Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-26 / 298. szám, szombat

Soha soha Port Saidot — háborút! Szállóigévé vált: Nápolyt látni és meghalni'. Aki látta Port Saidot, nem­csak élni szeretne, hanem a világbéke lelkes védőjévé válik. Látni Port Sai­dot — annyit jelent, mint megtanulni gyűlölni a háborút, az embergyilkolást, az értékek pusztítását. Port Said szív­bemarkoló kiáltó szózat az interven­ciós gyarmatosítók új agressziói ellen, akik a Port Saidnál és Szueznél el­szenvedett vereségük után új támasz­pontokat keresnek a Közel-Keleten és Szíriában. További utunk Kairóból, Egyiptom metropolisából Izmailon keresztül ve­zet. Ez a város külsőleg kisebb für­dőhelyeinkre emlékeztet. Az országúton c-'tón: gyorsan száguld el a járókelők mellett. Ezek többnyire gondterhelt arcú, idősebb falusiak. A férfiak hosz­szú fehér galábiában, az asszonyok fe­kete öltözetben, lefátyolozva járnak az utcákon. A fátyol alól azonban mégis csak előtűnik egy-egy kedves leányarc, amely ránk mosolyog, mert bennünk, csehszlovákokban hamarosan megisme­rik a rokonszenves vendégeket és nem tekintenek ránk olyan ellenszenvvel, mint az agresszió előtt az angol és francia „fehérbőrű urakra". Szomorúan szemléljük a tájat, amely hovatovább mindinkább elárulja, hogy közeledünk Port Saidhoz, ahhoz az első „vonalhoz'!, ahol az agresszorok be akartak hatolni Egyiptom területére és hatalmukba akarták keríteni az ország kulcspozícióit. Idáig nem jutottak el. Az izmaili csatorna partján, a mezőkön látható mély gödrök, a drótakadályok mögött húzódó lövészárkok, a homok­zsák-torlaszok elárulták, hogy az egyip­tomiak harcra készen álltak, hogy vé­rükkel védelmezzenek meg minden egyes métert, minden talpalatnyi föl. det. A sivatagból előbukkan az álcázott légelhárító tüzérség ágyúcsöve. A rö­vid khakiegyenruhás egyiptomi katonák vagy pedig az ENSZ katonái, jobbára északiak, időnként megállítanak min­ket és ellenőrzik iratainkat. Minden rendben. A hivatalos arckifejezést rö­videsen barátságos mosoly váltja fel és szerencsés utat kívánnak nekünk. Áthaladunk a kikötő elővárosán, gyö­nyörködünk Port Said panorámájában és rövidesen megállunk a Misra utazási iroda előtt, a város központjában. Tu­risták számára készült füzetes útmu­tatót kapunk. A képek azt mutatják, milyen volt Port Said az angol-francia­izraeli agresszió napjaiban. Igen, — mondja Ali Saladin Touson egyiptomi kísérőnk. — Port Saidot el akarták pusztítani, támadták a levegőből, a ten­ger felől és a szárazföldről egyaránt. És az eredmény? Győződjünk meg ró­la! A városszemle első tekintetre drez­dai látogatásomra emlékeztet. Azonban csak este adtam igazat kísérőnknek. Hiszen Drezdát elsősorban a levegőből érte a támadás. Port Saidhoz még csak nem is hasonlítható. Itt 1827 épület ment tönkre. Több ezer család vált haj­léktalanná, több ezer gyermek vesz­tette el szülőjét. Port Said hős védel­mezői Sztálingrád bátor védőire emlé­keztetnek. Az utcák romhalmazzá vál­tak, amelyekből emberi holttesteket ástak ki. „Ez szálloda volt" — mutat rá kísérőnk egy téglavörös színű épü­let falaira, amelynek ablakai kiégtek. Az ablaknyílást korom fedi. „Napalm­bomba" — fűzi hozzá magyarázatkép­pen. A fényképek élethűen szemléltetik Port Said szörnyű katasztrófáját. A romhalmazok legnagyobb részét már eltakarították és a továbbiakat hallat­lan gyors ütemben távolítják el. A há­zak omladékain Port Said-i gyermekek játszanak, öltözetük szegényes. Ijedt