Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-19 / 291. szám, szombat

/Ql • / m jogija ír színjátszói Komaro » Csallóköz kulturális központja. Ebben az érdem legnagyobb része természetesen a Magyar Területi Színházé, amely gyakori, változatos és színvonalas előadásaival sokszor csalja Komáromba a környék kultúra iránt érdeklődóit. De ho?y a „kulturális központ" valóban központként elégíti ki a kulturális igényeket, ebben a színjátszás mellett része van a város többi kulturális csoportjainak. így nem utolsó sorban a hajógyár színjátszóinak is. Hiszen kulturális rendezvényeikkel a helybelieken kívül ők is sokszor megmozgatják a környékbelieket. Megérdemlik ezért, hogy foglalkozzunk velük és munkájukról hírt adjunk az újságolvasóknak. A műkedvelő színjátszók a komáromi hajógyár üzemi klubjának keretében dolgoznak. Egy magyar és egy szlovák nyelvű csoportot képeznek. Mindkét csoport az elmúlt időben számottevően dolgozott, s mintegy gerincét képezik az üzem kulturális életének. Munkájuk pedig nem nevezhető könnyűnek. A Magyar Területi Színház magas színvonalon elégíti ki a színházlátogatók igényeit. Ahol hivatásos színészek nyújtják a programot s a közönség művészi teljesítményekhez szokott — ott a műkedvelőknek bizony alaposan össze kell szedni erejüket, ha sikerre számítanak. S amint a hajógyár színjátszói számtalanszor bebizonyították: a sikerre nemcsak számítanak — a sikert el is érik. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az az egyetlen adat, hogy a magyar csoport tagjai a közelmúltban harminchatszor léptek fel egész estét betöltő programmal és szereplésük során mindig mindenütt sikert könyvelhettek el. A csoportok között már régebben versengés folyik. Mindegyikük arra törekszik, hogy magának tudhassa a legtöbb babért. Noha a munkájuk iránti érdeklődést iiletően vannak különbségek, a csoportok általában egyforma lelkesedéssel dolgoznak. Mindkettőjük célja: a dolgozók szórakoztatása ismereteik gazdagítása. A magyarnyelvű csoport vezetője. Hüttinger László munkájukról beszélve ezeket mondotta: — Az üzemekben dolgozó kulturá'is csoportok rendezvényei a világnézeti nevelést, a tudományos ismeretek terjesztését, az irodalom és művészetek megismertetését, azaz a dolgozók ismereteinek gyarapítását, belső átformálását, az igazi kulturális nevelést vannak hivatva szolgálni. Alacsony színvonalú, unalmas rendezvényekkel azonban nem lehet sem szórakoztatni, sem nevelni, sem a kultúrát megszerettetni. /ízért már a műsor összeállításánál arra törekszünk, hogy kielégíthessük az igényeket és egyre jobb teljesítményt elérve, szórakoztatva nevelhessünk. Hüttinger László szavait a tények erősítik. Míg a legtöbb műkedvelő színjátszó általában a kónyn.vű műfajnak, főként az operetteknek nódol és jobbára csak a kasszasikert tartja szem előtt, a hajógyár színjátszói előtt más célok lebegnek. Műsortervük — noha operettek és más könnyű műfajok is szerepelnek benne — nem -egyoldalú. Az utóbbi időben pl. a négy egész estét betöltő, több helyen bemutatott különböző esztrádműsoron kívül többször, több helyen bemutatták Szigligeti Ede Cigány és Vészi Endre Titkárnő című színdarabját. Jeienleg Molnár Ferenc Olimpia c. színmüvét tanulják, s még ebben a hónapban megtartják a bemutatót. Ugyanakkor