttatták meg vele osztálya vérszegénységét, csak az 1917-es forradalom nehéz időszaka érlelte meg és avatta később igazán szovjet íróvá. Ezeknek a tapasztalatoknak köszönhető, hogy oly naggyá vált, amilyen, hogy műveivel — amelyekben a népnek él — olyat képes nyújtani, mint amit az indokolatlanul feledésbe merült Rakéta című drámájával is nyújt. A tévelygő forradalom előtti orosz értelmiség problémáját elemezi e darab. Olyan emberekről szól, akik megelégelvén a fülledt légkört, amelyben élni kénytelenek, kitörnek, hogy a friss levegőn „valami nagyot", valami nem vártat érjenek el. Tolsztoj költői formában keresi a darabban az akkori orosz társadalom számára a kiutat a posványból, a léha, elhétköznapiasodott, semmittevő, terméketlen életből, melyben, ha titkolják is, az elégedetlenségnek nem lehet gátat vetni, az ellentéteknek feltétlenül ki kell robbanniok. A darab röviden arról szól, hogy Szemjon Hrusztakov feleségével, Dásával, Moszkva környéki üdülőjében nyaral. A fiatal asszony halálosan unatkozik öregedő, betegeskedő férje oldalán. Hogy unalmát elűzze és egyúttal féltékennyé tegye sógorát, Tabardint, akibe reménytelenül szerelmes, kikezd Zanoszkijjal — egy ripacs színésszel, aki szerelmes belé. Dása huszonhetedik születésnapjára tűzijátékkal egybekötött ünnepséget rendez a férje. Az ünnepi vacsorán azonban kitör a botrány. Dása nem bírja tovább titkolni érzéseit és a meghívott vendégek jelenlétében olyan jelenetet provokál, mely fényt vet hosszú évek során át elhallgatott szenvedéseire. A rend felbomlik és a zűrzavarban Dása megszökik sógorával — Tabardinnal. Dása szerepében Dana Medfická valóban nagyot alkotott. Bonyolult női lélek, tipikus az akkori orosz társadalom elkényeztetett asszonyaira, akik céljuk elérése érdekében nem ismernek könyörületet. Gonosz, rossz és ezen tulajdonságaiban szinte vájkál, kéjeleg. Kíméletlenül feltárja a valóságot beteg férje előtt, hogy szeretője van, szeretője, a színész előtt, hogy csupán játszik vele és eszközként használja fel sógora szerelmének az elnyeréséhez. Sógornőjét sem kíméli. Beárulja férje előtt, hogy viszonya van egy festőművésszel. A szó szoros értelmében hullákon gázol keresztül, hogy megszerezze magának a legnagyobbat, legszentebbet — sógora annyira áhított szerelmét. Az évek során át visszafojtott szenvedély elemi erővel tör ki belőle. Amikor végre célját eléri, a boldogság feledtet vele minden önzést, gonoszságot. Kislány módjára megszelídül, lelkifurdalásait csak az imádott férfi szerelme képes elűzni. Dása férje, Szemjon — Jaroslav Raušer alakításában primitív ember. Puhány, akivel azt tesz a felesége, amit akar. Egyszerűen nem akarja látni, nem bírja tudomásul venni, hogy Dása nem szereti. Nem képes felemelkedni abba a magasságba, ahol az anyagiak már nem játszanak szerepet, ahol már csak a gyengéd érzések, a jó, a szerelem uralkodik. Az utolsó pillanatig hiszi, hogy felesége mellette marad, hiszen házuk van Moszkvában, üdülőjük a környéken, és a sok éftékes berendezési tárgyhoz Dását biztosan elszakíthatatlan kötelék fűzi. Természetét nem tagadja meg, nem vetkőzik ki szerepéből akkor sem, amikor éppen Dását akarja rábírni a visszatérésre közös otthonukba. Hírül hozzák, hogy a tűzijáték során egy szikrától kigyulladt a háza. Mindent feledve, Dására fittyet hányva elrohan, mert előbbi igyekezete eltörpül az anyagi kár hallatára. Dása sógora Tabardin szerepét Josef Kemr nagy megértéssel, mondhatnám tökéletesen játszotta. Szinte látszott, mily megkönnyebbülést jelent számára a hír, hogy felesége, Ljuba, akit sohasem szeretett, megcsalja. Titokban régen szereti Dását, hibáival és jótulajdonságaival együtt, s természetesnek tartja győzelmét a férj és Dása szeretője — a színész felett. Komoly ember, tudós, de önzése, az asszony iránti vak imádata és szenvedélye a hétköznapi emberek sorába süllyeszti. Felesége, Ljuba szerepe valóban Ružena Lysenkovának való. A fiatal teremtés unalmában egy festőművésszel szórakozik. Felületes, nem is sejti, hogy férje nem szereti, hogy hűtlensége csak ürügy arra, hogy férje elhagyhassa. Görcsösen kapaszkodik belé és önteltségében képtelen megérteni, hogy örökre vége köztük mindennek. Eduard Dubský, Dása szeretőjét — a színészt alakította. Fölényes, magabiztos, majd, amikor megtudja, hogy Dása csak játszik vele, csalódásában annyira megtörik, hogy ivásnak adja fejét. Kitűnően alakítja a züllésnek induló, meg nem értett szerelmest. Marié Rosulková az anyós szerepében mulatságos figura. A finomkodó, előkelő asszony, akinek be nem áll a szája a sok sületlenségtől, esztelen nézeteit minden áron igyekszik rákényszeríteni gyermekeire. Megmosolyogják a háta mögött, a jelenléte terhes, és örülnek, ha megszabadulnak tőle. A gördülékeny előadás egyetlen hibája talán az, hogy a rendezés helyenkénti túlozása következtében az utolsó felvonás mondanivalója ellaposodik. A bemutatót már az októberi ünnepségek jegyében tartották meg. Kardos Márta Beérett a füije A bratislavai botanikus kertben készült ez a felvételünk. (Foto: Haško P.) A nyári kávéházban szól a nóta, áll a tánc. Jelenet a csehszlovák-francia koprodukcióban készUlő, A víz sodrában o. filmből. CJJ SZO 8 ír 1957. október 2.