Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-24 / 296. szám, csütörtök

A Szovjetunió több szenet termel, mint Nagy-Britannia, Franciaország és Japán együttvéve Moszkva (ČTK) — Moszkvában bejelentették, hogy ez év első kilenc hónapjában a szovjet szénipar 27 millió tonna szénnel termelt többet, mint a múlt év első kilenc hónapjában. Ez annyit jelent, hogy a Szovjetunióban 25 nap alatt ugyanannyi szenet bányásznak, mint a forradalom előtti Oroszországban egész éven át termeltek. Á Szovjetunió sokkal több szenet termel, mint Nagy-Britannia, Franciaország és Japán együttvéve. A forradalom előtti Oroszországban szenet főképpen a donyeci szénmedencében bányásztak. A szovjet hatalom éveiben hatalmas szénbányákat építettek a kuznyeci medencében, Karagandában, Moszkva mellett, a Távol-Keleten, Grúziában, Kirgiziában', Turkméniában, Tádzsikisztánban és Uzbekisztánban. Most kezdik a fejtést a gazdag pecseri lelőhelyen, amelyet a Szovjetunió északkeleteurópai részén tártak fel. A szénbányákat elsőrangú technikával szerelték fel. A bányák magasan gépesített üzemekké válnak a föld alatt. A Szovjetunió széniparában most több mint háromezer bánykkombájn működik. Széles körben kezdik alkalmazni a hidraulikus fejtést, amely a szénbányászat leghaladóbb módjainak egyike. A világon első ízben a Szovjetunióban vezették be a szén földalatti gázosítását. Gázó&ító állomásokat létesítettek a moszkvai szénmedencében, Donbaszban és Kuzbaszban. A moszkvai szakszervezeti dolgozók megtárgyalták a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusának határozatait Moszkva (ČTK) — A moszkvai Szakszervezeti Ház oszlopcsarnokában október 22-én nagygyűlést tartottak a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusának eredményeiről. A szakszervezeti funkcionáriusokon és a moszkvai dolgozók képviselőin kívül a gyűlésen részt vett a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusának százhúsz külföldi küldötte, akik az Össz-szövetségi Központi Szakszervezeti Tanács meghívására Lipcséből a Szovjetunióba jöttek. A fő beszámolót Viktor Grisin, a Szakszervezeti Világszövetség alelnöke tartotta. Hangsúlyozta, hogy a lipcsei szakszervezeti világkongresszus a legnagyobb méretű volt' a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egész története folyamán. „A kapitalista országok munkásosztálya. mind mélyebben tudatára ébred az imperialisták jelenlegi politikája komoly veszedelmének — mondotta Grisin. — A kongresszus fő figyelmét a béke megőrzésére, a leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyverek betiltására irányuló harcra fordította. Ibrahim ben Mefla el-Suszmani, a Szíriai Szakszervezeti Szövetség titkára hangsúlyozta, hogy Szíria szakszervezetei érvényesíteni fogják a munkásosztály nemzetközi egységét és a többi nemzetekkel" együtt küzdeni fognak az imperializmus ellen. A gyűlés befejező " részében a moszkvai szakszervezeti funkcionáriusok egyöntetűen jóváhagyták a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusának határozatait. t A múlt hét külpolitikai eseményeinek előterében a közép-keleti válság, valamint a német-jugoszláv diplomáciai viszály állottak. A Szíria elleni nyílt háborús konfliktus kitörésével fenyegető imperialista cselszövéseket, melyek az utóbbi napokban csak a Szovjetunió határozott fellépésére csökkentek némileg, már ismételten elemeztük. Nincs kétség az iránt, hogy a fő méregkeverő az Amerikai Egyesült Államok. Először, ahol csak tehette, ügyesen kiszorította, sőt sok esetben egyenesen kiebrudalta vetélytársait a Közép-Kelet olajmezőiről, s fontos stratégiai pontjairól. A megüresedett