Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-26 / 298. szám, szombat

i HIT © IP A Nagy Októberi Szocialista Forradalom pompás fegyverténye és Lenin alakja a kortársak emlékezetében Ezen az oldalon megszólaltatjuk a nagy idők szemtanúit és a forradalmi események részvevőit: hadd igazolják emlékeikkel a világtörténelem legdicsöbb eseményének nagy igazságát és örökítsék meg az utókornak azokat a nagy napokat, amelyek évszázadokra eldöntötték az emberiség sorsát. V. Boncs-Brujevics: VLAGYIMIR ILJICS az októberi forradalom elsű oapjaibao Gyors, katonás léptekkel egy bőrkabátos katona sietett végig a folyosón. Nyakában átvetve futártáska lógott. — Hol a Forradalmi Katonai Bizottság vezérkara? — fordult az ajtónál őrt álló két vörösgárdistához. — Kit keresel? — Lenint. Üzenetet hoztam ... Az őr beszólt az ajtón társának: — Egy futár van itt... Lenint keresi... Nincs engedélye ... Kijött az őrparancsnok. Kikérdezte a futárt, honnan és kitől jött. — A Téli-palotából... Podvojszkij főparancsnoktól. — Gyerünk! — Üzenet!... — mondja a katona átlépve a szomszéd szoba ajtaját. — Lenint keresem. Vlagyimir Iljics hozzásietett. — Mi jót hoz, elvtárs? — Maga az a Lenin? — nézett kíváncsian Leninre. Szeme örömfényben úszott. Gyorsan kibontotta táskáját elővett egy papirost és tisztelettel átadta Leninnek: — Üzenet! — Köszönöm, elvtárs, — mondta Vlagyimir Iljics és kezet .adott a katonának. A katona lelkesen mindkét kezével megragadta Lenin jobbját. Vlagyimir Iljics miután aláirta a jelentés átvételét, gyorsan olvasni kezdte a papírlapra rótt sorokat: — A Téli-palotát bevettük. Az Ideiglenes Kormányt letartóztattuk s a Péter-Pál erődbe szállítottuk. Kerenszkij megfutamodott! — Amint elolvasta a jelentést a szomszéd szobában éljenzésben törtek ki a vörösgárdisták. — Hurrá! — zengték vissza a Szmolnij falai. A. Belisev: Dmitrij Furmanov: Felejfiiefeilen napok A városban a 199 tartalékezred állomásozott. A 11., 12. és 14. század közül csak a 11. volt felkészülve. Nem tesz semmit. Néha úgy hozza a véletlen, hogy egyetlenegy század is sokat tud tenni. A kaszárnyák nedvesek, hidegek és piszkosak voltak. — Katonák! Elvtársak! Lehet, hogy nemsokára fegyvert kell fognotok. Az aljas és rothadt kormány nem akarja és nem is tudja megadni a dolgozó népnek azt, ami őt méltán megilleti. — Régóta így van már ez — kiálltotta valaki a szürke tömegből. — Le az árulókkal... — Bízunk fegyvereitekben, elvtársak. Lehet, hogy nemsokára alkalmatok lesz megvédeni a szovjet hatalmat. — Éljen ô szovjet hatalom! — kiáltotta el magát valaki a pillanatnyi csöndben. A tömeg pedig feltartóztathatatlan éljenzésben tör ki. — Éljenek a szovjetek — kiáltott ugyanaz a hang. Lelkes felkiáltások, forradalmi eskü ... A katonák velünk voltak. AZ AURÓRA ÁGYÚTÜZE A. Bubnov: LENIN az októberi napokban Közvetlenül a fordulat előtt a viborgi negyedben találkoztam Leninnel, amikor hazajött Finnországból. Siettette a felkelést és nagy figyelmet szentelt az akkori Pétervár erőviszonyainak és a felkelés technikai előkészítésének. Október 23-án először vett részt a Központi Bizottság ülésén, Szuhanov lakásán. Október 29-én részt vett a meghívott elvtársakkal együtt a Központi Bizottság Lesznijben tartott ülésén. A Szmolnijban november 7-ére virradó éjjel jelent meg. A bizottság