szemmel néznek az idegenekre. Sok anyátlan-apátlan gyermek lézeng az utcákon. A lakosság itt ideiglenesen összetákolt házakban él. Egyesek meg­szállták a tenger melletti kiránduló negyedet, ahová a gazdag kirándulók helyett beköltöztek. E negyed házaiban az egész világ előtt vádló arcokkal és szemekkel találkozunk: le a háborúval! Le a gyarmatosítókkal! Közvetlen a tenger mellett áll egy szobortalapzat, amelyről az egyiptomiak ledöntötték Lessepsnek, Szuez alapító­jának és építőjének emlékművét. Ez az emlékmű volt az imperialisták gyűlöle­tes uralmának jelképe. Itt mindenki nagyon sokat tud mesélni a harcokról, hogyan védték városukat fegyverrel vagy csupán puszta kezükkel. A beto­lakodót kiűzték. Erre utal egy ház fel­irata is „Port Said is your grave" (Port Said a ti sírotok). Ez valóra is vált. A tenger felé megyünk. Az idillikus homokpart közelében szomorú temetőre akadunk. Nem minden temető olyan szomorú, mint ez a Port Said-i. Itt bombák robbantak, ide az agresszor tette be lábát. Felborult emlékmüvek, összetört sírkövek, bombatölcsérek egészen a sírok mélyéig, ez a temető szörnyű képe, amely felidézte a mo­hamedán világ igazságos haragját. Könnyes szemű asszonyok térdelnek férjük és gyermekeik sírja mellett. Ma salam ... hangzik mögöttünk a moha­medán üdvözlés. Egyiptomi ifjakat lá­tunk, akik bennünket szovjet látoga­tóknak tartanak. Oroszul szólítanak meg: írják meg, amit itt láttak" — mondják. Ezt a pillanatot sohasem felejtjük el. Megígértük. A hős har­cosok vérével áztatott harctérről em­lékül egy marék homokot viszünk ma­gunkkal. A városban a Ramadán tiszte­letére kitűzték a zászlókat. A zászlók színe piros-fehér-fekete vagy zöld, a közepén fehér félhold. Ez a zászló Nasszer elnök új rendszerének lobogó­ja. Látjuk az új házak, új lakónegye­dek építését. Az El Manach arab negyed már teljesen új y Néhány száz új épület már teljesen kész. A többi épülőfélben van. Hajnaltól estig teljes ütemben dol­goznak a város helyreállításán. A mun­kások vidáman, dallal ajkukon építe­nek. Vissza kell térnünk Kairóba. A nagy vörös napkorong leáldozóban van a ki­kötő mögött. A csatorna csendes és szürke, mint a közeledő alkony. Két­száznegyven kilométeres út vár ránk. Hirtelen megélénkül a csatorna. Fekete pont közeledik messziről. Alexandriából érkező egyiptomi hajó. A neve Ram­ses. Az egyiptomi hajót más hajók kö­vetik. Az Apolló Rómából, a Silvia Ono­rato Nápolyból. Lefényképezzük. Ezután jön a Szuko szovjet hajó Ogyesszá­ból, a görög Danaé, a japán Tatodsu Maru és mások. Az irány Szuez. A győztes Egyiptom tiszteletére a nem­zeti zászló mellett a baráti ország zászlója is ott lobog. Száz év múltán a kikötővel együtt újjáéledt az egyiptomiak joga a kikötő­re, amelyet a végső győzelemig védel­mez k. A Perzsaöböltói az Atlanti-óce. ánig minden arab támogatta Egyiptomot igazságos harcában — mondotta Nasz­szer elnök rádióbeszédében. Hallatlan lelkesedéssel romjaiból új dicsőségre élesztette Port Saidot. A Szuezért foly­tatott harcban gyökerezik az arab és egyiptomi nép egységes ereje. Egyip­tom népe hozzáfogott országa felépí­téséhez. Egyiptom azok oldalán fog áll­ni, akik védelmezni fogják független­ségüket és szabadságukat az imperia­listák ellen bárhol, a Közép-Keleten is. MIRKO IMRICH A francia kommunisták újból együttműködési javasolnak a szocialistáknak Párizs (ČXK) — Október 23-án délelőtt a Francia Kommunista Párt Központi Bizottsága ülésre jött össze a