mai témájú színmüvek bemutatását is tervezik és gazdag műsorral készülnek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának megünneplésére. — Azt szeretnénk — mondotta ezzel kapcsolatban Hüttinger László —, ha az évforduló alkalmából olyan műsort sikerülne előadnunk, ameilyel az évforduló történelmi jelentőségének kidomborítása mellett. • megmutathatnánk üzemünk szerepét is, amelyet a szocialista építő munka terén végzett. A kör tagjai és vezetője elismerik az együttest nemrégen ért bíráiatot, hogy általában keveset játsszák a hazai írók müveit. Jövőbeni műsortervükben ezért a csehszlovákiai írók műveinek színrehozatala is szerepel. Még nem tudják, kinek a darabját tűzik műsorra, de- a csoport minden tagjában erős az elhatározás, hogy munkájuknak, a ma még meglevő fogyatékosságait kiküszöbölve, — a jövőben nem fognak okot szolgáltatni hasonló bírálatra. Hüttinger László, a színjátszók vezetője maga is tollforgató ember. Több írása van, amellyel azonban eddig nem jelentkezett sehol és így tanácsot, bírálatot sem kapott senkitől. Legutóbb egy operettet írt, amelyet többek tanácsára eljuttatott a hivatalos szervekhez. Művét jónak találták. Operettje rövidesen bemutatásra kerül. A magyar nyelvű csoportnak jelenleg 35—40 állandó tagja van. Mindannyian a hajógyár dolgozói és különböző foglalkozásúak. Műsorok rendezésére, színdarabok betanulására szabad idejüket áldozzák. Teljesítményükért a tapson kívül egyebet nem kapnak s ők mégis szívesen játszanak, szívesen mennek bárhová szórakoztatni a dolgozókat. Szeretnék azonban, ha az illetékesek résziről — nem utolsó sorban az üzem vezetőségének részéről — több segítséget kapnának, nagyobb megértést éreznének. 'tt voltak pl. az aratási ünnepségek. A csoport el akart menni az aratók közé, hogy jól összeválogatott műsorral szórakozást nyújthasson a dolgozóknak. Tervüket be is jelentették, munkájukat azonban azok, akik a kultúrcsoportok irányítását végzik, nem vették igénybe. Hosszú időn keresztül tervezték, hogy Bratislavában is rendeznek egy vendégszereplést. A vendégszereplésre jól megválogatott, színvonalas műsorra; készültek. Az időpontot azonban az illetékesek addig húzták-halasztották. míg a terv kútba esett. Az üzem színjátszói a legnagyobb segítséget általában a Magyar Területi Színház vezetőségétől és tagjaitól kapják, akik nem késnek sem az útmutatással, sem a színházi felszero.'és kölcsönzésével. A csoport tagja' és vezetői ezért hálásak és az a véleményük: ha munkájukat mindenünnen ítjy támogatnák, akkor az eddigieknél eredményesebben dolgozhatnának, és az üzemi csoportjuk nemcsak helyben vagy a közeli környéken, de sokká; szélesebb körben ismertté válhatna. A műkedvelők nem kérnek sokat. Csupán annyit, hogy kezdeményezésük megértésre találjon, és észrevételeiket ne restelkedjenek elmondani azok sem, akik jelenleg közömbösek munkájuk iránt. BALÁZS BÉLA Nem mi mondjuk, ők írják Kétes rekord A New York Herald Tribúne jelentése szerint a maga nemében páratlan rekordot állított fel egy amerikai polgár a párizsi Louvre meglátogatásakor. A hatalmas múzeumba 14 óra 25 perc 36 másodperckor lépett be, átrohant a kiállítási termeken, megelégedését fejezte ki a Mílói Vénusz felett és Mona Lísáról így nyilatkozott: Nem értem, mi tetszik rajta az embereknek? 