gyarmati állásokba azután maga igyekezett beülni. Ezzel a céllal és ezért az árért támogatta ideiglenesen az itt élő népek nemzeti fügetlenségi mozgalmait. Az amerikai spekulációk azonban nem jártak sikerrel. Mint már annyiszor, ezúttal nem sikerült a fejidézett szellemeket visszaparancsolni azzal: megtettétek kötelességteket, tűnjetek éli Az arab államok számos más ázsiai és afrikai állam példája nyomán, főleg azonban a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak s Kína nemzeti felszabadító harcának hatása alatt komolyan veszik függetlenségüket, s azt még a „gyarmati poli"tika ellenes" Amerikával szemben is meg akarják védeni. Erre találta ki Dulles az Eisenhower-doktrinát. Mint ismeretes, a tervnek lényege az, hogy az állítólagos „kommunista veszély" örve alatt az amerikai imperialisták bármikor beavatkozhassanak a középkeleti államok belügyeibe, s tetszésszerinti ürügyek alapján csapatokat is küldhessenek e térségbe. Ugyan mit szólt volna az Egyesült Államok kormánya, ha a Szovjetunió jelentette volna ki, mondjuk egy évvel ezelőtt, hogy csapatokat küld minden közép«merikai államba, ahol tőkés rendszer uralkodik? Az amerikai érdeklődés fő okát természetesen nem az arab államok belső rendje képezi. Itt, ezekben a terméketlen sivatagokban nyeri a kapitalista világ kőolajszükségletének teljes egyötödét, s ez a hányad évről évre rohamosan emelkedik. Ami pedig még ä föld méhében rejlő, megállapított kőolajkészleteket illeti, Közéjf-Keleten van a tőkés világ tartalékainak több mint "a fele. Emellett nagyot nyom a latban az is, hogy az arab félszigeten és környékén kitermelt -kőolaj önköltsége a legalacsonyabb az egész világon, tehát ennek megfelelően a legnagyobb profitot biztosítja a monopóliumoknak. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az an, gol és a francia imperialistákon kívül, akik görcsösen védik még megmaradt pozíciókat, e térségben újabban ismét jelentkeztek a nyugatnémet és az olasz érdekeltségek is, megértjük Eden volt angol miniszterelnöknek, a monopóliumok hivatott kéDviselőjének kijelentését: „A Közép-Keletért, ha kell, akár egy újabb világháborút is vállalunk!" Hogy vállalják, ezt megmutatták egy évvel ezelőtt a szuezi támadás idején. Csak a Szovjetunió rendkívül határozott fellépése állította meg Egyiptomban az egyesült angol-francia-izraeli csapatokat. Ekkor figyelmeztette a Szovjetunió először az agresszort, hogy szükség esetén távolbahordó fegyvereivel is eléri öt. Tavaly az imperialista nagyhatalmak a piszkos munkával Izraelt bízták meg, amelynek rövidlátó kormánya vállalta ezt a szerepet. "Az idén Amerika ezt a feladatot Törökországnak szánta, amint ezt még idejében leleplezte Hruscsov elvtárs nyilatkozata és a TASZSZ közleménye. Ennek' igazságát, azt, hogy a fegyveres támadás ügyében tényleg járt amerikai különmegbízott Törökországban, hogy a törökök támadó szándékkal valóban csapatöszszevonásokat hajtottak végre Szíria határán, mindezt Macmillan angol miniszterelnök önkéntelenül is igazolta egyik minapi nyilatkozatában, kiCécs (ČTK) — Október 22-én több mint egy heti szünet után ismét összeült a Nemzetközi Atom Hivatal értekezlete, hogy megvitassa a két b zottsáqban tárgyalt napirendi pontokat A plénum egyhangúlag jóváhagyta a hivatal egyes tagállamai anyagi hozzájárulásának elosztását az adminisztratív költségvetéshez, továbbá a hivatal programját és költségvetését működésinek első évére és a program pénzelésének rriódját. Az érjelentvén: „Az amerikaiak tavaly, Szuez idején ellenünk léptek fel. Ma már belátják, hogy nekünk volt igazunk s igyekeznek helyrehozni, ami