Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-05 / 277. szám, szombat

Az ipar szervezésének, irányításának, tervezésének és pénzellátásának kérdéseiről Viliam Široký elvtárs beszámolója a CSKP Központi Bizottságának 1957. szeptember 30-i ülésén (Folytatás a 3. oldalról.) Az ellenőrzés fontos feladata lesz annak megvizsgálása, hogyan biztosítják a gazdasági szervezetek a társadalom szükségleteinek kielégítését, vajon lgazak-e a kimutatott gazdálkodási eredmények és betartották-e az állami bér-, ár-, és pénzügyi po_z litika alapelveit. Az ellenőrző munka minőségét elsősorban azzal kell megjavítanunk, hogy fokozzuk a dolgozók közvetlen részvételét az ellenőrzésben, biztosítjuk az alylrdl és felülről történő ellenőrzés szoros együttműködését, a különféle fokú vezetők kötelességének érvényesítését, hogy személyesen és rendszeresen ellenőrizzék a feladatok teljesítését, törődjenek a szocia# lista tulajdon védelmével, s ezenfelül minden eszközzel megszilárdítsák az állami és munkafegyelmet. Az ellenőrzés gazdaságosságának biztosítására és az ellenőrzés kettősségének megakadályozására egybe kell hangolni a belső és külső elienőrzés valamennyi szerveinek munkáját. Amennyiben jelentős hibákat, nevezetesen tudatos helytelenségeket állapítanak meg, ennek következményei abban is meg kell, hogy nyilvánuljanak, hogy hathatós anyagi szankciókat foganatosítanak a szervezeti egységek és egyes személyek ellen. Az irányítás új módszereivel kapcsolatban meg kell szilárdítani a központi ellenőrzést is. Ezért lényegesen növelni kell az olyan szervek ellenőrző szerepét, amilyenek főleg a bankok (a renaszeres k'oronaellenőrzés viszonylatában), a pénzügyminisztérium az állami költségvetés és a vállalati pénzügyi tervek teljesítésének ellenőrzésében, az állami tervhivatal a népgazdaság fejlesztését célzó állami terv teljesítése ellenőrzésének viszonylatában, és az állami ellenőrzési minisztérium, amelynek révén a kormány legfontosabb rendeleteinek és határozatainak ellenőrzésén kívül harcol az állami és gazdasági apparátus egyszerűsítéséért és munkájának megjavításáért. Az egyik cél az adminisztratíva csökkentése IS* Az irányítás gazdasági hatéKSJ konysága növelésének elvei ^^ csak akkor hozzák a várt eredményt, ha politikai és gazdasági dolgozóink következetesen életbe léptetik őket. Kereken ki kell mondanunk, hogy bonyolult és igényes feladatokról van szó, amelyek nagy követelményeket támasztanak mindannyiunkkal szemben. Elsősorban mélyrehatóan meg kell érteni az egész kérdés lényegét. Az ipar szervezetében, Irányításában és tervezésében végrehajtandó elvi változtatásokkal egyidejűleg megteremtettük a népgazdaság legfőbb irányító szervei a kormány, az állami tervhivatal, a pénzügyminisztérium munkája új tartalmának és módszereinek, elsősorban pedig e szervek kölcsönös kapcsolatai megszervezésének szükséges előfeltételeit is. Mindenütt, a vállalatokban, a minisztériumokban és magában a kormányban is jobb, rugalmasabb munkamódszereket kell keresnünk, amelyek megfelelnek szocialistá gazdaságunk mai színvonalának. A tevékenység, a munka döntő tényezője ne a felülről jövő parancs legyen, hanem saját felelősségérzetünk a népgazdaság fejlődésé-ért a ránk bizott munkaszakaszon. A vezető gazdasági dolgozóktól megköveteljük, hogy a gazdasági kérdések mélységes ismeretét nagyfokú szocialista öntudattal egyesítsék és e szellemben vezessék az egész munkaközösséget. • Az előkészületben levő új szervezetet arra is fel kell használnunk, hogy jobban, célszerűbben osszuk el a kádereket. A szervezés, a tervezés, és a pénzügyi biztosítás új alapelveinek következetes érvényesítése lehetővé teszi, hogy lényegesen csökkentsük, egyszerűsítsük és olcsóbbá tegyük elsősorban a vállalatok fölött álló irányító szervek apparátusát. Ez is a végrehajtandó intézkedések egyik lényeges célkitűzése, az irányítás űj módszerének egyik lényeges szempontja, a tavaJyi országos