14 óra, 30 perc 47 másodperckor a Louvre épületét elhagyta, vagyis teljes 5 perc 11 másodpercnyi időt töltött el falai között. Valóban egyedülálló világrekordot állított fel a tudatlanságból. (S-y) A nyitrai kerület kultűrprogramja nyitrai kerületi Népművelési Otthon és a kerületi Népművészeti Tanácsadó szép és értékes pregramot dolgozott ki, hogv a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját méltó módon megünneDelhessék. Iöbbek között kiállításokat rendeznek és előadásokat tartanak. Felhasználják a propagációt, a népművészeti előadásokat, hogv kellően méltassák és ismertessék e nagy jelentőségű jubileum eszmei tartalmát. Ebből az alkalomból 212 előadást terveztek. Az előadások célja, hogy is mertessek a Szovjetunió ra""oqó vívmányait és példátlan sikereit. Az újonnan megalakult egységes földmüvesszövetkezetek számára 42 előadást fognak tartani. Az előadásokon a népszerű „kérdés-felelet" formában minden felmerülő prcblémát megvitatnak, legyen az gazdasági, kulturális, vagy szervezeti kérdés. Mindezzel segíteni és szilárdítani akarják az új szövetkezeteket. A propagáció terén nagy súlyt fektetnek a hangszórós csoportok működésére is. Szakelőadók segítségével mintamüsorokat állítottak össze, hogy azok értékesek és minden szempontból kifogástalanok legyenek. Ezenkívül magyarázatokkal ellátott jelszavakat adnak ki magyar és szlovák nyelven, amelyeket a helyi hangszórókon keresztül népszerűsítenek. Ebből az alkalomból öt járásban népművészeti kiállítást rendeztek. A kerületi népművészeti ^állítást Nyitrán a legszebb és legértékesebb anyagból állították össze, kiváló akadémiai festők és szobrászok legjebb alkotásaival találkoznak itt a kiállítás látogatói. A kiállítás október 7-én nyílt meg és november 7-ig tart. ipzenkívül értékes kultúrműsorul rokkal fogiák tarkítani ennek a nagy ünnepnek a fényét. Minden járásban tervbe vették egy-egy mür?ros kultúrest megrendezését. A kerületi Népművészeti Tanácsadó munkatársai gondoskodnak arról, hogy a kultúrműsor minél színvonalasabb legyen. Nvitrán, a kerületi székhelyen négy koncert- és három esztrádműser van tervbe véve. Négy napon keresztül a kerület legjobb műkedvelő csoportjai orosz és szovjet színmüveket adnak elő. A nyitrai kerületi Népművelési Otthon és a kerületi Népművészet! Tanácsadó ezzel a programmal akar méltó módon hozzájárulni a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója méltó megünnepléséhez. Hemerka Olga A bratislavai Művelődés Házában október 1-én figurális rajz- és festészeti tanfolyamot indítettak. Eddig három tanórát tartottak meg. Közkívánatra vitaösszejövetelt rendeztek, amelyen szép számú érdeklődő vett részt. A vita folyamán kiderült, hogy a tanfolyam résztvevőinek benyomásai az első három tanóráról igen kedvezőek. Paul Hindemith, korunk egyik legnagyobb zeneszerzője operát írt A világ teremtése címmel. Az opera librettója Kepler életéből meríti tárgyát. Hindemith új operáját Münchenben, az operafesztiválon mutatták be és maga a szerző vezényelte. A zágrábi színház „Anna Frank naplójáéval kezdte új évadját. A következő bemutató Shakespeare „Macbeth"-je lesz, utána a Nagy Októberi Szocialista ' Forradalom tiszteletére Bojan Stupic rendezésében Visnyevszkij „Optimista tragédiá"-ját