Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-27 / 299. szám, vasárnap

Az ország legnagyobb vérátömlesztő állomásán A modern orvostudomány már elképzelhetetlen vérátömlesztés nélkül. Ez a beavatkozás elsősorban azokban az esetekben szükséges, és gyakran életmentő hatása van, amikor nagyobb vérveszteségről van szó, például sérüléseknél, belső vérzéseknél, műtétek alatt és után, nagyfokú vérszegénységnél, továbbá olyan legyöngült állapotban levő betegeknél, akiknek az átömlesztett vér új erőt ad betegségük legyőzéséhez. Azelőtt a vérátömlesztés a ritka beavatkozások közé számított, ma azonban alkalmazása annyira kibövüit, hogy jóformán mindennapi gyógymódnak számít. A vérátömlesztésnek ilyen nagy mérvű alkalmazása komoly szervezési problémákkal járt, s ezeknek sikeres megoldása a mostani transzfúziós szolgálat alapját képezte. Az orvosok a vérátömlesztés kérdésével már nagyon régen foglalkoztak. Vannak feljegyzések arról, hogy állati vérrel is próbálkoztak, persze eredmény nélkül. Az emberi vér átömlesztése hol sikerrel járt, hol nem, de legtöbbször nem, s a beteg ilyenkor életét vesztette. Hosszadalmas, aprólékos kutatómunkára volt szükség, amíg rájöttek arra, hogy egyes emberek vére keverhető, másoké nem. Ha nem keverhető, az átömlesztett vér kicsapódik, elromlik és a szervezetben helyrehozhatatlan károkat okoz. Aszeňnt, hogy hogyan hat egymásra az zmberek vére, a kutatók különböző vércsoportokat állapítottak meg. E té'en halhatatlan érdemeket szerzett ir. Jánsky cseh orvos, aki 1907-ben 12 embereket vércsoportjuk szerint légy kategóriába osztotta. Felfedezésével lehetővé tette a vérátömlesztés ilkalmazását és ezt a gyógymódot az orvostudomány szolgálatába állította. \ vérátömlesztés lényege, hogy az adó ís vevő vére olyan csoportokhoz tartozzék, amelyek keveredés után nem :sapódnak ki. Jánsky nevét ismerik az ?gész világon. Az ő zseniális felfede:ése óta szorgalmas kutatómunka inlult meg, amelynek eredménye a mai ökéletesnek mondható transzfúziós tzolgálat. Azel tt a vérátömlesztést :özvetlen módon végezték, azaz egy csövön keresztül emberből emberbe. !nnek a módszernek nagy hátránya, logy szükség esetén megfelelő véradót •ell keresni, ami persze gyakran nem ikerül. Ezért más, jobb módot találak, éspedig a vér konzerválását. A vér onzerválása abból áll, -hogy a véradóól a vért üvegekbe veszik, amelyekbe lőzetesen konzerváló anyagot tesznek, zek a vérkonzervek alacsony hőméréklet mellett hetekig elállnak, így zükség esetén bármikor felhasználhaók. A vérkonzerv alkalmazását azon. an még sok más körülmény is szükégéssé teszi. Az idők folyamán rájötik, högy a főcsoportokon kívül alsoportok is vannak, ezek, továbbá az gynevezett Rh-faktor meghatározása, véradó egészségi állapotának apró•kos kivizsgálása, a vérátömlesztés zigorú sterilitásának betartása a érátömlesztés biztonságát fokozzák s inimálisra csökkentik a betegnél esetg bekövetkező reakció veszélyét, indezen ismeretek gyakorlati alkalmazását csak a vérkonzerv használata >szi lehetővé. Ma már a transzfúziós szolgálat any/ira kiépült és tökéletes lett, hogy orvostudomány önálló ágazatát ké>zi. Egészségügyünk fokozott figyelet és gondosságot fordít a transzfúós szolgálat fejlesztésére. A napokin nyílt meg Prágában az ország gnagyobb és legkorszerűbben berendelt transzfúziós állomása, amely némák a fővárost, hanem az egész práii kerületet ellátja vérkonzervekkel, eglátogattam ezt a vadonatúj egészgügyi intézményt