még helyrehozható." Ennél világosabb beszÄlre igazán nincsen szükség. Miután a Szovjetunió idejében leleplezte az amerikai-török támadó terveket, bizonyos zavar tapasztalható az imperialista körökben. Az egyik nagy nyugatnémet újság, mintha csak most fedezné fel, egyszeriben megálla•pítja, hogy Szíria alig 80 ezer főnyi hadseregével aligha veszélyeztetheti a több mint félmilliónyi, korszerű hadsereggel rendelkező Törökországot. Ugyanakkor Izrael negyedmillió jól felszerelt katonát tart állandóan fegyverben. Tényleg a vak is láthatja, hogy szíriai „támadásról" szó sem lehet. Ez az egyik oka az arab államok szolidaritásának, annak, hogy Szíria mellé állanak még azok is, amelyeknek feudális uralkodóit az amerikaiak mindenféle módon lekenyerezték. A közép-keleti válságnak még egy kellemetlen hatása van az imperialista körökre. Az említett feudális arab államok uralkodó köreinek most két dolog között kell választaniok. Ha az imperialisták oldalára állanak a Szíria és Egyiptom elleni fondorlatok támogatásában, saját uralmuk forog kockán, mert felkeltik országaik legszélesebb néptömegeinek haragját és ellenállását, amelyek még nem felejtették el sem az első világháború végéig tartó évszázados török elnyomást, sem pedig a második világháború utáni izraeli támadást, amely az arabok százezreit tette hontalanná. Ha pedig a másik megoldást választják és ki-' állanak az arab érdekek mellett, akkor az uralmuk alapját képező amerikai támogatás elvesztését kockáztatják. E dilemmát fokozza például Irak helyzete, amely Törökországgal együtt tagja a támadó Bagdadi Tömbnek. Ha tehát Irak királya és kormánya a néptömégek egyre erélyesebb nyomására kiáll Szíria mellett, — mint ahogy meg is tette — akkor a Szíria elleni amerikai kampány következtében a Bagdadi Paktum éppen a Szovjetunió elleni legfontosabb felvonulási területen bomolhat fel. Lehetséges, hogy az imperialista táborban levő ellentétek miatt az USA a Bagdadi Paktum tekintetében olyan helyzetbe sodródik, m kit Anglia Cipruis miatt, amiikor is a NATO fontos, előretolt jobbszárnya hatástalanná vált Törökország és Görögország viszálya miatt. Nem véletlen tehát, hogy a Le Monde múlt hét csütörtöki vezércikke „A nyugat a védekezés útján" címet viseli. A francia nagyburzsoáziának e vezető lapja keserűen állapítja meg, hogy Dulles közép-keleti politikája meggyengítette a NATO és a Bagdadi Paktum legfontosabb Földközi-tengermenti állásait s alig háromnegyed év alatt lejáratta a nagy garral beharangozott Eisenhower-doktrinát. Hasonló imperialista ellentmondásokat tapasztalhatunk abban a viszályban, amely a Német Demokratikus Köztársaságnak Jugoszlávia által való, elismerése körül keletkezett. A nyugatnémet burzsoázia sokáig habozott, beváltsa-e azt a sokat hangoztatott fenyegetését, hogy az NDK-t elismerő állammal megszakítja diplomáciai kapcsolatait. Igaz, hogy ez az elv már két évvel ezelőtt megdőlt,. tekezlet végleges tárgysorozati programjának megvitásakor dr. Pavel YVinkler. nagykövet, a csehszlovák küldöttség vezetője rámutatott a javasolt program egyes fogyatékosságaira és azt javasolta, hogy a megfigyelőkre vonatkozó • fejezetet változtassák még. A csehszlovák álláspontot támogatta a szöviet küldöttség is, azonban Kanada és Nagy-Britannia az eayetemesség elve ellen foglaltak állást. amikor a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság felvették a hivatalos kapcsolatokat. A Szovjetunió ugyanis már ezt megelőzően régen szoros baráti kapcsolatban állott az NDK-val. Még Adenauer pártjában és a német monopóliumok sajtójában is többségbeh voltak azok a hangok, amelyek ezt