tűzik" műsorra. A VOKSZ meghívására angol színházi szakemberek érkeztek Moszkvába. Dr. Bert Meinlek, a londoni egyetem professzora és Ossia Trelling, a „Színházi Hírek" szerkesztője, valamint Vietor Glastown építész, díszlettervező tapasztalatcserét folytat a szovjet művészkollégákkal. Két hétig Leningrádban vendégszerepel a helsinki Operaház. Ezzel egyidőben a leningrádi Operaház balettkara Helsinkiban lép fel. A spanyol írók nyomoráról számol be az Estafeta Literaria. Adatai szerint Spanyolországban az irodalmi művek átlag kétezer példányban jelennek meg és a tiszteletdíjra az írónak addig kell várnia, míg könyve az utolsó példányig elfogy. A szánalmas példányszám azonban csak évek múltán fogy el, s közben az író éhenhal. Éppen emiatt nagyon kevés hivatásos író él Spanyolországban. A japán Sudosia kiadó tizenötkötetes sorozatot rendez sajtó alá a klasszikus orosz és szovjet írók műveiből. K. Kamen japán esztéta így ír az Azahiban: — Az orosz irodalom példátlanul nagy hatással volt irodalmunk fejlődésére, seregnyi kitűnó író nevelkedett rajta, s ma is döntő módon befolyásolja a japán nép szellemi életét. > Angol néprajzi kutatókból álló expedíció eddig ismeretlen törzsre bukkant Ausztráliában. A bennszülött törzs pintibúnak nevezi magát, s tagjai még sohasem láttak fehér embert. Munkaeszközeiket és fegyvereiket fából készítik, gyíkok és rágcsálók húsával táplálkoznak és fadarabok összedörzsölésével csiholnak tüzet. Az expedíció tagjait barátságosan fogadták, de kíváncsiságukat nem annyira a fehér ember, mint inkább gyufája és tükre ragadta meg. OOOOOOOOOOOGOOOÖC^^ OOOGOOOOOGQGGOGOOOO A Szlovák Érchegység nyugati csücskében büszkén emeli az ég felé felhökoronás homlokát a vidék legmagasabb bérce, a Poľana. Erdöbozóttal benőtt hátán az ember nem járta sűrűségekben barnabundás cammogó mackók brummogva keresik az érett málnát, lomposfarkú mókusok törögetik a mogyorót s a csúcsoktól keletre, egy pázsitos hegyoldalon bővizű forrás bugyog fáradhatatlanul. Jéghideg habjai sietve folydogálnak le a hegyről, szorgalmasan gyűjtögetik össze a gyetvai dombokon fakadó erek vizét s mire elérik a völgyet, fürgehullámú folyócska lesz belőlük. Szlatina a neve ennek a folyócskának; ahol szelíden délnyugat felé kapyarodik, szálegyenes fenyők és szélverte, komor várfalak nézegetik magukat fényes tükrében. A vígľaši vár fenyöerdöcskével övezett, métervastag, évszázados falai. Nagyon, nagyon régen terpeszkednek már a Szlatina felett magasodó dombon a zömök bástyák, s azokban íz időkben, amikor nagyanyukánk anyukája is karonüld baba volt még, 3 deli gyetvai legény sínylődött Sötét börtöneikben. A legények nem akartak elmenni császár katonájának s a vár ura ezért vasraverette, tömlöcbe vetette őket. Nedves odúkban karvastagságú vasrácsok mögött várták a halálos ítéletet a gyetvai fiúk. A Poľana erdeiben azonban nem feledkeztek meg róluk. Őket emlegették a ködmönös pásztorok és a feketearcú szénégetők, róluk beszéltek a bogárhátú gyetvai faházikók ezüstszínű lenszálat fonogató, rokkát pergető asszonyai, lányai és még a várdombon rikoltozó fenyőrigók is csak nekik dalolták hajnali nótácskáikat. S addig sugdolózott, iddig tanácskozott a pásztorkunyhók és szénégetők derék népe, amig ki nem tatáit valamit. Egy