pártkonferencia politikailag igen fontos és érzékeny tanulsága. Äz apparátus lényeges csökkentése, egyszerűsítése, és munkájának megjavítása nélkül nem tekinthetjük teljesítettnek feladatunkat. Igaz, nem arról van szó, hogy ezt az apparátust egyes részeiben bármiképperi csökkentsük, főleg pedig nem lehet szó csupán gépies létszámcsökkentésről. Az adminisztratív dolgozók számának csökkentése, a munkamódszerek egyszerűsítése és ezzel karöltve az apparátus megjavitása és helyes funkciója, az irányítás és tervezés új módszere megszabta megváltozott körülmények között egyetlen egységet, egyetlen .folyamatot kell, hogy alkosson, amelynek folyamán azt is biztosítjuk, hogy a felszabaduló dolgozókat ,iij munkahelyeken, szervezetten és zavartalanul állítsuk munkába. Az adminisztratív apparátus igazi gazdaságosabbá tételét csakis azáltal biztosíthatjuk, hogy a dolgozók létszámának csökkentésében nem csupán szervezési problémát, a funkciók és teendők egyik Irányítási fokról a másikra való áthelyezését látjuk, ami következményeiben az adminisztratív apparátus létszámának nem a csökkentésére, hanem végeredményben a növelésére vezetne,. hanem hogy e probléma megoldásához minden sza" kaszon azzal a tudattal és szilárd elszántsággal fogunk hozzá, hogy az irányítás és a tervezés új elveinek valóra váltását új, rugalmasabb és cselekvőképesebb munkamódszerekkel kössük össze. Ez természetesen fokozott igényeket támaszt az irányító apparátus szakképzettségével szemben minden fokon. Elsősorban szükséges, hogy a minisztériumokban káderpolitikáilag kellőképpen biztosítsuk új szerepüket az irányító szervek rendszerében, hogy a legjobb és legtehetségesebb szakemberekkel lássuk el és erősítsük meg a távlati fejlődés kérdéseinek megoldását biztosító szerveket, valamint azokat a szerveket, amelyek az alárendelt termelő-gazdasági egységek elvi gazdaságpolitikai Irányításáról gondoskodnak. Ezzel egyidejűleg szükséges lesz, hogy a vállalatok irányító apparátusát olyan szakképzett dolgozókkal erősítsük meg, akiket annak idején az üzemekből és vállalatokból emeltünk ki és akik a legfőbb irányító szervekben végzett munkájuk során kellő tapasztalatra, széleskörű gazdasági és politikai áttekintésre tettek szert és ugyanakkor gyakorlatból ismerik az üzemek és vállalatok vezetésének problémáit. Ezeket az áthelyezéseket szervezetten, megfontoltan kell bizi tosítani és részletes káderpolitikai tervvel kell aJátámasztani. Következetesen alkalmazzuk a demokratikus centralizmus alapelveit l'Wj

^Az jpar* irányításának fokozott gazdasági hatékonyságára irányuló előterjesztett elvek az SZKP XX. kongresszusának történelmi jelentőségű határozataira is tá

; maszkodnak, amelyek hatalmas arány' ban mozdították elő a demokratikus centralizmus lenini elvének következetesebb érvényesítését a szocialista országépítésben. A Szovjetunióban nem rég hozzáfogtak az ipar és az építőipar irányításának messzemenő átszervezéséhez. Ennek az átszervezésnek a vezérelve az volt, hogy megszüntessék az irányítás túlzott összpontosítását és egészségtelen szakosítását, közelebb hozzák a termeléshez az irányítást, jobban kihasználják az egyes vállalatok és területek termelési kapacitását és tartalékait, fokozzák a dolgozók részvételét az irányításban, lényegesen egyszerűsítsék és csökkentsék az irányító apparátust és fokozzák az egész társadalom szempontjából döntő jelentőségű elvi kérdések megoldásának színvonalát. Amint látjuk, lényegében ugyanazt a problémát oldjuk meg mi is. A konkrét utak és módok azonban a mi valóságunk, a mi népgazdaságunk konkrét szükségleteiből, a' szocialista országépítésben szerzett eddigi tapasztalatainkból következnek. Elvtársak! Idén ünnepeljük a világtörténelem legnagyobb eseményének, a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak 40. évfordulóját. Az elmúlt 40 esztendő alatt a szocialista rend fölénye megcáfolhatatlan 'történelmi ténnyé vált. Meggyőződésünk, hogy az előterjesztett alapelvek a marxi-lenini eszmék alkotó erejének további bizonyítékai és megnyitják előttünk az utat hazánk szocialista orszáqépítésének további még nagyobb sikereihez. A H'va'al