követelték: „el kel! kerülni minden elhamarkodott lépést". A kérdést végül azonban nem Bonnban, hanem Washingtonban döntötték el. A Frankfurter Zeitung e hó 19-i száma első oldalán „Instruktionen aus Washington" cím alatt megírja, hogy Dulles határozott utasítására történt a bonni kormány „döntése". A német monopóliumoknak e lapja hosszú vezércikkben ítéli el kormányának gerinctelen s mint írja, „rövidlátó" politikáját. Miben kell keresni ennek az „ellenállásnak" az okát? Ebben az esetben érdekes módon két olyan reakciós politikai erő került ellentétbe, amelyek hosszú évek óta a legjobb egyetértésben játszottak egymás kezére. A Vatikán és az Egyesült Államok kormányának érdekei ezúttal kivételesen keresztezték egymást. A vatikáni körök egy év óta ugyanis azt szeretnék, ha Adenauer, a legnagyobb európai keresztény párt feje felhagyna meirev népi demokráciaellenes, elsősorban lengyelellenes politikájával, A Vatikán arra spekulál, hogy ha Adenauerék elismernék a lengyel kormányt, s legalábbis ideiglenesen és hallgatólagosan a nyugati lengyel határt is, ezzel szabaddá tennék a lengyel reakció számára az utat szovjetellenes politika folytatására, és az így támaszától megfosztott Lengyelországgal meg tudnának majd egyézni a nyugati határ „békés" revíziójának kérdésében is. Ennek a politikának Nyugat-Németországban igen sok híve van a burzsoázia körében is. Washington azonban ráparancsolt Bonnra, hogy szakítsa meg diplomáciai kapcsolatait Jugoszláviával. Ez a lépés természetesen keresztülhúzta a Vatikán és Adenauer lengyelországi terveit. Dulles azonban nem ok nélkül utasította Bonnt erre a lépésre. Amint az amerikai lapok nyíltan bevallják, a Fehér Ház ezen döntését az attól való félelem okozta, hogy most, amikor a Szovjetunió tekintélye hatalmas mértékben növekszik, -hamarosan további 20—30 állam is elismerheti aj NDK-t s ennek következtében nagy mértékben meggyengül az USA legfontosabb támadó pozíciója Európábafi. A fentiekben elemzett két kérdés .szemléltetően mutatja az imperializ, mus táborát megbomlasztó belső ellentétek rohamos kiéleződését, ami meggyorsítja* e túlhaladott rendszer teljes • széthullását, és a szocializmus békés erőinek világ-győzelmét. • Protics Jolán Bombatámadás Saigonban az amerikaiak ellen Saigon (ČTK) — Saigonban DélVietnam fővárosában október 22-én három helyen időzített ' bombák robbantak, amelyek 13 amerikait megsebesítettek. Ezek főképp a délvietnami hadsereg katonai tanácsadóinak soraiból kerültek ki. Az egyik bomba az amerikai tanácsadókat vívó utóbuszban robbant, a másik a Cholon szállodában, ahol az amerikai missziót elszállásolták, a harmadik nedig az USA tájékoztató központjában. Az ázsiai-afrikai értekezlet előkészítő bizottságának ülése Kairó (ČTK) Az ázsiai-afrikai országok értekezletének előkészítő bizottsága Kairóban folytatja munkáját. A bizottság tagjai felszólalásukban hangsúlyozták a nemzetek további egyesítésének szükségességét a békéért, a gyarmatosítás és imperializmus ellen folytatott harcban. P. Azimov. az ázsiai szolidaritás íŕovjet bizottságának képviselője Hangsúlyozta, hogy Bandung szelleme, a barátság és szolidaritás gondolata "minden nemzetet harcra lelkesít, függetlenségéért és szabadságáért s egyúttal az igazságos ügy győzelmébe vetett reménnyel tölti el. Eisenhower doktrínájáról szólva Azimov kijelentette, hogy az amerikai imperialista agresszív körök más imperial'sta hatalmakkal együttműködve fel akarják újítani a gyarmati uralmat a Közel- és Közép-Keleten és igájukba akarják hajtan