Iljicset is beleértve, a 14. számú szobában a padlón és a székeken töltötte az éjszakát. Siettette a Téli-palota bevételét, mindenkitől újabb hírek felől tudakolódzott. Lenin a nagy fordulat napjaiban élénk, vidám volt, valamilyen különös belső tüz sugárzott arcáról. Megingathat atlanul, biztosan tekintett a jövőbe. Őszi reggel. A Nyevára kifutottak a kronstadti hadihajók, az Angol-parthoz faroltak és partraszállították a fegyveres tengerészeket. Az Auróra rádióállomása néhány óra múlva felfogta az Oroszország polgáraihoz intézett felhívást: „Az Ideiglenes Kormányt megdöntöttük." Vitorláshajó tartott az Auróra felé. A Forradalmi Katonai Bizottság összekötője utasítást közölt. Az Ideiglenes Kormánynak kilenc órakor meg kell adnia magát. Abban az esetben, ha ezt megtagadja, vörös fény gyúl ki a Péter-Pál erőd fölött. Ez lesz a jeladás az Auróra számára, hogy vaklövéssel indítsa meg a Téli-palota ostromát. Átmentem a fedélzet elülső részébe, ahol egy hatcollos ágyú mellett vártán állott a kezelőszemélyzet. A hangulat pattanásig feszült. Lövések hallatszottak a partról. De a Péter-Pál erőd csak nem adott életjelt. Kilenc óra 35 perc az idő, de még nem gyúlt ki a vörös fény. — Tűz, tűz! — kiáltottak hirteien a fiúk. A híd mögött a ködben hirtelen kigyúlt a vörös fény. Kilenc óra negyven perc. Kiadtam a parancsot: — Tölts! Tüzelj! Az Auróra cirkáló M. Bazajev: A. Lunacsarszkij: NOVJEMBHl 7-ÉN Az Ideiglenes Kormány letartóztatása A Téli-palota elleni hadműveleteket Antonov-Ovszejenko és Podvojszkij irányította. Tízpercenként telefonáltak a Szmolnijba és helyzetjelentést adtak. A teremben folyt a vita. Küldöttek érkeztek Gatcsinából és jelentették, hogy Kerenszkij kormánya csapatokat hívott be a közeli városokból és lehet, hogy Pétervár ellen vonul. Késő éjjel jött meg a hír a Téli-palota bevételéről, a kormány letartóztatásáról és Kerenszkij szökéséről. Nehéz visszaemlékezni annak az éjnek és hajnalnak izgalmaira: intézkedések történtek Pétervár védelmére, örömtáviratokat küldtek szét Oroszország minden részébe. Ennek a viharos és örvendetes éjszakának emléke elválaszthatatlanul összefügg Vlagyimir Iljics mosolygó arcával és kemény, oly egyszerű és közvetlen, s egyr szerűségében nagyszerű alakjával. M. Londarszkoj: Lenin a forradalom éjjelén Éj n, putyilovi munkás és vörösgárdista háromszor részesültem abban a szerencsében, hogy láthattam Vlagyimir Iljicset és elbeszélgethettem vele ... Podvojszkij és Vojcehovszkij utasítására a 4. századdal a Szmolnijba vezényeltek, ahol éppen ülésezett a II. szovjetkongresszus. A második emelet előcsarnokában foglaltuk el helyünket a tengerészekkel együtt... Az Össz-szövetségi Központi Végrehajtó Bizottság ülésterméből kilépve Vlagyimir Iljics Szverdlov, Dzerzsinszkij elvtársaknak és a Forradalmi Katonai Bizottság többi tagjainak kíséretében elhaladt mellettünk. Amikor hozzánk ért, néhányan felálltak, hogy utat engedjenek. Vlagyimir Iljics barátságosan marasztalta őket: — Csak üljenek, üljenek tovább és megállott mellettünk. Kérdéseket intézett hozzánk, melyik alakulathoz tartozunk, mennyien vagyunk, honnan jöttünk, hogy érezzük magunkat, készek vagyunk-e folytatni a harcot a szovjet hatalomért. A vörösgárdisták és a tengerészek nem tudták, ki áll előttük és ezért nagyon szabadszájúan, tréfásan