Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-24 / 296. szám, csütörtök

A NAGYOBB TUDÁSÉRT NOHA ISKOLÁINKBAN ez új iskolai év már régen megkezdődött, a rozsnyói magyar nyelvű tizenegyéves iskolában a múlt héten is tanévnyitást tartottak. * Az esti iskolákban kezdték meg a tanítást, ahol 12 tanulóval egy nyolcadik és 17 tanulóval egy 9. osztályban indult meg a tanítás az új ismeretekért: a nagyobb tudásért. Kik az esti iskolák részvevői, milyen munkahelyekről valók, hogyan tanulnak? — E kérdésekre kértünk •választ Dobranszky Zoltántól, aki akárcsak tavaly, idén is tanítója az esti iskolásoknak. ' — Az esti iskolások — mondotta Dobrénszky Zoltán — mindannyian dolgozók és különféle munkahelyekről valók. Legtöbbjük a bányaiskola, a kórház és a bányaüzem alkalmazottjai. Ami tanulmányi eredményeiket illeti, erről e tavalyi tapasztalatok alapján csak elismeréssel szólhatok. Kivéve azokat, akik az előadásokra rendszertelenül jártak, mindannyian odaadó tanulók és igyekezetükkel azon vannak, hogy minél többet sajátítsanak el a tudományok gazdag világából. — Tavaly a 8. osztályt tizennégyen végezték el. Ezek közül idén heten folytatják tovább tanulmányaikat. Mivel a tanítást még csak most kezdtük meg, az idei tanulók konkrét tanulmányi eredményeiről nem szólhatok. A tavaly végzettek közül azonban meg kell említenem Tóth Jánost, Csermák Alfrédot "és Szankovsky Józsefet, akik a múlt évet kitüntetéssel végezték. AZ ESTI ISKOLÄSOK hetenként háromszor, i/25-től W-ifl járnak iskolába. Nem kis teljesítmény ez. Hiszen a tanulásra csak a naponta ledolgozott nyolc órai munkaidő után kerülhet sor. Áz esti iskolások — amint beszédükből erről meggyőződtünk — az áldozatokat mégis szívesen hozzák, mert mint mondották: -r A tudás hatalom, aminek megszerzéséért dolgozni kell. , Hogy munkájukat siker koronázza, és az előadásoktól a lehető legtöbbet kapják, ezért a tanítók tesznek meg mindent. Időt, fáradságot nem kímélve, készülnek az órákra, és mindannyian azon vannak, hogy az esti iskola oktatási és nevelési színvonala semmivel sem legyen alacsonyabb a rendes iskoláénál. A tanítók kívánsága jelenleg csak az, hogy újabb tanulók iratkozzanak be az esti iskolára, a beiratkozottak pedig rendszeresen járjanak az előadásokra. ÉRDEKLŐDTÜNK az esti iskolások céljairól, jövőbeli terveiről. Célja, valamilyen terve mindegyiküknek _ van. Ezeket azonban jelenleg csak' magukban szövögetik. Terveikkel kapcsolatban jelenleg csak annyit mondtak, hogy először érettségizni szeretnének. Ha meglesznek az alapok, meglesz az érettségi, a célról és tervekről elég lesz akkor is beszélni. Minden szűkszavúság ellenére, az elejtett szavakból megtudtuk, hogy egyesek az érettségi megszerzése után főiskolára készülnek. Céljuk tehát több mint a középiskola elvégzése. S hogy ezt a célt el is érjék, annak minden feltétele megvan. Csupán a tanulók szorgalmától, tanulmányi előmenetelétől függ, hogy a jelenleg fizikai vagy .más munkabeosztású esti iskolásból a jövőben egyetemi hallgató legyen. Az illetékesek tervezik, hogy az esti iskolán kívül egy érettségire előkészítő tanfolyamot is szerveznek, amely tanfolyamnak szintén az a távlati célja, hogy a szükséges ismeretek elsajátítása után megnyissa a tovább tanulni akaró hallgatók előtt a főiskolák kapuit. A tanfolyamra eddig tizenegyen jelentkeztek. Bizonyos, ha a terv valósággá válik, még sokkal nő a tanfolyamra jelentkezők száma. ÜJ ISMERETEKÉRT, nagyobb tudásért: az új