Új Szó, 1957. október (10. évfolyam, 273-302.szám)

1957-10-18 / 290. szám, péntek

pítására. Nem kielégítő a gazdasági állatok hasznossága. Hosszú a hizlalás ideje és a takarmányt nem használják fel gazdaságosan. 1960-ig az ötéves terv jóváhagyott javaslata alapján 9,5 százalékkal kell növelni a szarvasmarhaállományt, ebből a tehenek állományát 5,5 százalékkal. A vágómarha állományát 37,7 százalékkal, a vágósertések állományát pedig 33,1 százalékkal. A tejtermelést 39,7 százalékkal növeljük. Ennek a növekedési ütemnek Szlovákiában még progresszívabbnak kell lennie. A mezőgazdaságban dolgozók előtt az a feladat áll, hogy 1960-ig országos átlagban hektáronként a következő termelési eredményeket érjék el: sertéshús 110 kg, manhahús 50 kg, tej 660 liter, tojás 470 darab. 1958-ban a tehenek állományát megszabó terv teljesítése, a tej•hozamnak és a beadásnak tehenenként átlagban csupán napi fél literrel való emelése, már a következő évben feleslegessé tenné a külföldi vaj behozatalát. Hasonlóképpen nyilvánulna meg az életszínvonal emelkedésében a többi feladatok teljesítése is. Az állattenyésztési termelés növekedése a takarmány termesztésétől függ. Erélyesen biztosítanunk kell a takarmány termesztését, elsősorban a szénáét, a silónövényekét, főleg a kukoricáét és a takarmánykeverékekét. Enélkül nem érhetünk el előrehaladást. A takarmánynövények termesztésében különösen a kukoricáról van sző, amely kiválóan silózhatő és egy hektárról a legtöbb takarmányegységet szolgáltatja. Számos helyen, elsősorban a cseh kerületekben mind ez ideig nem becsülik kellőképpen a kukorica jelentőségét. A Szovjetunió és más államok tapasztalatai, valamint számos szövetkezetünk tapasztalatai ugyanakkor kifejezően bizonyítják, hogy az állattenyésztési termelés fejlesztése szempontjából mennyire előnyös a silókukorica termesztése. A kukorica és más rendkívül hozamdús takarmánynövények termesztését bővítenünk kell az alacsony hektárhozamú termények rovására. A földművesszövetkezetek fejlesztésével és szilárdításával, a termelési feladatokkal párhuzamosan előtérbe lép a mezőgazdasági beruházási építkezés. Az állam mind nagyobb beruházásokat eszközöl a mezőgazdaságban. Ebben is konkréten megnyilvánul a munkásosztály segítsége a dolgozó parasztoknak. 1956-ban a mezőgazdasági beruházás terjedelme az 1954-es évhez viszonyítva 70 százalékkal növekedett, beleértve az erdőgazdálkodást is. A közös berendezések építése a szocialista nagyüzemi termelés fejlesztésének egyik fontos feltétele. A beruházási eszközöket azonban nem használják fel a legjobban, legcélszerűbben és gazdaságosan. Ezen eszközök jelentős növekedése ellenére pl. 1956-ban az 1954-es évhez viszonyítva csupán 5,9 százalékkal több tehénistállót és 29,9 százalékkal több sertésólat adtak át az EFSZ-ekben. Az átlagos költségvetési ár egy gazdasági állat istállózására átszámítva 60 százalékkal növekedett, az anyag fogyasztása pedig kétszeresére, sőt háromszorosára. Különösen az állami gazdaságokban növekedett az istállózással járó költség. 1 c