és végignéztem, )gyan történik a véradás. Az egyemeletes, szerény kinézésű lületben még iparosok végzik az utolsimításokat. A bejáratnál tábla fielmezteti az embert merre, hová foriljon. Az első út a nyilvántartóba zet. Itt sorakoznak a kartotékok ezi a véradók pontos adataival, szép ndben egymás mellett. Dr. Jan Mešk, a transzfúziós állomás főorvosa, i előzékenyen és bőséges magyaráit al kísérve megmutatott a laboratóimoktól kezdve a gépházig mindent, .hívta figyelmem a szervezés rend<)üli fontosságára. Az önkéntes vérók toborzása a Csehszlovák Vörösreszt feladata. A Vöröskereszt ezt a adatát jól teljesíti. Szükség lenne ónban több önkéntes véradóra, mert kor nem kellene a régieket évenként romszor behívni, hanem csak kéts r, ami az egészségügyi szempont o t figyelembe véve helyesebb. Az újonnan jelentkező véradó meghívót kap a vérátömlesztő állomástól, hogy bizonyos napon jelenjen meg kivizsgálásra. Becsületbeli kötelessége minden betegséget, amin átesett, bejelenteni és eszerint ítéli meg az orvos, hogy egyáltalán számításba jöhet-e mint véradó. Amennyiben igen, alapos kivizsgáláson megy keresztül, majd az ezt követő legkésőbb 12. napon hívják meg vérvételre. Ekkor ismét megvizsgálják, de csak a jelen állapotát, nincs-e láza, nincs-e megfázva stb. Mielőtt vért adna, egy kis, kellemesen berendezett büfében frissítőt kap, utána pedig kiadós uzsonnát. Minden véradó 160 koronát kap először, 200 koronát a többi alkalommal. A kartotékokból láttam, hogy vannak olyanok, akik hosszú évek óta rendszeresen adnak vért, húsz-harmincszoros véradó egyáltalán nem ritkaság. A büféből csöppet sem orvosi váróteremre emlékeztető, világos bútorokkal, zöldhuzatos karosszékekkel berendezett, inkább szalon benyomását keltő szobába jutunk, ahol a véradók várnak sorukra. Mivel óránként kb. 35 embertől vesznek vért, sokáig várni nem kell. Innen már „orvosibb" környezetbe jutunk. Mosdók, zuhanyozók, ruhaváltás, steril köpeny, harisnya, maszk felöltése és már benn is vagyunk az operációs teremben. Bár itt nem végeznek műtéteket, a személyzetnek szigorúan be kell tartania a műtőkben érvényes rendszabályokat. A terem üvegfallal el van választva. A falon kívül heverők vannak, belül az orvos és az ápolónők. A teremben klimatikus berendezés segítségével állandóan cserélődik a levegő s ezenkívül még különleges baktériumölő lámpákkal is sterilizálják a levegőt. A véradó lefekszik az egyik heverőre, karját átdugja egy lyukon. Az üvegfal másik oldalán karjára egy külön steril ujjat húznak, amelyen csak akkora nyílás van, ami elegendő a szúrásra. Az üvegekben 100 köbcentiméter konzerválóant/ag van és rendszerint 400 köbcentiméter vért vesznek hozzá. Innen a konzerv azonnal hatalmas jégszekrényekbe kerül, ahol +2—

h 4 fok hőmérséklet mellett néhány hétig is eláll. A véradó egy kellemes pihenőszobában sakkozva, folyóiratokat olvasva vagy beszélgetve piheni ki a fáradalmakat. Fáradságot és költ éget nem kímélve rendezték be és szerelték fel ezt a fontos egészségügyi intézményt. Munkájára támaszkodik az összes prágai kórház és a négy, prágai kerületben levő járási transzfúziós állomás. A gyakorlatban ezt képzeljük úgy el, hogy a vérátömlesztő állomásnak a kórházak naponta bejelentik igényüket. A vérátömlesztő állomás saját autóján küldi el a kért vérkonzerveket és a vérátömlesztéshez szükséges összés műszert már sterilizálva. Az orvos kinyitja a csomagot s máris hozzáfoghat a vér átömlesztéséhez. A biztonság