tanév kezdetén, ezzel az elhatározással kezdtek munkához a rozsnyói esti iskolások és ugyanezzel ' az elhatározással kezdték munkájukat pár héttel élőbb a rendes tanulók. Megérdemlik, hogy róluk is szóljunk. Ismét Dobranszky Zoltán tanítóhoz fordultunk, aki kérdéseinkre ezeket mondotta: — . Iskolánk oktatási és nevelési színvonalának emelkedése minden nehézség ellenére már az új iskolév első heteiben megmutatkozott. Eredményeink, diákjaink szorgalma mellett nagyban köszönhetők annak, hogy Bocsárszky Pál igazgató gazdag pedagógiai ismeretei felhasználásával a tantestületben olyan légkört teremtett. amely miirftten lehetőséget megad a tanítóknak mind az önképzéshez, mind ahhoz, hogy oktatói és nevelői munkánk során képességeink legjavát adhassuk. Hogy miben mutatkozik meg a tanítók odaadó munkája, ezt akkor láttuk legjobban, emikor bepillantottunk az iskola belső életébe. Először itt vannak az első hetek tanulmányi eredményei. A statisztikai kimutatás szerint a múlt évhez viszonyítva lényegesen emelkedett a tanulók általános tanulmányi előmenetele. Aztán itt van az iskolai munka jelentős részét képéző politechnikai nevelés és a technikai, Micsurin stb. körök munkája. Mindenütt zavartalanul, példásan dolgoznak. S végül, de nem utolsó sorban az iskola po'itikai és kulturális munkája. Mind a CSISZ, mind a pionírszervezet él és dolgozik. A CSISZ-nek az iskola minden egyes tanulója tagja. Elvégzik a tagsággal járó feladataikat és politikai munkájuk mellett súlyt fektetnek az iskola kulturális munkájára is. A közeljövőben pl. egy színdarab betanulását tervezik. Jelenleg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére való előkészületek töltik ki munkájukat. Tánccal, énekkel és szavalatokkal lépnek fel az ünnepség során. Műsoruk minden egyes számával a negyven év előtti forradalmi eseményeket fogják felidézni. ' A TANÍTÓK odaadó nevelő munkájának és diákjaik szorgalmának megvan az eredménye. S amint megtudtuk, a tanítók eleget tesznek társadalmi munkakötelezettségeknek is. Kiterjedt kulturális és politikai munkát végeznek a felnőtt lakosság köréDen. Az új tanév kezdetén az iskola tantestülete pl. kötelezettséget vállalt, hogy segítségére lesznek a berzétei szövetkezetnek és nevelő munkájukká! hozzájárulnak a szövetkezet tagságának kibővítéséhez. A tantestület -észéről ,hetenként általában háromszor folytatnak különféle tárgykörű megbeszéléseket a szövetkezeti tagsággal, emellett kultúrbrigádokkal is ellátogatnak a szövetkezet dolgozói közé. A tantestület tagjai azt tartják: az igazi tanító az iskolán kívül is mindig tanító. A berzétei szövetkezettel létesített kapcsolatokban ezt az elvet követik, ennek szereznek érvényt. A ROZSNYÓI magyar nyelvű tizenegyéves iskolában kiterjádt és sokirányú mind az esti és rendes tanulóknak, mind a tanítóiknak a munkája. így mindannyian bátran szállnak síkra az új ismeretekért: a nagyobb tudásért. • Balázs Béla CYPRIÁN MAJERNÍK KÉPEI Bratislava a kor követelményeinek teljesen megjelelő, modern kiállítási teremmel gyarapodott. A Hurbán tér 14. sz. alatt létesült a harmonikus térhatású, kitűnő világítású helyiség. Az ifjú festőnemzedék fóruma ez, hol bemutathatják új törekvésekből, mai elgondolásból, egyéni problémáikból született műveiket. Egy életnek lendülő új, generáció fóruma, amely egy, az életet ideje előtt elhagyott, nagyrahivatott művész: C. Majerník ígéretes alkotásainak kiállításával nyílt meg. Rendkívüliek, a hazai festészetijén egyedülállóak ezek a 11 év alatt, 1933—44 között alkotott olajképek, temperák és gvassok. Kiszakított részét képezik Majerník életmüvének, ki 1909-ben született V. Kostolanýban. Első képzőművészeti ismereteit G. Mally pozsoayi iskolájában szerezte. Ösztönös megérzéssel, kezdettől fogva egyénien és eredetien nézte, látta "és festette a világot. Kitartó próbálkozásai, a kifejező formáért becsületesen vívott küzdelme közepette ez a magatartása mindvégig érvényesül. 