kommunisták parlamenti csoport­jával, hogy megvitassa a kormányválság kérdéseit. Az ülésen Maurice Thorez a párt főtitkára elnökölt. A jelenlevők meghallgatták Waldeck Bro­che beszámolóját. A beszámoló után elhatározták, hogy a Francia Kom­munista Párt Központi Bizottsága nevében a szocialista párt vezetőségé­hez levelet intéznek a jelenlegi válság megoldásában való együttműködésre irányuló javaslattal. ben —, amely törekedni fog az algé­riai háború befejezésére. A kormány­válság megoldása megfelel a dolgozók közös érdekének akár a kommunista, akár a szocialista párt tagjai, vagy pártokon kívül a köztársaság hívei... Ilyen feltételek mellett úgy véljük, hogy a szocialista és kommunista párt közötti eszmecsere hozzájárulhatna a kormány tájékozódásához és olyan programja megállapításához, amelyet a kommunisták biztosítanának támo­gatásukról." A levélben, amelyet Guy Mollet­nek, a szocialista párt főtitkárának még aznap délután kikézbesítettek, a francia kommunisták megismétlik elő­ző javaslatukat a szocialistákkal és a köztársaság valamennyi védelmezői­vel való együttműködésre Franciaor­szág legégetőbb .problémáinak megol­dása végett. „A parlamentben és a parlamenten kívül is támogatni fogunk minden olyan kormányt — hangzik a levél­A koreai és kínai fél elutasítja az amerikaiak aljas mesterkedéseit Csun Huk Rok vezérőrnagy, a ko­reai és kínai fél küldötte a koreai fegyverszüneti katonai bizottság ok­tóber 22-i ülésén elvetette az ame­rikaiak teljesen lehetetlen és alá nem támasztott azon követelését, hogy a koreai és kínai tárgyaló fél jelen­tést tegyen azon foglyok sorsáról, amelyek ügyét az amerikaiak előter­jesztették. A vezérőrnagy hangsúlyozta, hogy „a hadifoglyok kérdésének az ameri­kaiak részéről történt ilyen mester­séges felvetése csupán egy célt szol­gál, hogy elterelje a figyelmet Dél­Koreának fokozott elnyomásáról és pusztításáról az amerikaiak és Li Szin Man klikkje részéről, hogy új feszültséget idézzen elő Koreában. Csun Huk Rok, rámutatott arra, hogy az amerikaiak Dél-Koreában „elbo­csátás" ürügye alatt 27 ezer hadifog­lyot fosztottak meg repatriációs jo­guktól, és hogy 1954 januárjában törvényellenesen huszonegyezer ha­difoglyot arra kényszerítettek, hogy belépjenek a dél-korai és csangkaiseki hadseregbe. Ezenkívül az amerikai fél mindez ideig nem adott jelentést 98 742 hadifogoly sorsáról, amit a koreai és kjnai fél 1953. szeptember 21-én kért. Amíg az amerikai fél nem ad választ a koreai és kínai fél katonáinak sorsára vonatkozóan, hangsúlyozta a tábornok, nem for­málhat jogot arra, hogy a hadifog­lyokkal kapcsolatban kérdéseket vet­hessen fel. Atomágyúkat a Bundeswehrnak Berlin (ČTK) — Amint a nyugat­berlini Telegraph közli, az Amerikai Egyesült Államok azt javasolta, hogy az Északatlanti Tömb európai fegy­veres erőit, beleszámítva a nyugat­németországi hadsereget is, az úgyne­vezett többcélú fegyverekkel szereljék fel. Ezek olyan fegyverek, ame­lyeknél szokásos lőszert vagy atom­töltést is használhatnak. A lap rá­A lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága X. p énunňnak ülése Varsó (ČTK) — Varsóban október 24-én 16 órakor kezdődött a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának X. plenáris ülése. Wla­dyslaw Gomulka, a LEMP KB első titkára beszámolót tartott „A párt és a kormány helyzete" címmel. Az ülést folytatják. mutat arra, hogy „ez az ajánlás el­ső lépést jelentene a Bundeswehrnek atomágyúkkal való felszerelése