kedvéért még előzőleg a két vért összekeverve úgynevezett ellenőrző keresztpróbát csinál. Minden kórháznak és transzfúziós állomásnak állandóan vannak készenlétben vérkonzervei, hogy szükség esetén a nap bármely órájában kéznél legyenek, s ezt a tartalékot naponta kiegészítik. Ha olyan betegről van szó, akinek nagymennyiségű, ritka vércsoporthoz tartozó vérre van szüksége, amelyből nincs elegendő raktáron, a transzfúziós dlomás behívja valamelyik régi véradóját s folyamatosan ellátja a beteget. Méšták főorvos az orvostudomány eme aránylag fiatal ágazatának egyik legjobb szakorvosa. Hiszen a második világháború után még jóformán mindenütt közvetlen módon emberből emberbe végezték a vérátömlesztést. — Nagy segítségemre voltak új intézményünk felépítésében a szovjet L tapasztalatok. Beljakov docens személyesen járt nálunk. Értékes és gyakorlati tanácsait minden téren megvalósítottuk — mondotta dr. Méšták, amikor a vérátömlesztő állomás megtekintése után dolgozószobájában megpihentünk. — Ma már a transzfúziós szolgálat hazánkban világviszonylatban is a legjobbak közé tartozik — folytatta. — Arra kérjük a lakosságot, nagyobb számban jelentkezzék önkéntes véradónak, hogy feladatunkat zökkenőmentesen tudjuk teljesíteni. Elegendő a lakhelyükhöz tartozó Vöröskereszt állomáson vagy a járási transzfúziós állomáson jelentkezni s a többi már megy, mint a karikacsapás. Sok ezer beteg felgyógyulását segítjük ezzel elő. KIS ÉVA Ekkor felállt egy sovány, rongyos katona, aki szenvedélyesen tiltakozott az „Utasítás" (Nakaz) azon pontja ellen, ameiy ezerint katonaszökevény nem kaphat földet. Eleinte lehurrogták, de aztán egyszerű megindító beszéde elhallgattatta a közbeszólókat. „Akarata ellenére belekényszerítették a lövészárkokba, a mészárlásba, amelyet a békéről szóló dekrétumban ti magatok megbélyegeztetek, és a forradalmat a béke és a szabadság reményében üdvözölte. Béke? A Kerenszkijkormány megint arra kényszerítette, hogy Galíciába menjen, és ott gyilkoljon vagy meghaljon; békevágyán Tyerescsenko csak nevetett... Szabadság ? Kerenszkij alatt a katonabizottságokat elnyomták, lapjaikat betiltották, agitátoraikat börtönbe vetették ... Otthon, a faluban, a földbirtokosok harcoltak az agráirbizottság ellen, bebörtönözték elvtársait... Fetrógrádban a burzsoázia, a németekkel szövetkezve, szabotálta a hadsereg ellátását... A katonának nem volt csizmája, nem volt ruhája... Ki kényszerítette őt a dezertálásra? Az a Kerenszkij-kormány, amelyet ti megbuktattatok!" Végül megtapsolták. De egy másik katona hevesen szembeszállt vele: „A Kerenszkij-kormánynyal nem lehet igazolni az olyan hitvány cselekedeteket, mint a dezertálás! A katonaszökevények gazemberek, akik hazamentek és cserbenhagyták bajtársaikat! Minden katonaszökevény áruló, és meg kell büntetni..." Lárma, közbeszólások: „Elég!! Csend legyen!" Kamenyev azt ajánlotta, hogy a döntést bízzák a kormányra. Délután fél háromkor Kamenyev feszült figyelem közepette felolvasta a kormány megalakításáról szóló határozatot : „A Munkás-, Katona- és Parasztküldöttek összoroszországi Szovjetkongresszusa határozatilag kimondja? Az ország kormányzása céljából az Alkotmányozó Gyűlés összehívásáig ideiglenes munkás- és parasztkormányt kell alakítani, amelynek neve Népbiztosok Tanácsa lesz. Az államélet egyes ágainak vezetésével bizottságokat bíznak meg, s ezek összetételének biztosítania kell a kongresz* szus által kihirdetett program végrehajtását,- szoros