válaszolgattak. A munkások és tengerészek magabiztos válaszai nagyon tetszettek Leninnek. Kísérőihez fordulva így szólt: „Hallják elvtársak: Ezek a válaszok — a nép hangja. Lehettünk-e volna uszályhordozói az eszereknek és mensevikeknek egy ilyen néppel?" Lenin a szovjetek 11. összoroszországi kongresszusán 1. Kolbin: A következő epizódnak voltam akkor a szemtanúja. A minisztereket a Péter-Pál erődben börtönöztük be egyes cellákban. Konovalov volt miniszter őre, egy tengerész valamikor KonOvalov gyárában dolgozott. Közelebbről nézve felismerte őt és így szólt: — Mi ismerjük egymást, Konovalov úr. — Honnan ismer maga engem? — A munkása voltam. Konovalov elsápadt. A tengerész látta, hogy összerogynak térdei. — Ne félj, — monr dotta, — mi nem vagyunk olyan vadállatok, mint a ti barátaitok, akik kiszúrták bajtársaim szemét. Konovalov kissé összeszedte magát és bátrabban megszólalt. — Van valami szívnivalója ? — Van, de én nem cigarettázom, dohánnyal azonban megkínálhatom. Konovalov csak nézett, nézett, végül megszólalt: — Nem tudok sodor. ni. — Jól van, majd én sodrok egyet. — A tengerész elővette a kecskebőr dohányzacskót, megnyálazta a papírt és odanyújtotta: — Tessék. Konovalov elszívta és hálálkodni kezdett: — Sohasem felejtem el... Nem vártam volna ... A tengerész is hálálkodott, csak másképpen: — Én is köszönöm. Sohasem felejtem e!, hogyan görnyedeztem a robotmunkában gyárában. mmu A kornyilovista összeesküvés a napnál is világosabban megmutatta, hogy az ellenforradalom a forradalom megsemmisítését tervezi. A kornyilovista összeesküvés után a főváros ezredeinek abszolút többsége a bolsevikok mellett állott. A szovjetek is forradalmiasodtak. Az ezred- és századbizottságok megújhodtak. Ezredünkben úgyszólván mindennap volt valamilyen katonagyűlés vagy összejövetel. Az események fejlődése vihart jelzett. Az Ideiglenes Kormány is érezte a vihar közeli kitörését és hatalmas katonai erőket mozgósított, vont vissza a frontról vagy rendelt más városokból Pétervárra a bolsevikok megsemmisítésére. A fővárosban november 6-án kezdődött a fegyveres felkelés. November 7-én este Gorbatyenka zászlós teljes hadifelszerelésben bejelentette századunknak, hogy a fegyveres felkelés megkezdődött és a forrradalmi ezredek, a Vörös Gárda osztagai, a balti tengerészek megszállják a Téli-palotát, az ellenforradalom utolsó menedékvárét, ahol a Kerenszkij-kormány székelt, s hogy most a Palota-téren dől el a forradalom sorsa, és száza dunknak is haladéktalanul ki kell vonulnia oda. Századunk pár perc alatt teljes készültségben felsorakozott. Midőn a Palota-térre ért, ott már javában tombolt a harc. A többi osztagok mellett elfoglalta kijelölt védelmi vonalát. A Téli-palotában bennrekedt védelem hallani sem akart megadásról, melyet hadiköveteink felajánlottak nekik. Ekkor újabb rohamot intéztünk. Közben elhangzott az Auróra cirkáló ágyúlövése, amely a végső rohamot hirdette a kormány utolsó bástyája ellen. A bennlevők bőszülten védekeztek, de megtörtük ellenállásukat. A tisztek és junkerek riadt nyájk.nt viselkedtek és azzal mentegetőztek, hogy kényszerítették őket a Téli-palota védelmére. Már az nap éjszaka letartóztattuk az Ideiglenes Kormányt. Kerenszkij női ruhában elmenekült. A Téli-palota ostroma ÜJ SZÓ 5 -ir 1957. október 18. /