útjáin." A ielegraph szerint e javaslatról a NATO ez évi decemberi párizsi ta­nácsülésén fognak tárgyalni. A lap hozzáteszi, hogy a NATO tanácsa ez év májusában követelte, hogy a NATO valamennyi államát lássák el atomfegyverekkel. Az algériai hadsereg támadásba kezdett Párizs (ČTK) — A nyugati hír­ügynökségek tuniszi tudósítói jelen­tik, hogy az algériai nemzeti felsza­badítás frontja közleményt bocsátott a sajtó rendelkezésére, amelyben ki­jelenti, hogy a nemzeti felszabadító hadsereg Algéria egész területén a tengerparttól egészen a Szaharáig általános támadást kezdett a gyarma­tosítók ellen Guatemalában új katonai csoport került uralomra A helyzet még nem tisztázódott Guatemala fővárosának felbőszült lakossága október 23-án az esti órák­ban behatolt a parlament épületébe és élesen tiltakozott a kormány azon határozata ellen, hogy harminc napra ostromállapotot hirdet, amiről a parlament éppen tárgyalt. A kormány ezt az intézkedést közvetlen a vá­lasztások után hirdette ki. Egyúttal betiltotta a gyülekezést és 21 óra után a szabad kijárást. A kiadott tiltó rendeletre való tekintet nélkül a parlament épülete előtt a főváros több ezer lakosa gyülekezett és lelkesen fogadta azt a hírt, hogy a hadsereg főparancsnoksága a parlamentet ar­ra kérte, hogy az október 20-i választásokat érvénytelennek minősítse. amerikai monopóliumok, főképp az United Fruit Company Koncern kö­veteléseinek kielégítése. E társaság­nak visszaadtak 240 ezer acre föl­det, amit Arbenzo demokratikus kor­mánya államosított és szétosztott a földnélküliek között. Armas kormá­nya alatt a földnélkülieket a földről ismét kiűzték. Az imperialista ellenes mozgalom az országban nem lankad, hanem újra meg újra előtör. A reakciós rendszer azonban véresen elnyomott minden ellenállási kísérletet. Armas merény­let áldozata lett. Utódai kénytelenek voltak megrendezni a nem demokra­tikus elnökválasztásokat, amelyek so­rán a népmozgalom megerősödött és a kormánykörökben uralkodó ellen­tétek kiéleződtek, mivel az uralkodó csoport egy része meghamisította a választási eredményeket. A nyugati hírügynökségek közlése szerint a hadsereg parancsnoksága kebelében háromtagú katonai csoport alakult, Oscar Mendoza Azurdia ez­redessel az élen; ez a csoport fel­használva az ellenállási népi mozgal­mat az eddigi rendszer ellen, magá­hoz ragadta a hatalmat. Lopez ide­iglenes elnök kormányát lemondatták. Áz ország helyzete azonban, ahol erős amerika ellenes és imperialista elle­nes mozgalom van még mindig tisz­tázatlan. Amint ismeretes, az USA az ameri­kai monopoliumok guatemalai érde­keinek védelmére 1954 júniusában katonai beavatkozást szervezett e kis köztársaság demokratikus kormánya ellen. A nép akarata ellenére akkor uralomra juttatták Armas ezredes reakciós fasiszta klikkjét. E klikk te­vékenységének eredménye volt a de­mokratikus jogok porbatiprása és az AKI NEM JÄRT SZIBÉRIÄBAN, az szinte nehezen tudja elképzelni, mi­lyen óriási kincsestára a Szovjetunió­nak ez a terület. A Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságá­nak és a szovjet kormánynak szep­temberi határozata szerint a Szovjet­unió keleti részein számtalan gyárat, vlzierőművet, üzemet építenek fel és két-három éven belül további 12—15 millió hektár szűzföldet tesznek ter­mővé. Ezt a nagyszabású tervet most építik bele a Szovjetunió új hétéves tervébe, mely 1959-ben veszi kezde­tét. A Krasznojarszki kerület egyedül nagyobb mint egynéhány közepes