együttműködésben... a,, munkások, munkásnők, matrózok, katonák, parasztok és alkalmazottak tömegszervezeteivel. A kormányhatalmat e bizottságok elnökeinek testülete, azaz a Népbiztosok Tanácsa gyakorolja. A népbiztosok tevékenysége fölötti ellenőrzést és a népbiztosok leváltásának jogát a Munkás-, Paraszt- és Katonaküldöttek Összoroszországi Szovjetkongresszusa és annak Központi Végrehajtó Bizottsága gyakorolja". Még mindig néma csend uralkodott. De amikor felolvasta a népbiztosok névsorát, minden név után, különösen Lenin és Trockij neve után, viharos taps tört ki. „A Tanács elnöke — Vlagyimir Uljanov (Lenin); Belügyi népbiztos — A. I. Rikov; Földmüvelésügyi — V. P. Miljutyin; Munkaügyi — A. G. Sljapnyikov; Hadügyi és haditengerészetügyi — a következő összetételű bizottság: V. A. Ovszejenko (Antonov), N. V. Krilenko és P. J. Dibenko; Kereskedelem- és iparügyi — V. P. Nogin; Közoktatásügyi — A. V. Lunacsarszkij; Pénzügyi — I .1. Szkvorcov (Sztyepanov); Külügyi — L. D. Bronstein (Trockij); Igazságügyi — G. I. Oppokov (Lomov); Közellátásügyi '— I. A. Tyeodorovics; Posta- és távíróügyi — N. P. Avilov (Glebov); A Nemzetiségügyi Népbiztosság elnöke — J. V. Dzsugasvili (Sztálin); A vasútügyi népbiztos tisztsége egyelőre betöltetlen marad." Mindenfelé szuronyok, a terem bejáratánál, és néhány küldött kezében is. A Forradalmi Katonai Tanács mindenkit felfegyverzett. A bolsevikok a döntő harcra készülnek Kerenszkij ellen. Délnyugat felől Kerenszkij csapatainak trombitaharsogását hozta a szél... Senki sem gondolt a hazamenetelre. Sőt, a nagyterembe egyre újabb tömegek özönlöttek, és a komor arcú katonák és munkások órák hoszszat álltak, miközben figyelmük egy percre sem lankadt. A levegő sűrű volt a cigarettafüsttől és az emberi testek kigőzölgésétől. Avilov, a „Novaja Zsizny" munkatársa, az internacionalista szociáldemokraták és az internacionalista mensevikek nevében beszélt. Fiatal, értelmes arcú férfi — kifogástalan öltönyével kiütközik a küldöttek tömegéből. „Fel kell tennünk magunknak azt a kérdést, hogy hová vezet ez az út... Az Ideiglenes Kormány gyors bukása nem magyarázható a demokrácia balszárnyának erejével, inkább azzal, hogy az a kormány nem tudott a népnek kenyeret és békét adni. És a balszárny csak akkor maradhat hatalmon, ha megoldja ezeket a kérdéseket ... Adhat-e a népnek kenyeret? A gabonakészletek fogytán vannak. A parasztok többsége nem lesz veletek, mert nem tudtok nekik elegendő gépet adni. A tüzelőanyag és más elsőrendű szükségletek előteremtése csaknem lehetetlen ... Ami pedig a békét illeti, az még nehezebb dolog. Az antant nem volt hajlandó szóba állni Szkobelevvel, hogy ülnének le akkor a zöld asztalhoz veletek? Sem London, sem Párizs, sem Berlin nem fog elismerni benneteket... Az antant-országok proletariátusának .tényleges támogatására ne számítsatok, mert a legtöbb országban a munkások igen messze vannak a forradalomtól. Gondoljatok arra, hogy az antant-demokrácia még a stockholmi konferenciát sem tudta nyélbeütni. Ami a német szociáldemokratákat illeti, nemrég beszéltem Goldenberg elvtárssal, a stockholmi konferenciára küldött képviselőnkkel. A német szélsőbaloldal egyik képviselője azt mondta neki, hogy mig a háború tart, Németországban nem törhet ki a forradalom... A közbeszólások egyre hangosabbakká váltak, de Avilov folytatta: „Oroszország elszigeteltségének szükségszerű következménye vagy az lesz, hogy az orosz hadsereget a németek