os K6z1öny89. és 90. sz. Új postahivatalok létesültek. Módosították az állatállomány nyilvántartását Az Úradný Vestník (Hivatalos Közlöny) 89. száma közli a Találmányok és Normalizálás Állami Hivatalának hirdetményét, amely ismerteti a csehszíovák „ gyártmányok egész sorának új normáit. A normalizált gyártmányok teljes jegyzékét a Találmányok és Normalizálás Állami Hivatalának Kiadóvállalata adja ki. A terjesztést Szlovákia számára a Slovenská kniha n. v. (Bratislava, Fučíkova 20) végzi. A Távösszeköttetésügyi Minisztérium közli egyes új postahivatalok létesítését, illetve a posta megjelölésének módosítását. így pl. a perini posta (Szepsi járás) Perínben és Chyimbe kézbesít. A rudinaki postahivatal Nováčanyba és Rudnakba kézbesít. A Hivatalos Közlöny 90. száma a 172. számú hirdetményben a Mezőés Erdőgazdasági Minisztérium utasításait közli az állatállományban beállott változások bejelentéséről. A hirdetmény első szakasza szerint a szarvasmarha, sertés és juhtenyésztők kötelesek a helyi nemzeti bizottság végrehajtó szervének jelenteni az állatállományban beállott mindennemű változást, mint pl. ellést, leölést, eladást, vételt, ajándékozást, cserét stb. A változást 3 napon belül kell bejelenteni. A végrehajtó szerv a jelentésről igazolást aď ki a tenyésztőnek. Á bejelentés helyettesíti az eddigi jóváhagyást, amelyet a végrehajtó szervektől kellett beszerezni adásvétel, stb. alkalmából. A hirdetmény nem vonatkozik az állami szocialista szektor mezőgazdasági üzemeire. A Közszükségleti Iparcikkek Minisztériuma közli, hogy kiadta az 1958. évi gyártmányok jegyzékét, amelyet a Grafotechna n. v., Praha 3. Nové Mésto, Soukenická 15. sz. alatti nyomtatványraktárban lehet megrendelni. ® A zvoleni Bucina-üzem dolgozói a motcvi védőgát partjain üdülőközpontot építenek. Eddig már kiásták az épület alapjait és most brigádmunka keretében salaktéglát készítenek. Eddig összesen 3000 6alaktéglát állítottak elő. Akik a szövetkezeti lakásépítésre vártak nem hiába vártak Sokan gondolkoztak már azon — különösen a lakásigénylők, az új házasok — hogyan és miként lehetne meggyorsítani a lakásépítkezést, hogy mielőbb szép, modern lakáshoz jussanak. Az építkezési vállalatok dolgozói azon is gondolkoztak, hogyan és miként tehetnék gazdaságosabbá, olcsóbbá az építkezést és hogyan emelhetnék a munkálatok minőségét, hogy minden igényt kielégítő lakást adhassanak dolgozóinknak. Fontcs és komoly kérdések ezek. De a nagyméretű lakásépítkezés még ma is túlságosan költséges, a szükségesnél sokkal több anyagi eszközt emészt fel. Ezt elkerülhetnők, ha a dolgozók széles rétegeit érdekeltté tennők a lakásépítkezésekben, ami magával hozná az éoítkezjsi munkálatok gazdaságosabbá tételét. Ezzel kapcsolatban a szövetkezeti lakásépítkezésre gondolunk. Jóváhagyás végett már a kormány elé terjesztették azt a javaslatot, mely szerint a jövő évben megkezdhetjük szövetkezeti alapcn a lakóházak építését. Ez azt jelenti, hogy a már meglévő s az újonnan létesülő népi lakásszövetkezetek a szövetkezeti lakásépítkezések közvetlen beruházóivá válnak. Min alapszik a szövetkezeti lakásépítkezés gondolata? A szövetkezet tagjainak, a lakásiaénylőknek a lakásépítésben való érdekeltté tételével meggyorsítani, gazdaságosabbá tenni az építkezési munkálatokat és emelni minőségüket. A lakásépítő szövetkezetek, azok tagjai számos előnyben részesülnek, azonban az építkezési munkálatokban való részvételen kífail anyagilag is hozzá kell járulniok az építkezéshez. A' beruházási költségek túlnyomó részét — 50—60 százalékot állami támogatás címén az állam fédezi, amit a szövetkezetnek nem kell visszatérítenie. A költségek 30 százalékát a szövetkezet a Beruházási Banktól kölcsönként veheti fel, s