1' az ázsiai és afrikai országokat. A szovjet emberek a világ békeszerető ntpével karöltve elszántan küzdenek az imperialisták kalandos politikája és a gyarmatosítás ellen. Tan Min-csau, az ázsiai szolidaritás kínai bizottságának képviselője hangsúlyozta, hogy a sokmilliós kíriai nép támogatja Szíria, Algéria, valamint más ázsiai és afrikai országok népeit, összehfvíák a japán parlament rendkívüli ülését Trkio (ČTK) — A japán kormány októbe«- 22-i jelentése szerint a japán parlaijiertt november 1-én kezdi meg a 27. rendkívüli ülésszakát. Kisi miniszterelnök ezen az ülésszakon előreláthatólag beszámol Eisenhowerrel, az USA elnökével ez év júniusában folytatott tanácskozásairól, valamint Délkelet-Ázsia egyes országaiban végzett útjáról. A miniszterelnök beszédét a japáni bel- és kül.politika megvitatása fogja követni. A japĹn dolgozók több szervezete, ezek között a íápán Szocialista Párt és a Japán Kommunista Párt Kisi miniszterelnök amerikai útjának befejezése óta állandóan sürgeti a japán parlament rendkívüli ülésének összehívását. Kist kormánya azonban állandóan halogatta a parlament öszszehívását. A miniszterelnök a liberális demokratikus kcrmány többi képviselőivel együtt körutat végzett az országban és igyekezett megnyerni a közvélemény támogatását reakciós politikájának. Ezzel egyidejűleq a Japár Kommunista. Párt, a Japán Szocialista Párt, a földműves szakés más szervezetek kampányt indítottak, amelynek célja a jelenleqi jaoán politikai lényegének ^ leleplezése és a japán kormány megbuktatása. amelyek szabadságukért és függetlenségükért harcolnak. Anap Singh, India képviselője kiemelte a bandungi értekezlet nagy nemzetközi jelentősegét az ázsiai és afrikai országok szolidaritásának meg szil árdításában. Michel Aflah, Szíria küldötte elítélte a Szíria elleni imperialista összeesküvést, a nyomást és fenyegetéseket. Rámutatott arra, hogy a nyomás és fenyegetőzés nemcsak Szíria, hanem minden arab ellen irányul. Az előkészítő bizottság tanácskozásán részt' vettek még a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Indonézia, A'g

ňria, Líbia. Jordánia, Japán, Kamerun, Mongólia és más államok képviselői is. Az ázsiai és afrikai államok Kairóban ülésező értekezletén október 22-én megválasztották az ötösbizottságot, amely a török-szíriai határon beállott helyzettel fog foglalkozni. A bizottságban helyet kaptak Szíria. Törökország, Egyiptom,' Líbia és a Kínai Népköztársaság képviselői. A bizottság október 22-én délután már megtartotta első ülését. A török-szíriai határon lejátszódott események kérdését megvitatják az értekezlet plénumában is. Adenauert isméf megválasztották Bonn (ČTK) — A nyugat-németországi szövetségi * parlament október 22-én Theodor Heuss szövetségi elnök javaslatára ismét dr. Konrád Adenauert választotta meg szövetségi kancellá-rá. A 475 jelenlevő képviselőből 274 szavazott Adenauerre, 192-en .szavaztak ellene, és kilenc képviselő ta'rtózkodott a szavazástól. Az alkotmány határozata értelmében a kancellár megválasztásához elegendő a többség, vagyis 249 szavazat. A nyugat-berlini képviselők, gkiknek . a szövetségi parlamentben csak felszólalási joguk van, külön j szavaztak. A 22 képviselőből nyolcan Adenáuer mellett, 13-an ellene szavaztak, és egy képviselő tartózkodott a szavazástól. Az új szövetségi parlamentben a koalíciós pártok maindátumai a következőképpen oszlanak meg: a Kereszténydemokrata Uniónak és a Német Pártnak 287, a Szociáldemokrata ' Pártnak 169 és a Szabad Demokrata Pártnak 41 képviselője van. A Nemzetközi Atom Hivatal Bécsben folytatja értekezletét Dulles pasa: „Hát csak szabad török -jioát szívni." (A Neues Deutschlandból) ŰJ SZÖ 4 ti 1957. október 1SL