szétzúzzák és az osztrák-német koalíció békét köt a francia-brit koalícióval Oroszország rovására, vagy pedig — különbéke Németországgal. Éppen most értesültem arról, hogy az antant-hatalmak diplomatái távozni készülnek, és hogy Oroszország minden városában szerveződik a Honmentő Bizottság ... Nincs párt, amely ilyen óriási nehézségeket le tudna győzni. A forrada'mat csak a nép zöme által támogatott szocialista koalíciós . feertnány viheti győzelemre ..." Ezután felolvasta a^ két frakció "határozati javaslatát:"*?" „Mivel a forradalom vívmányainak megőrzése érdekében feltétlenül szükség van arra, hogy haladéktalanul megalakítsunk egy olyan kormányt. amely a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeiben megszervezett forradalmi demokráciára éDűl, továbbá mivel ennek a kormánynak feladata' a béke mielőbbi megvalósítása, a föld átadása az agrárbizottságok kezébe, az ipari termelés ellenőrzésének megszervezése és az Alkotmányozó Gyűlésnek a kitűzött időpontra való egybehívása, ezért a kongresszus végrehajtó bizottságot hoz létre egy ilyen kormány megalakítására, a kongresszus munkájában részt vevő demokratikus csoportokkal való megegyezés alapján." Avilov nyugodt és logikus érvelése a gyűlés lelkes forradalmi hangulata ellenére is hatott a küldöttekre. A beszéd vége felé egyre gyérebbek voltak a közbeszólások, és amikor befejezte beszédét, még némi tapsot is kapott. Utána Karelin beszélt — szintén fiatal ember, akinek őszinteségéhez nem fért kétség — a balcldali eszerek, Marija Szpiridonova pártja nevében. Ez volt úgyszólván az egyetlen párt, amely követte a bolsevikokat, és amely a forradalmi parasztságot képviselte. „Pártunk nem lépett be a Népbiztosok Tanácsába, mert nem akarunk végleg elszakadni a forradalom azon katonáitól, akik kivonultak a kongresszusról. Csak így vagyunk képesek arra, hogy a bolsevikok és a demokrácia többi cscportja közt az összekötő szerepét elvállaljuk .. És ebben a pillanatban ez a legfőbb feladatunk. Mi csakis egy szocialista kormánykoalíciót támogathatunk... Tiltakozunk a bolsevikok zsarnoki módszerei ellen. Biztosainkat elkergették. Tegnap betiltották egyetlen lapunkat, a „Znamja Trudá"-t... A Központi Duma alakított egy bizottságot „a Haza és a Forradalom megmentésére", hogy ez harcoljon ellenetek. Máris el vagytok szigetelve, és kormányotokat a demokrácia egyetlen csoportja sem támogatja ..." Most Trockij iépett az emelvényre, magabiztosan, ajka körül ismert gúnyos mosolyával. „Az elszigetelődés veszélyének hangoztatása nem új dolog. A felkelés előestéién is megiósolták bukásunkat. Mindenki ellenünk volt. A Forradalmi Katonai Tanácsban csak a baloldali eszerek egy csoportja tartott ki mellettünk. Hogyan tudtuk mégis vérontás nélkül megbuktatni az Ideiglenes Kormányt?... Győzelmünk ténye döntői bizonyíték amellett, hogy nem vagyunk elszigetelve. Az Ideiglenes Kormány volt elszigetelve, a velünk szemben álló demokratikus pártok voltak elszigetelve és vannak elszigetelve most is, mert semmi közük a proletariátushoz! A koalíció szükségességéről beszélnek. Az egyetlen lehetséges koalíció: a munkások, katonák és szegényparasztok koalíciója. Pártunk érdeme, hogy ezt a koalíciót létrehozta... Milyen koalícióra gondol Avilov? A népárulók kormányát támogatókkal való koalícióra? A koalíció nem mindig növeli az erőt. Vajon képesek lettünk volna-e mi a felkelés megszervezésére, ha soraink közt lett volna Dan meg Avkszemtyev ?" Nagy derültség. „Avkszentyev