a szövetkezet tagjainak csupán a nem fedezett részt — a költségek 10—20 százalékát — kell viselniök. Ezzel biztosítják azt, hogy az épület befejezése után a szövetkezet azt a lakásegységet Megjelent a Pártélet 19. száma A Pártélet legújabb száma vezércikkben rámutat arra, högy az egész pártunk figyelmét összpontosítsuk a marxizmus-leninizmus propagálására. Többek között hangsúlyozza a vezércikk, hogy a pártoktatási rendszer alakulatainak kibővítése fokozott feladatokat ró a pártszervezetekre, elsősorban a járási pártbizottságokra és alapszervezetekre az eszmei nevelőmunka irányítását illetőleg. Még jobban előtérbe lép annak szükségessége, hogy ügyelni kell a marxizmus-leninizmus kérdéseinek helyes magyarázására az előadásokon, vitákon, szemináriumokban és síkra kell szállni minden ellenséges ideológia, nézet ellen. A lap továbbá terjedelmes cikkben foglalkozik a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében elért eredményekkel és komoly útmutatást ad a járási és a falusi pártszervezeteknek a szövetkezeti mozgalom előretörése folytán felmerülő feladatok sikeres és gyors megoldására. Nagy figyelmet érdemel Az öreg forradalmárok találkozója című cikk is, amely pártunk öreg tagjainak szovjetunióbeli látogatásával foglalkozik, majd a Soron levő feladatok c. rovatban a pártszervezetek októberi munkájáról szól. Igen fontos az az értekezés is, amely arra figyelmeztet, hogy még jobban bontakoztassuk ki az újítók és feltalálók mozgalmát, az Időszerű elméleti és politikai kérdések című rovatban pedig a lap terjedelmes értekezést közöl arról, hogyan oldja meg Kína Kommunista Pártja az új problémákat. Az olvasók levelei, a válaszok s a propagandisták és népnevelők megsegítésére írott gazdasági és politikai elemzések e számban is a hasznos tapasztalatok és konkrét példák gazdag tárházát jelentik. utalja ki számukra, amelyben a részesedés letétbehelyezésekor közösen megegyeztek. Meg kell azonban jegyezni, hcgv a tagok részesedéseként béfizett összege semmiféleképpen sem veszhet el, mert csupán a lakásépítő szövetkezetnek nyújtott kamatnélküli, kölcsön jellege van. Abban az esetben, ha a szövetkezet tagja kiköltözik a szövetkezeti lakásból, a szövetkezet a kölcsönt teljes egészében visszatéríti. A szövetkezetnek azonban az új lakásigénylőtől (mint a szövetkezet új tagjától) joga van követelni, hogy a beköltözés előtt helyezze letétbe a szövetkezetnek nyújtott kölcsönt abban az összegben, mint azt a szövetkezet az előző tagnak visszafizette. Az állam más engedménveket is nyújt a lakásszövetkezeteknek és azok tagjainak. A szövetkezeti alapon épülő lakások kiutalását kivonják a nemzeti bizottságok jogköréből. A lakások szétosztása a szövetkezet^s tagjai ügyévé válik. Akik szövetkezeti lakásban laknak, azokra nem vonatkozik a túlméretezett lakás utáni pótlék fizetése. A gazdasági és igazgatási költségek csökkentése érdekében az állam a szövetkezetet adó és más engedményben is részesítheti. A szövetkezeti lakásépítkezés legnagyobb jelentősége abban rejlik, hogy a szövetkezet tanlai közvetlen részt vesznek az építkezési munkálatokban, mint brigádcsok. Ezért a munkáért természetesen jutalom jár, s azt a szövetkezet kapja meg az építkezést végző vállalattól. A szövetkezet ezt az összeget a Beruházási Banktól felvett kölcsön törlesztésére használhatja fel, vagy pedig a tagok javára könyveli el a szövetkezetnek nyújtott kölcsön clnién. A szövetkezet tagjainak ezen anyagi érdekeltsége hozzájárul ahhoz, hogy az építkezéseken fokozottabb mértékben ellenőrizzék az építkezési munkálatok lefolyását, azok minőségét, az építőanyaggal való gazdálkodást és jobban kihasználhassák a helyi anyagforrásokat. Mindez az eddigi magas építkezési költségek lényeges csökkentését segíti elő. A szövetkezeti lakásépítkezés gondolata már most sck dolgozót foglalkoztat. S móg többen lesznek jövőre, amikor megindul majd a nagy jelentőségű akció. Ez különösen azért