1926-ban Prágában Obrovský professzor tanítványa lesz. Az akadémiai konzervativizmust itt is béklyónak érzi. S bár Prága ebben az időben egy készülő új korszak eszméitől forr, C. Majerník nem tud ellenállni Párizsnak, — az ottani művészet mágneses vonzásának. 1935-ben ismét 'Prágában van. Súlyos betegség támadja meg. Műtéten esik keresztül, ami után a viruló fiatalember megrokkan. Nagy erkölcsi erőt jelent, hogy gyógyíthatatlan baja biztos tudatában, a közelről fenyegető halál árnyékában is az utolsó percig alkot. Az élnivágyő fiatal egyén tragikumánál még súlyosabb a művész tragikuma; aki tudja, hogy tehetségének teljes kifejlődését, álmainak, programjának megvalósulását nem érheti meg. Az arasznyi lét egyre szűkülő korlátai közé szorítva fokozott intenzitással igyekszik Sűríteni és realizálni elképzeléseit. Reménytelenségében sorsa szemszögéből mutatja meg a világot, melynek minden életjelensége kérlelhetetlen sorsára emlékezteti. Mégsem lázong, csupftn groteszk • humorral, a gúny fanyar fintorával ad kifejezést érzéseinek. A Cirkusz tarka népe, a Bohócok keserű, torz mosolya, az Álarcosok lélekzetelállítón merev maszkja már a ráváró, ellenséges szféra látomásai. A betegség, a szenvedés áz átlagembert is megértőbbé, együttérzőbbé hangolja az idegen szenvedéssel, s még inkább a művészt. A 30-as évek közepén a spanyol polgárháború, majd a KözépEurópában egyre pozitívabb formában terebélyesedő fasizmus megrázóan hat az embertelenséget, igazságtalanságot, kegyetlenséget gyűlölő Majerníkra. ő, aki tiszta lelkületével, emberszeretetével, határozott társadalmi- és meg nem alkuvó politikai világnézetével jobb és szebb életformát várt a jövőtől, kimondhatatlanul gyötrődik a tragikus események előrevetített árnyékától is. Periódikus ismétlődéssel, expresszionista torzításban tűnnek fel Don Quijote-jai: a hosszú,koponyájú, szikár, süppedt vállú, megnyújtott vé^tagú, égbe meredő lándesájú alakok. — Egymásután veti vászonra a vágtató komor Lovasokat, kiknek „háta mögött ott ül a sötét gond." (Horatius). Az ideges mozgású fehér, barna, fekete lovak a realitás képét mutatják. Futásuk mintha az ő halál elől való menekülésvágyát testesítené meg. Majd veszélyt kémlelő feszült arckifejezésű Menekültek csoportja sötétlik föl képein. Érthető: a háborús, megszállott Prágában él, ahol gyakran észlelhet olyan jelenségeket, mint a Csodálatos találkozás kegyetlen végzetük felé űzött embercsoportja, vagy a Finale szörnyűsége. Tartalomban, kifejtésben megdöbbentő vásznak ezek. És megdöbbentő elgondolni, hogy. C. Majerník tehetségével, sajátos. képzőművészeti kifejező eszközeivel, gazdag lelki életével, képzelő erejével milyen értékes alkotásokkal gazdagíthatta volna a hazai s az európai festészetet. Az élet szélső pereme felé közeledő ember egyre sűrűbben néz vissza' a gyermekkor, az ifjúság tájaira. Festményein most megjelennek a faluvégi viskók, a sovány gyepre kicsapott-göthös lovacskák, egyegy imbolygo asszony s