kevés kenyeret adott. Vajon a „honvédőkkel" alkotott koalíció többet fog adni? Ha választhatunk a parasztok meg Avkszentyev között, aki elrendelte az agrárbizóttságok letartóztatását, mi a parasztokat választjuk! Forradalmunk a történelem klasszikus forradalma lesz... Azzal vádolnak minket, hogy visszautasítottuk a többi demokratikus párttal való megegyezést. Csakugyan a mi hibánk ez? Vagy magyarázzuk ezt, mint Karelin, valami „félreértéssel?" Nem, elvtársak! Ha egy párt a forradalom súlyos harcai közepette, még puskaportól feketén azt mondja: „íme a hatalom, vegyétek!", és ha azok, akiknek ezt felajánlotta, átpártolnak az ellenséghez, akkor ez nem félreértés, hanem nyílt hadüzenet. Nem mi voltunk azok, akik hadat üzentek ... Avilov azzal ijesztget bennünket, hogy „elszigeteltségünk" miatt nem sikerül megkötnünk a békét. Ismétlem, nem tudom elképzelni, hogy egy Szkobelevvel és Tyerescsenkóval való koalíció mi módon hozhatná meg a békét! Avilov azzal ijesztget bennünket, hogy Oroszország rovására fognak békét kötni. Erre azt felelem, hogy ha Európában az imperialista burzsoázia továbbra is hatalmon marad, akkor a forradalmi Oroszország ügye veszve van ... Két eset lehetséges: „vagy az orosz forradalom létrehoz Európában egy forradalmi mozgalmat, vagy pedig az európai hatalmak szétzúzzák a forradalmi Oroszországot!" A tömeg ujjongva tapsol, fellelkesülve arra a gondolatra, hogy ők az emberiség felszabadulásának a bajnokai. És ettől kezdve a felkelő tömegek magatartásában volt valami öntudatos biztonság. De az ellentábor nem adta fel a harcot. Kamenyev megadta a szót a vasutasszövetség küldöttjének. A szónok csontos, kemény arcán konok ellenségeskedés ült. Amit mondott, az bombaként hatott. „Oroszország legerősebb szervezete nevében beszélek. A kormányalakítással kapcsolatban azt a határozatot hoztuk, hogy mi nem vagyunk hajlandók támogatni a bolsevikokat, ha továbbra is elkülönülnek Oroszország egész demokráciájától!" Öriási lárma a teremben. „1905-ben és a Kornyilov-puccs idején a vasutasok voltak a forradalom legkitartőbb katonái. Ti pedig meg sem hívtatok bennünket a kongresszusra..." Közbeszólások: „A régi VB nem hívott meg benneteket!" De a szónok ügyet sem vetett erre a megjegyzésre. „Nem ismerjük el a kongresszus törvényességét, mert a mensevikek és az eszerek kivonulása folytán a kongresszus nem szavazóképes ... Mi a régi VB-t támogatjuk, és a szövetség nevében leszögezem, hogy a kongresszusnak nincs joga új VB választására ... \ Az államhatalomnak szocialista és forradalmi hatalomnak kell lennie, amely felelősséggel tartozik az egész forradalmi demokrácia hivatalos szerveinek. Amíg ilyen államhatalom meg nem alakul, addig a vasutasszövetséy, amely megtagadja ellenforradalmi csapatoknak Petrográdba való szállítását, ugyanakkor megtiltja, hogy a szövetség végrehajtó bizottságának hozzájárulása nélkül a vasutasok bármiféle utasítást végrehajtsanak. A vasutasszövetség végrehajtó bizottsága ezennel átveszi Ororszország öszszes vasutainak kerelését." A beszéd végét alig lehetett hallani, a felháborodásnak olyan hatalmas vihara tört ki. De a beszéd mégis kemény csapás volt — ez meglátszott az elnökségben ülő elvtársak gondterhelt arcán. Mindamellett Kamenyev csak azt válaszolta, hogv a kongreszszus törvényességéhez nem fér kétség, mert a kongresszus a mensevikek és az eszerek kivonulása után is szavazóképes maradt... (Folytatjuk) tJJ SZO 5 # 1957. ektéhsff 52.