borús, csillagtalan nyári éjszakán a gyetvai dombok legbátrabb, ölesvállú legényei útra keltek a vár felé, hogy kiszabadítsák Rényi Magda: A GYETVAI LEGENYEK szenvedő bajtársaikat. Élesrefent, vasvégű fokosaikat erősen markukba szorították és szép csendesen hármat kopantottak a rézveretes várkapun. A kopogásra kettényíltak a nehéz tölgyfaszárnyak s a kapuőr — akinek bölcsőjét szintén a gyetvai dombokon ringatta valamikor az édesanyja — pisszenés nélkül engedte be a legényeket a várba. Kőlépcsőn le, kőlépcsőn fel, kanyargós folyosókon vezetgette őket, kulcsok csörögtek, zárak csikordultak s mire az ég alján megpirkadt a hajnal, üresen tántogtak a vígľaši vár sötét torkú börtönei. A három kiszabadított legénnyel együtt megszökött az őr is és mindnyájukat elrejtették a pásztorkunyhók, elnyelte a rengeteg. Jť ékült-sárgult dühében a vígľaši vár ura, amikor reggélre kelve hírét hamvát sem találta a gyetvai legényeknek s tüstént előszólította legszemfülesebf/ pandúrjait. — Mire háromszor ereszkedik le a Poľana csúcsára a hajnali köd. itt akarom látni a szökevényeket élve vagy halva. Veletek lesz dolga a bakónak, ha elő nem kerítitek őket idejében — adta ki a parancsot s olyat vágott az asztalra, hogy az ott álldogáló cinkancsók hideglelős táncba kezdtek. 3 nap és 2 éjjel rótták hát a pandúrok a Poľana bozótos sűrűségeit s jártak ott, ahol a madár sem jár. 3 nap és 2 éjjel kutatták a bogárhátú faviskókat, tették tűvé a gyetvai dombokat, s még talán a fűszálak alá is be-benézegettek, de a szökevényeknek mégsem lelték nyomát sehol. Az utolsó nap estéjén azután holtfáradva megállapodtak egy fenyőderékból eszkábált, kicsiny pásztorkunyhó előtt. — Ugyancsak fáradtak lehettek már fiaim — szólította meg a pandúrokat szelid szóval a házikó gazdája, egy ezüsthajú, öreg juhász. — Szívesen adok nektek valami harapnivalót, s ha kell, éjjeli szállást is. Pihenjetek meg. A pandúrok lába majd elkopott már a hegymászásban, a gyomruk is régen elharangozta a delet s ezért bizony nem sokat teketóriáztak, elfogadták a meghívást. Körülülték a hatalmas cseréptálat, szaporán rakosgatták magukba a juhtúrós, szalonnapörcös krumpligaluskákat s leöblítették egyegy ital savanyú zsendicével. Amikor pedig már pukkadásig jóllaktak, odatámasztották a fegyvereiket a kunyhó falához kívülről s az öregapóval együtt aludni tértek a kunyhó elé a fűbe. Kisvártatva úgy aludtak, olyan derekasan fújták a kását valamennyien, hogy csak úgy zengett bele az erdő. Fényesen sütött le a hold a Poľana sötétlő fenyveseire s éppen éjfél felé cammoghatott már az idő, amikor a kunyhó mellett megzizzentek a bokrok s halk léptek nesze hallatszott. Azok a gyetvai legények közelítettek a tisztáson alvó pandúrok felé, akik 3 nappal ezelőtt kiszabadították a várból bebörtönzött bajtársaikat. Óvatosan lépegettek a puha pázsiton s amikor meggyőződtek róla, hogy a pandúrok alszanak, akár a bunda, egyenként odalopóztak a kunyhóhoz. Villámgyorsan kapták a hónuk alá a falhoz támasztott puskákat s ill a berek, nádak, erek, ahogy jöttek, el is tűntek a sötétben. TTajnali harmathulláskor aztán H felneszeltek, felcihelődtek jr pandúrok is. Kitörölgették szemükből az álmot s fegyvereikért indultak. Azazhogy ... csak indultak volna, ha lett volna miért. Dehát bizony