európai ország. Maga Szibéria 10 mil­lió négyzetkilométer nagyságú terü­letével felülmúlja az Egyesült Álla­mokat. A Jakut Autonom Köztársaság például, mely Szibéria északi részén fekszik, hatszorta nagyobb, mint Franciaország. Ide, Szibéria újabban feltért természeti kincseire irányí­totta nemrég a szovjet kormány fi­gyelmét, mivel ezen a területen még számtalan gazdag vasérc-, szén-, bauxitlelőhely és nagymennyiségű vlzienergia kihasználatlan. Csak a leg­utóbbi években annyi szűzföldet tör­tek is' fel, mint amennyi az Egyesült Államok, Kanada és Argentína egész vetésterülete együttvéve. De még na­gyon sok hever most is kihasználat­lanul Szibéria beláthatatlan sztyep­péin. Szibériában van a Szovjetunió vízi­energiájának 90 százaléka, kőszén­készleteinek 80 százaléka, vasérceinek 50 százaléka, színes fémeinek 90 szá­zaléka, erdeinek 70 százaléka és összes művelhető földjeinek 80 szá­SZIBÉRIA A JÖVŐ TÜKRÉBEN zaléka. Ezért nevezik Szibériát a jövő országának, ahol az elkövetkező évek­ben óriási változások várhatók a ter­mészeti kincsek feltárásában. A SZOVJETUNIÓ MAI IPARI FEJ­LETTSÉGE mindjárt az Egyesült Álla­mok után következik. Az Októberi Szo­cialista Forradalom óta elmúlt negy­ven év folyamán az egykori legelma­radottabb ország ipari termelésben nemcsak megelőzte, hanem el is hagy­ta az egyes iparilag fejlett európai országokat. Ma már csak az Egyesült Államok állnak a Szovjetunió előtt, mert az egy lakosra eső ipari terme­lése még két és félszer kevesebb, mint az Egyesült Államoké. De ha figyelem­be vesszük azt, hogy 1917-ben 13-14­szer volt kevesebb az egy lakosra eső ipari termelés a Szovjetunióban, mint az Egyesült Államokban, és hogy e rövid idő alatt a Szovjetunió az Egye­sült Államok ipari fejlődéséhez viszo­nyítva másfél századot ugrott előre, úgy azt is elhisszük, hogy már nem kell csak néhány év ahhoz, hogy a Szovjetunió az ipari és mezőgazdasági termelésben megelőzze az Egyesült Államokat is. És ebben a nagy gaz­dasági versenyben éppen Szibéria ter­mészeti kincsestára játssza a legna­gyobb szerepet, amelynek nagy része lesz annak eldöntésében, melyik vi­lágrendszer életképesebb jobb és me­lyik győz a békés gaz<i#s.1gi verseny­ben? Éppen ezért próbáljunk meg bete­kinteni Szibéria jövőjébe: mi lesz ott 30—40 év múlva. Valami képzeletbeli távcsövön át nézzük például a krasz­nojarszki kerület beláthatatlan tajgá­ját, végtelen szűzföldjeit. A széles medrű, fiatalos erejű Anga­ra és Jenyiszej folyón felépül egy egész sor hatalmas vízierőmű, melynek vasbetontömegétől minden irányba mintegy gócponttól futnak szerteszét a villany energiát vivő acélhuzalok a megszámlálhatatlan sok gyártelep felé. A gazdag bauxitlelőhelyeken alumi­niumgyártó üzemek, a vasérclelőhelye­ken kohók, a tajgában fafeldolgozó fűrésztelepek, autógyárak és más számtalan új mű épül fel, mely bősé­gesen ellátja az egész Szovjetuniót közszükségleti cikkekkel. Az egykori elmaradt krasznojarszki kerület olyan lesz, mint mondjuk nálunk Ostrava környéke. DE MÉG VALAMI MÄS furcsaság is szemünkbe tűnik. A bratszki, kraszno­jarszki, irkutszki, novoszibirszki, nyer­csinszki, minuszinszki és a többi ha­talmas vízierőművek mellett még ott láthatók a hőerőművek egész sorai, melyek a villanyenergia szolgáltatás­ban semmiben sem maradnak le a ví­zierőművek kapacitása mögött. Ho­gyan lehetséges ez? Hisz a huszadik század közepén még arról vitatkoztak, hogy mi a gazdaságosabb, vízierőmű vagy hőerőmű