Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-18 / 290. szám, péntek

demokratikus rendszer megszilárdításának további feltételeit. A dolgozók fokozott részvétele az igazgatásban nem jön létre önmagától, hanem nagymértékben attól függ, miként tudják a gazdasági szervek és dolgozóik tevékenységükben egybekapcsolni az egyszemélyi felelős vezetés elvét a dolgozók széleskörű részvételével. Ez nagyobb igényeket támaszt a gazdaság vezető dolgozóival szemben, de ugyanakkor lehetővé teszi számukra, hogy mélyére hatoljanak a vállalat tevékenysége valamennyi kérdésének, a dolgozók segítségével feltárják és kihasználják a meglevő tartalékokat, leküzdjék munkájukban a bürokratikus szokásokat és a lehető legjobban biztosítsák a rájuk bízott feladatok teljesítését. A helyes gazdasági vezetés elképzelhetetlen anélkül, hogy a gazdasági dolgozók ne támaszkodjanak a pártszervezetekre és azok ellenőrzési jogára, a szakszervezetekkel és az ifjúsági szervezetekke! való együttműködésre. A vezető gazdasági dolgozónak állandóan tudatosítania kell, hogy a kollektíva vezetése az emberekkel való tanácskozást, a velük kifejtett munkát és azt jelenti, hogy helyesen kell reagálni a bírálatra, meg kell valósítani a dolgozók javaslatait és indítványait. A vezető gazdasági dolgozóknak felelősséget kell érezniök azért, hogy a dolgozók helyesen megértsék munkafeladatuk és a kollektíva feladatai, valamint az egész társadalom érdekei közötti kapcsolatot, gazdasági politikánkat "és öntudatosan teljesítsék termelési feladataikat. Erre kell irányulnia a gazdasági dolgozók szervező-nevelő munkájának, amelyből nemcsak az igazgatónak és legközelebbi munkatársainak kell kivennie a részét, hanem az igazgatóság valamennyi vezető tényezőjének, az üzemrészlegek vezetőinek, a mestereknek, az üzem műszaki értelmiségének. A vezető gazdasági dolgozókat nemcsak annak alapján kell értékelni, milyen eredményeket érnek el a gazdálkodás sikereinek biztosításában, hanem aszerint is, hogyan teljesítik szervező és nevelő feladataikat, miként biztosítják a dolgozók széleskörű részvételét az üzemekben és a vállalatokban, a termelés és a gazdálkodás irányításában. A szakszervezet közvetítésével állandóan fokoznunk kell a dolgozók részvételét a népgazdaság irányításában. Az Egységes Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom hatalmas szervezet, a munkások és az alkalmazottak nagy vívmánya. Az országos pártkonferencia és a CSKP Központi Bizottságának 1956 szeptemoeri ülése után részleges javulás állt be a szakszervezet szerepének növelésében a szocializmus építése terén. Hazánkban a szakszervezeteknek minden előfeltétele megvan ahhoz, hogy teljes mértékben érvényre juttassák a dolgozók befolyását a népgazdaság irányításában. Ez munkásosztályunk és dolgozóink legrégibb és legtömegesebb szervezetének hagyományaiból és azon nagy vívmányokból és jogokból ered, amelyeket a szakszervezetek a népi demokratikus köztársaságban szereztek. A párt és a dolgozók egyöntetű véleménye az, hogy a dolgozóknak az irányításban és az üzemi kérdések megoldásában való részit 1