nem volt, mert a puskáknak már bottal üthették a nyomát. Hűlt helyük sem maradt a kunyhó mellett. El is öntötte a fővandúrt a pulykaméreg. — Mordézomadta vér, ravasz fickója — rázta fel álmából az öreg juhászt — hol vannak a lő szer számaink. Megmondod-e, miféle gézengúz haramiák merték elvinni innen a császár fegyvereit? Az apó egy szempillantásig értetlenül bámult a haragos pandúrra, de amikor megértette, miről van szó, egyszeriben hangos nevetésre fakadt: — Noiszen, szép vitézek vagytok ti, derekasan szolgáljátok a császárt, puszta kézzel, puska nélkül — mondta, s majd hanyatdűlt nevettében. A főpandúr szeme szikrákat szórt dühében, amikor látta, hogy az apó csúfot űz belőle. — Miszlikbe szabdallak, mint a répát, mozsárban töretem meg a csontjaidat, ha elő nem adod a fegyvereinket tüstént — kiabálta és csupabajusz képe vörös lett, mint a paprika. A vén juhásznak nem szállott inába a bátorsága még ezekre a harapós szavakra sem. Csak éppen a szelid, kék szeme villant egy nagyot, de azért félelem nélkül, nyugodtan válaszolt: — Nem nálam vannak a fegyvereitek, hanem a bátor gyetvai legényeknél, akik 3 nappal ezelőtt kiszabadították bajtársaikat a vígľaši vár börtönéből. Azt azonban ne gondold, hogy tőlem megtudod a legények búvóhelyét. A véreimet nem árulom el még akkor sem, ha valóban menten mozsárban töreted apróra csontjaimat. Ámbár én azt hiszem, hogy csonttörés helyett mindannyian jobban tennétek, ha megfogadnátok a tanácsomat — mondta az apóka, farkasszemet nézve a pandúrokkal. — Miféle tanácsodat? — kérdezték azok. — Hogy mifélét? Hát azt, hogy vessétek le a zsinóros mundúrt — cifra nyomorúságot s öltsetek inkább halinanadrágot, bekecset, subát. Maradjatok itt velem — velünk havasi pásztorokkal. Ügysem lesz jó vége, ha a szökevények nélkül, fegyvertelenül állíttok be a várba. Eleget szolgáltátok már az urakat, ismerhetitek őket! Mi jót várhattok tőlük? Semmit. Itt meg élhettek, mint a madár — fejezte be mondókáját az öregapó. A pandúrok bizony összenéztek erre a bölcs beszédre s elgondolkoztak a szavak igazságán. Mi vár reájuk a várban? Börtön s talán a bakó. A büntetéssel az urak sohasem fukarkodtak. Itt fenn, a hegyek között azonban nem urak, hanem jóbarátok élnek. Szegény pásztorok, meg szénégetők, akik ha kell, elrejtik őket még az űri bosszú elöl is. S a pandúrok határoztak. Ott maradtak mindnyájan a hegyek között. Őrizgették a gyapjúboncsokos juhokat, fát faragtak, kaszálták a hegyi rétek kövér fiivét s hamarosan összebarátkoztak a derék, bátor legényekkel is. Esténként furulyázva, dalolgatva üldögéltek együtt a lobogó pásztortűz mellett s ha csak tehették, közös erővel igyekeztek bosszút állni a nép sok szenvedéséért, igyekeztek megkeseríteni az urak életét. A Poľana fenyőszagú erdeiben, a gyetvai dombok virágillatos rétjein s a Szlatina szőke vize mellett nyári estéken ma is felhangzik a furulyaszó. Víg leányok, fürge legények, szöszkehajú, pajkos gyerkőcök aprózzák a lépést, fokosok repülnek a magas ég felé, csizmácskák sarka kopog, kötények színes szalagja repked. Az urak hatalma alól mindörökre felszabadult Gyetva népe, vigad ott a becsületesen elvégzett napi munka után a vígľaši várromjai f elé vidám énekhangot repít a játékos nyári szellő. ÜJ SZÓ 7 1957. október lt.