férfialak, — patak, rét, ismerős dombok korvonalai, — "a szeretett otthon: Szlovákia. Az ország, ahonnét elindult az első élmények eltörülhetetlen emlékével, lázas akarásokkal, nagy tervekkel. Tragikus, hirtelen bekövetkezett halála valamelyik percének 1945 júniusában — lehetett egy enyhülést adó momentuma: hogy hazánknak a felszabadulásért vívott harca nem volt hiábavaló. Bárkány Olga oöt>öooeeooooooex3exío FÁBRY ZOLTÁN: A frázis és ellenszerei ~T7 öltők legkísértőbb árulkodó gyenfC .géje — és így veszélye és e'.len-*- sége — a frázis, a közhely. Frázis minden, ami felfogásban, megragadásban, mondanivalóban bizonytalan. Frázis minden nagyhang és szócsépelés, ami nem őszinte, vagy ami az őszinteséget nem bírja, nem tudja vagy nem akarja azonos módon kifejezni. Ahol a mondanivaló társadalmi hőfoka és így visszhangja alábbhagy, ahol — ezt elfogadón és álcázón — szemforgató és puffogtató farizeuskodás jut uralomra, ott a frázis mindig megtalálja cinkosát, költőjét: zsák a foltját. A frázisnak azonban nemcsak társadalmi oka van. A frázis a fegyelmezetlenség és felületesség menlevele, a rossz költő papirnyelve. Pótszer, papirgala.csin, mely senkit és semmit sem táplál. A frázis kisértő, tollbafutó könynyítés. Ha a szó késik, ha az ige elmarad, kéznél van a mindenütt és mindenkor behelyettesíthető ah és óh'. A költő ezt a könnyítő felelőtlenséget és botlató veszélyt kétféleképpen kerülheti ki: mint gondolkodó és mint erkölcshordozó. A gondolat és az erkölcs nem ismer frázist, kitérést, mel-* lébeszélést, üres szólamot és hátgondolatos tettet. Ha a költő gondolati síkon mozog: önmagától jéggé dermed a frázis. Ha erkölcs a motorja, akkor őszinte lesz: igaz. Nincs szüksége talmi és fogadkozó bizonyistenekre, mert azt adja, ami a lényege: önismerőn és önmerőn csakis önmagát. A líra: becsület dolga, mert a líra az őszinteség műfaja. A gondolat igaza, csak úgy, mint a lírai becsületesség egyformán frázis nélkül szól, van és hat. A frázis, a nagyhang: a hordódemagógia rokona, valami, ami üresen, tompán kong, minden fujtató lélegzetvétel ellenére is. A frázis a líra ökörré pukkasztott békája: levegő, semmi és visszataszító. A frázis — tehát a dagályosság — a líra szegénységi bizonyítványa. Ahol felüti a fejét, ott nincs meg a szépség és igazság egyértelmű jelenléte. A frázis a költészet hit elrontó ja. Viszont Vietor Hugó ars poeticája szerint „a költőnek hitelezője az egész emberi nem". A hitelrontás tehát kétségtelen. A frázis leleplező fenomén: a frázis egyszerre és egyben mint szociológiai kórlelet, és mint művészeti ficam jelentkezik. Hogy ez mit jelent, azt talán a legpontosabban a múlt század nagy német realistája, Theodor Fontáne — kinek regényeit most egymás után filmezik — fejezte ki egy Theodor Stormhoz írott levelében (1853. Vili. 13.): „Minden, ami frázissá vált, kezdetben igazság volt, egy megszívlelendő alaptétel, és Scherenberg egyszer találóan mondta nekem: költeni annyit tesz, mint a triviálisát, az elcsépeltet újra a maga eredeti szépségébe beiktatni". Ahol ez sikerült, ott nincsen baj, ott nincsen frázis. Ahol az igazság és a költő egymásra találnak: csak egymást erősíthetik. Ahol az igazság megtalálja a maga költőjét, vagy megfordítva, a költő ráhibáz, rátapint az emberség alaptételére, hogy azt halálig és halált is vállalva mondja és élje: ott megszületik az igaz szó, a mindent kifejező és összegező íira. Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti és Illyés Gyula költészete netn véletlenül lett a frázismentesség iskolapéldája. Összegezni, igazolni, tudatosítani és hitelesíteni csak frázis nélkül lehet. A frázisnak nincs realitása és ezért nem ismer visszhangot, továbbadást, továbbélést. Kimondása pillanatában elfüstölög, és a jóorrú emberek csak fintorogva reagálhatnak egy kellemetlen szagra. A frázis egyik leghatásosabb ellenmérge: a tisztaság és tisztesség. A magyar nyelvben sokatmondón és értetőn egy tőből rokonként, azonosságként akad mindkét szó: adekvát jelentésük az etimológiai moralitás dokumentuma. A tisztaság és tisztesség erkölcsi kritérium. A gondolat erkölcsi hőfoka minden igaz, megnyilatkozás föismérve. A hőfoktól függ igaza — őszintesége. A líra ugyanakkor: az őszinteség műfaja. A frázis tehát csak kisiklatója, rontója és ellensége lehet: idegen test. A frázis a költészet élősdije. Irtsd, pusztítsd irgalmatlanul, ahol felüti a fejét: élősdinek, parazitának, hazugsának, konkolynak nincs igaza, csak ártól rontó léte! A frázis irrealitás, bizonytalanság és végső fokon hazugság. Még kísértő formájában is: mint lírai könnyítés. Aki egyszer használja, hetediziglen fertőzheti meg vele költészetét, mert váratlanul felüti a fejét ott is, ahol azt a költő nem is sejti, vagy nem is akarja. A frázis ellenmérge a tisztaság és tisztesség. És ennek egyik megnyilatkozási formája: a szerénység. A szerénység már szubsztanciájában, lényegében, gyökerében »is antitoxin, ellenméreg. Valami, ami eleve nem lehet talaja a frázisnak. A szerénység: az önismeret őszintesége. De ez a szerénység lehetelenné teszi a frázist és így szimpatikussá a költőt. Az 1956-os év szegény lírai*termése esak két verskötetet mutat fel, két költőt, és mintha csak a véletlen játéka hozta volna őket össze, mindkettő a szerénység habitusában, egyszerű, őszinte szavakkal lép fel. „Egyszerű versek", mondja az egyik, „Nem nagy szavak" írja ctmül utolsó ciklusa fölé a másik. C

SONTOS VILMOS nem mai gyerek 1945 előtt már három verseskötete jelent meg. Üj könyve — „Kell iň a szó" — huszonöt év terméséből válogat. Csontos munkásköltő. Munkás és költő: egymást tükrözőn, egymást vállalón, egymást erősítőn: „Ma költő vagyok, lantot pengetek, Pislogó tűzre venyigét rakok. Holnap a gyalupadnál görnyedek, Aztán nyár jön, s arató vagyok." Csontos falusi asztalos, ,

tkit eltakart a műhely fojtó négy falával S tele lett a lelke fájdalmak dalával". De ő több akair lenni, mint önmutogatós fájdalom A, fádalomnak csak mint példázható érzésnek van értelme. A fájdalomnál több és nagyobb: a szenvedés. „A költő sorsa ez: dalolva Járni, könnyesen, meg nem értve, S csorbult hittel, egyre remélve Menni és naponként rátalälňi A szenvedésre". •A-vers dátuma: 1940. Egy év 01 ott még így szólt: „Élet-vetésem hullámzón remegett, Isten áldotta szent magot termett: Ezernyi verset, ezernyi álmot, megszépíteni ézt a világot". A költő a szépsző: a szépítő, a jobbító. A költő a föld sója, nélküle ízetlen minden. Ő az újra és mindig ismétlődő áldozat és áldozás, az örök vegyétek és egyétek. Ezt érzi, akarja és mondja Csontos: „A földön mitha azért járnék, Hogy széjjelfolyjak, mint ajándék". Költészete: ajándék, a szegénység, a becsületesség tisztasága: „Minden ember álmodik magának: Egyik sok pénzt, másik mesevárat. Egyik szép ruhát és szép szeretőt, A másik aranykalászos mezőt... Be jó nekem ... én olyat álmodom. Hogy verseimben eldalolhatom." Micsoda szerénység! És micsoda eredmény: göröngyös