jelentős, mert ennek révén országos méretben hathatósan növelhetjük a lakásépítkezés gazdaságosságát és meggyorsíthatjuk az építkezés ütemét. • Cukoriparunk megkezdte a rágógumi gyártását, Ez a cikk nemsokára fcrgalomba kerül. A rágógumi cukorból, bonbonszirupból és behozott rágógumiból készül. Ezenkívül mentolos olajat és más aromatikus anyagokat adnak hozzá. Egy csomag ára két korona lesz. • A nagymegyeri járásban régen volt olyan cukorrépatermés mint az idén. Nem dicsekvés ez, a tények beszélnek. A nagymegyeri szövetkezetben már a kezdet is jó volt. 16 hektár cukorrépa termését mérték le, s az eredmény: hektáronként 511 mázsa. Kclozsnémán is jő a termés. Nagyobb-e most a dolgozók reálbére, mint volt a háború előtt? A dolgozók körében gyakori beszédtéma: mikor élt a munkás jobban, a háború előtt-e, vagy most. A viták folyamán a legkülönbözőbb érveket és adatokat szokták felhozni, amelyek természetesen csak részigazságokat fejeznek ki és nem alkalmasak a vitakérdés világos eldöntésére. Az egyik csoport arra hivatkozik, hogy a bérek összege lényegesen magasabb mai koronákban, mint volt a háború előtt, hogy nincs munkanélküliség, hogy a lakbér, amely pedig a létfenntartási költségeknek egyik fontos tétele, csak tört hányada a háború előttinek. Mások viszont — még jóhiszeműek is — arra utalnak, hogy a háború előtt számos élelmiszernek, köztük az olyan elsőrendű élelmiszereknek, mint a hús, a zsír, vaj, a cukor, stb. az ára akkori koronákban kifejezve alacsonyabb volt. Miután számokban kifejezhető fogalmakról, a bérek összegéről, a közszükségleti cikkek áráról és hasonlókról van szó, a kérdést tárgyilagosan meg lehet vizsgálni a statisztikai adatok világánál. Az első kérdés a dolgozók keresete összegének, az úgynevezett névleges bérnek az összehasonlítása. Ezt az Állami Statisztikai Hivatalnak alábbi adatai adják meg: Havi átlagbér 759 804 1152 1224 Mutató 1937 = 100 100,— 105,9 151,8 161,3! Év 1937 1948 1954 1956 A táblázatból világosan látható, hogy koronákban kifejezve, vagyis a névleges bér nemcsak hogy magasabb a szocializmusban, mint volt a háború előtt, hanem amellett állandóan emelkedik is. Természetesen ez az egy adat nem határozhatja meg az életszínvonal emelkedését, vagyis a bérek reális értékét. Ezért számításba kell venni a létfenntartási költségek mutatójának alakulását a szóban forgó években. Ha a szokásos négytagú munkáscsalád létfenntartási mutatóját 1937-ben 100-nak vesszük, akkor ez a mutató 1954-ben 129,9, 1956-ban pedig — a közben foganatosított árleszállítások következtében — már csak 123,2 volt. Ha tehát a névleges bérek mutatóját átszámítjuk a létfenntartási költségek mutatója alapján, úgy a reálbérek összehasonlítására a következő számokat kapjuk: 1937 100,— 1954 116,9 1956 130,9 Ezek a számok annyit jelentenek, hogy a dolgozók reálbére 195%-ban 30,9 százalékkal, kereken egyharmaddal volt magasabb, mint 1937-ben. A számok, ha még olyan pontosak is, nem fejezik ki azonban a teljes igazságot A reálbérekbe ugyanis nincsenek beleszámítva — nem is lehetnek —, a különféle ingyenes szolgáltatások. Miután a tőkés világban a dolgozók gyakorlatilag a munkaadóktól semmilyen ingyenes szolgáltatásokban nem részesültek, ma pedig ingyenes rekreációban, lényegesen nagyobb mérvű gyógykezelésben és hosszabb fizfciett szabadságban van részük, mint a háború előtt, világos, hogy ez a meggondolás is a szocialista rendszer javára billenti a mérleget. Még egy kérdést kell felvetni ezzel kapcsolatban és ez az: mikor kellett a dolgozónak béréért többet, nehezebben és egészségtelenebb körülmények között dolgoznia: a háború előtt-e, a tőkés rendszerben, vagy pedig a felszabadulás óta, a szocializmusban? Erre a kérdésre természetesen csak az idősebbek tudnak választ adni. De megkérdhetik tőlük, hogy is volt az a múltban, a fiatalok is. Nem kételkedünk benne, hogy a válasz egyértelmű lesz! Sz. L. ÜJ SZÖ 4 tf 195

7- °

kt6ber 5-