építése. Ügy látszik azonban, hogy mind a kettő egyformán fontos. Mert a felszínen fekvő óriási mennyiségű kokszolható kőszén ma Szibériában csaknem olyan olcsón szolgáltatja a villanyenergiát, mint a Jenyiszej és az Irtis folyamok óriási vízierőművei. Ezek a vízierőművek és hőerőművek ma nemcsak Szibéria gyá­rait, hanem a Szovjetunió más ipari központjait is ellátják villanyenergiá­val. Fordítsuk most távcsövünket a Jakut Autonóm Köztársaság felé. Valamikor ez a vidék, különösen a Viljuj folyó környéke járhatatlan őserdő volt. Végtelen tajga és tundrák borították e vidéket még a huszadik század kö­zepén is. De a huszadik század vége felé már gyémántmezők és bányák szelik keresztül-kasul a vidéket. Olyan gazdag lelőhelyekre bukkantak az öt­venes években, amilyenekkel még Dél­Afrika, a világ legnagyobb gyémánt­bányái sem dicsekedhetnek. A Léna folyón túl Szovjetunió harmadik Ba­kuja, az új olajmezők acéltornyai lát­hatók. Mint valami erdő fái, úgy emel­kednek a magasba az acél fúrótor­nyok, melyekből több száz és ezer ki­lométer hosszú csővezetékek futnak szerteszét földgázzal és nyersolajjal Szibéria gyáraiba. Szibéria villamosí­tott vasútvonalain már alig látható ciszternakocsi, mert a gazdag olaj­mezők értékes nyersanyaga csöveken keresztül jut el az olajfinomítókba. DÉL-JAKUTSZKBAN a vasércet dol­gozzák fel helyi kokszolható szénnel. Nagy előny az, hogy nem kell mesz­sziről szállítani sem a szenet, sem a vasércet, mert minden helyben van. Egész sor óriási kohóüzem dolgozza fel a gazdag lelőhelyek nyersanyagát. Ott, ahol valamikor a cári hatalom ál­tal száműzött kommunista forradal­márok éltek a világtól teljesen elzár­va, óriási gyárak láthatók. Jövőbe néző távcsövünkön keresztül láthatjuk a nyercsinszki koihóüzemet, amely a csi­tai kerületben fekszik. Most ez a kör­nyék virágzó ipari központ, amely nemcsak a nagy mennyiségben talál­ható vasércet, de a színes fémek érceit is a helyi üzemekben dolgozza fel. Az olcsó jakutszki szenet villanyvasút szállítja ide. Ha távolabbra irányítjuk távcsövünket, a távol-keleti Amur és a Szalenga folyókra, úgy az egykori szerteágazó, kanyargó folyó helyett hatalmas megzabolázott folyót látha tunk magunk előtt. Gátak, vízierőmű­vek, összekötő csatornák egész soro­zata tárul tekintetünk elé. A Szovjet­unió e leggazdagabb mezőgazdasági területén öntözőműveket létesítenek és a dús talaj gazdagon, millió tonna számra szolgáltatja a gabonát. Az Amur folyó megrendszabályozásával Észak­kelet-Kína mezőgazdaságának öntözési problémája is megoldódik. Virágzó vi­dék lesz a Primőrje, így látjuk ezt mi a távcsövünkön. De térjünk vissza a jövőből megint a jelenbe és vizsgáljuk meg: lehetsé­ges-e mindez? Igen, lehetséges, de csak a szocializmusban. Nemrég Hrus­csov elvtárstól egy amerikai újságíró azt kérdezte, milyen lesz szerinte a Szovjetunió további 40 év múlva. Hrus csov elvtárs, erre a kérdésre szokása szerint talpraesett választ adott. — Ha békében fogunk élni, úgy a Szovjetunió hamarosan elhagyja ipari termelésben az USÁ-t és az egész ka pitalista világot. Maga még megérheti ezt a kort és majd meglátja, hogy a marxi-lenini eszme megvalósítása mily gazdagon jutalmazza a Szovjet­unió népének fáradozását. A békés gazdasági versenyben pedig éppen Szibériának van óriási jelen­tősége, ahol az ipari fejlődés mérföl­des léptekkel haladt előre az utolsó években. Horváth Sándor ŰJ SZÖ 4 ti 1957. október 1SL

Next

/
Thumbnails
Contents