utak vitték és hozták a költőt, kit „gatyás ősök görnyedt háttal szegényre mosdattak", hogy legyen és lehessen „Gyalupadnál, Gyötrő; kíneó Gyertyafényű élet és költészet". Csak ez a félgőzű és félfényű költészet, ez a cicomázatlan valóság adhatja tovább a sort és a szót fiának: „Alkoss majd különbet, szebbet, Mint apád, kit a félhomály A sötét műhelybe rejtett". A szerénység nem ismer önelégült/A séget. Csontos, a költő* tudja sorsát, értelmét: „A csendes patak megárad" bennem, Szélesre tágult mély folyó tettem". És ennél is több, reálisabb: létvalósága a tárgyat, a megmunkált materiát is élővé, jövővé színezi: „Egy deszkalapon fény rezeg: Holnapra már asztal leszek, S emberek ülnek majd körül, Mosolygó asszony megtörül S reám teszi a kenyeret... — A deszkalap is rámnevet". „A széles fejsze mosolyog": kinek ne jutna itt eszébe József Attila tőkedöntő szekercéje?! A suhintás szele világot vet széjjel, de szétveti magát a költőt is: életét. Csontos Vilmos nem a József Attilák fajtájából való, vérmérséklete nem a forradalmi fellobbanás és lobbantás láza és dinamikája. Egyik ciklusának a címe: „Halk mezőkön". Halk keserűség: ez Csontos alaptónusa. Olvasd el Ady parasztverseit és utána rögtön Csontos parasztsiratóját: a különbség fülberontó; „Fájó sóhajtás járja a mezőséget; Virágok, kalászok között könny az élet. Halk mezők csendjében halkan járok, Szeretném ölelni, akit sírni látok". Világos, hogy amikor ez a csontosi szerénység-attitűd önmagán túllendülve, fortisszimóba csap, akkor menthetetlenül idegen légüres térbe téved, sokszor frázisba: „Futó idő visz, fél kezemben Lobogó Zászló — a győzelem Hős serege dübörög velem". Nem dübörög itt semmi, csak a rossz verset követő kínos csend! Néha aztán ilyen felemás lehetetlenség születik: „S elindultam hát elszántan bátran S a dal csobogott utánam". Ahol a vérmérséklet, a magatartás, az adottság túllép önmagán, ott hamis hangot üt meg természetesen. Csak ahol eltalálja az azonos hangfekvést, születik meg a vers: a szó, mely mondanivaló, sőt vád és ítélet is lehet: „Hosszú volt az út idáig érnem. Urak vezettek vigyázva, kézen, Szemem befogták, ne lássak messzi, Léptemet mérték, ne tudjak menni. Maradjak fojtó falusi sárban, Hervadjak s hulljak le virágzásban, Ne legyek gyümölcs, szegények étke .., — Szörnyű az urak tevése, vétke!" Amikor a csontosi halk keserűség így belázasodik, akkor ez mindennél hitelesebb fokmérő, és ez a szelíd lázadás célbatalálva mindennél jobban csattan és ítél! Csontos költői érdeme: az őszinteség és egyszerűség. Ahol az eredendő adottság ellen vét,, ott törvényszerűer kisiklatja a verset. Itt van mindjárt £ kezdővers: ,;A kútnál éppen itat sógorom S két jámbor tehenünk mohór iszik. Én egy koporsó deszkáján rovorr E sorokat és elgondolkozom: Hogy életem szép, — sokan azt hiszik". És ezt az őszinte lírai való-vallomást a végér hamis önpátosszal elüti: „De talán, talán ha majd meghalok, Lesz nékem is szép glóriás ne'vern ...". A következe versben ugyanez a hiba ismétlődik „Nem tudjátok tollam hegyében, Hogj hányszor csillogott a vérem?!". Ez £ vers „szerszámait" veszi sorra: a kapát kaszát, gyalut és tollat. Milyen jó például ez a mondat: „Rendetlen rendel ott mögöttem, Ti tudjátok csak,-menynyit nyögtem", de B kasza éle és valósága kicsorbul a folytatáson, mely bántón üt ki az egészből: „Amig hozzád értő akarat Tüzével a fűbe vágtalak". Csontos itt az adottsági természetesÚj SZÔ 6 S 1957. Október 2-1.